Hát végre erre is sor került! Bár hozzá kell tenni, hogy magyar közreműködéssel, ugyanis van egy magyar lány Liverpool-ban, aki albérletek közvetítésével foglalkozik, másodállásban munkaközvetítéssel is. Ő ajánlott egy raktári munkát a B&M-ben. Beszéltem is az angol férfival, aki végsősoron közvetíti a munkát, az ő munkaközvetítő irodája által. De még ekkor sem tudtam, hogy pontosan mire kell, és mivel úgy voltam vele, hogy raktárban sokféle munkát lehet végezni, ezért bizakodó voltam.
Tegnap 11-kor volt, a B&M központi raktára Liverpool-ban van, a repülőtérnél, tehát nagyon a külváros, és pont a másik végén, ahonnan mi közelítjük meg, így legalább 1 óra lett volna az utazás oda és vissza külön (a feltételes múlt árulkodó lehet sikeresség tekintetében). De nővérem elvitt kocsival, de először könyvelőhöz kellett menni (a belvárosban), onnan volt még legalább 40 perc az autóút. Az egyes raktárba kellett menni. Nem voltunk sokan, így nem is tűnt annyira esélytelennek a dolog. Egy férfi kísért minket, az egész raktáron keresztül, a túlsó végen van az iroda, ahol összegyűltünk. Onnan kezdtem el gyanút fogni, hogy nem ez lesz az én munkám, amikor láttam, hogy a többi férfi mellettem sokkal jobban ki volt dolgozva fizikailag, mint én. Egy jelentkező lapot kellett kitölteni, az iskolai végzettségre kérdezett rá, munkatapasztalatokra, és kisebb számítási feladatok voltak, hogy egyáltalán képben vagyunk-e az alapvető matematikai ismeretekkel. A munkatapasztalat részen morfondíroztam, hogy odaírjam-e az órabért? Végül is mit kezdene magyar forintban megadott összeggel. Különben is, ha átváltaná fontra, siralmas összeget kapna (angol bérekhez képest, én elégedett lennék azzal a bérrel is). Odaírtam, aztán legyen vele boldog. Az utolsó oldalon voltak az egyéb olyan kérdések, melyeket több angol ismerősünk szerint figyelmen kívül kell hagyni, mert az csak kirekesztésre ad lehetőséget. Bocsánat, nem találtam jobb szót rá, de ide jön a nem, etnikum, sőt, sokak szerint még a születési időt sem érdemes megadni. Ezek érdekes dolgok, mert valóban problémás lehet, ha ezen múlik, hogy megkapjuk-e a munkát, vagy sem, ugyanakkor nyilván egy vékony nő, aki álljon mondjuk nyugdíj előtt néhány évvel, nem alkalmas kemény fizikai munkára. A kemény fizikai munka ebben az esetben stimmel, ugyanis rendeléseket kell felvenni, és az interjúztató elmondása szerint nem ám 10-15 kilós kartonokról van szó, hanem akár 40-50 kilósakról is. Nem esett nehezére kirostálni engem, mivel a többi férfi mellett igencsak nyeszlettnek számítottam. De azért elmondott dolgokat, már csak azért is, hogy ha végképp nem talál jobbat. Különben végig meg voltam illetődve, mert már a legelején tudtam, hogy hiba csúszott a gépezetbe azzal, hogy nem közölték, hogy milyen munkára kell menni. Nem számítottam arra, hogy fizikailag a legnehezebb munkára keresnek embereket. Ilyenkor jó szokáshoz híven semmi angoltudásom nincs, nagyon akadozva ment a kommunikáció, de azért megígérte, hogy 2-3 óra múlva felhív, és mondja, hogy mi a helyzet. És megtette, amit nagyra értékelek. Szeretem, ha valaki becsületes, és egyrészt nem a levegőbe beszél, másrészt még annal ellenére is betartja az ígéretét, amikor mindkettőnk számára nyilvánvaló volt a válasz.
Eredetileg a nővérem beszélt a magyar lánnyal, legközelebb én fogok, hogy pontosan tisztázzuk, hogy milyen munka lenne nekem jó. De kezdetnek jó volt látni, és részt venni egy állásinterjún.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése