Regamex - Retro Videojáték kiállítás

Mindig jó, ha van valaki geek rendezvény. Ha ne adj isten ez még színvonalas is, családok számára is ideális rendezvény, akkor egy rossz szavunk nem lehet! Ilyen volt a Regamex Retro videojáték kiállítás, ami idén ősszel is a TEMI-ben volt. Itt még soha nem voltam, úgyhogy a terepet is fel tudtam mérni. Az egyik legérdekesebb konklúzió az volt, hogy vasárnap lényegesen jobb volt a forgalom, mint szombaton.

Szombat

Szombaton 4-kor keltem, hogy 5.32-es vonattal elindulva 8.15-re beérjek Pestre. Ott Gábor már várt rám, aki kocsival elvitt a művelődési házba. Ide érve a főbejárat melletti nagyteremhez mentünk, itt volt a helyünk. Itt egy kicsit várni kellett, mert a portás nem volt épp ott, aki nyitotta volna az ajtót. A várakozás sajnos traumatikus élménnyel is társult... Volt egy Regamexes segítő, akivel azon versenyeztünk, hogy melyikünk érkezett messzebbről. A Békéscsaba-Szeged párbaj ugyan döntetlen maradt, de tájékozatlanságban ő K.O. kiütéssel nyert. Mondtam ugyanis neki, hogy nemrég voltam Szegeden, ott néztem meg az új Boku no Hero Academia filmet. Lövése se volt, hogy mi volt az, de annyi animés ismerete volt, hogy a "de ugye semmi köze nincs a Boku no Picóhoz?" golyóval célba vegyen... Ezt 3 órás alvás után korán reggel hallani, fizikai fájdalom volt. Ehhez képest, hogy "Zelda a The Legend of Zelda játékok főhőse" tévhit többszörösen kiállja a próbát! Azért megnézném azt a mozit, amelik Boku no Picót ad... Ahhoz teljesítmény kell, hogy valaki kikezdje az én tévhit-toleranciaszintemet, ennyire a közepébe nagyon kevesen találnak bele.

A portás is nagyjából akkor jött, amikor kihevertem ezt a hatalmas traumát, így már nyugalomban tudtam összekészülődni. Velünk voltunk egy szobában Bagszi a Nintendolgokkal, és a Game Boy múzeum is jelen volt. Én egy nagy TV-t kaptam, azon ment a Nintendo Switch a Nintendo World Championships-szel. Gábornak meg egy Wii U-hoz és egy Nintendo GameCube-hoz volt egy-egy TV-je. Eleinte NES Remixet lehetett nála játszani Wii U-n, GameCube-on meg jellemzően Mario Kart: Double Dash!! és Mario Party 7 volt játszható. Gyorsan elkészültünk az összeszereléssel, elégedett vagyok a végeredménnyel.

Az emberek viszont eléggé lassan jöttek. Úgy néztem, hogy most a rendezvényen se voltak annyira sokan, tehát még azt se lehet mondani, hogy hozzánk nem találtak el. Aztán végülis jöttek emberek. Az is kicsit csalódás volt számomra, hogy a Nintendo World Championships iránt nem volt most akkora az érdeklődés, mint a Fantasy Expón. Az is meglepett, hogy sokan voltak, akik azt se tudták, hogy hol van az első gomba a Super Mario Bros. játékban. Többen nem értették, hogy mi a baj, miért viszi őket vissza a játék. Óva intem magam, hogy bárkinek is kisgyerek szintjén magyarázzam el az irányítást, és meg is értem, hogy ha valaki nem tudja, hogy mennek a klasszikus játékok irányítását, de hogy retro videojátékos eseményen többen nem ismerik a Super Mario Bros.-t, az felettébb meglepő. Nem is gondoltam volna, hogy bárkinek is úgy kell mutatni, hogy hol van az első gomba.

Azt viszont mindenki érdeklődéssel vette, hogy lesz Nintendo nap vasárnap. Szívesen veszik, hogy lesz egy egész napos Nintendós esemény. Az is sokaknak tetszett, hogy a KMO-ban lesz, mert Kőbánya-Kispest felől egész jól megközelíthető. De voltak, akiknek kellemes emlékeik is kötődnek a művelődési házhoz, hiszen oda járnak például társasjáték klubba. Tehát a helyet is jó érzékkel választottuk ki.

Gyakorlatilag mi voltunk az egyedüliek, akik természetes fényhez jutottunk. Az esemény fő színhelye ugyanis az alagsor volt. Az ottani nagyteremben volt az összes retro konzol és számítógép kiállítva, ahogy a kiállítók és vásárok is itt voltak. Két terem volt, a nagyobban voltak a retro konzolok és számítógépek. Itt is volt néhány kiállító. A kisebb teremben a árkád gépek és a fénykardosok voltak.

Kint pedig a Colin Konzol és a Power of Smile eladó standja volt. Valamennyi szelídült a véleményem a Colin Konzol magas árai kapcsán. Most sokkal inkább egy szükséges rosszként gondolok rá, mert ha ők adják olcsón a konzolokat, játékokat, akkor skalperek fogják kifosztani őket, és teszik fel hasonló áron eladásra, mint amennyiért ők adták volna eredetileg. A másik oldala meg az, hogy bár egyre kevesebb használható példány van egy-egy retro játékból, de amik megvannak, azok vajon meddig használhatók még?
A Power of Smile pedig támogatója lett az N-Connak, ugyanis ők biztosítják a versenyekhez a nyereményeket. Kérdeztem, hogy van-e Haikyuu!!-s mystery boxuk, elmondásuk szerint hamarosan várható. Remélem ez azt jelenti, hogy megjelennek Magyarországon is az eredeti licenszelt relikviák, a Crunchyroll Store-on már kaphatók.

A nap hátralévő része is inkább eseménytelenül telt. Azt hallottam, hogy a tavalyi TEMI-s Regamexen is eléggé kevesen voltak, ami abból a szempontból furcsa, hogy elég jól megközelíthető helyen van. Újbuda-Központtól nem kell sokat gyalogolni, nagyobb villamosjáratok például a Deák térről közvetlen a TEMI előtt állnak meg.

De azért tudtuk magunkat promotálni, és összességében nem volt annyira rossz a nap. Meg egymás között jól is éreztük magunkat. A helyszín 18 órakor zárt, addig el kellett hagynunk. Én wakánál aludtam. Vacsora után megnéztük a Forma 1 sprintfutamot, meg átmásolta a külső merevlemezre a talált digitális Haikyuu!! anyagokat. Nem verem nagydobra, de ide megírom, hogy kb. 890 GB-nyi anyagom van csak Haikyuu!!-ból. Kicsit se vagyok elborult rajongó, ugyan. Ezután aludni tértem.

Vasárnap

Szerencsére jól aludtam, úgyhogy a vasárnapi nap már abból a szempontból is jobb volt, hogy kipihentebb voltam. Megkérdeztem Gábort, hányra megy. 9.30, tehát annyira nem kell sietni. Nem is kell már sokat pakolni, hiszen mivel zárva volt a terem éjszakára, mindent úgy hagytunk. Így lényegében csak nyitni kellett, bekapcsolni a TV-t, konzolt, és már jöhettek is az emberek.

És érdekes mód, jöttek is! Nem tudom, minek köszönhetjük ezt, de vasárnap összességében nagyobb volt a forgalom. Szombaton hosszabb időre voltak üresjáratok, most viszont szinte alig volt. Úgy láttam, hogy inkább arról van szó, hogy vasárnap mintha az elkötelezettebb rajongók jöttek volna (vissza), mert összességében több időt töltöttek egy-egy játékkal. De ezzel együtt is több szórólapot, névjegykártyát osztottunk. A fogadtatás ugyanúgy kedvező volt, mint tegnap, az emberek összességében örülnek egy egész napos Nintendós eseménynek.

Itt viszont már egy kicsit engedtem abból a szempontból, hogy lehetett Mario Kart 8 Deluxe-szel játszani. Úgy láttam, hogy az emberek ma sem érezték annyira a Nintendo World Championships-et. Tényleg furcsa, hogy alapvető dolgokat is úgy kell elmagyarázni az általánosságban ismert régi játékokról, és hogy nem érik fel ésszel, hogy mi a teendő... De mivel jókedvemben voltam, nem esett nehezemre türelemmel viseltetni mások nehézségei iránt. Ilyenkor hagyom, hogy maga jöjjön rá, hogy mi a baj, de ha társaságban jönnek, akkor egymást is rávezetik a megoldásra. De nem hittem volna, hogy ekkora nehézséget fog okozni egyeseknek néhány egyszerű küldetés, ami ráadásul még videóval is illusztrálva volt.

Most annyira nem járkáltam szétnézni, hogy mi van lent. Volt elég dolgom a helyemen (szerencsére). Jó volt a hangulat, és a nap végén is elég sokan voltak.

Ami kellemes meglepetés volt, hogy nemcsak embereket érdekelte az N-Con, hanem a kiállítókat is! Hárman jöttek oda hozzám, hogy jönnének most vasárnap. Mivel mind a hárman nagyon jó dolgokat hoznak, azonnal igent mondtam nekik! Be is mutatnám őket pár sorban:

1. Tuan Kiadó - Nemrég jelent meg a Firebat Revolution játékuk Nintendo Switch-re is, és promotálnák a rendezvényen. Nekik azért is örültem, mert a gaming és fantasy témájú könyveik nagyon igényes kiadásúak, és az áruk is elfogadhatók. Tehát örömmel látott vendégek.
2. Pixel Punx - Ők retro Nintendo konzolok japán és amerikai kiadásait hoznák el. Őket azért lesz érdekes megnézni, mert magunk láthatjuk a különbségeket az egyes játékok között.
3. Az ő nevüket sajnos nem jegyeztem meg (később pótolom), de ötletes Nintendo logós és konzolos relikviákat készítenek fémből és műanyagból. A világító logó és a miniatűr konzol külön nagyon jól néznek ki. Az áruk is teljesen jó, úgyhogy lesz árusítás N-Conon!

Már most több az N-Con, mint amire számítottam. És a terveink a harmadikra is arra utalnak, hogy bőven van itt potenciál. Tehát jól sikerült a vasárnapi nap.

17.30-ig maradtam, otthagytam azt a néhány dolgot, amit a vasárnapi N-Conra terveztem vinni, de hogy annyival is kevesebb legyen. Azok már biztonságos helyen várják, hogy vasárnap szórakoztassák a látogatókat. Legközelebb ott találkozunk!

Könyvek akciósan

Ebben a hónapban olyan akció van a Libriben, aminek köszönhetően három könyvet is tudtam venni magamnak.

Ezek a Csernus könyvek is megvoltak régen, és már nyáron is 40%-os akcióban volt. Akkor is szemeztem vele, csak akkor a PS4-re gyűjtöttem. Akkor is 2.394 forint volt, mint most is. Most meg tudtam venni, az antikvár könyvekből összejött pontoknak köszönhetően bőven 2.000 forint alá tudtam szorítani a darabárát. Nagyon gyorsan gyűlnek a Csernus Imre könyvek, már 11 került vissza a gyűjteményembe. El fogom ezeket is olvasni, de arra emlékszem, hogy A nő csajsziknak az egyik legrosszabb könyve volt. Mintha nem tudta volna, hogyan szólítsa meg a fiatalokat. A témák és az írási stílus is eléggé banális volt. Aztán A férfi srácoknak már lényegesen jobb volt.

Soma Mamagésa könyve meg nem volt meg korábbról, mert amikor már ez megjelent, már elfordultam tőle. Tőle ez a negyedik könyv, valamiért nehéz lett megszerezni a régi könyveit első kiadásban. Valószínűleg Soma könyveiből nem gyártottak olyan sokat. Pedig Csernussal egy kiadónál vannak, de a doki könyveit elég könnyen meg tudom venni 1000 forintokért. Szinte minden könyvét 1000 forintért vagy az alatti áron vettem meg. Mindenesetre, mivel ez a könyv első olvasási élmény lesz, ezt fogom most olvasni. Tényleg nyitottabbnak érzem magam Soma Mamagésa elméleteire.

Összességében örülök, hogy újra megvannak azok a könyvek, amiket korábban eladtam. Mindkettejük kapcsán azt gondolom, hogy még ha vitatkoznék velük bizonyos dolgokban, vannak olyan gondolataik, elméleteik, amiket megszívlelendőnek tartok. Úgy érzem, a könyveik által csak színesebb lesz a világom.

A múlt hétvégén néztem meg a Csernus filmet, a Toxikomát. Röviden összefoglalva, még jobban megértettem, miről szólnak a módszerei. Nagyon hatásos film volt, sokáig zseniálisnak tartottam, de a végét nagyon elsiették, és így elmaradt a katarzis. Ettől függetlenül érdemes volt megnézni. Ez volt az első drogos témájú film, amit láttam, és bár sokan mondják, hogy a Trainspotting a legjobb a témában, de a magam részéről elégedett vagyok vele.

Teljes hangoskönyv gyűjtemény

Tegnap megvettem Csernus Imre: A Férfi hangoskönyvet, így megvan mind a 6 hangoskönyv, amit a gyűjteményembe akartam tudni. Vaterán találtam meg, a Sarki Könyves Antikvárium árulta. Ahogy szétnéztem a weboldalukon, találtam néhány könyvet jó áron, lehet, hogy fogok tőlük vásárolni.

Új DVD és Blu-ray

Hónapok óta ott árválkodik a Saul Fia Blu-ray a békéscsabai Media Markt-ban. Mindig figyeltem, hogy ott van-e még, csak eddig azért nem vettem meg, mert PlayStation 4-re gyűjtöttem. Most, hogy az megvan, kicsit felszabadultam anyagilag, így megvettem.

Nem láttam még a filmet, de mivel nagyon dicsérik, ezért úgy voltam vele, hogy ennyiért megéri a gyűjteményembe tudni, még ha nem is fog annyira tetszeni. Ez a legextrább kiadás, a tripla lemezes, 1 Blu-ray, 2 DVD, 28 oldalas füzettel és egy képkockával, sok extrával. Meglepő, nem láttam ilyen igényes kiadást a magyar DVD-kereskedelmi forgalomban. Önmagában ezért megérte megvenni. Ha még tetszeni is fog a film, akkor még inkább.

Annyira nem félek a témájától, láttam A bukás: Hitler utolsó napjai filmet, és igazából pont azért tetszett, mert annyira élethű volt az egész. Teljesen elhittem, hogy tényleg ilyen szinte valóra vált rémálom volt Hitler rémuralma alatt Németországban élni. Igazából mondhatjuk, hogy a Bukás a mérce, ha azt teljesíti a Saul fia, ez is egy kiváló filmett, és tényleg léteznek ma is még jó magyar filmek.

Hasonlóképp nem láttam a Star Wars: Zsivány Egyes filmet. Soha nem voltam annyira nagy rajongója a franchise-nak, de alkalomadtán megnézek egy-egy Star Wars filmet. Megvan az Ébredő erő is DVD-n, igazából tetszett. De igazán nem tudok kapcsolódni a Star Wars filmekhez, csak mint a nyugati geek kultúra része tetszik.

Sony PlayStation 4

Ezennel ünnepélyes kereten között bejelentetik, hogy a mai nappal én is a PlayStation 4 boldog tulajdonosok táborát erősítem! Hardveraprón találtam a konzolt, és azt kell mondjam, hogy jól jártam ezzel a szettel. Két controllerrel volt 35000 forint. Mind a két controller gyári, az USB is a képen látható.

Nem tudtam egyébként azonnal megvenni, mert azt csináltam, hogy kitettem vaterára eladásra a Death Note manga gyűjteményemet (megvan mind a 12 kötet magyarul). Meg is vette valaki, de végül nem tudta kifizetni. Én meg közben megcsináltam, hogy írtam a srácnak, aki eladta a PS4-et, hogy meg tudom venni, csak hát vissza kellett lépjek. Nekem meg közben gyűjt a pénzem, végül úgy meg tudtam venni, hogy nem kellett eladni végül a mangákat.

Nem számítottam arra, hogy még mindig kint van, végül mégis csak meg tudtam venni. Újpesten vettem át tőle. Annyira kívül volt, hogy majdnem Dunakeszire kellett menni érte. De itt van. Természetesen csak az első kiadás jöhet szóba. Ez olyannyira első kiadás, hogy CUH-1004A-s, tehát a legelső modell. De ahogy utánaolvastam, nincs komoly különbség az egyes modellek között. Összességében csak a PS4 Pro ugrott nagyot. De nekem az is inkább ilyen "pszeudo-PS5", mert csak imitálja a 4K-t, de valójában nem tudja. Erre talán a legékesebb példa, hogy a 4K-s Blu-rayt se tudja lejátszani. Úgyhogy bőven jó nekem a PS4.

Ezután Waka barátomhoz mentem, de nem PS4-ezni, hanem megnézetni az asztali PC-met, mert nincsenek rendben vele a dolgok. Mint kiderült, csak az alaplapi foglalatokat kellett alkoholos fogalmamsincsmivel megtisztítani, ahogy a RAM bemenetét is. Meg az alaplapba cserélt gombelemet, és máris rendben lett. Reméljük, hosszú távon szolgálni fog. Addig se voltam kétségbeesve, mert a laptopot használtam. Meg nála próbáltuk ki a PS4-et. Megkönnyebbülten konstatáltam, hogy rendben van. Egyedül annyi, hogy kissé akadozva veszi be a lemezt. Megáll, akkor enyhén be kell nyomni a lemezt. Az olvasóval biztos nincs gond, mert gond nélkül beolvassa, csak valószínűleg poros a meghajtó. Waka megnézte, a Konzolvilágnál 15000-25000 a teljes portalanítás náluk... háát-háát... Nem a jelenlegi pénztárcámra van szabva.

Itthon rátettem a konzolra a PSN profilomat, és leszedtem rá minden alkalmazást, amit használni akarok, vagy fogok. Ha meggondoljuk, a PS4 ahhoz olcsó vétel, hogy nemcsak játszani lehet rajta, hanem egyben DVD- és Blu-ray lejátszó, de különböző média alkalmazások is rajta vannak, tehát média lejátszó is.

Ezzel megvan mindegyik PlayStation konzol PS1-től PS4-ig. És milyen érdekes, hogy az első három PS pont az a modell a FAT kiadáson belül, amik már pont nem kompatibilisek az előző konzollal. Tehát egyik konzol sem felesleges. Hogy is néz ki?

• PlayStation: SCPH-9002 (utolsó modell a FAT kiadásból) mondjuk itt nincs értelme visszafele kompatibilitásról beszélni.
• PlayStation 2: SCPH-50004 (szintén utolsó modell a FAT kiadásból), már nem kompatibilis a PS1-gyel, ugyanakkor nagyon jó nekem, mert van PS2 távirányítóm, és ez az első olyan modell, amibe be van építve infravörös, így a segédeszköz nélkül kommunikál a konzollal.
• PlayStation 3: CECHK04 (ez mondjuk épp az utolsóelőtti modell a FAT-ből) Az első, mely nem kompatibilis az előző konzolok játékaival.
• PlayStation 4: CUH-1004A (ez a legelsőnek is a legelső kiadása) A PS4 meg gyárilag nem komplatibilis az előző konzolokkal, mert beígérték az előző konzolok játékainak digitális változatát.

Úgyhogy egyik PlayStation konzolom sem vált feleslegessé. Majd a PlayStation 5 fogja feleslegessé tenni a PlayStation 4-et, mert az megint csak kompatibilis az előző konzollal. De az nem maholnap lesz, mert egyrészt bőven elégedett vagyok a PS4-gyel, másrészt olyan sok pénzt nem tudok csak úgy összegyűjteni, hogy akár használtan is tudjak egy első kiadást venni. Tehát legalább 1-2 évig marad a PS4. Természetesen majd PS5-ből is az első kiadást fogom megvenni.

De nem a jövőről akarok beszélni, hanem a jelenről. Már csak azért is, mert amikor Wakánál kipróbáltuk a PS4-et, kérésére a Gran Turismo Sport-ot vittem el (van már 5 PS4 játékom), és teljesen el voltam ámulva a grafikától. Gyönyörű volt, 1080p 60fps, hova akarjak még PS5-öt, amikor ettől is leesett az állam? Jó, a karakterek kicsit lehetnének kidolgozottabbak, máskülönben olyan érzésem volt, mintha egy élő autóversenyt néznék. Tehát untig elégedett vagyok a PS4-gyel, ez nekem önmagában hatalmas technikai ugrás volt.

Ez az 5 játékom van PS4-re. A fenti hármat Hollandiában vettem, az alsó kettőt itthon, Media Markt-ban, amikor valami 1750 forint körüli áron volt. Kipróbálom mindegyiket, és amelyik a legjobban tetszik, azzal fogok legközelebb játszani.

A controllerek is kifogástalanul működnek, úgyhogy teljes mértékig elégedett vagyok a konzollal. Médialejátszó és konzol is egyben, mi kell még?

Ja, tényleg! PSN: sm4e86HUN

Utazás és fényképezés

A múlt héten kezdtem el azt, hogy felfedezek helyeket, és fényképeket készítek róluk. Szeretek utazni és fényképezni is, így két hobbi kötődik össze. Először Békés megye szépségeit fedezem fel, majd ahogy látom, hogy jól sikerülnek a képek, és hosszabb távon is megmarad a hobbi, messzebb is megyek.

Spontán fogalmazódott meg bennem a dolog, a múlt héten eszembe jutott, hogy gyakran megyek el Murony vasútállomás mellett, de még soha nem voltam ott. És mivel hiányzott is a biciklizés, ezért elmentem oda. Annyira jó érzés volt ott lenni, és a képek is egész jól sikerültek, hogy megfogalmazódott bennem, hogy ezt akár komolyan is csinálhatnám.

Azóta voltam a CsabaParkban, tegnap Lőkösházán is. CsabaParkban már voltam, itt is fel lehet fedezni szépségeket, alkalmas sétára, aktív pihenésre. Lőkösházán viszont szintén először voltam. A település jelentősége abban áll, hogy határtelepülés, itt állnak meg először a Temesvár, Arad felől Romániából érkező vonatok Magyarországon. Aztán innen indulnak tovább Békéscsaba-Szolnokon át Budapestre.

Ennek köszönhetően a vasútállomás kifejezetten szép és modern, de a falu rettenetesen elhagyatott. Az utak aszfaltozva vannak, de a házak szegényes benyomást keltenek. Olyan érzésem volt, mintha Lőkösháza egyfajta mementója lenne annak, hogy Románia egykoron elmaradott ország volt, így a falura nem fordítottak kellő figyelmet. Ahogy elnézem, az elvándorlás mértéke is elég magas, hisz amíg 2013-ban 1835 lakosa volt, 10 évvel később már csak 1500. Vannak látnivalói a falunak, a művelődési ház épülete szép, ahogy a templomé is (bár ez alapvető egy községben), illetve még a két fából készült buszmegállóra figyeltem fel az Eleki úton, ami szépíti a községet. De összességében azt lehet mondani, hogy látszik a házak állapotán, hogy hagyják el a települést.

Az volt még érdekes számomra, ahogy egy kicsit odébb mentem a vasútállomástól és onnan fényképeztem a síneket, megállított a határrendészet (határtelepülés lévén az is van Lőkösházán). Azt hihették, migráns vagyok, aki valahogy átvergődött Románián. Kicsit kellemetlen arccal néztek rám, de ahogy igazoltam, hogy magyar vagyok, megenyhült a tekintetük, és mondták, hogy ne nagyon menjek tovább, mert ott már az államhatár van. Nem is terveztem, csak egy ilyen képet akartam, hogy a messzességgel érzékeltessem, hogy a távolban már Románia van.

Ha már felfedezem Békés megyét, és írtam Lőkösházáról, beszélgessünk a megyéről is. Igaz az, hogy az egész megyében magas az elvándorlás mértéke. Nemrég konstatáltam döbbenten, hogy már csak 55.000 lakosa van Békéscsabának, amikor 20 éve még 68.000 körül volt. Úgy gondolom, hogy ennek egyik oka, hogy Békés megye egyik nagy vesztese volt a Trianoni békeszerződésnek. Előtte Békéscsaba fontos vasúti csomópont volt, mert közvetlen eljutást biztosított Arad felé. Ez az új határok után jelentőségét vesztette. Békés megyében ritkásan vannak a települések, egyszer hallottam, hogy ez okozhat logisztikai problémákat. És mivel utánunk már Románia van, nem nagyon jönnek cégek ide beruházni.

Nagyon ritkán (kb. ötévente egyszer) járok Békéscsabától délre. Mindig is úgy gondolkodtam, hogy Békéscsaba lélektani határa Magyarországnak. Békéscsabáról délre már fél lábbal Romániában vagyunk. Ez megfigyelhető abban is, hogy Gyula-Békéscsaba-Orosháza vonala "alatt" már csak kis települések vannak és még ritkásabban. A legnagyobb település Mezőkovácsháza kb. 5300 lakossal. De ennek a lakossága is folyamatosan csökken. Tehát ez is oka annak, hogy Békés megye már Magyarország keleti régiójához képest is elmaradott térsége az országnak.

Nagyon érdekes volt megfigyelni a kontrasztot Murony és Lőkösháza között. Murony kisebb település, mint Lőkösháza, kb. 1100 lakosa van, de kisebb az elvándorlás mértéke is. És ahogy sétáltam a faluban, nagyobb volt az élet, több embert láttam az utcán, a házak is szebbek voltak, az utak is jobban néztek ki. Ezek szerint tényleg sokat számít, hogy Békéscsabától északra van Budapest felé, vagy a román határ közvetlen szomszédságában. Konkrétan nincs látnivalója Muronynak, de kellemes érzés volt ott sétálni. Egyfajta vonzereje a falunak, hogy a vonatok óránként járnak innen Budapestre, míg Lőkösházáról jobbára kétóránként. A vonatok egy része ugyanis Békéscsabáról indul.

A fotózással meg távlati célom is van: Szeretnék profi fotós lenni. Mindig is szerettem fényképezni, csak a fotózásba eddig két ok miatt nem mentem bele komolyabban:

1. Egy valamire való fényképezőgép minden kiegészítővel együtt irgalmatlanul drága.
2. Az igazán jó fotós a képszerkesztéshez is ért. Abból meg csak az alapokat tudom.

De végülis miért is ne? Alapvetően három "dolgot" szeretek fotózni: Tájakat, épületeket és rendezvényeket. Tehát embert nem, de emberek sokaságát igen. Ezalatt az egy hét alatt is már ami képeket csináltam, baráti segítségekkel látom a hibáimat a képkészítésben, és az is megvan, hogy miben javíthatnék. Ezért is van az, hogy egyelőre mobillal fényképezek, mert az alapokat (kompozíció, pozíció) telefonnal is meg tudom tanulni. Alaptézis, hogy hiába van komoly fényképezőgéped, ha nincs meg a tudásod, egy jó géppel is rossz képeket fogsz csinálni. Tehát egyelőre az alapokat tanuljam meg elég jól, és utána lehet egy jobb fényképezőgépbe invesztálni.

A másik haszna meg az, hogy akkor már az is érdekel, hogy amit látok, az pontosan micsoda, milyen története van, miért olyan, amilyen. Elképzelhető, hogy gyakrabban lesznek ebben a blogban közéleti jellegű írások is. Az biztos, hogy új életre kelt a blog.hu-s blog. Illetve a nővérem javasolta még, hogy készítsek videókat is, és kommentáljam azokat is. Ez is jó dolog, mert akkor életre keltem a valódi nevem alatt lévő YouTube csatornámat is. Több potenciál van a fotózásban, mint gondoltam volna.

Egyes fokozat teljesítve

Sikerült elérni az első nagy célomat az alakformálásban, elértem a 22-es BMI-t.

Egészen pontosan 21,92 volt ma reggel. Soha ilyen alacsony nem volt. Ehhez 64 kg társul. És persze örült a Wii Fit U is.

De persze ezzel még nincs vége. Azért határoztam meg a 22-es testtömegindexet első fokozatnak, mert amikor először lett Wii Fit-em, tudtam meg, hogy a 22-es testtömegindex az ideális az ember számára.

Ez minden bizonnyal így is van, és nagyon örülök, hogy ezt sikerült elérni. Azért a vonaldiagramból látható, hogy nem volt könnyű ezt elérni. Hegyen-völgyön át vezetett az út a célig. Mert ugye az, hogy minden egyes nap mozgunk, és keveset eszünk, nem jelenti azt, hogy szigorúan monoton csökken a testsúlyunk.

Tehát elégedettség van, hogy ezt sikerült elérni, léphetünk a kettes fokozatra, ami nem más, mint a 12-14% közötti testzsírarány. Ez se lesz könnyű, mert ahogy mondani szokás, az ördög a részletekben rejlik. Még azért nem ideális az alakom, mert a izomból is fogytam, nemcsak zsírból. De ami kellemes meglepetés, hogy a zsigeri zsír lement 10 alá, ami azt jelenti, hogy a belső szervek között is olvad a zsír. De hogy az össz testzsír még 18,4%, jelzi, hogy van még dolgom magammal. Ezért igaz az, hogy a BMI nem minden.

Következő célként állítottam be Wii Fit-en a 60 kg-ot. Ahogy írtam korábban, most nem foglalkozok az izomfejlesztéssel. Kell, amennyit csak lehet, igyekszek azzal is foglalkozni, de most a teszsírszázalék normalizása a prioritás nálam. Ha az megvan, akkor teljesítettem a kettes fokozatot. Utána jöhet az izomfejlesztés, és akkor aztán tényleg...

És hogy mi a haszna az eddig elért eredménynek? Könnyedebben mozgok, jobban a testem ura vagyok. Gyorsabban futok, könnyebben sétálok, kicsit hajlékonyabb lettem. Ebben leszek még jobb, tehát nemcsak azért fontos az alacsony testsúly és a jó izomzat, hogy összehangban legyek a belső képemmel, hanem hogy könnyebben mozogjak és jobban ura legyek a testemnek. Ez a kettő együtt elég löketet ad ahhoz, hogy tovább csináljam, és a testtömegindex olyan mélységeit tapasztaljam meg, amit még soha előtte.

Intelligens virágok himnusza

Azóta nem játszottam érdemben a Super Paper Marióval, amióta egyszer végigjátszottam. És bizony annak már vagy 14 éve. Maga a játék nem lett annyira jó, mint a többi Paper Mario, nem tudok jeleneteket visszaidézni belőle.

Kivéve egyet, de azt nagyon! Az 5. fejezetet. Az önmagában hatalmas ötlet volt, hogy intelligens virágok, aka. Floro Sapiens okoztak galibát, és rabolták el az ősembereket. Már azon könnyesre röhögtem a szemem, hogy virágok fogják és embereket rabolnak el. Mariónak meg persze ki kell szabadulni. De amilyen zenét komponáltak hozzá, az valami zseniális!

Emlékeim szerint két fő részre osztható az 5. fejezet. Először, amikor a virágok elrabolják az ősembereket. A közeg ebből következtethetően erősen őskori feeling, mondhatnánk egy alternatív történelem. Vajon milyen világ lett volna, ha nem dinoszauruszok voltak az uralkodó állatok, hanem virágok voltak az uralkodó élőlények. Jobban jártunk volna akkor? Annak fényében, hogy embert rabolnak el, aligha hinném, de a zene kedélyes mivolta (és persze a grafika) nagyban oldja a hangulatot.

Maga a jelenet önmagában nagyon vicces volt, de a zene csak még jobban emelte a hangulatot. Van benne egy olyan kettősség, hogy a hegedűhangzás (annak hallom, egyébként kötözzenek fához, ha tényleg hegedűvel vették fel a főtémát) ad egy kis komolyságot a zenének, de a közben hallható fúvós hangzás (nem akarok furulyahangzást mondani...) egy ilyen vicces "pánik"-hangulattal fűszerezi meg a zenét, hogy "jaj, elrabolták az ősembereket! Ki fogja őket kiszabadítani?". Meg nagyon tetszenek az apró, ötletes megoldások, amivel tartalmasabbá tették a dalt.

A második részben, még végig kell menni a Floro Sapiens titkos bázisán, egy barlangon, aminek ugyan hasonló hangzású zenéje van, a hangulata mégis teljesen más.

Csak azért barangoltam olyan sokat, néztem körül ebben a barlangban, hogy minél többet hallgassam ezt a zenét! Ez valami zseniálisan megkomponált dal. Ad egy kellemes nyugodt érzést, ami kiválóan alkalmas terepszemlére. Ez önmagában emlékezetessé teszi az 5. fejezetet.

A zene hihetetlenül tartalmas. Mindig amikor elmerülök a hallgatásában, felfedezek bennek újabb apró elemeket, amik csak még teljesebbé teszik a dalt. És annyira dallamos, jellegzetes, hogy sehogy nem megy ki a fejemből. És milyen érdekes, hogy hány kiváló játéknak van nagy hatású zenéje, de sehogy nem tudom befogadni őket. Hiába jók, vannak nagyon jól megírva, ha sablonosak, nhezen tudom megjegyezni. Egyik se annyira saját, mint a Nintendo zenéi. A Nintendo minden időszakából lehet nagyon jó zenéket találni, amiket biztos, hogy első hallásra megjegyzünk és magunkévá teszünk. A Super Paper Mario zenéjét is biztos, hogy jobbára csak szintetizátorral vették fel, és mégis a "hangszereléssel" és a dallamvilággal mindent vittek.

Csökkenő testzsírszázalék

Viszontagságos és hiábavalónak tűnő próbálkozások után múlt vasárnap végre lement az a nyíves zsigeri zsír 11-es értékről 10-re. Ez az, amit mintha odaszögeltek volna a 11-es értékhez. Hosszú hónapokon át, akárhogy imádkoztam, könyörögtem, rószafüzéreket mondtam, egyszerűen nem volt hajlandó elmozdulni onnan. Ennek lett vége múlt vasárnap, amikor végre elindult lefelé.

Ahogy olvastam, zsigeri zsír az, ami a belső szervek között található meg. És tényleg makacs, úgy olvastam, hogy nagyon nehezen olvad le az emberről. Úgyhogy valószínűleg még egy hosszas nekibuzdulás kell ahhoz, hogy 10 alá menjen le, és végre az ideális értéken legyen.

Ahogy látható, a BMI 22,9-es értéken van, tehát bőven ideális értéken belül. Ahogy a Xiaomi saját programja szerint a testzsírszázalék is bőven az ideális értéken van a maga 18,8% százalékával. Bár más weboldalak némilag árnyalják az összképet. A mitsportoljak.hu weboldal szerint ezzel épp, hogy elértem az ideális mérték felső határát. A férfiaknál 15-19% közötti érték van rendjén, de ahhoz, hogy látszódjon, hogy hosszú éveken át sportoltam, ahhoz 12-14% között kell legyen. Hasonló értékeket ír a webbeteg.hu is, bár nem ennyire részletesen, mint a mitsportoljak.hu oldal. Találtam egy testzsírszázalék kalkulátort is, de ez eléggé hasraütés-szerűnek tűnik. Nem hiszem, hogy néhány egyszerű adatból ezt meg lehet állapítani, mert aki keveset mozog, attól még lehet ideális testtömeg mellett magasabb a testzsír aránya.

Tehát van még dolgom, de elégedetté tesz az, hogy látom magamon az eddigi munkám eredményét. Mindig egy kicsivel vékonyabb vagyok, ami nekem nem azért fontos, hogy tetszek másoknak, vagy mert ezt diktálja a média, a fogyasztói társadalom, hanem így leszek harmóniában a bennem lévő belső képpel. És azért vagyok elégedett, mert látom, hogy közelít a valóság az ideális képhez. Mert egyébként nemrég tettem egy nagy lépést az önelfogadás felé, méghozzá azzal, hogy valid álláspontnak tartom azt, ha úgy döntök, hogy abbahagyom az egész fogyást, kajákkal élvezem az életet, és egyszer csak 100 kg leszek, ahogy azt is, ha tovább folytatom a megkezdett utat. Azért döntöttem az utóbbi mellett, hogy összhangban legyek a belső képemmel.

Mellesleg igencsak meg kéne küzdenem azért is, hogy 100 kg legyek, mert most a 170 cm-es magasságomhoz 66 kg tartozik. És azért 34 kg-ot hízni, nem akármi munka lenne. Jelen esetben minden szempontból jobban járok, ha a munka könnyebbik végét fogom meg, és még lejjebb megyek testzsírszázalék tekintetében. Most nem foglalkozok különösebben az izomépítéssel (izomból is lement 1 kg, de azzal majd később akarok foglalkozni), ezért azt gondolom, hogy ha a számomra ideális testzsírszázalékot akarom elérni, akkor le kell mennem 60 kg alá. Ehhez most Wii Fit U-n végzek aerob programokat, egészen pontosan 30 percen át futok. Ez ugyan helyben futás, tehát nem annyira hatásos, mintha lemennék, és ténylegesen távolságot futnék le, de arra jó, hogy megizzadjak, és kicsit intenzívebb legyen a szívverésem.

Az idejét se tudom, mikor voltam 60 kg alatt. Már annak is örültem néhány éve, hogy 70 kg alá le tudtam menni. 60 kg alatt legalább 20 éve nem voltam. De hát, miért is ne nosztalgiázhatnék egyet? Főleg, ha az egészségemet is szolgálja.

Az is elégedettséggel tölt el, hogy a Xiaomi Zepp Life alkalmazása szerint a testem működése, mint egy 25 évesé, amit normálisnak ítél meg. Ezek szerint a longevity a normális? Eléldegélnék én 100-120 évig, nem sértődnék meg rajta.

AV-kábel PlayStationhöz

Tegnap vettem AV-kábelt PlayStationhöz, mert ahhoz a PS-hez amit Cegléden vettem, arról az lemaradt. A Game City-ben vettem meg. Természetesen alapvető követemény volt, hogy gyári legyen, és mivel ezen követelménynek eleget tesz, ezért jöhet. Egyébként hatalmas üzlete van a Game City-nek, könyvtári elrendezésben állnak egymás mellett a játékok. A dolog egyedüli szépséghibája az, hogy elég sok játékból van 20-25 eladó példány, és válaszd ki a legkevésbé rossz állapotút... Az árak megítélésem szerint nem rosszak, de aki innen vásárolna, annak javaslom, hogy aki teheti, az üzletben vegye meg, hogy meggőződhessen arról, hogy jó állapotú konzolt, kiegészítőt, játékot vesz.

Így már mindkét PlayStationt teljes körűen tudom használni. Vissza is kötöttem a PS2-t a TV-hez. DVD-lejátszóként használom most.
Két régen nézett animét újrázok most, a Kaleido Star-t és a Tokyo Mew Mew-t. Mind a kettő első animés élményeim közé tartozik 2006 nyarából. Érdekes újra nézni őket, lehet, hogy írok majd blogpostot arról, milyen most régi animéket magyar szinkronnal újra nézni.

De most, mivel a PS2-t újra tudom használni, úgy döntöttem, hogy leporolom az anime DVD-imet, és szépen sorban újra nézem őket. Elsőként a Cowboy Bebop-ra esett a választásom. Kíváncsi leszek, hogy fog most tetszeni. Régen ugyanis nem nagyon szerettem, mert egyrészt maga műfaj sem az enyém, másrészt kifejezetten az a 2010 előtti sznob magyar animés közösség szerette ezt az animét, amelyik fröcsögő nyállal szidta a Narutardokat, és a fangörlöket. Legalábbis velük voltam kapcsolatban annak idején kapcsolatban. Egyik oldal se jó, higgyétek el.

De most, az első rész megnézése után is az a benyomásom, hogy kifejezetten a sznob animések számára készült a Cowboy Bebop. Olyan szinten mérnöki pontossággal van minden olyan elem jelen, ami tökéletessé tehet egy művet, mintha egy receptkönyv leírását követték volna tűpontossággal. Emiatt meg elveszíti azt a spontaneitását, ami egy természetes sodrást adna egy kulturális műnek. Ezért nem tudom élvezni az animét.

Mellesleg nem tudom, hogy Elon Musk látta-e a Cowboy Bebop-ot, de biztos vagyok benne, hogy komálná. Hiszen, ha záros határidőn belül kolonizálni akarja a Marsot, hát ebben az animében 2071-re az egész Naprendszert benépesítette az emberiség.

Most maradjunk annyiban, hogy a nosztalgia mellett azért is örülök, hogy újra láthatom ezt az animét, hogy újra tudom használni a PlayStation 2-t. De hátha később olyan erényeit is felfedezem a Cowboy Bebop-nak, amivel jobban magamévá tudom tenni ezt az animét.