2022. szeptember 9., péntek

Régiségboltok Hollandiában

Tegnap elbicikliztem Wageningenben egy régiségbolt mellett, és mivel láttam ott CD-ket, DVD-ket is, ezért úgy döntöttem, hogy ma megnézem, hogy milyen üzlet is az pontosan. Sok mindent találtam ott, de mivel bizonyos dolgok ott túlzottan régiek, ezért nem nekem valók. Az újabbak sem feltétlen olyanok, hogy azt venném meg magamnak végleges használatra. Ahogy írtam, találtam ott CD-ket is, tényleg rengeteg volt, találtam is egyet, amit szívesen betudnék a gyűjteményembe.

Dido amolyan "korszakos" énekesnő volt számomra. Megvolt nekünk annak idején az első albuma, a No Angel, azt az albumot nagyon szerettem az érzelemdús dalok miatt. Aztán meglett nekünk a Life for Rent is, ami ugyan nem sikerült annyira erősre, mint a No Angel, de mivel szerettem, ahogy az énekesnő énekel, szívesen hallgattam ezt az albumot. Ezt a két albumot nagyon sokat hallgattam annak idején, nagyon szerettem. Meghatározó zene volt a 2002-2004 közötti korszakomnak. Mai fejjel "igényes INFP-zenének" hívom, amit Dido csinált és énekelt. A dalok szépen meg vannak írva, kifejezetten kellemes hallgatni a zenét, emellett Dido is úgy énekel, hogy lehet hallani az érzelmeket a hangjában, de egyáltalán nem játszik rá, nem kezd el tragikus, világvége hangulatban énekelni. Ettől válik hitelessé és szerethetővé az első két album. A későbbieket már sajnos egyáltalán nem hallottam.

Most néztem meg a Google térképen, több régiségbolt van Edében is. Holnap egyébként is terveztem átbiciklizni Edébe, útba ejtek egyet vagy kettőt. Mert Wageningenben van egy másik ilyen bolt is (Kringloopwinkel-nek hívják őket), ott több érdekességet is találtam, mert több olyan műszaki cikket is találtam ott, melyek a '90-es évekből maradtak vissza. Konkrétan eszembe jutott, hogy ilyen üzletekkel berendezhetnék magamnak itt Hollandiában is egy retro-szobát. Holnap szétnézek Edében, hogy ott mi a helyzet, és majd meglátom, hogy ott mi a kínálat.

Várható folytatás

Ma hirdették meg az Erasmus pótpályázatot a tavaszi félévre. Nos, természetesen jelentkeztem, és ha megkapom ezt is, akkor tényleg itt, Hollandiában fejezem be az egyetemet.

Úgy tűnik, hogy az Ede-i egyetem tényleg csak egy félévre fogad diákot, ugyanis a tavaszi féléves listán nem szerepeltek. Így a következőképp módosítottam a sorrendet:

  1. Utrecht University
  2. Universiteit Leiden
  3. Rijksuniversiteit Groningen

Azért került az Utrechti (elegem van abból, hogy állandóan "Utracht"-nek írom "Utrecht"-et!) egyetem az első helyre, mert akkor nem kell innen elköltözzek. Az innen egész jól megközelíthető. Aztán örömmel megyek Leidenbe, de ha úgy alakul, hogy a fagyos Groningenben kötök ki, akkor megyek egészen északra. De az elvégezhető tanulmányok mellett a legfontosabb az, hogy Hollandiában maradhassak.

Újabb változások a tanulmányokban

Tegnap volt a második nap a holland egyetemen. Az óra nem tartott sokáig, de azt a kiscsoportot (akivel együtt dolgoztam volna) óra után behívták a tanáriba. Velük is elbeszélgettek, de a reflektorfény rám került, ugyanis mégis visszarendeltek az angol nyelvű képzésre.

Az egésszel kapcsolatban ambivalens érzéseim vannak. A pozitív része az, hogy kicsit mégis megkönnyebbültem a döntés kapcsán. Abból a szempontból ez jó döntés volt, hogy ugyan lehetek türelmes magammal, ahogy megtanulok hollandul, és tényleg mintegy megmérettetésként gondoltam az egészre, de ha arra gondolok, hogy tényleg úgy lehet jól hollandul tanulni, ha elfogadom, hogy ez időbe telik, és türelmesnek kell lennem magammal, akkor észszerű döntés volt. A másik ok, ami miatt jó döntés volt ez, hogy kiderült számomra, hogy a "Journalistiek" nem egészen az újságírásról szól. Az önmagában meglepett, hogy a tanterem egy TV-stúdiónak van berendezve, de úgy voltam vele, hogy biztos az egész média szaknak van ott órája. Aztán konkrétan ma derült ki számomra, hogy itt másról van szó, amikor elkezdtek a kameráról, kamerakezelésről beszélni. Meg is lepődtem, hogy hát nem operatőrnek készülök, miért kell egy újságírónak tudni, hogy kell kezelni a kamerát? Meg is mondták, amikor rákérdeztek, hogy dolgoztam-e valaha kamerával, és mondtam, hogy nem, hogy ez baj. A telefonnal készült házifelvételek nyilván nem játszanak. Úgyhogy emiatt se jött be a dolog.

De tényleg, ha elemezzük megint az itt beszélt holland nyelvet, akkor ismét csak azt tudom mondani, hogy mennyire más itt. Itt tényleg az echte, valódi hollandot hallom, ahogy az emberek a mindennapi életben használják. És elég sok különbség van ahhoz, hogy itt a holland nyelvtudásom minimálisnak számítson. Ez persze nem azt jelenti, hogy a 2 éves egyetemi holland nyelvtanulást dobhatom a kukába, mert azért csak tudok kommunikálni hollandokkal, de a valódi holland nyelvet csak most kezdem el tanulni. Csak a keddi esetre tudok visszautalni, amikor megmutattam az egyik tanárnőnek a jövő hétre kapott feladatot: Hiába van neki is felsőfokú holland nyelvvizsgája, egy szónak még neki is utána kellett néznie, hogy ő is teljes mértékig értse a feladatot. Ennyire más az itteni holland. Meg hiába voltak a magyar egyetemen holland származású tanárok, még ők is figyeltek arra, hogy még ha hollandosan is beszélnek, érthető legyen a beszédük. Jobban artikuláltak.

Összefoglalnám, hogy mik az eddigi megfigyeléseim a holland beszéddel kapcsolatosan.

  • Kulcsfontosságú tudni a nyílt- és zárt szótagok közti különbséget. A jobb holland nyelvkönyvek (mint például a Taal Vitaal) már az első leckében felhívják erre a figyelmet. A holland beszédben ugyanis szinte csak a nyílt szótagot lehet hallani. A zárt szótagot szinte teljesen elnyomják. Dióhéjban úgy lehet összefoglalni a különbséget, hogy a nyílt szótagok (melyek magánhangzóra végződnek) azok a hangsúlyosak, a zárt szótagokat (melyek mássalhangzóra végződnek) meg alig hallhatóan mondják.
    És most képzeljétek el azt, hogy folyamatosan így beszélnek, ráadásul gyorsan. Az a személyes megfigyelésem, hogy magyarok általánosságban azért beszélnek lassan, mert nincs különbség a szótagok hangsúlya között. A magyar minden egyes szótagot ugyanúgy hangsúlyoz, ezért hat lassúnak a beszédünk. De ami itt van... Tényleg idő kell, amíg rááll a fülem.
  • Megvannak itt a sajátságos szavak, melyeket nem lehet nyelvkönyvből megtanulni. Egyre több nyelvkönyv hirdeti magát "ahogy azt valóban használják" szöveggel, és lehetséges, hogy tényleg van némi fejlődés, de én is azt tapasztalom, hogy akkor lehet igazán megtanulni a nyelvet, ha kijövünk az anyaországba, és itt halljuk, hogyan beszélik az adott nyelvet használók.
  • A különböző dialektusok szintén megnehezítik a helyzetet. Itt, Gelderlandban, nem tudom, hogy beszélnek-e "Gelderlandi" nyelvjárást, azt tudom, hogy a Brabanti legendásnak számít. Illetve minél északabbra megyünk, annál érthetőbben beszélnek hollandul. Úgy tűnik, nem vagyok eléggé északon...

És akkor jöjjön a negatív oldala a dolognak. Az egész miatt azért van rossz érzésem, mert tegnap is azt érzékeltem, hogy nem tudnak velem mit kezdeni. Tehát ez az egyetem vélhetően nem volt felkészülve arra, hogy holland nyelvű minorokon külföldi hallgató is megjelenhet. Abban biztos vagyok, hogy az Ede-i egyetemet először láttam az Erasmus listán, hogy lehet ide is jönni. Nem tudom, hogy vannak a többi Erasmusos egyetemmel, de azt érzem, hogy sokaknál szerepelt ez az egyetem először, ha tényleg én vagyok az első külföldi hallgató azon a holland nyelvű minoron. És hogy nem tudták kezelni a helyzetemet, mutatja az egyetem felkészületlenségét. Engem eredetileg a Leideni egyetemre vettek fel, de azért irányítottak át a Ede-i egyetemre, hogy gondolták, hogy ezt könnyebben fogom tudni teljesíteni. Tudtam már akkor is, hogy miről beszélnek, és igazat is adtam nekik, ezért nem volt egy rossz szavam sem. Ugyanakkor mostani fejemmel mégis azt gondolom, hogy jobban jártam volna, ha Leidenbe kerülök, mert még ha nehezebb is, de legalább tudják, hogy kezeljék a külföldi hallgatókat, mert nekik abból van bőven. Tehát ez inkább rosszul esett, mert én hiába döntök úgy, hogy legyen ez egy megmérettetés, belevágok, ha a másik fél ezt nem vállalja be. Bár hozzáteszem, hogy csak azért nem akadékoskodtam, hogy maradok, mert láttam, hogy tényleg másról szól a "Journalistiek", mint amit elképzeltem.

Ugyanakkor elgondolkodtam azon is, hogy amikor otthon szó volt az Erasmusról, hogy ki megy és ki nem, végül csak én jelentkeztem. A többiek inkább mesterszakon mennének, amikor jobb lesz a holland nyelvtudásuk. Lehet azt mondani, hogy teljesen jogos és észszerű döntés, mert akkor magasabb szinten lesznek hollandból, de ha arra gondolok, hogy mások, akik magasabb szinten vannak az adott nyelvből (és most beszélhetünk akár az angolról is), és úgy mennek ki az anyaországba, és megtapasztalják, hogy mennyire más a kint beszélt nyelv, nem vagyok biztos abban, hogy elhamarkodott döntés volt tőlem, hogy az alapszakra vállaltam be az Erasmust. Mivel egyébként is itt akarok maradni Hollandiában, ezért előbb-utóbb meg kellett tapasztalnom, hogy itt másképp beszélik a nyelvet, mint ahogy otthon tanultuk. És mivel egyébként is az alapszak után be akartam fejezni az egyetemet, utána dolgozni, ezért határozottan azt gondolom, hogy jókor vagyok itt és a helyemen vagyok.

2022. szeptember 7., szerda

Okui Masami: Masami Life - Gondolatok a dalokról

Többször írtam már arról, hogy Okui Masami munkássága azért szerethető, mert minden az albumai jól elkülöníthetők egymástól. Mindegyiknek saját koncepciója van, mindegyik valamiről emlékezetes. Ezt most egy olyan albumon keresztül akarom bemutatni, ami nem mondható az énekesnő legjobb albumának, mégis mint a többinek, megvan a maga helye, és ott nagyon jó helyen van. Ezt a bizonyos helyet szeretném megmutatni azáltal, hogy legírom néhány sorban a gondolataimat a dalokról.

1. It's my life

Ez egy nagyon érdekes dal, mert amikor 2007-ben láttam, hogy megjelent kislemezen, egyfajta "összegző" dalt vártam, amikor visszanéz az addigi életére, és úgymond "elszámol" a múltjával. Kifejezetten nagyhatású dalt vártam, ehhez képest egy tök egyszerű, könnyed dallal jött ki. Emlékszem is, hogy csalódás volt, kritikusabbak fel is tehetnék a kérdést, hogy tényleg ennyit gondol Okui Masami az életéről? Itt Okui Masami arról énekel, ahogy megéli a jelenben az életét. Többségében élő hangszerek szólnak, a dal jól meg van komponálva, de mivel tényleg nem nehéz ennél jobb Okui Masami dalt találni, tényleg azt lehet mondani, hogy a címéhez mérten csalódás még 15 évvel a megjelenése után is.

2. Limited war

Ennél a dalnál lehet igazán érezni, hogy Okui Masami a 2006-os gőzerő és padlógáz után igencsak visszavett a lendületből. Ez az a tipikus Okui Masami féle rock dal akarna lenni, de jóval visszafogottabb. Kevésbé dinamikus, nem feltétlen van az, hogy szinte felrobban a CD-lejátszóban a lemez, akkora energiák mozdulnak meg a dal hallatán. Bár elektromos gitár szól, az énekesnő is jól énekel, de nagyon hiányzik belőle az az erő, amitől igazán élnek a keményebb dalai. Ezért nem is nagyon jön át az, hogy saját belső harcairól szól a dal, amit mindannyian megélünk belül. Hiszen onnan tudjuk, hogy van fény, hogy van sötétség is.

3. -w-

Aztán ki tudja miért, de egy dal erejéig mégis csak bekeményít. Okui Masami ritkán mutatja meg azt az igazi női oldalát, de akkor tényleg akkora erő sugárzik belőle, amire világszerte rácsodálkoznának. Ezt ebben a dalban is megtapasztalhatjuk. Az énekesnő titka az, hogy úgy éli meg a nőiességét, hogy tisztában van a saját korlátaival, tiszteletben is tartja azt, de amivel rendelkezik, azt teljes mértékig használja. Gyakorlatilag ezért sugárzik a színpadon, mert harmóniában van önmagával, nem akarja magát többnek mutatni, mint ami, ezért nem kínos az, amit csinál. Ezt ebben a dalban kiválóan megmutatja. Nagyon erős dal, ez Okui Masami személyiségének az ereje, ami miatt annyian felfigyelünk rá és szeretjük.

4. GAIA2012

Nem ez az első olyan dala az énekesnőnek, amely kapcsolatható a Földhöz és a környezetvédelemhez. Hiszen ott van az Earth című dal a ReBirth albumról. Ahogy a címből is kivehető, a 2012-re jósolt világvégére utal, de természetesen nem pánikoltatja az embereket, hogy 5 év múlva semmi nem marad utánunk (2007-es az album), egyszerűen csak az élet múlandóságára hívja fel a figyelmet, illetve arra, hogy becsüljük meg azt, amink van. Ez is egy lágyabb rock dal, dallamában nagyon erős, jellegzetes, az nagyon szerethető. Tehát ezt a dalt az "aurája" teszi különlegessé.

5. RING

Ez a dal egy tokusatsu sorozat, név szerint a "Jikuu Keisatsu Wecker Signa" openingje, és itt is kijön az, hogy Okui Masami is azon előadók közé tartozik, akik egy adott anime, sorozat, játék betétdalával több értelmet akar adni a műnek, mint amire hivatott. Ezért van az, hogy az Okui Masami anime dalok önálló életre kelnek, és teljesen függetlenednek az animétől, sorozattól, játéktól, mert elvileg ez a sorozat se valami nagy szám (nem láttam még), de maga a dal annyira kiemelkedik, szinte el is felejtjük, melyik műhöz készült. Ahogy olvasom, a sorozat lényegében arról szól, hogy a főhősnők az időben is utaznak, hogy legyőzzék a gonoszt és Okui Masami az idő misztikumát, körforgását írta meg ebben a dalban, amit egy forgó gyűrűként értelmez. És azt kell mondjam, hogy nem is áll messze az igazságtól, ha azt nézzük, hogy a történelem ismétli önmagát, ahogy a mi életünkben is ismétlődnek események. Ez a téma kapott egy nagyon jó, rock betétet, egy-két erősebb dal azért helyet kapott az albumon.

6. Remote Viewing

Ezt a dalt nagyon szerettem, amikor megjelent, mert tele van önbizalommal. Ez is egy videojáték (Routes!) betétdala, ami szintén annyival erősebb dal, és jobb, mint maga a játék, hogy az embernek eszébe sem jut hogy ez is egy betétdal. Ismét érdekes témát dolgoz fel az énekesnő, a valóságot szemléli távolról és teszi fel a kérdést, amit már többen is feltettek korábban, hogy tényleg úgy éljük az életünket, ahogy ideálisnak tartjuk, vagy valami külső erő mozgat, irányít minket? Eljátszik a sorsszerűség gondolatával is, de még ha valami külső erő is irányít minket, mintha nem bánná az énekesnő, mert nagyon szerethető stílusban énekel, határozottan azt érzem, hogy szereti ezt a dalt. Nagyon szeretem azt a vidám, optimista hangulatot, amiben az egész dal szól. Dominálnak a magas hangok, a dinamizmusa szintén kiemeli a dal vidám mivoltát, emellett az élő hangszerek rockos hangzást adnak a dalnak. Nagyon szeretem hallgatni ezt a dalt.

7. Wasuregusa

Ez azon dalok egyike, aminél hallom, hogy komoly a téma, komolyan gondolja Okui Masami azt, amiről énekel, de nem érzem át. Az emlékek fakulása, ha nagyon diőhéjban akarnám összefoglalni a lényeget. A címet is elég nehéz volt megfejteni, ugyanis a borítón katakanával van írva. Ez egy virág neve, nappali liliom, szó szerint maga a szó egyébként a "felejtés" (wasureru) és a "fű" (kusa) szavak lettek egybegyúrva. A japánok így fejezik ki, hogy a nappali liliom csak egy napig virágzik. Ennek a virágnak a képében fejezi ki Okui Masami az érzelmileg ugyan beteljesült szerelmet, de a páros mégsem lehet együtt. Egyáltalán nem tragikus érzelmileg a dal, a helyzet komolyságára ugyan rávilágít, de valahogy nem érzem át az egészet. De az szép, hogy Kageyama Hironobu gitározik a dalban. Összességében nem rossz, inkább elmélkedős. Mintha Okui Masami kívülről szemlélné az eseményeket.

8. Haitoku no KISS ~Love of a fallen angel~ -Album Mix Version-

Nagyon érdekes, hogy két nagyon hasonló témájú dal került egymás mellé erre az albumra. Ez is egy be nem teljesült szerelemről szól, de itt egy angyal szeret bele egy emberbe, ami az angyalok szerint törvényellenes. Ami viszont komoly különbség a két dal között, a dallam. A Haitoku no KISS sokkal fajsúlyosabb érzelmileg, sokkal inkább érzékelteti a be nem teljesült szerelem fájdalmát. Szerettem is hallgatni emiatt megjelenésekor, az ilyen jellegű dalokat nagyon átérzem. Igazából olyan ez a dal, mintha ezt Okui Masami maga élné meg. És itt a fő különbség a két dal között. Az előzőnél külső szemlélőként meséli el az eseményeket, ebben a dalban, meg mintha vele történt volna meg az, amiről énekel.

9. Sion

Ezt a dalt Okui Masami egyáltalán nem kommentálta, sokkal inkább arra bíztatott minket, hogy játsszunk azzal a "Muv-Luv" játékkal, melyhez írta ezt a dalt. Igen, ez egy olyan dal, amit nagyon nem is lehet kommentálni. A tipikusan könnyed hangzású Okui Masami dalok táborát erősíti. Az a fajta dal, ami egy "külsős" zenehallgató számára nem igazán mond semmit, Okui Masami rajongóknak meg bónusz. Albumot kitöltő dal? Mondjuk annak, legyünk szigorúbbak, de egy-egy ilyen bőven belefér Okui Masami repertoárjába, igazából csak színesíti az énekesnő munkásságát. De összességében tényleg ne ilyen daltól várjuk a megváltást.

10. mobile magic

Annak ellenére, hogy ez is egy könnyed dal, Okui Masami érdekes gondolatokat fogalmazott meg ennek kapcsán. Igazából azt elemzi ki ebben a dalban, hogy tökre menőség, hogy van már mobiltelefon, könnyen el lehet érni a másikat, könnyebb megírni bizonyos dolgokat szöveges formában, mint közvetlenül megmondani a másiknak. Ugyanakkor írásban könnyű félreérteni egymás mondanivalóját, és bár az emotikonok használata ezt kiküszöböli, mégis jobb az, ha mi magunk vesszük a bátorságot, és személyesen mondjuk el a gondolatunkat a másiknak. Lehet, hogy pont ez fog a másik szívéhez elvezetni. Tehát Okui Masami körbejárja az élő beszéd-SMS kérdéskörét, és lényegében ugyanoda jut vissza, ahonnan elindult. Egyébként ez is egy könnyed dal, némileg meglepő, hogy ilyen gondolatmenetet társított ehhez a dalhoz. Bár ez a dal annyiból több a Sion-nál, hogy itt jobban dominálnak az elő hangszerek, ezért az összhatás valamivel jobb, de lényegében élő hangszerekkel van feljátszva egy könnyed, inkább albumot kitöltő dal. Ugyanakkor Okui Masami elmehetne prófétának is, hiszen az iPhone feltalálásának évében járunk...

11. Wonderful Days

Ismét egy vidám, könnyed, dinamikus dallal van dolgunk, Okui Masami nagyon éli ezeket a dalokat. Igazából némileg az "It's My Life" dalnak egy kiegészítése, csak ez a dal végképp csak a jelenről szól, ahogy Okui Masami megéli azt. És tényleg, nagyon jó dal. Dinamikus, lehet érezni, hogy Okui Masami tényleg nagyon megéli azt, amiről énekel. És milyen érdekes, olvasva az énekesnő gondolatait a dalról, olyan érzésem volt, hogy talán itt a legkönnyedebb. Ezt a dalt szereti a legjobban az egész albumról. Végig érződik az íráson, hogy ez az énekesnő valódi identitása, ő tényleg így éli meg a napjait. És kérdem én: Miért is ne? Tőle ez végsőkig hitelesen hangzik. Sok Okui Masami rajongónak ez a kedvenc dala az albumról. Nekem van más, amelyik jobban tetszik, de kétségtelen, hogy erőteljes. Megértem, hogy miért tetszik sokaknak.

12. I wish

Nagyon szép balladával zárul az album, Okui Masami ezt Kuribayashi Minami-val írta közösen. Ők ketten régi jó barátok, Okui Masami szerint Kuribayashi Minami ismeri az énekesnő belső énjét, ezt írta ki zene formájában. Majd Okui Masami minden koncepció nélkül elkezdett valami szöveget írni a dalhoz, (persze összefüggő gondolatokkal) aztán a végén ő maga is meglepődött, hogy mi lett belőle. Egy szép szerelmes ballada, ahol nem a másikat hibáztatja a tönkrement kapcsolatért, hanem a boldogságát kívánja. Már ezért önmagában plusz pont jár, hát még a zene nyugtató hatásáért. Egy éjszakai utcakép jelenik meg előttem, ahol egyedül sétálok hazafelé a magam nyugalmával. Nagyon szép dal, szükség van ilyenekre.

Nos, ez lenne a 12 dal. Összességében változatosabb az album, de nem egységes, ezért nem is annyira erős az összkép. Visszaadja az albumborítón látható szolid életérzést, mintha 1 év alatt sokat öregedett volna, és ezt venné tudomásul. Ahogy írtam az elején, a Masami Life egy olyan album, amit a rajongók a helyén tudnak kezelni, de csak a rajongók. Más albumot mutatnék annak, hogy ismerkedni akar Okui Masami munkásságával. Nem nagyon lehet mellélőni ezzel az albummal, de van másik, amelyik jobban megmutatja az énekesnő egyéniségét, és azt, hogy miért szeretjük őt annyira. De aki úgy érzi, hogy tenne egy próbát az albummal, akkor ne fogja vissza magát. Összességében jó lett.

Az első nap a holland egyetemen

Hetente kétszer van órám a holland egyetemen, kedden és csütörtökön, így az első napom tegnap volt. Alapvetően nagyon jó volt, de az összkép mégis kettős, ugyanis magát az órát ugyan élveztem, az egyetemnek olyan részén van, ami kifejezetten a médiának van szentelve. A tanterem egy kis TV-stúdiónak van berendezve. De maga az óra nagyon nem ment simán.

Az a helyzet, hogy több mindenben is első vagyok ezen az egyetemen. Első vagyok abban, hogy egy félév alatt két minort végez el és első vagyok abban is, hogy az újságírás minorban én vagyok az első külföldi hallgató. És ez inkább rossz értelemben nyilvánult meg, ugyanis láthatóan tényleg mindenkinek új volt az, hogy egy külföldi hallgató is van köztük, mert a tanárok se nagyon tudtak mit kezdeni velem, a diákok sem közeledtek felém. Volt is egy enyhe "mit keresek én itt?" feelingem, de nem hagytam, hogy eluralkodjon rajtam, hiszen van célom az ittléttel.

Biztos, hogy segítség nélkül nem fog menni, jól jön a magyar egyetem segítsége. Nekik is folyamatosan írom, hogy miket tapasztalok, miket élek meg, és amiben tudnak, ők is segítenek.

Alapvetően két tanárral tartom otthonról a kapcsolatot. Mind a kettőnek megírtam, hogy komoly nehézséget okoz a holland beszéd értése, mind a ketten más tanácsot adtak és mind a kettő hasznos a maga nemében. Az első javaslat az volt, hogy kérjem el előre a tananyag prezentációját, így előre felkészülhetek, tudni fogom, hogy mi lesz a téma. Ki tudom keresni az ismeretlen szavakat, így ha előre tudom, hogy mi vár rám, akkor jobban részt tudok venni az órán. Ez határozottan jó ötlet, mert még ha csak a vázlatpontok is vannak a prezentációban, akkor is tudom, hogy mire számítsak. Bár az aktív részvétel az első időkben biztos, hogy elmarad, mert amilyen komplexen és összefüggően beszélnek a diákok... Biztos, hogy nem fogom tudni velük felvenni a versenyt az elején. Hát nyilván, aki anyanyelvi szinten beszéli a hollandot... Én is csak megerősíteni tudom, hogy az élőben használt, mindennapi holland teljesen más, mint amit otthon tanultam. Két ok miatt is: Egyrészt ahogy a hollandok egymás között beszélik a nyelvet, azt sehol nem lehet elsajátítani, csak itt, Hollandiában. Másrészt a magyar egyetem részéről nemcsak arról van szó, hogy a tanárok magyaros stílusban beszélnek hollandul, mert vannak Hollandiából származó nyelvtanárok is. De ők is inkább artikuláltak, hogy a hollandos beszédük jobban legyen érthető. Itt Hollandiában - a holland egyetemen is - erről szó nincs. Itt a tanárok is úgy beszélnek, ahogy bárkivel a mindennapi életben, és ahogy a diákok is beszélnek... Most a holland nyelvtudásom konkrétan az első könyv első lecke szintjén van... És nem túlzok, nincs ebben semmi önbizalomhiány. Már csak azért sem, mert a prezentációkat egész jól tudom olvasni (ezért is volt hasznos tanács, hogy kérjem el előre a következő heti anyagot), onnan továbbra is csak pár szót nem ismerek, de egy-két szóról kiderült, hogy azt ismerem, de más szóval. Elküldtem ugyanis a tanárnak a jövő hétre megoldandó feladatot, és hiába beszél felsőfokon hollandul, egy szónak még neki is utána kellett néznie, mert annyira csak a köznyelvben használatos szóról volt szó, hogy azt tényleg ritkán használják. El is gondolkodtam azon, hogy lehet, hogy ha a diákok is más szavakat használnának, amiket mi tanultunk, lehet, hogy jobban érteném, hogy mit beszélnek.

A másik tanács pszichológiai jellegű volt: Önelfogadásra buzdtított, hogy az első idők mindenkinek nehezek, akik külföldi egyetemen tanulnak, a nyelv miatt is. Mondta, hogy fogadja el, hogy az első idők nehezek, és ha még frusztrációval is járnak, azt az érzést is el kell fogadni. Ez abból a szempontból ismerős, hogy amikor a pszichológusnál is utoljára voltam, akkor ő is javasolta, hogy legyek türelmes magammal. Ez kétségtelen hasznos, és ez az ideális, csak a magammal való türelmetlenség leginkább abból fakad, hogy mások voltak türelmetlenek velem szemben, és így a megfelelési kényszer egyik formája az önmagammal való türelmetlenség is. A tanár külön felhívta a figyelmet a kikapcsolódásra is, hiszen az regerációnak egy fontos formája ez is, mint a pihenés, alvás. Nekem ilyeneket tanár még nem írt, és azt kell mondjam, hogy fontos dolgok ezek is, úgyhogy hálás vagyok ezekért a tanácsokért. Arról nem is beszélve, hogy a hollandot más módon is tudom tanulni, elég csak arra gondolni, hogy a Nintendo Switch is hollandra van állítva. Egyébként hasonló tippeket olvastam A kiégés társadalma című könyvben is, ahol külön fejezet volt a passzív tevékenységeken is, és hogy valójában akkor vagyunk igazán aktívak a világban, a jelenünkben, önmagunkban. Az is megmaradt bennem, hogy a fáradtság lényegében nem más, mint a passzív tevékenységre való igény. Sajnos nincs nálam a könyv, de érdemes lenne még egyszer elolvasni, mert érdekes olvasmány. Úgyhogy nem ördögtől való tippek ezek, meg ha hosszútávon gondolkodok, akkor nem alaptalan az önmagammal való türelem, hiszen az eredmények leginkább hosszútávon kell, hogy beérjenek, mire elkezdek itt dolgozni. Addig megalapozom a dolgokat itt. Bár az továbbra is kérdés bennem, hogy fogok a teszteken teljesíteni. De ezen majd ráérek akkor gondolkodni.

Nincs mit tagadni azon, hogy az első nap az egyetemen némileg megtörte a kezdeti lendületet, de maradt bennem annyi, hogy megmérettetésnek fogjam fel. Azt gondolom, hogy meg fogom majd szokni a holland beszédet. Elfogadom, hogy az elején még keveset értek a beszédből, ez megalapozza, hogy idővel folyamatosan többet értsek a beszédből.

2022. szeptember 4., vasárnap

Közel egy hét után

Az a helyzet, hogy kicsit nehéz elhinni, azt, ami itt történik, legalábbis nem emlékszem arra, tényleg 2010 óta próbálok önálló életet élni, és ahogy végiggondolom, most érzem először igazán azt, hogy most nagyon összeáll minden. A szobával, ahol vagyok, teljesen elégedett vagyok, a lakótársak nagyrészével is találkoztam, mindenki szimpatikusnak tűnik. Úgy tűnik, itt nyugalmam is lesz. Egyrészt mert tényleg nem hangoskodnak, másrészt mert annak ellenére, hogy a szobám a közös helyiség mellett van, alig hallatszik át bármi is. Eddig minden reggel kipihenten ébredten. A folyosón, és a szobákon egyébként látszik, hogy 1983-ban építették, de ahhoz képest jól karban van tartva, és fel van újítva. Erős túlzás lenne azt mondani, hogy ez az első, de az biztos, hogy ez azon kevesek albérletek egyike, amelyik jól fel van szerelve, és nem olyan állapotban van, hogy na, épp csak rá ne szakadjon a bérlőre. Minden jól néz ki és eléggé otthonos annak ellenére, hogy Studentenhuis. Hát, egy jó albérletig is Hollandiába kellett jönnöm.

Úgyhogy az első napok mindenképp bíztatóak, komoly jelek arra nézve, hogy most jött el az én időm. Ennek nagyon örülök, és nagyon jó érezni, hogy végre a helyemen vagyok. Amilyen állapotok vannak itt, arra bőven azt tudom mondani, hogy mint egy fiatal, aki most kezdi az önálló életét, annak ideális. Ebből már lehet építkezni, és azt tudom erre mondani, hogy innen már könnyebb lesz megtenni a következő lépcsőfokokat. Az alábbi nagy teendők várnak rám a jövőben.

  1. Befejezni az egyetemet
  2. Találni egy albérletet, ami akár a végleges helyem is lehet
  3. Ha komoly marad a párkapcsolat, azt valósággá tenni
  4. Találni egy megfelelő munkát, amit el tudok végezni

Sokat szoktam gondolkodni azon, hogy ennek feltétlen így kellett-e lennie? Biztos, hogy 12 évnyi próbálkozás után jött el az, hogy végre megvethetem a lábam? Feltétlen ennyi időnek kellett eltelnie? Azt gondolom, hogy erre nem egyértelmű a válasz. Lehet ugyan utólagos okoskodásnak mondani, alakulhattak volna másképp a dolgaim, és hamarabb is önálló lehettem volna. Ugyanakkor ezt az azóta megszerzett tapasztalatokkal együtt mondom. És hogy mit becsültem meg annak idején és mit nem, az függött attól is, hogy akkor mennyi élettapasztalattal, munícióval rendelkeztem. Egy dolgot tiszta lelkiismerettel ki tudok jelenteni: Semmit nem csináltam rosszindulatból. Senkinek nem akartam szándékosan ártani. Amiket annak idején tettem, azt az akkori tudásom szerinti legjobb döntésem volt. Amit bánok az az, hogy másokat akaratlanul is megbántottam.

De ha tényleg van valami sorsszerűség az életben, akkor tényleg arról van szó, hogy most kaptam meg életem nagy lehetőségét. És ahogy elindítottam januárban a 2022-es évet, hogy ez lesz az újjászületés éve, nagyon úgy néz ki, hogy nemcsak arról van szó, hogy én is sokat tettem érte, de a körülmények is adottak arra, hogy újjászülessek.

Persze lehet itt mindenféle felsőbbrendű dologgal magyarázni a jelen helyzemet, de hogy ez tényleg gyümölcsözzön, azért nekem is dolgozni kell. És a körülmények erre is adottak, ugyanis ahogy megkaptam a tanároktól, hogy a magyar egyetemen a kedvezményes tanulmányi rend keretében miket teljesítsek, és ezt táblázatba foglaltam magamnak, hogy rendszerben lássam, erősen megviláglott, hogy a tanárok tettek arról, hogy a kedvezményes tanulmányi rend ne legyen annyira "kedvezményes". Úgyhogy egyáltalán nem leszek tétlen az elkövetkezendő hónapokban, de hát ezért vagyok itt. És az, hogy ennyire jól érzem magam itt, az bőven alapot ad arra, hogy harcoljak magamért és a jövőmért.

2022. szeptember 3., szombat

Megváltozott tanulmányok

Ahogy egyeztettem a magyar egyetemmel, hogy miket fogok itt Hollandiában tanulni, több tanárnak is nem tetszett, hogy angol nyelven fogok itt tanulni. Ezt egyébként tökéletesen megértem, igazság szerint nekem sem tetszett, de sokáig abban a tudatban voltam, hogy holland nyelvű minort csak B2-es hollanddal lehet tanulni. Nagyon sokat leveztem a holland egyetem Erasmus koordinátorával, konkrétan külön levelesládám lehetne csak a holland tanulmányokkal. Mindezt április óta, de most augusztus második felében, ahogy a Learning Agreement-hez egyeztettük a tantárgyakat, akkor tűnt fel magyar egyetem tanárainak, hogy én angolul fogok tanulni. Kicsit megalázó volt olvasni, amikor az egyik tanár írta, hogy én lennék az első a Néderlandisztika szakon, aki angol nyelven folytatna tanulmányokat Hollandiában. Ráadásul azért sem örültem annak, hogy csak angolul folytathattam tanulmányokat, mert a rendelkezésre álló 31 minor többsége hollandul van, köztük azok, amik igazán érdekeltek. Végülis egyet találtam angolul, amelyik tetszett, a "Building a Better Life"-ot választottam.

Végül az egyik tanár felajánlotta nekem, hogy beszél a holland egyetem Erasmus koordinátorával, hogy hollandul tanulhassak. Már az ajánlatért is hálás voltam, hát még hogy sikerült elintézni! Kiderült ugyanis csak a teljes alapszakhoz kötelező a B2-es szintű holland, minorhoz csak erősen ajánlott. Nem volt egyébként semmi turpisság abban, amikor tavasszal egyeztettük a tanulmányokat, igazából én nem akartam bevállalni, mert a koordinátor azt is írta, hogy akik nem tudnak nagyon jól hollandul, azoknak nehézséget okoz a holland nyelvű minor. Ezért választottam angol nyelvű minort. Úgy voltam vele, hogy majd más módon tanulok hollandul, de végsősoron éreztem, hogy nem ez okoz végső elégedettséget. Végül sikerült elintézni, hogy hollandul tanuljak. De hogy még nagyobb legyen az öröm, nem is egy, hanem két minort fogok tanulni:

  • Újságírás
  • Szerelem, szex és erotika

Ez volt az a kettő, ami komolyan felkeltette az érdeklődésemet holland nyelvű tanulmányok közül. Az újságírás azért telitalálat, mivel nagyon szívesen élnék meg írásból, és azt gondolom, hogy itt nemcsak hollandul fogok tanulni, hanem rámegyünk a különböző kifejezésekre is, hogy a lehető leghollandosabban fejezzem ki magam. A Szerelem, sex és erotika pedig a pszichológia oldala világosodik meg. Arra számítok ugyanis, hogy ezt a három tárgykört lélektani oldalról fogjuk megvizsgálni, ami nekem azért nagyon jó, mert a pszichológiának pont ez az oldala érdekel inkább. Azt meg tudjuk, hogy a hollandok mennyire szabadok kezelik a szexualitást. Amit én pozitívnak tartok, talán ezért is van náluk sokkal inkább a helyén bizonyos fogalmak.

Ha minden így lesz, akkor nagyon jókat fogok tanulni. A kettőt egy félév alatt fogom tanulni. Ez azért lehetséges, mert az újságírás szeptembertől novemberig tart, a szerelem, szex és erotika meg novembertől februárig. Aztán, ha lesz pótjelentkezés szeptemberben majd jelentkezek a 6. félévre is. Aztán tényleg végleg Hollandiában maradok.

2022. szeptember 2., péntek

Az első német Haikyuu!! DVD

Végül úgy döntöttem, hogy csak rendelek Haikyuu!! DVD-t az Amazonról. Amikor Kölnben voltam, tényleg sajnáltam otthagyni a TO THE TOP! Blu-rayeket, de még a buszon, Hollandia felé tartva eszembe jutott, hogy megnézhetném, hogy Amazonon mennyibe kerül. Erősen meglepett, ugyanis nemcsak hogy olcsóbb online, de még postaköltséggel együtt kevesebbe kerül, mintha megvettem volna a Media Markt-ban. Azt egyébként már korábban láttam Hollandiában, hogy itt is lényegében kiállítóteremként szolgál a Media Markt, mert itt is ugyanúgy pofátlanul drága tud lenni, mint Magyarországon. Ugyanez igaz német Media Markt-ra is. Gyors összehasonlítás a Media Markt-ban €44.99 egy Haikyuu!! Blu-ray, míg az Amazonon €32.99 + €3.50 a posta.

Persze ez csak a TO THE TOP! szériára vonatkozik. Erősen meglepett, ahogy szétnéztem, hogy az első évad DVD-i csak €9.99, és erre jön rá a €3.50 postaköltség. Hát így már sokkal jobban hangzik. Tegnap megrendeltem magamnak és ma este érkezett meg. Nem tévedés, hogy este, Hollandiában a DHL esténként szállítja a csomagokat. De nagyon érdekelt, hogy milyen a német kiadvány. Amit neten képeken láttam, azok alapján sokkal szebb, mint az angol és hát tényleg... Díszdobozos, és minden információ a díszdobozra van írva. Nagyon szeretem a német kiadványokat, nagyon ízlésesek és igényesek.

Ráadásul rajta van a német szinkron is a felirat mellett. Márpedig németül nézni animét közel annyira jó, mint japánul. Hallatszik a német szinkronon, hogy komolyan foglalkoznak az animékkel. Meg aranyos, ahogy mondják a japán neveket. Sokkal szerethetőbb, mint ahogy az angolok beszélik.

Az meglepett, hogy a tok borítóján más kép van, de aztán eszembe jutott, hogy mintha láttam volna ezt így neten képeken. Nincs rajta szöveg, mégis tetszetős.

Igen, az első 6 rész van ezen a DVD-n. Azt gondolom, hogy mindegyik kép beszédes, aki legalább annyiszor látta már az animét, mint én, az szinte kívülről mondja, hogy melyik képen mit mondanak a karakterek. De ami érdekesség, hogy a 6 rész 2 lemezen van.

Nagyon tetszik, és gondolom, hogy mivel 3 rész van egy lemezen, ezért vélhetően a képminőség is jobb. Egyébként a Blu-ray is ugyanúgy €9.99-be került, de két ok miatt döntöttem a DVD mellett. Egyrészt, mert egyébként is meg akarom venni mindegyik német kiadványt DVD-n és Blu-rayen is, másrészt nincs itt a Blu-ray lejátszó, csak a hordozható DVD-lejátszó, úgyhogy csak DVD-n tudom most nézni. De ott hamarosan. Ha az első évad DVD-i megmaradnak €10 körüli áron, akkor beszerzem őket ahogy tudom.

Philips monitor

Tegnap sikerült visszaszerezni a Marktplaats.nl profilomat, amit egyből fel is használtam arra, hogy keressek magamnak egy Philips márkájú monitort. Találtam is egyet Edében. Az volt az érdekes, hogy eredetileg ugyan €50-ért hirdette, de lehetett rá ajánlatot is tenni. Gondoltam, megpróbálkozok €40-nel. 1-2 perc múlva jött is a válasz az eladótól, hogy elfogadja. Megbeszéltük, hogy elbiciklizek érte, ő biztosít hozzá egy nagytáskát. Nem terveztem elmenni ma Edébe, de egy Philips monitorért megváltoztatom ezen tervemet. Kb. 40 perc alatt értem oda. Egy nagy Albert Heijn-es táskában adta oda a monitort. Aranyos volt, hogy mellékelt hozzá egy VGA-kábelt is de annak már semmi hasznát nem veszem.

Aztán mentem is haza. Most nagyon jó volt biciklizni, sokkal jobban ment. Nem volt szél, és visszafele úton is egész jól el tudtam hozni a monitort úgy, hogy a szatyor füle a biciklikormányon volt. Kipróbáltam, néhány dolgot beállítottam rajta, és teljesen rendben működik. Gazdagabb lettem egy Philips 224E2EB márkájú monitorral. A monitor egyébként több szempontból is kielégíti az igényeimet, ugyanis van HDMI bemenete is van VGA és DVI mellett, emellett saját hangszórója is van. Elégedett vagyok vele, első monitornak kiváló. Bár állítani kellett rajta, és kicsit bajban is éreztem magam, mert nagyon sok volt a piros a monitoron. Kezdtem félni arról, hogy színhűségről is beszéljünk? Aztán kiderült, hogy nem a beállításoknál kell a színeket állítani, hanem van külön "SmartImage" gomb, azt kellett átállítani. Most már lényegesen jobb. Kicsit rendezgettem is az asztalt, most így néz ki.

Meg rendeltem a BOL-ból egy HDMI-DVI kábelt, hogy a laptop képét DVI-kábelről vezessem a monitorra. Így felszabadul a HDMI bemenet a Nintendo Switch-nek és akkor játszani is tudok rajta.

Egyébként egy nagyon kedves ázsiai srác volt az eladó, kicsit beszélgettünk is, kíváncsi volt rám, hogysmint vagyok Hollandiában (egyből kivette a beszédemből, hogy nem vagyok holland). Meglepő különben de itt a környéken elég sok ázsiait látok. Emlékeim szerint tavaly Bredában, messze nem láttam ennyit. Talán pont ezen a környéken élnek sokan.

Mindenesetre mindenki, aki Hollandiában él, és olcsón akar menőségekhez hozzájutni, gyorsan regisztráljon a Marktplaats-ra. Nagyon jó dolgokat lehet olcsón kifogni.

Anme karakterekkel aludni

Sajnos itt a szálláshelyen ágyneműről mindenkinek magának kell gondoskodni. Szerencsére ez nem volt probléma több okból sem, egyrészt magammal hoztam egy piros plédet, ami átmeneti megoldásnak megfelelt, másrészt egész jó idő van Hollandiában. 25°C, hétfőn elvileg 30°C is lehet. Úgyhogy egyáltalán nem fázok, persze azért jobb megágyazott ágyban aludni, erről tegnap gondoskodtam.

Ágyneműt az Actionben vettem, ágyneműhuzatról meg egy olyan üzletben, amit tegnap fedeztem fel. Edében sétálva láttam meg a Geeksheaven nevű boltot, ahol mindenféle videojátékos, animés, Disney, Harry Potter, egyéb fancuccot lehet vásárolni. Itt találtam egy Boku no Hero Academia ágyneműhuzatot, amit meg is vettem.

Illetve találtam még Super Mario írószerkészletet is, ez is jól fog jönni. Van benne egy ceruza, egy toll, egy vonalzó, egy hegyező, egy radír.

Megvetve az ágy meg így néz ki.

Úgyhogy nincs okom a panaszra, ha még az animerajongó énemet is van lehetőségem megélni. Ágyneműt úgyis kellett venni, és ha már a sima sem sokkal olcsóbb, akkor miért is ne vennék olyat, amiben sokkal szívesebben aludnék?