Haikyuu!! Quest Picture Drama

Megjelent egy rövid kis "spin-off" jellegű történet a Haikyuu!!-ból. Ezt még kerestem. Kíváncsi is voltam rá, másrészt meg, hogy a lehető legtöbbet lássak a Haikyuu!!-ból. Már lassan külön ki világ lesz az animéken belül. Ha még élőszereplős movie lenne belőle, akkor lenne igazán teljes a kép. De most Catrin segítségével hozzájutottam a Haikyuu!! Quest Picture Dramához. Ez egy nagyon rövid kis szösszenet, 3 részből áll, az egész összesen kb. 12 perces. Ezt külön DVD-ként adták ki a Nintendo 3DS-re megjelent Haikyuu!! Tsunage! Itadaki no Keshiki!! játék limitált kiadása mellé.

Miután 12 perc az egész, ezért nyilván nem érdemes nagy volumenű történetre számítani, de a kivitelezés rettenetesen tetszett. Egy RPG játékot láthatunk, ahol Hinata Shouyou, mint hős lovag, megmenti népet zsarnok uralkodójától, Oikawa Tooru-tól. Vele tart Kageyama Tobio, aki íjászként van jelent ebben a rövid kisfilmben. Róla az animéből tudhatjuk, hogy miért állna érdekében legyőzni Oikawát. Iwaizumi Hajime, mint harcos megjelenése inkább meglepetés, hiszen ő Oikawa gyerekkori barátja, de hát minden kocka fordul egyszer. Most nézem másodjára az animét, ennek fényében jobban fogom figyelni, hogy milyen is most a kapcsolatuk valójában. Aztán velük van még Takanobu Aone, aki szintén harcos. Neki mindössze annyi a szerepe, hogy egyszer-egyszer megjelenik félmeztelenül, és bemorog valamit a képernyőbe. Akinek láthatóan más szerepet osztottak ki, az Kozume Kenma, aki inkább, mint bölcs mágus van jelen a kis történetben. Sokszor tőle származnak a felmerülő kérdésekre a jó megoldások. Ők alkotnak egy csapatot, és szállnak szembe a gonosz Oikawa Tooru-vel.

Olyan az egész, mint egy NES játék RPG-je, ilyenek lehettek annak idején a Final Fantasy és a Dragon Quest játékok, melyek Japánban nagyon népszerűek voltak a '80-as évek végén. Teljesen visszaadja a NES hangulatot, ehhez pedig nagyban hozzájárul a zene is, ami nemcsak, hogy 8-bit hangzású, hanem annyira hangulatos, olyan jól meg van írva, a legjobb NES játékok zenéinek voltak ilyen zenéik. A játék mellett a karakterek animés stílusban vannak megrajzolva, úgy beszélgetnek.

Valószínűleg nekem azért is tetszett ennyire, mert nagy videojátékos vagyok, és hihetetlenül jó érzés volt látni az animét videojátékos formában, ráadásul rettenetesen hangulatos zenével, mindezek mellett az ötletet is jónak érzékelem. De aki nem feltétlenül nagy rajongója a sorozatnak, és a videojátékok iránt sem mutat akkora érdeklődést, annak jó eséllyel nem fog annyira tetszeni ez a kis összeállítás. Pedig hihetetlen jó, ráadásul számomra jutalomjáték, hogy vietnami felirattal nézhettem meg, hiszen aktívan tanulom a nyelvet. Fogalmazzunk úgy, hogy nálam kiérdemelte a 10 pontot, de ez teljesen szubjektív értékelés. Ahogy fentebb írtam, aki nincs annyira benne a Haikyuu!! és a videojátékok világában, azoknak nem biztos, hogy tetszeni fog a kivitelezés. A többieknek zárás gyanánt néhány kép a kisfilmről. Amit már csak azért is megmutatnék, mert ezeket nagyon jól lehetne cosplayezni!

Újabb nagyszerű Haikyuu!! zene

Most, hogy a második szezont nézem, ezért elkezdtem hallgatni a második szezon két OST CD-jét. Most csak az első hallgattam végig, majd később értekezek róluk, ha a másikat is meghallgattam. Az első CD-n van egy olyan dal, ami nagyon megfogott. Amikor először meghallottam, egyből az volt a gondolatom, hogy igen! Ez az a bizonyos Haikyuu!! életérzés, amit annyira szeretek! Dinamikus, van ereje, mindezek mellett rendkívül hangulatos. Zasshoku a dal címe, és konkrétan az volt a gondolatom, hogy ha az összes Haikyuu!! inner ilyen lenne, akkor ez az anime maga lenne a tökéletesség. De sajnos nagyon kevés ilyen van, de ami van, azt megbecsüljük. Tessék végighallgatni.

Kanji gyakorlófüzet ajánló

Bár egy jó ideje tanuljuk japán nyelvórán a kanjikat, de úgy döntöttem, hogy veszek egy külön gyakorlófüzetet, amiben egybe megvan mindegyik, amelyik kell alapszinten. A Magyarországi Japánnyelv-oktatók Társasága ad ki különböző gyakorlófüzeteket. Az első félévben találkoztam velük először, amikor a tanárnő megrendelte nekünk a hiragana, katakana gyakorlófüzetet. Nagyon megtetszett már ott is, hogy képekkel illusztrálja a különböző kanákat, így könnyebb volt megtanulni azokat. Összefoglalóban magyar szavak voltak megadva, azokat kellett japánul hiraganával vagy katakanával leírni. Az már flottul megy, és mivel komoly terveim vannak a japánnal kapcsolatosan, ezért úgy döntöttem, hogy itt az idő komolyabban megtanulni a kanjikat, ne csak azokat tudjam, amikkel gyakran találkozok. Erre van ez a gyakorlófüzet, ami szintén nagyon jóra sikeredett. Elmentem érte személyesen, és már a buszon is nagyon nehezemre esett visszafogni magam, mert olyan asszociációk vannak különböző kanjikra, amikre nem is gondoltam volna. Íme két belső oldal, bemutatóként, hogyan illusztrálják a kanjikat.

Mind a kínai, mind a japán nyelv nagyon fejlesztik az asszociációs készséget. Nemcsak, mert képírást használnak, ezáltal tudjuk mihet kötni az írásjeleket, hanem mert hasonló alakú kanjiknak sok esetben hasonló jelentésük van. Még jóval japán nyelvtanulás előtt láttam már azt, hogy bizonyos kanjik tényleg hasonlítanak arra, amit jelentenek. Például az ajtó "tobira" úgy néz ki, mint egy bejárati ajtó, mely oldalra húzva nyitható. Ugyanígy az esernyő "kasa" is úgy néz ki, mintha tényleg esernyőt ábrázolnának írás formájában. Sok ilyen jellegű asszociáció van, ami sokkal inkább élvezetesebbé teszi a japán nyelv tanulását.

A könyvet meg nagyon ajánlom, mert kiválóan megtanít a kanjik írására. Látható a vonásirány, a képi illusztráció, és a kétféle olvasat. A könyv szerzőjétől, Goto Fukiyótól vettem át személyesen, meg is kérdeztem tőle, hogy nem lehet könyvesboltokban kapni? Mondta, nem, mert akkor drágább lenne. A kiadó és a könyvesbolt árrése... Így viszont 1.300 forint volt, megérte. És így legalább ahhoz kerül a pénz, aki készítette a könyvet, nem a kiadóhoz, ezzel is támogatva a szerzők további munkáját. A fenti linken meg lehet rendelni, magasan ajánlott azoknak, akik japánul szeretnének tanulni.

Haikyuu!! DVD borítók

Most visszatértem Pestre, és bescanneltem a Haikyuu!! DVD borítóit. Mindegyik 300 dpi-ben van. A scanner eredetileg tif-ben scannelte be, majd átvittem 100%-os jpg-ben változtatás nélkül. Az eredmény? A képekre kattintva eredeti méretükben is megtekinthetők.

Első DVD

Második DVD

Végül két képet mutatnék be, ezeket tegnap kaptam Békéscsabán egy ismerőstől ajándékba. Köszönet érte. :)

A Kageyama Tobio figurának sajnos nincs meg a talpa, meg doboza is volt. Talpának híján nem tud megállni a lábán, de aranyos, mindenképp megőrzöm. :) Ő az első animés figurám. Soha életemben nem éreztem magam annyira megszállottnak, hogy figurákat gyűjtsek egy-egy anime karakterrel kapcsolatosan. De hát egyszer mindennek eljön az ideje. Ahogy a poszterrel kapcsolatosan is. Eredeti mind a kettő, és menők is.

Énekversenyre tervezett dalok

A 2019-es tavaszi MondoConon ismét lesz énekverseny. Igaz, az előző alkalommal azt írtam, hogy egy darabig kihagyom, miután nem sikerült bejutni a versenybe a dalfeltöltés után (nem választottak ki), de azóta szerencsére sok víz folyt le a Dunán nálam is, nem mellesleg gyakoroltam is azóta, úgyhogy idén ismét teszek próbát. Az a blogpost sokkal inkább arra szolgált, hogy kiadjam az indulataimat (könnyen beszélek kb. 1 év távlatából, nyugodt fejjel...), meg hát tudható, hogy az indulatból meghozott döntés sosem hiteles, mert amint elmúlik az adott eseményt kiváltó érzelem, máris másképp gondoljuk a dolgokat. Ennek ellenére hajlamos vagyok erre a mai napig...

De annyiban azért más lesz idén, hogy mire egyáltalán beadom a jelentkezést, begyakorlom azt a két dalt, amit tervezek felénekelni, merthogy ezeket is kitaláltam már:

• Haikyuu!! - Imagination
• BLACK BLOOD BROTHERS - Ashita no Kioku

A Haikyuu!!-t nem hiszem, hogy különösen magyarázni kell az utóbbi idők blogpostjainak fényében. A legjobb dalt választottam ki az animéből, ami az előzetes gyakorlások alapján úgy néz ki, sikerülhet is. De az előzetes gyakorlás jelen esetben azt jelenti, próbáltam, hogy a legmagasabb hangok kijönnek-e. Kijönni kijönnek, bár részint árnyalva van, mert az "oh-oh" rész a refrének után nem, itt a legmagasabb hang alatt a dalt lezáró sorra gondoltam, mert ott énekel az énekes legmagasabb hangon. A dallal az a célom, hogy megmutassam, hogy milyen hatást gyakorolt rám az anime. Milyen inspirációt adott nekem. De egyáltalán a jelentkezésemet is úgy fogom leadni, hogy biztosra tudom, hogy el fogom tudni énekelni a dalt. Ha valamit, ezt megtanultam a tavalyi évek kudarcos próbálkozásaiból, és a Haikyuu!! opening kapcsán mindenképp biztosra akarok menni, mert ha ez sem sikerül (nem tudom átadni, hogy mit jelent számomra ez az anime), akkor az már végképp nagyon komolyan fog érinteni lelkileg.

