Hát eljött ez a nap is. 26 éves videojátékos pályafutásom során megvettem életem első nemnintendo konzolját, egy Sony PlayStationt.
Egyik szempont volt nálam, hogy kizárólag első kiadású PSX-et szeretnék, és hogy lehetőleg SCPH-9002-es sorozatszámú legyen. Azt olvastam, hogy ez a legjobb minőségű. Háromféle sorozatszámú PS-sel találkoztam, amikor nézelődtem, volt 1002-es, 7502-es, és 9002-es. Úgy tippelem, hogy az 1002-es volt az első kiadású, ami még 1995-ben jelent meg. Aztán később jött a 7502-es, és szerintem a PSOne előtt jött a 9002-es. A PSOne szóba se jöhetett, igazság szerint nem tetszik külsőre. Ez az egyetlen ok. És ahogy néztem, hogy van több sorozatszámú PSX, akkor ha lehetőség adódik, akkor megveszem a lehető legjobbat. És sikerült, Aramir75 nevű felhasználótól vettem Vaterán, hihetetlen gyorsan rendeztük le, tegnap megvettem, azonnal kifizettem, tegnap postára adta (vagyis csomagautomatába), és ma meg is érkezett. Kiváló minőségű, nem is gondoltam volna, régi PSX lehet ilyen jó minőségű. Egyedül az analóg karja a controllernek, ami nem az igazi, de ez le volt fényképezve, úgyhogy ennek tudatában vettem meg. A másik controller pedig amit szombaton vettem itt a bolhapiacon, egy controller járt a konzol mellé. A jó minőség azért lepett meg, mert úgy tudtam, hogy a Sony gépei relatíve gyorsan mennek tönkre, a Nintendo privilégiuma az első osztályú minőség, de teljesen le vagyok nyűgözve. Az eladót meg jó szívvel ajánlom, minden rendben ment.
Nem gondoltam volna, hogy valaha örülni fogok egy PlayStationnek, de hát így változnak az idők. Annak idején, kb. 9-10 éves voltam, amikor megjelent a PlayStation, és hihetetlenül utáltam. Úgy voltam vele, hogy tönkretett mindent, amit a Nintendo az évek során felépített, és azt gondoltam, hogy szinte az egész gamer-társadalmat megvezette az erőteljes, agresszív üzletpolitikájával. Csak akkor még nem jutottam el odáig, hogy azt végiggondoljam (mert nem voltam ennyire érett), hogy a Sony lényegében semmi mást nem csinált, mint egy nagy piaci rést töltött ki, amire speciel óriási igény volt. Rengeteg sok idő kellett, hogy elengedjem magamban ezt a gyűlöletet (mert tényleg az volt), és rájöjjek, hogy mit is tett valójában a Sony, és hogy nem véletlen volt ennyire népszerű mindig is. Mostanra meg azt érzem, hogy új világ nyílt meg előttem konzolozás tekintetében, és hogy rengeteg olyan játékkal játszhatok, amihez hasonlóval még nem volt dolgom. Nagyon várom.
Össze is szereltem a gépet.
És ahogy utaltam rá, tökéletesen működik.
Bejött a kép. Egyébként a demo CD is szándékos választás volt, több okból is.
- Tényleg nem vagyok jártas a PlayStation világában, és igazából nem tudtam, merre induljak el.
- Több játékot van lehetőségem megismerni, így megtudhatom, merre induljak el.
Négy demo játék van a lemezen:
- Gran Turismo
- Tekken 3
- Medievil
- Kula World
Jó az összeállítás, négy különböző stílusú játékkal ismerkedhettem meg. A Gran Turismo tetszett. Egyébként is szeretem a versenyszimulátorokat, és amin meglepődtem, hogy jól ment. Hihetetlen jó az irányítás, nagyon jó a játék fizikája. Pont annyira fordult, amennyire szerettem volna, és egyből ráéreztem, hogy kell irányítani. Úgyhogy ilyenem lesz. A Tekken sorozatból úgy emlékszem, hogy a 3. rész az, amit istenítenek a rajongók, és itt kezdődött az a fajta őrület, ami majdnem leváltotta a Mortal Kombatet és a Street Fightert. Két karakter volt választható, igazából nem rossz, csak ami zavar, hogy nagyon lassúak a karakterek. Aztán, hogy ezen lehet-e állítani, nem tudom, de amúgy meg tényleg jó, tetszene. A Medievil meg nagyon nem az én világom. Ez a temetőben, sírok között való mászkálás, zombikat ölni. Nem brutális, azzal nincs baj, csak a hangulatvilág egyáltalán nem az enyém. Úgyhogy ez kiesett. A Kula World-nek meg magyarul igencsak vicces címe van, maga a játék meg hihetetlenül ötletes. Egy strandlandát kell irányítani egy akadálypályán, vele különböző cuccokat kell összeszedni, a végén kulcsot, amivel nyitjuk a zárat, ez visz át a következő pályára. Azt hiszem, ez is kelleni fog.
Úgyhogy a négyből három bejött. A lemezen van még tovább négy játékról videó, ezeket nem néztem még meg, majd később szánok rá időt. Most inkább kipróbáltam még a zenelejátszó részét a PlayStationnek, betettem Hayashibara Megumi: SpHERE albumát.
Lejátssza rendben, de nem fogok belőle rendszert csinálni, mert azért nem gazdaságos, hogy úgy lehet csak zenét hallgatni, hogy be van kapcsolva a TV.
Végezetül pedig álljon egy kép az igazi konzolos barátságról.
Mostantól a PlayStation és a Nintendo 64 között örök barátság köttetett, együtt elválaszthatatlan párosok, mindkettőnek megvan a maga helye a gamer-világban, mind a ketten úgy tökéletesek, ahogy vannak. Nagyon örülök mind a kettőnek, és alig várom, hogy milyen játékokat tudok venni PlayStationre. Nemsokára megyünk anyámmal Angliába nővéremékhez, és azt gondoltam ki, hogy az ottani adományboltokban nézek szét, és veszek PSX-re játékokat. Angliában sokkal elterjedtebb dolog az adományboltozás, és rengetegféle cuccot lehet ilyen helyeken venni nagyon olcsón. És arra gondoltam, hogy találok olcsón PSX játékokat (1-2-5 fontért...) akkor vennék néhányat, ami cím alapján érdekel. Ha megtalálom ezt a három játékot, ami demo alapján tetszett, annak nagyon örülnék. Azt már tudom, hogy a PlayStation játékok döntő többségét olcsón be lehet szerezni, többek között azért, mert rengeteg játék jelent meg rá, de sajnos pont emiatt jellemző rájuk a "Sok bába közt elvész a gyerek" mondás, tehát nehéz igazán jó játékot találni, de azért van néhány tervben. Mint ahogy drága és ritka játékok közül is vásárolnék. Az egyik legtitkosabb drága játék iránti vágyam a Final Fantasy IX. Azzal játszottam egyszer régen, vettem is róla írást, és szerettem. Szívesen végigjátszanám.