Anime vs. ORTT

A jó Isten áldja meg a Mondo magazint, hogy mint első médium, nyíltan foglalkozik az Anime és az ORTT közötti vitával. Mindenben egyetértek abban, amit leírtak. Bár, ha őszinte akarok lenni, részben az RTL Klub is hibás abban, hogy az anime ilyen negatív fogadtatásban részesült 1998-1999 táján. A Dragon Ball, és a Sailor Moon, stb. nagyon hirtelen jöttek, és erős reklámkampányban hirdették ezeket, és az emberek nem tudtak semmit az egészről, hogy mi ez az egész... Talán, ha tudták volna, hogy Japánban miért mennek ilyesféle sorozatok, meg ott miért ez dívik, akkor más lett volna az egész. Mondjuk abba azért belegondolhattak volna, amikor azt híresztelték a DB-ról, hogy mennyire brutális, hogy Japánban miért nem ölik egymást az anime miatt? Példaértékű (és szerintem hihető) hogy a Mondo kirakott egy statisztikát arról, hogy Japánban történik a legkevesebb gyilkosság. És azért hihető, mert nem hallani a TV-k híradásaiban, hogy Japánban ennyi meg annyi embert gyilkoltak meg... Pedig ott mennyi ilyen anime megy... És akkor a hentaik elmebetegségéről még nem is beszéltünk. Én azt gondolom, hogy MAT megjelenése nagyon jót tett az anime szubkultúrának, és nagyon jól népszerűsítik, részben nekik is köszönhető, hogy az egykori párszázas Animecon már többezres rendezvénnyé nőtte ki magát. Aztán, hogy milyen a rajongótáboruk jó része, arról már nem ők tehetnek.

Today & Tomorrow Channel

Új Wiis Channel érhető el mától, mellyel megtudhatjuk mit jósolnak nekünk a csillagok. Igen, egy horoszkóppal foglalkozó channelt kaptunk, már amikor megtudtam, hogy mi ez, tudtam, hogy nem kell nagy dologra számítani. Letöltöttem, és nem ért kellemes csalódás. Beállítjuk a Miinket, aztán megadjuk a születési időnket. Ezután megkapjuk a szerencserátánkat, és ezt 5 részre "bontva" szerelem, munka, tanulás, kommunikáció, pénz. Mindegyik témában kapunk egy-egy jótanácsot. Aztán megkapjuk az aznapi szerencseszínünket. Lényegében ennyi az egész, de vannak még extrák is. Kérhetünk jótanácsot affelől, hogy mit együnk ma, mivel töltsük el a szabadidőnket, és hogy milyen házimunkát végezzünk el. És ennyi. Bár azért viszonylag jól van animálva. Amikor nagy a szerencserátánk, akkor a Miink örül. Valamint, amikor tanácsot kérünk, hogy például mit együnk, akkor a Miink elkezd az üstbe dobálni mindenféle ételeket, meg evőeszközt, aztán egy ilyen táncot jár, és kiadja, hogy mit tanácsol enni. És ugyanígy a szabadidősnél, és a házimunkásnál is, csak tematikus dolgokat dob be az üstbe. Aranyos, de ettől nem lesz több a Wii. Még szerencse, hogy ingyenes, szerintem ezt az egészet csak poénnak szánták. Bár a zene nekem tetszik.

De ha már horoszkóp, nekem felemás a véleményem a témáról. Ami az újságokban van benne, azt hülyeségnek tartom, de abban látok logikát, hogy a csillagjegyekben rejlenek jellemek. Szinte mindenhol ugyanazt olvastam, és akiket ismerek emberek, szinte mindenkire jellemző volt az. Szóval ebben van valami, de az újságokban levőket max. poénnak olvasni jó. A Channel meg poénnak nem rossz, de sokat senki ne várjon tőle.

Mario Party 8 – A Story mode vége

Végül ma befejeztem a Mario Party 8-at. Szerencsére nem kellett újrakezdeni, egyből elvittem az összes csillagot. Nem volt annyira nehéz, bár itt-ott elgondolkodtam. Viszont a Bowser főjáték csalódás volt. Önmagában nem rossz, a szokásos Mario Party minőség. Tudni kell, hogy nekünk 5 életerőnk van, Bowsernek 10. No most ha elvérzünk, akkor megkérdezi a gép, hogy újrapróbáljuk-e. És ha igen, akkor visszakapjuk a teljes életerőnket, viszont Bowser sebzései megmaradnak. Így talán nem is árulok el titkot, hogy elsőre sikerült. Ez gyakorlatilag megöli a Mario játékok lényegét, hogy ügyesség. Hogy mennyire ügyesnek kellett lenni, mert kevés az életerőnk. Úgyhogy megvan a Mario Party 8. Jó játék, aki szerette az előzőeket, az nem fog csalódni, de ha összességében kéne értékelni a játékot, akkor 7 pontot adnék a 10-ből. Egyértelműen jobb a GC-s verzióknál, de vannak hibái.

Mario Party 8 Star Battle Arena

Teljesen megfeledkeztem arról, hogy ennek a Mario Partynak is van Story módja. Csak ma, ahogy ránéztem a játékra. Hát gondoltam végigviszem. Egész jó volt. Talán már itt is elmondtam az egész szériáról a véleményemet. A Nintendo 64-es Mario Partyk nagyon jók voltak, de a GC-seket nagyon elrontották unalmas, és a grafikai megjelenítés nagyon rossz. A Wiis Mario Partyban reménykedtem, nem hiába. Bár nem ér fel a N64-es színvonalhoz, de tetszetős. A Story mód kissé érdekes, hogy nincs minden kör után mini-játék, csak akkor, amikor amikor rálépünk a vs. mezőre, vagy a Challenge, melyen egyedül játszunk. 5 pályán kell végigmenni, és a végén a Bowser pálya (ahogy megszokhattuk). Minden pályán más a cél. Az első pályán az alap pályán Donkey Kong Treetop Temple pályán vagyunk. Én Yoshit választottam, itt Mario volt az ellenfelem. Végülis a csillag megszerzése a fő cél, amikor ránk szól a játékmester (ha jól tudom, MC Ballyhoo a neve), hogy lassan vége, utána már csak egy csillagot lehet felvenni, utána eredményt hirdet. És itt tennék említést a Challenge játékairól. Három játéka van. Meglehetősen nehezek. Az egyik olyan, hogy le kell pecsételni a papírokat. Hogy ennek mi a lényege, nem tudom. Nem játszottam vele, és nem jöttem rá, hogy mi a lényege. A második egy ilyen memória játék. Öt darab ábra van, forognak, majd lefordítják őket. Felmutatnak három (vagy kettő) figurát, és keressétek meg őket. A harmadik meg érdekes. Egy hatalmas mérlegre öntjük a homokot, és meg van adva, hogy mennyinek kell rajta lenni. pl. 265-270 kg. A kettő közé esik, akkor nyertél. Egész jók. A második pálya Goomba's Booty Boardwalk. Itt Waluigi volt az ellenfelem. Mivel ezen a pályán nem kell venni se édességet, se a delfinnek nem kell fizetni a rövidítésért, ezért a pálya végén a Goomba kapitánynak kell 50 érmét kicsengetni, ha csillagot akarsz. Mondanom sem kell, hogy milyen nehéz. ^^' Itt az nyer, akinek előbb van meg a 2 csillag. A pálya vége előtt levő kalóz-goombák hatalmas találmányok. Ahogy kinéznek, és ahogy elbánnak velünk. ^^' A harmadik pálya a King Boo's Haunted Hideaway. Itt a szokásos útvesztő, meg kell találni King Boot. Mivel nem valami könnyű, ezért ő csak 10 érmét kér a csillagért. Itt Toadette volt az ellenfelem. Itt úgy tudtam nyerni, ha zsákutcába érsz, akkor vagy Bowser vagy Donkey Kong jelenik meg előtted. Nekem Donkey Kong volt, és adott egy csillagot. Egyébként ez tetszett a legjobban. A negyedik pálya a Shy Guy's Perplex Express. Ennek az az érdekessége, hogy ha összegyűjtesz 50 érmét, akkor Celeb-Koopa fogad, és ad egy csillagot, így lehet nyerni. Itt Daisyt kaptam ellenfélül. Az utolsó pálya pedig Koopa's Tycoon Town. Ahol ugye a hotelek fejlesztéséért kapunk csillagot. Akinek előbb összejött a négy csillag, az nyer. Itt Toad volt az ellenfelem. És először ő győzött. Úgyhogy még egyszer neki kellett veselkedni, de másodjára felülkerekedtem. És ezután kapnánk meg elvileg a Star Rodot, amit Bowser jól elrabol. Irány Bowser pályája megmenteni a varázspálcát. Vártam a pályát, mert a Bowser pályáknak általában jó zenéik szoktak lenni, de itt... Egyszerűen semmi az egész. Semmi különleges nincs benne, csak szól, de nem hallunk semmit igazából. A játék? Hammer Bro az ellenfelünk, 3-3 csillaggal kezdünk, és az nyer, aki elveszi a másiktól az összes csillagot. Hogy lehetséges ez? Bowser és Bullet Bill édességgel. A Bowser édességgel kettőt lehet dobni, és két csillagot tudunk elvenni. A Bullet Bill édességnél pedig hármat dobhatunk, de csak egy csillagot veszünk el. Az alapötlet nem rossz, csak az a probléma, hogy a pálya túlságosan is kicsi, és ha mindkettőnknek van édessége, átalakul az egész ilyen adok-kapok játékká. Így a kezdeti izgalom unalomba fullad. Szerencsére ennek elsimítására van a Bowser mező, mely egy csillagot elvesz attól a peches embertől, aki rálép. Itt többször alulmaradtam, és már untam, úgyhogy mentettem és kiléptem. Majd holnap folytatom. Nem rossz, de a végét szerintem unalmassá tették.

