Szerdán lehetett megnézni a JLPT japán nyelvvizsga eredményeit, és most sem sikerült. 72 pontot értem el összesen (először 68 pont volt), de a kis javulás sem lendít sokat a lelki állapotomon, mivel 80 pont kell a sikerességhez. A részpontszámok rendben voltak, a szövegértés és nyelvhelyesség együtt 46 pont volt (itt 38 pont a minimum, N5-ösön egybe számítják), a hallott szöveg értése pedig 26 pont (itt 19 pont a minimum), valamint ha jól emlékszem, a szókincs A minősítésű volt, az olvasás B minősítést kapott, ahogy a nyelvhelyesség is. Az A jónak számít, a B közepesnek, a C pedig rossznak.
Egyébként nehéz volt a nyelvvizsga, több olyan nyelvtani szerkezettel találkoztam, amire nem emlékeztem, hogy tanultuk volna, holott a japán tanárnő mondta, hogy nyugodtan mehetünk akár N4-re is. Ebben már akkor kételkedtem, mert gondolom, hogy azért valamennyi ugrás van, és annyi kanjit meg nem ismerünk, hogy csak úgy nekivágjunk. Az persze nyilván nem a tanárnő hibája, hogy másodjára is elhasaltam a nyelvvizsgán.
Az egyénként érdekes volt, amikor egy alkalommal egyedül voltam japán órán, és néhány korábbi nyelvtant ismételtünk át. Azt gondoltam, hogy szükség lesz rá emlékezetfrissítésként, de hogy konkrétan rá fogok csodálkozni néhány dologra, az engem is meglepett. Az a helyzet, hogy hiába szeretek valamit csinálni (jelen esetben a nyelvtanulást) nem mindig "egyenletesen" 100%-osan rajongok azért a dologért, és ebből az következik, hogy ha az adott dologért ott és akkor nem nagyon lelkesedek, akkor nem foglalkozok vele annyira. Ugyanígy voltak periódusok, amikor elhanyagoltam a japán nyelvtanulást, később meg nagyon belelendültem. Ennek az lett az eredménye, hogy rendszertelen lett a nyelvtudásom. Vannak dolgok, amiket jól tudok, másokat meg nem. A másik komoly ok a sikertelenségre, hogy a volt párommal ekkor már nagyon problémás volt a kapcsolatunk (pár napra rá szakítottunk), konkrétan a nyelvvizsga szünetében chateltünk, próbáltuk megbeszélni a dolgokat, de nem sikerült. A hallott szöveg értésénél konkrétan annyira agyaltam azon, hogy oldjuk meg a problémát, hogy szövegrészek nem jutottak el az agyamig. Így volt ahol találomra karikáztam. A legrosszabb az volt, amikor maga a kérdés esett ki a tudatomból, és mivel a szövegben általában mind a négy válasz elhangzik, ezért nem mindegy, mire válaszolunk. Sajnos ez is közrejátszott a sikertelenségben. A harmadik komoly ok, meg hiába vagyok benne a japán nyelvben már tizenéve (amióta japán zenét hallgatok), mégis a mai napig van egyfajta "rejtélyesség" (nem tudok erre jobb szót), a sajátságos írás, és mondatszerkezet miatt, ami olyan érzetet ad, hogy nem tudok beszélni japánul. Minden félév végén írunk japánból egy kis tesztet, ahogy most is, ennek az utolsó feladata volt egy rövid párbeszédet írni. Konkrétan annyira leblokkolt a fentebb leírt tudat, gondolat, hogy egy árva szót nem tudtam leírni. Teljesen üres maradt nálam az a feladat. És miután mindenki más tudott oda írni, ezért az én dolgozatom sikerült a legrosszabbra.
De nem hibáztatok senkit. Júliusban ismét meg fogom próbálni, de most már, hogy rendszerezett legyen a nyelvtudásom, átismétlem a nyelvtant a Dekiru 1-től, de egészen az első leckétől kezdve. Persze, tudom az "A wa B desu"-t, "A mo B desu"-t és a KO-SO-A-DO rendszert, hogy csak a legalapabbakat említsem, de legyen leírva, legyen egy helyen. Nem utolsó sorban a kanák gyakorlása is fontos, mivel még most is vannak olyanok, amiken hosszasan gondolkodok, mire leírom. Ilyen például a hiragana "ne", "se" vagy a katakana "ke". De általánosságban az e végű kanák problémát okoznak. Úgyhogy néhány kétségbeesett "miért?" után lenyugodtam, nem adom fel és nekivágok harmadjára is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése