Merthogy megrendeltem a CDJapan-től a Haikyuu!! manga 8. kötetét és a Bakuten!! manga 1. kötetét. Nem terveztem egyébként rendelni, de megvesztegettek egy 500 yenes kuponnal. Osztottam-szoroztam, és végül betettem mindkét mangát a virtuális kosaramba.
Regisztrált légipostát kértem, hogy végig szemmel tudjam tartani a mangákat. Van egy olyan elképzelésem, hogy már most akkora a forgalom, hogy nem biztos, hogy meg fogom kapni idén a csomagot. Addig is látom, hogy épp hol tart, és nem aggódok amiatt, hogy valahol elveszett. Ha még megjön idén, az bónusz lesz nekem.
Ha megérkeznek, akkor a Haikyuu!!-ból meglesz japánul, angolul és németül az első 8 kötet, tehát az anime első évadának története meglesz mind a három nyelven, amin gyűjtöm a Haikyuu!! mangákat. A Bakuten!! pedig egy érdekes történet abból a szempontból, hogy eredetileg önálló történetként jött ki animében. Hiszen a manga is 2021-es, akárcsak az anime. Tehát nem az van, hogy a manga valamikor jóval korábban készült, majd kijött belőle az anime, hanem szerintem a kettő párhuzamosan készült. Nagyon kíváncsi leszek, hogy milyen lesz mangában, mert az animét már többször megnéztem, és nagyon megszerettem.
Megérkezett a legújabb My Nintendo Store-os rendelésem, két Super Mario Bros. Wonder fancucc. Ezeket is Platina pontokért vásároltam meg a My Nintendo Store-ban, csak a postaköltséget fizettem ki érte. Az meg most is csak €2,99 volt.
De sajnos nem is ért többet, mert elég lassan érkezett meg. 8-án rendeltem meg, tehát majdnem egy hetet vett igénybe. Mondjuk talán ezen most nincs mit csodálkozni, hiszen ahogy elnéztem az egyes általam követett webshopok Facebook oldalait, már most túl vannak terhelve. Egyik boltban dolgozó ismerősöm mondta az Érdi AnimeConon, hogy erre a conra is csak azért tudott eljönni, mert ma eleve nem dolgozik, egyébként nem tud cserélni, mert mindenki nagyon leterhelt. Valószínűleg ugyanez van a szállítóknál is. Tehát már most lassabban érkeznek meg a rendelések. Ez nem szokott közel 1 hetet igénybe venni, 1-2 munkanap alatt megérkeztek eddig a My Nintendós rendeléseim.
De ha már most ekkora forgalom van, mekkora lesz majd decemberben? Egyre korábban kezdődik a karácsonyi szezon, de ez jó esetben inkább azt jelenti, hogy jobban eloszlik, hogy az emberek mikor veszik meg az ajándékokat, és nem az lesz, hogy december 24 előtt lesz tömegnyomor a plázákban, lesznek túlterheltek a webshopok.
De hogy a cuccokról is írjak, eleinte csak a csodavirágot terveztem megrendelni. Nem rajongok az elefánt Mario ötletért, bár tény, hogy sok jó dolgot hoztak ki belőle, sok mindenre lehet használni. Főleg arra, hogy szegény Yoshi jól megerősödjön, és tonnás súlyokat cipeljen a hátán. De a virág kétségtelenül hatalmas ötlet. Tényleg csodákat művel a játékban. Mint kulcstartó egyelőre nem használom, ott van a többi Nintendós fancuccaim között, ahogy az elefánt Mario is ott nyugszik. Talán egyszer használati tárgyak is lesznek.
Még a Paradox Live-os posztok előtt írtamSlayers: Get along dal Okui Masami verziójáról. Csak hogy ez a "sorozat" is teljes legyen, akkor értekezzünk a Mas"ami Okui"terpiece album másik bónusz daláról, a ONENESS-ről is.
Ez is olyan dal, amit Okui Masami nem egyedül, de még csak nem is duettben, hanem sokadmagával énekelt. Ez ugyanis a 2005-os Animelo Summer Live koncert betétdala volt. A dalt zenéjét és szövegét Okui Masami írta, a hangszerelés pedig Suzuki "Daichi" Hideyuki munkáját dicséri. Az ő neve is ismerős az Okui Masami rajongók számára, hiszen az énekesnő sok dalában működött közre.
Ez a koncert nem jelent meg DVD-n annak idején (pont a 2006-ostól kezdték el kiadni képhordozón az Animelo Summer Live-ot), csak utólag a hivatalos YouTube csatornán nézhető meg egy előadás, egészen pontosan Kageyama Hironobu-tól. Egyébként sehol nem tették közzé a 2005-ös koncertet.
A dalból készült videoklip is, és mivel hivatalosan nem érhető el digitális streamingen az új Okui Masami album, ezért csak ezzel a videoklippel tudok szolgálni.
Tetszik az ötlet, hogy a dal felhangzása előtt a stúdiómunkálatokba nézhetünk bele, így egy kicsit személyessé válik a dal. Bár egyáltalán nem kell azt személyessé tenni, hiszen a dal csodálatos. Emelkedett hangulatú, és arról szól, hogy mindnyájan egyek vagyunk, nem számít kik vagyunk, honnan jöttünk, merre tartunk. De van egy lényeges különbség, hogy az ehhez hasonló álszent dalokhoz képest: Látszik az énekeseken, hogy hisznek abban, amiről énekelnek. Ezért nem hat giccsesnek, ahogy a dal végén megfogják egymás kezét, és a magasban balra-jobbra lengetik. Nekik tényleg ez a hitvallásuk, ez belülről fakad. Megítélésem szerint azért is lett hiteles a dal, mert a dallam is csak annyira emelkedett, amennyire annak lennie kell. Megvannak benne azok a nem annyira magas hangok, hogy megindítsa a hallgatót, de van egy lüktetése, aminek köszönhetően nem azt halljuk 6 percen keresztül, hogy mi mennyire szeretjük egymást, kezünk az egekben, tartsatok velünk, hanem mintha egy történetet mesélne el, hogy hogy jutottunk el ide, miért ez a hitvallásunk. Ezzel szemben a szöveg nem történetet mesél el, hanem elmondja, hogy az énekesek hogyan képzelik el az egységet. (Most ez nem verselemzés, ezért nem "lírai én"-ezek.) Nagyon szép az, hogy minden egyes emberi életet egy kis virágként írnak le, mely a megszületéssel fakad virágba, és legyen az bármilyen kicsi, szebbé teszi ezt a világot. A zene és a dallam pedig gondoskodik arról, hogy ne hasson giccsesnek a szöveg.
Nagyon szépen hangzik ennyi embertől, de hogy hangzik ez egyedül Okui Masami-tól? Főleg 18 év elmúltával. Hát úgy, hogy egymaga bizonyítja, hogy ez a dal tőle belülről jön. Ezt is dalt is képes ugyanazzal a beleéléssel énekelni, mint a Get along-ot. Energiára annyira nincs szükség, hiszen ez valamivel nyugodtabb dal. De ugyanúgy megvan az az érzelem a saját verziójában, mint az eredetiben, ezért nagyon szépen hangzik tőle a dal. A hangszerelés teljesen ugyanaz, mint a 2005-ös dalé, de talán ez így van jól, mert úgy gondolom ezen a zenén csak rontani lehet. Nem tudom elképzelni legalábbis, hogy mitől lehetne még jobbá tenni. Zenehallgatói, rajongói füllel számomra ez a dal hibátlan. Ennek a dalnak az ereje leginkább abban van, hogy Okui Masami már a karrierjének elején is bizonyította, hogy ő egy erős és autonóm személyiség. És azzal, hogy lényegében a maga énekhangjával képes tizen-, huszon-ember helyett teljes értékűkét felénekelni a dalt, nagyon jól jelzi, hogy ugyanannyira erős és autonóm személy, mint amilyen mindig is volt.
Ezért nagyon fontos Okui Masami énekesnői karrierje alkalmából megjelentetett válogatásalbum. Egyrészt egy fantasztikus karrier összegzése, másrészt a két új dallal bizonyítja, hogy az évek során folyamatosan fejlődött, de soha nem felejtette el, hogy ki ő, honnan indult, mik az ő gyökerei, mert 28 és 18 éves dalt képes ugyanazzal az energiával és hittel énekelni, mint annak idején. Ezzel a válogatásalbummal Okui Masami bebizonyította, hogy ő mindig úgy újult meg, hogy közben megőrizte önmagát. A két újonnan felénekelt korábbi dalával bizonyítja, hogy hű a gyökereihez, és hogy ezt a 30 évet semmire nem cserélné le. Ez az éneklés iránti szeretet, alázat, önismeret és önelfogadás volt az, amit annak idején 2006-ban meghallottam nála, és emiatt van, hogy jöhet bármilyen kiváló alkotás a japán populáris kultúrából, Okui Masami-nak mindig lesz helye a szívemben.
2023. november 11-én ötödik alkalommal került megrendezésre a GeekCon a Ferencvárosi Művelődési Központban. Maguk a szervezők is geeknek vallják magukat, és ígéretük szerint mindenki jól szórakozik, aki elfogadja és ünnepli ezt a szubkultúrát. Céljuk kifejezetten az, hogy rajongók találkozzanak, barátságok köttessenek, és hogy a szubkultúra összekapcsolja az embereket. Lássuk, hogy sikerült.
Eleinte meglepett, hogy a Fantasy Expóval összehasonlítva (mely szintén az FMK-ban van) nem láttam kígyózó sort, mire észrevettem, hogy a sor pont az ellenkező irányból gyűlik. Végül sokan lettünk. Jelen rendezvényre is sokan jöttek cosplayben. Sokan voltak például Star Wars, Harry Potter, Gyűrűk Ura jelmezben.
Előadások a színházteremben, és a Geekplay teremben voltak. Az utóbbi terem szolgáltatott helyszínt a konzoloknak és a DDR-nek is. Nintendo, Sega és PlayStation retro konzolok egész sorozata volt kiállítva, így Emőd Dániel jóvoltából a videojáték-történelem egy nagyobb szeletébe nyerhettünk segítséget. Mai konzolok közül a Playstation 4 mellett egy Playstation 5-ön is játszhattunk, illetve a Nintendolgok jóvoltából két Nintendo Switch konzol volt kiállítva. Sokan játszottak a Mario Kart 8 Deluxe-szel és a Super Smash Bros. Ultimate-tel, de később a frissen megjelent Super Mario Bros. Wonder-t is kipróbálhatták az érdeklődők. Kifejezetten üdítő volt látni, hogy a gyerekek a retro konzolokkal is annyira önfeledten játszottak, mint az újdonságokkal.
A színházteremben 10:50-kor nyitották meg az előadást. 14 óráig különböző nyugati kulturális termékekről tartottak kerekasztal beszélgetést. Volt szó a Marvel filmekről, a Dűnéről, a Star Wars-ról. De ahogy az ilyen jellegű rendezvényeken megszokhattuk, a Cosplay versenyre voltak a legtöbben kíváncsiak. Az árusok kínálatán kívül ez volt az egyedüli esemény, melyen az animések képviseltették magukat. A Star Wars, Marvel filmek karakterei mellett láthattunk cosplayeket például Narutóból és a Boku no Hero Academiából is.
Az árusok elsősorban a tornateremben voltak jelen. Az ilyen rendezvényeken megszokott képregények, könyvek, figurák mellett igazi ritkaságokat be lehet szerezni. Árusok az emeleten is voltak, illetve az aulában Artist Alley volt, melyen továbbra is a különböző árusok saját dizájnú termékeit lehetett megvásárolni.
Az emeleten pedig további interaktív programokon vehettünk részt. Az első emeleten VR evolution jóvoltából különböző VR játékokat próbálhattunk ki a META Quest VR Headset-en játszhattak az érdeklődők a virtuális valóságban. A második emeleten a HKK Hatalom kártyáival lehetett játszani. Jelentősége nem csupán abban áll, hogy ez Magyarország TCG játéka, de 1995-ös indulásával világviszonylatban is az első kártyajátékok egyike. A Cinkelt kockának köszönhetően pedig különböző társasjátékokkal játszhattunk, illetve meg is vásárolhattuk őket.
A Geekplay teremben elsősorban videojátékos jellegű előadások voltak. Illetve itt került megrendezésre a Guitar Hero és a Tekken 5 verseny. A Minecraft kvízben pedig gyerekek versenyt ugráltak a magasba a Woodcraft (magyar Minecraft szerver) nyereményeiért. Kicsit Dévényi Tibi bácsi Három kívánság feelingje volt, hogy aki a legmagasabbra ugrik, az válaszolhat a kérdésre. Én meg Elektor Kalandort játszottam a Super Mario Bros. játékkal.
A Cosplay versenyhez hasonló érdeklődés övezte a szinkronszínészekkel való beszélgetést. Zsigmond Tamara, Molnár Ilona és Moser Károly beszélgetésén is szinte tele volt a színházterem. Nekem, mint KRE-BTK Néderlandisztika szakos hallgatóként is érdekes volt, ugyanis az egyik téma, amivel komolyabban foglalkoztam, az a feliratos filmek szerepe a nyelvtanulásban. És mivel azt találtam, hogy például Hollandiában és a skandináv országokban, ahol a gyerekeknek készült rajzfilmeken kívül nem szokás szinkronizálni, többek között a feliratos filmeknek köszönhetően tanulnak meg a gyerekek nagyon hamar, szinte hibátlanul angolul. Ezért egy időben rászoktattam magam arra, hogy feliratosan nézzek filmeket. Azóta keresek igazi érveket a szinkronos filmek mellett, ezért ezt az előadást nagy érdeklődéssel hallgattam. Nagyon jó volt a beszélgetés. Egyszerre volt informatív és szórakoztató, hallottam itt is újat.
Tombolahúzás és eredményhirdetés után egy kis Dragon Ball kvízre került sor, majd elbúcsúztak. Összességében érdemes volt eljönni. Elsősorban a nyugati szubkulturális termékek rajongói találták meg a számításukat a GeekConon. És talán ez az a rendezvény, melyen minden korosztály képviselteti magát. Ami rendjén is van, hiszen a Star Wars immár 46 éves, a Marvel hősök is generációk életében jelen van, és mivel ezekből újabb és újabb filmek és sorozatok készülnek, ezért könnyen bevonódnak a gyerekek is. Nem utolsósorban a veterán rajongók is már hozzák a gyereküket. Öröm volt látni, hogy mindenki jól érezte magát, láthatóan tényleg kicsit kiszakadtak a szürke hétköznapokból és egy kicsit lazítottak. A GeekCon a nyugati szubkultúra méltó ünnepe.
A cikk eredetileg a Programod.hu oldalon jelent meg.
Jelen sorozatunk is elérkezett a "final" epizódjához, hiszen ez a legújabb Paradox Live kislemez. Három hete, azaz 2023. október 18-án jelent meg. Ebben az előző két párbajból győztesen kikerült csapat mérkőzik meg a vigaszágon továbbjutott GokuLuck-kal, így három dalt hallgathatunk meg.
BAE: Ch△mp1on
cozmez: Two Crowns
GokuLuck: S.W.A.G.
Már a címük is sokat mondó, tehát érdemes elmélkedni a dalokon.
BAE: Ch△mp1on
Épp csak megnyerte a BAE az egyéni párbajt, máris bajnoknak kiáltják ki magukat. De nagy örömünkre most nem érdemtelenül, hiszen ismét rákapcsoltak, és egy erősebb dallal jelentkeztek. Stílusukhoz hű, karakteres dalt rappeltek. Végigveszik az elmúlt három évet, hogy miken mentek keresztül, végül eljutnak a konklúziójukhoz, miszerint ők a bajnokok. Ideális jelöltek.
cozmez: Two Crowns
Amíg a BAE bajnoknak kiáltja ki magát, addig a cozmez a koronát kérik a fejükre. Ez egy igazi rap dal, ahol egymásnak adják át a szót, és bizonygatják, hogy ők ennek rap párbajnak a legjobbjai, bárki bármit mond. Az ő daluk viszont nem annyira karakteres. A zene rendben van, a rap is igazából jó, de nem jön ki az egyéniségük. Többször kell meghallgatni, ahhoz, hogy megmaradjon az emlékezetekben.
GokuLuck: S.W.A.G.
De miért is vesztegetnénk rá időt, ha itt van a GokuLuck, akik ténylegesen valami újat mutatnak. Dehogy rock zenére rappelnek... már-már a Thrash Metal határait súrolja! Eszméletlenül aggresszív a zene, a tagok meg úgy üvöltenek, hogy addig járunk jól, amíg ezek az állatok ketrecbe vannak zárva, mert ha elszabadulnak, akkor imádkozhatunk az életünkért. Semmi nem garantálja a biztonságunkat. De hát pont ezért imádom őket. Néha én is úgy érzem, hogy nagy szükség van arra, hogy a felettes ént teljesen lekapcsoljuk, és fusson az ösztön én, amerre lát. Utólag ráérünk rendet tenni.
És akkor álljon itt a személyes sorrendem.
GokuLuck: S.W.A.G.
BAE: Ch△mp1on
cozmez: Two Crowns
Kell néha, hogy ez a vadállat elszabaduljon bennünk. És mivel a GokuLuck ezt teljesen szerethető, játékos formában teszi (én legalábbis nem tudom komolyan venni), mégis minden erejüket beleadják a rapbe... Nálam ők a bajnokok.
Hát ennyi volt a Paradox Live széria. Nem mindegyik dalról tudtam jól írni, de összességében szerettem foglalkozni velük. Természetesen a sorozat folytatódik tovább, hiszen itt az anime, konkrétan most szombaton jelenik meg az opening dalból a kislemez. Az ending dalból pedig december 6-án, és ezzel szerintem le is zárattatik a 2023-as év. Remélhetőleg, 2024-re is hasonlóan színvonalas dalokkal készülnek a projekt keretében.
Most már közel vagyunk a végéhez, holnap már a néhány hete megjelent kislemez következik. Addig is lássuk, hogy a másik két egyenes ágról továbbjutott csapat milyen dallal mérkőzik meg egymással.
cozmez: Trust Nobody
AkanYatsura: Kassai -Leave It To Me-
Ennek a kislemeznek sincs szinopszisa, de erre jelen esetben talán nincs is szükség, hiszen a dalok meglehetősen erősek ahhoz, hogy önmagukban elmeséljék a voice drama történetét. A borító abból a szempontból kifejezetten rossz, hogy egyáltalán nem adják vissza a dalok mondanivalóját. De ez már a címből is kiderül. Inkább hallgassuk meg a dalokat.
cozmez: Trust Nobody
Ahhoz képest, hogy a cozmez a jobb napok keresésére indult, miután megnyerték az első évad párbaját, ismét visszatértek az eredeti mondanivalójukhoz. Megint egy sötét hangulatú dalt hoztak el nekünk. A zene rendkívül erős és hatásos, ugyanakkor a szöveget egy kicsit zavarosnak érzem, ahogy elolvastam. Olyan érzetet ad, mintha az elmúlt időszak némileg formálta volna a bizalomról alkotott nézetüket, de még mindig kísérti a múltjuk. Erről tanúskodik a zene is.
