Megmondom őszintén, nem is értem, hogy lehet egy ilyen dalnak "Barátok" címet adni, amikor annyira szenvedélyes, mintha szerelemről énekelne. Legalább is én a szerelem érzését élem meg így, amilyen ez a dal. Szeretem, nagyon sokat hallgattam, és a mai napig tűzbe hoz. A Kizuna album egyébként is nagyon komoly lett érzelmileg, ilyen vidám, ütemes dal kifejezetten jót tett neki, feldobta a hangulatot. Nagyon ajánlott hallgatni.
http://www.youtube.com/watch?v=8lGFxZle8VU
Újjáéledt a Skorpió! Egyre többet hallani róluk, nemrég láttam a TV-ben, Frenreisz Károly adott interjút. Tudtam az augusztus 19-ei koncertről, de hogy ezt az évfordulót két albummal is megspékeljék, az igencsak meglepett. Onnan tudtam róla, hogy böngésztem az aktuális heti MAHASZ eladási listát, és felkerült rá mind a két album. A lényeg az, hogy az új felállásnak két albumát adták ki CD-n, ami eddig csak lemezen volt elérhető. Megmondom őszintén nem értem, hogy a Hungaroton annak idején miért csak az első két albumukat adták ki CD-n, amikor sok előadónak megjelent utólag az összes albuma digitálisan. Egyébként nemcsak az lepett meg, hogy két régi albumot adtak ki újra, hanem az is, hogy milyen jól szerepeltek: Az Új! Skorpió album a 21. helyen debütált, míg a Zene tíz húrra és egy dobosra album pedig a 9. helyen. Szétnéztem neten, először ilyen nagyon ritka kiadványra gondoltam, ugyanis még soha nem hallottam a Grund Records kiadóról. Aztán, ahogy utánajártam, láttam, hogy elég sok helyen kapható online, így ma délelőtt elmentem a városba megnézni, hogy üzletekbe mennyire lehet kapni. Lehet mind a kettőt. Csak az egyik CD-re volt pénzem, és az az igazság, hogy egyáltalán nem volt nehéz a választás, mivel a Zene tíz húrra és egy dobosra album sokkal jobban tetszik, mint az egy évvel előtte megjelent lemezük. Több életet hallok ebben az albumban, másrészt meg nekem sokkal jobban bejön a hangulat is. Nagyon örülök ennek a kiadásnak, végre megvan jó minőségben. Eddig csak úgy volt elérhető, hogy valaki lemezről felvette, és feltette mp3-ba. Annak is jó volt a minősége, de összehasonlíthatatlan a CD-ével, arról nem is beszélve, hogy végre megvan nekem 320 kbps mp3-ban, és flac-ban. És a borítót is bescanneltem magamnak. Az albumon a 8 dal mellett, még kettő van, az 1979-ben megjelent kislemez (Új Generáció / Előre nézz!) anyaga. Még soha nem hallottam őket, de nagyon bejönnek, így maximálisan elégedett vagyok az albummal. Nemcsak hogy végre megvan CD-n ez az album, hanem még a két számomra új dal is nagyon tetszik, sok régi érzést visszahozott. Ennél már csak az lenne a jobb, ha az Azt beszéli már az egész város album is végre kijönne korszerű hangzásban. Az még nagy kedvenc.
Nálam eléggé egy szinten van a 18. és a 17. helyezett dalok, ez is videojáték opening, méghozzá az Utawarerumono anime videojáték adaptációja, valamint a Yumeji album nyitótétele. Azért ez került előrébb, mert dallamosabb, nagyon fülbemászó. Én is többször úgy énekeltem csak így spontán az utcán, hogy észre sem vettem. De a legszebb az, amikor társaságban voltam, és akkor annyira a fejemben voltak a dallamok, hogy nem bírtam nem énekelni, és idegesítettem a körülöttem levőket, hogy mindig ugyanazt hallják. ^^' Ilyen vidám dalt nem énekelni? Engem csak még vidámabbá tesz.
http://www.youtube.com/watch?v=BzifhjlgeOoA PS3-ra megjelent Tears to Tiara játék opening dala egy rendkívül aranyos, vidám szerzemény. Mind a zene, mint az ének nagyon kellemes. És az ilyen egyszerű dalokat talán nem is kell nagyon kielemezni, egyszerűen csak hallgatni, és élvezni kell. :)
http://www.youtube.com/watch?v=klu6xUalUF0Ezt soron kívül le kell írnom, mert besírtam rajta. Ilyet kitalálni… A Yondemasuyo, Azazel-san. 7. részében kiparodizálták a Detective Conan-t. Minden ugyanúgy volt, mint az animében: Bemutattak mindenkit a nézőknek, egy előadásra jöttek el, aztán éjszaka hirtelen valakit holtan találnak. Mindenki meg van rémülve, hogy a gyilkos köztük van, keresik a tettest, amikor egyszer csak megjelenik Kudou Shin’ichi (ezen a néven!), és elemezgeti a történteket. Ami szintén durva volt, az az epizód végén záródó ajtó, pont olyan volt, mint a Conan-ben. Nagyon poén volt. XD És így nézett ki az animében: Felnőtt testtel a gyerekarc, a nyakkendő kiemelve.
Először meglepett, hogy mit jelent a cím japánul, hiszen egy vidám dalt hallottam, aztán erre jön rá, hogy tiltott szerelem. Végülis egy tiltott szerelemről is lehet vidáman énekelni, ha nem annak fájdalmával vagy "elfoglalva", hogy nem lehetsz együtt a szerelmeddel, hanem kiéled azt az érzést. Szeretem ezt a hangulatot, amit áraszt magából ez a dal: Kellemes, felizgatja az érzékeket, és bár nyomokban fellelhető, de egyáltalán nem a szomorúság jellemzi. A Karin album egyébként is téli dalokat tartalmaz, én inkább arra gondolok, hogy télen, a nagy hidegben, amikor a ködös időben esik a hó, hamar sötétedik... és akkor ilyen érzés lehet hozzábújni:
http://www.youtube.com/watch?v=hJAheUFdcRI
Először Truner mutatta meg nekem, azt hittem, hogy csak egy rajongó által kitalált kis gépezet. Hiszen milyen viccesen nézne ki egy össze nem csukható Nintendo 3DS, nem igaz? Mivel április 1-je nem mostanában lesz, ezért a hír igaz, jön a harmadik kiadású Nintendo 3DS, mely Nintendo 2DS néven fog futni. Még leírni is rossz, hát még nézni... Egyébként tele van előnyökkel: Olcsó lesz (Angliában £109.99), nem lesz benne a 3D-s funkció, de minden más megmarad. És a legdurvább: Nem lesz összecsukható. Egy hatalmas kézikonzol lesz a kezünkben. Én egyébként ritkán használom a 3D-t, ugyanis észrevettem, hogy elkezdett romlani a látásom, és ez a 3DS után jött elő. Eleinte olyan éles látásom volt, mint a sasnak, de egy ideje már homályosabban látok, ha távolra nézek. Szerencsére nem vészes, csak a messze a kis betűket nem tudom elolvasni. Úgyhogy nekem nem lenne problémás, ha a 3D nem lenne benne. A gombkiosztás egy kicsit furcsa, de ami tetszik, hogy a 3DS XL-hez hasonlít a dizájnja, így azt az érzést kelteti bennem, mintha ilyen olcsóbb kiadásban kapnám meg azt a gépet, amit egyébként is be akartam szerezni, csak a magas ára miatt nem tudtam. Pontos méreteket én még nem nem tudok, de így képről elnézve, a kijelzője a sima 3DS méretéhez "állhat közelebb".
Megjelenés: 2013. október 12 (ezt olvastam, én inkább 11-et mondanék, mert az esik péntekre, és konzolok általában pénteken jelennek meg), én olyan 39.990 forint körülire tippelem meg az árát.
Ma láttam az 5. részt az új Yondemasuyo, Azazel-san. animéből, és tényleg kicsit problémás, ugyanis sokkal brutálisabb a második évad. Van itt már minden, csak ne az anime nézése közben együnk, mert kajánkat garantáltan viszont fogjuk látni nem éppen gusztusos formában.
Megjelent az aranyeret felrobbantó démon, úgyhogy tudom, mit beszélek. Annyiban rosszabb, hogy nem látom egyelőre az okát a durva agressziónak, ugyanis Akutabe kegyetlenül bedurvult. Már a démonoknak sincs kegyelem. Azon még elnevetgéltem, ahogy Azazel-san-t kétszer kidobja az ablakon, és mind a kétszer elvasalja egy autó, aztán tolókocsiban tér vissza, de hogy Mossan-t miért üldözte ennyire agresszívan, arra számomra nincs magyarázat. Egyelőre csak annyit tudunk róla, hogy nem szabadna ott lennie. Mossan feltűnése sem volt semmi, ugyanis Rinko találja meg, aki csak egy aranyos kis plüssbábut lát benne, De Azazel, és Beelzebub nagyon szeretné, hogy senki ne tudjon róla. Miután többszöri kérésre sem engedi el, Azazel egy vasvillával fenékbe szúrja a csajt, aki válaszul úgy fejbe vágja, hogy több emeletet zuhan. Mint kiderül, azért titkolják ennyire a jelenlétét, mert ő volt az, akinek a Grimoire-ja végül felkerült a mennybe, tehát neki kéne halottnak lenni, ennek ellenére megjelenik. De a harmadik rész volt a legviccesebb. Kellemetlen, amikor aranyérrel kell orvoshoz menni, nem igaz? Akkor milyen ciki a történet, ha az orvos egy transzvesztita, főleg hogy Beelzebub kihozza belőle, hogy miért is épp az ágát választotta az orvostudománynak. Aztán jön az öregember, annak története, és úgy robban a hátsója, ahogy csak nem szégyellik. A disznó alakú démon neve még ismeretlen számomra, de azt már lehet tudni, hogy ő a felelős érte. A többi majd kiderül.
A másik anime, amit nézek, az az Arata Kangatari. Na ez egy rendkívül érdekes történet. Most tartok az utolsó előtti résznél, és tetszik, hogy több háttér-üzenete van. A történet lényegében egy 17 év körüli srácról, Hirohara Aratáról szól, akit nem fogadnak el az iskolában, ijime áldozata lesz. És amikor úgy tűnik, hogy az egyetlen barátja is elfordul tőle, és végleg hikikomori lesz, akkor kerül át a másik világba, ahol annak Aratája kerül egy titokzatos erdőbe, ahol megtörténik a bizonyos csere. Egyvalamit tudni kell az animéről: A manga már a 14. kötetnél jár, így egyáltalán nem titok a sorozat a maga 12 részével sokat nem tud elmondani. A nagyobb baj az, hogy amit elmesél, azt is foghíjasan. Például nem értettem, hogy a csere után, amikor a két Arata még csak nem is hasonlít egymásra, hogy nem látják a többiek, hogy nem ugyanarról a két karakterről van szó. Tukeinon olvassa a mangát, és megírta, hogy csak ott térnek ki arra, hogy ez a csere úgy történik, hogy a külső ott "megmarad", csak a jellem cserélődik. Ehelyett az animében a csere úgyszólván 100%-os lesz. Szerintem sokkal jobb lett volna, ha az animében ezt valahogy megoldják, még akkor is, ha bizonyos történetek kimaradnak emiatt. Ez a 12 rész effektíve kevés arra, hogy a lényegi történetet megismerjük, így gondolom, több évadosra tervezik. Azt már most látom, hogy ezt a sztorit le fogják zárni, de ez az egész tényleg csak egy rövid ízelítőnek jó a hosszú mangából. Csak hogy ennek az egész cserének a legyen értelme: Hinohara Arata a másik világba kerülve sok mindent megél. Ez egy fantázia-világ. Itt a másik Aratát vádolják meg a hercegnő meggyilkolásával. Mint kiderül, ártatlan, sőt, a hercegnő is túlélte a támadást, ám csak úgy gyógyulhat meg, ha Arata eljut hozzá. Az biztos, hogy annak ellenére, hogy az anime történetének is lehet értelmet adni, tele van klisékkel. Minden látott történetszeletről el lehet mondani, hogy már láttuk valamelyik előző animében. Véleményem szerint alapjáraton nem a klisékkel van a baj, hanem azok alkalmazásával. Sok történet itt vérzik el, ahogy az Arata animében sem győzedelmeskedik ebben. Illetve pontosítok: A végén levő nagy harc értelme az, ami egészen jó lett, az elején, közepén levő csaták engem nem hatnak meg. És ahányszor mondják Aratának, hogy "hiszek benned", ha az nem lelkesíti fel, akkor semmi. Összecsapott lett az anime, szerintem jobban jártak volna akkor, ha szépen nyugisan, mindenre kitérve mesélik el a történetet több évadra bontva, a mangát hűen követve. Legfeljebb az adott évad végén térnek le a főtörténetről, hogy valami lezárást kapjon. A zene viszonylag jó. Nekem az opening (Sphere: GENESIS ARIA) alapból tetszene, de nem jön be, ahogy a lányok éneklik. Nem érzem a hangjukban azt az érzelmi érettséget, amellyel hitelesen elő tudják adni a dalt, pedig nagyon jó lenne, és a hangjuk megvan hozzá. Az ending (OLDCODEX: The Misfit Go) viszont nagyon menő. Ilyen rock-ballada hangulatú, tetszik az énekes hangja is. Viszont a 9. résztől beszúrtak egy második endinget, ami szerintem csak azért történt, mert a történet azon részéhez azok a képsorok jobban illenek. Ez is OLDCODEX dal, a kislemez B-side track-je, de ez egyrészt nem gyakorolt rám hatást, másrészt meg véleményem szerint csak azért mert a történés új képsorokat kíván meg, az nem kéne feltétlen azt jelentse, hogy a zenét is le kell cserélni.
A harmadik anime, amit nézek, az konkrétan idei nyári: Free! Iwatobi Swim Club. Na most, nem sok sport-animét láttam, de tudtom szerint a sport-animék alapvetően a shounen kategória berkein belül mozognak. Ennek is elvileg annak kéne lenni, mert bár az úszást mindkét nem egyformán műveli, ám itt 5 fiú a főszereplő. Miről is van szó? Négy fiú gyerekkorában együtt tanul meg úszni, és együtt járnak versenyekre. Ám amikor Haruka és Rin versenyeznek, mindig Haruka győz. Rin nehezen viseli a vereséget, mindig sírva fakad, és ezt ellenfele is észreveszi. Hogy a vereséget szenvedett fiú fejlődjön, pár évre Ausztráliába költözik, eközben Haruka abbahagyja a versenyszerű úszást. Pont azért, mert neki is legalább annyira fájt, hogy barátját így megviselte a vereség, ezért úgy döntött, hogy ő maga felhagy az úszással. Így végül az eredetileg négy fősnek indult csapat az évek során két főre csappan (mármint azok száma, akik továbbra is úsznak, Harukával azért megmaradt a barátság). Tinédszer korukra ők ketten nagyot álmodnak, és úszóklubot alapítanak. Harukát nagy nehezen beszervezik, de időközben Rin is hazatér. Nagyon örülnek neki a többiek, ám ez nem kölcsönös, ugyanis annyira alávetette magát az úszásnak, annyira szenvedélyévé vált, hogy semmi nem számít neki, és "ellök" magától mindenkit, aki az útjába mer állni. Eddig 7 részt adtak le az animéből, ezalatt kiderül az is, hogy miért is akarja ennyire az egészet. De hogy vajon idővel többet ér-e a barátságuk és újra kibékülnek, vagy örök ellenfelek (vagy itt már inkább ellenségek) lesznek, az idővel kiderül, még előttünk is titok. Mindeközben csatlakozik hozzájuk egy srác, aki rúdugrásban jeleskedik. Neki az a legnagyobb hibája, hogy bár nagyon jól ki tudja számítani az ugrását, semmi spontaneitás nincs benne, ezért nem látnak élvezetet a mutatványában. Ellenben a srác észreveszi, sőt meg is irigyli Haruka gyorsúszási technikáját, és úgy dönt, sportágat vált, és csatlakozik a fiúkhoz. Egyetlen baj van: Egyáltalán nem tud úszni, ezért úgy kell megtanítani. És hamar kiderül, hogy a számító készsége (itt nyilván nem abban a negatív értelemben) finoman szólva sem elég, hogy megtanuljon úszni. Sokat küzd, mire eléri a fiúk szintjét. A történet talán nem hangzik annyira mélynek. Nem is ezzel van a baj, hanem azzal, hogy ahogy megyünk előre a részekben, mintha úgy válna egyre irrelevánsabbá az alapsztori. De érdekes, hogy pont a 7. részre térünk rá vissza, előtte pont elhagytuk ezt. Lehet érteni a kitérő lényegét, csak nem biztos, hogy egy 12 részesre tervezett animében ez megengedhető. Ez az egyik probléma, a másik meg az, hogy ahogy az elején írtam, elgondolásom szerint shounennek kéne lennie. Ám néha annyira nagy hangsúlyt helyeznek a fiúk izmos felsőtestére, ahogy megvilágítja a napfény, és ahogy hullanak róluk a vízcseppek, miközben a női karakterek (pontosabban egy, aki a menedzseli a fiúkat) kishíján elélvezve nézik őket, hogy micsoda bicepsz, meg milyen csodálatosan kidolgozott tricepsz... A férfi nézők nem biztos, hogy erre kíváncsiak. Az már csak hab a tortán, hogy több shounen ai-ra utaló jelenet van, így ezek alaposan kimerítik a shoujo fogalmát. Én mégis nézem, mert annak ellenére, hogy nem tudok úszni, nagyon szeretem a vizet, és egy ilyen anime nézése közben sajnálom, hogy nem tanultam meg. A zenék egészen jók. Az opening (OLDCODEX: Rage on) rendkívül lendületes, energiával tölt fel, miközben hallgatom. Az ending (STYLE FIVE: SPLASH FREE) az öt főszereplő srác seiyuu-ja éneklik, tipikus trendi fiúegyüttes dal. Szerintem ezt az animét nem fogják sokan szeretni. Fiúk a fenti okok miatt szinte kizárva, és a lányok közül azok is, akik komolyabb történetre vágynak, ők is dobni fogják.
Az Utawarerumono OVA változatának openingje még a hangulata is árulkodó, hiszen nagyban hasonlít a Musouka dalhoz, mely a 26 részes sorozat openingje. Így van összehasonlítási alap, ez a dal nem annyira erős, mint az elődje. Megvan a kellemes, vidám hangulata, de nem annyira domináns. Nagyon nem is tudnék mit írni ehhez a dalhoz, a zene jól meg van komponálva, az ének kifejezetten kellemes, és a 2010-es Uta Hajime koncertjén is osztatlan sikert aratott:
Új toplistát szeretnék indítani, ugyanis az utóbbi időkben rákaptam megint Suara dalaira. Úgy gondolom, hogy mindenképp megérdemel egy listát az az énekesnő, aki olyan szépen énekel többek között balladákat, hogy még sírásra is késztettek. Valószínűleg amellett, hogy az Utawarerumono animének énekelte a dalait, ennek a különös érzésvilágnak is köszönheti viszonylagos népszerűségét. Legalábbis az biztos, hogy az Aquaplus-os énekesek közül magasan Suara a legismertebb. És megérdemli, hiszen nemcsak hogy nagyon szép hangja van, hanem hitelesen képes az érzésekről énekelni, valamint a japán átlaghoz képest igencsak mély hangjának köszönhetően igencsak egyedi színfoltja a jpop zenei iparnak. Csak az a baj, hogy egyre inkább úgy tűnik, hogy múlt időben beszélhetünk erről, ugyanis egyre kevésbé hallat magáról. Az utolsó önálló kislemeze 2009-ben jelent meg, stúdióalbuma pedig 2011-ben. Újabban digitálisan adják ki a dalait. És nem is drága, €0.99, emlékszem, próbáltam letölteni, de Magyarországra nem engedik, jogi okok miatt... Nagyon boldog voltam. Nem is tudok erre értelmesebbet írni, mert el nem tudom képzelni, milyen jogi problémák lehetnek abból, ha valaki Magyarországról letölti a dalait. Na mindegy, ez van. Azért remélem, hogy a CD-s kiadásra is vissza fog egyszer térni.
Azért van egy pár dal, amik éppen csak hogy kiestek a 20-as listából, de egy pár szót mindenképp érdemelnek, hiszen ezek is méltán emelik az énekesnő hírnevét:
Persze nem szomorú balladáktól fog hemzsegni a 20-as lista, hiszen pozitív érzésekről másképp is lehet énekelni. Minden ki fog derülni holnaptól. Tartsatok velem, hogy megismerjétek Japán egyik legszebb hangú énekesnőjét. Természetesen YouTube videókkal lesznek a dalok "illusztrálva", hogy ne csak üres szavaknak tűnjenek az írásaim.
Ma reggel kedvem volt játszani a Mario Party 5-tel, így lenyomtam egy 20 körös játékot. Valószínűleg megváltozott a játékokhoz való hozzáállásom, ugyanis ezt a részt mindig unni szoktam, de most kifejezetten élveztem. Inkább az lehet, hogy mivel eléggé ritka lett ez a játék, ez ad neki egy extra eszmei értéket. Amúgy nemrég néztem Mario Party 6-ot eBayen, 13.000 forint körül van a dobozos, mikrofonos, úgyhogy az még várat magára, pedig az sokkal jobb lett az 5. résznél.
Mondjuk, majdnem nem tudtam játszani, ugyanis nem találtam a GameCube memóriakártyákat. Elég kicsik, úgyhogy féltem, hogy eltűntek valahol. Sok helyen néztem szét, aztán végül a GameCube tokokban kerestem. Néztem, és pont az utolsó kettőben volt benne. :D A GameCube-ról tudni kell, hogy bár lemezes, de mivel nincs a konzolnak saját memóriája, ezért csak külön memóriakártyára ment. Szerencsére a cégnél gondoltak arra is, hogy milyen praktikus a tokjában tartani, ezért odakerült. Mostanság egyébként tényleg olyan érzésem van, hogy többet ér a GameCube, pedig amikor megvettem, igencsak kiábrándult voltam az akkor általam ismert játékkínálata miatt, minden régebbi Nintendo gépen megkezdett széria sorra alulteljesített GameCube-on. Aztán, ahogy jött a Zeldás korszakom, beszereztem a Wind Wakert, máris sokat változott a véleményem. Most a retro-mivolta emeli fel.
Csak két GameCube controllerem van,egy lila és egy fekete. És ahogy megjelentek a különböző színek, úgy határoztam, hogy a következő színekben lesz nekem meg a 4 GC controller: lila, fekete, ezüst, fehér. Így most néztem eBayen, hogy mennyiért találok. Majdnem meg lettem tévesztve, ugyanis volt egy fehér színű, ami megszólalásig hasonlított az eredetire:
Majdnem lecsaptam rá, mert éppenséggel meg tudtam volna venni, de ott sántított a dolog, hogy hiányzik a felirat. Először az volt a gondolatom, hogy hát a többi színűre is fehérrel van írva, ezen biztosan nem látszik. De csak nem hagyott nyugodni a dolog, inkább megnéztem Google-ben, és bizony másképp néz ki az eredeti:
Azért, ha nagyítóval meglessük, itt-ott fellehetők különbségek, és a felirat is jelen van szürke színnel. Na, ennek tudatában jobban szétnéztem eBayen. Az a kezdeti 5 fontos igen kedvezőnek tűnő ár azonnal megugrott 30-40 körülire. Nem olcsó mulatság...
Ma megérkezett a CDJapantől a legújabb CD rendelésem, az új Yondemasuyo, Azazel-san kislemez. Tényleg nagyon megszerettem ezeket a dalokat, tudtam, hogy eredetiben is be akarom szerezni, erre most adódott lehetőség.
Most néztem meg az anime első évadának utolsó részét, és teljesen oda meg vissza vagyok tőle. Olyan jó csattanóval zárták, hogy teljesen libabőrös lettem a végére. Nem hiszem el, hogy egy komolytalan, paródia animének ilyen jól meg lehet csinálni a végét! Ez a sorozat nagyon jól megmutatja, hogy viselkedik az emberiség, nem véletlen vannak a mellékszereplők olyan rondára megrajzolva.
És a széria végére hagyták azoknak az "embercsoportoknak" a bemutatását, akik azt hiszik, hogy büntetlenül játszhatnak istent. Nagyon durva az, ahogy végül megbüntetik azt a faszit - aki egyébként a legrondábban van megrajzolva, nem mellesleg angyalnak hiszi magát - aki elviszi Beelzebub grimoire-ját az istenének. Legalább is azt hiszi, hogy elviszi neki, ugyanis a táskájában "csak" 3.000.000 yent talál, amit az az öregasszony adott neki, aki elhitette vele, hogy őt meg fogja segíteni a könyvvel, tálcán kínálja neki, még a kisujját se kell érte mozdítania, csak szóljon, és minden kérése parancs. Csak hogy az élet semmit nem ad ingyen, és végül megkapja a magáét. Egyébként azt a hatalmas mennyiségű pénzt az öregasszony eredetileg Rinkónak akarta adni, amolyan kísértés gyanánt, úgy tukmálta rá, hogy fogadd már el, hát a tiéd. De ő csak azért sem vette el, sőt a végére kirohant a szobából. Végül is megkapja méltó jutalmát, hiszen ő jó öregasszony, elbújtatta a grimoire-t. Ugyanezt mondta annak a pasinak, és ő is elhitte. Ez az idős néni nagyon jó példa arra, hogyan lehet kijátszani azokat az embereket, akik azt hiszik magukról, hogy istenek. Minden embernek megvan a maga gyenge pontja, mindenkit be lehet etetni valamivel, csak ki kell találni, hogyan. Az anime arra mutat rá, hogy hitessük el vele, hogy ő a pártfogoltja, és mindenben segít neki. A legkönnyebb módszer egyébként az, ha megsimogatjuk az egóját. Akkor mindent elhisz nekünk, és nem veszi észre, hogy az a bizonyos "korona", amit a fejére teszünk, és amiről ő azt hiszi, hogy attól lesz ő király, az valójában a balekok bohócsipkája.
Amiben még tarol az anime, hogy a főtörténet lezárásával sincsenek vége a tanulságokkal teli csattanóknak. Amikor Rinko és Azazel-san keresik Beelzebub-ot (azt hitték, hogy meghalt, ugyanis minden démon meghal, akinek a grimoire-ját felviszik a mennybe) azt látják, hogy a kedvenc kajáját eszi - a szart. Ez nem vicc, Beelzebub kedvenc kajája a szar, konkrétan úgy mutatkozik be, hogy WC-n ül, és csinálja a kajáját. És amikor Rinkóék rátalálnak, látják, hogy mit csinál, mintha azonnal megbánnák, hogy a keresésére indulnak... Ennek a tanulsága az, hogy mindenkinek van hibája, és mindenkit akit szeretünk, a hibáival együtt kell szeretni.
Nagyon tetszett még a leges legvége, amikor szeretett "angyalunk" édesanyja hiányolja a fiát. Mintha késne... Naná, hogy "késik", hiszen penitenciaként vissza kellett mennie, hiszen nem teljesítette az istenének tett ígéretét. A drága jó édesanyja végsőkig támogatta egyetlen kisfiát cselekedetében, és az, hogy várja, az azt jelenti, hogy sokan szentül meg vannak győződve arról, hogy az ő ideájuk a legjobb, és minden más ember hülye. Kapják ugyan folyamatosan az intő jeleket arra, hogy térjen már észhez, de nem esik le nekik. Azért, mert annyira igaznak gondolják a saját gondolataikat, hogy mindenki más, aki rá próbál világítani, hogy rossz úton jár, majd őt fogja megleckéztetni az élet. Pedig nagyon könnyen megeshet, hogy fordítva fog megtörténni. Nekem az a tapasztalatom, hogy az élet nagyon is igazságos, és ha nem is azonnal, ha most még nagyon úgy látszik, hogy hülyéknek áll a világ, valamilyen módon meg fogja kapni a büntetését, és azt nem fogja zsebre tenni. Ez a bizonyos büntetés lehet egy kínkeserves, hosszan tartó betegség, mely úgyis halállal végződik, mert gyógyíthatatlan. Nem lennék a helyében...
Ami még nagyon jellemző az emberekre, amikor az angyal megmutatná a grimoire-t, és az istene mindenféle idétlen poénokat mutat neki (nagy "élmény" volt látni a szarós "poént", amikor ÉPPEN ESZEK). És hát az angyal nem nevet rajta. Na mi van, ezen nevetni kéne... Ez is nagy felismerés volt, hogy mennyire jellemző az emberekre, amikor van egy csapat, annak egy "istene" vagy vezetője, ő találja ki a poénokat, de mindenki csak úgy nevet rajta, és aki nem teszi ezt, azt kiközösítik. Az a helyzet, hogy ha az ember bekerül egy csapatba, ott önkénytelenül rá is vonatkoznak a csapat által előírt íratlan szabályok. És ha azokat valamelyik nem tartja be, vagyis elkezd másként viselkedni, azt kinézik a többiek. Ennek a jelenetnek az az érdekessége, hogy pont egy "csapattagot" tett próbára a főnök, az isten, valószínűleg tudta, hogy a csalódottsága miatt nem fog tudni nevetni a poénjain.
Szóval az utolsó rész tényleg ott volt. Még hogy az utóbbi 5 évben nem csinálnak innovatív animéket! Tessék leülni a Yondemasuyo Azazel-san elé! Én még nem láttam ehhez hasonlót, és élmény volt. Alig várom a második évadot, állítólag, az még brutálisabb, mint az első. Ez még nézhető, még annak is talán, akik nem szeretik az ízléstelen poénokat, de a Z-vel elvileg csínján kell bánni. Állok elébe!
Most láttam, hogy két borítója van a Wii-s kiadású Pikmin játéknak. Bescanneltem mind a kettőt, de ha már azokat is, akkor úgy voltam vele, hogy a GC-s is legyen kint, az is megvan nekem:
A képekre kattintva természetesen óriás méretben is megtekinthetők. 300 dpi-ben tud a scannerem scannelni, szerintem ez optimális méret, bár láttam 600 dpi-s scanneket. Hatalmasak voltak. És akkor íme a Wiis borító, ezt látjuk kívül:
És a másik, ez van belül. Írva is vagyon, hogy ha akarjuk, kicserélhetjük:
Hát nem volt kérdés, hogy kicseréljem-e, az eredetileg belső egyértelműen jobban néz ki. A külső inkább csak promóciós célokat szolgál, hogy ezzel is felhívják a figyelmet, hogy mitől új ez a Pikmin kiadás. De a belső értelműen menőbb.
2013. november 6-án új kislemezzel jelentkezik az angela ANGEL / Tooku Made lesz a címe. Nagyon remélem, hogy ANGELa lesz írva a borítóra, de ami hasonlóképpen megmosolyogtatott velük kapcsán az az, amikor 2013. április 24-én megjelent a ZERO albumuk, akkor Kuribayashi Minami egy ZERO!! nevű kislemezt adott ki ugyanazon a napon. Mondjuk az kifejezetten jó dal lett tőle, Kuribayashi Minami dalai nagyon egy kaptafa, és nagyon ritkán keltik fel az érdeklődésemet, a ZERO!! ebbe a kevésbe tartozik. Amúgy az új angela kislemez a COPPELION anime opening és ending dalai, majd az őszi szezonban lesz látható. Kíváncsi leszek rá, ahogy így beleolvastam a történetben ilyen scifi-szerűség lesz. Ha már itt tartunk, a másik anime, ami érdekel az őszi szezonból, az a WHITE ALBUM 2. Nem láttam az első szériát, csak onnan jegyeztem meg, hogy a két endinget Suara énekelte, majd megnézem az első szériát, mielőtt elkezdődik a második.
De térjünk is rá a tárgyra. Régóta kíváncsi vagyok, hogy milyen lehet a KINGS videoklip, de eddig nem volt sehol sem elérhető, mert a kislemez CD + Blu-ray kiadásban jelent meg (a CD only mellett), és azt kevesen vásárolhatták meg, mert eddig nem láttam teljesben a videoklipet, és csak a CD only kiadás scannelt borítója érhető el. Végül a YouTube-on kerestem rá, csak a rövidített videoklipet találtam meg, azt is King Records töltötte fel:
Persze nincs semmi baj azzal, hogy ők tették fel, de akkor várható volt, csak a rövidítettet teszik fel, amolyan ízelítőként. Amúgy én másfajta klipet csinálnék erre a dalra, komolyabbra venném a figurát. Meg találtam egy beszélgetést, ahol az együttes tagjai a kislemezről beszélgetnek:
Megmosolyogtató atsuko bakijai. :)
Na, ahogy ígértem, külön postban írok a Leeával történt beszélgetésünkre. Előrejelezte a post elolvasása után, hogy majd élőben megbeszéljük, mert volt egy-két félreértés, meg elsiklottam egy-két fontos dolog mellett. Lássuk is:
Én egyébként azt hittem, hogy "csak" olyan szinten, nem vettem figyelembe dolgokat, mint a K animében, ehhez képest olyan dolgokat mondott, amikben egyébként maximálisan igaza volt, de akkor annyira lesújtott, hogy azokra nem figyeltem, amikre felhívta a figyelmemet. Két dolog miatt is: Egyrészt mert totálisan félreértettem az animét, másrészt meg, ahogy írta a fórumban, én tényleg úgy értelmeztem, hogy nem olyan nagy dolgok, már csak azért is, mert most beszéltük csak meg, de ha ott - ha csak egy mondatban is - de kiírja, hogy fatális hibák vannak benne, akkor lehet, hogy rejtetté tettem volna azt a postot. SPOILER Mint kiderült, Sugou nem halt meg azáltal, hogy elvágta a torkát (mivel csak belevágott), amikor Kirito bemegy a kórházba, akkor el is mondja Asunának, hogy a rendőrség érte jött. Ez nekem teljesen kiesett, mert csak az ordítást hallottam, meg a messzi képet láttam, ezért én abban a hitben éltem, hogy intézhetik a temetését. És emiatt annyira le voltam döbbenve, hogy ennyi volt? Ezt akarják lenyomni a torkomon? Hogy pár percig bár láttam, hogy mi történik, de a szövegre nem figyeltem tudatosan. A másik meg Asuna "börtönléte" az ALFheim Online-ban, amit említettem is, hogy mi ez a furcsa szerepváltás. Leea ekkor olyan információáradatot zúdított rám ezen a téren, amiről SOHA ÉLETEMBEN nem hallottam. Az egy dolog, hogy a videojátékos kultúrám 98%-a a Nintendótól származik, de hogy olyan Asunának olyan játékosbéli tulajdonságait halljam, amiről tényleg még életemben hozzá se szagoltam, az nagyon furcsán érintett, mert azért itt-ott olvasgattam XBOX, PS játékokról, még ha nem is mélyrehatóan. Mint kiderül, ez a GM, és a karaoke fórumban kérésemre elmagyarázta, hogy megy ez a rendszer. SPOILER VÉGE Nagyon bántott, hogy ennyi minden mellett elsiklottam az animében. Ez persze nem azt jelenti, hogy félteni kell engem, hogy jaj, nehogy kimondják nekem az igazságot, mert akkor szegény picik lelki világomnak annyi, pont ellenkezőleg. Én rendkívül becsülöm azokat az embereket, akik őszinték velem, és ezért is szeretek Leeával levelezni, mert őszintén nyilvánul meg előttem. Az, hogy fáj esetleg, az legyen az én dolgom, felnőtt ember vagyok, fel tudom dolgozni. De az tény, hogy nagyon kerestem az okokat, hogy mi lehet az, ami miatt ennyire elsiklottam ezen dolgok mellett. De nem is ez a legdurvább, hanem hogy meg sem fordult a fejemben az, hogy esetleg bármi is hibádzik az elméletemben, a képek alapján annyira nyilvánvalónak tűnt, hogy itt az anime bukott hatalmasat. Valamint amiatt is gondoltam, hogy adja magát ez a vége, mert a második felére tényleg nagyon vontatottnak éreztem az egészet, és valahogy az egész leszálló ágban volt nálam, és a végére padlót fogott. Igazából miután megbeszéltük a dolgokat, sokat javult az összkép, de nem annyit, hogy nyilvánosan megbánjam, amiket kiírtam, és penitenciaként százszor megnézzem az animét egymás után. Ugyanis ezután sokat agyaltam azon, hogy miért lehetett az, hogy ennyi dolog mellett csak úgy elmentem. Ez főleg annak fényében meglepő, hogy a K anime történetét - még ha ott is kihagytam 1-2 fontos dolgot - sokkal jobban össze tudtam rakni, pedig az bonyolultabb. Aztán arra jutottam magamban, hogy továbbra is ez az érzelmi szál, az új játék lassú folyása egyszerűen olyan változást okozott, hogy nem tudtam vele mit kezdeni. Ugyanis a második felével tényleg úgy voltam, hogy jó-jó, sőt még én is azt mondom, hogy megvan a maga értelme, főleg, hogy tisztábban látok, csak koránt sem kötötte le annyira a figyelmemet. És most ezzel a mondatommal elfogadom, hogy nem leszek népszerű, meg harapni fognak érte, de ebben részint az anime is hibás. Mert az igaz, hogy én is odafigyelhettem volna, de a történetnek is olyannak kéne lenni, hogy odavonzza a figyelmemet. De az biztos, hogy ha jön a második széria (már pedig jönnie kell, ez nem maradhat annyiban), akkor elsők között fogom leszedni, és megnézni, mert azt el tudom képzelni, hogy a kettő alkot egy teljes egészet, akkor lesz teljes a történet, és akkor teljesen másképp fogom látni az egészet. De Ninty ajánlott egy blogpostot, hogy olvassam el, és mivel ismerem annak szerzőjét (csak névlegesen, amúgy soha nem láttam, nem beszéltem vele), ezért nem volt nehéz rátalálni, meg is mutatom: SAO kritika. Kritika... nem kritizálja, legyalázza az animét, nagyon durva dolgokat írt. Egy-két dologgal egyetértek, mert leír jó dolgokat, de a nagyjával nem, mert a fogalmazási stíluson is meglátszik, hogy felnagyítja a problémákat.
Boldog születésnapot Magyar Anime Társaság! ^_^ Nagyon szép volt az ünnepség, kishíján túl is csordultam, mert azért én is már 2006 óta részese vagyok a jelenlétemmel a történetnek, és sok régi emléket láthattunk képekben. Azért a nagyon viszontagságos körülmények ellenére is megélni a 10. évfordulót, nagy teljesítmény. És azt gondolom, hogy azért nagyon sok mindent elértek annak érdekében, hogy az animés közösség mára ekkora lett, amekkora. Az, meg, hogy a MAT ennyire "kicsi" lett, az pont ennek lett az átka. De én azt gondolom, hogy annak ellenére, hogy sok dolog történt velük, azért méltán lehetnek büszkék magukra, és még előfordulhat, hogy a Pecsás conok rendszeresek lesznek. :)
Már csak azért is, mert sokan voltak. Az elmúlt évek MAT-os conjaihoz képest 2010-ig visszamenőleg összehasonlíthatatlanul sokan voltunk, alsó hangon 1.000 jegy biztosan elkelt (összehasonlításképp, a tavalyi aNiwaConon 336 jegy ment el). Nagyon úgy tűnik, hogy a Petőfi Csarnok az igazi helyszín egy AnimeConnak, és mivel úgy tudom, hogy az új vezetőségnek köszönhetően olcsóbb lett a bérlés, ezért várható, hogy ha sikeres volt ez a con, akkor lesz ennek folytatása.
Ma a 6.14-es vonattal mentem fel Pestre, eredetileg az egy órával későbbivel terveztem menni, de eszembe jutott, hogy Szolnokon az új vonatok járnak Budapestre. Egyszer utaztam rajta, akkor nagyon élveztem, ezért úgy voltam vele, hogy átszállok. Jó is volt azon utazni. Leea szokta mondani, akinek rosszat akar, hogy "vigyen el a MÁV", mert ő sokat utazik vonattal, és legalább ennyit szívott miattuk, úgyhogy azóta ez a szavajárása. Nekem most jót kívánt volna vele, azzal az új vonattal élményszámba megy az utazás. Ha lehetőségem adódik rá, ezen túl mindig át fogok szállni. A vonatút alatt Mario Party DS-sel, és Mario Kart DS-sel játszottam. Egy pillanatra elfelejtettem, hogy németre van állítva a Nintendo 3DS-em, és tisztára meglepett, hogy minden németül van. De tényleg mindent lefordítanak: A minijátékok neveit is, de amin nevettem: Dry Bones-nak is van német neve: Knochentrocken. Nagyon vicces, pontosan azt jelenti, mint az angol neve, csak fordítva van. Knochen: csont, trocken: száraz. A vonat egyébként nagyon jól ment, pontosan megérkezett. Pesten volt egy kis bolyongásom, mert a 79-es trolival akartam menni (mint a régi szép időkben), ám az a járat újabban nem jár hétvégenként, úgyhogy vissza a Keletihez, akkor 80-as troli, és onnan 1-es villamos. Azt láttam, hogy a piacot jelentősen kibővítették. Amikor megérkeztem, felhívtam bagszit, hogy szóljon LernenBoy-nak, hogy megérkeztem, kérem szépen a jegyet, amit megvett nekem. Kisvártatva ugyan, de megérkezett LL és Lernie, aki a kengurus furry jelmezében volt. Nagyon durván nézett ki. Szerintem az a jelmez már pont azért jó, mert elszigeteli azt a nagy meleget, ami kint volt. Bár nekem ez a 31-32°C meg se kottyan, ugyanis nagyon szeretem a nyarat. Pont a 35°C feletti hőmérsékletben érzem magam igazán elememben, nekem a 40°C az ideális volt 2-3 hete. Eredetileg a konzolokat akartam megnézni, de ha már útba esett a karaoke, akkor nézzünk be. Szokás szerint (sajnos) sötét volt, és megint nem volt annyira levegő, de mintha lett volna légkondi, nem volt annyira meleg még a nap végén sem. Sokan jelen is voltak, akik számítottak. Leeával beszélgettem, amit elkezdtem írni ide, de annyira hosszú lett, hogy úgy döntöttem, hogy külön postot szánok neki, nem akarok akkora kitérőt tenni.
