Mario Kart 8 bajnokság

Most szombaton volt megtartva a Mario Kart bajnokság. Óriási hangulat volt, érdemes volt részt venni rajta. 10-kor kezdődött, de igyekeztem a lehető leghamarabb odaérni, mert nem emlékeztem arra, hogy volt-e részletes program kiírva, ezért nem tudtam, hogy kell pontosan megérkezni, csak a 10 órás kezdésről tudtam. 9 óra után indultam el, és az 50-es villamos után a 99-es busszal mentem egyenesen a Blaha Lujza térre, hogy elkerüljem a metrópótlást. Aztán onnan már sétálni lehetett az InGame-be. Pont 10-re értem be, és már ekkor sokan voltak. Mondjuk az egész Mario Kart verseny nagyon népszerű volt. Betelt a 60 fős jelentkezés, és a 20 fős várólista is, és amikor ott voltam, 23.Annak örültem, hogy a 10. voltam a jelentkezéskor, ez a szerencseszámom. Ez hátha ad egy kis löketet.

A verseny eléggé későn kezdődött, csak 11.30-ra jutottunk el oda, hogy elindulhat. Várták az embereket, de eltelt addig is az idő. Leültem egy fotelre, megnéztem a Streetpassokat. Kevés volt. Egy ekkora csapatban többet reméltem 12-nél. Megjött Sparrow is, vele jókat beszélgettem. Őt az utóbbi időkben elég ritkán látom, kíváncsi voltam rá. Bagszi volt a főszervező, ő írta fel a jelentkezőket, írta fel az eredményt, jelentette be az éppen aktuális játékosokat. De ott voltak a Game Parkból is, ők is támogatták a rendezvényt. Két Nintendo Switch volt kiállítva, a versenyek pedig párhuzamosan mentek a Mario Kart 8 Deluxe-ben.

A verseny a részemről meglehetősen rapszodikus volt. Sajnos kiestem az első körben, és sajnos azt lehet mondani, hogy most pechem volt. Négy pályából állt a verseny, az utolsó pálya előtt hármas holtverseny volt a 2. helyen. Az utolsó pálya a Baby Park volt. Nem hiszem, hogy különösebb kommentárt érdemes fűzni hozzá, aki egy Mario Kartot is játszott, az tudhatja, miről van szó. Sparrow-val voltam egy versenyben, ő volt az, akinek biztos volt az első helye, elég nagy pontkülönbséggel vezette a versenyt. A második helyért izgultam. Nem volt könnyű, mert tudtam, hogy legalább másodiknak kell lennem legalább, hogy továbbjutó legyek. A második hely meg is volt, csakhogy én úgy kalkuláltam, hogy Sparrow mindneképp első lesz, de nem így volt. Akkor már tudtam, hogy baj van, de azért igyekeztem a tőlem telhető legjobbat nyújtani, akár elsőnek is lenni. De sajnos a harmadik helyen végeztem, így a végelszámolásban is harmadik lettem 8 ponttal. Így kiestem, mert értelemszerűen a négyes versenyből a legjobb kettő jut tovább. Hát ez az, amikor a Mario Kartban ennyire szerepet játszik a szerencse, és előfordul, hogy tényleg nem a képességek döntenek arról, hogy ki jut tovább, vagy ki ér el jó eredményt.

A verseny után nagyon elfáradtam. Annyira izgultam a verseny alatt, hogy a felgyülemlett adrenalin teljesen kimerített. A telefonon nézelődtem, de majdnem elaludtam ott helyben, belesüppedve a fotelbe, mert tényleg nagyon kimerültnek éreztem magam. De azért maradtam végig, és nem is aludtam el. Az első kör után volt egy fél órás ebédszünet, ekkor Sparrow beüzemelte a saját Switch-ét a TV-be, és azon játszott Fire Emblem: Warriors-szal. Én meg kíváncsian néztem, valamint megkértem, hogy ha van rajta japán nyelv, akkor állítsa át, ha nem okoz neki problémát, mert annyira japán stílusú a játék és a karakterek, hogy bűn angolul hallgatni. Volt rajta, át is állította. Így már sokkal menőbb hallgatni. Amúgy jó játéknak tűnik, csak nincs türelmem a Fire Emblem-hez. Egyszer játszottam a Game Boy Advance-es játékkal (mi is a címe? ... Várjunk csak... *utánanéz* ... ja, a Sacred Stones), elkezdtem, de annyira lassú volt, hogy nem volt ehhez türelmem, úgyhogy gyorsan abba is hagytam. Nagyon nem vagyok otthon az RPG-kben, úgyhogy ezért sem tudtam értelmezni, magamévá tenni a lassúságát.

