Tegnap Pestre utaztam. Még érvényes az országbérletem, és el akartam intézni néhány dolgot. A 10.20-as vonattal mentem fel. Szerencsére úgy néz ki, hogy általánossá válik (a mi vonalunkon legalábbis), hogy nem késik (olyan sokat) a vonat. Ez a vonat is előző este indult el Bukarestből, és rendben megérkezett Budapestre.
Először az Örkény István könyvesboltba mentem átvenni a könyvrendelésemet. Két Laár András volt könyv volt akcióban a Kossuth kiadónál, ezek érkeztek meg. A LAÁRma a köbön, Besenyő Pista bácsival a borítón magáért beszél, a Kiderülés könyvben pedig a spirituális énjére helyezi a hangsúlyt. Az utóbbit kezdtem el olvasni, mert valamennyire ismerem a spirituális gondolkodását, de annyira nem, és el akarok mélyülni benne.
Jó a könyv abból a szempontból, hogy a gyerekkoráról is mesél, így megtudhatjuk, honnan származik a spirituális gondolkodása. Ezekről nem tudtam, és megértettem, hogy miért választotta ezt az utat. Részint magamra ismertem, mert én magam is találkoztam néhány olyan dologgal, amivel Laár András is, és már gyerekként is éreztem, hogy nincs az úgy rendben, hogy a felnőttek úgy gondolkodnak.
Tehát értem, hogy miért lépett a spiritualizmus útjára, azt viszont nem mondom, hogy mindennel egyetértek, amit eddig olvastam. Például nekem nem magyarázta meg a "Miért nincs semmi baj sohasem?" fejezetcímet. Én is optimista beállítottságú vagyok, rajtam is segít bizonyos esetekben, ha a dolgok jó oldalát nézem, de én is tartom azt az álláspontot, hogy ezt azért nehéz bemesélni annak, akit mondjuk háborúban súlyos veszteség ért, vagy aki gyógyíthatatlan beteg. Ahogy abban sem érzem meggyőzve magam, hogy miért nem kell félni a haláltól. De mindenképp végig fogom olyasni a könyvet, mert egyrészt tanulhatok belőle, másrészt a mai világban, amikor sokkal több a bizonytalansági tényező, mint mondjuk, gyerekkoromban, a '90-es években. Nagy szükség van útmutatásokra a mai nehéz időkre. Nem utolsósorban hátha el tudok sajátítani belőle valamit, vagy később úgy változik a gondolkodásom, hogy több mindent fogok a könyvből magaménak érezni.
És ahogy elnézem, a könyv még mindig akciós, tehát aki szeretne útmutatásokat a nehéz időkre, vagy más nézőpontot megismerni, annak mindenképp ajánlom. Mert bár nem tudok belőle mindent magamévá tenni, de attól még ez egy nagyon jó könyv. A Laárma a köbön... Besenyő Pista bácsira a mai napig nagy szüksége van ennek az országnak. Csak beleolvastam, és erről csak még inkább meggyőzve éreztem magam. Ó, és ez a könyv is akciós! Ugye, hogy te is szeretnél az otthonodba egy kis Besenyő Pista bácsit? Tessék szépen megrendelni, amíg én mondom!
Ezután jó nagy utat tettem meg a Game Park felé. Itt az ARMS játékot akartam megvenni. Ahogy be is került a gyűjteményembe. Emlékeztem erre a játékra, ahogy meglepett az is, hogy ennyire feledésbe merült. Sehol nem látok ebből egy eladó példányt, senki nem beszél róla, mintha csak álmomban létezett volna ez a játék.
Pedig egyáltalán nem rossz játék, emlékszem is, hogy volt ARMS bajnokság is, amit a MAVIK szervezett. Még neveztem is az egyikre, és emlékeim szerint el is jutottam egy darabig a versenyben. Konkrétan nagy kedvencemmé nem vált, de szerettem játszani, ezért mindenképp be akartam tudni a gyűjteményembe. Nos, hát itt van. Kiismerem majd, és írok róla tesztet a gamer blogomba.
Még azon is gondolkodtam, hogy valamelyik későbbi N-Conra lehetne ARMS verseny, de az ötletemet felvetve inkább azt javasolták a szervezőtársaim, hogy indítsak szavazást erről Facebookon, mert nem biztos, hogy sok jelentkező lenne rá. Kénytelen voltam igazat adni nekik. Ha meglesz az új esemény Facebook oldala, majd ott.
Mindenesetre örömteli, hogy újabb játékot karikázhattam be a kívánságlistámról. Immár 7 Switch játékom van. Ki is próbáltam a buszon, tetszetős.
A bevásárlás egy részét most Pesten, az Árkádban lévő InterSpar-ban tettem meg. Majd nézelődtem itt is, és a Sugárban is, majd 19.15-kor indultam haza. Ez a szolnoki zónázó vonat. Szolnokon is megálltam ugyanis, ott egy CD-t vettem. Méghozzá egy Pa-Dö-Dő lemezt. Az utóbbi időkben rákaptam a Pa-Dö-Dő dalokra, és elhatároztam, hogy ha találok olcsón CD-t vagy kazettát, ami még nincs meg, azt megvesztem. Az Einstand pont volt jó áron, és pont nem volt meg. Ráadásul ez az egyik olyan album, amit kifejezetten hiányoltam a gyűjteményemből. Különleges abból a szempontból, hogy ez az a Pa-Dö-Dő album, amelyik elérte az 1. helyet a MAHASZ album eladási listán.
Egyébként is jó albumnak tartom. Bár nem az ismertté vált Fáj a fejem és a Várom a leveled dalok miatt, szeretem. Számomra a Van még remény (Light trance version) különleges ezen az albumon. Hihetetlenül jól hangszerelt dal, tényleg nyugtató hatással van, segít előre nézni a jövőbe. Főleg akkor hallgattam sokat, amikor 2016-ban komoly szerelmi bánatom van, és tényleg, semmi jövőképem nem volt. Akkor nagyon megtalált ez a dal, könnyített a fájdalmamom és a gyászomon. Azóta is kellemes érzésekkel gondolok erre a dalra.
Ahogy Laár András könyve kapcsán írtam, úgy a Pa-Dö-Dő albumokra is igaz, hogy manapság különösen nagy szükség van arra az optimizmusra, amit a lányok közvetítettek, főleg a '90-es években. Engem nem érdekel, hogy SZDSZ-nek egy kulturális csápja volt, ahogy a Puzsér Róbert fogalmazott, egyszerűen szükség van rájuk. Nagyon jó most újra hallgatni őket.
Az viszont igaz, hogy a lányok felélték a kulturális tőkéjüket, mert egy idő után, megítélésem szerint a 2001-es "Egy kicsit bulizgatunk?" albumtól komolyan bezuhant a minőség. A 2002-es album még ment valamit a helyzeten, de az azt követőkre már tényleg nagyon elfogytak. De a '90-es években összességében jók voltak. Szerettem az abszurditást a szövegeikben (például amikor várják, hogy Harrison Ford megkérje a kezüket), nem utolsósorban Falusi Mariannak olyan hangja van, hogy most is beleborzongok, ahogy eszembe jut. Egyszerűen nem tudom nem szeretni őket. Ezért, ha találok még CD-t, kazettát a '90-es évekből jó áron, akkor megveszem.
Nos, ennyi volt a tegnapi nap. A kulisszák mögött történt eseményekről majd később, ha aktuális lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése