További biztató jelek

Az ősz beálltával tényleg későn van itt Hollandiában napkelte. Ma már 7:45-kor kelt fel a nap, (tehát már később, mint Magyarországon decemberben, 7:30-kor), és tényleg... 7-kor keltem fel és teljes sötétség volt kint.

De természetesen nem ez a lényeg most, hanem, hogy továbbra is nagyon jól alakulnak a dolgaim. Neveztek a leideni egyetemre, illetve elnyertem az esélyegyenlőségi támogatást is, ami szintén plusz pénzt jelent havonta. Emellett kiszámoltam azt is, hogy holnap leszek itt Hollandiában pont annyi ideig, mint amennyit tavaly voltam itt összesen, és most szerencsére jelek nem mutatkoznak arra, hogy visszamegyek Magyarországra. Sőt, sokkal inkább azon vagyunk, hogy most tényleg itt maradjak. Most erre minden adott, szerencsére, az anyagiak is, aztán a jövőről majd időben elkezdek gonoskodni.

Arnhem

Ma elbicikliztem Arnhembe, amit írtam még pénteken, azt elintézzem. 19 km volt az út, ezt kb. 65 perc alatt tettem meg. Itt is végig bicikliút vezetett, még az autópályán is. Egy helyen volt építkezés, ott kellett jobban vigyázni, egyébként nagyon látszik, hogy Hollandia biciklis ország, ilyen jól strukturált bicikliút-hálózat talán sehol máshol nincs a világon. Az út egyébként nem volt mindenhol sima, itt-ott kifejezetten olyan érzésem volt, hogy hegynek felfele megyek (Hollandiában hegyről beszélni...), egyszer le is kellett szálljak a bicikliről, mert gyalog gyorsabban haladtam. Annak azzal ellenkező irányba mentem, amikor úgy repültem lefelé, hogy 35 km/h-t mutatott a Google térkép. Egy kicsit féltem is, hogy nehogy pont akkor menjek neki valaminek. De sértetlenül itt vagyok.

Arnhem elég nagy város kb. 180.000 lakossal. És elég furcsa a vasútállomás épülete. Leiden Centraal vasútállomás épülete jutott azonnal eszembe, hogy arra is rendesen rácsodálkoztam, hogy a hollandok eléggé sajátságosan értelmezik a modern építészet fogalmát. Valami hasonló benyomást keltett Arnhem Centraal állomása is. Nem csináltam képeket, de a leideni vasútállomásról igen, az arnhemi is hasonlóan néz ki.

Az arnhemi esetében is az üveg dominál, mint építőelem.

Ami viszont tetszett, hogy Arnhemben rendezik a Női Röplabda Világbajnokságot, és ezt reklámozzák is rendesen.

Sőt, még üzletekben is lehetett röplabdát látni.

Először csodálkoztam is, hogy mit keres egy könyvesboltban egy röplabda, aztán eszembe jutott, ahogy közel mentem, és láttam a matricát felette. Gondolkodtam is azon, hogy ha nem annyira drága a jegy, elmennék egy meccset megnézni, de a €62-es jegy még nem az én pénztárcámra van szabva.

Ja, és a lényeget simán sikerült elintézni: Az OV-chipkártyán maradt €20-at visszakérni. Bementem a vasútállomásra, az OV-ügyfélszolgálaton minden további nélkül visszaadták a €20-at. Ez persze semmi plusz pénzt nem jelent, hiszen az utazást utólag ki kell fizetni. Ennek ellenére bementem a CeX-be és vettem magamnak egy Nintendo 3DS játékot.

A borító örömömre holland nyelvű. Eddig Hollandia négy városának CeX-ében voltam:

• Arnhem
• Breda
• Eindhoven
• Leiden

Illetve még Amersfoort és Nijmegen van a közelben, ezeket a városokat is meg akarom látogatni egyszer, akkor majd betérek ide is. De egyet nem értek: Hogy lehet, hogy olyan Nintendo Switch játékok, mint a New Super Mario Bros. U Deluxe a CeX-ben használtan €52-ba kerülnek, míg a Media Markt-ban újonnan €48-ba?

Vannak egyébként látványosságai is Arnhem-nek, de most nem erre összpontosítottam. Majd egyszer olyat csinálok, hogy ha elmegyek Nijmegen-be vonattal szétnézni, akkor megállok Arnhemben is és akkor majd itt is több időt töltök. De úgy tervezem, hogy addig nem megyek sehova vonattal, amíg nem látom, hogy számláznak, hogy van ez a rendszer. Utána elmegyek Nijmegenbe, Amersfoortba, illetve az is lehet, hogy visszamegyek Leidenbe és megnézem a japán múzeumot is. Nagyon jó ennyit utazni, és folyamatosan felfedezni az országot. Az is nagyon tetszett a mai bicikliútban, hogy még Wageningennél van egy hosszú bicikliút (kb. 3 km), és oldalra elnézve hatalmas zöld terület tárul elénk. Hollandia tényleg nagyon vigyáz a zöld területeire. Ezeket is csodálva élmény biciklizni. Egyébként meg nem éreztem hosszúnak ezt a kb. 2 és fél óra oda-vissza biciklizést. Egész jól bírtam ahhoz képest, hogy nem emlékszem, hogy életemben valaha is bicikliztem volna kb. 40 km-t egy nap. Visszafele meg Haikyuu!! soundtracket hallgattam, az plusz motiválóerő volt. Egyébként eszembe jutott az is, hogy lényegében én is ugyanúgy 30 percet biciklizek az egyetemre, ahogy Hinata a középiskolájához.

Leidenben

Ma megszerveztem a második egyéni kirándulásomat, méghozzá Leidenbe. Ez is az a város, amit szintén meglátogattam, amikor először voltam Hollandiában 2020 februárjában. Imádtam a várost, és kíváncsi voltam, hogy milyen benyomást kelt most rám. Nem utolsósorban a héten kiderült, hogy Leidenbe küldenének, az ottani egyetemen tanulhatok az utolsó félévben. Igazán megtiszteltetés Hollandia legelső egyetemében befejezni a tanulmányaimat.

20 Euróval töltöttem fel az egyenlegemet, ennyiből kijön az oda-vissza út Ede és Leiden között. Most úgy kalkuláltam, hogy a délelőtti csúcsidő után (9 óra) kezdem meg az utazást és délutáni csúcsidő előtt (16 óra) fejezem be. Most nem állok meg sehol. Elsődleges célom az volt, hogy a KRE-BTK-n Holland-Flamand kultúrán tanult leideni építészeti műremekeket nézem meg.

Ki volt számolva az időm, mert 8.40 után pár perccel indultam el otthonról, a vonat meg 9.22-kor indult, és mivel kb. 35 perc az út biciklivel, ezért sietnem kellett. Épp 3 perccel a vonat indulása előtt értem a vasútállomásra, így sietve elértem a vonatot, ami viszont tömve volt... Ha elvileg csúcsidőn kívül vagyunk, és alig találtam ülőhelyet, milyenek lehettek a csúcsidei járatok? Megint valami szarakodás van az NS-nél, mert amikor néztem a menetrendet, minden második járat át volt húzva, hogy azzal nem jutok el Leidenbe. Az volt, hogy Amszterdam és Dordrecht között nem jártak a vonatok (két átszállással is el lehet jutni Leidenbe), de ahogy később elnéztem a menetrendet, több helyre is nem jártak vonatok. Tehát kevesebb vonatra jutott ugyanannyi utas, és péntek lévén itt is nagyobb a forgalom. De abból a szempontból mindegy is nekem, hogy egyébként is csak utrechti átszállással szerettem volna Leidenbe eljutni.

És rendben meg is érkezett a vonat Leiden Centraal állomásra. Először kicsit zavarban is voltam, hogy merre mehetnék, megzavart, hogy az állomással szemben nagy építkezések voltak, ezért eleinte azt se láttam, hogy merre is mehetnék. Aztán úgy döntöttem, hogy ha már úgyis a környéken van a bevásárlóközpont, akkor szétnézek ott egy kicsit, aztán eldöntöm, hogy melyik templomot látogatom meg először.

Végülis egyikhez se kellett messzire mennem, a két templom és a könyvtár, amiről tanultunk, mind a központban vannak. Arra emlékeztem, hogy azt szerettem Leidenben, hogy szinte egy helyen vannak a látványosságok és az üzletek, és tényleg így van. De az az érdekes, hogy a két templom csak egy kicsit van odébb, mégis akkora csend van a környéken, mintha bent lennék a templomban. Olyan érzetet adott, mintha a hollandok megadják a tiszteletet az épületnek. Bár az is igaz, hogy nagyon nincs is ott miért hangoskodni.

Mindenesetre a Pieterskerk-et látogattam meg először.

Ez a legjobb kép, amit tudtam csinálni a templomról, nem tudtam nagyon messzire menni, mert szemben házak voltak. Reméltem, hogy nyitva lesz, és betérhetek, de sajnos nem. Konkrétan nem szeretek misére járni, de sétálni egyet belül, csodálni a belső részét a templomnak, miközben megélem a csendet, azt nagyon szeretem. Szeretem a templom auráját, nagyon kellemes.

Két templomlátogatás között betértem az Albert Heijnbe ebédet vásárolni, ami a (nálam) szokásos sajtos párna volt €0,39-ért és a 500 ml-es kefir €0,99-ért. Majd szembe találtam egy használt műszaki cikk boltot, bementem oda szétnézni. Ez igazából sokkal közelebb áll hozzám, mert itt nem nagyon mennek visszább a '90-es éveknél, míg egy régiségbolt (kringloopwinkel) valóságos múzeum, mert ott konkrétan a 20. század elejéről is kaphatók cuccok. A használt műszaki cikk bolt ráadásul tele volt játékokkal, konzolokkal, több számítógép is volt eladó (az egyik €100-ért kifejezetten tetszett), illetve egy rakás DVD, Blu-ray is volt. Nem vettem semmit, de jó volt szétnézni. Ha ilyen boltot találnék a környéken, azt megnézném.

Ezen kis kitérő után mentem el megnézni a másik templomot, mely a Hooglandse Kerk volt.

Ez a templom több díszelemből áll, mert gótikus stílusban épült. Talán szebb is egy kicsivel. Mindenesetre ahogy látni lehet, az ajtó itt is zárva volt, és senki nem volt a környéken, így sejthető, hogy ez sem volt belülről megtekinthető.

Mindezek mellett persze csináltam képeket a hidakon, amilyen kilátás nyílik a csatornákra. Ez tényleg Hollandia egyik csodája, amit bármikor megnézhet az, aki itt él.

Nagyon el lehet merülni a látványában. Még egy könyvtár volt tervben, méghozzá a Bibliotheca Thysiana. Ez se volt feltétlen messze. Viszont előtte megállított a a könyvtártól kb. 100 méterre lévő japán múzeum.

Nem is gondoltam volna, hogy van ilyen itt. Nem vettem belépőjegyet szétnézni, de bemenni bementem és az üzleti résznél szétnéztem. Természetesen japán hagyományokkal, kultúrával kapcsolatos tárgyakat lehetett venni, illetve külön rész volt csak a japánnal kapcsolatos könyveknek. Sokféle könyv volt, volt, mely a kultúra egy-egy ágát mutatta be, de voltak regények japán szerzőktől, nyelvkönyvek, képes könyvek. Bizonyos könyvek ráadásul japánul voltak. Szinte gyermeki csodálattal néztem körül, olyan érzésem volt, mintha hazaértem volna. A belépőjegy €8,50, illetve Múzeumkártyával (Museum kaart) ingyenes. Akkor komolyan elgondolkodtam, hogy kiváltanék egy ilyen kártyát és akkor múzeumokat is látogathatok, de aztán ahogy láttam, hogy ennek az éves díja €64,90... Meg kell gondoljam. Nem vagyok múzeumba járó, de lehet, hogy itt az lennék. Meg akkor biztos, hogy megnézném ismét Alphen aan den Rijn-ben is az Archeont. De meg kell gondoljam, hogy megnéznék-e annyi múzeumot Hollandiában, hogy megérje kiváltani.

És végül akkor a Bibliotheca Thysiana.

Külsőre talán kevésbé tűnik nagy számnak, de aki le tudja olvasni a római számot, az talán érzékeli az épület jelentősségét. És ha már a közelben van a Leideni Egyetem, akkor megnéztem azt is. Azt már végképp nem tudtam lefényképezni, mert akkora hatalmas épület, hogy arról jó képet szerintem nem lehet csinálni. Mindenesetre úgy néz ki, hogy februártól ide fogok járni.

Még arra volt idő, hogy szétnézzek a bevásárlóközpontban. Találtam egy hatalmas lemezboltot, ahol még kazettákat is lehetett kapni. Jó hely volt. Innen mentem aztán vissza a vasútállomásra. Végül a 14:52-es vonattal mentem haza. Utrechti átszállással 16:05-ig tartott az utazás, elvileg 16:00-kor kezdődik a csúcsidő, remélem, hogy nem fogják csak azért az 5 percért megvonni tőlem a kedvezményt. Mindenesetre nagyon jól éreztem magam, egyértelmű, hogy ez az a környék, ahol letelepednék.

Viszont az OV-chipkártya kapcsán újabb meglepetés ért. Megnéztem a weboldalon, mennyi pénz maradt rajta, hogy mégis, és meglepetten láttam, hogy az egész €20,00 rajta maradt, az utolsó frissítése pedig a mai utazás végén volt. Grátisz lett volna ez az utazás? Amolyan kompenzáció, hogy két hete kellemetlenséget okoztak azzal, hogy levonták a €20,00-at, amit először tettem fel, de végül felhasználtam? Megkérdeztem végül Humbby-t, hogy mit tud erről. Természetesen semmilyen kompenzációról nincs szó. Ahogy mind a ketten utánanéztünk, kiderült, hogy totál feleslegesen töltöttem fel a 20 Eurót a kártyára, az NS ugyanis havonta, utólag számlázza ki az utazást, amikor az NS Flex havidíja is esedékes. Nálam tehát október 14-én. Ki hallott ilyet, hogy utazásért utólag kell fizetni? A feltöltött 20 Eurót meg egy nagyobb vasútállomáson, az OV-service-nél visszakérhetem. Ha nem megyek sehová az elkövetkezendő 2 hétben, lesz egy izmos bicikliutam Arnhem Centraal-ig (több mint 1 óra biciklivel csak oda).

Macskák (és pingvinek) a vonaton

Hosszú éveken át következetesen kerültem a Mawaru Penguindrum-ot, mert akárhány véleményt, elemzést olvastam róla, abban szinte konszenzus volt, hogy ezt az animét többször végig kell nézni ahhoz, hogy ténylegesen értsük is, hogy miről van szó. Lényegében saját magamat buktattam meg azon a bizonyos alkalmassági vizsgán azáltal, hogy ilyen sokáig vártam azzal, hogy megnézzem az animét, és talán így volt rendjén.

Eddig 9 részt láttam az animéből, és értem, hogy szimbolikákban beszél az anime, de stílus miatt nem jut el hozzám az üzenet. Megjegyzem, ahhoz, hogy értsük, hogy miről szól az anime, ismerni kell a japán jelenkor mindennapjait, és a közelmúlt eseményeit, ezeknek is érdemes utánajárni, mielőtt elkezdjük nézni az animét. Az az igazság, hogy egy idő után nemcsak az volt a bajom az animével, hogy nem jut el hozzám a mondanivaló, hanem a stílus kezdett egyre inkább idegesíteni. Már-már Bakemonogatari feelingem volt (az is azon animék közé tartozik, amik népszerűek, de nem szeretem), amikor megbeszéltem Zsolti barátommal, hogy s mint van ez az anime, végül oda jutottunk (amellett, hogy szerinte menthetetlen vagyok ... aljas rágalom), hogy olvassam el Surci elemzését az Aoi Anime fórumon, mert nagyon komplexen írt az animéről. És tényleg... Bárkinek dicsőségére válna egy ilyen írás, és azt kell mondjam, hogy így már értem a dolgokat. De hogy meg fogom-e szeretni? Ez egy másik kérdés: Mert pont azt emelte ki gyenge pontnak, ami nálam sarkallatos egy animében: A karakterek. És azt kell mondjam, hogy igaza van. A főszereplő testvérek egyáltalán nem emlékezetesek, nem szögezik oda a tekintetemet, nem érzem azt, hogy érdekel a sorsuk. És persze, tudom, hogy a metrócsörgés (amikor záródnak az ajtók) az 1995 márciusi gáztámadást szimbolizálja, de túl gyakran, túl sokáig hallani idegesítő. Az a helyzet, hogy lehet olyan komplex az anime, hogy a gordiuszi csomót is könnyebb kibogozni, mint az animét megfejteni, ha közben azt látom, hogy a karaktereknek fogalmuk sincs, hogy mit keresnek ott a történetben.

Zsolti említett egy 1985-ös movie-t, elmondása szerint többek között ez a mű inspirálta a Mawaru Penguimdrum-ot: Ginga Tetsudou no Yoru. Ő látta és az élménybeszámolója alapján azt gondoltam, hogy érdemes lehet megnézni. És igen... Ma este néztem meg a movie-t és azért döntöttem, hogy írok, a Mawaru Penguimdrum-ról, mert a movie ellenében jól tudom érzékeltetni, hogy mik a prioritásaim. A Ginga Tetsudou no Yoru egy nagyon lassú folyású történetet mesél el; tényleg, aki a dinamikus animéket preferálja, annak ez nem fog bejönni. Egy macskák lakta faluban játszódik a történet, ahol a főszereplő macska lesz az, aki kilóg a sorból. Míg a többi osztálytársa élettel teli, örülnek, hogy vége az órának, főhősünk csak hosszas elmélkedés után hagyja el a tantermet. Egyből együtt éreztem vele, az volt az érzésem, hogy a belső világa nagyon intenzív. A tekintete sokkal többet árult el abból, ami a felszínen látszott. Ez pedig egyből kíváncsivá tett, azonnal felkeltette az érdeklődésemet. Hozzáteszem, ez a karakterdizájner munkásságát dicséri, hogy ennyire jól tudta érzékeltetni a főszereplő belső világát. A lényeg az álmában történik. Kint a szabad téren, az égen a csillagokat szemlélve aludt el. Legjobb barátjával, Campanellával ülnek a galaktikus vonaton, csodálják a környéket, megállóknál felszállnak utasok, később leszállnak. Tiszta sor: Az életutat szimbolizálja, ahogy életünk bizonyos szakaszában emberek belépnek az életünkbe, majd elbúcsúznak. De a két jóbarát mindig együtt marad. Vagy mégsem? ... Nagyon jól érzékeltette a bizonytalanság érzését, amikor Giovanni a végefelé egyre többször mondta a barátjának, hogy "mindig együtt leszünk". Gyönyörűen érzékeltette a movie az emberi kapcsolatok és a barátság fontosságát, jó szívvel ajánlom. Aki vesztett már el fontos embert az életében, és tudja, milyen érzés az, hogy a barátság bizonytalan lábakon áll, az fogja értékelni ezt a movie-t.

Egyébként az is nagyon tetszett, hogy a macskafalu többi lakosát is egyenrangúnak mutatta. Például amikor volt a fesztivál, mindenki táncolt és énekelt (csak Giovanni nem), akkor őket is ugyanúgy mutatták, mint a főszereplő macskát. Nagyon ellenszenvesek számomra azok a művek, ahol tömegember mulatozását, vagy bármilyen tömegeseményt úgy mutatnak be, hogy a résztvevők arca vagy el van torzítva, vagy valami "egyenarcot" kaptak, ezzel is kiemelve, hogy a főszereplő más, ő a különleges, a tömegember meg a senki, mert csak a haverok, a buli, meg a csajok érdekli, minden más, ami a bulikázás felett van, az már meghaladja az értelmi képességét. A Ginga Tetsudou no Yoru-ban a fesztiválozó macskák ugyanúgy eredeti alakjukban voltak ábrázolva, ahogy Giovanni is, ami azt érzékeltette számomra, hogy fontos a falu számára a fesztivál, mert az a hagyományuk része, és nem valami tömegember szórakozásának mutatta be. Amellett, hogy látszott Giovannin, hogy baja van, és utolsó gondolatainak egyike, hogy beáll a körbe táncolni. Mérhetetlenül szimpatikus volt ez a megnyilvánulás.

Azt gondolom, hogy a két mű kontrasztja jól érzékelteti, hogy mi alapján nézek animéket, mi az, amit valójában értékelek.

Amszterdamban

A holland iskolának köszönhetően, ahova járok, kedden volt lehetőségem eljutni Amszterdamba. Ott hallgattunk meg egy előadást a prostitúcióról. Érdekesség, hogy az előadás egy templomban egy oda tartozó nagyobb teremben volt. Egyébként jó volt, egy idősebb férfi tartotta, aki a csoportjával aktívan is kimenti a nőket a prostitúcióból, például oly módon, hogy járják Amszterdam vöröslámpás negyedét, és kihozzák onnan a nőket, akik a testükből élnek. Nem mindenkit, akit tudnak. És segítenek nekik rendes munkát találni. Elmondása szerint ő még nem találkozott olyan nővel, aki tényleg a testéből akar megélni. Alapvetően érdekes volt, a férfi stílusa is kifejezetten figyelemfelkeltő volt. Csak túl hosszú volt, több mint 2 óra. Ráadásul voltak kérdésre is részletes választ adott. De hogy tényleg foglalkoztatja a téma, jelzi az is, hogy arról is beszélt, hogy mi játszódik le a nőkben, amikor a férfi igényét kielégítik. Hogy csak úgy tudják elviselni ezt az egészet, ha disszociálnak. El tudom képzelni, hogy ez valós. Tehát érdekes volt az előadás, de a végén már nagyon nehezemre esett figyelni.

De szerencsére nem az Amsterdam Centraal vasútállomás közelében volt a templom, úgyhogy láttam is valamennyit a városból. És azt kell mondjam, hogy nagyon szép. Tényleg jellegzetes a sok csatorna, és a két oldalán lévő házak, egyedi hangulatot kölcsönöznek a városnak.

Mi erről külön tanultunk az egyetemen, hogy Hollandia nagyon jól kihasználta a vízi adottságait, és a 17. század során Amszterdamból, mint egy faluból csináltak fővárost. Ezen épületek döntő többsége mind a 17. században épültek. Itt folytak a kereskedelmek, többek között ennek köszönhetően virágzott fel Hollandia. "Virágzott fel"... tulipánkereskedelem...

Szóval mindenképp érdemes megnézni a holland fővárost, nagyon szép. Még a királyi palotát is volt lehetőségem megnézni.

Ez is a 17. századi holland építészet egyik remekműve. Mellette áll egyébként az "Új Templom" (De Nieuwe Kerk), mely annyira új, hogy a 15. század elején építették.

A legfurcsább látnivalót viszont nem is a csoporttal láttam, hanem azzal a holland sráccal, akivel együtt dolgozok a házi feladatokon, az órai feladatokat is együtt csináljuk meg. Megkérdezte, hogy el akarok-e menni vele egy bizonyos helyre, ami a hollandok számára különleges? Hát mondom, miért is ne? Szívesen látok minél több nevezetességet Amszterdamból. Megyünk, én teljesen gyanútlanul sétáltam mellette, amikor is megálltunk egy nem annyira forgalmas téren. Kiderült, hogy ott vagyunk, ahol a Hollandia-szerte ismert bűnügyi újságírót, Peter R. de Vries-t tavaly meggyilkolták. Itt csinált néhány képet. Vagyis pontosítanék: Nem ott halt meg, ott lőtték meg, és a kórházban halt meg 9 nappal később. Már csak itthon néztem utána, hogy ki is ez az ember, akkor jutott eszembe, hogy erről olvastam is, sőt, talán még Humbby is beszélt róla, hogy nagyon ismert Hollandiában, mert hihetetlen alapossággal járja körül a bűntényeket, és valóságos oknyomozó cikkeket írt a megtörtént eseményekről. Nem nehéz kitalálni, hogy túl sokat tudott és "útban volt". Egyébként nem sokkal a gyilkosság után elkapták a tettest, azóta is jó helyen van.

Innen mentünk vissza a vasútállomásra, onnan vonattal az Ede-Wageningen állomásra. Egyébként egész jól kijövünk egymással. Ő is nagyon hallgatag, nem nagyon megy oda senkihez sem beszélgetni. De feladatokon jól együtt tudunk dolgozni, felosztani a házi feladatokat. Amszterdam egyébként nagyon szép város, mindenképp érdemes érdemes megnézni, de lakni nem laknék ott. Rettenetesen zsúfolt, ott lehet igazán érezni a sok ember közti magányt. Meg hát nem utolsósorban a világ egyik legdrágább városa. A lakásárak az egekben, a közbiztonság sem azt alapozza meg, hogy ott nyugodt életem lenne. Úgyhogy maradok látogatóként, azt örömmel, de lakhelyül nem választanám. De eljönni, megnézni mindenképp érdemes.

Az első utazás Hollandiában

No, amit tegnap megterveztem, az ma megvalósult. Elmentem Utrechtbe megnéztem Hollandia legmagasabb tornyú templomát, illetve elmentem Alphen aan den Rijn-be is, ahol akkor voltam, amikor először voltam Hollandiában, és mennyire imádtam. És most is fantasztikus volt ott lenni. De szépen sorjában, mert voltak események.

Ugyanis nem kicsit tette próbára az idegrendszeremet a holland vasúti társaság. Kezdődött a történet ott, hogy tegnap reggel, az Albert Heijn-ben, ahol fel lehet tölteni pénzt az OV-chipkártyára, feltettem €20-at, ami elég lenne a mai útra. Ez rendben meg is történt, azonnal meg is jelent az egyenlegen a pénz. Aztán amikor hazajöttem, kiváltottam az előfizetést, hogy 40% kedvezménnyel tudjak utazni. Ez is rendben volt, majd néhány óra múlva, amikor az egyetemen vége lett az órának, láttam, hogy jött az E-mail az NS-től, hogy egy lépés még hátra van ahhoz, hogy aktiválódjon az előfizetés. El kell mennem az egyik OV-automatához, és ott kell aktiválni. Ez nem is volt probléma, mert egyébként meg bementem Edébe a városközpontba vásárolni, ott van az Ede-Centrum vasútállomás, ott megcsinálom. Meg is találtam az automatát, de teljesen érthetetlen volt, hogy mit kellett csinálni. Értettem az E-mailt, hollandul volt, el tudtam olvasni, de nem írták részletesen, hogy mit csináljak az automatánál, ugyanis ott több lépés is volt annál, mint amit az E-mailben leírtak. Azért valamit csináltam. Na most ennek a valaminek az lett az eredménye, hogy a €20-as egyenleg eltűnt a kártyáról... Kicsit sem őrültem meg, áh! Fogalmam sincs, mit rontottam el. Megnéztem a telefonon az OV-chipkaart weboldalon az egyeleget, ott még írja a €20-at (nem frissíti az egyenleget a weboldal azonnal), de hogy meggyőződjek, hogy biztos megvan-e még, bementem a közeli Albert Heijn-be, és ott az OV-automatánál ellenőriztem az egyenleget, de ott is 0-át mutatott már. A weboldal még mindig mutatta a 20-at, de úgy voltam vele, hogy mire haza biciklizek, és ha addig is ott lesz a 20, akkor valószínűleg minden rendben van, csak az automaták április 1-jét játszanak velem. De mire hazaértem, addigra a weboldal is már a 0-át mutatta. Jobbat nem tudtam, minthogy felhívtam az NS-ügyfélszolgáltatot, de mivel 10 perc után sem kapcsoltak senkit, feladtam. Próbáltam az NS-community-n is szétnézni, de semmilyen releváns információt nem találtam. Végül Humbby-nak írtam, hogy segítsen, mert nagyon nincsenek rendben a dolgok. Nem nagyon utazik ő tömegközlekedéssel, de jobban utána tudott nézni a dolgoknak, és úgy találta, hogy a pénz megvan, csak az NS-hez került. Valami ilyesmit vettem ki legalábbis. És minthogy sikerült az utazás, sejthető is volt, hogy igaza volt.

Ede

És akkor térjünk is rá az utazásra. A studentenhuis-tól, ahol a szobám van, 10 km-re van az Ede-Wageningen vasútállomás, így bemelegítésként 35 percig bicikliztem. Gond nélkül meg is érkeztem. Tekintve, hogy először használtam az OV-chipkártyát, fogalmam sem volt, hogy mit is kell csinálni. Ami furcsaság volt, hogy többen sem tudtak válaszolni. Konkrét NS-es dolgozó nem volt a vasútállomáson, mert bár van ott iroda, de munkaerőhiány miatt zárva van. Nagyon érdekes, az egyik csaj, aki a Kioskban dolgozik, azon lepődött meg, hogy nem látja a chipkártyán az előfizetést, mintha nem lenne aktiválva. Így tulajdonképpen igazi "puding próbája az evés" féle lett ez az utazás, ugyanis kedvezmény nélkül nem jön ki €20-ból az egész vonatút oda-vissza. Többször próbálkozás után nekem jutott eszembe, hogy hát a vágányoknál van egy automata-beolvasó, amit mindenki használ, ha felszáll vagy leszáll a vonaton, lehet, hogy oda kell érinteni a kártyát. Ez volt a megoldás, és minthogy a zöld fény villant meg, ez több, mint pozitív jel volt arra, hogy tényleg megvan a €20. Hatalmas kő zuhant le a szívemről, nagyon megkönnyebbültem. Így már tetszett is az Ede-Wageningen vasútállomás.

Maga az állomás emlékeztet Budapest kisebb megállóira. Ha normálisan felújítanák mondjuk Kőbánya alsó megállót, ilyen gyönyörűen nézne ki. És itt vannak tényleg expressz vonatok, ugyanis egy vonat olyan extrém sebességgel suhant el a vágányon, hogy követni alig bírtam. A vonat, amivel utaztam, Nijmegenből érkezett, és pontos volt. Először tehát Utrechtbe mentem.

Utrecht

Lent nem nagyon találtam helyet, mire láttam, hogy ez emeletes vonat, úgyhogy felmentem, ott már volt hely. Az út rendben volt, pontosan érkezett meg Utrecht Centraal vasútállomásra. Hatalmas állomás, sok-sok ülőhellyel és persze rengeteg üzlettel.

Kívülről is szép. Nincs messze innen a Dóm tér, negyed óra gyalog. A bevásárlóközponton át vezet az út a dómig, amit azért akartam látni, mert ez Hollandia legmagasabb tornyú temploma a maga 112 méteres magasságával. Könnyen meg is találtam, csak sajnos nem voltam szerencsés, ugyanis a dómot restaurálják, így maga az épület be volt takarva. Találtam is egy táblát, mely szerint a restaurálás 2019-2024 között tart. További két évig tehát nincs értelme kívülről megnézni. De az egyik kisebb épület, mely templomként funkcionál, szabadon be lehetett menni és sétálni egyet, ki is használtam a lehetőséget. És tényleg nagyon szép. Egyáltalán nem járok templomba, de ez tényleg nagyon megtetszett.

Igazán kellemes érzés volt bent sétálni, szétnézni. Azért 2024-ben, ha kész lesz a restaurált épület, mindenképp megnézem. Mivel egy csatornán keresztül vezet az út, láttam néhány jellegzetes holland házat, ezeket egyszerűen nem lehet megunni.

Ezután sétáltam vissza a vasútállomásra. Meglepett a vasútállomás környékének szabadtéri részén a tetőrész, ilyet még nem láttam.

De izgalmas volt, mindemellett hasznos is, ugyanis esett az eső. Nem mentem azonnal a vasútállomáshoz, mert kiszúrtam, hogy vele szemben egy bevásárlóközpont van, oda benéztem, hogy milyen. Nem rossz, de nem mentem messzire, csak a Game Maniát néztem meg, ez Hollandia egyik nagy gamer üzlethálózata. Nincsenek nagy üzletei, de tisztes mennyiségű játékok vannak, illetve sok fancucc is elérhető. Miután szétnéztem, akkor mentem a vasútállomásra, és folytattam az utamat.

Alphen aan den Rijn

Ezt nevezem pontosságnak. 12:55-re volt kiírva a vonat indulása, és ahogy 12:55:00-át mutatott az óra, abban a pillanatban el is indult. És ha ez még nem lenne elég, a vonatok itt tényleg nagyon gyorsak. A tábla szerint 140 km/h-val ment, és tényleg lehetett látni az ablakon, amilyen gyorsan tűnnek el a fák, épületek, itt tényleg van sebesség. Így a vonat végig pontos volt, rendben megérkezett Alphen aan den Rijn-be.

Arra voltam kíváncsi, hogy 2020 februárja után, amikor először voltam Hollandiában és Alphen aan den Rijn-ben voltam, milyen lesz 2 és fél év után újra itt lenni? Újra átérzem azt az érzést, aminek hatására úgy döntöttem, hogy Hollandiában fogok élni, vagy a megszokás elcsitítja a szenvedélyt? Hála istennek az előbbi jött be. Hihetetlen jó érzés volt újra itt lenni. És hogy mennyire szerettem itt lenni, ezt abból lehet a leginkább érzékelni nálam, hogy hiába voltam itt csak egyszer, hiába volt az már 2 fél éve, szinte teljes mértékig tisztán emlékeztem az útvonalra, nem is kellett a Google térképet használni, hogy eljussak a városközpontba. Ez nálam ritka eset, akkor fordul elő, amikor tényleg nagyon szeretek egy adott helyen lenni. Akkor annyira beleég a tudatomba az egész hely, hogy másodjára visszatérve teljes mértékig emlékszem mindenre, hogy hol, mi volt. Ugyanez a helyzet Alphen aan den Rijn esetében is.

Azon túl, hogy itt folyik a Rajna (ahogy a nevében is benne van), semmi olyan tipikus hollandos látványossága nincs (az Archeont és a madárparkot leszámítva), ami miatt turistaparadicsom lenne, mégis olyan különleges hangulata van, ami miatt nagyon jó itt sétálni. Nagyon érdekesnek tartom, hogy amint kilépek a városközpontból a város szinte azonnal elcsendesedik. Alig láttam, embert és autót. Annak ellenére, hogy péntek délután volt, olyan volt, mintha vasárnap este lett volna. Még a központban bementem a De Aarhof-ban lévő Albert Heijn-be kaját venni. Egy sajtos párnára és egy 0,5 L-es kefirre van kedvezményem az Albert Heijn alkalmazásában, a kettő együtt annyiba került, mintha csak a kefirt vettem volna meg normáláron (€0,98), ezekkel jól is laktam. Ekkor jutott az eszembe, hogy elmegyek és megnézem azt a házat, ahol 2 és fél éve el voltam szállásolva. Azt már korábban megnéztem a Booking.com weboldalon, hogy mintha megszüntették volna szolgáltatásukat, ugyanis nem találtam meg őket. A házat megtaláltam, és olyan volt, mintha nem lakna ott senki, ugyanis nemcsak az ablakok voltak becsukva, de a függönyök is voltak húzva. Vélhetően a járványt nem élte túl... Kár érte, pedig kellemes hangulatú ház, szerettem azt a szobát.

Mivel úgy gondoltam, hogy a házban nincs senki, úgy ültem le a ház előtti padra, mintha nyilvános pad lenne. Ez talán nem annyira "szabályos", mert ha jól tudom, a ház előtti közvetlen rész, ahogy Angliában is, itt is magánterületnek számít, mert a házhoz tartozik. Én mindenesetre leültem oda egy pár percre, talán amiatt is, mert úgy éreztem, hogy ha aludtam ott 2 éjszakát, akkor ez miért is ne járhatna bónuszban? Emlékszem a házzal szembenálló panelházakra, annak idején először azt hittem, hogy oda kell menni. Akkor még nem ismertem az utcák rendszerét, ezért kicsit eltévedtem a környéken, de végül meglett.

Ezt azért is fényképeztem le, mert a szoba, ahol aludtam, az ablaka ide nézett ki, és annak emlékére. Tehát elvoltam itt egy pár percig, majd elindultam visszafelé, de más úton. Mivel a ház az Uranusstraaton van, és arra is emlékeztem, hogy innen kilépve, de más irányba fordulva a Planetensingel-ön kötök ki. Itt vannak ugyanis a különböző bolygókról elnevezett utcák: Plutostraat, Saturnusstraat, Venusstraat... Ez is nagyon csendes rész, autók, emberek alig voltak. Találtam is egy eladó házat. Ha esetleg valakinek lenne elfekvőben kb. €400.000-ja (nem tudom a pontos árát), gondoljon rám.

A Planetensingel első kereszteződésénél van egy jelzőlámpa, ahol egy főútvonal van, tehát itt is nagy a forgalom. Itt járnak a buszok Leidenbe. Most tisztára úgy érzem magam, mintha én lennék a város idegenvezetője... Mindenesetre itt már használtam a telefont, mert itt már nem emlékeztem az útra. Az egyik elkerülő utcánál találkoztam egy macskával, aki ráadásul oda is jött hozzám.

Körbejárt, úgy dörgölőzött hozzám, mintha én lennék a gazdája, és hazaérkeztem volna. Nagyon aranyos volt, kapott is egy nagy szeretetcsomagot tőlem simogatás formájában. Nem volt rajta nyakörv, de nem hiszem, hogy kóbormacska lenne, mert volt hasa (hacsak nem nőstény volt, és a kicsinyeit várta), tehát elég jól volt tartva. De az tény, hogy ha a városban laknék, komolyan elgondolkodnék azon, hogy hazavigyem-e, és magamhoz vegyem. Nagyon aranyos volt, szerintem megkedvelt.

Ez a kis utca már arra az utcára vezetett, ahol odaúton jöttem ki a központból. Így újra tudtam az utat. Igazából ha nem értem volna el a vasútnál a délutáni csúcsidőt (16:00-18:30), akkor mentem volna a vasútállomásra és haza, de elütöttem az időt a McDonald's-ban. Meg is éheztem, meg úgy voltam vele, hogy akkor együnk egy holland McDonald's-ban, úgysem lesz rá gyakran példa. Egy Big Mac menüt vettem. Maga a szendvics €4,75 volt, menüben €8,50.

Elvoltam itt. Evés mellett a telefonon böngésztem a híreket, olvasnivalót, de végül nem maradtam 18:15-ig (amíg terveztem), mert 17:20 körül túl sok lett a gyerek, és zavart a hangos beszédük. Inkább megnéztem a városközpontnak azt a részét, ahol korábban nem voltam még. Meg is lepett, mert egy gamer bárt találtam. Nem is akármilyet: Azt, amelyikben 2-3 hete megrendezték a 20. európai Super Mario Kart bajnokságot.

Mindig más európai országban rendezik meg, idén Hollandiában, és pont Alphen aan den Rijn-ben. Ez hír volt, érdekelt is, hogy milyen lehet egy ilyen bajnokság. És ma meglett maga a gamer bár is. A külső részen egy Game Mania bolt van, beljebb van maga a bár, ami egész jól fel van szerelve. Modern számítógépek, társasjátékokat, igazán gamer volt a hangulat.

Meg figyeltem a kijelzőket, ugyanis ahogy beléptem, pont a Nintendo logo volt látható. Ritka az olyan gamer bár, ahol nagyobb szerepet kap a Nintendo. Itt ez így van. Meg is lett végül.

Hát ezért megérte megnézni a város ezen részét. Nagyon jó hely. Aztán szépen lassan sétáltam vissza, a vonat 18:39-kor indult vissza Utrechtbe. Egy kicsit korán értem vissza a vasútállomásra, még volt 5 perc 18:30-ig. A biztonság kedvéért vártam egy percet, 18:31-kor mentem át a kártyával a vágányhoz. Na itt még aggódtam egy kicsit, mert ha tényleg nincs kedvezmény hozzárendelve a kártyához, akkor meg kellett volna, hogy állítson, ugyanis 40%-os kedvezmény nélkül alig maradt volna rajta pénz. De szerencsére átengedett. A vonat pontosan megérkezett, és mentünk is Utrechtbe. Itt a vonatok összehangolása jegyében csupán 6 percem volt az átszállásra, és mivel a 21. vágányról mentem át a 19. vágányra, ezért lépcsőzni is kellett, így éppen átértem. Ezzel a vonattal sem volt semmi gond, és hogy 40% kedvezménnyel utaztam végig, jelzi, hogy Ede-Wageningenben is zöld fényt kaptam, amikor odérintettem a kártyát a leolvasóhoz. Innen meg biciklivel újra 10 km haza.

Hát ez valami fantasztikus nap volt, nagyon jól éreztem magam. Az Utrechti dóm nagyon szép volt, majd megnézem a restaurált épületet is, ha kész lesz. Alphen aan den Rijn-ben sétálva meg olyan érzésem volt, hogy nagyon elégedett lennék az életemmel, ha itt telepednék le végleg. Ez a kis "közjáték" ezzel a pénzzel azért nem hiányzott. És rettenetesen hálás vagyok Humbby-nak a segítségéért, mert ott azért éreztem a külföldi országban létéből fakadó elhagyatottság érzését, amikor baj történt, nincs ki segítsen, és tényleg kellemetlen volt. De tényleg eléggé zavaros az NS rendszere, a pénz tényleg hozzájuk került, de hogyan és miért... De szerencsére jött a segítség, mert hát persze egy baki miatt semmit nem adtam volna fel a jövőbeni álmomból, hiszen egyrészt tényleg ide tervezem a jövőmet, és ez ma inkább meg lett erősítve, másrészt Magyarországon már nincs mire visszamenjek. Ott már semmi perspektívám nincs.

Nos, ilyen egy egyedül utazós nap. El is jutott a lépésszámláló 20.235 lépésig. Aztán tervezek a jövőben még meglátogatni holland városokat, majd írok azokról is.

Végezetül képgalériák:

• Utrecht
• Utrechti dóm
• Alphen aan den Rijn

Nem csináltam külön galériát a mai napnak, a városokról szóló galériákban a régebbi képek is fent vannak.

OV-chipkártya megérkezett

Vasárnap megrendeltem online a névre szóló OV-chipkártyát, és már kedden meg is érkezett. Ez lényegében egy "tömegközlekedési bankkártya", erre lehet egyenleget feltölteni, és ebből lehet kifizetni a vonatjegyet. Egy ilyen kártya €7,50-be kerül, és 5 évig érvényes.

Nemcsak azért rendeltem meg magamnak, hogy úgymond "jobban Hollandiában érezzem magam", hanem azért is, mert csak névreszóló chipkártyára lehet havi előfizetést rendelni, és azzal különböző kedvezményeket igénybe venni. Igényeltem is, méghozzá a "NS Flex Dal Voordeel"-t. Ennek az a lényege, hogy hétköznap csúcsidőn kívül 40% kedvezménnyel, hétvégén és ünnepnap egész nap 40% kedvezménnyel utazhatok vonattal. És elég jól bánnak a hétköznapi kedvezménnyel, hiszen a csúcsidő itt reggel 6:30 és 9:00 között van, valamint délután 16:00 és 18:30 között. Tehát egy nap 19 órában utazhatok 40% kedvezménnyel. Ennek a havi előfizetési díja €5,10, és ezzel konkrétan elfogadható árúvá teszem a közlekedést Hollandiában. Már egy oda-vissza úttal megtérül ez az ár.

Gondolkodtam is azon, hogy eleget láttam már a környékből, mennék messzebbre. Arnhem túl közel van, minimum Utrechtig mennék, de aztán eszembe jutott, hogy mennyire szerettem 2 évvel Alphen aan den Rijn-ben lenni, és oda visszatérni... Egy látogatás erejéig. Meglátjuk még. Utrechtbe azért mennék, mert ott van Hollandia legmagasabb tornyú temploma, azt megnézném. Annak lenne jó utánajárni, hogy meg lehet-e azt csinálni, hogy Alphen aan den Rijn-ig veszem meg a jegyet, egyébként is át kell szállni Utrechtben, ott időzök 1-2 órát, és továbbmegyek. Ez nagyon jó lenne, ezt megcsinálnám holnap.

Régiségboltok Hollandiában

Tegnap elbicikliztem Wageningenben egy régiségbolt mellett, és mivel láttam ott CD-ket, DVD-ket is, ezért úgy döntöttem, hogy ma megnézem, hogy milyen üzlet is az pontosan. Sok mindent találtam ott, de mivel bizonyos dolgok ott túlzottan régiek, ezért nem nekem valók. Az újabbak sem feltétlen olyanok, hogy azt venném meg magamnak végleges használatra. Ahogy írtam, találtam ott CD-ket is, tényleg rengeteg volt, találtam is egyet, amit szívesen betudnék a gyűjteményembe.

Dido amolyan "korszakos" énekesnő volt számomra. Megvolt nekünk annak idején az első albuma, a No Angel, azt az albumot nagyon szerettem az érzelemdús dalok miatt. Aztán meglett nekünk a Life for Rent is, ami ugyan nem sikerült annyira erősre, mint a No Angel, de mivel szerettem, ahogy az énekesnő énekel, szívesen hallgattam ezt az albumot. Ezt a két albumot nagyon sokat hallgattam annak idején, nagyon szerettem. Meghatározó zene volt a 2002-2004 közötti korszakomnak. Mai fejjel "igényes INFP-zenének" hívom, amit Dido csinált és énekelt. A dalok szépen meg vannak írva, kifejezetten kellemes hallgatni a zenét, emellett Dido is úgy énekel, hogy lehet hallani az érzelmeket a hangjában, de egyáltalán nem játszik rá, nem kezd el tragikus, világvége hangulatban énekelni. Ettől válik hitelessé és szerethetővé az első két album. A későbbieket már sajnos egyáltalán nem hallottam.

Most néztem meg a Google térképen, több régiségbolt van Edében is. Holnap egyébként is terveztem átbiciklizni Edébe, útba ejtek egyet vagy kettőt. Mert Wageningenben van egy másik ilyen bolt is (Kringloopwinkel-nek hívják őket), ott több érdekességet is találtam, mert több olyan műszaki cikket is találtam ott, melyek a '90-es évekből maradtak vissza. Konkrétan eszembe jutott, hogy ilyen üzletekkel berendezhetnék magamnak itt Hollandiában is egy retro-szobát. Holnap szétnézek Edében, hogy ott mi a helyzet, és majd meglátom, hogy ott mi a kínálat.

Várható folytatás

Ma hirdették meg az Erasmus pótpályázatot a tavaszi félévre. Nos, természetesen jelentkeztem, és ha megkapom ezt is, akkor tényleg itt, Hollandiában fejezem be az egyetemet.

Úgy tűnik, hogy az Ede-i egyetem tényleg csak egy félévre fogad diákot, ugyanis a tavaszi féléves listán nem szerepeltek. Így a következőképp módosítottam a sorrendet:

1. Utrecht University
2. Universiteit Leiden
3. Rijksuniversiteit Groningen

Azért került az Utrechti (elegem van abból, hogy állandóan "Utracht"-nek írom "Utrecht"-et!) egyetem az első helyre, mert akkor nem kell innen elköltözzek. Az innen egész jól megközelíthető. Aztán örömmel megyek Leidenbe, de ha úgy alakul, hogy a fagyos Groningenben kötök ki, akkor megyek egészen északra. De az elvégezhető tanulmányok mellett a legfontosabb az, hogy Hollandiában maradhassak.

Újabb változások a tanulmányokban

Tegnap volt a második nap a holland egyetemen. Az óra nem tartott sokáig, de azt a kiscsoportot (akivel együtt dolgoztam volna) óra után behívták a tanáriba. Velük is elbeszélgettek, de a reflektorfény rám került, ugyanis mégis visszarendeltek az angol nyelvű képzésre.

Az egésszel kapcsolatban ambivalens érzéseim vannak. A pozitív része az, hogy kicsit mégis megkönnyebbültem a döntés kapcsán. Abból a szempontból ez jó döntés volt, hogy ugyan lehetek türelmes magammal, ahogy megtanulok hollandul, és tényleg mintegy megmérettetésként gondoltam az egészre, de ha arra gondolok, hogy tényleg úgy lehet jól hollandul tanulni, ha elfogadom, hogy ez időbe telik, és türelmesnek kell lennem magammal, akkor észszerű döntés volt. A másik ok, ami miatt jó döntés volt ez, hogy kiderült számomra, hogy a "Journalistiek" nem egészen az újságírásról szól. Az önmagában meglepett, hogy a tanterem egy TV-stúdiónak van berendezve, de úgy voltam vele, hogy biztos az egész média szaknak van ott órája. Aztán konkrétan ma derült ki számomra, hogy itt másról van szó, amikor elkezdtek a kameráról, kamerakezelésről beszélni. Meg is lepődtem, hogy hát nem operatőrnek készülök, miért kell egy újságírónak tudni, hogy kell kezelni a kamerát? Meg is mondták, amikor rákérdeztek, hogy dolgoztam-e valaha kamerával, és mondtam, hogy nem, hogy ez baj. A telefonnal készült házifelvételek nyilván nem játszanak. Úgyhogy emiatt se jött be a dolog.

De tényleg, ha elemezzük megint az itt beszélt holland nyelvet, akkor ismét csak azt tudom mondani, hogy mennyire más itt. Itt tényleg az echte, valódi hollandot hallom, ahogy az emberek a mindennapi életben használják. És elég sok különbség van ahhoz, hogy itt a holland nyelvtudásom minimálisnak számítson. Ez persze nem azt jelenti, hogy a 2 éves egyetemi holland nyelvtanulást dobhatom a kukába, mert azért csak tudok kommunikálni hollandokkal, de a valódi holland nyelvet csak most kezdem el tanulni. Csak a keddi esetre tudok visszautalni, amikor megmutattam az egyik tanárnőnek a jövő hétre kapott feladatot: Hiába van neki is felsőfokú holland nyelvvizsgája, egy szónak még neki is utána kellett néznie, hogy ő is teljes mértékig értse a feladatot. Ennyire más az itteni holland. Meg hiába voltak a magyar egyetemen holland származású tanárok, még ők is figyeltek arra, hogy még ha hollandosan is beszélnek, érthető legyen a beszédük. Jobban artikuláltak.

Összefoglalnám, hogy mik az eddigi megfigyeléseim a holland beszéddel kapcsolatosan.

• Kulcsfontosságú tudni a nyílt- és zárt szótagok közti különbséget. A jobb holland nyelvkönyvek (mint például a Taal Vitaal) már az első leckében felhívják erre a figyelmet. A holland beszédben ugyanis szinte csak a nyílt szótagot lehet hallani. A zárt szótagot szinte teljesen elnyomják. Dióhéjban úgy lehet összefoglalni a különbséget, hogy a nyílt szótagok (melyek magánhangzóra végződnek) azok a hangsúlyosak, a zárt szótagokat (melyek mássalhangzóra végződnek) meg alig hallhatóan mondják.
  És most képzeljétek el azt, hogy folyamatosan így beszélnek, ráadásul gyorsan. Az a személyes megfigyelésem, hogy magyarok általánosságban azért beszélnek lassan, mert nincs különbség a szótagok hangsúlya között. A magyar minden egyes szótagot ugyanúgy hangsúlyoz, ezért hat lassúnak a beszédünk. De ami itt van... Tényleg idő kell, amíg rááll a fülem.
• Megvannak itt a sajátságos szavak, melyeket nem lehet nyelvkönyvből megtanulni. Egyre több nyelvkönyv hirdeti magát "ahogy azt valóban használják" szöveggel, és lehetséges, hogy tényleg van némi fejlődés, de én is azt tapasztalom, hogy akkor lehet igazán megtanulni a nyelvet, ha kijövünk az anyaországba, és itt halljuk, hogyan beszélik az adott nyelvet használók.
• A különböző dialektusok szintén megnehezítik a helyzetet. Itt, Gelderlandban, nem tudom, hogy beszélnek-e "Gelderlandi" nyelvjárást, azt tudom, hogy a Brabanti legendásnak számít. Illetve minél északabbra megyünk, annál érthetőbben beszélnek hollandul. Úgy tűnik, nem vagyok eléggé északon...

És akkor jöjjön a negatív oldala a dolognak. Az egész miatt azért van rossz érzésem, mert tegnap is azt érzékeltem, hogy nem tudnak velem mit kezdeni. Tehát ez az egyetem vélhetően nem volt felkészülve arra, hogy holland nyelvű minorokon külföldi hallgató is megjelenhet. Abban biztos vagyok, hogy az Ede-i egyetemet először láttam az Erasmus listán, hogy lehet ide is jönni. Nem tudom, hogy vannak a többi Erasmusos egyetemmel, de azt érzem, hogy sokaknál szerepelt ez az egyetem először, ha tényleg én vagyok az első külföldi hallgató azon a holland nyelvű minoron. És hogy nem tudták kezelni a helyzetemet, mutatja az egyetem felkészületlenségét. Engem eredetileg a Leideni egyetemre vettek fel, de azért irányítottak át a Ede-i egyetemre, hogy gondolták, hogy ezt könnyebben fogom tudni teljesíteni. Tudtam már akkor is, hogy miről beszélnek, és igazat is adtam nekik, ezért nem volt egy rossz szavam sem. Ugyanakkor mostani fejemmel mégis azt gondolom, hogy jobban jártam volna, ha Leidenbe kerülök, mert még ha nehezebb is, de legalább tudják, hogy kezeljék a külföldi hallgatókat, mert nekik abból van bőven. Tehát ez inkább rosszul esett, mert én hiába döntök úgy, hogy legyen ez egy megmérettetés, belevágok, ha a másik fél ezt nem vállalja be. Bár hozzáteszem, hogy csak azért nem akadékoskodtam, hogy maradok, mert láttam, hogy tényleg másról szól a "Journalistiek", mint amit elképzeltem.

Ugyanakkor elgondolkodtam azon is, hogy amikor otthon szó volt az Erasmusról, hogy ki megy és ki nem, végül csak én jelentkeztem. A többiek inkább mesterszakon mennének, amikor jobb lesz a holland nyelvtudásuk. Lehet azt mondani, hogy teljesen jogos és észszerű döntés, mert akkor magasabb szinten lesznek hollandból, de ha arra gondolok, hogy mások, akik magasabb szinten vannak az adott nyelvből (és most beszélhetünk akár az angolról is), és úgy mennek ki az anyaországba, és megtapasztalják, hogy mennyire más a kint beszélt nyelv, nem vagyok biztos abban, hogy elhamarkodott döntés volt tőlem, hogy az alapszakra vállaltam be az Erasmust. Mivel egyébként is itt akarok maradni Hollandiában, ezért előbb-utóbb meg kellett tapasztalnom, hogy itt másképp beszélik a nyelvet, mint ahogy otthon tanultuk. És mivel egyébként is az alapszak után be akartam fejezni az egyetemet, utána dolgozni, ezért határozottan azt gondolom, hogy jókor vagyok itt és a helyemen vagyok.