A második dal, a BLACK BLOOD BROTHERS opening meg spontán jutott eszembe. Az egyik argentin ismerősömmel beszélgettem Takahashi Naozumi-ról (a dal előadójáról), akiről egyébként mindig a Muteki Kanban Musume endingje jut eszembe. Hát azt el nem énekelném tőle, mert a refrénben olyan magas hangot énekel meg, mintha kasztrálták volna. Ellenben a BBB opening nagyon jó lenne, csak kérdés, hogy mennyire "kizáró" ok, hogy itt meg korántsem énekel ki magas hangot az énekes, tehát nem tudom megmutatni azt a hangtartományt, amire képes vagyok. Itt más feladat van: hibátlanul elénekelni (eléggé gyors, úgyhogy gyakorolni kell), és hitelesen átadni azt az érzésvilágot, amit az énekes közvetít a dallal.

Most, ahogy összegeztem magamban a gondolataimat, úgy érzem, hogy nagyon jó páros lenne ez a két dal. De még kell pár nap, mire el tudok kezdeni gyakorolni, mert szerda este gyönyörűen megfáztam. Mondjuk kijövőben vagyok belőle, de ilyen hülyén megfázni is csak én tudok. Hazafele tartottam vonattal Békéscsabára, és nem volt nálam zsebkendő. Így tüsszentés után bennem maradt a "cucc", szépen hozta magával a barátait, és megnehezítették az elkövetkezendő pár napomat. De lassan vége, és jövő héten el fogok kezdeni gyakorolni. Elkésve egyáltalán nem vagyok, mert április 1-21 között van a jelentkezési időszak, úgyhogy még inkább sietek is, de hát ha bennem van a lelkesedés, és menne a dolog, akkor miért is ne tölthetném fel elsők között a kiválasztott dalok egyikét? De ahogy írtam feljebb, most megfontoltabb leszek. Ha nem fog menni, könnyen elképzelhető, hogy változni fog a lista.

Eredeti Haikyuu!! DVD

Hát én azt se tudom, mit csináljak boldogságomban, megkaptam a Haikyuu!! DVD-ket Angliából!

Nem véletlen írok manapság ennyit az animéről. Nem csupán kiváló anime, mely a kedvencem lett, hanem konkrétan inspirál, visszahozza azt a lelkesedést, amit gyerekkoromban éreztem. Olyan lett számomra a Haikyuu!! az animék között, mint Super Mario a videojátékok között. És nem kell nagyon ismerni ahhoz, hogy ki lehessen következtetni, hogy ez mit jelent, elég csak a nicknevemet megnézni.

Ezek DVD-k jelentek meg Angliában. Az első évad 25 része 5 lemezen van. És meg kell hagyni, igényes a borító. A hátulja ilyen:

Bár már beletörődtem abba, hogy Magyarországon nem jelennek anime DVD-k, de ezt látva azért elgondolkodtam azon, hogy bár jelennének meg ilyen igényes kiadványok nálunk is. Extrák nem nagyon vannak a lemezeken, a két opening és ending creditless változatban, meg valami Sentai cucc, ami fogalmam sincs, hogy kerül a DVD-kre, de legyen... Gondolom, a DVD kiadójának egy másik kiadványa, nem tudtam kikövetkeztetni, hogy pontosan mi az.

Egy kis "csalódás" azért ért, mert gondoltam, hogy ha megjönnek ezek a DVD-k, akkor biztos lesz rajta angol hang, na mondom magamban, megerőszakolom magam, és megnézem angolul is. Nem hiszem, hogy külön elemezni kell, hogy miért gyűlöletes dolog angolul animét nézni. Erre döbbenten látom a borítón, hogy nincs rajta angol hang. Csak japán hang, és angol felirat, ami automatikusan elindul az animével.

Íme az 5 lemez. Nos igen, ha nincsenek magyarul, jók lesznek angolul is. Komolyan mondtam, hogy elkezdem gyűjteni a Haikyuu!!-s relikviákat, és nagyon komoly gyűjteményt tervezek beszerezni az animéből. Egy kis személyes dolgot megosztanék: Nővérem hazajött Magyarországra pár napra, és megkérdezte, hogy mit hozzon nekem. Éltem a lehetőséggel, írtam neki, hogy ha nem probléma, akkor ezeket a DVD-ket kérném. És úgy néz ki, hogy nem volt probléma. :) Hihetetlenül örülök nekik, tényleg rég lelkesedtem valami miatt ennyire. Még annyit elárulok, hogy jeles apropója van annak, hogy hazajött, ugyanis anyukának ma a születésnapja, egészen pontosan a 70. Így lesz egy nagyobb ünnepség, ha hazajön ma késő délután.

A DVD menüje is egyszerű:

És minden teljesen japán rajta.

Bár igaz itt csak a cím van, de még ez sincs angolul írva, pedig a DVD borítóján látható, hogy van hivatalos angol nyelvű logója az animének. És az opening is feliratozva van.<%p>

Nem tudom elégszer leírni, mennyire örülök ezeknek a DVD-knek. Ha majd lesz rá anyagi lehetőségem, beszerzem Angliából a Blu-ray-eket, illetve a mangákat is elkezdem gyűjteni angolul. Sajnos csak az első évad jelent meg Angliában, ez jelezheti, hogy nem váltotta be kereskedelmileg a hozzá fűzött reményeket. De ami van, azt megbecsülöm, és meg fogom szerezni.

Pont tegnapelőtt végeztem az első évaddal, most harmadjára is megnézem. Vasárnap megyek vissza Pestre, ott van a scanner, bescannelem majd a DVD borítókat.

Haikyuu!! openingek és endingek elemzése

Annak ellenére, hogy nem vagyok maradéktalanul elégedett a Haikyuu!! openingjeivel és endingjeivel, úgy hallgatom a Haikyuu!! COMPLETE BEST albumot, mintha a japán könnyűzene egyik nagy csodája lenne. Ezen az albumon hallható az anime mind a három évadának openingjei és endingjei, valamint az OVA betétdala is. A dalok érdekességei, hogy szinte az összeset indie együttesek éneklik, akik a rock zenét alternatív módon közvetítik a hallgatók felé. Ez alapvetően jó dolog, és akár valami nagyon extrát is ki lehetett volna hozni a dologból, hiszen azért becsülik egyre inkább az indie előadókat, mert saját elképzelésük szerint írnak zenéket, nem igazán szólnak bele kiadók, producerek, hogy írjon zenét az adott műfajban. Ennek eredménye, hogy sok esetben kifejezetten egyedi, progresszív dalok születnek, hiszen többségük nagyon is tud zenét írni, és van gondolatuk az életről, a világ dolgairól. Csak azért hívják ezeket rétegzenének, mert nem mindenki tud azonosulni a szöveggel, vagy a kifejezésmóddal. Ráadásul az is előfordulhat, hogy a dal rosszul sikerül. Vagy rosszul van megírva, vagy nem az előadónak megfelelő.

Több ilyen is van a Haikyuu!! dalok esetében is, mégis azért hallgattatja magát, mert az album egységes egészet alkot. Valahogy sikerült megtalálni azokat az előadókat, akik hasonló zenéket írnak. Ezáltal nemcsak az album lett egységes, hanem magának az animének is egységes hangulatot adnak a dalok. Ami mindenképp nagyon jót tett az animének, de hogy milyenek külön-külön a dalok... hát lássuk.

1. SPYAIR: Imagination - Amikor az első dal a legjobb, az azért részint leírja az album minőségét. Na persze nem arról van szó, hogy kapcsoljuk ki a CD-lejátszót az első dal után, mert alapvetően vannak utána is jó dalok, de a puskaport a SPYAIR lőtte el. Kiváló opening a legjobb útindító dal. Erőteljes, inspiráló, azt érzem, hogy érdemes belevágni az álmaim megvalósításába, mert még ha lesznek is akadályok, az cél elérése minden nehézségért kárpótol majd. Rockzene a legjobbak közül! Még annyit elmondanék, hogy ha a kislemez (melyen megjelent a dal) B-side track-je is Haikyuu!! betétdal lenne, két 10 pontos dal lenne ezen az albumon. 10/10
2. NICO Touches the Walls: Tenchi Gaeshi - Az együttes neve nem ismeretlen az animések közegében, hiszen olyan olyan animéknek énekeltek dalokat, mint a Naruto Shippuuden vagy a Fullmetal Alchemist: Brotherhood. A Haikyuu!! első endingje ritka bátor vállalkozás, ugyanis nagyon kevesen merik meglépni azt, hogy egy dal ritmikáján változtatnak. Az alapötlet jó, mert más aspektusból lehet kifejezni a szöveg mondanivalóját, a dal hangulatát, de legalább ennyire veszélyes is, mert megtörheti az eredeti jelentést. És itt sajnos most az utóbbiról van szó. Hihetetlenül jónak indul a dal, pont annyira lendületes, hogy tökéletesen összehangban van a zene dinamikája a szöveg mondanivalójával, és nagyon átjön az, amiről énekes énekel. De a második refrén után, ki tudja, milyen indíttatásból, de hihetetlenül begyorsul az egész. Ez olyan szinten rossz hatással van a dalra, hogy konkrétan el is veszíti az eredeti jelentését, és átmegy az egész kapkodássá. A gyors zene alatt a számolás, és a huhogás meg inkább bohókássá teszi a dal végét, és elinflálja az érzést, amit az énekes közvetített. Akármi is az oka, nagy kár érte, mert nagyon jó dal lehetett volna. 7/10
3. Sukima Switch: Ah Yeah!! - Szerintem nagyon sokat fogom még szidni ezt a dalt. Az album leghosszabb dala egyben a legrosszabb is. Az a helyzet, hogy nagyon szét van esve a dal, és sehogy nem áll meg egybe. Az énekes alapvetően nagyon szépen énekli a verséket, mert lágy. Kifejezetten alkalmas lenne balladák éneklésére. A dallal az az alapvető baj, hogy alapvetően lassú, mégis szinte minden sorban elharap egy-egy szótagot az énekes. Ez sehogy nincs összhangban a dal lüktetésével. Ahogy írtam korábban is, akkor szokás elharapni egy-egy szótagot, amikor egy dal nagyon gyors, vagy heves érzelmeket akar közvetíteni. De itt erről szó nincs. Ami még baj, hogy a refrénnél erősen akar énekelni az énekes, ami technikailag sikerül is, csak az a baj, hogy az énekes valódi tudása nincs ezzel összhangban. Nem tudom elképzelni róla, hogy egy JAM Project-féle erőteljes dalt énekeljen. Ha már JAM Project, akkor ezt a dalt például Kitadani Hiroshi nagyon jól el tudta volna énekelni. Amúgy a Sukima Switch is énekelt openinget a Fullmetal Alchemist-nek, és ott is hasonlóan gyorsan énekel. Csak ott az a különbség, hogy végig egyenletesen gyorsan énekel, és valósággal tűzbe hoz, mert ott tényleg érződik, hogy tényleg heves érzelmeket közvetít. Nagy kár, hogy ez a dal nem ilyen. 3/10
4. tacica: LEO - Ez egy rendkívül sajátságos dal. Furcsa, komor légköre van, mintha beletörődött volna abba, hogy az emberek istennek hiszik magukat, és nem fogja megérteni őket. Aztán a bridge-re és a refrénre az erős váltás ad egy pozitív löketet a dalnak. Legyen az élet bármilyen, higgyék magukat az emberek, aminek akarják, ő a maga erejével továbbmegy. Ez nagyban enyhít a dal komor hangulatán, és sokkal inkább hallgattatja magát. A pozitív részek zeneileg erősek is, a többi halk, és így is egységes egészet alkot a dal. Kiváló alkotás. 8/10
5. Ishizaki Huwie: Hoshi wo Tsukamaete - Ez a dal nemcsak azért kakukktojás az album többi dalaihoz képest, mert ez a Lev Genzan! OVA betétdala, hanem zenei műfajában is kilóg a többi közül. Inkább mondható powerful pop-nak, semmint rocknak. Már csak azért sem, mert az énekesnek egyáltalán nincs rocker-hangja. Hovatovább olyan magas frekvenciákat énekel ki, ami bántja a fülemet. Nagyon kellemetlen hallgatni ezt a dalt, pedig alapvetően jól meg van írva, de nem vennék az előadótól egy CD-t sem. A második refrén utáni "keménykedés" meg már inkább komikussá teszi a dalt. Az énekes vélhetően a hátsó sorban volt, amikor a férfi nemi hormont osztották, de az biztos, hogy nagyon kevés jutott neki belőle. Erősen vetekszik a harmadik dallal a legrosszabb címéért. 3/10
6. SPYAIR: I'm a Believer - A második évadot szintén a SPYAIR vezeti be. Hihetnénk, hogy ez is van olyan jó, mint az album nyitótétele, de sajnos az a helyzet, hogy sokkal gyengébb, mint az Imagination. Szinte semmilyen hangulata nincs, és nem jön át az, hogy hisznek magukban az együttes tagjai. Habár hűek a saját stílusukhoz, de lényegesen lassabb, visszafogottabb, ami ahhoz képest, hogy az első dal egy mestermű, ez komoly visszaesés. Nagy kár érte. 5/10
7. Galileo Galilei: Climber - Két olyan dal van ezen az albumon, amivel nem tudok mit kezdeni. Az egyik ez, a második évad első endingje. Nem értem, mit közvetíteni az együttes ezzel a dallal. A rockzene megvan, de nem érzek igazán dallamot, nem érzem át a mondanivalót, az énekben sem érzékelek semmit. Ezt a dalt csak úgy ide tették, töltelékként az albumra, de a nesze semmi, fogd meg jól tipikus esete. 4/10
8. BURNOUT SYNDROMES: FLY HIGH!! - Na ez már sokkal érdekesebb. Ez a dal is bíztató hatású, de nem annak énekelném el, aki elindul az útján, hanem aki már úton van, de megtorpant, elakadt. Őt bíztatnám ezzel a dallal, hogy ne álljon meg, folytassa tovább az útját. Ebben a dalban ugyanis nagyon sok érzelem van, főleg az énekes hangjában. De a zenét is összhangba hozták az énekes hangjával, így egy nagyon jól megkomponált dallal van dolgunk, amellyel lelket lehet önteni abba, aki az útja során krízishelyzetbe került. 8/10
9. tacica: Hatsunetsu - Amikor először meghallottam ezt a Haikyuu!! végén, na gondoltam magamban, ez egy telitalálat. Egészen kb. 4-5 másodpercig. Ugyanis hihetetlen jó zenével indul, de az ének dallama megtöri a hangulatát. És nem is tér vissza. Az utána következő dallamvilág ugyan egységes, és érdemes meghallgatni a dalt, de a kezdeti dallamvilágért nagy kár. 7/10
10. BURNOUT SYNDROMES: Hikari Are - A másik dal, amivel fogalmam nincs, hogy mit akar az előadó közvetíteni. Már az önmagában érdekes, hogy kórussal indul a dal, és fokozatosan megy át rockzenébe a dal, és mivel nem gyors a váltás, ezért van egy íve a dalnak. Csak mivel nincs érzés az énekben, ezért nem jön át a szöveg mondanivalója. Ráadásul, amikor az énekes fejhangon énekel egy rövid részt a refrénben... Gyűlöletes számomra, ha egy férfi fejhangon énekel, mert elvész az ének ereje, és átmegy nyávogásba az egész. Másrészt meg olyan hangmagasságokban van, amiket az eredeti előadó már nem tud kiénekelni, és sokszor nincs ok oda felmenni. Itt sem. Kár ezért a dalért. 4/10
11. NICO Touches the Walls: Mashi Mashi - Na ilyen dalok kellenének az animéhez! Ütemes, dinamikus, gyors az ének, és az énekes hangja is tökéletesen illeszkedik a dalhoz. Nagyszerűen visszaadja azt, amiről szól a dal, és a Haikyuu!!-nek is olyan lendületet, amivel magasan emeli az anime hangulatát. Bár ilyen lett volna az egész album, akkor azt mondanám, hogy a Haikyuu!! zeneileg is kiváló lett, nemcsak az, ahogy a röplabdát közvetíti, és amilyenek a szereplők. Kiváló lezárása nemcsak az albumnak, hanem az animének is. 9/10

Nagyon remélem, hogy a negyedik évad openingje és endingje némileg javítani fog összképen. A Haikyuu!! zeneileg az elveszett lehetőségek animéje. Erre gondoltam különben, hogy mivel olyan előadók énekeltek és írtak dalokat, akiknek sajátságos elképzeléseik vannak a jó zenéről (mert lehet, hogy az ő szemszögükből nagyon jó dalokat írtak), ezért ezek rétegzenék. Jó eséllyel van egy közönség, aki megtalálja a számítását ezekben a dalokban, de a többségében nincs meg az a hangulat, amivel a hallgatók többsége tud azonosulni. Pedig olyanokból is lehet minőségi dalokat írni. Ez nagyon hiányzik, de mivel az album ennek ellenére egy egységes egészet alkot, ezért sokat hallgatom. A jó dalok emelik a rosszabbak minőségét is, azok önmagukban gyengék. Ha zenei téren is kiváló alkotások születtek volna, akkor nemcsak a sportanimék körében lett volna a Haikyuu!! kiugró, hanem általánosságban az animék között is.

Új vietnami étterem Budapesten

Múlt héten jutott el az információ hozzám, hogy új vietnami étterem nyílik Budapesten, ez pedig a Tay Ho étterem. Ismerős ajánlotta, és mivel úgyis benne vagyok a vietnami nyelvben, tanulom, meg készülök Vietnamba, hát akkor gondoltam, látogassuk meg. Meghívtam Mai-t is, ha gondolja, jöjjön el ő is, és próbáljuk ki együtt. Gondolta.

Vasárnap nyílt, és hétfőn voltunk. Az Ó utca 23 alatt van. Mivel ismerős ajánlotta, ezért volt egy olyan megérzésem, hogy találkozni fogunk, és bejött. Hikimisa az, aki ott dolgozik (a testvére ajánlotta az éttermet), a családjáé az étterem. Úgy meglepődött, amikor meglátott, mintha teljes képtelenség lenne, hogy egy vietnami étteremben megjelenjek. Nem ismer eléggé. Az első héten 30% kedvezmény van, ez kiváló lehetőség, hogy megismerjük. Azért is hívtam el Mai-t, mert annyi mindent meg akartam beszélni vele Vietnammal és Japánnal kapcsolatosan, hogy ha estig ott lettünk volna, akkor is tartalmas beszélgetés lett volna. És tényleg egy csendes perc nem volt, sokat beszélgettünk.

Nem tudom pontosan visszamondani, hogy mit ettem, kerestem az étlapot, de nem találtam meg. Pho leves volt az első ilyen rákos batyuval (dumpling), másodiknak meg csirkehúsos tészta volt, de annak a nevét sem tudom. Azt tudom, hogy volt benne mogyoró, zöld növény, meg talán újhagyma is. Mai valami saslikot rendelt.

Egy a lényeg: rettenetesen jó volt. És ezt nemcsak azért mondom, mert ismerősé az étterem, hanem mert tényleg nagyon finom volt. Mai-nak is nagyon ízlett, mondott egy ilyet:

Alapvetően nem szeretem a paprikát, de itt nagyon finom.

Én meg erre ezt mondtam:

Alapvetően én sem szeretem az újhagymát, de ebben a levesben, valami eszméletlen jó.

Mondjuk az igazsághoz hozzátartozik, hogy ez a második vietnami étterem, amit kipróbáltam, az első a Hai Nam volt, ahol Mai is dolgozott, oda is vele mentem el. És jó eséllyel rossz a viszonyítási alap, de a kínai gyorsbüfékhez képest, amit itt ettem, az valósággal megváltás volt. Mondtam is Mai-nak, ha ilyeneket fogok Vietnamban is enni, nagyon jó dolgom lesz ott. Innivalóként zölt teát ittam. Ez is kellemes volt, szívesen ittam, de az alja rettenetesen keserű volt.

Íme kép arról, amiket ettem, ittam:

Az Aloe Vera Mai-é volt. Később megjelent Lam'O is. Őt is régen láttam utoljára. Becsatlakozott hozzánk a beszélgetésbe.

Maximálisan elégedett voltam, a légkör is kellemes volt, a kaják is nagyon finomak. Csak amiatt nem fogok tudni oda rendszeresen járni, mert anyagilag nem engedhetem meg magamnak. De így kipróbálni, 30%-os kedvezménnyel fantasztikus volt. Megmutattam a vietnami tanárnőmnek is az éttermet E-mailben, képek formájában, és javasoltam, hogy ha a többiek is benne vannak, akkor jöjjünk el ide az utolsó héten enni.

Hát jöjjön be nekik az üzlet, remélem, ezzel megtalálják a számításukat. Ha csak az ételek és a felszolgálás minőségére, meg a légkörre alapozunk, akkor minden adott ahhoz, hogy népszerű étterem legyen.

Hoshi no Kirby végignézve

Ma értem a Hoshi no Kirby végére. Hiányérzetem van, 100 rész egy animéből vagy sorozatból már kihozza azt, hogy a mindennapjaim részévé válik, és ha még jó is az adott produkció, akkor hiányozni fog, ha a végére érek. Ez a helyzet a Hoshi no Kirby-vel, amit mondjuk részint elfogultságból is szerettem meg, hiszen nagyon szeretem a Nintendo játéksorozatot. Kirby elképesztően aranyos, a játékai pedig könnyűek. A Kirby játékokat szokás "könnyített Mario játékoknak" mondani, elsősorban gyerekek játsszák. De alapvetően bárkinek ajánlható, aki nyitott a Nintendo sajátságosan bájos világára.

Ezt a sajátságosan bájos világot jelentítette meg az anime is. Igazából elgondolkodtatott, hogy fogják befejezni, mivel epizodikus az anime története. Tehát egy epizódban, legfeljebb kettőben lemegy egy történet, aztán a következőben egy újabb kezdődik. Ezek után kíváncsi voltam, hogy zárják le az animét. Amit szoktak még ilyen animékkel csinálni, hogy nem zárják le, csak abbahagyják. Itt egy 5 rész hosszú történettel, a Nightmare elleni harccal zárták le az animét.

SPOILER

Furcsa volt a lezárás, inkább azt gondolom, hogy gyerekek számára megfelelő, és miattuk nem akarták, hogy durva legyen a harc. A durvaságnak meglett volna az alapja, ugyanis Nightmate-t is ilyen mindenhatónak és legyőzhetetlennek mutatták be, ehhez képest Kirby eléggé könnyen legyőzte.

Aki komoly meglepetést okozott, az Customer Service, aki Nightmare-t szolgálta. A 100. részben mutatták meg "élőben" (King Dedede beszélt vele videótelefonon keresztül), és annyira megijesztett, ahogy kinézett teljes valójában, hogy majdnem a szívemhez kaptam. Másképp ijesztő, mint ahogy gondolnánk.

SPOILER VÉGE

Volt néhány vicces epizód, az egyik legviccesebb, a 87. rész volt, ahol varjak beszéltek. Igazság szerint nem maradt meg bennem a teljes történet, valahogy King Dedede kastélyához kerül több zsáknyi szemét, és hogy Kirbynek mennyire feneketlen a bendője, még abból is képes enni. Fumu meg nem győz rászólni, hogy ez már mindennek a teteje.

Alapvetően jó anime, de azt gondolom, hogy azok fogják igazán értékelni, akik játszottak a Nintendo játéksorozat valamelyik játékával. Többieket esetleg megfoghatja Kirby aranyossága, de nem gondolom, hogy az anime fog komoly rajongótábort alakítani Kirby köré. Mivel ez egyszerű, nagy történetet nyilván nem várhatunk tőle, és azt gondolom, hogy ahhoz túl hosszú, hogy érdekességként bárki végignézze. Akik nem ismerik a játékot, azoknak ez csak egy gyerekeknek szóló anime lesz, amit gyorsan dobni fognak. Kirby rajongóknak viszont magasan ajánlott.

Készülő Haikyuu!! karaokék

Ahogy írtam korábban, meglepett, hogy csak egy karaoke van meg a Haikyuu!!-ból. Azt gondoltam, hogy van annyira népszerű minálunk az anime, hogy megvan az összes dalból a karaoke (legalább abból, amiből van instrumental), de csak a második évad második opening (BURNING SYNDROMES: FLY HIGH!!) volt meg. Persze, hogy úgy döntöttem, hogy megcsinálom az összes hiányzóból is a karaokét. Eddig két karaokét csináltam meg, az első évad első openingjét és endingjét:

• SPYAIR: Imagination
• NICO Touches the Walls: Tenchi Gaeshi

A SPYAIR dal kiváló, elképzelhető, hogy fogom majd énekelni. A NICO Touches the Walls dalból nincs instrumental, abból vocal only kfn-t csináltam. Ez egy nagyon furcsa dal, majd fogok írni az összes openingről és endingről egy elemzést.

Most elkezdtem az első évad második openingjéből és második endingjéből csinálom a karaoét:

• Sukima Switch: Ah Yeah!!
• tacica: LEO

Igazából nemcsak azért álltam neki ezt a blogpostot írni, hogy írjam, hogy állok, hanem hogy az indulataimat is kiírjam. Nem boldogulok az Ah Yeah!! időzítésével. Az a rossz a dalban, hogy a zene dinamikája inkább lassú, nyugodt, ehhez képest az énekes szinte minden sorban azt csinálja, hogy elharap egy-egy szótagot. Ezt gyors daloknál szokás csinálni, a dinamizmust emeli ki. Azt érezteti, hogy amiről az énekes énekel, hihetetlenül lelkesíti, valósággal tűzbe hozza. Annyi érzés van benne, hogy azt se tudja, miről énekeljen, de hogy minél több beleférjen, elharap egy-egy szótagot. Ebben a dalban viszont a versénél nyugodt zenére harap el szótagokat, ami ilyen esetben nem indokolt. Nem egy ilyen dalból csináltam már karaokét, és rettenetesen idegesítő volt, mert nagyon nehéz eltalálni a szótagot még 50%-os lassításnál is. Az a rossz, hogy a zene alapján megvan a fejemben, hogy milyen lesz az ének ritmikája, mire számítsak. És ha valami teljesen mást hallok, az nagyon megnehezíti az időzítést. Igazából ennél a dalnál azt érzem (ahogy a többi indokolatlanul elharapott szótagú daloknál is), hogy a szöveg szótagszáma nem passzol a zene ritmusába, ezért harap el szótagokat. Azt gondolom, hogy rossz énekeshez, együtteshez került a dal. Ugyanis hallgatva a versét az az érzésem, hogy az énekes kiválóan tudna balladákat énekelni, mert lágy hangja van. Igazából hallani az erőt a hangjában, amikor a refrént énekli, de ugyanakkor azt is, hogy nem ez az ő valódi tudása. Nem ebben mozog otthonosan az énekes. Ezek az elharapott szótagok meg azért is logikátlanok, mert vannak bizonyos sorok, melynek végén az utolsó szótagot hosszan, hajlítva énekli. Elharapott szótagok és hajlítás nélkül sem lett volna változás a dal mondanivalójában közvetítésében. Nincs logika az ének ritmusában, rosszul van megírva a dal, és az énekeshez sem passzol. Ráadásul ez a leghosszabb dal a Haikyuu!! openingek és endingek között. Nem volt jó érzésem akkor sem, amikor befejeztem az időzítést, de azzal nyugtattam magam, hogy majd MondoConon jó lesz látni a teljes Haikyuu!! listát.

Az ending, a LEO sem volt egy sima ügy, de ritmus terén mégis sokkal logikusabb volt, lehetett tudni, hogy jönnek a szótagok egymás után. Ami a képeket illeti, ha jól emlékszem, ilyet még nem csináltam, de ebbe a kfn-be az endingből vágtam ki képeket, azokat tettem be. Jók a jelenetek, ahogy Kageyama Tobio edz, ezt akartam képek formájában is megmutatni. Kár, hogy ebből a dalból sincs karaoke verzió, így maradt vocal only.

Bezárt az 576 KByte

Ma voltam a Shopmark-ban, és döbbenten láttam, hogy végleg bezárt az 576 KByte. A logo még ott van, meg néhány állvány emlékeztet arra, hogy ott egy konzolbolt volt, de azon túl semmi. Gondoltam utánanézek a weboldalon, hogy mi a helyzet, de legalább ennyire meglepett az, amit ott láttam. A weboldal teljes egészében megújult, neve átváltozott 576kb.hu-ról 576digital.hu-ra, a fejlécen meg 576KByte webshop van írva. Emellett semmilyen információt nem lehet találni üzletekről. a Facebook oldalt is megnéztem, csak arról írtak néhány üzlet esetében, hogy bezárt, de részletes információ nincs. Emellett a weboldalon nincs lehetőség használt játékok vásárlására. Ez már több, mint árulkodó, hovatovább mindent elmond arról, hogy az 576 KByte bolthálózat megszűnt létezni. Járta egy darabig az 576 KByte a haláltusáját, én 2020-ra jósoltam, hogy vége lesz a dolognak, de úgy tűnik, hogy optimista voltam. Nem hiszem, hogy a webshop sokáig bírja majd. Minden konkurrenciánál drágábbak, ez nyilvánvaló, de az, hogy nagyon nincs is már hírverésük sem. Így a webshop véleményem szerint már csak azért van, hogy eladják azt, ami van, de nem igazán tudom elképzelni, hogy akkora forgalmuk lenne, hogy megéri azt fenntartani. Na meg hogy fokozatosan szűnjön meg. Mert nagy esélyt látok arra, hogy ez lesz a vége a dolognak.

De szép is volt ez a történet. 1992 decemberében nyílt meg az első üzletük, és úgy tűnik, 2019 márciusáig tartott a dolog. Hogy meg fog-e szűnni a webshop, és ha igen, mikor, ez még kérdéses. De tartom magam ahhoz, hogy 2020-ra vége lesz, és akkor 1990-2020, volt egy 30 éves történet a magyar videojátékos történelemben.

Haikyuu!! zene

Akármennyire is szeretem a Haikyuu!!-t, sajnos van egy hibája, ami ugyan komolyan nem ront az animén, de tökéletessé tette volna, ha nagyon jóra sikerül. Ez pedig a zene. Az első évadhoz két OST CD jelent meg, és meghallgattam őket. Már csak azért is, mert azon kaptam magam, miközben néztem az animét, hogy érdemleges háttérzenét nem hallok benne. Úgy gondoltam, hogy nem az animében szólalnak meg a zenék, hanem csak CD-n adták neki őket. Meghallgatva a CD-ket, utána nézni az anime soron következő részeit, és jobban fülelve oda jutottam magamban, hogy vannak zenék az animében, de annyira jelentéktelenek, hogy érdemlegesen nem is hallható ki semmi. Olyan érzetet adnak az innerek, mintha csak azért írták volna meg őket, mert kötelező, hiszen milyen egy anime zene nélkül? Ha zeneszerző lennék, és történetesen engem kértek volna fel arra, hogy írjak zenét az animéhez, én valami dallamos rockzenét írtam volna. Amivel érzékeltetem a meccs dinamizmusát, hogy a játékosok személyiségét, és mindent beleadnak az edzéseken és a mérkőzéseken is. De sajnos nem ilyen.

Bár van egy zene, ami nagyon kitűnik a többi közül. Ez az első CD-n található, a 12. dal. Ennek sincs dinamizmusa, de olyan furcsa, különleges atmoszférát teremt, hogy valósággal hipnotizál, ha hallgatom. Az "Umaku Ikanai" címet kapta. Lassabb, elmélkedősebb jelenetekben játsszák ezt a zenét. Főleg akkor volt emlékezetes, amikor összekerülnek Hinatáék az Aoba Jousai csapatával, az egyik játékosuk az az Oikawa Tooru, akire Kageyama Tobio visszaemlékezik. Néhány éve, amikor őt figyelte egy korábbi meccsén, és csodálta az ő tudását. Ez az első évad 19. részében volt. És hogy most riválisok lettek. De az is emlékezetes volt, amikor Oikawa Tooru elemzi a Karasuno (vagyis Hinatáék) egyik korábbi meccsét. Akkor is ez a zene szólt.

És valami hihetetlen hangulatot áraszt magából. Olyan, mintha egy sötét helyen lennék (vagy akár a szabadban, éjszaka), ami tele van titokzatossággal, rejtéllyel. Magamban meg azt a fajta izgalmat érzem, amikor teljes nyugalom van mindenhol, mégis erősen érződik, hogy valami történni fog. Éjszaka nagyon hatásos hallgatni ezt a zenét.

Néhány lefordított dalszöveg

Eszembe jutott, hogy régen lefordítottam néhány Okui Masami dal szövegét magyarra, az alábbiakat:

• Chou
• Shounen
• lotus
• DEVOTION
• Mitsu
• Melted Snow
• Akasha

Így átfutva őket, mai tudásommal azt mondom, hogy nagyjából jók, de egy-két dolgot másképp írnék benne. Elképzelhető, hogy javítani fogom őket. Tervezem, hogy az összes Okui Masami dal szövegét lefordítom magyarra, ezzel begyakorolva a fordítást. Dalszöveget nem kifejezetten nehéz fordítani, hiszen ott az írott szöveg. Ha valamit nem tudok, annak utánanézek. Nagyjából megvan az a tudásom, amivel vissza tudom adni magyarosan a szöveg mondanivalóját. Márpedig ehhez nemcsak japán nyelvtudás kell, hanem magyar is. Hiszen tudni kell magyarul választékosan kifejezni magunkat, tudni kell a nyelvtant, és a helyesírásnak nem ötösnek, hanem csillagos ötösnek kell lenni. Hogy csak nagyon az alapokat mondjam el. A dalokat meg ismerem annyira, hogy nagyjából tudjam, miről akar Okui-san énekelni, úgy fogom lefordítani, hogy a zene által közvetített hangulatot, érzést is visszaadjam magyarul. Ez persze nem azt jelenti, hogy szabad fordításban lesznek a dalszövegek, csak néhány esetben nem szó szerint azzal a szóval fogom írni az adott japán szót, amivel le van írva, hanem egy olyan rokon értelmű szóval, amivel jobban átjön magyarul a dal mondanivalója. Szokás ilyet egyébként japán dalszövegekben is csinálni. Okui Masami-nak is több olyan dala van, ahol kanjival van mondjuk az "Uchuu" írva, de "Sora"-t mond, és a dalszövegben is "Sora" van írva furiganával. Másik tipikus példa, kanjival "Mirai" van írva, de "Ashita" hangzik el, ahogy ez van a kanji fölé is írva furiganával.  Úgyhogy ilyen játékot a dalszerzők is megengednek maguknak.

A weboldalon kint lesznek a romaji és a kanji dalszövegek is (mondjuk a romaji már régóta kint van), és folyamatosan jönnek a magyar fordítások.

Haikyuu!! magyar felirattal

Egyre biztosabb vagyok a már eddig is nyilvánvalóban, hogy a Haikyuu!! lesz az az anime, amely eddig a legnagyobb hatást gyakorolta rám. Nagyon komoly gyűjteményt tervezek beszerezni a műből: Mangák angolul és japánul, anime DVD-k és Blu-ray-ek Angliából és Japánból, Színházi darabok DVD-n és Blu-ray-en Japánból, valamint figurák, poszterek, egyebek, de azokból kizárólag egy karakter érdekel, aki nálam a többiek fölött áll: Kageyama Tobio.

A magyar népszerűsítésért is teszek, amennyire csak tudok. Egyrészt nemrég megírtam az ismertetőt az AoiAnimére, másrészt meg csinálom a karaokékat a MondoCon-ra. Ez is meglepő számomra, hogy csak a második évad második openingjéből, a FLY HIGH-ból van karaoke, a többiből nincs. Van dolgom karaoke terén is bőven. Zenéről majd fogok külön írni, de álmodok ennél sokkal nagyobbat is: Szeretném feliratozni az animét, és magyar fordítást adni a mangának!

Eleinte nem gondolkodtam feliratozáson, mert két csoportról is tudok, aki feliratozta a Haikyuu!!-t. Az egyik a PityVodka Fansubs, a másik meg a DragonHall+. Igazából egyik csapat sem vitte végig az animét, a DragonHall+ csak az első évadot feliratozta, míg a PityVodka ugyan eljutott a második évad második feléig, de tovább nem látok a blogon feliratot. Úgyhogy már csak azért is érdemes lenne megcsinálni, mert nincs végig magyar felirattal.

Ha össze kéne hasonlítanom a két feliratot, akkor a PityVodka Fansubs nyert, de náluk is találtam pongyolán, erőltetetten megfogalmazott mondatot. A DragonHall+-nál még magyartalan mondathoz is volt szerencsém. Amikor ilyet olvasok, hogy "igazán ideges vagyok", akkor senki ne csodálkozzon azon, hogy én is igazán ideges leszek egy ilyen mondat láttán, és lefordulok a székről. A két felirat láttán, és tudván, hogy nincs magyar fordítás a mangához, igencsak megerősödött bennem az érzés, hogy dolgom van a Haikyuu!!-val. Méghozzá nagyon sok. És örömmel megcsinálnám a fordítást.

Hogy ez minél hamarabb bekövetkezzen, elkezdtem sokkal komolyabban tanulni japánul. Extra feladatként japán nyelvórára fordításokat adok le a tanárnőnek. A Dekiru nyelvkönyv aktuális leckéjének szövegeit fordítom le magyarra. Eleinte erőltetett mondatok jöttek ki nekem is, de később azt csináltam, hogy elengedtem magam, és igyekeztem úgy magyarra lefordítani, hogy magyaros legyen, de benne legyenek a japán kifejezési sajátosságok, így magyarosan átadva a japán gondolkodást. Egy ilyen fordítás sikerült hiba nélkül, és a tanárnő ráírta, hogy "nagyon jó!". Nagyon megörültem neki, ezek szerint elég hamar sikerült rátalálni a helyes fordítási stratégiára, már csak az kell, hogy nehéz szöveget is majd át tudjak adni. Mert egyelőre csak az első kötetnél tartunk, a 16-17. leckét vesszük most. Tehát nagyjából most tartok ott, hogy meg tudnám csinálni az N5-ös szintű nyelvvizsgát. Ebből könnyen ki lehet következtetni, hogy nem maholnap lesz meg a Haikyuu!! fordítás. Több okból sem. Egyrészt semmiképp sem úgy akarom feliratozni, hogy az angol feliratot fordítom le magyarra. Nem egy fordítói csapat csinálja ezt, és azt kell mondjam, hogy ennél nagyobb hibát rajongói fordítói csapat akkor sem tudna elkövetni, ha akarna. Nyilvánvalóan az angol csapat (legyen az rajongói vagy hivatalos) úgy fordítja le angolra, hogy angolul jöjjön át a japán szöveg, de ezt nem lehet lefordítani magyarra, mert nem a japán értelem nem jön át, mivel megtörik az eredeti jelentés. Ezért nálam alapvető lesz az, hogy az eredeti japán szöveget fogom magyarra fordítani. Persze ennek több akadálya is lesz, főleg azokat lesz nehéz magyarra lefordítani, ahol a szereplő artikulálatlanul beszél, vagy evés közben - mert hogy ilyen is van - ezekkel még jelen tudásom szerint nem tudom, hogy fogok tudni megbirkózni. És nem is értem, hogy angol fordításokban hogy tudták, hogy mit mondott az adott szereplő. Nem egy ilyenre csodálkoztam rá. A legokosabb, ami eszembe jutott az volt, hogy valahonnan megkapta a hivatalos japán szöveget, és azt fordította le angolra. Jobbat ennél nem tudok elképzelni. A másik, meg azzal is tisztában vagyok, hogy magával a szöveggel is komoly problémák lehetnek, ha majd olyan japán sajátosságot fog tartalmazni, amin aztán végképp azon fog főni a fejem, hogyan hozzam át magyarra. Ahogy fentebb írtam, most még egyszerűbb szöveget fordítok magyarra, ezeket nem nehéz magyarosra lefordítani, hogy átjöjjön az eredeti, japán gondolat, de majd a komolyabb szövegek... No, az igen. Úgyhogy nincsenek illúzióim arról, hogy könnyű feladat lesz, főleg, hogy a tanárnő is említette, hogy japán szakon külön tanítják a fordítást. Ezekről még sokat nem tudok, de jeleztem már a tanárnőnek, hogy milyen elképzelésem van. Ha majd rendszeres lesz a fordítás, komolyabb tippeket, tanácsokat fogok kérni tőle. Két tanárnő tanít engem, méghozzá azok, akik írták a Dekiru nyelvkönyvet. Miután az egyik japán származású, innestől kezdve csak jó tanácsokat kaphatok.

Egyébként nem vagyok elveszve az N5-ös szintű nyelvtudással sem. Nagyon régóta csinálok már karaokékat, és volt példa arra, hogy észrevettem, hogy a dalszöveg rosszul van romanizálva. Az volt, hogy időzítettem az adott dalt, és egyszer csak kihallom, hogy nem egészen azt énekli az előadó, ami írva van. Utánanéztem a kanji dalszövegnek, akár a bescannelt lemezborítón, akár neten, és nem egy hibát találtam meg így. Úgyhogy megvannak az alapok, de komoly fordításhoz magas szint kell.

Mellesleg nem tervezek hivatásos fordító lenni. Csak a Haikyuu!!-re specializálódnék. Illetve még egy mangát fordítanék le nagyon szívesen, amiből Live Action is készült, ez pedig a Hidamari ga Kikoeru. Nemrég néztem meg másodjára a mangából készült filmet (anime sajnos nincs belőle, íme egy ékes példa arra, hogy sokszor a legjobb művekből nincs anime), és másodjára is legalább annyira megérintett, mint először. A mangából meg elolvastam mind a 3 kötetet.

Új blog Vietnamról

Bár még nem biztos, hogy kijutok Vietnamba tanulni, de úgy döntöttem, hogy már most új blogot indítok, mely Vietnamról fog szólni. Azért kezdtem el már most, mert az előkészületekről is írok: Nyelvtanulás, hivatalos ügyek intézése, meg információkat, érdekességeket is közzé teszek Vietnammal kapcsolatosan.

Nem tudtam arról, hogy létezik a Blogger.hu, de mivel láttam, hogy új blogfelület, na mondom magamban, regisztráljunk ide is. Aztán meglepetten láttam, hogy van regisztráció a nicknevemmel. Megkönnyítette a dolgomat, hogy 2010-ben indult a blogger.hu, ezért sokat nem kellett találgatni a jelszavak között. Olyannyira nem, hogy az első próbálkozásra bejött. Frissítettem az adatokat, és elindítottam a blogot:

supermario4ever in Vietnam

Őszintén remélem, hogy nagyon tartalmas lesz a blog, és hogy lesz lehetőségem megélni életem lenagyobb élményét, és arról részletesen beszámolni. Ha meg nem jön össze, akkor is megmarad ez a blog, és emlékeztetni fog arra, hogy egyszer megragadtam a lehetőséget, hogy kijussak Vietnamba.

Új ismertető tőlem az AoiAnimére

Új ismertető került ki általam az AoiAnimére, méghozzá a Haikyuu!!-ból. Igazából kicsi esélyét adtam annak, hogy nem lesz meg az ismertető belőle, mert bíztam abban, hogy van annyira népszerű az anime, hogy legyen már róla ismertető. Azt elolvastam volna, de döbbenten láttam, hogy nincs. Hát akkor munkához láttam, és megírtam.

Igazából furcsa, hogy olykor régebbi, népszerűbb animékból sincs ismertető az AoiAnimén. Azt tudom, hogy népszerűség terén jóval az AnimeAddicts alatt van, emiatt jóval kevesebb animéből van itt ismertető. Mégis többre becsülöm ezt az oldalt, mert minőség terén színvonalasabb. Jobb ismertetők vannak itt, és a közösség is határozottan az értelmesebb animésekből kerül ki. Érdemes szétnézni a fórumon, és olvasni, miket írnak egyes animékről. Egy időben igyekeztem beilleszkedni hozzájuk, mert pont, hogy motivált, hogy ennyire éretten nyilvánítanak véleményt egy-egy animéről, csak aztán összehasonlítva az én írásomat az övékkel, meg hogy nem igazán reagáltak azokra, amiket írtam, inkább visszavetett abból a lelkesedésből, hogy írjak oda, ezért elhagytam a fórumot. Volt is olyan gondolatom velük kapcsolatosan, hogy ők az elit animések. Én is igyekszem, amennyire tőlem telik, összetetten látni egy-egy animét, minél több szempontból elemezni, de itt a fórumon olyan szintű háttértörténetekkel, összefüggésekkel elemeznek egy-egy animét, ami még egy kritikusnak is dicsőségére válna. Talán egyszer én is eljutok erre a szintre, de a valódi cél az, hogy mindig a jelen tudásomhoz mértem a legjobban elemezzek ki egy-egy animét, mangát, zenét vagy előszereplős filmet, sorozatot.

Hyper Projection Engeki Haikyuu!!

Amikor először néztem a Haikyuu!!-t, már akkor is tudtam, hogy készült egy élőszereplős színdarab. Olyasféle, mint a Prince of Tennis Musical (Tenimyu), tehát színházban adták elő, magát a sportágat is imitálták, de nagyon vicces volt. Főleg a színészi játék volt szerethető. Igazából a Tenimyu-t akkor néztem, amikor már bőven kiábrándultam az animéből, mert már kezdtem unni a "harcos" meccseket, ezért kifejezetten üdítőnek hatott a musical. Mert olyan érzetet adott, mintha kiparodizálnák az eredeti művet. De mivel a Haikyuu!!-t végig nagyon szerettem, és mivel az első pár perc után ez is olyannak tűnt, mintha kiparodizálnák az eredeti művet, ezért ki is kapcsoltam. Főleg, hogy mivel 2 órás volt, és spontán döntöttem el, hogy megnézem, csak akkor néztem volna végig, ha nagyon megtetszett volna.

De ma úgy döntöttem, hogy és nem lesznek elvárásaim vele kapcsolatosan, lesz amilyen lesz. És megérte, nagyon jó volt. Ha ott és akkor láttam volna a színházban, biztos, hogy életre szóló élmény lett volna. Alapvetően itt is imitálják a röplabda meccseket, de gondolom, hogy inkább azért van, mert egyrészt a színészek nem röplabda játékosok, másrészt a labda ne menjen a nézőtérre. Labda egyébként volt, de egy segítő egy bottal irányította. Ez némileg rontotta az összhatást, de csak ennyire tudták a röplabdát megjeleníteni. Tetszett a színészek játéka, főleg Kimura Tatsunari színészi játéka. Kifejezetten olyan érzésem volt, mintha magát Kageyama Tobiót keltette volna életre, annyira hitelesen játszotta a szerepét. Mondjuk részint maga a karakter is olyan, hogy nem nehéz őt egy ázsiainak úgy megjeleníteni, mintha ő maga "jött volna le" a rajzlapról, mivel Kageyama Tobio az egyik "legjapánabb" anime karakter, akit eddig valaha láttam. Kicsi, ferde szem, fekete haj, szinte teljesen kerek arc. De mindezek mellett a színészi játéka is rendkívül jó volt, tökéletesen olyan volt a beszéde, az arcvonásai, mintha tényleg Kageyama jelent volna meg a mi világunkban. Legfeljebb a hangja miatt nehéz őt egy ázsiainak eljátszani, mert a seiyuu-jának (Ishikawa Kaito) olyan mély hangja van, hogy még egy európai férfinak is a dicsőségére válna. A Kimura Tatsunari ebből a szempontból is kiváló választás volt, neki is nagyon mély hangja van.

A színdarab (nem tudom, hogy lehet-e musical-nak hívni, nem énekelnek benne) az anime első évadát dolgozza fel, meglehetősen zanzásítva. Ahogy Hinata meglátja a TV-ben a Karasuno röplabdameccset, megmérkezőzik Kageyamával, majd csapattársak lesznek. Majd gyakorlás, és a mérkőzés a Jousai Aoba középiskola csapatával. Ezt sűrítették bele 126 percbe. Természetesen voltak jelenetek, amiket kihagytak belőle, például a Nekomával való meccset, de amit eljátszottak, abban nem volt hiányérzet. Szerettem nézni a színdarabot, volt olyan érzésem, hogy a színészek nagyon jó csapatot alkotnak. Éreztem egyfajta kohéziót köztük, és ez emelte a színészi játék színvonalát. Bár olvasva a színdarabról, lehet, hogy ez csak illúzió, ugyanis voltak konfliktusok az időpontok miatt, ezért 2015 után 2016-ra öt szereplőt lecseréltek, köztük Kimura Tatsunarit is. Bár az az érdekes, hogy pont őt nem említették meg, hogy "részt vett" volna ezekben a konfliktusokban (csak arról tudok, ami a linken olvasható), mégsem szerepel a második évi szereposztásban. Helyette viszont sikerült olyan színészt találni, aki még nevében is hasonlít a karaktére: Kageyama Tatsuya. A másodikat nem láttam, és egyelőre csak az első érhető el neten.

A képen az összes színész látható, és mint jól kivehető, csak férfiak játszanak. Pedig megnéztem volna Shizumu Kiyokót, ő az animében az elképesztően tehetséges, de rideg női csapatvezető, coach. Külön poén lett volna a színdarabban is megjeleníteni, ahogy bolondulnak érte a pasik. :D

Egyébként megnéztem a CDJapannél, kapható DVD-n, de japán szokás szerint irgalmatlanul drága. Nem magyar pénztárcára van szabva a ¥8.000-es ár. Akkor döbbentem meg, hogy mennyire drága egy-egy DVD, Blu-ray Japánban, amikor kb. 10 éve Animelo Summer Live DVD-t és Blu-ray-t kerestem, és láttam, és nemcsak hogy nagyon drága volt mind a kettő, hanem alig volt különbség a két kiadás ára között. Úgyhogy nem hiszem, hogy maholnap fogom megvenni, pedig nagyon szívesen betudnám eredetiben, mert élmény volt az a két óra, amíg tartott az előadás. De hátha lesz spórolós kedvem, és megveszem majd. Aki szeretné megnézni, az itt letöltheti magának.

Haikyuu!! másodjára

Általában úgy vagyok egy animével, hogy egyszer végignézem, aztán megmarad az emlékezetemben, de mivel mindig van mit nézzek - most is kb. 55 anime van tervben, amit megnézek - ezért csak legritkább esetben veszek elő másodjára is egy animét. Nagyon-nagyon kell szeressem ahhoz, hogy újra végig akarjam nézni. Ezen nagyon ritka és megtisztelő posztot kapta meg a Haikyuu!! Másodjára nézem végig. Egyszerűen imádom, hogy egy végre van egy olyan sportanime, ahol nem istenek játékát látom, hanem megmarad az adott sportág a maga emberi mivoltában. Nem utolsósorban röplabdás anime, ez az egyik kedvenc sportágam. Amiben még nagyon erős, az a humor. A legtöbb poént egyértelműen Hinata Shouyou, vidám, oldott, gondtalan jelleme okozza. Csak jár a szája, mondja a magáét, de nem gondol bele, hogy az másokat hogy érint. Az a legpoénosabb, amikor Kageyama Tobiónak bedurran az agya. De azért a többiek is szolgáltatnak bőséggel poénnal.

Alapvetően tudom, hogy miért olyanok a sportanimék, amilyenek. Mivel ezek az animék elsősorban a fiatal fiúknak készülnek, ezért sok esetben túlzásokkal élnek. Átlagemberekkel akarják szemléltetni azt, hogy kemény munkával bárki elérheti a céljait, ezáltal inspirálva a célközönséget. De ahhoz, hogy el is jusson hozzájuk az üzenet, olyan szintű fejlődést mutatnak be, ami nagyon látványos, és nagy hatást kelt. Mindezek mellett az egyes meccsek nagyon dinamikusak, a játékosok irgalmatlan energiát fektetnek a játékba. Ha csak szimbólumként nézzük ezt, akkor gyakorlatilag nem is áll messze a valóságtól az, amit az olyan sportanimékben látunk, mint a Prince of Tennis. Hiszen a japánok hasonló morált mutatnak fel a munkahelyen is. Hogy ez mennyire hatásos, az szinte már mindenki számára nyilvánvaló... ma már semennyire. Ráadásul azért, mert egy ilyen animében tudjuk, mi várható, sokkal inkább kiszámítható, és pont ettől válik unalmassá.

Ezzel szemben a Haikyuu!!-ban tehetséges sportolókat látunk. És azáltal, hogy a játékuk sokkal inkább emberi, ezért közelebb hozza a nézőt a röplabdához, mint azok a sportanimék, melyek olyanok, mint amilyenekről fentebb írtam. Ezért gondolom azt, hogy a Haikyuu!! sokkal inkább inspiráló, hiszen itt azt látjuk, hogy a játékosok a saját, emberi képességeiken belül tesznek meg mindent azért, hogy a legjobbak legyenek.

Ezért inspirál engem is, konkrétan a gyerekkori lelkesedésemet élem meg. Ugyanis elkezdtem az egyetemen röplabda edzésekre járni. Ez tőlem azért nagy szó, mert gyerekkoromban gyűlöltem a testnevelés órákat, szinte rettegtem tőlük. Soha nem voltam jó a sportokban, és utáltam, amikor fociztunk, vagy kosaraztunk az osztállyal, mert persze mindig engem választottak ki utolsónak, és semennyire nem tudtam a csapat hasznára lenni, ami nagyon bántott már akkor is. Nagyon ritkán volt röplabda, azt élveztem egyedül. És mivel sokáig nem kaptam inspirációt, ezért a sport prioritása sokáig nagyon alacsony volt az életemben. Csak kb. 25 éves koromban kezdtem el érezni, hogy komolyabb igényem van a mozgásra. Nagyjából akkorra rendeztem le magamban minden önbizalomhiányt, amit a gyerekkori élmények okoztak. Most sem feltétlenül van elsők között a sport nálam, de mozgás igénye, és most már a röplabda sokkal előrébb van, mint korábban bármikor. És ezt konkrétan a Haikyuu!!-nak köszönhetem.

Elképzelhető, hogy fogok még írni a sorozatról.

Amikor a zene alapján teljesen más animére számítunk

Régóta tudok már az Ayakashi-ról, de csak most szántam rá magam, hogy megnézzem. Az endingjét ismerem régóta, annak szövegét ugyanis Okui Masami írta, valamint háttérvokálozik is benne, és felénekelte a Self Satisfaction albumára. Kagaribi a dal címe, és egy végtelenül kellemes hangulatú ballada. Van benne melankólia is, mert magányról, hiányérzetről szól, de mintha "táncolna" az érzésben, megéli azt. KAORI az eredeti előadó, akinek neve ismerős lehet azoknak, akik követik japánul (is) a Pokémont, ugyanis a 3. generációban ő volt Haruka (May) seiyuu-ja. Egy character songot is felénekelt neki, ami meglehetősen jóra sikeredett. Seiyuu-nak jó, énekesnői karrierjét ne nagyon erőltesse. Tud érzelmeket énekelni, van technikája, csak veleszületett hangja nincs. És mint annyiszor, Okui Masami most is azt csinálta, hogy tökéletesen felénekelte a dalt. KAORI bevitte a maga énektechnikáját a dalba, de az az érdekes, hogy Okui Masami-nál azt érzem, hogy neki nem kell semmilyen technikai tudás, spontán képes olyan érzelmeket kiénekelni, hogy az úgy gyönyörű, ahogy van.

Ennek alapján arra számítottam, hogy inkább egy felnőtteknek való Slice of Life anime lesz, ahol nemcsak az lesz, hogy két középiskolás egymásba szeret, hanem az élet komolyabb dolgairól fog szólni, ami húszas-harmincas korosztályt érinti. Ehhez képest kapunk egy horrort. Vagyis inkább az eleje durva, aztán átmegy emberfeletti témába. Eredetileg Visual Novel-ként jelent meg az Ayakashi, majd készült belőle egy két kötetes manga és egy 12 részes anime. Ami érdekesség, hogy a manga és az anime szinte egyszerre jött ki. Ez ritkaságnak számít, bár gondolom, mivel ott volt az alaptörténet videojáték formájában, ezért azáltal lett sikeres a történet, nem úgy, mint azoknál az animéknél, melyekből előbb manga jelent meg, és várnak vele évekig, amíg befut, és utána megcsinálják az animét belőle.

De miről is van szó? Az Ayakashi egy élősködő faj. Birtokosai szuperképességekkel rendelkeznek, ám ennek az az ára, hogy ezek a képességek magasan meghaladják az átlag ember erejét, ami elbír, ezért a képességük felemészti őket, és nagyon korán meghalnak. Ugyanezt a képességet birtokolja Kusaka Yuu is, aki depresszióba esik, miután gyerekkori barátja meghalt. Viszont a középiskolába, ahova került, összetalálkozik egy lánnyal, Yoake Eimu-vel, aki szintén Ayakashi. Eimu feladatul kapta, hogy védelmezze Yuu-t, így kerülnek kapcsolatba egymással. A fiú némileg ellensúlyozza az anime durva mivoltát, ugyanis egy rendkívül kedves és érzékeny srác, aki bár annyira nem emózik (és ez nagy előnye az animének), mégis lehet érzékelni, hogy belül nagyon megszenvedi, hogy birtokában van ennek a képességnek. Fokozatosan ismeri fel természetfeletti képességét, és érdekes, hogy ahogy megyünk előre az animében, úgy lesz egyre kevésbé horrorisztikus, és átmegy az egész természetfeletti harcba. Mert hát van miért harcolni, ugyanis vannak rajtuk kívül néhányan, akik szintén birtokosai ennek a képességnek (élősködő fajnak), csak ők nem törődnek bele abba, hogy korán halnak, és az erejük felemészti őket. Könnyen kitalálhatók, hogy ők lesznek a negatív főhősök. Embereket tesznek parazitává maguk körül, ők lesznek a csatlósok. Így Yuu dolga igencsak nehéz lesz, ha le akarja győzni a gonoszt.

Alapvetően nem rossz anime, inkább az, hogy nem tudtam azonosulni a szereplőkkel teljes mértékig. Mert különben azon rövid animék közé tartozik, melynek jó története van, jó a történetvezetés is, tehát jól fel van építve, és logikusan halad előre a történet, ráadásul a karakterek érzelmi világát is megismerhetjük. Az pedig ritka, hogy egy 12-13 részes anime ennyire komplex. Külön érdekesség, hogy Yoake Eimu seiyuu-ja Mizuki Nana, akinek a munkásságában annyira nem vagyok jártas, de itt ő nyújtja a legemlékezetesebb alakítást. De hol? Mizuki Nana mondja fel Eimu hangján, hogy kik szponzorálták az animét, és azt olyan erotikus, vágyakozó hangon teszi, hogy zavarba ejtő volt minden egyes rész elején és végén hallgatni. Egyébként jól állt Mizuki Nanának ez a melankolikus hang, amivel Eimu-nek különözte a hangját. Az opening (Ayane: Cloudier Sky) jobban visszaadja az anime horror-mivoltát. És tisztára olyan a hangszerelése, mintha az I've Sound írta volna meg a dalt. Trance-es hatású dal, némi elektromos gitárral. Hasonlított a Higurashi no Naku Koro ni openingjére. Annál talán még jobb is, mert az Ayakashi openingnek emlékezetesebb a dallama, jobban megmaradt bennem. Az ending inkább Kusaka Yuu belső érzésvilágát jeleníti meg dal formájában.

Érdemes egy próbát tenni vele, aki tud azonosulni a szereplőkkel, vagy a történettel, és nem zavarja a durva jelenetek, az imádni fogja ezt az animét.

HIStory sorozatok

Most egy kínai, pontosabban tajvani sorozatról szeretnék írni, mely két nagy sorozatból, azon belül öt mini-szériából áll, ez a HIStory. Ez egy homoszexuális, romantikus sorozat, a mini-szériák között nincs közvetlen összefüggés. Nem mindegyik sikeredett jóra, de mindegyiknek megvan a maga érdekessége.

HIStory 1

Az első szériába három, egyenként 4 részes sorozat tartozik. Ezek együtt kb. 80 perc hosszúak, ezért akár egész estés filmként is végig lehet nézni őket.

My Hero

Az összes közül ez lett a legdebilebb. Ráadásul a történet is eléggé logikátlan lett. A lényeg, hogy meghalt egy fiatal lány, aki visszatérhet az élők közé, de csak úgy, hogy ha élete szerelme újra belé szeret. Ehhez egy fiú testébe kell belebújnia. Tehát férfitestben kell elérnie, hogy a fiúbarátja újra belészeressen. Erre van 7 napja. Ha nem sikerül, végleg meghal a fiú teste is, meg a lány lelke is. A furcsasága a dolognak ott van, hogy elvileg egy pasit látunk meghalni, a lány emlékeim szerint a túlvilágban jelent meg először, és bújik a halott srác testébe. Ki ez a lány? Honnan ismeri azt a pasit, akit elvileg újra meg kéne hódítania? Korábbi haláleset? Ez nem derül ki, de jó eséllyel erről van szó. A sorozat bohózat-mivoltát az adja, hogy a hölgy szembesül a férfilét sajátosságaival. Például döbbenten nézi a saját külsejét, és furcsa számára állva pisilni. Két komoly probléma van a sorozattal: Egyrészt a vicces jelenetek annyira debilek, hogy egyszerűen elinfálják a komoly jeleneteket, és amikor érzelgősre vált a sorozat, nem érzem át a helyzet komolyságát. Másrészt, a két főszereplő között sem látom a kémiát, nem érzékelem a szerelmet, ez hasonlóképpen rontja az összképet. Kifejezetten rossz kezdet. 3/10

Stay away from me

Ez kicsit kényesebb sztori abból a szempontból, hogy két mostohatestvér között lesz kapcsolat. Az egyik srác anyja és a másik apja összeházasodnak, beköltöznek a közös lakásba, és amíg a szülők nászúton vannak, addig alakul ki a kapcsolat. Ebben segítségükre van az egyik srác barátnője, aki történetesen fujoshi. Gondolatban összehozza a két fiút, és mindent megtesz azért, mert a gondolata realitássá váljon. Amúgy eléggé idegesítő csaj, tipikus fujoshi, aki valósággal elélvez attól, ha két fiút együtt lát. Ugyanakkor a végére, amikor komoly tanácsot kell adnia, akkor kiderül, hogy helyén van a szíve. Vélhető, hogy sikerülni fog a terve, de itt is nagyon gyenge a színészi játék. 4/10

Obsessed

Ez már lényegesen jobb, bár az alaptörténete ennek is eléggé elvont. Itt egy létező melegkapcsolat megy szét azáltal, hogy az egyik srác bemutatja a másiknak a barátnőjét. A felszarvazott pasi persze keserves sírásba kezd, és ahogy elrohan tőlük, egy autó elé rohan, az elüti, és meghal. Újjáéled, és a tíz évvel ezelőtti énjében találja magát, amikor még együtt volt a sráccal. Egyetemen végeztek, kezdik a nagybetűs életet. Az újjáéledt pasi tudatában van annak, hogy ő már meghalt egyszer, és ahhoz, hogy elkerülje az újbóli halált, el kell távolodnia a fiújától. Sikerülni fog neki, vagy hagyja, hogy együtt legyenek, ezzel kockára téve az életét? Hát persze, hogy nem úgy van az. Ami miatt tetszett, hogy a két főszereplő között érzékeltem a szerelmet, hitelesebben játszották a szerepüket.  Olyannyira hitelesen, hogy itt jelenik meg legerősebben a homoszexualitás. A legvégén megijedtem, mert komolyan azt hittem, hogy átmegy melegpornóba a dolog. 8/10

HIStory 2

A második széria két, egyenként nyolc részes sorozatot foglal magába. Mivel hosszabbak, ezért valamivel részletesebbek. Jobban megismerjük a szereplőket, adott esetben a múltjukba is betekintést nyerhetünk.

Right or Wrong

Ez bizony komoly kérdés ebben a sorozatban, ugyanis a homoszexualitáson belül több kényes témát is felvet. A szerelmes pár között ugyanis nemcsak hogy jelen van a korkülönbség, hanem tanár-diák szerelem lesz ez. Bár nem az iskolában ismerkednek össze. A történet lényegében arról szól, hogy az idősebb férfi nemcsak tanárként dolgozik, hanem az Antropológiai osztály egyik professzora is. Tehát két állásban dolgozik, így nem csoda, hogy a lakása rendkívül igénytelen, és nincs ideje a 8 éves kislányára. Elvált, lányát egyedül neveli... nevelné, ha lenne rá ideje. De mivel nincs, ezért felfogad egy nevelőt a lánya mellé, aki egy fiatal srác. Kicsi a világ, ugyanezt a srácot tanítja az iskolában (véletlenül találkoznak). A fiúról hamar kiderül, hogy komoly érzelmi kríziseken ment keresztül a szexuális orientációja miatt. Bántották az iskolában emiatt, a kiszemelt srác, akibe beleszeretett, persze elutasítja őt. Végső elkeseredésében az éjszakai életben keres menedéket, különböző meleg pasikhoz (mondjuk ki: hímringyókhoz) fordul szexuális szolgáltatásért. Egy ilyen helyen találja meg egyszer a tanár, a srác meg elsírja neki a bánatát. Hogy mi lesz ebből, az igazából nem érdekes, mert itt sem érezni feltétlen a szerelmet a szereplők között. Pontosabban a fiatal színész jól játssza a szerepét, de az idősebb pasi műérzelmei szinte nézhetetlenné teszik a sorozatot. A kislány viszont rendkívül aranyos, és végtelenül szerethetővé teszi a sorozatot. Felveti az azonos nemű párok gyerekvállalásával kapcsolatos kérdéskört. Tud-e hiteles szülőként két férfi felnevelni egy gyereket? Főleg akkor merül fel a kérdés, amikor megjelenik a lány anyja is, aki alaposan felkavarja a már egyébként sem állóvizet. Egy biztos, a kislány nagyon megszerette a fiatal srácot is, olyannyira, hogy az utolsó részben a kislány megfogja a két férfi kezét, és mondja, hogy teljesen mindegy, hogy milyen neműek a szülei, csak szeressék őt. Ritka szép gondolat, csak az idősebb pasi színészi játéka borzalmas. 6/10

Crossing the Line

Az a helyzet, hogy ha választani kellene, hogy az eddigi HIStory sorozatok közül melyik a legjobb, akkor egyértelműen a Crossing the Line-ra esne a választás. Magasan a többi fölött áll: Itt érezni leginkább a szerelmet, ráadásul, nem is egy, hanem két fiúpáros történetét ismerhetjük meg a sorozatban. A főszereplő srác, Xia Yu Hao, egy cserediák, akivel csak a baj van. Ugyanis mellékállásban egy éjszakai bárban dolgozik, ennek köszönhetően aktívan benne van az éjszakai életben, ismeri a keményfiúkat. Akkor találkozik Qiu Zi Xuan-nal, amikor menekül az igazgató elől, és hihetetlen képességéről tesz tanúbizonyságot, amikor átugorja a korlátot, ezzel megmenekülve az igazgatói felelősségre vonás alól. Qiu Zi Huan és gyerekkori barátja, He Cheng En az iskola röplabda klubjába járnak, elbűvölten nézik, ahogy Xia Yu Hao atugrotta a korlátot. Be akarják venni a csapatba. Az első rész egyébként rettenetesen idióta (itt jó értelemben), ugyanis He Cheng En mindenféle módszerrel megpróbálja rávenni a fiút, hogy csatlakozzon a csapatba. Tanórákon nem hagyja békén, szünetekben is állandóan a nyakára jár, és azon van, hogy meggyőzze, hogy csak a hasznára válik, ha csaltakozik a röplabda csapatba. Végül fogadást kötnek, hogy első alkalommal, ha jobb teljesítményt mutat, mint a legjobb játékos, akkor békén hagyják őt, máskülönben csatlakozik a csapatba. Az eredmény sejthető. Qiu Zi Xuan sajnos már nem játszhat, ugyanis egy korábbi meccs alkalmával súlyosan megsérült, melynek következtében keresztszalagszakadása lett. De ott van a csapattal és tudásával, tanácsaival segíti a játékosokat. Ahogy Xia Yu Hao végül beadja a derekát és fizikai képességeit kamatoztatja a röplabdában, úgy látja meg benne Qiu Zi Xuan, hogy ez a srác lesz majd az, aki megvalósítja az álmait, amit magának már nem válthat valóra. Ezáltal kerülnek közel egymáshoz.

A másik fiúpáros Xia Yu Hao osztálytársai, szintén röplabdáznak: Wan Zhen Wen és Wan Zhen Wu. A nevek közti hasonlóság nem csoda, ugyanis újabb mostohatestvér páros kapcsolatának kialakulásába nyerhetünk betekintést. És megkedvelték egymást... túlságosan is. Még ha nem is biológiai a kapcsolat kettejük között, azért rányomja a bélyegét a kettejük kapcsolatára, hogy mégiscsak testvérekké lettek azáltal, hogy a szüleik összeházasodtak. Persze idő kell hozzá, de áthidalják ezt, olyannyira, hogy az egyik legszebb szerelmi vallomást, amit valaha láttam romantikus történetben, az, ahogy Wan Zhen Wu megvallja érzéseit Wan Zhen Wen-nek. Nem egy helyen olvastam véleményként, hogy a testvérpáros szerelme jobban tetszett többeknek, mint a főszereplőké. Ezzel egyet tudok érteni, én is sokkal erősebbnek éreztem a kohéziót a testvérek között. Mellesleg a sportág sincs elhanyagolva, kis betekintést nyerhetünk a röplabdába is. Nem utolsósorban van utalás a Haikyuu!! animére is, ugyanis kimondják a sorozat nevét. Mondjuk én a kezdetektől úgy nézem, mint a Haikyuu!! shounen-ai változatát. Bár minden shounen-ai ilyen lenne, mint ez. 10/10

És készül a HIStory 3 is, melynek szintén két mini-szériája lesz. És hogy mennyire a Crossing the Line lett a legjobb, azt bizonyítja az is, hogy ennek van a legmagasabb átlagértékelése (My Drama List-en 8,9), valamint ez az egyetlen sorozat, melynek lesz folytatása mozifilm formájában. Kíváncsi leszek rá.