AkanYatsura: Kassai -Leave It To Me-
Ehhez képest az AkanYatsura megmaradt a maga optimista attitűdjénél. Ugyanaz a hangos, extrovertált dal, amit megszokhattunk tőlük. Vidám zene mellett bíztatnak arra, hogy bármi gondunk lenne, bízzuk csak rájuk, ők mindent megoldanak. Van is olyan hangulata a dalnak, hogy tényleg rájuk bíznám, bármivel vagy bárkivel lenne gondom, ők majd elintézik. A zene már-már szokatlanul gazdag hangszerelésű, tele van emlékezetes dallammal.
Mind a ketten kiváló dallal versenyeznek. Ahogy az előző cozmez és AkanYatsura párbajnál itt is introvertált és extrovertált tengely mentén lehetne személyes kedvencet választani. Ám még így is nagyon nehéz lenne személyes preferenciát állítanom. Viszont, ha az optimista-pesszimista tengelyre helyezzük a két dalt, akkor már könnyű dönteni.
AkanYatsura: Kassai -Leave It To Me-
cozmez: Trust Nobody
Hiszen én magam is optimista szemléletű vagyok, ezért akármennyire is erőteljes és hatásos a cozmez dala, amit nagyon is érzek, de az AkanYatsura attitűdje közelebb áll hozzám. Főleg, mert ahogy megyünk előre az animében, úgy bizonyítják a fiúk, hogy ugyanis nagyon is kifelé élnek, nagyon menőnek tartják magukat, de a barátság és a bajtársiasság legalább ennyire jellemzi őket. Az anime 5. része alapján bátran rájuk bíznám a gondomat.
Már csak egy kislemez maradt, holnap meghallgatjuk a legújabb dalokat.
Miután kirostálódtak a vesztes csapatok, a második körre visszatérünk a párbajokhoz. Ezen a kislemezen a BAE és a The Cat's Whiskers az alábbi dalokkal mérkőznek meg.
BAE: G△L△XY∞
The Cat's Whiskers: No Matter What
Kisebb meglepetés, de ennek a kislemeznek ismét van szinopszisa. Úgy tűnik, hogy a kiesett csapatok megjelennek a későbbiekben is, hiszen a 1Nm8 egyik tagja, Rokuta zongorán játszik. Ezt Ando Shiki megtalálja, és megmutatja Natsume Ryu-nak, aki meglehetősen furcsán reagál a zenére. Később Anne telefonhívást kap, hogy Ryu eltűnt. Hagyott egy üzenetet melyben azon félelmének ad hangot, hogy a szeretteinek bántódása esik, ha a bárban marad. A BAE és a The Cat's Whiskers tagjai együtt Ryu keresésére indulnak. Vajon mi volt az, ami miatt megijesztette Rokuta zongorajátéka?
Amíg ezen elmélkedünk, hallgassuk meg a dalokat.
BAE: G△L△XY∞
Miután megkönnyebbült a BAE, hogy az AMPRULE utolsó helyezettként lapátra került, egyből egy új dallal jelentkeznek. És hát, hallható a különbség: Amíg az AMPRULE azzal operált, hogy az egész világ az övék, addig a BAE a galaxisig juttat el minket. Szerencsére nem vesztettek semmi a nívójukból, ez a dal jobb lett, mint az előzőek. A színvonal a tőlük megszokott, örömteli hallani, hogy nem engednek belőle.
The Cat's Whiskers: No Matter What
De az igazán izgalmas dalt megint a The Cat's Whiskers szállítja. Dallamos és hangulatos már a zenei alap is, és a rap is nemcsak erős, de nagyon jó a lüktetése. Az igazi dallamos részt auto-tune-nal "díszítették", de megint csak az az érzésem, hogy csak jobb lett tőle a dal. Külön tetszik a "Ready Go-Go-Go..." stílusú rap itt is hallható. Az már a The Cat's Whiskers védjegyévé vált.
Hát, nincs mit tagadni: Hiányzott ez a nívó az előző kislemezekből, úgyhogy határozottan azt gondolom, hogy jól szavaztak a rajongók. A Paradox Live megmaradt ugyanaz a magas színvonalú rapper-projekt, mint aminek indult. Ezt ez a kislemez is bizonyítja. Sorrendet viszont itt sem nehéz állítani.
The Cat's Whiskers: No Matter What
BAE: G△L△XY∞
A The Cat's Whiskers dalát sokkal inkább érzem, de mindkét csapat dicséretére legyen mondva, hogy kialakult egy saját stílusuk, aminek köszönhetően megkülönböztethetők egymástól. Szinte már az első másodpercektől ki lehet találni, hogy melyikük dalát hallgathatjuk, és biztosak lehetünk abban, hogy a legjobbjukat nyújtják. Ráadásul, ahogy hallgatom a Voice Dramát a második évadra is izgalmas történeteket láthatunk majd. Így a Paradox Live sokáig életképes projekt lehet.
Egy nap kihagyás utána folytassuk a Paradox Live kislemezek bemutatását. Ezen a kiadványon az a négy csapat küzd a továbbjutásért, akik kiestek az első nagy megmérettetésből. Lássuk őket.
Buraikan: DO or DIE
AMPRULE: Nobody But Me
1Nm8: S∀G∀
VISTY: Endless Dream
GokuLuck: Trigger
Rap Guerrilla Reload -Paradox Live All ARTISTS-
Rendkívül érdekes, hogy csak a régi csapatok jutottak tovább, és kivétel nélkül az újak maradtak alul. Ezek szerint a rajongók kifejezetten rosszul fogadták az új csapatokat. Lássuk az új csapatok mely dalokkal versengenek a továbbjutásért.
Buraikan: DO or DIE
A Buraikan köszönti a vigaszágon maradt csapatokat. Igencsak radikális az üzenet, vagy a tőlük telhető legjobbat hozzák ki a csapatok, vagy jobb, ha nem rontják a levegőt, hiszen vannak náluk jobbak is. az üzenet erős, annak átadási módja már nem annyira. Most a Buraikan sem volt az igazi. Alapvetően jó a dal, de ahhoz képest, hogy korábban tényleg megadták azt az érzetet, hogy ők az ultimate legjobb rapper csapat, most inkább alábbhagytak a minőséget illetően.
AMPRULE: Nobody But Me
Megint egy izgalmas zenei témával készült az AMPRULE. Ez a dal nem üt akkorát, mint a True Pride, mégis megvan az az érzet, hogy érdemes rájuk figyelni. Jelen esetben inkább a zene témája és az ének dallama az, ami izgalmassá teszi a dalt. Ahhoz képest, hogy maga a dal elég rövid, meglehetősen szöveggazdag. Először Dongha dicséri önmagát, majd biztosít mindenkit arról, hogy mindenki őt fogja szolgálni.
1Nm8: S∀G∀
Ha nincs a BAE a háromszögével, akkor a 1Nm8 biztosítja, hogy ne legyen könnyű dolgom az A betűvel. Gyakorlatilag a lényegi különbség a 1Nm8 és a VISTY között, hogy az 1Nm8 biztosítja a dallamosabb idol rap dalokat. De ez is ugyanaz az alacsonyabb minőségű rádióbarátabb dal, amit manapság oly gyakran hallunk. Ugyanúgy a szöveg sem szól igazából semmiről.
VISTY: Endless Dream
De ha van csapat, amelyik dalával végképp nem lehet mit kezdeni, az a VISTY. A zene téma nélküli, dallamtalan, a szöveg meg most is arról szól, hogy kérnek egy második esélyt. Nem tudták összehozni az idolt a rappel, az az igazság. Az aranyos fiúk látszatát akarják kelteni az "I want to make you smile" jellegű sorokkal, de erre még én is azt mondom, hogy ez sehogy nem illeszthető a rapbe, pedig én aztán nem vagyok hardcore rapper.
GokuLuck: Trigger
Hát mert kell a GokuLuck, akik megmentik a rap becsületét. Nagyon tetszik az élő hangszeres zene, a kemény, kegyelmet nem ismerő szöveg, az erőteljes, már-már elállatiasodott rap. A GokuLuck kell a Paradox Live-nak, ha igazán életképes akar maradni, még akkor is, ha ez a dal sem üt akkorát, mint a korábbi dalaik, de minimum erre a nívóra van szükség.
Rap Guerrilla Reload -Paradox Live All ARTISTS-
Gyakorlatilag ugyanaz a dal, ami az első album utolsó dalaként volt hallgatható, kiegészülve a mostani négy csapattal. Az első négy csapat rapjét egy az egybe áthozták ebbe a dalba, csupán a négy új csapat rapszövegét vették fel. Ez a leghosszabb Paradox Live dal, 9:28 hosszú, de egyáltalán nem érződik hosszúnak. Így kiegészítve is jó volt hallgatni.
A személyes preferenciám szerint így néz ki a lista.
GokuLuck: Trigger
AMPRULE: Nobody But Me
Buraikan DO or DIE
1Nm8: S∀G∀
VISTY: Endless Dream
Ebbe nincs benne a Guerilla dal. Az első három helyezett dal rendben van, azok erősek, de a két idol csapat rettenetesen el van maradva. Végülis le lehet lőni a poént, a GokuLuck jutott tovább, ezzel a Paradox Live megőrizte az eredeti színvonalat. Az viszont meglepett, hogy az AMPRULE tökutolsó lett. Azt meg tudom érteni, hogy nem tetszett a túl sok auto-tune a dalokban, illetve talán azzal lehetett baj, hogy kifejezetten a BAE ellenében jöttek létre. De azért érzem méltatlannak, hogy egyébként sok ponttal voltak lemaradva a többiektől, mert az AMPRULE-nak volt egy olyan meghatározott koncepciója, ami által megkülönböztethető a többiektől. És ahhoz képest, hogy a 1Nm8 és a VISTY sehol nincsenek egyedi ötlet terén, nem sokkal maradtak le a GokuLuck-tól. Ehhez képest az AMPRULE-t eltakarították az útból. Még ha értem is, azért sajnálom. Ők hiányozni fognak.
A következőkben a továbbjutottak párbajoznak, így ismét párban nézzük meg a dalokat.
Ma van Okui Masami: Melted Snow és Ohmi Tomoe: Fuyu no Himawari kislemezek megjelenésének 15. évfordulója.
Meghallgattam ma is ezt a két kislemezt, és örömmel konstatálom, hogy most is szeretem hallgatni őket. És bizony, már 15 éve jelent meg. Emlékszem is, hogy nagyon vártam akkor Okui Masami soron következő stúdióalbumát, aminek megjelenését szintén 2008. november 5-ére időzítették. Bár már akkor szóltak hírek arról, hogy a megjelenését elhalasztják 2009. február 25-ére, de bíztam abban, hogy mégis megtalálom. Az album végül később jelent meg, de ezzel a két kislemezzel is elégedett voltam.
Ha jól emlékszem, úgy harangozta be Okui Masami a dalát, mint egy karácsonyi dal, amit azokról szól, akik egyedül töltik az ünnepeket. Sok szó van a szövegben az emlékekről, és arról, hogy mit jelent egy általunk szeretett ember számunkra. Még most is erős a kislemez.
Ohmi Tomoe dalának szövege is hasonló. Szintén az emlékekről a szeretett személy szeretetéről szól, ami különbség, hogy Ohmi Tomoe éneke nem annyira jelentősségteljes. De ő is szépen énekel, szeretem hallgatni a kellemes hangját, jól visszaadja a kellemes emlék érzését.
Az viszont csalódás volt számomra, hogy egyik dalban sem hallunk élő hangszereket. Erősen olyan hatása van a daloknak, mintha vonós hangszereléssel vették fel. De a belső borítón egy ember neve olvasható az "all instruments" mellett. Azt meg nem hiszem, hogy a zenész egy vonós mindenes lenne, ezért az egész csak szintetizátor hangzás lenne. Pedig nagyon jól állna a dal hangulatához egy valódi vonós hangzás. Van annyira emelkedett hangulata a daloknak, és vannak annyira jók az énekesnők, hogy még szebb lett volna az énekük, ha élő lett volna minden hangszer. Egyébként az Okui Masami dalban jobban kihozták a vonós hangszer érzetét, az Ohmi Tomoe dal hangszerelése valamivel egyszerűbb, abban nyilvánvaló, hogy nem hallunk egyik hangszert.
A két kislemez borítója is hasonlít egymásra. Olyannyira, hogy vannak képek, melyek ugyanazok. A fő kép ugyanabban a teremben készült, az Okui Masami kislemezen Okui Masami látható elöl, Ohmi Tomoe van a háttérben, az Ohmi Tomoe kislemezen vica versa. A lényegi különbség lényegében csak a hátsó borítón látható animációs kép. Egyébként minden más ugyanaz, vagy legalábbis ugyanarra a koncepcióra készült.
De továbbra is nagyon szeretem a két kislemezt. Olyannyira, hogy hagyománnyá vált, hogy a kislemez megjelenésének napja, vagyis november 5-e a karácsonyi szezon első napja nálam. November 5-től rakom ki magamnak a karácsonyi fényeket, mától eszek narancsot, mandarint, meg egészmogyorót, halászlevet, mától iszok narancs ízű teát, illetve gyakrabban hallgatok karácsonyt dalokat. Azokról ebben a blogpostban írtam. Ezt két magyar nyelvű albummal egészíteném ki:
Nox: Karácsony
Karácsony János: Boldog Karácsony
Ezeket szoktam még hallgatni, illetve a teljesség kedvéért álljon itt a lista a karácsonyi japán albumokkal a fenti két kislemezt leszámítva:
Okui Masami: angel's voice
Suara: Maiochiru Yuki no You ni
Illetve néhány karácsonyi hangulatú japán dal.
Okui Masami: SNOWY
Suara: Merry Christmas
Hayashibara Megumi: Cherish Christmas
Ezek a dalok szebbé teszik a karácsonyomat, illetve ezt az időszakot.
A soron következő Paradox Live albumon a második évadának első fordulójának második versenyének dalai hallgathatók meg, egészen pontosan az alábbiak.
cozmez: Hit em up
VISTY: BE A STAR
AkanYatsura: Ooyakedo - Licence to Kill -
GokuLuck: Fight For Liberty
Szinopszissal megint csak nem tudok szolgálni, és szerintem a továbbiakban nem is fogom tudni összefoglalni a történetet. Inkább lássuk a dalokat.
cozmez: Hit em up
Érdekes dallal indít a cozmez. Izgalmas a stílusuk, ebben továbbra sem adnak alább. Viszont a rapperek hangja inkább tűnik erődemonstrációnak, semmint valódi figyelmeztetésnek, hogy az utcán figyelned kell a hátadat. A dal elején hallható köhögésszerű hangot is inkább kellemetlen hallani, a verekedésre való felbujtás is eléggé furcsán veszi ki magát. Ez most inkább nem sikerült.
VISTY: BE A STAR
Nem hiszem, hogy valaha is lesz olyan dal a VISTY-től, amit szeretni fogok. Tipikus idol dal, a rap minősége is ennek megfelelő. Meg se kísérlik, hogy bármi relevánsat is közöljenek, a zene pedig borzalmasan sablonos. Semmi nincs benne, amitől emlékezetessé válna. Velem ezt nem lehet megetetni, de ha valakinek ez tetszik, akkor csak tessék.
AkanYatsura: Ooyakedo - License to Kill -
Kezd úgy tűnni, hogy a második évadra kiderül, hogy kik azok, akiket továbbra is érdemes komolyan venni. Kik azok, akik hűek a stílusukhoz, elveikhez, és kik tudnak megújulni a stílusukban. Úgy tűnik, hogy az AkanYatsura azok csapatok közé fog tartozni, akikben bőven rejlik még lehetőség. Az előző kettő után kifejezetten üdítő egy olyan dalt hallani, ami nemcsak erőteljes, hanem egyedi is. Nagyon izgalmas a japán népi hangszer zenei alapnak. Közben ugyanolyan hangosak és extrovertáltak, mint ahogy megszokhattuk tőlük.
GokuLuck: Fight For Liberty
A GokuLuck kiváló kiegészítése az AkanYatsurának. Nem utolsósorban örömteli hallani az idol-rappereknek egy ellenpontját. Ráadásul talán a GokuLuck az egyedüli olyan együttes, melynek zenéjében élő hangszerek is megszólalnak. A hangszerelés meg azért kiváló, mert egyszerre tud a zenei aláfestésben érvényesülni a legerősebb hang: Tosa Ryoga, aki a maga 195 cm-es magasságával, kigyúrt testével igazi nehézfiú érzete van. Kiváló a seiyuu-ja: Batori Shogo, hihetetlenül élethűen adja az elszabadult vadállat karakterét. De a leglágyabb hang: Mikoshiba Kenta is nagyon jól illik a zenéhez. A szövegben is arra buzdítanak, hogy ha kell, erőszakkal harcoljunk a szabadságunkért. Senkire és semmire ne legyeünk figyelemmel. De hát mit is várunk egy börtönviselt csapattól? Pont ezért szeretjük őket.
Ezek után nem nehéz kitalálni a személyes preferenciámat.
GokuLuck: Fight For Liberty
AkanYatsura: Ooyakedo - License to Kill -
cozmez: Hit em up
VISTY: BE A STAR
Az első kettő nagyon jó, a cozmez most nem volt valami jó. Ők pont attól jók, hogy a maguk lágyságában jelenik meg a sértettség, kitaszítottság érzése. Abban erősek, nem az erőszakos rapben. De a legnagyobb tévedés egyértelműen VISTY.
Igazából pont ez a baj a második évaddal. Az első évad csapatairól tényleg el lehetett azt mondani, hogy mindenki jó a maga stílusában, mindegyik csapatnak van jó dala. Ehhez képest a második évad új csapatai sokkal diverzebbek. Nem tudom elképzelni, hogy a VISTY-től és a 1Nm8-től fogok olyan dalt hallani, amit istenigazából meg fogok szeretni. Az AMPRULE jól hozza a negatív főhős szerepét, ahogy a GokuLuck is a börtönviselt vadállat szerepét is nagyon jó hallani. Úgy tűnik, minimum maffiózónak vagy bűnözőnek kell lenni ahhoz, hogy valaki tényleg jó rapper legyen.
Miattuk érdemes lesz továbbra is követni a Paradox Live-ot. A soron következő kislemezen az a négy csapat fog versenyezni, akik elvesztették a versenyt. Közülük egy továbbjuthat.
