2024. május 5., vasárnap

Rendezkedés

Ma fel akartam venni a játékomat a Super Mario All-Stars Super Mario Bros. játékból, ahogy 100%-ra végigjátszom, de ez nem sikerült. Azért, mert ha a Super Nintendót a DVD-felvevőhöz kötöm, akkor LCD TV-n keresztül magasabb a válaszidő. Így többször haltam meg a játékban úgy, hogy például csak azért nem ugrott Mario, mert későn érzékelte, hogy megnyomtam az A-gombot. Azért volt a DVD-felvevőhöz kötve a SNES, mert fel is akartam venni a játékot. A felvétel ugyan megtörtént, de annak minősége miatt nem kerül ki YouTube-ra. Amúgy egy általam indított Gremlines kihívásba játszottam volna, és akkor már fel is veszem. De majd legközelebb.

De ez így persze nem maradhat, úgyhogy át kellett rendezzem a dolgaimat. Azért kellett rendezkedni, mert a Sony Trinitron TV a másik szobában volt, egy olyan helyen volt, aminek közelében nincs áramforrás. Lényegében meg lett tükrözve a rendszer, mert az ágy átkerült az ablak felőli oldalra, ahogy a könyvespolc is átellenbe került a fal másik oldalára, ahogy a TV-t tartó polc az alatta lévő DVD-kkel is. Ez volt a legnehezebb, mert szép súlya volt a TV-vel együtt. Nem is bíztam egy idő után, az ágyra tettem a TV-t úgy, hogy ne legyen baja. Porszívózás végett is jó ötlet volt a rendezkedés, mert nagyon koszos volt már az ágy alatti, TV állvány körüli rész.Az eredmény pedig emitt látható, elégedett vagyok vele.

A DVD felvevő az AKAI videomagnó alatt látható. Az most épp nincs bekapcsolva, de kacérkodok a gondolattal, hogy ebben változás legyen, mert az utóbbi időkben nemcsak a Pokémon: Mewtwo visszatér videokazettát vettem meg, hanem az 1996-os Csinibaba filmet is, így lenne miért bekapcsolva legyen. Mindenesetre felvételeket ezentúl itt fogok csinálni. És ha elég jók, mennek YouTube-ra, ahogy a tegnap játszott Mario Kart: Double Dash!! videó is eszményire sikeredett.

Egyébként is egy ideje gondolkodok azon, hogy újra használnám ezt a szobát arra is, hogy elvonuljak az online világ elől. Zenét hallgatni CD-n, kazettán, videokazettán, DVD-n filmet nézni, vagy egyszerűen csak elvonulni, gondolkodni. Hasonló célokra használtam ezt a szobát akkor is, amikor még nem volt internet. Remek hely arra, hogy egyedül legyek.

A szobában, ahol a napjaim nagyrészét töltöm, a Playstation 2-t használom DVD-lejátszónak. Egyébként is rég volt már bekapcsolva a PS2, most egy kicsit gyakrabban lesz. Én nem haragszom amiatt a fiaskó miatt, amit a Sony most meglépett. Én nem vagyok benne a többszázezres negatív értékelők között. Humbby barátommal beszélünk egyébként erről, és egyértelműen az a konklúziónk, hogy a Nintendo minden furcsa döntése kiállja ezzel szemben az összehasonlítást.

Én ettől függetlenül használom a Playstation konzoljaimat. Sőt, talán a PS2 játékaimat is előveszem. Ezeket mind még tavaly vettem Hollandiában.

2024. május 2., csütörtök

Ajándékcsomag a Nintendótól

Ha eleget játszol és feljársz a hivatalos oldalukra, akkor gyűjtheted a platina pontokat, amiket különböző ajándékokra vásárolhatsz le. Mindig nézem, hogy miket lehet épp vásárolni. Most a Princess Peach: Showtime! mappacsomag volt az, ami nagyon megtetszett. Ez azért is lenne jó, mert ugyan ritkán van nálam papír, de amikor van, akkor mindig összegyűrődik a táskában. Ezzel legalább a Nintendós egyéniségemet is kifejezésre tudom juttatni a nagyvilág felé, így úgy döntöttem, hogy megrendelem magamnak. És mivel összesen 2175 platina pontom volt, ezért összeállítottam egy kis csomagot magamnak. Ez ma érkezett meg.

És hogy mi van benne?

  • Princess Peach: Showtime! mappacsomag
  • 3 szett Mario Kart 8 Deluxe matricacsomag
  • The Legend of Zelda: Tears of the Kingdom kulcstartó
  • Mario Golf: Super Rush poggyászcímke
  • Pokémon Scarlet / Violet jegyzetfüzet

A DPD szállítja ki nekünk Lengyelországból. Ezek nagyon jól néznek ki. A Pokémon animében most tartok a kurrens generációnál (mindjárt utolérem az aktuális epizódot), tehát az a füzet igazán aktuális számomra. Nem tudom, mit írhatnék bele, azt inkább érdekességként rendeltem meg, mert igazából szinte már mindent digitálisan írok. Vagy útközben telefonba, vagy gépen. A poggyászcímke tényleg mehet a bőröndömre, ahogy valószínűleg a kulcstartót is le fogom cserélni, mert nagyon stílusosan néz ki.

Matricával meg mindig menő díszíteni a cuccaimat. A hát szett matricacsomagban összesen 9 matrica van, az alábbiak.

Mindent megéri megrendelni, csak ajánlani tudom. Ehhez nincs más dolgotok, mint regisztráljatok be a My Nintendo weboldalára, és gyűjtsétek a pontokat a weboldal látogatásáért. hírlevél rendelésért, illetve játékért. Ha összegyűlik, ilyen ajándéktárgyakra válthatjátok be. Csupán a €2,99-es postaköltséget kell kifizetni, ami nagyon kedvező ár, ezen felül semmi rejtett költség nincs. És ilyen menőségekért bőven megéri! Gyerekkoromban a fele királyságokat adtam volna, ha lettek volna ilyen Super Nintendós cuccok.

Majonézes tojás

Ez is egy olyan étel, amit Angliában fedeztem fel. Ott Egg Mayonnaise-ként árulják, nagyon finom, két kenyér közé téve tojásos szendvicsként, útra is ideális. Aztán megtanultam magam is megcsinálni.

Majonézes tojás

Elkészítési idő:

Előkészítés: 15 perc

Hány adagra elég?

Adagok: 1

Hozzávalók:

  • 50 gramm 12%-os tejföl
  • 50 gramm GLOBUS könnyed majonéz
  • 1 kávéskanál Mustár
  • 1 csipet Só
  • 1 csipet Bors
  • 2 darab Főtt tojás

Leírás:

A tojást 10 percig forrástól számítva főzöm. Amíg fő, addig megcsinálom az alapot. Tejfölt, majonézt, mustárt, sót, borsot összekeverem. Ha elkészült a főtt tojás, hideg vízben áztatom, hogy gyorsabban kihűljön, majd lefejtem róla a héját. A tojást kettévágom, a sárgáját beleteszem az alapba, majd addig aprítom a villával, amíg egészen aprók nem lesznek a darabok. Végül a fehérjét apró kockákra vágom, és az alappal összekeverve lesz kész.

Egy ilyen adag nagyjából 3 szelet kenyérre (darab szendvicsre) elegendő.

2024. május 1., szerda

Visszajelzés

Megkaptam a visszajelzést a karaoke versenyes eredményemről. Elolvasva értem, hogy mire gondoltak, és igazuk is van. Nagyon jó szemük van arra, hogy meglássanak apró részleteket is. Reagálnék itt is egy kritikára, ami lényegében elvitte a versenyemet.

Olyan érzés volt az előadásod, mintha legyökereztél volna és bezárt volna valaki egy iszonyat szűk láthatatlan dobozba. Kicsit szabadabban mozogj, ne a kontrollmonitornak énekelj, hanem a közönségnek. Nem kell ennyire izgulni. :)

Visszagondolva, ez tényleg így volt. És azt is meg tudom mondani, hogy egy rossz emlék zárt be abba a szűk, láthatatlan dobozba. Arról van szó, hogy amikor 2019-ben belezúgtam a Haikyuu!!-ba, és a karaokés közösségnek is be akartam mutatni az animét, hogy mennyire szeretem - többek között azzal, hogy az összes dalból megcsináltam a karaokét. Csak egy volt meg előttem, az összes többi az én munkám - az eléggé rosszul sült el. Rosszul énekeltem el a dalokat, saját magamat is hallottam, hogy ez nagyon nincs jól, és ez rosszul érintett.

Nagyon féltem attól, hogy ugyanezt elkövetem a Bakuten!!-nel, és görcsösen figyeltem arra, hogy jó helyen az előadásom. Ennek az eredménye volt az, hogy ugyan nem volt annyira rossz, mint a Haikyuu!!-s előadások, de elizgultam az egészet, és ez előadás "lelkének" kárára ment. Meg persze voltak itt-ott hamisságok is.

Így már értem, hogy mi volt a gond, és megértem és elfogadom. Ezért akartam visszajelzést kérni, mert tudtam, hogy vannak dolgok, amiket én nem érzékelek, de egy kívülálló látja. A másik célom a visszajelzéssel az volt, hogy képet kapjak arról, hogy mi alapján értékel a zsűri.

Örülök neki, és megnyugtatott. Nagyon vigyáztam arra, hogy az élménybeszámolós postban, ha esetleg át is jön a sértettség, amennyire csak lehet, maradjak objektív. 2009 nyári AnimeCon óta vagyok a karaokés közösségben, ezalatt az immár 15 éves jelenlétem óta, a szónak szinte legszorosabb értelmében mindenféle ember megfordult a karaokés közösségben. Láttam könnyes összeborulásokat, viharos szétválásokat, fórumos "ajtócsapkodásokat", és nagyon nem akartam azt, hogy rólam is rossz emlék maradjon meg a karaokésokban. Nem a jó híremet féltem, egyszerűen arról van szó, hogy ahogy figyeltem ezeket a vitákat, mindig az volt a személyes konklúzióm, hogy a sértettség beszél abból, aki kilépett a közösségből. Az egók harca volt, és nem egy olyan veszekedést láttam, amiről külsősként azt gondoltam, hogy ezt simán meg lehetne békével beszélni. Megvan ennek a maga oka, én kísérletet tettem arra, hogy békével megbeszéljük, hogy mi történt, mi a baj. Úgy tűnik, hogy ez bejött.

Így már másképp fest a dolog, és azt mondom, hogy mégis csak visszatérhetek a karaokéba, de ha akarok a nyáron versenyezni, azt csak úgy, hogy annyira gyakorlok, hogy ne kelljen arra koncentrálnom, hogy jól menjen a dal, és ne hozzak "szégyent" az animére. Van még idő arra, hogy kiválasszam a megfelelő dalt.

2024. április 29., hétfő

1 hétvégén 2 rendezvényen

Simán lehetne a elmúlt hétvége a rendezvények hétvégéje! Szombaton a MondoConra mentem el, vasárnap pedig a Regamex Retro Videojáték kiállítására. Többektől is hallottam, hogy problémás, hogy több rendezvény is volt ezen a hétvégén, amire elmentek volna, de választaniuk kellett. Én úgy oldottam meg, hogy egyik nap azt egyikre mentem, másik nap a másikra. Én sem így terveztem egyébként, de végül így lett a legjobb.

Szombat - MondoCon

Már 4.30-kor felkeltem. El is gondoltam, hogy esetleg mehetnék az 5.32-es vonattal, mint a régi szép időkben (amikor az 5.25-ös vonattal mentem Pestre), de végül nem tudtam időben elkészülni hozzá. De természetesen a 6.20-as is bőven megfelelt. Az út rendben volt, a vonat is jól ment. Egyből metróval mentem a Pillangó utcáig, majd onnan elsétáltam a Hungexpóig. Vendégként azonnal bejutottam, és kifejezetten kellemes volt még az üresben szétnézni az árusok között.

Volt természetesen most is volt minden: Eredeti animés cuccok, hamisítvány bóvlik, könyvkiadók, artist alley-k, kajáldás rész, esport részleg. Olyan ez tulajdonképpen, mint egy nagy animés pláza, ami 3 havonta kitelepül egy hétvégére a Hungexpo épületére. Egyre többen vannak külföldi árusok. A kínai hamisítvány-árusok kifejezetten problémásak, hogy megengedettek. Egyre többen jönnek viszont lengyelek, akik jellemzően eredeti cuccokat hoznak. Az oldalt látható Kageyama figura is egy lengyel árustól származik. Ebben viszont nem voltam biztos, hogy eredeti. Két dolog volt gyanús: A "FuRyu" céget nem ismertem, plusz az eredeti figurakészítők sportanime karaktereknél általában arra fókuszálnak, hogy a sportember mivoltát hozzák ki. Ehhez képest nem láttam még olyan figurát, ahol Kageyama ennyire kifejező, merengő tekintettel nézne hátrafele. De Airisu kisegített, hogy ez eredeti. Nagyon tetszett egyébként, de sejthető, hogy a bal-felső sarokban lévő "180 ,-" nem magyar forintban volt megadva. A lengyelek 1 PLZ = 100 HUF árfolyamon számoltak, és hát sajnos 18.000 forint nem volt nálam, így ott kellett hagynom. Egyébként tesznek rá valamennyi árrést, hiszen 1 lengyel zloty valójában 90 forint, de úgy vélem, így éri meg nekik eljönni Budapestre.

A Haikyuu!! iránt egyébként nagyon megnőtt kereslet, ugyanis a Geek Corner újabban Haikyuu!!-ból is állít össze Mystery Box-okat. Nagyon megkísértett, hogy vegyek-e egyet, de végül azért álltam el tőle, mert bagszi az egyik videójában bontott fel Pokémonos Mystery Box-ot, és egyértelműen az volt a konklúzió, hogy nem éri meg. Ami meglepett, hogy emlékeim szerint még hamisítvány is volt a csomagjában. Sajnos ebbe bele lehet futni náluk. Még a Holdfényes időkből vettem náluk Taiwani bootleg The Legend of Zelda: Ocarina of Time OST CD-t 3000 forintért. Akkor volt még, amikor nagyon ráfüggtem a Zelda játékokra, és nem tudtam, hogy mik az ismertetőjegyei egy hamisítványnak. Mostanra meg annyira kiképeztem magam, hogy már az is gyanús, ami eredeti.

A következő kalandom a Nissin Cup Noodles-nél volt. Most is meg lehetett náluk azt csinálni, hogy a szobabiciklijükön ketten tekernek és aki 3 perc alatt többet teker, az nyer egy pohár Nissin levest. Szerencsém volt, mert egy lány pont egy riválisra várt. Itt vagyok én. Érdekes volt... Nagy lendülettel nekiveselkedtem, volt is előnyöm, de döbbenten konstatáltam, hogy elég gyorsan elfáradtam. Messze nem annyira könnyű. Igyekeztem a fáradtságommal minden fronton megküzdeni, végül holtverseny lett a vége. Vagyis minden a ketten kaptunk egy-egy pohár levest.

Meglepett, hogy mennyire nehezemre esett 3 perc után levegőt venni, meg járni. De korábban, amikor néztem egy-egy '90-es évekbeli Játék határok nélkül adást, akkor találtam ki, hogy ha én játszanék valamelyik játékban, nem érdekelne, hogy mennyire lenne fárasztó, két perc alatt összeszorítanám a fogam és végigcsinálnám. Utána lehet pihenni. Ezt az elvet követtem itt is, és ha holtversenyben is, de eredményre vezetett. Utána elég gyorsan regenerálódtam, nem volt gond. Egyébként egy marhahúsosat kértem.

Ez is segített, hogy addig is pihenjek, amíg eszek. Ezután mentem fel a karaoke terembe megnézni, hogy mi a helyzet, de meglepően nagy volt az üresség. De nemcsak induláskor: Egész nap. A törzscsapaton kívül: Mazsibazsi, ToumeiNi, Mai, Sapka, Mystra, Tsuki, Leea nem sokan énekeltek. Nyolc most nem jött, John igen, viszont meglepetésemre nem énekelt. Kérdeztem is, mondta, hogy már nem izgalmas neki a dolog. Valami hasonló volt nálam is. Néztem a karaoke dallistát és konkrétan meg kellett "erőltessem" magam, hogy valamit mégis énekeljek a verseny előtt, hogy bemelegítsek. Még ha váltogatom is a dalokat, egy idő után tényleg nem buli ugyanattól a Hayashibara Megumi-tól, Okui Masami-tól, Suarától énekelni. Nem érdekes még úgy sem, hogy több év szünet után tértem vissza a karaokéhoz. És mivel nem éreztem a hangomat ereje teljében, ezért nem akartam sportanimék férfi előadóit bevállalni.

De hogy azért mégis kimenjek elénekeltem a Saber Marionette J-ből az I'll be there-t. Ezzel elvagyok, és jó is volt egy egyszerűbb dallal bemelegíteni a versenyre. Néha voltam nézelődni, de igyekeztem vissza a 13 órási versenyre. Versenyre is nagyon kevesen jelentkeztek. Összesen 12-en, de mivel volt egy kezdő és egy haladó kategória, 6-6 fős csapatokra lettünk osztva. Ráadásul mind a kettőben volt egy, aki végül nem jelent meg, ezért végülis 5-en versenyeztünk egy csoportban. Én harmadiknak voltam írva, de másodiknak mentem ki. Ahogy írtam korábban, a Bakuten!! endingjét, az Anata ga Iru-t énekeltem. És azt kell mondjam, hogy összességében jól ment! Sőt! Otthon hiába gyakoroltam, valahol mindent belebakiztam a szövegbe, a versenyen viszont hibátlanul ment! Mondjuk retteneten izgultam, és nagyon figyeltem a szöveget. Mondjuk ennek az izgalomnak az lett az ára, hogy itt-ott eltévedtem hangban. Meg amikor az énekes a refrénben viszi fel lépcsőzetesen a hangját, itt-ott rosszul vettem a lépcsőfokokat, és megbotlottam. De mindent egybevetve elégedett vagyok. Úgy gondolom, hogy jó hírét vittem az animének. Egyébként a kezdő csapatban voltam, aminek azért örültem, mert jó esélyét láttam annak, hogy akár helyezett is lehetek. Főleg, hogy csak öten versenyeztünk.

A hagyományos karaokén viszont továbbra sem volt nagy változatosság. Lexi volt az, aki énekelt még, illetve Miroku szórakoztatott minket a soknyelvű dalaival. Valószínűleg az is befolyásolta a létszámot, hogy jó idő volt kint. Nagyon sokan lézengtek odakint, ott csináltak programot maguknak az animések.

Én se maradtam sokat a karaoke teremben. A versenyzőket végighallgattam, de aztán én is mentem nézelődni. Előadásokat hallgatni, nézelődni az árusok között. Pont akkor csíptem el a cosplay versenyt, amikor egy The Legend of Zelda cosplayes volt. Nem volt rossz.

De annyira nem fogott meg az előadása. Az előadó színpadnál sem voltak sokan. Itt pont egy képregényes előadás volt, a Pilote magazin történetéről. Ez az a téma, amiben nem vagyok jártas, de nyitott vagyok rá. Érdeklődéssel is hallgattam volna, ha nem épp akkor tört volna rám a mélypont, és nem aludtam volna be az előadáson. Amit hallottam belőle, az jó volt. Azért érdemes olyan témákban is előadást hallgatni, ami a geek kategórián belül van ugyan, de kívül esik az érdeklődésünkön, mert egyrészt vannak átfedések az egyes kulturális termékek között, másrészt ebben is hallhatunk olyan érdekességeket, amiből tanulhatunk.

Az árusoknál akartam vásárolni. Két dolog között vacilláltam. Vagy a Fumaxnál veszem meg a Bűnös beszélgetések 1 és Cagaster 1 mangákat, vagy a 5panelsnél veszem meg Molnár Eszter: Hidden képregényét. Az utóbbi mellett döntöttem. Elsősorban azért, mert ez Krisi barátom feleségének munkája, és mivel nagyon becsülöm, ha valaki kibontakoztatja a tehetségét, akartam támogatni a munkásságát és a törekvését. Azt leszámítva, hogy a karakterdizájn nem az én stílusom, jó a képregény. Jó a történet, jól egyensúlyoz a krimi és a romantika között, és a rajzstílussal, az erős vonásokkal, kontrasztos színekkel is jól érzékelteti a történet jelentősségét a karakterek szempontjából. Úgyhogy a magam részéről érdemes a támogatásra, remélem megtalálja a számításait a kiadónál és eredményesek lesznek a későbbi munkái is.

A másik ok, amiért nem a Fumaxnál vásároltam, mert a weboldalon ugyanezen az áron bármikor meg lehet vásárolni a mangákat, ráadásul egy rakással van nekik belőle.

Vissza-visszajárogattam a karaoke terembe, meghallgatni, hogy mi a helyzet. Hát, lehet, hogy tényleg rosszkor tértem vissza, mert majdnem el is fogyott az énekesek listája. Én még bevállaltam a WHITE ALBUM-ból az Akai Ito dalt, de ezt is úgy vadásztam, mintha egy nagy fűcsomóból kellene megtalálnom az egyetlen kiszáradt fűszálat. Emlékeztem arra, hogy ezt annak idején nagyon szerettem énekelni. Jó volt most is. De aztán mentem le a nagyszínpadhoz, mert közeledett az eredményhirdetés. És mivel jó esélyét láttam arra, hogy helyezett lehetek, ezért mindenképp meg akartam nézni. De végül a kezdők ötöse közül nem voltam helyezett. Az igazat megvallva nagyon csalódott voltam, mert megítélésem szerint ketten rosszabbak voltak, mint én, nagyjából az egyik szintjén gondoltam az előadásomat, illetve egy valakit gondoltam biztosan jobbnak nálam. De nem én vagyok a zsűri, nem én hallgattam az 5 előadást külsős szemmel, ezért csak tudomásul vehetem az eredményt, de nem változtathatom meg. Azt azért megtettem, hogy E-mailben kértem visszajelzést, milyennek gondolták az előadásomat, ez nem jött még meg.

Ezután mentem a Kinizsi utcára a szálláshelyre, ahol az éjszakát töltöttem. Mivel belváros, ezért a régi, 100 éves lépcsőház egyik lakása volt. Galériás kislakás, amennyire csak lehetett, felújították, szépen nézett ki. Egy személy számára pont megfelelő. Mielőtt mentem volna lefeküdni, még a bloggal foglalkoztam, migráltam át a posztokat.

Vasárnap - Regamex Retro videojáték kiállítás

Sajnos nem tudtam sokat aludni, mert arra ébredtem fel 4.30 fele, hogy valaki becsapta az ajtót. És ez annyira hangos volt, hogy megijedtem, mert azt hittem, hogy betörtek! De mivel nem láttam mozgást, ezért megkönnyebbülten konstatáltam, hogy a szembe lévő szobába tértek haza. De ez jól mutatja, hogy mennyire áthallatszik a zaj ezekben a régi lakásokban. Próbáltam visszaaludni, de már nem tudtam. Ezért inkább bekapcsoltam a laptopot, és tovább dolgoztam a blogon. Pont 9 óra lett, mire végeztem a kitűzött munkával. Összekészülődtem, és indultam. A kulcsot az instrukciók szerint leadtam, majd irány a Regamex!

A Kispesti Művelődési Központban (KMO) volt a Regamex, ezért metróval Kőbánya-Kispestig mentem. Előtte a Tescóba mentem bevásárolni. Micsoda nosztalgia visszatérni a XIX. kerületbe. Mennyi szép emlék! Közel van a KMO a metrómegállóhoz, a jegy megvásárlása után betértem. Felmértem a terepet, egyből bagszit kerestem. Meglepődött, hogy meglátott, mondtam, már nem volt érdekes a MondoCon. Az elején még kevesen voltak, vasárnap lévén egyébként is lassabban szállingóznak az emberek.

Külön megörültem annak, hogy találkoztam a Futu-Retróval is. Rég beszélgettünk már, de mintha csak onnan folytattuk volna, ahol utoljára abbahagytuk. Vagyis azért kíváncsi voltam arra, hogy mi történt vele, mert se a weboldal nem működik, se Facebookon nem válaszol az üzenetekre. Sajnos komoly nehézségekbe ütközött, de nagy örömünkre nem adta fel a munkásságát. A Game Boy múzeum neki küldetés.

Örülök neki, hogy csinálja, mert nagyon jó, hogy ily módon is viszi a Nintendo hírét. Bizony ott az asztalon végig-végig Game Boy játékok láthatók. Valamint van négy példány abból a Virtual Boy-ból, ami már nem jutott el Európába. De nagyon keveseknek van Magyarországon ekkora gyűjteménye egy Nintendo konzolból. Emlékszem, valamikor 13-14 évesen a fejembe vettem, hogy az összes Európában megjelent Super Nintendo játékot megveszem, mert akkor is ez volt a kedvenc konzolom, és ebben a mai napig nincs változás. Nem vált valóra, most meg már nagyon-nagyon drága lenne elkezdeni. Nemcsak a retro játékok drámai drágulása miatt, hanem több dolgot is szeretek, gyűjtök, és minden mástól elvonná a pénzt, ha elkezdenék egy Super Nintendo múzeumot létrehozni. De példaértékű, hogy a Futu-Retro így csinálja, küldetésként fogja fel, és nem adta fel.

Azért szép számmal összegyűltünk. Jöttek az emberek, és szinte mindegyik TV-nél nagy volt a nyüzsgés. Mert tényleg volt itt minden: A Videoton Pong gépétől kezdve az Atari és a Commodore számítógépén át a Nintendo, Sega és a Playstation nagysikerű konzoljáig bezárólag valamennyi konzol konzol egy-egy emlékezetes játéka kipróbálható. A színpadon még Wii is volt Wii Sports-cal. Itt felelevenítettem a promóteri múltamat, ugyanis egy apa a fiával kíváncsian nézte a Wii-t, hogy kell ezt irányítani. Szívesen beavatottam őket az alapokba. Nagyon élvezték a teniszt, az apán is látszott, hogy valósággal újra élte a gyerekkorát. Az is felkeltette az érdeklődését, hogy a Mario és Zelda játékokat is lehet mozgásérzékeléssel játszani. Csak nem új Wii-tulajdonosokat kreáltam? Ha tovább fejleszteném a kommunikációs készségemet, szerintem egész jól be tudnék mutatni egy konzolt, és tényleg jó promóter lehetnék.

Egyébként mindig jó látni ezeken a retro kiállításokon, ahogy apák viszik a fiaiak egy-egy géphet, hogy "nézzétek meg, ezzel játszottam, amikor annyi idő voltam, mint ti most!" És tényleg úgy játszanak a gyerekek a nagy klasszikusokkal, mint a mai trendekkel. Ez mindig megmelengeti a szívesen. Bizony, ha úgy alakul, hogy nekem is lesz gyerekem, beavatom a tutiba!

A Regamex alapítója, Sakman kvízzel is kedveskedett, mellyel próbára tehettük a retro videojátékos tudásunkat. Három kérdéssorral készült, és volt is érdeklődés szép számmal. Mindegyiken legalább 30-an vettek részt. A kérdéseket az Ahaslides-on voltak elérthetők. Soha nem hallottam erről az oldalról, a Kahoot az, ami közszájon forog. Az első kvíz volt az, ahol sikeres voltam. Több volt itt a Nintendós kérdés, plusz amiket nem tudtam biztosra ott is több kérdésre megérzésből jól válaszoltam. Hát mondom magamban, megyek lottózni. Végül 3. helyen végeztem. A másik két kvízen már messze nem voltan ennyire szerencsés. Nehezebbek, "trivia-szerűbbek" voltak a kérdések, a videojáték-történelem sokkal nagyobb szegmensét ölelték fel, így ezekben a hátsó helyek egyikén harcoltam a becsületemért. Az utolsó kvíznél pont az utolsó két kérdésnél szépítettem az eredményemen.

A Regamex régóta biztosít lehetőséget magyar független játékfejlesztőknek, hogy bemutassák az játékukat. Ezek ott kipróbálhatók, lehet is beszélgetni a fejlesztőkkel. Ezzel nem éltem, mert tényleg utolsó vagyok a programozók között, ezért nagyon beszélgetni sem tudok róluk. De a kezdeményezés mindenképp becsülendő. Ami viszont érdekelt, az a Tuan könyvesbolt könyvei. A Fumax mellett ők a másik olyan kiadó, amelyik videojátékok könyvadaptációit adják ki magyarul. Ezeket a könyveket azért szeretem, mert olvasás formájában élhetem meg azon játékok történetét, amivel nincs lehetőségem játszani, de érdekelnek. Vannak könyvek, amik jó áron vannak náluk, úgyhogy be is regisztráltam az oldalra. Fogok náluk vásárolni. Illetve ők is adnak ki játékot "Firebat Revolution" címmel, ennek a demóját osztották CD formájában. A teljes változat hamarosan megvásárolható lesz itt.

Amit még érdekesnek tartottam, és sajnos nem tudtam élni vele, a Moleman film legújabb videojáték témájú dokumentumfilmje a "Stamps Back" Blu-ray formában is megvásárolható. Rajongói adományokból sikerült a Blu-ray kiadványt elkészíteni, és azt kell mondjam, hogy az egyik legigényesebb kiadvány, amivel a DVD megjelenése óta dolgom volt. A borító nagyon stílusos és szép, a díszdoboz meg olyan, hogy bármelyik blockbuster film díszdobozos kiadása mellett ott állhat. Sajnos nem volt lehetőségem megvenni (és képen sem örökítettem meg...), de remélem, lesz lehetőségem megvenni. Néhány dokumentumfilmben szereplő fejlesztőnél pedig alá lehetett írni akár a Blu-rayt, de hoztak posztert is a filmről, én azt írattam alá. Sajnos itt sem tudtam beszélgetésbe elegyedni senkivel, de volt valaki, aki ismerős volt. Akkor nem tudtam megmondani, hogy honnan, már csak utána esett le, hogy ő volt Martin, a legendás 576 Konzol főszerkesztője. Ha lett volna bátorságom, vele beszélgettem volna egy kicsit.

Még egy kicsit maradtam bagszinál, játszottam Nintendo Switch-en, de aztán 16 órakot mentem haza. A 17.10-es vonatot kényelmesen elértem, és 20 órára haza is értem.

Összegzés

Megmondom őszintén, nemcsak azért döntöttem úgy, hogy megyek a Regamexre is, hogy végül mind a két rendezvényen jelen tudjak lenni, hanem mert volt akkora csalódás a karaoke verseny eredménye, hogy végül váltsak. Mivel egy számomra nagyon kedves animéből énekeltem egy olyan dalt, amiről azt gondoltam, hogy jól áll nekem, és úgy érzem, hogy jól is ment, olyan érzésem volt, mintha a személyemet tagadták volna meg. De ha megkapom a visszajelzést, az még módosíthat ezen a gondolkodásomon, de úgy gondolom, hogy karaokén nem veszek többet részt. MondoConra fogok járni, magával a rendezvénnyel nincs problémám, beülök egy kicsit a karaoke terembe, ha úgy alakul, de nem hiszem, hogy kiállok még egyszer énekelni, versenyezni.

De mivel ennyire kontrasztos volt a szombati és a vasárnapi nap, elég élesen kijelölte az utamat, hogy merre tovább. Nem ez az első eset, amikor egy kisebb rendezvény jobban sül el (nemcsak a személyes érintettség okán), egyszerűen azért, mert egy kisebb csapat a szívét lelkét beleadja. Átjött a "rajongóktól rajongóknak" szemlélet. Tehát egyértelműen a Regamex sikerült jobban, érdemes figyelni a kisebb rendezvényeket is, mert könnyen előfordulhat, hogy innen távozunk lélekben gazdagabban.

Képgaléria a hétvégéről:

2024. április 25., csütörtök

12 év alatt -32 év

Eljutottam 2012 nyaráig a blogpostok migrálásában, és szembejött velem az a post, amikor a Wii Sports-ban kipróbáltam a Wii Fitness tesztet. Ez hasonló teszt, mint ami a Wii Fit-ben is van, csak sportágakkal méri fel a fizikai képességeidet. És akkor, 2012 nyarán valami tragikus eredmény jött ki, mert 71 évesnek ítélte meg a fizikai állapotomat. Ez mára jelentősen javult, ugyanis 2024. április 25-én 39 éves szintjén látta a fizikai állapotomat.

Engem kérdezzetek, hogy kell megfiatalodni, egyszerűen semmi nem lehetetlen! Ez alapértéknek bőven jó. Ha megmarad bennem a motiváció, akkor napi szinten meg fogom csinálni. A sebesség nálam mindig is problémás terep volt, emiatt rossz a reflexem is, úgyhogy gyors játékokban nem vagyok valami jó. De majd meglátjuk, miként tudom magam fejleszteni. 5 sportjáték van a Wii Sports-ban, összesen 15 gyakorlat, minden esély megvan arra, hogy fejlődjek.

Egyébként is tervezek majd májustól újra edzeni, hogy karbantartsam magam, meg a Ring Fit Adventure-nél a még hiányzó ruhadarabokat megveszem, hogy 100% legyen a játék.

2024. április 24., szerda

Amikor az információ milliókat ér

Nos, zajlottak az események. Ugyanis majdnem belementem egy olyan dologba, aminek kapcsán, ha nem informálódok, mielőtt rábólintok, szó szerint milliós nagyságrendű károm keletkezett volna. Nem írok konkrét neveket, nem akarok senkit bajba sodorni. Egyébként is tanulság a lényeg.

Többször is írtam arról itt is, hogy írok egy történetet, amit nagyon szeretnék, ha megjelenne könyv formájában. Ez volt az, ami majdnem megtörtént. Ugyanis néha nézelődök kiadók weboldalán, és több olyan is van, amelyik hirdeti, hogy szívesen várják a kéziratokat. Egy ilyennek küldtem el e-mailben az enyémet. Két és fél hét után jött a válasz, hogy kiadásra érdemesnek tartják. Borzasztóan izgatott lettem, szó szerint remegtem, mire látom a mellékelt szerződésben, hogy ez nekem nagyon-nagyon sokba fog kerülni. A részletfizetési lehetőség mézesmadzagként lebegett előttem, de szerencsére nem vagyok annyira édesszájú, hogy csak úgy utána menjek. Inkább megkérdeztem ismerősöket, barátokat, hogy mit gondolnak erről. Szakavatottabbak nem tartották korrektnek, hogy ennyit fizettetnek ki velem, de az aduász egy írónál volt, aki több könyvet is megjelentetett. Írtam neki is, és ő mondta, hogy ezzel a kiadóval semmiképp ne szerződjek le. Mondott dolgokat velük kapcsolatban, és ahogy utánanéztem az interneten, minden őt igazolta. Senki nem javasolta ezt a kiadót. Az anyagi kár mellett az egyik legnagyobb érv ellenük számomra az volt, hogy az ennél a kiadónál leszerződött írókat nem veszi komolyan a könyves szakma. Olyat is megcsináltam, hogy bementem a Libribe, és megkérdeztem, hogy van-e ettől a kiadótól könyvük. Az egész internetes adatbázisukat felkutatta az eladó, de nem talált. Ha volt is, csak évekkel korábban, és elenyésző mennyiségben. Az is gyanús volt a kiadó részéről, hogy nem válaszoltak a felmerülő kérdéseimre és aggályaimra, majd amikor elutasítottam a szerződést, azt is válasz nélkül hagyták.
A másik, ami szintén elgondolkodtatott, amit egyik ismerősöm által küldött link alatt olvastam. Ebben Nádasi Krisz hasonlított össze két kiadót, hogy mennyibe kerül náluk magánkiadásban kiadni könyvet. Ő 100 példányszám / éves eladásban kalkulált. Na most, nekem ennek a többszörösének eladása után ígértek honoráriumot. Tehát, hogy abból a milliós befektetésből valami visszajön. A cikk alatt lévő kommentek is komolyan elgondolkodtattak. Más kiadókat szidtak (ezért sem írok konkrét nevet, mert többen is hasonlóképp csinálják), hogy nem úgy adják át a késznek vélt ekönyvet, ahogy azt az író kérte, az eredmény pedig egy végtelenül igénytelen és csúnya kiadvány. Vannak olyan változtatások, amiket csak plusz pénzért lehet megcsinálni. Érdemes a linken lévő cikket és kommenteket elolvasni, mert nemcsak az anyagi kár óriási, hanem ezektől a kiadóktól nagyon nehéz szabadulni. Olyan szerződéseket kötnek az íróval, hogy a kéziratát éveken át nem viheti át másik kiadóhoz. Tehát minden szempontból hozzájuk vannak kötve.
De nemcsak a kisebb kiadókra lehet ráhúzni a vizes lepedőt. Ha van kommentfelület, amit érdemes olvasni, mert nagyon jó beszélgetések vannak az egyes posztok alatt, akkor a moly.hu kommentjei. Itt alapvetően nagyon jó a közösség, rendszeresen olvasom az engem érdeklő zónákba írt posztokat és a kommenteket. Itt nálam nagyobb könyvolvasók nagy kiadókat is szidnak az igénytelen kiadás és fordítás miatt. Tehát a könyvkiadás problémája sokkal nagyobb. Azok a nagy könyvkiadók, akik felelősséggel adnak ki könyveket, a weboldalukra írják ki, hogy nem fogadnak kéziratot. A 21. század kiadó weboldalán láblécen olvasható, hogy nem tudnak kéziratot fogadni, mert telített a kiadási tervük. A Fumax kiadó weboldalán az elérhetőségek oldalán írja, hogy csak rendeléssel és webshoppal kapcsolatos megkeresésekre reagálnak. Ez is több mint árulkodó.
Tehát a könyvkiadás rettenetesen körülményes, és nagyon veszélyes tud lenni, ha rossz helyre kerülünk. Az az író is, akivel beszélgettem, mondta, hogy minimális azon írók száma, akik ténylegesen megélnek csak könyvkiadásból. Ezt csak elhivatottságból lehet csinálni, elmondása szerint valami anyagiaktól független célt érdemes megfogalmazni, amiért terjesztenéd a történetedet. Én egyszerűen meg tudom fogalmazni a célomat: Nagyon megszerettem a karaktereimet, és szeretném, ha minél többen megismernék és megszeretnék. A másik az, hogy egy olyan történetet mesélek el, ami ugyan idealista, de úgy gondolom, hogy a dolgok akár úgy is végződhetnek, ha belefektetjük a mentális munkát. Karácsony János énekelte az alábbi sort a "Kövess engem" című dalában:

Múltam térképén az aknák mellett járva, átérhetsz még a kettőnk országába.

Valami ilyesmi. De ezt más úton fogom megcsinálni. Leporoltam a Wattpad profilomat, és oda kezdtem el publikálni a novelláimat. Ezeket a történeteket akkor írtam, amikor el voltam akadva a főtörténetemmel, de mindenképp akartam valamit alkotni. Novella formájában megírtam egy-egy karakterem múltjának egy olyan szeletét, ami a fejlődésüket szolgálja. Ezzel is közelebb hozva őket az olvasóhoz. Ezeket egyébként azért nem volt nehéz kitalálni, mert részletes karakterprofilt is írtam az egyes karakterekhez, többek között a múltjukról is. Tehát komolyan foglalkoztam velük. Most úgy gondolom, hogy a Wattpad a legjobb módja annak, hogy minél több emberhez eljusson a történetem.

