Ma megérkezett a CDJapantől a legújabb CD rendelésem, az új Yondemasuyo, Azazel-san kislemez. Tényleg nagyon megszerettem ezeket a dalokat, tudtam, hogy eredetiben is be akarom szerezni, erre most adódott lehetőség.
Most néztem meg az anime első évadának utolsó részét, és teljesen oda meg vissza vagyok tőle. Olyan jó csattanóval zárták, hogy teljesen libabőrös lettem a végére. Nem hiszem el, hogy egy komolytalan, paródia animének ilyen jól meg lehet csinálni a végét! Ez a sorozat nagyon jól megmutatja, hogy viselkedik az emberiség, nem véletlen vannak a mellékszereplők olyan rondára megrajzolva.
SPOILER
És a széria végére hagyták azoknak az "embercsoportoknak" a bemutatását, akik azt hiszik, hogy büntetlenül játszhatnak istent. Nagyon durva az, ahogy végül megbüntetik azt a faszit - aki egyébként a legrondábban van megrajzolva, nem mellesleg angyalnak hiszi magát - aki elviszi Beelzebub grimoire-ját az istenének. Legalább is azt hiszi, hogy elviszi neki, ugyanis a táskájában "csak" 3.000.000 yent talál, amit az az öregasszony adott neki, aki elhitette vele, hogy őt meg fogja segíteni a könyvvel, tálcán kínálja neki, még a kisujját se kell érte mozdítania, csak szóljon, és minden kérése parancs. Csak hogy az élet semmit nem ad ingyen, és végül megkapja a magáét. Egyébként azt a hatalmas mennyiségű pénzt az öregasszony eredetileg Rinkónak akarta adni, amolyan kísértés gyanánt, úgy tukmálta rá, hogy fogadd már el, hát a tiéd. De ő csak azért sem vette el, sőt a végére kirohant a szobából. Végül is megkapja méltó jutalmát, hiszen ő jó öregasszony, elbújtatta a grimoire-t. Ugyanezt mondta annak a pasinak, és ő is elhitte. Ez az idős néni nagyon jó példa arra, hogyan lehet kijátszani azokat az embereket, akik azt hiszik magukról, hogy istenek. Minden embernek megvan a maga gyenge pontja, mindenkit be lehet etetni valamivel, csak ki kell találni, hogyan. Az anime arra mutat rá, hogy hitessük el vele, hogy ő a pártfogoltja, és mindenben segít neki. A legkönnyebb módszer egyébként az, ha megsimogatjuk az egóját. Akkor mindent elhisz nekünk, és nem veszi észre, hogy az a bizonyos "korona", amit a fejére teszünk, és amiről ő azt hiszi, hogy attól lesz ő király, az valójában a balekok bohócsipkája.
Amiben még tarol az anime, hogy a főtörténet lezárásával sincsenek vége a tanulságokkal teli csattanóknak. Amikor Rinko és Azazel-san keresik Beelzebub-ot (azt hitték, hogy meghalt, ugyanis minden démon meghal, akinek a grimoire-ját felviszik a mennybe) azt látják, hogy a kedvenc kajáját eszi - a szart. Ez nem vicc, Beelzebub kedvenc kajája a szar, konkrétan úgy mutatkozik be, hogy WC-n ül, és csinálja a kajáját. És amikor Rinkóék rátalálnak, látják, hogy mit csinál, mintha azonnal megbánnák, hogy a keresésére indulnak... Ennek a tanulsága az, hogy mindenkinek van hibája, és mindenkit akit szeretünk, a hibáival együtt kell szeretni.
Nagyon tetszett még a leges legvége, amikor szeretett "angyalunk" édesanyja hiányolja a fiát. Mintha késne... Naná, hogy "késik", hiszen penitenciaként vissza kellett mennie, hiszen nem teljesítette az istenének tett ígéretét. A drága jó édesanyja végsőkig támogatta egyetlen kisfiát cselekedetében, és az, hogy várja, az azt jelenti, hogy sokan szentül meg vannak győződve arról, hogy az ő ideájuk a legjobb, és minden más ember hülye. Kapják ugyan folyamatosan az intő jeleket arra, hogy térjen már észhez, de nem esik le nekik. Azért, mert annyira igaznak gondolják a saját gondolataikat, hogy mindenki más, aki rá próbál világítani, hogy rossz úton jár, majd őt fogja megleckéztetni az élet. Pedig nagyon könnyen megeshet, hogy fordítva fog megtörténni. Nekem az a tapasztalatom, hogy az élet nagyon is igazságos, és ha nem is azonnal, ha most még nagyon úgy látszik, hogy hülyéknek áll a világ, valamilyen módon meg fogja kapni a büntetését, és azt nem fogja zsebre tenni. Ez a bizonyos büntetés lehet egy kínkeserves, hosszan tartó betegség, mely úgyis halállal végződik, mert gyógyíthatatlan. Nem lennék a helyében...
Ami még nagyon jellemző az emberekre, amikor az angyal megmutatná a grimoire-t, és az istene mindenféle idétlen poénokat mutat neki (nagy "élmény" volt látni a szarós "poént", amikor ÉPPEN ESZEK). És hát az angyal nem nevet rajta. Na mi van, ezen nevetni kéne... Ez is nagy felismerés volt, hogy mennyire jellemző az emberekre, amikor van egy csapat, annak egy "istene" vagy vezetője, ő találja ki a poénokat, de mindenki csak úgy nevet rajta, és aki nem teszi ezt, azt kiközösítik. Az a helyzet, hogy ha az ember bekerül egy csapatba, ott önkénytelenül rá is vonatkoznak a csapat által előírt íratlan szabályok. És ha azokat valamelyik nem tartja be, vagyis elkezd másként viselkedni, azt kinézik a többiek. Ennek a jelenetnek az az érdekessége, hogy pont egy "csapattagot" tett próbára a főnök, az isten, valószínűleg tudta, hogy a csalódottsága miatt nem fog tudni nevetni a poénjain.
SPOILER VÉGE
Szóval az utolsó rész tényleg ott volt. Még hogy az utóbbi 5 évben nem csinálnak innovatív animéket! Tessék leülni a Yondemasuyo Azazel-san elé! Én még nem láttam ehhez hasonlót, és élmény volt. Alig várom a második évadot, állítólag, az még brutálisabb, mint az első. Ez még nézhető, még annak is talán, akik nem szeretik az ízléstelen poénokat, de a Z-vel elvileg csínján kell bánni. Állok elébe!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése