Összegzés 2021-re

Nem, nem évértékelő beszédet akarok tartani, sokkal inkább animés zenei élményeimet szeretném röviden összefoglalni.

Elsőként kiemelnék néhány animét, amit idén láttam, és valamilyen szempontból különlegesek. Fontos tudni, hogy nem követem a szezonos animéket, ezért azokból válogattam, amiket idén láttam. Lesz közöttük egy-két régiség. Lássuk is.

A 2021-es év pozitív csalódása

Koi to Uso

Általában megnézem, hogy egy-egy animének milyen átlagértékelése van, és igazság szerint hagyom magam befolyásolni általa. Nagyon tudok utálni olyan animét, aminek nagyon magas átlagértékelése van (lásd: Hunter × Hunter), és nagyon tudom szeretni azokat, amiknek nagyon alacsony átlagértékelése van. Ezzel legtöbbször azt szoktam képviselni, hogy nem érdekel, hogy egy anime mennyire népszerű, ha nekem nem tetszik, akkor az igenis rossz számomra. Pedig valójában nagyon is érdekel, mert akkor nem lennék ennyire szélsőséges az adott művel szemben. Ennek egyik pozitív példája lett idén a Koi to Uso, ami a rossz átlagértékelése ellenére nagyon tetszett. Jó volt az alapötlet, a koncepció, és akármennyire is furcsa lett a lezárás, nekem tetszett. Úgy voltam vele, hogy miért is ne lehetne ilyen vége egy történetnek? Persze, az baj, hogy a háttértörténet nincs kibontva rendesen. Nagyon jó lenne, ha a Fruits Basket-hez hasonlóan a Koi to Uso teljes történetéből készülne. Szerintem lényegesen pozitívabb lenne az egész mű megítélése. És Nisaka Yuusuke nálam az egyik legszerethetőbb meleg karakterré avanzsált.

A 2021-es év legfurcsább animéje

Oniisama he...

Ha jól tudom, Zsolti barátom ajánlotta az animét. Egyszer mondtam neki, hogy néznék valami shoujo-ait, kérdeztem, hogy tud-e valami jót, és beajánlotta az Oniisama he...-t. El is kezdtem nézni, de valami hihetetlen volt... Fel kellett dolgoznom azt, amit látok. Szó nincs arról, hogy rossz lenne, igazából nagyon is jó, de annyira erős anime, annyira fajsúlyos az a miliő, amit áraszt magából, hogy arra a 25 percre, amíg megnézek egy részt belőle, valósággal belekerülök az animébe. És az igazat megvallva, nem feltétlen jó benne lenni, több okból sem. Egyrészt, hihetetlenül női az egész anime. Hitelesen jeleníti meg a lányok viselkedését egymással, nemcsak a barátságot, hanem a rivalizását, a női ármányt, és ahogy lányok szoktak egymással viselkedni. Csak ha van is bennem valami női, távolról sem ennyi, és ez a dózis számomra a túladagolás fényes példája. Másrészt annyira depressziós néhány karakter, hogy engem is lehúznak vele. Shinobu Mariko cirkusza a 9-10. rész környékén konkrétan az pszichés őrület határait súrolta, ahogy Asaka Rei drogozása sem akármi. Az ő beceneve egyébként Saint-Juist sama és konkrétan leszbikus iskolát csinál a gimnáziumból, ugyanis odavan érte az egész lányiskola. Mert annyira titokzatos, elérhetetlen... Na de miért? Mert bizony itt van a nyitja. Hát ilyen egy leszbikus szerelmes anime 1991-ből, de a rajzstílus még ahhoz képest is régi, ugyanis a manga 1974-es. Úgy tippelem, hogy a rajzot igyekeztek ahhoz igazítani. Az opening is egyébként rettenetesen fájdalmas, ugyanakkor gyönyörűszép. Rám inkább gyógyító hatással van.

A 2021-es év sportaniméje

Hajime no Ippo

Van még sportanime, ami üti a Haikyuu!!, Kaze ga Tsuyoku Fuiteiru és a Slam Dunk színvonalát, ez a Hajime no Ippo. Valamit tudtam róla, mert azért eléggé népszerű anime, így nem lehet elkerülni, de egészen idáig vártam azzal, hogy megnézzem. Hatalmas élmény volt! Úgy vagyok ezzel az animével, hogy amíg a kosarasoknak van a Slam Dunk, a röpiseknek a Haikyuu!!, addig itt a bokszolóknak a Hajime no Ippo! Kiválóan jeleníti meg a bokszot minden szempontból, és talán megszeretteti a sportágat még azokkal is, akiktől távol áll az ökölvívás. Én is azért vártam vele sokáig, mert annyira hiányzik belőlem az agresszió, hogy irglmatlanul kell haragudjak a másikra, ha fizikálisan akarok nekimenni, ezért nem éreztem azt, hogy dolgom lenne az animével. Ippo is egyébként iskolai bántalmazások elől "menekül" az ökölvívásba, és igazi harcossá képezik ki. Minden tekintetben nagyon hatásos anime, a fejlődés, a meccsek, a győzelem, és ami miatt főleg tetszett az anime, hogy volt meccs, amit hősünk elveszített. Ezt azért tartom nagyon fontosnak, mert megjeleníti az is, ahogy a sportnak ugyanúgy része a vereség, mint a győzelem, és az a jelenet tényleg különleges volt, mert Ippo nagyon jól dolgozta fel a vereséget. Tehát az anime azt is megmutatta, hogyan lehet feldolgozni a vereséget. Nagyon át lehet érezni az szereplők érzéseit. Az is meglepett, hogy egyébként Ippo nagyon kedves, ártatlan srác, de egy-egy meccs alkalmával annyira flowba került, hogy konkrétan meghasonult a sportág agresszív mivoltával, és nem egyszer a főbírónak kellett a saját testével leállítani Ippót. Úgyhogy az egész mű hihetetlenül hiteles és erős. A poénok benne meg eszméletlenek Takamura-san az egész animés univerzum legviccesebb karakterei közé sorolhat. Az egyedüli, ami személy szerint nem tetszett, azok az endingek. Egyik se jött be nekem. Az openingek viszont elsőosztályúak.

A 2021-es év csalódása

Shaman King (2021)

Na csak hogy idei anime is kerüljön terítékre, de kár, hogy negatív vonatkozásban. Meg ha már szóba került a Fruits Basket pozitív példa egy anime remasterelésére, akkor álljon itt egy negatív példa. Milyen az, amikor egy klasszikust csak úgy elrontunk és összecsapunk? Az eredeti, 2001-es Shaman King nagyon jó anime volt, igazi klasszikus openingekkel és endingekkel Hayashibara Megumi tolmácsolásában. Az új sorozat viszont minden szempontból rosszabb. Bizonyos részek, teljesen unalmasak, érdektelenek voltak, bizonyos harcok meg inkább tűntek a Naruto egy olcsó másolatának. Bizonyos seiyuu-któl (pl.: Romi Park) a hajamat téptem, de az az igazság, hogy Hayashibara Megumi se menti meg számomra Kyouyama Anna személyét. Nem szerettem őt soha, ahogy a seiyuu által énekelt openinget (Soul salvation) és endinget (#Boku no Yubisaki) se szeretem. Túlzottan erőltetett. Pedig még azt se lehet mondani, hogy Hayashibara Megumi kiöregedett volna az animéből. Pont az a varázsa az énekesnő-seiyuu-nak, hogy nagyon is megvan benne az energia, hogy énekeljen az animének akár egy Over Soul minőségű dalt, de a Soul salvation nagyon erőltetett lett. És milyen jó lett volna, ha egy igazi visszatérő-dalt énekel Hayashibara Megumi, de ez nem sikerült. Ezért kár volt újjáéleszteni a franchise-t.

A 2021-es év legizgalmasabb animéje

Yakusoku no Neverland

Félve vágtam neki az animének, nem véletlen, hogy év elején néztem. Van ugyanis egy olyan rendszer nálam, hogy a sötét hangulatú, negatív animéket elsősorban január-februárban nézem, mert nem szeretem a telet, hamar is sötétedik, ezért akkorra időzítem a legtöbb sötét hangulatú animét. Ahogy a Yakusoku no Neverlandet is akkor néztem meg. Tényleg volt benne egypár félelmetes jelenet, de annyira átélhető volt, annyira izgultam a gyerekekért, hogy ki tudjanak szabadulni. A szereplők is szerethetők voltak, de történet felépítése is elsőosztályú. Ahogy folyamatosan adagolták a meglepőbbnél meglepőbb információkat és hogy milyen lehetőségek vannak a gyerekeknek arra, hogy megmeneküljenek. Tényleg nagyon izgultam. Csak az első évadot néztem végig, állítólag a második borzalmas lett. Megnézem azt most januárban, de az előjelzések szerint nagyon le kell adni az elvárásaimból. Igazából már csak azért is megnézem, hogy ha tényleg rossz, lássam, hogyan lehet egy ilyen remekművet elrontani.

A 2021-es év legnagyobb visszatérője

Free!

Épp csak elvétve foglalkoztam az animével, amikor aktuális volt. Néztem, akkoriban, de komolyan nem foglalkoztam vele. Aztán idén elkezdtem újra nézni az első évadot, és nagyon tetszett. Egyrészt elfelejtettem jeleneteket és jó volt újra látni. Teljesebbé vált a történet, és a fiúk is szerethetőbbé váltak számomra. Örülök, hogy visszatért az életembe az anime és komolyabban is az életem része lesz a Free!

2021-es év legjobb animéje

Natsume Yuujinchou

Relatíve régi anime, hallottam is róla sokat, mert sokan szeretik, de nekem erre az évre maradt. Nem az első pillanatoktól kezdve éreztem, hogy ez lesz életem egyik legkedvesebb animéje, mert teljesen mást kaptam eleinte, mint amit vártam. Ugyanis egy olyan skálán láttam az animét, ami érzelmi hitelesség terén "listázta" az animéket. Jó listának tartottam mert a Shigatsu wa Kimi no Usóval volt átellenben (nagyon helyesen!), de mivel romantikus animékkel volt egy csokorban, ezért azt gondoltam, hogy ez is az, és azt fogom látni, hogy milyen érzelmileg teljesen hiteles szerelem és párkapcsolat. Ehhez képest jön az, hogy erdő, a srác szinte totál egyedül, látja a szellemeket, mi több színesítik az életét és az egész rettenetesen lassúnak tűnt. Vakartam is a fejemet, hogy fogom én így mind hat évadot megnézni? Aztán lassan flowba kerültem az animével, és megéreztem, hogy mitől is annyira hiteles érzelmileg. Nagyon megszerettem Natsumét, minden szempontból tudtam azonosulni vele érzelmileg. Olyannyira, hogy a 4. évad utolsó részét pont a metrón néztem meg. Ott volt az, amikor elment a halott szüleinek lakásához, ahol kisgyerekkorában volt, hogy szembenézzen a múltjával és ott elsírta magát. Annyira átéreztem azt a jelenetet, hogy a metrón elsírtam magam. Csodálatos volt. Egyértelműen a 4. évad lett a legjobb. Ott van olyan poénos jelenet, hogy akkor a nevetéstől sírtam, aztán meg a szembesülés a múlttal. Úgyhogy a Natsume Yuujinchou összességében lett az egyik legkedvesebb animés élményem, nemcsak idénre.

Nos, ennyit az animékről, lássuk az idei zenei felhozatalt. Sokan most már a Spotify-os profiljuk éves összegzését osztják meg, az nálam több okból sem működik. Egyrészt nem minden zenét hallgatok ott, mert nem minden elérhető ott, amit szívesen hallgatok, ezért én a mai napig aktívan használom a Windows Media Player-t és a Foobar2000-et. Másrészt a Spotify már december elején kiadja az éves listát, amit teljességgel értelmetlennek tartok. Nem tudom, ki hogy vele, de szerintem még a decemberi hónap is 2021-hez tartozik, ahogy az abban a hónapban hallgatott dalok is. Úgyhogy én továbbra is maradok a Last.fm-nél. Az ad teljes képet az idén hallgatott dalokból. Lássuk is akkor.

Idén 18.063 alkalommal hallgattam dalt, így a 2021-es év a 2009-es regisztáció óta a 4. "legforgalmasabb" év volt. Érdekes számomra egyébként januárban hallgattam a legtöbb zenét, akkor 2.255 alkalommal hallgattam valami dalt. Mondjuk, rémlik is, hogy volt olyan gondolatom akkor, hogy talán megdöntöm a 2010-es rekordot, amikor 20.512 alkalommal hallgattam zenét. De a lendület időközben megtört és megállt a számláló 18.063-nál. Íme a részletek, először a 10 legtöbbet hallgatott előadó kerül listázásra.

Top 10 előadók 2021

1. JAM Project (4.200)
2. Hayashi Yuuki (2.135)
3. Tachibana Asami (1.729)
4. Hayashibara Megumi (1.302)
5. Froukje (908)
6. Okui Masami (845)
7. Zorán (353)
8. Suara (322)
9. Eefje de Visser (316)
10. LGT (283)

Ezt az évet egyértelműen a JAM Project uralta nálam. Rengeteget hallgattam a dalaikat, de az, hogy nem is untam meg! Konkrétan látom magam előtt, hogy az elkövetkezőkben is hasonló lendület várható náluk. Hayashi Yuuki-nál és Tachibana Asami-nál nagyon jót tett a Haikyuu!! OST megjelenése, valamint hogy feledeztem magamnak a Boku no Hero Academia zenéjét is, ahol szintén vannak remekművek. Valamint az is érdekes volt számomra, hogy a Dive!!-nak is Hayashi Yuuki írta a zenéjét. És milyen színvonalasat ahhoz képest, hogy az nem jelent meg külön CD-n, csak Blu-ray mellékletként. Vannak ott is jó dalok.

Egyértelműen megjelent a holland zene is a listámban. Froukje-t egy holland srácnak köszönhetem, ő igazi felfedezés volt számomra (az énekesnő). Ahogy Eefje de Visser is, de nála azért maradt el a lendület, mert a dalainak túlnyomó többsége túlzottan depressziós és azért annyira rosszul nem voltam, hogy az ő dalait kelljen hallgatnom.

Hayashibara Megumit és Okui Masamit pedig az új albumuk lendítette fel nálam, ahogy Suarát is az idén megjelent két kislemeze. Ha magyar zene, akkor Zorán és LGT a legjobbak nálam. 30 éve nem tudom megunni a dalaikat, kétségtelenül életművet hagytak maguk után.

És most következzenek az albumok.

Top 10 albumok 2021

1. Hayashi Yuuki & Tachibana Asami: TV animation Haikyuu!! TO THE TOP Original Soundtrack (1.051)
2. Froukje: Licht en Donker (586)
3. Hayashi Yuuki & Tachibana Asami: TV animation Haikyuu!! Second Season Original Soundtrack VOL.1 (555)
4. Hayashi Yuuki & Tachibana Asami: TV animation Haikyuu!! Second Season Original Soundtrack VOL.2 (479)
5. JAM Project: TOKYO DIVE (458)
6. Hayashi Yuuki & Tachibana Asami: TV animation Haikyuu!! Original Soundtrack Vol.2 (418)
7. Hayashi Yuuki & Tachibana Asami: TV animation Haikyuu!! Original Soundtrack Vol.1 (373)
8. JAM Project: THUMB RISE AGAIN (318)
9. Okui Masami: 11-elevens- (316)
10. Hayashibara Megumi: VINTAGE DENIM (315)

Úgy tűnik, hogy a Haikyuu!! OST albumok ezentúl mindig jelen lesznek a listán. Tényleg nem tudom megunni őket, de így hirtelen kigondoltam, hogy ha jövőre utat tör magának a Boku no Hero Academia OST is, akkor külön 10-es OST lista lesz. Meglátjuk, hogy lesz.

De most a kislemezeket lássuk.

Top 10 kislemezek 2021

1. JAM Project: DRAGONFLAME (292)
2. JAM Project: Versus Road ~Higenjitsuteki Survival~ (227)
3. Froukje: Ik Wil Dansen (158)
4. ALI PROJECT: Hi no Tsuki (153)
5. Froukje: Niets Tussen (128)
6. JAM Project: Drei Kreuz ~Hagane no Survivor~ (108)
7. JAM Project: Bloodlines ~Unmei no Kettou~ (105)
8. JAM Project: Hagane no Warriors (105)
9. Hayashibara Megumi: Soul salvation (104)
10. Suara: Ruten no Inori (102)

Addig bűvészkedtem a számokkal, amíg a Suara: Senjin Genmu kislemeze 101 hallgatásával kiesett a listáról. De itt látszik nagyon, micsoda JAM Project uralom volt nálam. Az első két helyezett kislemez nagyon jelentős volt számomra idén.

És végül a 100-as listan az idén legtöbbet hallgatott dalokból.

Top 100 dalok 2021

1. Froukje: 17 (482)
2. JAM Project: Houkou Hate no Arano wa (289)
3. JAM Project: Versus Road ~Higenjitsuteki Survival~ (255)
4. Tachibana Asami: Junbi (246)
5. Hayashi Yuuki: Explanation (189)
6. Froukje: Ik Wil Dansen (167)
7. Froukje: Niets Tussen (128)
8. JAM Project: Ryujou (122)
9. JAM Project: Magical Mystery Spice ~Magic Spice no Theme~ (118)
10. Tachibana Asami: Wana (116)
11. JAM Project: Hagane no Warriors (115)
12. Hiroyuki Sawano: DADDY! DADDY! DO! (106)
13. Dimension: Move Faster (104)
14. JAM Project: Fight on! (102)
15. ALI PROJECT: Nosferatu (101)
16. JAM Project: Alexandria (93)
17. Eefje de Visser: Trein (88)
18. Tachibana Asami: Douyou (83)
19. Tachibana Asami: Tsuki no De (81)
20. JAM Project: Kami no Kiba ~The Fang of Apocalype~ (78)
21. JAM Project: Rage against the intrigue
22. Okui Masami: Private Heroine -OTAKATSU DAYS-
23. Charly Lownoise & Mental Theo: Koning Voetball dit EK
24. Dua Lipa: Love Again
25. Okui Masami: Tenshi to Akuma
26. JAM Project: Lost my heart ~Kaze no Kioku~
27. JAM Project: ENTER THE HEROES
28. Hooverphonic: The Wrong Place
29. JAM Project: Tread on the Tiger's Tail
30. Michael Patrick Kelly: Beautiful Madness
31. SUPER BEAVER: Toppakou
32. Tachibana Asami: Nebari
33. Hayashi Yuuki: Kodoku
34. Tachibana Asami: Konjounashi no Tatakai
35. Aerosmith: Falling in Love (Is Hard on the Knees)
36. JAM Project: BAD CITY ~We'll be alright!~
37. JAM Project: VICTORY
38. Suara: Ruten no Inori
39. Froukje: Onbezonnen
40. Suara: Ruten no Inori (Instrumental)
41. Tachibana Asami: Aseri
42. JAM Project: GONG
43. Lyn: Beneath the Mask
44. Naoko Mitome, Chika Sekigawa: Gap of Crag
45. JAM Project: SKILL
46. Regard: Secrets
47. Tachibana Asami: Fukurou
48. Tachibana Asami: Iya na Otoko
49. Thalia: Echa Pa'lante
50. JAM Project: Garo ~SAVIOR IN THE DARK~
51. JAM Project: TOKYO DIVE
52. ALI PROJECT: Nosferatu (off vocal)
53. Eefje de Visser: Lange Vinnen
54. JAM Project: Hagane no Messiah
55. JAM Project: HERO
56. SPYAIR: One Day
57. Tachibana Asami: Umaku Ikanai
58. JAM Project: I KILL -Ikiru-
59. JAM Project: Rocks
60. Suara: Tenmei no Marionette
61. Thalia: Arrasando
62. JAM Project: to the next era
63. Hayashi Yuuki: Ball Hiroi LV.1
64. ALI PROJECT: Yasei Souseiji
65. Hayashibara Megumi: Kimi wa Mahou wo Shinjiru kai?
66. Hatano Wataru: Heart Signal
67. Hayashi Yuuki: Juuintachi
68. Hayashi Yuuki: Chousokkou
69. Cher: The Music's No Good Without You
70. Eefje de Visser: Lise
71. JAM Project: Shining Storm ~Rekka no Gotoku~
72. Hayashi Yuuki: Court-jou no Ousama
73. Hayashi Yuuki: Sono Shunkan he
74. Ils: Feed the Addiction
75. JAM Project: Shouri no Mirai -Toki-
76. Alison Wonderland: I Want U
77. BURNOUT SYNDROMES: PHOENIX
78. Okui Masami: Blood Blade -Hikari to Yami no Kanata ni-
79. JAM Project: STORM (Off Vocal Version)
80. MARIO KART BAND: Dry Dry Desert
81. Hayashi Yuuki: Kake
82. Hayashibara Megumi: Soul salvation (Off Vocal Ver.)
83. Tachibana Asami: Tsuki no Wa
84. JAM Project: Rescue Fire
85. Mimori Suzuko: Chance!
86. Tachibana Asami: "Murabito B"
87. JAM Project: Bloodlines ~Unmei no Kettou~
88. JAM Project: NEW BLUE
89. JAM Project: NEW BLUE (Off Vocal)
90. JAM Project: Senyuu yo
91. Okui Masami: Beautiful Life
92. JAM Project: Crest of "Z's"
93. JAM Project: TRANSFORMERS EVO.
94. Avenged Sevenfold: Blinded in Chains
95. Bullet for My Valentine: Hand of Blood
96. JAM Project: Bloodlines ~Unmei no Kettou~ (Instrumental)
97. JAM Project: Break Out
98. Hayashibara Megumi: Soul salvation
99. Tachibana Asami: Tantan
100. Celldweller: One Good Reason

2021-ben megjelent japán kiadványok

Gondolkodtam azon, hogy érdemes-e még egyáltalán listázni az engem érdeklő japán CD-ket, hiszen egyre kevesebb olyan japán kiadvány jelenik már meg, ami engem érdekel. Aztán úgy döntöttem, hogy listázom, hiszen akármennyire is kurta a lista, mindig jó visszagondolni arra, hogy milyen albumok és kislemezek jelentek meg az adott évben. Lássuk is őket.

Március

• Március 13 - Okui Masami: 11-elevens-
• Március 17 - TV anime: Haikyuu!! TO THE TOP Original Soundtrack
• Március 30 - Hayashibara Megumi: VINTAGE DENIM

Április

• Április 14 - Hayashibara Megumi: Soul Salvation
• Április 28 - Yonekura Chihiro: 25 YEARS AFTER ~All Time Best~

Május

• Május 19 - angela: Battle & Message

Június

• Június 2 - UVERworld: NAMELY

Július

• Július 14 - JAM Project: Bloodlines ~Unmei no Kettou~
• Július 21 - Suara: Senjin Genmu

Augusztus

• Augusztus 6 - Hayashi Yuuki: Boku no Hero Academia THE MOVIE World Heroes' Mission Original Soundtrack

Szeptember

• Szeptember 8 - MAN WITH A MISSION: Merry-Go-Round
• Szeptember 26 - Hayashi Yuuki: TV anime: Boku no Hero Academia 5th Original Soundtrack

Október

• Október 14 - JAM Project: Max the Max
• Október 21 - ALI PROJECT: Hi no Tsuki
• Október 27 - JAM Project: DRAGON 2021
• Október 27 - Endoh Masaaki: Kyoukosu Labyrinth

November

• November 26 - JAM Project: STORM 2021

December

• December 1 - Suara: Ruten no Inori
• December 22 - JAM Project: Drei Kreuz ~Hagane no Survivor~
• December 24 - Kageyama Hironobu: HEATS 2021

Nem olyan rossz, csak be kellett indulnia ennek az évnek. Jó volt ez a 2021-es év is.

Új JAM Project és Suara kislemezek

Újabban Spotify-on értesülök az új Suara megjelenésekről. Valamiért nem promotálta annyira az énekesnő a Twitter oldalán az új kislemezt, hogy megmaradjon bennem, hogy új megjelenése van. Vissza is néztem, aktualitásakor (december 1.) megosztotta a F.I.X. Records twitter oldaláról, de ő maga tényleg nem írt róla különösebben. Azért kár érte, mert az új dal lényegesen jobb, mint a nyáron megjelent Senjin Genmu. Annak még utána is jártam, hogy miért lett annyira "más" (rosszabb), mint az előzőek, de a Ruten no Inori már hozza azt a minőséget, ami Suarától már-már elvárható. Nem lett az a nagyon nagyhatású dal, mint akár a Tenmei no Marionette, de kihallható a dalban minden, amitől szerethető Suara. Kedvesség, báj, kellemes és nem utolsósorban emlékezetes dallamok. Talán pont attól lett jó, hogy nem erőltették bele a megszokott Utawarerumono hangzást, hanem írtak egy egyszerűbb dalt a franchise-hoz, de inkább Suara egyéniségéhez igazították. Csak annyira lendületes és dinamikus, amennyire kell, hogy legyen, semmi nincs túltolva, túlerőltetve. Úgyhogy ismét egy jól sikerült dalról van szó, amit bármikor szívesen hallgatok a jövőben. Kár, hogy Suara nem promotálta annyira. Valószínűleg a fizikai kiadványokat preferálja. Pedig érdemes meghallgatni a dalt.

Aztán jött a JAM Project is új kislemezzel. Érdekes, hogy német címet kapott: Drei Kreuz ~Hagane no Survivor~, nem nagyon találkoztam japán kislemezzel, melynek német címe van. Franciával inkább. Egyébként ez is olyan kislemez, amit többször meg kellett hallgassak, hogy igazán ráérezzek az ízére. Első végighallgatás után az volt a gondolatom, hogy hát felejthetőre sikeredett a JAM Project 2021-es éve. De végülis kezdem megszeretni a dalokat. Az nem volt kérdés, hogy a második dal, a with love különleges. Tehát megint Okui Masami írta a jó dalt a kislemezre. Ahogy az énekesnőtől szokás, kellemes, lassú dalt írt, ami ráadásul különleges hangszerelést kapott. Nagyon szükség van Okui Masami-ra az együttesben, erre mindig rácsodálkozok magamban, mert kell az, hogy az együttes lelassuljon, és érzelmesebb dalokat énekeljen. Mert jól áll nekik, és kiegészíti a gyors, dinamikus, erőteljes dalaikat. Változatossá teszi repertoárjukat. Már ha valamit lehet még változatossá tenni a karrierjükben, hiszen csak 21 éve létezik már az együttes, 13 éve változatlan felállásban. Mégis szeretem őket. Ők így vannak jól, és amíg az új dalaikkal azt érzékeltetik, hogy jó a jelenben élni, addig részemről megtették, amitől szerethetők számomra. A harmadik dal, a Concerto of SRW is érdekes dal. Azt tudtam, hogy kiadtak egy nagy játékot a Super Robot Wars széria 30. évfordulója alkalmából, ennek kislemeze a Drei Kreuz. És azt hittem, hogy a Concerto of SRW valami nagyhatású, amolyan igazi évfordulós dal, ahol tényleg mindent beleadtak, mint még előtte soha. Erre kiderül, hogy mondhatni egy átlagos JAM Project dalról van szó, amit megspékeltek pár emlékezetes dallammal. Érdemes tenni egy próbát a kislemezzel.

Összességében tehát tetszik ez a kislemez, de azért nem éri el például a Shining Storm ~Rekka no Gotoku~ szintjét. Vagy akár említhethetném a tavalyi nagy durranásukat, a Versus Road ~Higenjutsuteki Survival~ dalt is, ami 2020 legjobb dala lett nálam. Ugyanakkor az is tény, hogy ha nincs ez a kislemez, akkor tényleg felejthető lett volna a JAM Project idei éve. A nyári Bloodlines ~Unmei no Kettou~ ilyen éppen csak hogy valamilyen lett. Annál a kislemeznél tényleg azt éreztem, hogy az együttesnek valamit be kell újítania, ha nem akarja, hogy unalomba fulladjon az egész karrierjük. Aztán jött még talán nyáron (vagy ősszel, pontosan nem emlékszem) az új Getter Robo széria, melynek alkalmából újra felénekelték a DRAGON és a STORM dalaikat. Nem akartam elhinni, hogy mit csináltak a két nagy klasszikusukkal. a DRAGON 2021 nagyon rossz lett (az eredetihez képest, biztos), a STORM 2021-re még éppen rá lehet mondani, hogy új értelmet kapott a dalt, meg valamit kihoztak belőle, de összességében messze vannak attól a szinttől, amit Mizuki Ichiro és Kageyama Hironobu nyújtottak annak idején. Az a két dal úgy jó, ahogy van, nem érdemes hozzányúlni. Nem gondolom, hogy bárhogy máshogy el lehet énekelni úgy, hogy ne az eredetire gondoljak, hanem teljesen új értelmet kapjon, és új minőségében ragyogjon. Tehát fogalmazzunk úgy, hogy a Drei Kreuz ~Hagane no Survivor~ mentette a menthetőt. És várom 2022-re a 14. BEST COLLECTION albumukat.

Az utóbbi időkben nézett japán doramák

Az utóbbi néhány hétben néztem néhány japán doramát, ezekről szeretnék röviden írni.

1. Waterboys
   Ezzel a filmmel a Japán Alapítvány könyvtárában találkoztam először, nekik ugyanis megvan a film DVD-n. Már akkor felfigyeltem rá, kíváncsi voltam, hogy milyen lehet. Le is adták az egyik vetítésükön, de arról pont lemaradtam, mert tavaly tavasszal pont a lezárások előtt volt, akkor már nem voltam Pesten. De még akkor megfogadtam, hogy amint tudom, magamtól megnézem. Ez most, ebben a hónapban jött el. A történet főszereplője 5 srác, akiknek eleddig szinte semmi közük nem volt a sporthoz. De most az iskolai fesztivál erejéig egy csapatot alkotnak, hogy szinkronúszásból összehozzanak egy show-t. Nagyon tetszett, konkrétan ez volt a legviccesebb japán film, amit eddig láttam. Kiváló a történet felépítése, ugyanis a kezdetekben esetlen fiúcsapat nagyon sokat szerencsétlenkedik, tényleg reménytelennek tűnik a helyzetük. Ebből sok vicces jelenet kerekedik, de aztán végül összeáll a műsor, és olyan show-t mutatnak be, mintha igazi koreográfusok találták volna ki. Hogy ezt így meg lehet-e csinálni a való életben… Az alapok biztos, hogy kellenek hozzá, de a filmnek tényleg a felépítése volt a legnagyobb erőssége. Ahogy folyamatosan neheztek az edzések és ahogy egyre jobbak lettek, elhittem nekik, hogy tényleg fejlődnek és tényleg egyre jobbak lesznek. Biztos, hogy többször meg fogom nézni a filmet.

2. Dive!!
   Ezt kb. 2 éve láttam animében és már akkor is felfigyeltem rá, hogy messze nem olyan rossz, mint amilyen az átlagértékelése. Ezt erősítette meg ez a mozifilm is. Érdekes abból a szempontból, hogy a movie jóval korábbi, mert ez az egész történet light novelként indult még 2007-ben, aztán 2008-ban jött a mozifilm. A manga és az anime csak jóval később, 2017-ben jelent meg. És mivel először ezeket láttam, meg is lepett, hogy az olimpiára készülnek. Úgy voltam ezzel a művel, hogy a Tokiói Olimpia tiszteletére készült, de még a movie-ban is említik az Olimpiát, akkor még nem volt tisztázva, hogy az Olimpia 2020-ban Tokióban lesz. Mindenesetre érdekes ötlet, hogy a Mizuki Diving Club-ban rosszul mennek a dolgok, ezért egy új coach érkezik, aki stilszerűen (fürdő)gatyába rázza a csapatot. A cél nem más, mint a már fentebb említett Olimpia és bizony kemény edzések veszik kezdetét az új coach érkezésével. Az animét legtöbb esetben azárt húzták le, mert semmi szakmait nem mutat be a sportággal kapcsolatban, az egész “olimpiára való készülés” egy kamu, mert csak egy bajnokságig jutnak el a fiúk. Emellett van egy sokak által teljesen feleslegesnek tartott érzelmi szál, ami sokat nem tesz hozzá a történethez. Talán annyit, hogy vajon hogyan megy az érzelmek viharában az edzés. De nekem személy szerint film formájában is tetszett, erősítette bennem a gondolatot, hogy jó volt az anime. Alapvetően tényleg nem vezet be a műugrás szakmai rejtelmeibe és azt gondolom, hogy az “olimpiára való kijutást” sem kell szó szerint venni. Az arról szól, hogy ha a Mizuki Diving Club újra fel akarja éleszteni magát, akkor az edzéseket komolyan kell venni. De érthetetlen az is, hogy miért ennyire érzelgősek a szereplők, de aki túl tudja magát tenni ezen, az azt gondolom, hogy egy jó filmet láthat, a végére pedig izgalmas versenyt. Megtaláltam a mangát is, azt is olvasom most.

3. Dansui!
   Ez egy 8 részes mini-sorozat. Maga a cím érdekes, mert a férfi és a víz kanjiját hozták össze, ezzel érzékeltetve, hogy fiúk úsznak. A Higashigaoka középiskola úszócsapatának csak 3 tagja van, és ők sem feltétlen a legacélosabbak. Elégedettek azzal, ha csak egy kicsit jobbat úsznak az eddigi eredményüknél. Márpedig azzal esélyük nincs a bajnokságon. Aztán kapnak egy edzőt, aki szintén (fürdő)gatyába rázza a fiúkat. Edző a legkeményebb fajtából, aki itt-ott kegyetlen módszerekkel, de eljuttatja a csapatot a bajnokságra.
   A három alkotás közül ez tetszett a legkevésbé, mert annyira animés stílusú volt az egész, hogy nagyon rosszul nézett ki az egész élőszereplős változatban. A szereplők személyisége, beszéde, viselkedése mind olyan volt, mintha egy animéből léptek volna ki, és a való világban is ugyanúgy viselkedtek. Határozottan azt gondolom, hogy nem állt jól nekik. Doramát azért nézek, hogy egy kis szeletet kapjak a japán valóságból, és nem azért, hogy animét nézzek élőszereplős változatban. Nem volt rossz az alapkoncepció, meg nézhető is volt, de az animés stílusú színészi stílus nekem nem jött be. De érdemes próbát tenni vele, mert hátha valakinek meg pont ez tetszik. Annak meg nagyon fog tetszeni a sorozat.

Nos, ezek voltak. Van még egy pár, amit megnéznék, néhányat a közeljövőben fogok.

Kérdések és válaszok a japán gondolkodással kapcsolatban #1

Új sorozatot tervezek indítani, köszönhetően Roger J. Davies, Osamu Ikeno: Japán észjárás című könyvének. A könyv a japán kultúra 28 témakörét dolgozza fel röviden. Érdekessége egyrészt, hogy ezt japán egyetemisták dolgozták ki, akik a saját kultúrájukat kutatják. Ez is sokat hozzáad a hitelességhez, de ami még inkább, hogy összevetik a nyugati kultúrával, normákkal, és a saját gondolkodásukat kritikával illetik. Ez önmagában nagy szó, hiszen nem kis önreflexió kell hozzá, másrészt meg japánok és a kritikus gondolkodás... Azt azért gyorsan hozzáteszem, hogy csak az első két témakört olvastam el, úgyhogy nem biztos, hogy ez a kritikus hozzáállás végig megmarad, de amit eddig olvastam, az mindenképp inspiráló volt.

És hogy miért csak az első két témakört olvastam el? Mert mindegyik után kérdések vannak, aminek elgondolkodhatunk. Ahogy olvastam a kérdéseket, arra gondoltam, hogy a válaszokat ki fogom fejteni a blogban. Ezért fokozatosan olvasom, és ahogy végére érek egynek, az abban adott kérdésekre itt fogok válaszolni. Mivel a témakörök betűrendben vannak, ezért én is így fogok haladni. Lássuk is az elsőt.

#1 Aimai - A homályos kifejezésmód és a japánok

A japán kultúra körében

1. A japánok számára gyakran nagyon fontos a jó hírnevük és amit mások gondolnak róluk, különösen a saját közösségeiken belül. Hogyan járul ez hozzá az aimai kialakulásához?
   A japánok kevésbé individualisták, sokkal inkább gondolkodnak közösségi szellemben. Ennek több oka is van, az egyik fontos tényező, hogy Japán, mint szigetország még az ázsiai országoktól is elszigetelten, sajátságos kultúrát alakított ki. Emellett az ország földrajzi adottságai miatt kevés a jól megművelhető föld, a belakható terület. Ennek következtében kisebb területen kellett a közösségekben egymás mellett megélniük. És hogy jól működjenek együtt, törekedtek a harmónia kialakításához. Ez persze ahhoz is vezetett, hogy az ellentétes véleményeiket nem mondhatják ki, ezeket többször inkább elhallgatták, hogy ne okozzanak a közösségen belül feszültséget. De ha magukat alávetve a közösség tagjaként működtek, a közösség cserébe támogatta őt. Együttes erővel pedig több rizst tudtak a történelmi időkben termeszteni. Így az egyén gondolkodása szépen lassan beépült a közösség harmóniájába.
2. A japánoknak rendszerint nehezére esik nyíltan kifejezésre juttatni az egyet nem értésüket valakivel, mivel úgy érzik, hogy az ember véleménye nem választható el a személyiségtől és hogyha elvetik valaki másnak a véleményét, ezzel szükségképpen elutasítják magát a másik személyt is. Vitassák meg ezt a kérdést, különös tekintettel az aimaival fennálló összefüggéseire!
   Ez egy rendkívül furcsa attitűd, hiszen az egyet nem értésük "nem kifejezésével", minthogy nem fejezik ki a véleményüket, lényegében a saját egyéniségüket zárják el a másik elől. Felmerül a kérdés, hogy ebben az esetben viszont nem az játszódik le, hogy saját magukat utasítják el a közösségtől, vagy akár a másik személytől? Valószínűleg ebben a közösségben való működés elve történik, ahol szintén a háttérbe szorítják a saját egyéniségüket, hogy a közösség harmóniája fennmaradjon. Az, hogy erre egy közösségen belül szükség lehet, ebben van igazság, ez nyugati szemmel is elfogadható. De feltétlen szükségszerű akkor is, ha csak ketten vannak egy közösségben? Azt gondolom, hogy két ember között akkor van igazán harmonikus kapcsolat, ha merik vállalni az egyéniségüket és ezt össze tudják hangolni. Ekkor tud ember lélekben, kvázi eggyé válni. Mindenesetre a japánok nagyon nem szeretnek nemet mondani. Akkor vagy hümmögnek, vagy egyéb szavakkal próbálják elhárítani a kérdést. Ez azért nagyon fontos a japánoknak, mert aki nyíltan szembeszáll a csoport valamelyik tagjával, azzal nemcsak a csoport harmóniáját bomlasztja fel, hanem egyszersmind kizárhatja magát az adott közösségből. Ezért a japánok ösztönösen feltérképezik a közösséget a környezetet, és azáltal mérik fel, hogy mit mondhatnak és mit nem.
3. Japánban a többértelműség fontos szerepet játszik a harmónia fenntartásában az iskolákban és a munkahelyeken is. Az ilyenfajta kommunikációnak azonban vannak negatív hatásai is. Melyek ezek?
   A többértelmű beszéd sok esetben félreérthető, így az is okozhat problémát az adott közösségen belül, ha valaki félreérti a másik közlését. Ezért nagyon fontos a japánok számára elemezni a másik embert, és önmagukban egyfajta képet alkotni róla (életkor, iskola, munkahely, társadalmi rang, stb.), mert ez nagyban eldönti, hogy milyen módon kommunikálnak a másik féllel. Egy rosszul megválasztott szóval nagyon meg lehet sérteni a másikat, akár egy életre megszakadhat a kapcsolat. A japán nyelvben a szociolingvisztika sokkal erősebb szerepet játszik, mint bármely más nép esetében.
4. A japán házaspárok gyakran egymással sem beszélnek nyíltan, hanem inkább többféleképpen értelmezhető kifejezéseket használnak. Megértheti-e így valóban az ember a partnerét?
   Azt gondolom, hogy igen, hiszen ismert az a kifejezés, hogy "szavak nélkül is megértik egymást". Ez egyrészt azért lehetséges, mert nagyon jól felmérik egymás helyzetét, és nagyon jól össze tudnak csiszolódni. A kétértelmű szavakat egy idő után nagyon jól tudják dekódolni a helyzetnek megfelelően. Emellett a japán szociolingvisztika része az is, hogy biztonyos szavakat, beszédstílust például csak férfiak használnak egymás között, azt egy nőnek mondani nagy sértés. A férj például nem mondhatja a feleségének, amit egyébként első gondolatra mondana, mert ha férfiak között használt szót, vagy kifejezést mondana, azzal nagyon megbánthatja a feleségét.
5. Noha a többértelmű kommunikációs formákat újabban gyakran bírálják Japánban, elmondható az is, hogy az emberek attitűdjének megváltozása ebben a tekintetben maga után vonhatja a japán nép alapvető karakterének megváltozását is. Vitassák meg a kérdést!
   Teljesen nyilvánvaló, hiszen a szociolingvisztika egyik tézise, hogy a nyelvhasználatban rejlik a nép kultúrája, gondolkodása. Ugyanakkor szükségszerű is, hiszen egyre gyakoribb a külföldiekkel való (elsősorban üzleti) kapcsolat, és mivel főleg a nyugati népek nemhogy nem értik a többértelmű kommunikációs formákat, de inkább az egyenes beszédet szeretik, ezért ez okozhat súrolódásokat a felek között. Így kijelenthető, hogy a japánoknak adott esetben szükséges feladni az elszigetelt mivoltukból fakadó sajátos kommunikációjukat, ha a világban megfelelő módon akarnak funkcionálni. Kétségtelen, hogy hosszútávon a japán nép alapvető attitűdjének megváltozását hozhatja magával. Hogy ez előny lesz-e nekik, vagy hátrány, ezt nekik kell eldönteni.
6. A japán nyelvről gyakran állítják, hogy könnyen félreérthető, és ezért nem felel meg a logikus gondolkodásnak. Egyetértenek ezzel? Véleményük szerint helyes-e a nyelveket ily módon megítélni, vagy ez csupán a sztereotip véleményalkotás egy példája?
   Maga a megállapítás csak félig igaz, azzal helyesbíteném, hogy a nyugati gondolkodásnak nem logikus. De annak, aki ismeri a japán gondolkodást, kultúrát, vagy a japán nyelvet nyelvészeti szempontból, az valójában könnyen eligazodik a japán szavak között és megérti a valódi lényegüket. Tehát a japán nyelv valójában megfelel a logikus gondolkodásnak, de komplexen vizsgálva.
7. A többértelműséget a japán nyelvben gyakran kapcsolják össze az esztétikai értékekkel, "a nyelv szépségével". Magyarázzák meg az eszmetársítást.
   Nem egy szóra, de leginkább a melléknevekre van több szavuk a japánoknak. Leginkább azért, hogy jelentésárnyalatot érzékeltessenek. Ez nagyon jól tetten érhető például abban, hogy bizonyos színárnyalatokra van sok szavuk, melyek által nagyon jól tudják finomítani a mondandójukat. Itt is a japán kultúra figyel be, annak különböző ágazataiban (pl.: Lakásberendezés esztétikája, Ikebana, Bonsai) nagyon szépen érzékeltetik az esztétikát. Ez jelenik meg a szóhasználatukban. Emellett véleményt is lehet finomítani azáltal, hogy más szavakat használnak, és nem törekednek az egyenes beszédre, hiszen azzal sokszor rossz hatást váltanak ki. Így a kapcsolat "szépsége" is megmarad.
8. Meg kellene-e tanítani a japán gyermekeknek az iskolában, hogy világosan és egyenesen fejezzék ki magukat, a nyelv beszélt és írott formáiban egyaránt? Milyen hatásokkal járna ez a társadalomra nézve?
   Alapvetően érdemes lehet megtanítani, hiszen sokat segítene nekik a külföldiekkel való kommunikációban, ugyanakkor ezt egymás között egy az egyben alkalmazva, rettenetesen káros lenne, hiszen az olyan lenne, mintha eddig valakivel békés kapcsolatot ápoltunk volna, de hirtelen minden problémánkat durván a fejére olvasnánk. Azt gondolom, hogy nem feltétlen gond az, ha a japánok egymás között alkalmazzák az aimai kifejezésmódot, ha kölcsönösen értik egymást. De a külföldiekkel való kapcsolattartás érdekében érdemes lenne a gyerekeket megtanítani arra, hogy világosan és egyenesen fejezzék ki magukat, és ezt mint egy plusz nyelvezetet beépíteni a japán nyelvbe. Hasonlóképp, ahogy másképp beszélnek a tanárokkal, felettesükkel, szüleikkel, rangban felettük állóval, férfival, nővel, úgy kialakíthatnak egy plusz nyelvezetet a külföldiek számára.
9. A japán aimai kultúrája egyesek szerint leginkább a haiku műfajában talál otthonára, mivel a költészetben nem kell világosan megmagyarázni, és az olvasó osztozhat a szerző érzéseiben. Beszélgessenek el a japán nyelvű kommunikáció sajátos költői módjáról!
   A haiku tényleg alkalmas arra, ahogy általában a költészet is arra, hogy átvitt értelemben fejezzük ki magunkat, hiszen annak pont a színessége a lényege, és hogy adott esetben akárhogy értelmezheti az olvasó. Nyugodtan értelmezheti a saját gondolkodása, értékrendje szerint. A kommunikációról a fentiekben volt szó.

Kultúraközi kérdések

1. A japánok hajlanak arra a vélekedésre, hogy a nyílt és világos kifejezésmód "gyermeteg". Hogyan ítélik meg ezt a kérdést a világ más kultúráiban?
   A nyugati népek sokkal inkább törekednek, a nyílt és egyenes kifejezésre, mert sokkal inkább egyéniség-központúak és kölcsönösen el tudják fogadni, ha valaki a közösségben valaki másképp gondolkodik. A történelmük és a földrajzi helyzetük nem feltétlen kényszerítette őket arra, hogy nagyon erős közösségeket alkossanak, ezért ha egyenes beszéd csak nagyon szélsőséges esetben jár az emberi kapcsolatok felbomlásával. Viszont mivel a japánok számára a közösség mindenek előtt áll, ezért számukra, ha valaki megszegi a közösségi normákat, az számukra gyermetegnek számít. Mindezek mellett a nyugati nép nem fejezi ki magát annyira választékosan, ezért a kevesebb szó használata is "gyermeteg" a japánok számára. De a nyugatiak inkább becsülik az egyenes beszédet és az őszinteséget.
2. Japánban akkor is megértik valakinek az érzéseit, ha nem fejezi ki világosan, hogyan érez, csak a viselkedése utal rá. Emellett a japánok hajlamosak elfedni a valódi érzéseiket, különösen akkor, ha azok negatívak, és úgy vélik, hogy mások számára bántóak lehetnek. Ezen túlmenően, ha két ember összetűz egymással valamiért, rendszerint lehetetlen helyreállítani köztük a kapcsolatot. Hogy áll a helyzet ebben a tekintetben más kultúrákban élő emberek közötti kapcsolatok terén?
   A nyugati kultúrában sokkal inkább elfogadott a negatív vélemény kifejtése az egyesen és őszinte kapcsolatok jegyében. Emellett vitás kapcsolatokat sem lehetetlen helyrehozni, hiszen alapvetően lazábban is kezelik a kapcsolatokat és nem törekednek a harmóniára mindenáron. Inkább becsülik azt, ha valaki vállalja az egyéniségét. Úgy gondolják, hogy ezzel sokkal inkább erősebb a kapcsolat két ember között, hiszen vállalja magát a másik előtt, nincs titka előtte, ez a fajta bizalom pedig inkább közelebbivé teszi a kapcsolatot két ember között, így jobban el tudják fogadni a különbözőségeket is.
3. Úgy tűnik, hogy a japánok gyakran "kerülgetik a forró kását", és ahelyett, hogy egyenesen és becsületesen nemet mondanának, inkább hallgatnak vagy csak mosolyognak. A kultúrák közötti kommunikációban ez sokak számára igen irritáló lehet. Mit lehet tenni ennek a problémának a megoldására?
   Plusz egy nyelvezetként beépíteni a japán kommunikációban az egyenes beszédet, amivel a külföldiekkel beszélgetnének. És azt csak a külföldiek számára alkalmazni. Ez megkerülhetetlen ma már, hiszen üzletemberek egyre gyakrabban kötnek nyugatiakkal is üzletet, valamint az interneten való kapcsolatteremtés nyugati népekkel is egyre gyakoribb.
4. Milyenfajta többértelmű kifejezések használatosak a világ más nyelveiben?
   A vélemények árnyalására a nyugati nép is képes, hiszen pozitív és negatív vélemény kifejtésére is sok szava van az embereknek, így ha akarja, egy nyugati ember is kifejezheti magát úgy, hogy nem azt mondja, hogy "ez a film rossz", hanem például "ez a film nekem nem való". De ugyanígy érzéseink "elmismásolása" az is, hogy ha azt mondjuk, hogy "nem vagyok boldog" és nem azt, hogy "szomorú vagyok". Tehát ilyenek által mi is árnyalhatjuk a mondanivalónkat.
5. Amikor a japánok más kultúrák képviselőivel kerülnek kapcsolatba, gyakran csak nagy nehézségek árán tudják egyenesen kifejezni magukat. A bizonytalanság és a félreérthetőség azonban igen sok problémát okozhat a kultúraközi kommunikációban. Ajánljanak néhány megoldást!
   Az egyik megoldás lehet, amit már többször írtam, hogy beépíteni a japán nyelvezetbe az egyenes beszédet, és megértetni a japánokkal, hogy egy külföldivel nyugodtan beszélhetnek egyenesen, az egy nyugati ember számára nem problémás. Alapvetően a szemléletváltás segíthet ebben, de legalább ennyire fontos az is, hogy a nyugati ember is megértse, hogy egy japánnak nehezére esik egyenesen kifejezni magát, ezért ezt érdemes türelemmel kezelnie.

A harmadik félév vége

A pénteki nappal vége lett a harmadik félévnek az egyetemen. Legalábbis a szorgalmi időszak. Több nehézséggel is találkoztam, ezek egy részéről írtam korábban is. Ráadásul több személyes kritika is megfogalmazódott bennem, egy-két dolog ugyanis erősen próbára tette a motivációmat.

Az egyik, hogy fordítástechnikán néha borzalmasan nehéz szöveget kellett magyarra lefordítani. Bizonyos szövegekben nagyon kijött, hogy mennyire idiomatikus nyelv a holland, ahogy az is kijött, hogy még nincs olyan szinten a nyelvtudásom, hogy önálló felhasználónak mondjam magam. Aztán elkezdtem magamtól foglalkozni az egyik holland nyelvkönyv (Nederlands in Actie) ebben a félévben vett leckéinek szövegeivel és azok sokkal jobban mentek. Ekkor gondoltam magamban azt, hogy nekünk még nem idiomatikus szöveget kell fordítanunk. Ez volt az első olyan félév, amikor konkrétan fordítással foglalkoztunk (mivel maga a fordítás specializáció most indult) és azt gondolom, hogy most még egyszerűbb, hétköznapibb szöveget kellett volna fordítanunk, hogy egyáltalán ráérezzünk a fordítás ízére, és az alapján elmagyarázni a fordítás alapjait. Én a negyedik félévtől adtam volna nehezebb, idiomatikus szöveget fordításra, amikor már ismerjük az alapokat. De hogy most kapunk ilyet... Konkrétan semmit nem jegyeztem meg... Ráadásul többször volt az, hogy idegesen zártam be a word dokumentumot, hogy nem vagyok hajlandó ezzel tönkrevágni az idegrendszeremet. Vagy ha erőt is vettem magamon és mégis lefordítottam a szöveget, akkor úgy zártam be a fordítandó szöveget, hogy soha többet ne lássam. A holland barátomnak, Humbby-nak is mutattam a szövegeket, ezekre még ő is azt mondta, hogy nehezek. Volt egy szöveg a Curacaói mikulásról, az vitte magasan a prímet nehézség terén. 

A másik komoly nehézségem irodalomból volt. A négy könyv közül, amit olvasni kellett, az egyik holland nyelvű volt (Willem Frederik Hermans: Het Behouden Huis), ami több szempontból is rettenetes volt. Egyrészt az író stílusa. Gyerekkorában elszenvedett traumái (pl.: szülei mellőzték, a nővére öngyilkos lett) következtében olyan nyers és sötét a stílusa, hogy azokra tényleg fel kell készülni, ha olvassuk, mert nagyon kellemetlen olvasmányok. A Het Behouden Huis 1952-ben jelent meg, és a II. Világháború eseményeit dolgozza fel, de olyan metaforákkal, amiknek értelmezése annyira megnehezíti az olvasást, hogy személyes megítélésem szerint az még nem nekünk való. Nem tudom, hogy van-e más olyan holland nyelvű olvasmány, mely egyszerűbben, mégis frappánsan írja le, hogy hogy élték meg a hollandok a II. Világháborút, de személyes megítélésem szerint a Het Behouden Huis-hoz magasabb, akár B2-es szintű holland nyelvtudás szükséges ahhoz, hogy rendesen értsük az olvasottakat. Akinek olyanja van, az rákereshet és beleolvashat online, de tényleg kellemetlen olvasmány. A többi magyar nyelven olvasott holland nyelvű könyvek rendben vannak. Az, hogy nekem nem tetszett Hugo Claus: Mendemondák című könyve (a könyvről itt írtam korábban), az egyéni megítélés kérdése. Attól még lehet a flamand irodalom egyik remekműve, de szemény szerint továbbra is tartom magam ahhoz, hogy Hella S. Haasse: Urug című regénye sokkal szerethetőbb (és ugyanúgy valóságos) formában mutatja be a gyarmatosítás mikéntjét, csak holland szemszögből.

A kritikákról ennyit. Az, hogy a nyelvi dolgozatok most nem sikerültek annyira jól, mint az előző félévekben, az teljes mértékig személyes okok miatt van. Lassan álltam fel a magam nehézségeiből és akkor nagyon nehéz volt ugyanazzal a lelkesedéssel tanulni, mint amikor Hollandia volt minden álmom, és lélekben kint éltem. Nem is annyira a nyelvi dolgozatok, inkább a nyelvészeti (Szintaxis) dolgozat sikerült rosszabbra, mint az eddigiek. Két dolgot rontottam el rettenetesen. A különböző mondatrészeket (Subject, Object, indirect object) kevés helyen találtam el. Viszont az kellemes meglepetés volt, hogy az igék valenciáját és tranzitivitását mindenhol eltaláltam. Ezt nagyon nehezen értettem meg órán, és mivel az órák hollandul voltak megtartva (a tanár is holland volt, aki egyáltalán nem beszélt magyarul), ezért ezeknek külön utána kellett olvassak magyarul is, hogy pontosan mit jelentenek. Azzal együtt átnézve a holland nyelvű prezentációkat, példamondatokat már értettem, hogy miről van szó. Egyébként minden mást jól meg tudtam tanulni a holland nyelvű prezentációkból. A másik, ami nem ment még a dolgozatban, az a feltételes mód. De nem azért, mert nem értettem a prezentációból, hanem mert a hollandok 6 féle módon fejezik ki a feltételes módot, és ezt nem tudtam rendesen megtanulni. Azért is okozott nehézséget, mert annyira jól elvoltam azzal, hogy "zullen (imperfectum) + ige infinitief (szótári) alakja", hogy azt hittem, hogy én már mindent tudok a feltételes módról. Ahogy azt a Móricka elképzeli... Befigyel az "als", "dan", ige imperfectum alakja, de kedvencem a "mogen" imperfectumban, és az igét jelen vagy múlt időbe tenni... Kilistáztam magamnak, de olyannak tűnt, mint a matematikában a variáció, hogy 1, 2, 3. 1, 3, 2. 2, 1, 3... Mehet mindegyik kötőszóhoz jelen vagy múlt idejű ige, és ebbe zavarodtam bele. Ezeket leszámítva rendben volt, még az ebben a félévben tanult idiómákat kell elsajátítani, valamint tanulmányozni fogom a feltételes módot és subject, object, indirect object dolgát és akkor jobb lesz a 4. félév.

Mindenesetre az még eszembe jutott, hogy akármennyire is mondják, hogy a holland szak könnyebb, mint a japán, kicsit tartottam attól, hogy nehogy úgy járjunk, mint a japánosok. A karaokés csapatból többen is kijárták a KRE-BTK japán szakát, és amikor még a BGE-n tanultam japánul, akkor ott volt egy nehézségem a Dekiru nyelvkönyv 1. kötetéből és megkértem az egyik japános ismerősömet, hogy segítsen benne. Nagy meglepetésemre nem tudta elolvasni a japánul írt szöveget. Pedig felsőbb éves volt már akkor. Megkérdeztem tőle, hogy ez hogy lehet. Azt mondta, hogy túl gyorsan tanulják a kanjikat, így ő csak annyira tanulja meg, hogy a következő heti dolgozatra tudja (emlékeim szerint minden héten írtak), akkor ment, de utána rendre elfelejti az addig tanultakat. Erre egyébként a BGE-s japán tanárok is tettek utalást, hogy azért jártunk jobban azzal, hogy náluk tanulunk japánul, mert alaposabb ismeretekre teszünk náluk szert. Már akkor éreztem, hogy nem azért mondta ezt, hogy úgymond "hazabeszéljen", el tudtam képzelni, hogy tényleg így lehet. És ahogy ez kiderült, tényleg így van. Szóval ezt az analógiát képzeltem el a holland szakra is. Hogy csak nehogy az legyen, hogy annyira gyorsan tanulunk, hogy épp csak annyira merülünk el a nyelvben, hogy a dolgozatra megtanuljuk, aztán el is felejtjük. Nem akarom senki eredményét kibeszélni, vannak nálam jobbak, rosszabbak (meg nem is tartozik a nyilvánosságra), általánosságban azt tudom mondani, hogy azoknak jobbak az eredményei, akik a tananyagon túl is foglalkoznak a hollanddal. Mert igazából a hollanddal is gyorsan haladunk, ezért itt az egyetemen is az van, hogy lényegében csak az alapanyagot kapjuk meg. Abból már nekünk kell felépíteni a házat. És hogy hogy épül fel a ház, az rajtunk áll. Természetesen, ha kérdezünk, akkor segítenek a tanárok, akár részletesen is elmagyarázzák, de a munka oroszlánrésze a miénk.

Úgyhogy most így a 3. félév után azt gondolom, hogy voltak nehézségek, egyértelmű, hogy szintet léptünk. Ami egy részről jó is, hiszen haladunk az anyaggal, egyre többet tudunk hollandul. De egyértelműen többet kell tanulni és ezt az iramot csak megfelelő lelkesedéssel is elhivatottsággal lehet bírni. Akiben ez megvan az előtt kinyílik Hollandia.

Hazudni nem szabad... de szeretni sem?

Múlt vasárnap néztem meg a Koi to Uso utolsó részét, és azt kell mondjam, hogy nagyon furcsa hatással volt rám, nagyon úgy néz ki, hogy új kedvenc animével van dolgom. Nagyon tetszett, hogy nem egy átlagos szerelmes történettel van dolgunk, bár ennek a háttértörténet is alapot ad. Arról van szó ugyanis, hogy nem az emberek dönthetik el maguktól, hogy kivel élhetik le az életüket, hanem a kormányzat rendeli egymás mellé azt a két embert, akit megfelelőnek ítélnek meg. Ez pedig bonyodalmat okoz Nejima Yukari-nak, aki gyerekkora óta szerelmes Takasaki Misaki-ba. Az anime érdekessége, hogy nem is vár a szerelmi vallomással, már az első részben megtörténik. Nejima legnagyobb meglepetésére a lány viszontszereti, és forró csókban ér össze az ajkuk, amikor Nejima telefonja megrezeg. Megkapja az értesítést, hogy kit rendeltek mellé. Nagy örömmel veszi tudomásul, hogy a szíve választottjával élheti le az életét, mire megjelenik a kormányzattól Yajima Motoi és Ichijou Kagetsu, akik nyomtatott formában is közlik Nejimával a döntést. A papíron viszont más név áll. Nejima hiába bizonygatja kétségbeesetten, hogy a telefonján más név szerepel, Ichijou biztosítja, hogy tévedés történt és a papíron szerepel a tényleges döntés. Így Nejimának nincs mit tenni, kénytelen megismerkedni a lánnyal (akit egyébként soha nem látott), akit mellé rendeltek.

Sanada Ririna az áldozat, mindenképp érdekes személyiség, nálánál introvertáltabb egyént keresve se nagyon lehet találni. Nincsenek barátai, ő nagyon jól elvan a maga kis világában. Egyetlen dolgot szeret nagyon, a romantikus történeteket. Nagyon szereti a romantikus könyveket, szereti a szerelmespárok útját követni, ő maga viszont nem érez affinitást arra, hogy szerelmes legyen és úgymond saját történetet írjon. Egy ilyen lányt rendelt a kormányzat Nejima mellé, akivel össze kellene jönnie. Ririna viszont olyannyira nem érez affinitást arra, hogy bárkivel is összejöjjön, hogy nemhogy nem bánja, hogy Nejima szerelmes Takasakiba, hanem még támogatja is érzelmi törekvéseiben. Szívesen nézné őket, ahogy csókolóznak, meg a mindennapi életben együtt vannak.

Aztán ott van még Nisaka Yuusuke, az a tipikus szépfiú, aki népszerű a lányok körében. Volt barátnője is, de szakított vele, amikor tudatosodott benne, hogy homoszexuális, és hogy ő Nejimáért rajong. Sőt, gyakorlatilag soha nem is volt abba a lányba szerelmes, akivel együtt volt. Nisaka alapvetően nem is érzelmek embere, jól tudja rejteni, mégis elgyengül egy párszor, amikor szinte félreérthetetlen szituációba kerül Nejimával. Illetve, amikor az osztályteremben egyedül találja Nejimát úgy, hogy a fiú alszik, annyira nem tud ellenállni a kísértésnek, hogy fogja magát és megcsókolja a fiút. Nem tagadom, hogy ő a kedvenc karakterem, nemcsak a homoszexualitása miatt, hanem mert tetszik ez az "ami a szívén, az a száján" attitűd. Nem sokat beszél, de akkor biztosra vehető, hogy nagyokat mond. Na meg gyönyörű nőt faragtak belőle a 9. részben, amikor Júliát alakította a Rómeó és Júliában az iskolai színjátszókörben.

Igazából nekem nagyon tetszett az anime annak ellenére, hogy értem, hogy miért van ennyire alacsony átlagértékelése. Nincs igazán kibontva a háttértörténet, valamint a lezárás is logikailag eléggé idétlen lett. De én mégis szerettem. Egyszerűen azért, mert ha sarkítunk, akkor a Koi to Uso is egy hárem anime, csak egyrészt a hárem egyik tagja fiú, másrészt a lányok sem feltétlen versengenek egymással Nejimáért a fentebb elemzett okok miatt. Tehát nem a megszokott hárem anime, és igazából nekem tetszett a vége. Az igaz, hogy nagyon nem szokványos, kicsit túl is lett dramatmizálva, de én úgy vagyok vele, hogy miért ne lehetne így is csinálni? Bár az egy izgalmas kérdés lenne, hogy mit szólna ahhoz a kormányzat, de egyébként inkább azt tartom nagyobb problémának, hogy az egész háttértörténet nincs kifejtve rendesen az animében. Csak bízok abban, hogy a mangában jobban ki lesz.

Mert a "kormányzat mennyire szól bele a párválasztás procedúrájába" dologban rejlenek lehetőségek. Azért tiltják meg a szerelmet és a szabad párválasztást, mert elméletük szerint az ember valójában állat módjára választ magának párt. A lényeg: Ha egy fiú egy lány melleit dicséri, valójában azt dicséri, hogy majd milyen jól fogja táplálni a gyerekét. Ha pedig a csípőjét, vagy fenekét méltatja, akkor azt méltatja, hogy majd jól fogja tudni kihordani a gyerekét. Hasonló elven, ha egy lány dicséri, hogy a fiú milyen erős, milyen jó kiállása van, valójában azt reméli tőle, hogy majd meg fogja védeni őt és a gyerekét. Ebben semmi új nincs, az ember tényleg így működik. Az animében a kormányzat szerint az ember egy intelligens állat, ezért felsőbbrendű szempontok alapján kell összejönni (vagy összehozni) az embereknek, mint egyszerű külsőségek. Ezért minden egyes gyerekből születése után DNS mintát vesznek, és a leginkább hasonlóakat összepárosítják, és 16 éves korukra egymás mellé rendelik őket. Ezzel megspórolják nekik a párválasztás érzelmi nehézségeit. És itt jön a kérdés, hogy jogos-e a kormányzatnak ezen lépése? Megteheti-e azt, hogy elveszi a tinédzserek párválasztási autonómiáját? Úgy gondolom, hogy ezt nem szabadna engedni, hogy megtegye, hiszen a saját állampolgárait nem veszi felnőttszámba, ha elveszi tőlük a választás szabadságát. Nem mellesleg, aki átélt már szerelmi csalódást, és sikeresen túljutott rajta, az tudhatja, hogy csak azt az átmeneti krízist kell túlélni, és ha a helyére van téve minden, akkor csak megerősödve lehet kijönni a szerelmi bánatból, ami főleg akkor jövedelmező, ha a hibáinkból tanulva más módon választunk párt magunknak. De igazából az anime vége tényleg kíváncsivá tett, hogy hogyan folytatják a mangát.

És hogy mi lesz Nisakával? Vajon kit rendelnek mellé? Figyelembe veszik, hogy homoszexuális és hogy adott esetben problémás lehet neki nővel érinthezni szexuálisan? Ha nemcsak fanservice Nisaka jelenléte és komolyan veszik őt, akkor belőle sokat kihozhatnak. Ezért is lett számomra kedvenc karakter, nemcsak a jelleme miatt. Kíváncsi leszek arra, hogy amikor mintát vettek tőle csecsemőkorában, vajon látták-e a homoszexualitásra utaló hibás génműködést? Ha igen, vajon figyelembe veszik-e nála? Nagyon kíváncsi vagyok rá.

Ahogy az is érdekes lehet, hogy fogja Nejima feloldani azt a kettősséget a lányok esetében. Bár valószínűleg a kormány fogja megoldani a problémát azzal a huszárvágással, hogy Takasaki is megkapja a neki rendelt fiút. Az is egy érdekes dolog lesz, hiszen akkor elvileg bejön egy ötödik szereplő. Hacsak nem... Az biztos, hogy a manga nagyon előrehaladott állapotban van, hiszen túl van már a 280. fejezeten is. Úgyhogy lesz mit olvasni.

Az utóbbi hetekben vásárolt Japánnal kapcsolatos könyvek

Nagyon belendült a japán iránti rajongásom az utóbbi hetekben, összesen 8 könyvvel tudtam gazdagítani a japán magánkönyvtáramat. Ezek a karácsonyi ajándékok magamnak és örülök nekik, mert értékes dolog kultúrát, művelődést ajándékozni. Írnék mindegyikről röviden.

Jo Peters: A Japán életmód művészete című könyvről már írtam korábban itt és itt, továbbra is azt gondolom, hogy nagyon értékes könyv, kezdőknek, akik ismerkednének a japán kultúrával, kifejezetten hasznos. Több témát is feldolgoz, nem megy bele mélyebben, de arra nagyon jó, hogy az alapokat megismerjük. Könyvgyűjteményként is szépen mutat, hiszen ízléses a borítója, a benne szereplő képek nagyon jó érzékkel vannak összeválogatva, valósággal nyugtató hatásúak. Nagyon jó választás volt.

Luk Van Haute: Japán című könyve duplán is érdekes számomra, hiszen egy belga férfi írta a könyvet, eredetileg flamand nyelven. Olyannyira érdekes számomra, hogy az a Balogh Tamás fordította magyarra, aki Fordítástechnikát tanít nekünk az egyetemen. A könyv írója évtizedeket töltött Japánban, még a '80-as években Belgiumban, Gentben tanult japán szakon, onnan jutott ki ösztöndíjjal a szigetországba. A saját élményeit írja le, ami ad egyfajta hitelességet a könyvnek, mert nem általánosít, nem azt írja meg, amit a többi könyvben lehet olvasni Japánról, hanem arról ír, amit ő maga tapasztalt meg. Olyannyira nem általánosít, hogy a bevezetőben azzal kezdi a könyvet, hogy a japán társadalom ma már legalább annyira heterogén, mint bármelyik más nyugati ország népe. Ez önmagában jó kezdetnek tűnik, bízok abban, hogy sokat tanulhatok ebből Japánról azáltal, hogy más szemszögből világít rá az országra.

Kanazava József: Még egy szót Japánról című könyve hasonló, mint Luk Van Haute könyve. Egy magyar lelkiatya könyvéről van szó, aki szintén évtizedeket töltött Japánban, de korábban. 1949-ben jutott ki a szigetországba, hogy katolikus híveket gyűjtsön. De sokkal szélesebb körű ismeretekre tett szert, ezt foglalta össze ebben a könyvben. Kifejezetten olvasmányos könyv, az oktatás, a japán konyha, a sport, stb. történelméről, gyökeréről is ír és abban, hogy miként élik meg ezt manapság a japánok. És természetesen nem maradhat ki a vallás sem. Egyszerre ír a keleti és a katolikus vallásról, hogy hogyan élik meg a japánok. Jó olvasni.

Annelore Panot: Kimonók képeskönyvét Airisu-től kaptam ajándékba, amikor voltam nála megnézni az eladó animés cuccait. Nagyon rendes volt tőle. Ez egy nagyon egyszerű gyerekkönyv (leginkább óvodásoknak), konkrétan nem érdemes tőle sokat sokat várni. A rajzok inkább kedvesek, aranyosak, némi kiegészítéssel, gyermeki feladványokkal. Érdemes lapozgatni, meg jól mutat gyűjteménybe, de a teljes árát nem éri meg.

Roger J. Davies - Osamu Ikeno: Japán észjárás is egy ismeretterjesztő jellegű könyv, ami azért érdekes, mert a Matsuyamai Ehime Egyetem hallgatói és tanárai írták, tehát japán szemszögből olvashatunk a japán gondolkodásról, a néplélek rejtelmeiről. Mindegyik témakör egy-egy külön esszé, amit japán hallgatók írtak, ahol arról írnak, honnan ered a nagy csapatszellem, miért ennyire erős a hierarchia, miért annyira erős a társadalom kényszerítő-ereje. Emellett gyereknevelési szokások, mi rejlik a szerénység mögött és honnan a nagy udvariasság. Ezt a könyvet szereztem meg legkésőbb, ezért ebbe épp csak beleolvastam, remélem, tetszeni fog.

Anna Cirma: Tokióban ébredek című könyv egy regény, aminek igazából óvatosan mentem neki. Volt korábban példa arra, hogy egy műnek nagy elánnal mentem neki, mert a címe alapján érdekesnek tűnt, de aztán kiderült, hogy csak a cím erejéig volt számomra érdekes. De ez a könyv ennél sokkal többnek ígérkezik. Egy cseh írónő munkája ez a regény: a főszereplő lány, Jana Prágában tanul japán szakon, és folyamatosan elvágyódik Japánba. Érdekessége a regénynek, hogy két idősíkban játszódik, a másik idősíkban ugyanis megvalósul Jana álma és Shibuyában él. Még csak az elején tartok (prágai történések), de nagyon jó a stílus és olvasatja magát. Már az elején érződik, hogy ebből valami nagyon jó dolog lesz. Érdekesség, hogy a regény több nyelvre is le van fordítva, de mindegyik más nyelvben "Shibuyában ébredek" címet kapta, egyedül a magyar címben szerepel a Tokió városnév. Ennyire nem bíznak abban, hogy a magyarok nem tudják, hogy hol van Shibuya, vagy azt gondolják, hogy többen fogják olvasni, ha Tokió áll helyette, hiszen azt mégis csak tudják, hogy hol van? Ezt leszámítva nagyon jónak ígérkezik.

A National Geographic Tokiót bemutató kis könyve már tényleg csak gyűjteménybe került a könyvespolcra, hiszen egyrészt a benne lévő információk elavultak lehetnek (2007-es kiadás), másrészt manapság nem nagyon járják az emberek a városokat kihajtott térképpel. Ez a könyv is kihajtható. Mindazonáltal kellemes kiadvány, jól mutat a többi Japán témájú könyv között. A benne lévő képek pedig hangulatosak.

Kilóg a sorból Dr. Yuki Hattori: Macskanyelv - Amit a macskád igazán akar című könyve, hiszen ez nem Japánról szól, "csupán" Japán egyik legismertebb állatorvosa írt egy könyvet a macskákról. Még csak nem is feltétlen nagyon részletes, tehát nem lesztünk tőle macskaszakértők, de segít abban, hogy elboldoguljunk a macskánkkal, megértsük a jelzéseit. Hihetetlenül aranyos, annyira japán ezekkel az illusztrációkkal és azzal, hogy a macska nevében "beszél", hogy mindenképp megérte. Fogom olvasni, hiszen nem adtam fel azon törekvésemet, hogy legyen egy macskám, de az majd Hollandiában.

Úgyhogy bőven van mit olvasni és nagyon jó választásnak tűnik mindegyik könyv.

Újabb könyv a flamand irodalomból

Kicsit késett, 1 hetet vártam az Antikváriumos könyvrendelésre, de végül megérkezett Hugo Claus: Mendemondák (De geruchten) című könyve. Ez egy nagyon friss regény, 1996-ban íródott, magyarul 2000-ben jelent meg. Nagyon furcsa történet, az igazat megvallva, komolyan utána kellett olvasnom, mert amikor online formában elkezdtem olvasni, oda jutottam magamban, hogy ez valami rettenetesen unalmas olvasmány. Azt érzékeltem, hogy a nagy semmi történik, folyamatosan olvastam vissza a sorokat, annyira nem maradtak meg bennem a történések. Azt hittem, hogy én nem olvasok kellő figyelemmel (előfordul nálam még egy nagyon érdekes olvasmánynál is, hogy vissza-vissza kell mennem pár sort, mert ha elkalandozik a gondolatom, vagy annyira erős volt az előtte lévő pár mondat, hogy azt fel kell dolgozzam, akkor nem marad meg az, amit éppen olvasok), de nem. Tényleg olyan volt, mintha a semmit olvasnám.

Igazából az egész ott kezdődik, hogy a főszereplő, René afrikai katonai szolgálatból jött haza, Kongóban szolgált zsoldos katonaként. Kongó belga gyarmat volt 1960-ig. A fiú kamaszkora megoldatlan problémái elől menekül az afrikai országba. A történet ott kezdődik, hogy René hazatért Afrikából és otthon megpróbál lepihenni elaludni.

Még csak az első pár oldalról tudok véleményt mondani, de a helyzet az, hogy hihetetlen, hogy átjön az a fajta nihilizmus, hogy egyszerűen nem volt miért hazajönnie. Olyan szintű részletességgel ír le pár percnyi történést az író, hogy lehetőségem van az adott jelenetet átélni a maga teljességében. És azért kellemetlen olvasni, mert hihetetlenül nyomasztó. Mintha a katonai szolgálata alatt semmi nem változott meg Renében, ugyanabba az életbe tért volna vissza, ahonnan elmenekült. És mintha a szülei sem tudnának mit kezdeni azzal, hogy a fiuk visszatért. Ahogy utánaolvastam, a könyv elvileg arról szól, hogy René soha nem lesz képes beilleszkedni a kisvárosi társadalomba és valami rejtélyes betegség kezdi szedni az áldozatait. Ez a betegség a gyarmatosító múlt metaforája, aminek következtében ártatlan embereket mészároltak le. René tehát a gyarmatot jeleníti meg és azért nem képes visszailleszkedni a belga kisvárosi közösségbe, mert a gyarmatosítók nem szívesen emlékeznek vissza a múltjukra.

Furcsa érzés... Ahogy így megírtam a gondolataimat a könyvről és amiket tudok, felerősödött bennem, hogy olvassam el, mert jó lesz. Azt érdemes tudni rólam, hogy sokszor csak akkor kezdek el értékelni egy adott művet (legyen az zene, film, könyv...), amikor annak egy példánya az enyém lesz. Amikor telefonon, online formában olvastam ezt a könyvet, az a gondolat járt a fejemben, hogy ezt szenvedés lesz elolvasni. De most, hogy megvan könyv formájában, olvastam a buszon, ahol tudtam, hirtelen, mintha megváltozott volna a véleményem a könyvről. Talán menni fog.

Egyébként a történet nagyban emlékeztet Hella S. Haasse: Urug című regényére. Ez ugyanis a holland gyarmatosító múltat jeleníti meg, csak pepitában, mert itt a főszereplő gyerek (és a családja) Indonéziában él, ami holland gyarmat volt. Ez a történet is nagyjából akkor játszódik, amikor Indonézia felszabadult a holland gyarmat alól, és valójában ez a könyv is rettenetesen nyomasztó, mégis imádtam olvasni. Sokkal jobban átjöttek a metaforák, hogy miért van egy holland gyereknek indonéz barátja. Ahogy haladtam egyre előrébb, érzékelhető volt, hogy egyre inkább távolodnak egymástól, a holland gyerek (aki nincs megnevezve, ezért a hollandok csak "ik-verteller"-ként hivatkoznak rá) nem érti, hogy miért nem lehetnek együtt. Míg a 6 éves indonéz fiú, Urug is jobban átlátja nála a történéseket. Az író nagyon jól érzékelteti, ahogy a két gyerek távolodik egymástól lélekben, végül olyan lesz az egész, mintha az indonéz fiú csak egy látomás lenne. Mintha a holland gyerek csak elképzelte magának ezt az indonéz gyereket, de valójában soha nem létezett.

Szóval az Urug nyomasztó hangulata jobban átjött, mint a Mendemondáké, de remélem, hogy ha könyv formájában fogom olvasni a Mendemondákat, akkor meg fogom érteni ezt is, talán meg is szeretem majd.

A japán életmód alapjai

Elolvastam A japán életmód művészete című könyvet, és azt kell mondjam, hogy életem egyik legjobb olvasmánya volt. Alapvetően nem túl részletes, sokkal inkább több témából merít, így mi magunk választhatjuk ki, hogy melyik az, ami minket megérint, ami megszólít minket. Igazából ezek része a nyugati társadalomban is elterjedt, mi is alkalmazzuk, de azért más erről japán szemszögből olvasni, mert ad az egyes tevékenységekhez egyfajta szakralitást. Ha ezeket szertartásszerűen végezzünk, magunkba tudjuk fogadni a japán gondolkodás egy részét, azzal mi magunk újulunk meg. Olyan érzésem volt a könyv olvasása alatt, mintha lehetőséget nyújtana a belső megváltásra, hogy megtaláljam magamban az igazit. Igazából nem is magán a tevékenységen van a hangsúly, hanem amit a végzése közben érzünk. Tehát a lényeg azon van, hogy figyeljünk a saját belső világunkra.

Ezeket nagyon jól átadja a könyv, nagyon jó stílusban lett megírva. Úgyhogy nem annyira részletes a könyv, de a maga nemében kiváló. Azon a néhány témán túl, amit a korábbi postban írtam, volt szó még a házról (Ie), lakásberendezés japán módra. Ez is egyékbént olyan dolog, amit kis kreativitással, bárki magától kitalálhat, de jó volt olvasni ötleteket, illetve az egész elmélet hátteréről. Természetesen helyet kapott a japán étkezés is (Tabemono), ahol ki van emelve, hogy miért is annyira magas az átlagéletkor Japánban. Főleg az tetszett nagyon, hogy úgy írta, hogy cukorból, telített zsírból csak annyit fogyasztanak, amennyit nagyon muszáj. Nem hiszek a zérő szénhidrát, zéró tejtermék és egyéb hasonló diétákban, azt már a másik végletnek tartom. Egyrészt azokban is van értékes tápanyag, másrészt az élvezet kedvéért alkalomadtán miért is ne, harmadrészt meg azt gondolom, hogy véglegesen valójában semmit nem lehet elkerülni. A tiltásnak meg alapvetően nem látom értelmét. Néhány egyszerűbb étel receptje is olvasható a könyvben, lehet, hogy egy párat én is kipróbálok majd, ha lesz hozzá affinitásom. Olvashatunk a könyvben az Onsenről a japán fürdőzés hagyományairól, és hogy ezt miként művelhetjük otthon. Valamint szó van az Ikebanáról és a Bonsai-ról is, talán ezek érintettek meg a legkevésbé. Annak ellenére, hogy szeretem a természetet, nem tartok a szobában virágot. Törpefát se nevelnék, de nemes tevékenység annak, aki ezt csinálja. Külön fejezetet kapott az is, hogy miként spórolnak a japánok, csak ennek a japán neve nem maradt meg bennem, a könyv meg most nincs itt nálam. De érdekes volt az is.

Tehát jó szívvel ajánlom mindenkinek a könyvet, aki ismerkedne a japán kultúrával. Nagyon jó bevezető, inkább csak tovább lehet menni. Nagyon sok képpel van illusztrálva, nagyon jó érzékkel lettek összeválogatva, valósággal nyugtató hatásúak.

Haikyuu!! manga 6. kötete megérkezett

Pénteken megkaptam a Haikyuu!! manga 6. kötetét a CDJapan-től. Végülis mondhatni, közepesen levizsgázott a posta vám terén, 1.123 forintot fizettem érte pluszba. Egyedül az volt a furcsa, hogy semmilyen értesítés nem jött előtte online, hogy megérkezett, kifizethetem így is. Teljesen nyilvánvaló, hogy azért, hogy az utánvétes, drágább összeget fizessem ki. Mocskos dolog a postától, hogy nem adott választási lehetőséget, nehogy már túl keveset fizessek...

Na mindegy, ez már így marad. Már csak azért sem bosszant annyira, mert nem hiszem, hogy rendelés-özönt fogok elindítani EU-n kívülről. Nem is állok még annyira jól, másrészt, van itt is mit venni, ami örömöt okoz. De ezt a mangát mindenképp meg akartam venni, mert ez a kedvenc borítóm. Nagyon jó a kép, nagyon jól kiemeli Kageyama és Oikawa között a rivalizálást azzal, hogy egymással átellenben mennek és a háló két oldalán vannak. Na meg ismét aktívan foglalkozok a japán nyelvvel és a kultúrával, úgyhogy hovatovább, hamarosan előfordulhat, hogy fogom tudni olvasni a japán változatot is. Nagyon örülnék neki.

Mindenesetre így már megvan a 6. kötet is mindhárom nyelven, melyen gyűjtöm a Haikyuu!! mangákat.

Angol, német és japán a sorrend. Érdekes belegondolni abba, hogy ha mindhárom nyelven teljes lesz a Haikyuu!! mangagyűjteményem, akkor 135 Haikyuu!! mangám lesz. Most van 29. Egész jó, de még az út elején vagyok.

Japán az animéken túl

Egy ideje viaskodok magamban, ugyanis megint felélénkült bennem a Japán iránti érdeklődés. Érdekel megint a nyelv és szívesen olvasok a kultúrájukról. Fogalmazzunk úgy, hogy újra felfedezem magamnak Japánt. Csak ez azzal jár, hogy a hollanddal kapcsolatos tanulmányokat nem csinálom akkora lendülettel és intenzitással, mint az elején. Több dolog is felmerült bennem, mint lehetséges ok, de az biztos, hogy az általánosan igaz rám, hogy több dolog is érdekel, és nem rajongok mindegyikért konstansan magas intenzitással. Jó példa erre az is, hogy 2017-ben, amikor elkezdtem a BGE-n japánul tanulni, akkora lelkesedéssel vágtam bele, mint kevés dologba. Folyamatosan kérdezgettem a tanárokat szavakról, nyelvtani szabályokról, alkalmanként meséltem saját élményeket, házi feladatokat pedig szinte azonnal megcsináltam. De egy idő után ez is alábbhagyott bennem, ahogy hallgatagabb lettem és elmaradoztak a házi feladatok. Ugyanez van a holland tanulmányokkal is most. Az nem kérdés, hogy végig fogom csinálni az egyetemet, mert biztos, hogy végigcsinálom, mert ezzel már a helyemen vagyok, csak ezen a mélyponton kell túllendülni. Az is megfordult a fejemben, hogy nálam ez a post-covid trauma, amiről manapság beszélnek, ugyanis azzal is gondom van, hogy vissza kell járni az egyetemre. Hogy nem az van már, hogy mondjuk 10-kor elkezdődik az óra, elég 9.55-kor felkelni, bekapcsolom a gépet és pár perc múlva kezdődhet az is óra. Módszeresen elkések az órákról, sőt van olyan, hogy ha túl későn kelek fel, hogy be se megyek már, mert minek? Félek is attól, hogy ebben a félévben rosszabbak lesznek az eredményeim, de ezen nem érdemes. Ott leszek a vizsgákon, felkészülök rá, megcsinálom, ahogy tudom, és majd akkor meglátjuk.

Na de most japánozzunk. Mert éljen Libri és a Black Friday, olyan könyvet vettem, hogy alig hiszem el, hogy létezik ilyen. A japán életmód művészete valami kiváló könyv, ami a japán gondolkodást, mentalitást mutatja be. A könyv sok képpel van illusztrálva, és az egyes életvezetési tanácsok nincsenek benne annyira részletesen taglalva, de pont annyira, hogy megértsük a lényeget és az annyira kellemes stílusban íródott, hogy már olvasás közben is ahogy elképzeltem, hogy így gondolkodok, élek, egy ideális életet láttam magam előtt, amikor tökéletesen elfogadom és szeretem magamat olyannak, amilyen vagyok, ez kisugárzik és jobban megbecsülnek az emberek. Hogy ez mennyire kivitelezhető, ez ki fog derülni a jövőben, de a spirituális áthallása miatt azt mondom, hogy ez az első olyan spirituális jellegű írás, amit életemben olvastam és tényleg megérintett. Az világéletemben megvolt bennem, hogy a valóságtól némileg elrugaszkodott gondolkodás, hogy valami felsőbbrendű dologban keressem meg a hitemet. De nem vagyok keresztény, nem hiszek Istenben. Hiába jártam katolikus iskolába, valahányszor voltam szentmisén, soha nem éreztem, hogy templomba kellene járnom. Csak azért nem találtam eleddig a helyemet a spirituális gondolkodásban, mert túl sok a szélhámos, vagy olyan ember, akik ezeket nem közvetítik számomra hitelesen. És még csak nem is a Facebookon olykor terjedő felemelkedett szövegekre gondolok, hanem inkább azokra, akik a "konyhapszcihológiában" utaznak és mindenféle egyszerűsített megoldásokkal házalnak. Ezek "fejlettebb" változata, az úgynevezett "ezo-anyukák", akik az élethazugságaikat életmód-szerűen élik, hitüket előszeretettel terjesztik. Illetve az is nagyon gyakori, amikor valaki a saját múltja, tragédiája elől menekül a spiritualitásba. Ez azért bűzlik nekem, mert valójában látszik rajta, hogy rosszul van az életében, mert a személyes traumáját nem dolgozta fel. Tehát a spiritualitást nagyon kevesen művelik hitelesen. Okui Masami-ról tudom, hogy spirituális gondolkodású, ezt jó néhány dalában lehet is hallani. Ő tőle még szívesen is hallgatom, de hiába életem része a dalaival, még ő sem tudott rávenni arra, hogy ezt az utat járjam én is. Illetve Hayashibara Megumi-nak vannak mélyérzelmű dalai, melyeket rendszerint Okazaki Ritsuko írt.

De ez a könyv volt az első, aminél tényleg azt éreztem, hogy felemelkedett a lelkem a mennyekbe, miközben olvastam. Gyakorlatilag az egész Japán iránti rajongásom új értelmet nyert ezzel a könyvvel. Amit eddig olvastam, az például az Ikigai, ami arról szól, hogy találjuk meg az életünk értelmét. És hogy mennyire nem az egyszerű megoldásokról szól a könyv, jelzi, hogy ír arról, hogy az életünk értelmének megtalálása hosszú folyamat és komoly önismeretet igényel. Azt is hozzátette, hogy a cél, nem a "végtermék" megalkotása, hanem az, amit azzal közvetíteni akarsz. Például, aki jó zeneszerzésben, az akkor csinálja ezt jól, ha nem az a végső célja, hogy dalokat írjon, hanem, hogy a dalokkal gondolatokat, érzéseket, ad absurdum értékeket közvetítsen. A második a wabi sabi, ami gyakorlatilag szembemegy a nyugati fogyasztói társadalom diktálta "értékekkel". Tehát, nem a tökéletességet, az örök fiatalságot hirdeti, hanem hogy lássuk meg a tökéletlenségben a szépséget és fogadjuk el a múlandóságot. Hiszen vagyunk valamilyen állapotbn, a jövőben leszünk valamilyenben, de tökéletesek soha nem leszünk. De mindig úgy vagyunk jól, ahogy vagyunk. Mondjuk ehhez hozzátenném, hogy ez a személyes megítélésem szerint akkor műveljük jól, ha törekszünk a fejlődésre, hogy a jövőben jobbak legyünk. De az biztos, hogy ezt csak akkor tudjuk a maga természetességében művelni, ha teljes mértékig elfogadjuk magunkat olyannak, amilyennek most vagyunk, mert akkor egyrészt meg tudjuk élni a jelent a maga teljességében, a másik hogy nem fogunk túlzottan rágörcsölni arra mindenáron jobbak legyünk. A múlandóság pedig arra utal, hogy fogadjuk el, hogy minden változik körülöttünk. A harmadik, amit eddig olvastam, az a Kintsugi. Ebbe benne van a "kin" szó, mely aranyat jelent. Az a lényege, hogy a törött tárgyakat porított arannyal és lakkal ragasztják össze. Ez valamivel elvontabb, ez is a tökéletlenségre, önmaguk elfogadására utal. Ha megtörtünk az élet súlya alatt, vagy az életben valami "törés" volt számunkra, azt arannyal ragasszuk össze magunkban. Ennek röviden az a lényege, hogy tanuljunk a hibáinkból, legyünk többek általa, így ami megtört bennünk, az arannyal lesz összeforrasztva. A negyedik, egyben utolsó, amit eddig olvastam, az a shinrin yoku, vagyunk "erdőfürdőzés". Az erdőfürdőzés lényegében egyfajta természetjárás, amikor a maga teljességében éljük meg a természet szépségét. Szemügyre vesszük a fák kérgét, a levelek erezetét, a virágot, röviden a természet részévé válunk. Megtanuljuk szeretni, tisztelni a természetet, elfogadni annak hatalmas erejét, egyben megcsodálni annak szépségét. Szép szó japánul a Komorebi, ami a fák között átszűrődő napfényre utal.

Még a felét se olvastam el a könyvnek, máris mennyi ihletet merítettem belőle. Úgyhogy kiváló könyvről van szó, csak ajánlani tudom.

Az első Magyarországon vásárolt japán CD

Körülbelül 2 éve láttam az AnimePiacon, hogy valaki eladja a STYLE FIVE: SPLASH FREE kislemezét. Már akkor komolyan elgondolkodtatott, hogy megvehetném, már csak azért is, mert barátságos áron, 2000 forintért adta, de akkor ez elmaradt. Akkor elbeszélgettem az eladóval, megadta az elérhetőségeit, bekövettem Twitteren, hátha egyszer megveszem. Ez a bizonyos "egyszer" most, a múlt héten következett be és ma meglett.

Vannak emlékeim a kislemezről, sokat hallgattam megjelenésekor. Az animével kapcsolatban pedig vallomással tartozom, ugyanis akkor kezdtem el nézni, amikor a 2013-as Nyári AnimeConon láttam egy Free! plakátot és teljesen odavoltam, hogy kik ezek a jóképű pasik? O_O Ez volt ugyanis az első olyan anime, amit csak a pasik miatt néztem meg, egyébként ez az attitűd nemhogy nem jellemző rám, hanem kifejezetten elítélem, ha valaki csak a szereplők külseje miatt néz animét, vagy azért, mert lehet shippelni őket. Borzalmas volt régen hallgatni AnimeConokon bármilyen AMV-nél vagy japán zenei videoklipnél, hogy mekkora ováció van BL-animéknél, vagy olyanoknál, ahol jóképű pasik a főszereplők. Gondolom, most sincs ez másképp. De a lényeg az, hogy 2013-ban, amikor ment az első évad volt egy kis bűntudatom, hogy azért nézek meg egy animét, mert tetszenek benne a pasik, és lényegében azon csajok közé soroltam magam öntudatlanul, akiknek a viselkedését elítélem. Emlékeim szerint nem is nagyon terjesztettem, hogy nézem az animét, sőt, annak idején a My Anime List-en is is alacsonyabb pontszámot adtam rá, hogy mintegy a saját bűntudatomat csökkentsem, hogy márpedig ez az anime nem is érdemel többet, mert csak a pasik vannak központban, semmi komoly történet. Szó se róla, valóban a Free! volt az első olyan sportanime, melynek kifejezetten nők voltak a célközönsége. Aztán Jucuky mesélt nekem komolyabb történetet a szereplőkről, amikor találkoztunk személyesen, akkor gondolkodtam el először, hogy esetleg lehet valami komolyabb dolog is a háttérben.

Soha nem utáltam a Free!-t, csak amolyan "rejtett guilty pleasure" volt számomra, hogy egy anime, amit a pasik miatt nézek... És hogy ezt álcázzam, kritikusnak tűnjek, ezért lepontoztam az animét a My Anime List-en. Ezt az attitűdöt a Haikyuu!! oldotta fel, mert az volt az első olyan anime, amit nemcsak a pasik miatt szeretek, hanem van némi hozzáadott értéke. Szereplők közötti kapcsolat, ahogy bemutatja a röplabdát... És ez "elfedte" a külsőségeket, vagyis nem az lett az elsődleges szempont. Visszatérve a Free!-re, az ending kislemezt minden "bűntudat" ellenére sokat hallgattam, mert nagyon szerettem azokat az érzéseket, amiket a rajta szereplő dalokban érzékeltem. Egyébként elég jól meg vannak írva, dallamosak, megmaradnak az emlékezetben. Magát a stílust persze lehet nem szeretni, hiszen 100% szintetizátor-számítógép zene és a szöveg sem mélyenszántó, egy tipikus feel-good dal, de a maga műfajában jól meg van írva. Tényleg jól visszaadja az anime hangulatát, ahogy a szereplők viszonyulnak egymáshoz... sőt ha akarom, akár az úszás szabadságának érzését is belemagyarázhatom a dalokba.

Ezen kívül még két STYLE FIVE kislemez jelent meg, a második évad endingje, a FUTURE FISH, az még ül, bár eléggé sokat vettek vissza a minőségből, de a harmadik évad endingje, a GOLD EVOLUTION már tényleg rossz lett. Mintha csak találomra ütötték volna le a hangokat, az ének is teljességgel semmilyen. Azokat ha hasonló áron megtalálom, esetleg megveszem, de nem élveznek prioritást. De a SPLASH FREE-ért megérte.