Még annyit mondanék a fentieket alátámasztandó, hogy nemcsak az a gond, hogy egyre kevesebben olvasnak (emiatt is nehéz elérni azt a példányszámot, amitől honoráriumot kapnék), hanem mert nagyon-nagyon sok könyv jelenik meg, ezért nehéz kitörni. Régen nemcsak azért volt más a könyvpiac, mert sokan olvastak, hanem mert jóval kevesebb könyv jelent meg. Én már csak hallomásból tudom, hogy a szocialista rendszerben szinte minden háztartásban volt Moldova György regény. Olyat viszont tudok mondani, hogy gyerekkoromban, még a '90-es években is több olyan könyvünk volt (apám sokat olvasott, így mondhatni, könyvek között nőttem fel), amit több barátom könyvespolcán is láttam. Ma már azon lepődök meg, ha valaki másnál meglátom ugyanazt a könyvet, ami nekem megvan. Van olyan ház, ahol könyvet sem látok, nemhogy belebotlok pont abba a könyvbe, ami nekem is megvan. Pedig az én könyvespolcom se kicsi.

Tehát, amit én személy szerint javasolnék annak, aki könyvet adna ki: Alaposan gondolja meg, és tájékozódjon, mielőtt bármit is aláír. Kérdezzen ismerősöket, barátokat, akikben megbízik, ők majd útba igazítják. Hálával tartozok mindenkinek, aki nekem segített.

2024. április 23., kedd

Újabb Disney DVD

Belendültem most, hogy a bolhapiacon megtaláltam a Hófehérke és a hét törpe, valamint a Pinokkió DVD-ket mélyen leszállított áron. Megtaláltam a Vaterán a Hamupipőke Extra változatát 700 forintért. Meg is vettem. El is mentem érte Szegedre. Ahogy átvettem, már siettem is vissza, mert a Google térkép szerint 24 perc alatt érnék a Buszpályaudvartól Szeged-Rókus vasútállomásra, a vonat meg 20 perc múlva indul. Voltam annyira gyors, hogy pont elértem a vonatot, így a tervezettnél egy órával hamarabb értem haza. Ilyenkor hálás vagyok azért, hogy jó fizikai állapotban vagyok.

Rég láttam a Hamupipőkét, és arra emlékeztem, hogy ezt szerettem. A Hamupipőke és Csipkerózsika története volt az, amit módszeresen összekevertem fejben. Mind a kettőt későn néztem meg (csak 2012-ben), és csak ekkor tisztázódott bennem, hogy ki volt az, aki elhagyta az üvegcipőjét, és kit ébresztett fel hercege álmából. Arra is emlékszem, hogy a Hamupipőke volt az, amit először megnéztem, és nem vártam tőle semmit különösebben. Ehhez képest kaptam egy nagyon jól összerakott történetet, és az egész miliője nagyon tetszett. Pont ennek fényében reméltem, hogy a Csipkerózsika is nagyon fog tetszeni, hovatovább úgy fogom érezni, hogy egy korszak maradt ki az életemből. Az meg pont üresnek, sótlannak hatott. De nagyon rég láttam ahhoz, hogy átfogó véleménnyel szolgáljak. Terveim szerint legkésőbb hétvégén megnézem a Hamupipőkét.

Azért is lehet aktuális a Disney DVD-k újbóli vásárlása, mert most értem el a blogpostjaim migrálásában a 2012-es évhez, amikor rám tört a Disney-láz és vadul vettem a Disney videokazettákat és DVD-ket. Emlékszem, több videokazettát, sőt VHS-csomagot vettem 1 forintért. Azt soha nem felejtem el, mekkora bűntudatom volt akkor, amikor 6 Disney VHS-csomagot vettem 1 forintért. Elmentem érte, és egy mozgáskorlátozott férfi adta oda... sőt, nem is adta, hanem mutatta, hogy ott vannak, vigyem el. Rendes volt, nem éreztette, hogy ingyen viszek el tőle cuccokat, mégis nagyon kellemetlenül éreztem magam.

Ahogy jobban szétnéztem vaterán, azért akkora lendületet nem fogok venni, mert a többség tényleg a többszörösébe kerül, ahogy azt gondoltam. De ha találok egyet alkalomadtán jó áron, akkor bővülni fog majd ez a gyűjtemény.

2024. április 16., kedd

Újra a régi TV

Tegnap találkoztam waka barátommal, hogy visszaadja a Samsung TV-t, ami az enyém volt. Neki már nincs rá szüksége, talán tervezte is eladni, mondom neki, hogy ne adja el, nekem pont jól jön. Tegnap találkoztunk, és elhozta a TV-t. Tökéletes állapotban kaptam vissza, ahogy odaadtam neki, amikor nem volt rá szükségem.

Lényegében letétbe adtam neki, amíg nincs rá szükségem. Most egyrészt a konyhában van, és ha ott ténykedek, akkor ott is tudok animézni, zenét hallgatni online, egyebek, miközben ott főzök, eszek, takarítok, másrészt ezzel a TV-vel tervezek majd rendezvényekre járni. Egyrészt egyéni ötleteim vannak: TV-vel, konzollal jelen lenni, másrészt bagszinak is felajánlottam, hogy ha bármikor szüksége van extra TV-re és konzolra, csak egy szavába kerül.

Talán a képen is látszik, hogy nem mai darab. Konkrétan ez volt az első HDTV-m. Idén bizony már a 13. születésnapját fogja ünnepelni! 2011 szeptemberében vettem, akkor, amikor a régi Samsung képcsöves TV egyszer csak úgy döntött, hogy örök álomba merül. A blogpost is megvan, amikor megvettem ezt a TV-t. Mosolygok magamban, hogy akkor azt írtam, hogy minimum 5 évig akarom használni, és már lassan 13 éve megvan! Ez egy kis TV, csupán 19"-os (Samsung Syncmaster B1930HD), 1366×768-as, de a képe nagyon szép! A színek erősek, élénkek és minden funkciója rendben működik. Egyedüli szépséghibája, hogy a káva jobb-felső sarkán van egy repedés (mégis csak 13 év az a 13 év, és többször költöztem én is...). De szerencsére ettől nem veszélyes a használata és teljeskörűen működik.

És azt még elmondanám, hogy ha vigyázunk a műszaki cikkekre, akkor mi magunk is tehetünk azért, hogy a tervezett avulás a lehető legkésőbb jöjjön el. Ha már említettem a régi Samsung képcsöves TV-t, hadd mondjam el, hogy azt a TV-t 1999-ben vettük karácsonyra és tehát szűk 12 évig bírta. Ez a TV meg már 13. életévében van, tehát túlélte a régi képcsöves TV-t.