Egyébként mindenkit szívesen láttam karaokés körletben, de most inkább a konzoloknál voltam, mert sok ismerős volt, akivel nagyon rég nem találkoztam: LL, V-ADi, Ninty, Truner, Sparrow, Orcface, Dash, Ragnaros sőt még bagszit is rég láttam. :D Nagyon jó volt találkozni velük, de nem akarok túl sok pénzt költeni utazásra, mert nagyon drága a vonatjegy: alsó hangon 6.820 pont oda-vissza, pont +590 forint a gyorsvonati pótjegy szintén retúrban, és nem akarok vonatozásra ennyi pénzt költeni. Most csak a nagyobb rendezvényekre megyek el, amíg itt maradok Békéscsabán, aztán ha lesz szerencsém visszakerülni Pestre, akkor majd természetesen megint fogok járni 3DS Hungary, és Pokétalikra. Játszogattunk, beszélgettünk, Ninty-vel és Trunerrel kipróbáltuk a N64-es Diddy Kong Racinget, köszönő viszonyban sincs a Mario Kart 64-gyel, pedig ez még a Rare nagyon igényes időszakából származik. Két miniverseny volt a konzolon, ami érdekelt, a Super Smash Bros. Melee és a Mario Kart Wii. A versenyek előtt megnéztem a piacot a fentebb említett két jómadárral, és Ayu is csatlakozott hozzánk. Semmi érdekeset nem találtam a piacon, de szétnézni megérte, rég voltam ott. De aztán siettünk vissza, mert verseny van. Erre a két versenyre konkrétan csak mi, egy páran jelentkeztünk, amire én jelentkeztem, a Narutóson voltak sokan. A SSBM-ben az első fordulóban továbbmentem, de a másodikban azonnal elvéreztem, viszont a Mario Kart Wii versenyt magasan nyertem. Jó, most nem voltak itt olyan nagymenők, mint a Gábor, a Cater, akik Mario Kart-zsenik, ezért a magam (egyébként nem kis szintű) tudásával könnyedén tudtam nyerni. a Super Smash Bros. széria továbbra sem az én asztalom, nekem az a játék valamiért nem megy. Azt lehet, hogy azért, mert nem öltem bele 1000+ órákat, mint pl Krisi vagy Cater? Ő ugyanis ennek a szériának is koronázatlan királya.
A Mario Kart Wii verseny után Ninty-vel kicsit kimentünk levegőzni, mert hiába volt kinyitva minden nyitható ablak, semmi levegő nem volt, és meleg is volt. Két kört tettünk meg a Pecsa körül, közben sokat beszélgettünk. Aztán mentünk is vissza, mert már haza akart menni. Én a karaoke terembe mentem vissza, mert feliratkoztam egy számra, de csak most tudtam elénekelni. 29-es voltam, de már a 45-ös környékén jártak, de mivel látta Daki, hogy visszajöttem, ezért kiszólított. Most csak egyszer énekeltem: Slayers: feel weel. Most nem ment annyira, mint 4 hete MondoConon, nem tudtam teljesen odafigyelni, de azt érzem, hogy azok a pozitívumok, amiket akkor tapasztaltam, megvannak bennem, csak fejleszteni kell azokat.
Nem sokkal az énekem után volt a nagy MAT születésnap, de előtte kiértékelték a nagy kvízt, amit a 10. évforduló alkalmából töltöttek ki az animerajongók. Azt ígérték, hogy ki fogják majd tenni, egyelőre még nem találtam meg, de már az önmagában csodálatos eredmény, hogy kb. 3.410 ember töltötte ki, és a legidősebb egy 63 éves egyén volt, isten tartsa meg jó szokását. Ami érdekes volt számomra, az a kérdőívet kitöltők aránya országszerte. Az világos, hogy Budapesten van a legtöbb anime rajongó, de hogy 25%, azt azért durvának tartom. Pest megye 9%, a többi 66%-on osztozik a többi 18 megye. Békés megyéből csak 2% töltötte ki, de amúgy a 3-4% az átlag. Volt egy pár 5%-os, de afölé egy megye nem ment. Többre nem nagyon emlékszem, majd lessétek a MAT vagy az AnimeCon honlapját, ha majd kiteszik. Nyilván a Bleach, Naruto animék a legmenőbbek, ezek azóta sem változtak. A kiértékelés után felment sok egykori és mai MAT-os a színpadra, megjött a torta, és a jelenlegi, valamint az előző elnök egyszerre fújták el a gyertyát. Közben képekben ilyen emlékvideó ment az egész 10 év történetéről. Érdekes volt látni, hogy milyen régóta részese vagyok a jelenlétemmel ennek a közösségnek, animerajongásnak, stb. Tortavágás után bejátszották az animés szerintem-videót, amit még 2005 környékén csináltak, és még ma is nagyon élvezetes volt látni. Csak jóval később láttam először, amikor bagszi megmutatta nekem. Szerintem nagyon jól meg lett csinálva.
Aztán visszamentem a karaoke terembe, hátha van valami, ugyanis a születésnapozás miatt szünet volt. Még ott elbeszélgettek egy páran, inkább a konzolterembe mentem át, feltöltöttem ott a 3DS-emet, mert már merülőben volt. Egyébként feltűnt nekem, hogy MAT-os conokon mintha több ázsiai lenne. Most két eset van: Vagy tényleg többen járnak, vagy mivel MAT-os conon effektíve kevesebben vannak, ezért nagyobb az arányuk. Amikor visszamentem a karaokéhez, már nem sokat láttam az énekekből, mert utána MAT-os beszélgetés volt. Nem sokat hallottam belőle, mert elhúzódott, ezért Narumival elkezdtünk beszélgetni, ami annyira komolyra fordult, hogy kimentünk, hogy megbeszéljük. Sajnálom, hogy nem tudtam már sokáig maradni, de ha biztosan el akarom érni az utolsó vonatot, akkor 18.15-kor indulnom kellett. El is kísért az 1-es villamosig, de a megállónál eszembe jutott, hogy ott felejtettem a 3DS-emet. O_O Na, rohanás vissza érte, és vissza az 1-es villamoshoz. Jól esett beszélgetni vele, mindig feltölt, ha valakivel őszintén beszélgethetek. Akkor sem voltam társaság nélkül, amikor visszatértem, itt LyraEvi ért el a barátnőjével. Egészen jókat beszélgettünk, de itt meg a 80-as troli sürgetett, úgyhogy majd E-mailen folytatjuk.
Még volt 20 perc a vonat indulásáig, nem is gondoltam volna, hogy ennyivel közelebb van a Petőfi Csarnok tömegközlekedéssel, mint a HungExpo. Most is probléma nélkül hazaértem. Nekem eddig nem volt sok problémám a MÁV-val, bár az én nem is utazok annyira sokat vonattal, de amennyit igen, azok többségében rendben voltak a dolgok. Egyedül a higiéniai állapotok azok, amik miatt nagyon harapok a MÁV-ra, és egyelőre nem nagyon van látszata a gyorsvonati pótjegynek. Már csak ezért is fogok Szolnokon átszállni. Az AnimeCon nagyon jó volt, méltóképp ünnepelték meg a 10. évfordulót. Remélhetőleg a 15. is hasonló lesz. Persze közben legyen egy jónéhány AnimeCon.
A Media Markt-ban kiárusításban vannak a Wii játékok, 2.000 forintért. Fel is lelkesedtem, mert láttam az akciós újságban, hogy a Pikmin is jelen van, és elképzeltem, hogy mennyi menő játék lehet olcsón. Sajnos csalódás ért, egyrészt mert csak az a három játék volt akciós, melyek a prospektusban is láthatók, másrészt, meg a Pikmint eredetileg tegnap akartam megvenni, de nem volt akkor, de mondta az eladó, hogy valószínűleg mára megérkezik, és valóban. Egyébként Nintendo 3DS játék akciók is vannak, de azok azért viccesek, mert itt, a békéscsabai Media Markt-ban egy árnyalattal olcsóbbak a 3DS játékok. Tehát nem az az ár, ami miatt rohanni kellene megvenni, de a 11.990 forintos árat elfogadhatónak tartom. Viszont a katalógusban meghirdetett "akciós" ár 12.990 forint, és meg kellett emelni azoknak a játékoknak az árát csak azért, hogy akciós legyen. Nagyon vicces. Legalább a Pikmin emberi áron van, erre a játékra egyébként is rég pályáztam, de jól tettem, hogy soha nem vettem meg, mert most találtam meg a legolcsóbban. Ez a játék egyébként nagyon jó. Egyedi, teljesen új, de tetten érhető benne a Nintendo feeling. Az ötletek nagyon tetszetősek.
Captain Olimar a játék főhőse, aki éppen hazatartott az űrben, a Hocotate bolygó felé, amikor egy üstökös az űrhajójának csapódott, így az megrongálódott. Egy bolygón ért földet, ott szóródtak szét az űrhajóinak darabkái. 30 nap áll rendelkezésünkre összegyűjteni őket, ugyanis Olimar-nak pontosan 1 havi oxigéntartaléka van. És 30 űrhajódarabka van szétszóródva, így egy napra jut egy.
Az első nap rém könnyű, az arra szolgál, hogy ismerd ki a játék alapjait, és ismerd meg a Pikmineket. A másodikban, amikor már az ellenségek is megjelennek, akkor velük is végezni kell, de nem ezért ért itt véget a játék nálam. Hanem mert a következő út a vízen keresztül vezetett, én meg boldogan elindultam felé, csak azzal nem számoltam, hogy a Pikminek nem tudnak úszni. Mind a 49 belefulladt a vízbe...
De szeretném folytatni, mert iszonyatosan feelinges. A táj is nyugtató hatású, de a zene az, ami igazán megadja a hangulatát a játéknak.
Legalábbis nálam, ugyanis ma láttam az utolsó részt. Hogy őszinte legyek, nekem nem jött be a vége. Amekkora lendülettel, lelkesedéssel, és elánnal néztem az első felét a sorozatnak, a másodikra ez úgy apadt el. Nekem az egész ALFheim Online játékvilág nem jön be, nagyon disszonáns a SAO világához képest, bár tény, hogy kellemes volt látni az elfeket, tündéreket, nincs olyan Nintendós, akinek ne egyből a The Legend of Zelda széria ugrana be a jelenetek láttán, de mégis...
Mindazonáltal én értem, hogy mire föl a váltás, ugyanis az egész második fele az animének (kb. 15. résztől) már csak abból állt, hogy Kirito hogy menti meg Asunát, és mitől lehetne szebb, mint egy ilyen fantázia-tündérvilágban megvalósítani mindezt. Néhány napja Tukeinonnal leveleztem, és ő világított rá néhány jogos hibára az anime kapcsán. Az egyik legfontosabb, Asuna szerepe hogy megváltozott az új játékban. A SAO-ban szinte amazon volt, Kiritóval együtt harcoltak a gonosz ellen, majdhogynem egyenrangú párnak lehetett kikiáltani őket, de aztán jön a váltás, hogy elrabolják, és mintha kiszívták volna minden erejét, csak tűri, hogy ő egy fogoly, és várja, hogy Kirito, a világ hőse majd jön, és megmenti őt. Bár az utolsó részekben kiderül, hogy egyáltalán nem egyszerű bejutni oda, ahol Asuna raboskodott, de meg merem kockáztatni, hogy Asuna egymaga is kiszabadult volna, ha nem veti alá magát a szerepének. Ez most egy anime karakter esetében kicsit hülyén hangzik, de remélem, hogy érthető, hogy mire gondolok. ^^'
A másik nagy furcsasága - mert ez nem is negatívum - ez a nagy kusza érzelmi szál, ami Kirito és Sugu között van. Unokatestvérek (kezdjük ott, hogy elsiklottam emellett, és bár értettem, hogy adoptálták, de ez valahogy kiment a fejemből, ezért abban a hitben néztem az animét, hogy testvérek), de Sugu beleszeret Kiritóba. Ez még csak hagyján, de a csavar ott van, hogy bár Sugu idegenkedik a videojátékoktól, ám bekapcsolódik az ALFheim Online játékba, és én végig abban a hitben éltem, hogy Sugu végig tudta, hogy az unokatestvére az, akivel találkozik a játékban, és valójában azért kapcsolódott be, hogy segítsen neki megmenteni Asunát. Csak Kirito nem tudott róla. Ám a 22. részben kiderült, hogy egyáltalán nem tudtak egymásról, Sugu teljesen kétségbeesik, amikor megtudja, hogy ki az, akivel játszott. A poén ugyanis ott van, hogy beleszeretett abba a srácba, akivel együtt volt a játékban, de nem tudta, hogy ugyanabba a fiúba szeretett bele, mint akibe a valóságban. Szegény lányt, komolyan mondom, annyira sajnáltam. ^^' Egyébként azért is hittem azt, hogy az unokatestvére megsegítésére ment a játékba, mert amikor Kiritóék kijöttek a SAO-ból, akkor Sugu többször átölelte őt, hogy minden rendben lesz, és bármiben segít neki.
Az utolsó rész sem tetszett, ahogy le lett zárva az a "nagy" harc Asunáért. Azt láttam, hogy a faszi (nem jut eszembe a neve) miket csinált Asunával, és ezt nagyon jól le is rendezték a játékban, az nagyon jó volt. De hogy a való világban Kirito elveszi a kést, és elvágja vele a torkát... Ez nekem egyáltalán nem jött be. Egy játék keretén belül sok mindent meg lehet csinálni, de a való világban így lerendezni egy "vitát", inkább egy alávaló ember tenne ilyet, nem pedig egy hős. És ez már csak azért is csalódás nekem, mert bevallom őszintén, az elején nekem nem tetszett, hogy két szereplő összejön a 10. részre. De próbáltam elhesselgetni ezeket az érzéseket, mert azt gondoltam, hogy csak irigységből nem tetszik, mert de jó lenne nekem is olyan szerelemben élni... Aztán a 12. részben bejött a kislány, Yui, akinek ugye senkije nincs, és olyan boldog volt, hogy egy férfi és egy nő mellett ébredhetett fel, rögtön papa-mama lettek neki. Most eltekintenék attól, hogy 16 évesen kicsit furcsa szülői szerepet adni két embernek, mert megvan ennek a maga értelme. Én ezt úgy dekódoltam magamban, hogy attól, hogy valaki más, neki ugyanúgy szüksége van az érzelmi biztonságra. Yui mássága abban merül ki ugye, hogy ő egy program. Majd jött a 14. rész, ahol csak lestem, hogy mit meg nem csinálnak... Nagyon messzire mentek el a történetben, ráadásul a SAO játékszabályainak megszegésével folytatódhatott csak a történet. Ugyanis Kirito és Asuna is meghaltak, és aki abban a játékban meghal, az a valóságban is eltávozik ugye, és ők ketten a való életben mégis tovább élnek, ezért nem tudtam elképzelni, hogy hogyan tovább. Aztán jön az új játék, ahol a szerepek megváltoznak. És mondom, ahogy a játéknak vége lett, az tetszett, mert ott, abban a közegben tényleg láthattuk, hogy végzi egy alattomos, gyáva ember, akinek csak a saját érzései szentek. De ahogy a való világban véget vetettek ennek, az nagyon nem jött be. Pedig pont azt vártam, azért is próbáltam a negatív érzéseimtől elhatárolódni, mert abban reménykedtem, hogy a végére látni fogom, hogyan lehet hősiesen küzdeni a szerelemért, de így... Én senkinek az életét nem venném el, hát ki vagyok én, hogy rendelkezzek más felett. Mindnyájan emberek vagyunk, ha ő istennek hiszi magát, és azt hiszi, hogy bármit / bárkit megkaphat könnyen, akkor az élet úgyis benyújtja neki a számlát, és az egyáltalán nem lesz olcsó. A szerelmi szál miatt meg nem hiába volt rossz érzésem.
Tehát, ahogy összegezni tudom a gondolataimat, az első fele, a SAO egy dinamikus, pörgős játék, imádtam, egész nap a fejemben volt a történet, alig vártam a folytatást, majd jött ez a szerelem, és aztán az ALFheim Online, ami egy vontatott, lassú történetet hozott magával, ahol már csak a két főszereplőn volt a hangsúly, mindenki más eltűnt. Megvan ennek is a maga értelme, de mintha két külön animét láttam volna, valahogy nem tudom a két játékot összekapcsolni. Hát, nem tudom, hogy mit mondjak így a végére, nagyon sajnálom, hogy így alakult, pedig annyira vártam. De az látszik, hogy jön a folytatás, kíváncsian várom a Sword Art Online II-t, vagy amilyen alcíme lesz. De még a mangának meg a Light Novel-nek sincs vége. De ha az ad egy kerek egészet, akkor még változhat a véleményem jó irányba. :)
Lassan a végére érek a To Aru Majutsu no Index II animének, így volt szerencsém a második openinghez, melyet ugyanúgy Kawada Mami énekel, mint az elsőt. Ez egyértelműen jobban tetszik nekem. A No Buts! nekem túlságosan erőszakos, viszont ez a See visionS eléggé rejtélyes. Tipikus trance dal, amivel nagyon vigyázni kell, mert aki rákap, az függő lesz. Ilyen volt nálam az első széria első openingje, a PSI-missing, azt is sokat hallgattam. Az eltorzított hang teszi elsősorban titokzatossá, az I've Sound megint bebizonyította, hogy érti a dolgát. Viszont a videoklip nekem annyira nem jött be:
http://www.youtube.com/watch?v=BQAnRJU9WzAAmúgy az anime egészen jó, de nem gyakorolt rám nagy hatást, de Index-san miatt emlékezetes marad számomra.
Köszönet Leeának a romanizálásért. :)
Kanji dalszöveg
Sticky Lucky Stupids. Ah yeah! It's so crazy
Sticky Lucky Stupids forever.
チョコレートで乾杯しましょう
タルトのテーブルクロス
このジェリービーンズの器も
悪魔だって喜ぶ
甘いサプライズ
Dive into party night パジャマのままカラフルなキャンディの海
(スキ?キライ?スキ?キライ?スキ?キライ?スキ?キライ?スキ?キライ?スキ?キライ?キ・ラ・キ・ラ)
Dive into sweet sweet night 深まる夜 Let's dance Let's drink 大騒ぎ
(スキ?キライ?スキ?キライ?スキ?キライ?スキ?キライ?スキ?キライ?スキ!?)
クラッシュゼリーに弾かれて
肩を組んでへべれけ歌う
悪ノリが過ぎて怒られて
クスり笑うミラーボール
もう一度乾杯をしましょう
長い夜なのだから
ふかふかなシューの肘掛と
包み込む香りはプティングのようね
Dive into party night オレンジペコにお気に入りのナンバーをかけて?
(スキ?キライ?スキ?キライ?スキ?キライ?スキ?キライ?スキ?キライ?スキ?キライ?キ・ラ・キ・ラ)
Dive into sweet sweet night 明けていく夜 Let's dance Let's drink 大騒ぎ
(スキ?キライ?スキ?キライ?スキ?キライ?スキ?キライ?スキ?キライ?スキ!?)
ビターな夜を飲み干して
パレードまだ悪魔は踊る
鏤められた甘い罠に
角砂糖の夢見ながら
Unlucky ah ah
Stupids ah ah
La La La La
寝ぼけながらいつもおかえり(おかえり)
呟いたらきっときっと届いてる届いてる
(スキ?キライ?スキ?キライ?スキ?キライ?スキ?キライ?スキ?キライ?スキ!?)
クラッシュゼリーに弾かれて
肩を組んでへべれけ歌う
笑い疲れて眠い顔に
それじゃあまたねオヤスミ
Sticky Lucky Stupids. Ah yeah! It's so crazy
Sticky Lucky Stupids forever.
Sticky Lucky Stupids. Ah yeah! It's so crazy
Sticky Lucky Stupids forever.
Romaji dalszöveg
Sticky Lucky Stupids ah, yeah.
It's so crazy
Sticky Lucky Stupids forever
CHOKOREETO de kanpai shimashou
TARUTO no TEEBURU KUROSU
kono JERII BIINZU no utsuwa mo
akuma datte yorokobu
amai SAPURAIZU
Dive into party night PAJAMA no mama KARAFURU na KYANDI no umi
(SUKI? KIRAI? SUKI? KIRAI? SUKI? KIRAI? SUKI? KIRAI?
SUKI? KIRAI? SUKI? KIRAI? KI-RA-KI-RA)
Dive into sweet sweet night fukamaru yoru Let's dance Let's drink oosawagi
(SUKI? KIRAI? SUKI? KIRAI? SUKI? KIRAI? SUKI? KIRAI?
SUKI? KIRAI? SUKI!?)
KURASSHU ZERII ni hajikarete
kata wo kunde hebereke utau
waru NORI ga sugite okorarete
KUSURI warau MIRAA BOORU
mou ichido kanpai wo shimashou
nagai yoru na no dakara
fukafuka na SHUU no hijikake to
tsutsumikomu kaori wa PUDINGU no you ne
Dive into party night ORENJI PEKO ni oki ni iri no NANBAA wo kakete?
(SUKI? KIRAI? SUKI? KIRAI? SUKI? KIRAI? SUKI? KIRAI?
SUKI? KIRAI? SUKI? KIRAI? KI-RA-KI-RA)
Dive into sweet sweet night aketeku yoru
Let's dance Let's drink oosawagi
(SUKI? KIRAI? SUKI? KIRAI? SUKI? KIRAI? SUKI? KIRAI?
SUKI? KIRAI? SUKI!?)
BITAA na yoru wo nomihoshite
PAREEDO mada akuma wa odoru
chiribamerareta amai wana ni
kakuzatou no yume minagara
Unlucky ah ah
Stupids ah ah
La La La La
neboke nagara itsumo okaeri (okaeri)
tsubuyai tara kitto kitto todoiteru todoiteru
(SUKI? KIRAI? SUKI? KIRAI? SUKI? KIRAI? SUKI? KIRAI?
SUKI? KIRAI? SUKI!?)
KURASSHU ZERII ni hajikarete
kata wo kunde hebereke utau
warai tsukarete nemui kao ni
sore jaa mata ne OYASUMI
Sticky Lucky Stupids ah, yeah.
It's so crazy
Sticky Lucky Stupids forever
Sticky Lucky Stupids ah, yeah.
It's so crazy
Sticky Lucky Stupids forever
Tegnap elkezdtem nézni a Yondemasuyo, Azazel-san.-t (a magyar fordítása a post címe), pont azzal dacolva, hogy Leea mondta nekem, hogy szerinte nem bírnám ezt az animét, mert olyan durva jelenetek vannak benne. Én elismerem, érzékenyebb vagyok az átlagnál, ezért előfordulhat, hogy lesznek benne ún. "nehezebb" jelenetek, de úgy voltam vele, hogy dacból, hogy megmutassam, hogy igenis kibírom, megnézem ezt az animét. Az első két részt láttam belőle, és amit eddig láttam, az nemhogy tetszett, hanem határozottan megihletett. Azt tudni kell rólam, hogy bár pozitív gondolkodás híve vagyok, azért vannak dolgok ezek a világon, melyeket én is olyan szörnyűnek tartok, hogy talán nem ártana néha hasonlóan radikális módszert alkalmaznunk, hogy helyretegyük a dolgokat. De miről is van szó?
Az anime lényegében egy nyomozóirodában játszódik, azzal kezdődik, hogy Sakuma Rinkót felveszik ebbe az irodába. Azt hitte, hogy csak egyszerű nyomozói feladatokat fog ellátni, ám az iroda vezetője, Akutabe hamar rávilágít a lényegre. Ugyanis itt mindig kiderül az igazság. De ennek mikéntjéről már nagyon kevesen tudnak. Akutabe bevezeti az újonc hölgyet a hátsó terembe, ahol varázslattal megidézi az egyik démont: Atsushi Azazel-t. Ő az a nagyon kedvesnek látszó kis oroszlán (vagy kutya?) aki a Pandemic!! és a Revival! kislemezek borítóin is ott menőzik. Na szóval, ennek a démonnak a fő képessége a szexuális vágy keltése, és mivel az első részben csak őt mutatják, ezért ekörül forog a téma is. Persze ő maga sem mentes az ilyen jellegű vágyaktól, azonnal rászáll Rinkóra.
Az anime tele van brutális, morbid poénokkal. "Csodálatos", ahogy a férj megcsalja a feleségét. Olyan szinten mutatják, ahogy a férfi "osztja" a nőt, hogy épp, hogy nem szükséges a 18+-os karika. Persze azt se felejtsük el, mennyire engedékenyek a japánok a szexualitás kapcsán. Az asszony kereste fel a nyomozóirodát, hogy valami nincs rendben a férjével, és hogy segítsék kideríteni, hogy mi történhetett. Persze, az igazság kiderül, és mi a férfi büntetése? Impotenssé teszik. Annyira evidens, nem igaz? Így biztos, hogy örökre hűséges marad imádott feleségéhez. Na ezt a bizonyos megcsalást szeretett démonunk idézte elő, és arról is ő intézkedett, hogy aztán ez ne fordulhasson elő többet. És a mellékes poénok, ahogy a hatalmas mellű nő bemutatkozik, és amikor lehajol, a földre borulnak a mellei, majd ahogy visszaegyenesedik, az ég felé néz. Vagy a szerződés megkötéséhez éppen nem volt pecsét a közelben, mit a megoldás? Levágnak egy szeletet Rinko ujjából, és a vérével pecsételik le.
óAztán a második rész se kutya, ahogy a kutyát (de tényleg :D) elkapják, mert az új nyomozáshoz szükség van rá. Itt mutatkozik be a második démon: Beelzebub, aki meghipnotizálja, és a kutya szó szerint beszarik a félelemtől. Ez a démon, ha lehet még brutálisabb, neki az a különlegessége, hogy képes kihozni az emberek legsötétebb oldalát. Ebben a részben a kutya tulajdonosa lesz a fő célpont, akit meghívtak a Fuji TV állatbarát műsorába. Külön poén, hogy a beszélgetést gyorsítva, blablásan adják elő. XD Majd a műsor vége felé, Beelzebub kihozza belőle a valódi énjét, és a kezében levő kutyának eltöri az összes csontját, és a földhöz vagdossa. Hamar kiderül, hogy valójában Azazel-san volt a kezében, a kutyáját addig elbújtatták. Szegény démon, alaposan kikészült. XD És ezek még csak a kezdetek, és mi lesz ennek a vége? ...
Már az első részből kiderül, hogy az anime fő célja az emberiség kigúnyolása. Ez az első két epizód is olyan emberi történéseket tartalmaz, amik nagyon is gyakran megtörténnek, csak lehet, hogy sokunkban nem is tudatosodik, hogy az létezik. És én értem ezeket a radikális, durva jeleneteket, és tényleg azt gondolom, hogy vannak olyan dolgok, melyek ráadásul közvetlenül érintenek, ahol, ha lehetséges, én is hasonló módszerekkel tennék rendet. Én megmaradok alapvetően az a kedves, már-már gyámoltalan egyén, aki eddig is voltam, de legbelül bennem vannak ezek a radikális dolgok, csak az alapvető jellemem nem engedi, hogy kitörjön. Magyarán, küzdök a bennem levő démonok ellen. Az, hogy nem mindig sikerül... emberből vagyok.
Azért vannak jelenetek bőséggel, amik cenzúrázva vannak, ahogy a mangában is, talán ezért is bírom ennyire, de ha valaki kemény animét akar nézni, annak ajánlom figyelmébe az Another-t. Ott voltak nagyon durva jelenetek, amikor a lány alatt leszakadt a lift, és mutatják, ahogy a feje a földhöz csapódik, néhány napig konkrétan féltem liftezni. De inkább az előszereplős -, dokumentum filmek azok, amik hatással lehetnek rám, ha arról van szó. Néhány hete láttam egy dokumentum filmet a vietnami háborúról. A film egészében érzékeltette, hogy a '60-as, '70-es évek nem feltétlen az az időszak, amikor kellemes volt Délkelet-Ázsiában élni. De volt egy olyan jelenet, amikor az egyik vietnami pasasra (talán vietkong volt, nem tudom biztosan) nappal az utcán fegyvert fognak, és minden szívfájdalom nélkül megölik, és mutatják, ahogy homlokából ömlik a vér és lassan a földre rogy. Na ez olyan jelenet volt, aminél nekem kellett egy pár perc, mire magamhoz tértem. Azt betudni, hogy vannak olyan élethelyzetek, amikor tényleg semmi nem számít. Borzasztó látvány volt, főleg azért, mert látható volt, hogy mennyit ér az élet, bárkit azonnal meg lehet ölni.
Nagyon kíváncsi leszek, hogy az anime meddig fog elmenni brutalitás terén, azt hallottam, hogy az első széria viszonylag nézhető, de a Z nagyon kegyetlen. Állok elébe. Amúgy van ismertető az AnimeAddicts-on, hihetetlen jóra sikeredett, a háttértörténetet is elmeséli, meg hogy honnan származnak valójában a démonok.
Mindig megmosolyogják a német nyelvben az ilyen hosszú szavakat, ez konkrétan gyorshajtást jelent. Geschwindigkeit a sebesség, az Überschreiten pedig átlép, túllép, az -ung végződés képzi a főnevet, és és máris egy extra hosszú német szó jött össze. A két szó külön-külön sem rövid, de hát ezért találták ki a magyarban a kötőjelezést.
Még jogosítványom sincs, úgyhogy a téma felől nemigen tudnék hitelesen beszámolni, csak annyit tanácsolnék, hogy ha 50 km/h-s tábla van, senki ne menjen 51-gyel, és annál többel. Az új laptopról akartam írni, mert hát az ember reméli, hogy minden probléma megoldódik egy új szerkezettel, de hát úgy néz ki, hogy alkalmazni kell az egy éves garanciát. Windows-ba belépés előtt kiír valami üzenetet, és hogy ha nem nyomok meg semmit, akkor kikapcsolja magát. Ha megnyomom mondjuk az entert, akkor belép a Windows-ba. Mondjuk nekem már az elejétől nem tetszett, hogy eléggé felforrósodik a gép, most ez. Aztán, ugye ahogy mostanság megint nézek animéket, az utóbbi 1-2 napban a videó is szaggat. Megnéztem a feladatkezelőben, a memóriával nincs baj, az bírná a CPU az, ami a videolejátszó mellett ilyen 70 körülre megugrik, és a CPU-használat azonnal eléri 100%-ot. Ez elgondolkodtatott, hogy mitől lehet, mert én nyilván nem állítottam semmit. Mert néztem a többi programot, a legtöbbje olyan 0-2 között mozog, 1-2 program van, ami esetleg eléri a 10-et, de hogy mi ez a 70-es érték, nem tudom.
Amíg nem találok rá megoldást, addig a régi laptopon animézek, vagy kiteszem Pen Drive-ra, és azt a TV-re csatlakoztatva, az még egyszerűbb. :)
Egyébként a német nyelvből most jönnek a nagyon nehéz nyelvtanok. A feltételes jelent még viszonylag tudtuk követni, de a feltételes múlt, főleg módbeli segédigével... Ennél már csak a feltételes mód szenvedő szerkezettel lesz még csodálatosabb. Az a nehéz ebben a nyelvtanban, hogy legtöbbjét (vagy az összeset) KATI szórendben képezzük, tehát az ige a legvégére kerül, és módbeli segédigével együtt nem ritka, hogy három ige közül kell helyesen kitalálni, hogy melyik kerül jó helyre. De semmiség, meglesz a nyelvvizsga!
Majdnem 9 perces a Chihiro Yonekura: jam albumon levő "Ai no Uta" (album version) dal. Maga a nóta valami 4:41 körül van, de egy perc csend után megszólal egy lágy dallam, a Hidamari wo Tsurete egy lassú, zongorára hangszerelt változata. Nekem annyira tetszik, hogy kivágtam ezt a kis dalrészletet, és külön kitettem YouTube-ra, hogy a többi japán zene iránt érdeklődő számára is elérhető legyen:
http://www.youtube.com/watch?v=KxOfetTfcFQ
Néhány órája láttam a K anime utolsó részét, de még most is a hatása alatt vagyok. Az utolsó rész, ahogy lezárja az egészet, az egy hatalmas
pontot érdemel. Öntudatlanul is visszautal az elejére, ami ugyan nagyon kusza volt, nem lehetett érteni, hogy miért történnek a dolgok, vagy hogy ami történt, arra miért jön még rá az az esemény is. Nem lehetett megtalálni a logikát, de felpörögnek az események a végére, és szépen választ kapunk a kérdésekre. Annak ellenére, hogy mozgalmas, mégsincs elkapkodva a vége. Erre nagyon kevés anime képes. Nagyon szép volt a lezárás, engem meghatott. Nem sírtam, de nagyon közel voltam hozzá. De mivel nem szeretek rébuszokban beszélni, ezért:
Ez az anime részint rávilágít arra, hogy mit tartok én az élet értelmének: Hogy maradandót alkoss. Nem kell, hogy emberek milliói kövessenek téged. Ha egy pár embernek is örömöt okozol életében, és követni fogja azt, amiben hittél, már nem haltál meg hiába. Ezt mutatja meg ez az anime. Mert bár végül a háborút mindkét fél kvázi elvesztette, mert mindkét király meghalt, de végsősoron mindketten győztek. Nagyon szép volt az a jelenet, amikor Neko megtalálja Shiro esernyőjét, és mondja, hogy visszaviszi neki. De Kuroh mondja, hogy nem tudja már visszavinni neki... Erre Neko, tehát ő a mi királyunk. Nagyon megsiratja, Kuroh úgy tűnik megértette, mire gondolt Neko, átöleli, és mondja, hogy ő tényleg mi a királyunk. Vagy a másik, amikor a vörösök királya ment el, szól közben a -Requiem of Red-, majd a síró tömegből valaki elkezdi kiáltani, hogy "No blood, no bone, no ash", és aztán mindenki egy emberként harsogja. Most is beleborzongok, ha rágondolok. Én ezt hívom szép halálnak, az a két ember nem hiába halt meg.
Ugye írtam arról, hogy mennyire szeretem angela: To be with U! dalát, amit továbbra nagyon szeretek, de egy ilyen komoly történet után egy ilyen zenét hallgatni nekem kicsit illúzióromboló volt, én legalábbis ennek nem találtam meg az értelmét. De az ending dal (Komatsu Mikako: Tsumetai Heya, Hitori) nagyon a helyén van, és érthető, hogy miért szolgál endingként. Komatsu Mikako Neko hangja, és itt részint a saját (karakterének) magányáról énekel, de Shiro mellett boldog. Nagyon szép dal, csak azért nem hallgatom sokat, mert már-már demoralizáló hatású, szerintem a depressziósokat képes lenne még jobban maguk alá ásni. De azért hallatszik, hogy atsuko és KATSU írták a zenét, benne van az angelás stílus.
Ami miatt még nagyon jó volt az anime, hogy nem tárta eléd a teljes történetet, nem rágta a szádba, hogy mi miért történik, hanem gondolkodásra késztet. Én is sokat gondolkodtam, hogy áll össze a történet, én a következőre tippelek, hangsúlyozom, saját gondolatmenet: Azért mentünk vissza az 1945-ös Németországba, mert ott van a kapcsolat a két látszólag egymástól teljesen független történetnek. Egy réges régi lezáratlan történet zárul le ebben az animében. Nem vagyok biztos abban, hogy okosságot mondok, de Yashiro reinkarnációja Weissmannak, és valahogy visszatér a lelkébe, ezért mutatkozik be a 11. rész végén Weissmannként. És azt a régi harcot fejezik be most. Melyet bár mindkét klán elvesztett, mert a királyuk meghalt, de végsősoron mind a ketten győztesnek mondhatták magukat.
Megnéztem a Tsumetai Heya, Hitori dalból készült videoklipet, nagyon tetszett. A YouTube-on nem találtam meg teljesben, de egy részletben itt van:
Igazából ez a másik ok, ami miatt szeretek animét nézni. Nemcsak maga az "anime nézés" élménye ér, hanem hallhatok olyan dalokat, amiket eddig nem. És én, akinek a zene lételeme, annak ez külön élmény. Ráadásul a japán zenét azt tartom csodálatosnak, mert még most is hallani olyat, amit eddig soha, ezért sok mostani zenére lehet azt mondani, hogy ezekre még x év múlva is emlékezni fogunk, annyira jók lettek. Érdekes egyébként hallani, hogy Komatsu-sannak kicsit nehezére esik az r betűt kimondani, de a dalból ki lehet hallani, hogy nem hiába ragadott mikrofont, és jól teszi, hogy énekel.
Mindenkinek ajánlom az animét, nekem egy élmény volt.
Na, egy hét szünet után újra itt. Történnek ugyan dolgok, de nem olyanok, hogy azt kiírjam, így inkább csak akkor írok, amikor érzem, hogy tartalommal tudom megtölteni az adott postot.
Tegnap Truner beszélt nekem a Trillianról. Eddig én azt hittem, hogy ez egy ilyen képregényes-kártyás-fantasys bolt, Budapesten, ha jól emlékszem, valahol a Ferenc Körút környékén van / volt. Lehet, hogy inkább már csak volt, mert nem nagyon találok már rá az interneten. De mint tegnap kiderült, hogy ez egy chatprogram, amely szinte az összes létező chatprogramot egyesíti. Bele lehet ágyazni a Skype-ot (megszokásból MSN-nel akartam kezdeni a felsorolást, de aztán rájöttem, hogy az már nem létezik), Google Talkot, Irc-et, AIM-et, Yahoo Messengert, és amit még nem szégyellünk. Persze saját accountunk is van, így magán a programon keresztül is fel lehet venni egymást. Ahogy néztem róla képeket, egyből sejtettem, hogy ez nem egy rossz dolog, aztán azonnal beleszerettem. Ez tisztára olyan, mint a régi MSN, amibe szinte szerelmes voltam annak idején. De hogy sokat lógtam rajta, az tény. Ez a program nekem tisztára azokat az időket idézi vissza a maga nemes egyszerűségével, mint amilyen annak idején az MSN volt. Próbáljátok ki ti is, nekem legalább is nagyon tetszik. Nem tökéletes, mert nem lehet mindent testre szabni (például idegesít, hogy az embereket aszerint csoportosítja, hogy honnan vannak importálva, és ezen sehogy nem változtathatok), de ennek ellenére nagyon jó lett.
Mai nap játszottam a Game Boy Advance-es Mario Kart: Super Circuit-tal, és így tök spontán rájöttem egy trükkre, az egyik nehéz pályán hogy lehet levágni a pálya felét. A SNES pályák közül a legendás Donut Plains 3-ban történt meg. Ott ahol az egyik szaggatott hídnál van egy nagyobb hézag, előtte van egy ugrató (ez a SNES verzióban egyébként nincs). Na ott kell gombát használni, és ha ügyesek vagyunk, a pálya végén találjuk magunkat. Hát ez... Meg is oldottam minden problémámat, mert ott szenvedtem Bowser-rel és Peach-csel az 1. helyért, de az egész egy huszárvágással meg lett oldva. Arról nem is lelkesedve, hogy pont az arany serlegért harcoltam, mivel 150cc Star Cup-on még csak a bronz volt meg a 3DS változatban. Az ilyeneket soha nem felejtem el. Ezt a háttérképet meg találtam a neten, most látom először, és szerintem egészen menő lett.
Tegnap eszembe jutott, hogy nagyon rég nem hallottam már Suara: Yumeji albumát, így tegnap elővettem. Sok régi emlék... 3 évesek. De az a lényeg, hogy 2010. nyarán hallgattam nagyon sokat ezt az albumot, így azokból az időkből hoz fel nagyon sok élményt, mely a maga viszontagságaival együtt egy csodálatos időszak volt, boldog vagyok, hogy megélhettem. És most agyban egy kicsit megint ott lehettem. A CD-t még akkoriban vettem meg, nagyon örültem neki, és most is megbecsülöm az eszmei értékét annak ellenére, hogy ma már nem tudom hallgatni, mert nincs már meg az DVD lejátszó, mely SACD-t lejátszott. Igen, ez az SACD kiadás, ez egy bónusz dalt tartalmaz, a MOON PHASE-t, amiről már annak idején is írtam, hogy mennyire a hatása alatt voltam. Ma is azt gondolom, hogy a világ egyik legszebb szerelmes dala, amit valaha hallottam. Azért, mert az a beteljesült szerelem hangulata van, amiben annak idején nagyon reménykedtem. Ez az érzés még most is áthat, csak mivel már nem ott vagyok, és nem azok a körülmények, ezért kicsit másabb, de most is érzem, hogy miért szerettem annyira. Az 1. helyről azóta sem tudtam egy dal sem kitúrni, a Last.fm profilomon ez minden idők legtöbbet hallgatott dala nálam:
Az album többi dala is tele van nosztalgiával, Suara pedig a maga mély hangjával most is el tud varázsolni. Nagyon sajnálom, hogy manapság nem aktív a karrierje, hiányoznak az új dalai. Olykor jelentet meg digitális kislemez formájában, egy-egy dalt, próbáltam is letölteni őket legálisan, de nem engedték, hogy Magyarországra kerüljön a dal... Legalábbis ilyen szerzői jogok, meg egyéb nyavalyákra hivatkoznak, idegeskedtem is miatta. Ha megvenném, és kifizetném érte a pénzt, akkor nem mindegy, hogy itt van nálam? Ugyanezzel az erővel eBayről sem lehetne vásárolni semmit. Sajnálom egyébként, mert kíváncsi vagyok arra a négy dalra, biztosan szépek.
A 14. résznél tartok a Sword Art Online-ban, és meg vagyok lepve, hogy merre ment el az anime története. Az 1. részben elhangzott játékszabályok alapján így is szabályt kellett szegni, hogy az történjen, ami most megtörtént, de lehet érteni a lényegét, hogy miért történtek a dolgok úgy ahogy. De el nem tudom képzelni, hogy hova tovább, még van 11 rész. Mindenesetre miközben Kirigaya Kazuto megkeresi élete szerelmét, egy fordászt is ejtsen útba. A K animét meg szerintem újra meg kell majd nézzem, számomra érthetetlen, hogy mi történik így első szusszra. A 10. rész után alig látok összefüggést, a cselekmény meg több szálon is fut, és csak nagyon lassan derül ki, hogy mik az összefüggés a történések között. 13 részes az anime, tehát nem sok esély van arra, hogy az egész történet egy kerek egészet alkosson, esetleg két esetet tudok elképzelni arra, hogy egyben legyen az egész: 1. Az utolsó három részben ledarálják a történetet, és akkor érthetővé válik az egész, de ha gyorsan elsietik a végét, az legalább annyira káros, mintha semmi nem történne, mert akkor nincs meg a valódi értelme a történésnek. 2. Yashiro szépen elmeséli az egész életét, és akkor látni fogjuk, hogy mi hol merre. Vagy az, hogy másodjára megnézem majd az animét, de szerintem ha 20× megnézem, akkor sem fogom megérteni, hogy kerültünk a 9. részre a II. világháborús Németországba, ha nem lesz rá magyarázat.
