Presser Gábor CD

Az Európa bajnokság valamennyi meccsét nézem. Ám ha úgy érzem, hogy nagyon elül a mérkőzés, akkor előveszem Presser Gábor könyvét és azt olvasom, amíg a kommentátor fel nem emeli a hangját.

Nagyon szeretem olvasni, mert nagyon jó olvasni az emlékeit, kiváló előadó lenne. Bizonyos eseményekre, amik másokban jó eséllyel kellemetlen emléket hagynának, humorral ír. Volt néhány olyan, amin egyszerűen sírva röhögtem. És ezt így kell. Mondják is, hogy onnan lehet tudni, hogy feldolgoztuk a múltbéli nehéz időszakot, ha humorral emlékszünk meg rá. Erre rájön az, hogy Presser Gábor tényleg vicces. Nevettető az, ahogy megemlékszik dolgokról. Mások is úgy emlékeznek meg Erdős Péterről, hogy egy eléggé kellemetlen személyisége meg a magyar könnyűzenének, aki szerette fitogtatni a hatalmát, és hogy kitől is függ az, hogy ki csinálhat lemezt. De ahogy Presser Gábor ír róla, és a harácsolásáról (felvobbantunk), ott is meg kellett álljak, mert nem bírtam ép ésszel. Vagy íme egy megállapítás tőle:

A legnagyobb szemétség fúvós zenekart játék közben megnevettetni.

És ő mégis megtette. Persze nem mindenről tud ő sem humorral visszaemlékezni. Van néhány, ami érthető, hogy a mai napig kellemetlen emlékként maradt meg benne. De ahogy elmeséli a személyes megéléseit a magyar könnyűzenei eseményekről, simán el tudom képzelni, hogy megtölt egy egyetemi előadót vagy egy művelődési ház nagyobb termét, és mindenki rá figyel, a végén meg úgy emlékenek meg az előadásáról, mint a legszórakoztatóbb előadások egyike, amit valaha hallottak.

Nekem azért is izgalmas olvasni a könyvet, mert eléggé behatóan ismerem Presser Gábor nemcsak az LGT-beli munkásságát, hanem a szólókarrierjét is. Szólóalbumai annyira egyediek egyébként, hogy külön szertartás hallgatni azokat. A könyvben is nagyon jó felismerni az egyes dalainak, albumainak keletkezésének hátterét. Az Electromantic albuma kapcsán írta, hogy amikor nagyon jól mentek a munkálatok, akkor olyasféle érzés vette hatalmába, amit úgy írt körül, hogy az egyik dalának szövegét véltem benne felismerni. Lapozok egyet, és egész oldalban látom Presser Gábor kézírásával a Megemeltek az angyalok dal szövegét. Igen, pontosan erről beszélt! Nagyon szép a dal, a 2000-ben megjelent Angyalok és emberek album egy különleges ékköve. Valósággal átszellemülök én is, amikor hallgatom.

És ha már Electromantic. Régi hiányosságot pótoltam.

A könyvnek ugyanis olyan hatása is van, hogy többet hallgatom Presser Gábor dalait, vagy amiket ő írt. Azért is nagyon jó olvasni a könyvet, mert amilyen kulisszatitkokat oszt meg az egyes dalokról, albumokról, csak mélyíti azok jelentőségét. Az Electromanticot ritkán hallgatom, inkább csak egy-egy dalt róla, amit kifejezetten szeretek. Pedig megítélésem szerint a jobb elektronikus zenék közé tartozik. Az albumról tudható, hogy egy baletthez készültek a dalok. Volt egy kis kellemetlenség, ahogy Presser Gábor írta, hogy amikor felkérték, hogy írjon dalokat egy baletthez, mint enyhe nyomásgyakorlásként jelezték felé, hogy egy négybetűs választ várnak. Aztán a kényelmes ágyamban gyorsan kitaláltam, hogyan lehet ezt kijátszani: Négybetűs választ várnak, de nem mondták, milyen nyelven. Mit szólnának a német nyelvű négybetűs válaszhoz?

De nem, akkor nem született volna meg ez az album. Bár azt írta, hogy akadtak nehézségek, több balett előadást is megnézett, hogy képben legyen annak zenei világával. Aztán meg ahogy feljebb is írtam, olyan gördülékenyen ment a munka, hogy végül még extra dalt is inspirált. Úgyhogy még annál is jobb, hogy végül mégis elvállalta az album emlékszítését. A kényszer néha nagyszerű munkákat szül.

Szeretem ezt az albumot, mostanság egy kicsit gyakrabban hallgatom. Amennyire ismerem az elektronikus zenét, azt gondolom, hogy a jobbak közé tartozik. De korábban inkább csak azokat a dalokat hallgattam az albumról, amiket kifejezetten szerettem tőle.

• 2000 dioptria
• Valvola
• Rondo a la Terror

Különösen a Valvola az, amit szeretek, mert az az LGT: Hirdetés dalának (amit szintén szeretek) egyik témája elektronikus hangszerelésre. És annyira légies, könnyed, hihetetlen jól hangzik.

Egyetlen kritikát tudnék megfogalmazni az albummal kapcsolatban: Néhány dal túl hosszú ahhoz képest, hogy az alaptémája túl rövid. És erre pont a La Baletta No. 2 dal a jó példa, ami ismert lett, és előszeretettel játszanak retro rádiók. Az is olyan, hogy megítélésem szerint fele olyan hosszú is lehetne, mert a fő témát elég gyorsan eljátssza. A vége viszont feleslegesen van túl sokáig elhúzva. Erre felfigyeltem még néhány dal esetében, de például a D.D.-nél megcsinálta azt, hogy ugyanazt dallamot különböző hangokon (szintetizátoron) szólaltatta meg. Ez ad némi változatosságot a dalnak, szinte úgy értelmet kap a taktus attól, hogy másképp szólal meg.

A lemez 1982-ben jelent meg, és amint elterjedőben volt Magyarországon a CD, azonnal ki is adták úgy is. Az első CD-s kiadás 1989-ben jött ki a Hungarotonon belül a "Krém" adta ki. Nekem az 1993-as Gong lett meg. Én ezzel bőven elégedett vagyok. A CD-n még négy extra dal hallható. Külön kiemelném a Szépek és bolondok című dalt, amit eredetileg Zoránnak írt (illetve az is egy film zenéje), az is mintha nem evilági zene lenne. Nagyon szeretem hallgatni, mert a légies, mennyei hangzásával teljesen új értelmet ad a dalnak.

Szóval nagyon jó olvasni Presser könyvét, mert régről, akár 30 év távlatából is ismert dalok mélyebb jelentést kapnak a háttérinformációknak köszönhetően. Nem utolsósorban, örülök annak, hogy az utóbbi időkben több magyar zenét hallgatok.