A második kör némileg már közömbös volt számomra, néha odanéztem, de inkább igyekeztem elfoglalni magam. A Pokémon Shuffle volt menő Nintendo 3DS-re, ahogy próbáltam megszerezni azokat a Pokémonokat, amik nincsenek még meg. A többedik sikerélmény után mondtam bagszinak, hogy nálamnál menőbb Pokémonost nagyítóval sem találna a Földön. De csak fennkölt visszakérdez, hogy megkérdezzük erről a Krisit? Tudok vadakat mondani, ha többszörösére nő az önbizalmam az átlagosnál.

A döntő játék volt izgalmas. Akkor külön kérték, hogy maradjunk csendben, hogy ne zavarjuk a játékosokat. Sokkal izgalmasabb volt ezt nézni. A légkör is feszült volt, a Game Parkos Reni úgy izgult, mintha az edzőjük lett volna. Én azért ennyire nem, de most érzékeltem igazán, hogy miért hívják esportnak a videojátékot egyre szélesebb körökben. Rettenetesen koncentráltak a döntősök, itt minden egyes pillanat számított, látszott, hogy akinek egy pillanatra is lankadt a figyelme, az komoly veszteséggel nézhetett szembe. A döntősök meg szavakban nem tudták kifejezni érzéseiket, annyira komolyan vették az egészet. A New Nintendo 3DS XL MagicT-hez, a Switch Pro Controller Cavához, míg a Super Mario Odyssey játék Subihoz került. De a 4. helyezett, Zolee is kapott egy Switch védőtokot. Megérdemelték, mert fantasztikus versenyt mentek, amit nézni is izgalmas volt, nemhogy nekik játszani.

Egy kicsit reflektálnék arra, amit a csehek kértek kb. 2 éve, amikor volt a Super Mario nap. Az volt a kérésük, hogy a versenyeken olyan nyerjen, aki még nem nyert soha, hogy minél több emberhez kerüljön a Nintendo. Értem én, hogy miért kérik ezt, de ezt nem lehet megtenni. Akármilyen versenyt is rendezzünk, kizárt, hogy ne egy veterán Nintendós nyerje meg, azt meg nem lehet (vagy inkább azt mondanám, hogy butaság) megkérni, előírni, hogy hardcore játékosok ne jelentkezzenek. Egyrészt milyen diszkriminálni a játékosokat, másrészt meg a verseny minőségére is hatással van.

A legvégére esett be ug. Sajnos az utóbbi időkben eléggé elfoglalt, ezért újabban ritkábban jön el találkozókra, és a digitális közösségben is egyre ritkábban jelenik meg. A végére azért csak eljött, kicsit beszélgettünk, de mi bagszival már mentünk is. Mentünk a Burger Kingbe enni egyet, beszélgettünk, aztán mentünk is haza.

Nagyon jól éreztem magam, egy élmény volt ez nap. Egy közös kép is készült néhány emberrel. Nem gondoltam volna ugyanis, hogy ennyire jót csinálok azzal, hogy a Discordon hozok létre szervert a blognak, egy hihetetlen jó társaság gyűlt ott össze, LernenBoy szerverén is jókat beszélgetünk, az ottani tagokkal készült egy közös kép. Voltak olyanok közülük, akikkel először találkoztam. Jó volt látni őket személyesen. Konkrétan olyan érzésem van, mintha a régi BigN-es csapat reinkarnálódna, részben új tagokkal, ami hihetetlen örömöt okoz számomra.

Csináltam én is képeket, itt meg is nézhetők, de meglep, hogy mennyire rosszul sikerültek a képek. Eddig nagyon jó képeket tudtam csinálni a Xiaomi Redmi Note 4-emmel, és sokan dicsérték is, hogy milyen jó képeket csinált, de most nem sikerült. De a verseny hihetetlen jó volt.