RAY the Animation

Köztudott, hogy nálam nagyon jó reklám ha egy anime openingjét vagy endingjét Megumi Hayashibara vagy Okui Masami énekli. Így ismerkedtem meg a RAY the Animation 13 részes animesorozattal, mely mint megszokott, mangaadaptáció. 2006. április-június között ment a japán TV csatornákban. Az opening dal: Okui Masami: zero-G-, ending dal: Tomoe Ohmi: Yuunagi. Tomoe Ohmi is megér egy estet, nagyon szép hangja van. Az animéről néhány mondatban: Lényegében egy kórházsorozat, melynek főszereplője Ray, egy fiatal lány, aki képes átlátni (szó szerint) mindenen. Belelát a belső szervekbe, így azonnal tudja, hogy a mi a beteg problémája, hol kell megoperálni. Így olyan műtéteket is meg tud csinálni, amit egy átlag orvos nem. Még csak egy részt láttam belőle de már nagyon tetszik. A kórház légköre nagyon élethű, a zene (az openingen és az endingen kívűl is) fantasztikus! Aki meg tudja nekem szerezni a Soundtrack CD (letöltés nyomán), azt szívesen venném. ^^' Végülis így is az első rész alapján, ilyen horror-sci-fi egyvelegnek mondanám, de nagyon bejött, csak ajánlani tudom.

De ha már animék, még a One Piece-t kezdtem el. Mindenki ódákat zeng róla, hogy mennyire jó, milyen vicces, stb, stb. Négy rész után, ez mind igaz rá. Csak egy problémám van vele, hogy itt van kb. a 414. részénél és még mindig nincs vége. És egy ilyen folytatásos történetnél szeretm látni a végét. Mert az, hogy a Detective Conan végtelen az rendben van, mert ezer meg egy féle bűntény van, és azoknak ezer meg egy féle megoldás. Na majd meglátjuk, végülis ez nem akadályoz meg abban, hogy a One Piece-t elnézzem egy darabig.

Super Mario energiautal, hogy tovább bírd!

http://news.vgchartz.com/news.php?id=5038&mp=1

Füstbe ment Project

Néha komolyan azt érzem, hogy valami isteni erő akadályozza meg, hogy a wareznak bármilyen módját is alkalmazzam. Már ha az emulátor is idetartozik. A következő történt: Felvettem a kapcsolatot azzal a vietnami sráccal, akiről írtam az Animecon élménybeszámolós postba (kettővel lejjebb). Hogy játszak vele emulátoron keresztül neten. Ehhez szükség van egy Project 64 1.6k programra, itt lehet szerverekre kapcsolódni, és játszani online. Mivel sem nekem, és sem neki nem volt még online tapasztalata, ezért mindketten utánanézni, hogy kell jól csinálni. Elég sok hiba volt időközben is önhibánkon kívül. Csatlakozás, lefagyó program, de a legnagyobb hiba az volt, hogy nem látta a játékot az én programom. Ezt nem értettem, hogy miért, pedig oda tettem be a Super Smash Bros. játékot, ahova kell, hogy lássa. De így sem sikerült, így végül feladtuk. Másnap utánanéztem jobban, és ráébredtem, hogy az a baj, hogy Vistám van, és az elvileg nem kompatíbilis a Project64 1.6k ezzel az operációs rendszerrel. Nekem elvileg a Project64KVE program kell. Kerestem, hogy hol tölthetem le, de nem találtam meg sehol. De ez még nem minden. Másnap beszéltem vele, és azt mondta, hogy kipróbálták ő és testvére a játékot online, és elvileg ment, de mást láttak. Emlékeim szerint az egyik Foxszal volt, míg a másik Kirbyvel. No most Kirby helyén az ellenfél Pikachut látott. A mozgás minden ugyanaz volt, csak karaktercsere állt be. Érti ezt valaki? Egyszerűen el nem tudom képzelni, hogy ez mitől lehet.

Nintendo gyűjteményképek

Egy Németországban élő vietami lány megkért, hogy fényképezzem le neki a Nintendo gyűjteményemet. Ő is Megumi Hayashibara rajongó, mint én, sőt Okui Masamit is megszerettettem vele, de a Nintendo sem áll messze tőle. Van neki egy Pikachu Edition Nintendo 64-e, azon szinte minden játék, ami vitte a gépet, Super Mario 64, Zelda Ocarina of Time, Pokémonok, Banjo Kazooie, Banjo Tooie, Yoshi’s Story, Donkey Kong 64, Super Smash Bros., tehát tényleg minden, ami számított 64-re. És küldött képet róluk. És úgy döntöttem, hogy viszonzom az én képeimmel. Nagyon tetszett neki. Úgy döntöttem, hogy itt is közzé teszem.

NES:

SNES:

N64:

GC:

Wii:

GB/GBC:

GBA:

DS:

Hát ennyi van. Egyébként mondta, hogy a nővére nagyon szeretne egy Wiit, úgyhogy hamarosan be fogak ruházni egyre, és akkor majd játszhatunk közösen Brawlt.

Nyári AnimeCon 2009

Szerintem nagyon eljött az ideje, hogy írjak ide, ugye szerintetek is? Na szóval, volt ugye az Animecon nyáron, ami 3 napos volt. A Matsurit (vagyis a pénteki napot) kihagytam, mert valahogy nem vonzottak a programok. Utólag hallottam, hogy elég gagyi lett, de én ebben nem nyilatkozok. A szombat viszont fenomenális volt. A legtöbb időt a karaoke sátorban és az konzoloknál töltöttem. A karaoke sátorban találkoztam két nagyon kedves animés lánnyal, akiket MSN-ről és az Animecon fórumról már korábban is megismertem: Narumi és Amina. Mind a ketten nagyon aranyosak és szeretetreméltóak voltak. Egyébként kipróbáltam magam a szabad karaokén, Okui Masami: Gift című dalát adtam elő.

Kaptam dicséretet bőven, meg egy pár építő-jellegű kritikát Narumitól, aki nemcsak hobbi szinten énekel, hanem szakmai szinten ért az egészhez. Három tanácsot adott: Mély hangok gyakorlását. Akármennyire is furcsa, de fiú létemre sokkal könnyebben kijönnek a magas hangok, mint a mélyek. Egyszerű a képlet rá: tenor hangom van, ami férfiaknál elég ritka. A második kritika, az az izgalom “elfojtása”. Az a lényeg, hogy hallatszott, hogy izgulok, az elején elcsúsztam, nehezen találtam meg a hangot. A harmadik kritika, meg hogy gyakoroljak lágyan énekelni, mert néha erőszakosan éneklek. Ez tény és igaz, hogy ezen javítani kell. A 2010-es tavaszi animeconon (ami ugye a Sakuracon lesz) majd készülök a versenyre, mert Narumi szerint ha kijavítanám a hibáimat, akkor nagyon jó lehetek. Egyébként van erkölcsi alapja a kritikáinak, mert Narumi versenyzett, és a 2. helyet érte el. Onitsuka Chihiro: Rasen dalát énekelte el valami fenomenálisan. Rajta is hallatszott, hogy izgult, de nagy hangja van, és ez “eltörpítette” az izgalmát. Ami a karaokét illeti, továbbra is az a tapasztalatom, hogy vannak nagyon jó hangú emberek, de azoknak van a legnagyobb önbizalmuk, akiknek semmi hangjuk nincs. Egy páran olyan rémesen “énekeltek”, hogy kishíján kiszaladtam a karaoke-sátorból. Ami a versenyt illeti, a zsűrinek hatalmas elismerés jár, hogy most tényleg a LEGJOBBAK lettek díjazva. A harmadik helyezettre annyira nem figyeltem fel, csak hogy szép hangja van. Narumi lett a második, aki tökéletesen megérdemelte. Az első helyezett viszont megosztott lett. Ennél jobban nem is tudták volna eldönteni, ugyanis egy fiú és egy lány nyert. A lány állítólag nagyon komolyan énekel, jár fellépni, tehát neki volt némi előnye, és tényleg fantasztikus tehetség. A fiú viszont nem tudom, hogy énekelt-e valahol korábban, de valami fantasztikus volt. Egyébként vietnami volt a srác, és komolyan, úgy énekelt, mint egy fiatal japán énekes, akinek hangja is volt. Élmény volt hallgatni őt.

És akkor menjünk át a konzolterembe. Köszönjük a Brawlt. Nagyon jó volt. Természetesen szerény társaságom jórésze itt keresett magának menedékhelyet a sok fangörl elől. Én annyira nem játszottam sokat, de amikor igen, akkor nagyon. És nemcsak mi játszottunk. Volt a Pit-cosplay gyerek, aki szinte mindig nyert. Kicsit se idegesített… -_- Aztán volt egy másik vietnami srác (a karaoke győztes testvére), hát az meg akkora beleéléssel játszott, hogy szerintem a tudása mellett ennek köszönhette, hogy nyert egy jópárszor. Meg is kérdeztem tőle, hogy van Wiije? Mondja nem, csak gépen játszott a sima Super Smash Brosszal. Értsd ezalatt, hogy N64 emulátoron játszott a Super Smash Bros. játékkal. Jól kitanulta a játékot. De amikor az a Pit-cosplayes már a sokadik győzelmét aratta, már kezdett kicsit nagyon idegesíteni… Pont jött egy ötödik srác, aki megkérdezte, hogy be lehet szállni? óó, mondom igen, az a gyerek ott (mutatok a Pitre) már amúgyis unja, hogy állandóan nyer. Odamegy hozzá, elkéri tőle a controllert, mert mondta… Az a gyerek meg csak néz ki a fejéből, hogy mi van? Aztán rám néz… De nem adta át. -_-‘ Na mindegy. Meg a nagysátorban nézegettem az árusokat, mármint a termékeiket, meg az épületben a MAT pultnál nézelődtem, meg néha-néha bementem a nagyterembe, AMV videókat nézni. A Cosplay engem nem érdekel. Elismerem, hogy nagy munka van mögötte, biztos hónapig dolgoztak egy-egy ruhával, de valahogy nem érdekel. És jobb a fangörlöktől is távoltartani magam, mert igencsak károsak az egészségre. Lényegében ennyiből állt a szombat.

A vasárnap meg… Eléggé lájtos volt a szombatihoz képest, inkább a beszélgetések érdekeltek. A MAT beszélgetéseknél a bevételeket, és a pénzügyi dolgokat firtatták elsősorban, mivel a MAT nem gazdasági társaság, ezért ez nyilvános. Meg feszegették, hogy a 2010 tavaszi Animecon máshol legyen. Hát igencsak ráfér már, de most kevesebben voltak. Rossz volt az időzítés. Én már az elején nem értettem, hogy miért van így, amikor meghirdették, hogy a nyári lesz Pesten, és az őszi meg vidéken – jelen esetben Székesfehérváron. Mert ugye nyáron mindenki nyaral meg kipiheni a sziget fáradalmait, meg ehhez hasonlók. Úgyhogy felmerült, hogy jövőre visszaáll minden, amit helyeslek. Részemről azért ellenkeztem ezen új felosztás mellett, mert hogy a tavaszi és a nyári között túlzottan kicsi volt az időintervallum. Azért kell az a 4-5 hónap. Aztán milyen messze van a jövő tavaszi? … Mindegy, lehet, hogy elmegyek az őszi animeconra Székesfehérvárra, nyilván nem lesz olyan, mint a pesti, de legalább lesz. Aztán nem lesz olyan vészes kivárni majd a jövő májust. Aztán volt még Animax beszélgetés, melyet Tonya tartott. Mondta, hogy vállalja a felelősséget az állandó ismétlésekért, de rámutatott, hogy más csatornákon is hasonló a helyzet. Nagy mentség… Na mindegy. A realityket pedig át fogják alakítani, elvileg lesznek Japán vonatkozású realityk. Négy (pontosabban három plusz egy) animepremierről beszélt. Október-november magasságában lesz a Dragon Ball GT. Azt mondták, hogy azért nem lesz az első 2 széria, mert annak a szinkronja nagyon régen készült, és az a mai animéseket legfeljebb megmosolyogtatja. Újraszinkronizálásra meg azért nincs lehetőség, mert ugye nagyon hosszú a 2 széria, és azok leszinkronizálása iszonyatosan költséges. Aztán lesz a Nana után Rómeó és Júlia. 2007-ben készült belőle animesorozat, én nem láttam, de biztos jó. Aztán a nagy durranás (részemről) 2010. január: Slayers Revolution és Slayers Evolution-R! Na ezért egy nagy pirospont az Animaxnek! Végre az új Slayers magyarul! Lényegében ennyi volt a két előadás, a többi különösebben nem érdekelt.

Hogy milyen volt részemről az Animecon? Volt már jobb is, de itt is nagyon jól éreztem magam. A programok megújítása kéne valamilyen formában, mert egyes véleményekből úgy tűnik, hogy a Matsuri nem egy járható út. De izgalommal várom a 2010-es Sakuracont.

Pikmin a lemezeladási listákon

Akinek megvan a Super Smash Bros. Brawl az bizonyára ismert a Pikmin dalok közül az "Ai no Uta" című dal, mely magyarul annyit tesz, hogy a szeretet dala. Viszont az talán kevésbé közismert, hogy az összes video-játék dal közül ez érte el Japánban a legnagyobb sikert! Ugyanis nincs Japánban még egy olyan videojáték-dalból készült kislemez, mely 10 hétig szerepelt a Japán lemezeladási lista Top 30-ában! A borítója is igen mutatós lett:

Megjelenési dátum: 2001. december 6.

1. hét: 80.640 2. hely
2. hét: 100.240 4. hely
3. hét: 107.740 2. hely
4. hét: 127.290 2. hely
5. hét: 41.850 2. hely
6. hét: 51.240 2. hely
7. hét: 39.150 6. hely
8. hét: 29.250 8. hely
9. hét: 19.370 21. hely
10. hét: 12.180 28. hely
Összes eladás: 632.350

Ez a szám azért nagyon jelentős, mert a 2002-es összesített 100-as kislemez-eladási listán a 8. helyre került fel. A dalt egyébként a Strawberry Flower nevű együttes énekelte fel, melyek mind egy Pikmin nevével lettek ismertek.

Három dal található a kislemezen:

1. Ai no Uta
2. Namida ga Afureta
3. Ai no Uta (off vocal version)

Manapság már nagyon ritka ez a kislemez, egyáltalán nem gyártják.

Még két kislemezt adott ki ez az együttes, és az első hatalmas sikere után hatalmas várakozás előzte meg. Viszont a másik két kislemez sajnos a közelébe nem ért eladások terén.

A második kislemez címe Pikmin Dance, mely a Ai no Uta dalnak három remixverzióját tartalmazzal. Míg az előző kislemez jól láthatóan 10 hétig szerepelt a Top 30-ban, addig ez egyáltalán nem került fel.

Track list:

1. Techno de Pikmin
2. Pikmin no March
3. Pikmin Ondo

Ezeket a dalokat én egyáltalán nem ismerem, de biztos jó lehet. Egyébként 2002. március 27-én jelent meg.

A harmadik kislemez: A Tane no Uta még talán ismerős lehet, ez is szerepelt a Brawl OST-ben. Ez már kicsit jobban szerepelt, mert egy hétig megjelent a japán kislemezeladási listán a 28. helyen 5.727 példány került eladásra. A kislemez 2004. május 19-én jelent meg.

Megjegyzésképp annyit azért tudni kell, hogy az Ai no Uta sikere azért is jelentős, mert Japán akármennyire is anime-nagyhatalom, az anime és videojátékokból készült dalok általában mérsékelt sikert szoktak aratni, sőt a videojátékok zenéi kifejezetten bukások szoktak lenni. Ellenben a Pikmin jelentősen megreformálta a videojáték-dalokról adott elméletet. Én szeély szerint örülök neki, mert megérdemli. A Pikmin egy fantasztikus játék!