Múlt szombaton ünnepelte a BGE a japán nyelvoktatás 40. évfordulóját, ennek örömére egy kisebb összejövetelt szerveztek beszélgetéssel, megemlékezéssel és egy kis eszem-iszom a végén.
Mivel én nem külkeres voltam, hanem az OBIC által tanultam a nyelvet, nem voltam biztos abban, hogy én is részt vehetek rajta, ezért inkább megkérdeztem a tanárokat. Mivel "sok szeretettel várnak" volt a válasz, ezért összeszedtem magam és elmentem.
Az eseményen online is részt lehetett venni, de mivel annyira szerettem itt tanulni a nyelvet, hogy mindenképp személyesen akartam részt venni az eseményen. Rajtam kívül még egy valaki volt, akiről tudtam, hogy OBIC-on keresztül tanulta a nyelvet, ő online volt jelen, így a személyen részt vettek közül én voltam a kakukktojás. Így sokkal inkább úgy hallgattam a beszélgetéseket, megemlékezéseket, mintha egy japános rendezvényen lettem volna jelen és a magyar-japán gazdasági kapcsolatok előadásra ültem volna be. Így inkább figyelmesen hallgattam.
De így is érdekes volt, hogy egyébként sokkal inkább a kultúra és a társadalom érdekel. Szó volt többek között a magyar-japán munkakapcsolatokról. Az egy érdekes téma volt, hogy bölcsészkaron japánosként könnyebb japán cégnél vagy külkeresként, ahol nem tanulták azzal az intenzitással a nyelvet, de jobban értik a gazdaságot. Nem volt egyértelmű a válasz. Ahogy az is érdekes volt, hogy bár Japánban még mindig nincs teljes egyenjogúság férfi és nő között, tudatában vannak annak, hogy nyugaton már egyenrangú a nő és a férfi. Így egy nyugati nő egy japán férfival egyenrangú a tárgyalóasztalnál. Ennek megfelelően el is várják a nőtől a nyugati viselkedést, mert ha ázsiai módon kezd el viselkedni, akkor ázsiai nőként fognak bánni vele. Az is elgondolkodtatott, hogy mivel ma már nem a japán gazdaság fejlődik nagy ütemben, hanem a dél-kelet ázsiai országok (Kína, Vietnam, Indonézia...), ezért manapság inkább rájuk helyeződik a fókusz, ezért is tanulják egyre többen ezeket a nyelveket.
Ezután voltak egyéni beszélgetések egy jól megterített asztal mellett. Leginkább itt éreztem a "kakukktojás" mivoltomat, mert nem igazán tudtam bekapcsolódni a beszélgetésekbe. Annyira meg még mindig nem vagyok asszertív, hogy magamat, a saját egyéniségemmel érdekessé tegyem. Fejben megvan, gyakorlatban még nem mindig tudom alkalmazni. Inkább figyeltem másokat, meg inkább páros beszélgetéseken voltam aktív. Ha valaki kérdezett, hogysmint, arra készséggel válaszoltam, akkor egész jól tudok beszélni. A többin meg fejlesztek. Azon jót mosolyogtam magamban, amikor Sato Noriko sensei az általa készített matchás süteményről mondta, hogy túl sok matchát tett, ezért kesernyés lett. Persze, az lett a legfinomabb. Japános mentalitás: Minden körülmények között szerénységet kell tanúsítani.
Olyan célom is volt a találkozóval, hogy aláírassam Dr. Székács Anna tanárnővel az általa fordított Macutani Mijoko: Levelek Tokióból című könyvet. Ez lényegében Anne Frank naplójának japán változata. Nagyon jó volt olvasni a könyvet, mert jól áthozta magyarra azt a gyermeki ártatlanságot, amivel írhatta az eredeti szerző is a könyvet. Azt gondolom, hogy abból a szempontból is jókor lett megírva a könyv, hogy a 12-13 éves kiskamasznak már lehet beszélni olyan komolyabb tragédiáról is, mint a holokauszt. Ő már a helyén tudja kezelni a dolgokat, sőt akár ilyn módon leveleket is írhat az egyik áldozatnak. Ebben a könyvben nagyon átéreztem az "emléke szívünkben örökké él" mondat lényegét. Olykor az anyuka is írt levelet Anne Franknak, az értelemszerűen valamivel komolyabb. Nála összpontosul az, hogy mind a hollandok, mind a japánok durván átélték a II. világháború szörnyűségeit. Hollandiában a zsidók 80%-át deportálták (ez az egyik oka a messze földön híres holland toleranciának: Bűntudatuk van amiatt, hogy nem tudták megvédeni a zsidókat), Japánban meg a két atombomba... (egyébként nagyon érdekes volt olvasni, hogy a japán császár az első atombomba után is további harcokra ösztökélte a már megviselt népet, az áldozatok az országért adták az életüket. Kellett a második, hogy tudatosodjon benne, hogy az amerikaiak teljesen mást gondolnak a kérdésről). Ahogy haladunk előre a könyvben, úgy lesz egyre súlyosabb, fokozatosan lesznek egyre sötétebb hangvételűek a naplóbejegyzések. Lényegében tudatosodik a lányban, ki is Anne Frank valójában és hogy mi történt vele.
Ennek ellenére érdemes volt olvasni, több japán folklór, történet is helyet kapott a könyvben, mintegy ismertetve Anne Frankkal, milyen mesék, hiedelmek vannak a szigetországban.
Maradtam a végéig, és érdemes is volt. Mivel számozva volt, jó eséllyel lesz folytatás. Hátha a következőre már jobban tudok szerepelni.