Így veszek műszaki cikkeket, hogy a lehető leghosszabb távú használatra, de ezért én is teszek oly módon, hogy vigyázok rá.

2024. április 13., szombat

OGEX 2024 Békéscsaba

Szinte fehér holló ritkaságú az, amikor egy országos rendezvény eljut Békéscsabára. Szerencsére most fehér holló szállt le közénk, ugyanis az Országos Gaming Expo (röviden OGEX) országos Road show keretében eljött Békéscsabára. Ami érdekes, hogy most hallottam erről először, ám harmadik alkalommal kerül idén megrendezésre ez az esemény. A tavalyi és tavalyelőtti eléggé rosszul volt hirdetve, mondjuk idén én is csak a Regamex által értesültem az OGEX-ről. Nem tudok arról, hogy akár a Sony, Microsoft, Nintendo, vagy bárki is hirdette volna, eljutott volna szélesebb közeghez. Ingyenes, de regisztrálni kell az oldalon.

Pedig jó a kezdeményezés és minden hibájával együtt jól sikerült! A Csabaparkban volt, ami egyébként pont ideális hely egy ilyen rendezvényre. Nyitásra mentem, 10-re. Kis kellemeltenség volt, hogy a biztonságiak úgy kérték a regisztrációs E-mailt, hogy élvezettel dobnák ki a lefülelt bliccelőket, egyébként gyorsan bejutottam. És jól nézett ki. Az elrendezés rendben volt, nagyjából egy helyen voltak a konzolok, szimulátorok, VR, foci, volt Retro konzolkínálat a már fentebb említett Regamex jóvoltából. Volt Minecraft részleg gyerekeknek, illetve ott volt még a Nissin Noodles is. Náluk öt pingpong labdából, ha kettővel betalálunk a nagy Nissines pohárba, akkor ajándékba kapunk egy Nissin-es tornazsákot. Pont az utolsó kettővel találtam be! Mindig egy kicsivel közelebb dobtam a pohárhoz, végül az utolsó kettővel voltam eredményes.

Szép számmal voltak retro konzolok. Videoton PONG gépétől kezdve, Atarin, Commodore-on, Nintendón, Segán át, Playstation 2-ig különböző konzolok játékait próbálhattuk ki. Jó ötlet volt az egyes konzolok mellett a kis tábla az adatok az egyes gépekről. NES-en Super Mario Bros. volt, Super Nintendón meg Mortal Kombat II. De valamennyi klasszikus játékot ki lehetett próbálni. A NES-nél Elektor Kalandorosat játszottam, lemértem, hogy 3 perc alatt hány pontot gyűjtök össze a Super Mario Bros.-ban. 65.950 pont gyűjtöttem össze, és ahogy visszanéztem a videót, ezzel minden nyereményt elvinnék.

Volt szerencsekerék is, amin biztos ajándékot lehet kipörgetni. Sorba álltam, talán pont akkor volt a legnagyobb sor, amikor én álltam sorba. Az én esetem érdekes volt, mert az előttem lévő férfi egy 50%-os Comic Con belépőjegy kupont sorsolt ki magának. Az pont nem volt jó neki, mert nem jár Pestre. Én viszont remek lehetőségnek gondoltam, hogy olcsóbban jussak el a Comic Con-ra, ezért felajánlottam, hogy amit kipörgetek, azt elviheti. Örömmel vette. Ha jól emlékszem, valami OGEX-es ajándékot pörgettem ki, az meg jól jött neki. Én meg megadtam a hostessnek az E-mail címet, elvileg így küldik majd a kupont. Örülök neki, ott leszek

Amit nem említettem, a képregényesek, megítélésem szerint az ő részlegük szokatlanul nagy volt. Nem a helyet sajnálom tőlük, hanem úgy láttam, hogy nem volt jól kihasználva a részlegük. Mert az szimpatikus, hogy ki lehet próbálni a digitális rajzolást, de több asztal teljesen üresen állt náluk. Voltak képregények, amiket lehetett olvasni. Itt volt a 5panels is, amiről Krisi barátom beszélt nekem nemrég. Feleségének képregényét ugyanis ez a kiadó adja ki, Hidden címmel. Ez is ki volt állítva, kicsit ismerkedtem a történettel. Összességében tetszik. Egyedi a rajzstílus, jól jeleníti meg az érzelmeket, és a történet is érdekesen indul. Külön felfigyeltem arra, hogy milyen egyedi papírra nyomtatták ki a képregényt. Nem egészen fényes papír, nem láttam még ilyet. Igényes kiadvány. A 5panels meg kifejezetten a feltörekvő tehetségekre szakosodott kiadó, céljuk, lehetőséget biztosítani a jövő reménységeinek.

Volt egy kisebb részleg... akartam írni, hogy előadásoknak, de interjúk voltak csak. A témák érdekesek voltak, de számomra a rendezvény legnagyobb hátránya, hogy sok volt az üresjárat. Ezeket ki lehetett volna tölteni előadásokkal. Bőven lehetett volna miről beszélni: Képregények, mangák, eSport, szimulátorok, konzol. A kahoot.it kvízek viszont jó ötlet volt. Voltak kvízek, amik ismételték magukat. A BARD-tesztről szóló kvízt meg is nyertem. A másik véglet a képregényekről szóló kvíz volt, ahol 8. lettem a 9-ből. De próbára tettem a geek tudásomat is, itt a középmezőnyben végeztem.
Az interjúk közül leginkább a mangarajzolóval készült interjúra voltam kíváncsi. Ha jól emlékszem, Molnár Gábornak hívják, nagyon jó dolgokat mondott. Dolgozott Japánban is, csak megerősíteni tudta a szigorú munkamorált. Érdekes volt az is, ahogy dolgozik.

A fentebb említett BARD-tesztet a rendezvényen is ki lehetett próbálni, nekem nagyjából átlagos, annál kicsit jobb eredmény jött ki. Volt szimulátor és VR is.

Lényegében kicsiben minden megvolt, ami egy nagy pesti rendezvényen megvan. Összességében jó volt, de volt olyan, amikor elült számomra az egész rendezvény. Azt gondolom, hogy több előadással lehetne érdekessé tenni, mert ha végigmegyünk a kipróbálható konzolokon, PC-ken, szimulátoron, stb. akkor utána nem sok érdekes marad. A kezdeményezés mindenképp nagyon jó, érdemes lenne minél több vidéki rendezvényt rendezni országszerte. A végén beszélgettem a Regamexes Sakmannal, mondta, hogy a békéscsabai állomás szerinte jól sikerült, az átlagnál többen voltak. Tehát lenne ilyenre igény vidéken is. Több programmal, előadással csak még jobb lehet a jövőben.

További képeim a rendezvényről itt tekinthetők meg.