Nintendo találkozó - 2022. június 19.

Két év után ismét sikerült ismét Nintendo-találkozót szervezni. Tavaly is akartam már, amikor lehetett ismét helyekre járni, de nem sikerült úgy időpontot találni, hogy az mindenkinek jó legyen. Aztán többszörös húzás-halasztás után meguntam az egészet és úgy döntöttem, hogy én ezt nem csinálom többet. Aztán múlt héten rám írt a Fantos, hogy szeretne velem találkozni. Mondom neki, nem vagyok már Pesten, de megpróbálhatok összehozni egy találkozót, hátha többen is leszünk. És mit ad isten? Elsőre sikerült egy olyan időpontot találni, ami mindenkinek jó. Alig akartam elhinni. Hát akkor hajrá.

Először a törzshelyünkön, az Infinity Esport bárban akartuk megtartani, de ott aznapra épp zártkörű rendezvény volt, így az kiesett a szórásból. Így kérdeztem, hogy hol legyen? Többen ajánlották a Vault 51-et. Ide foglaltam egy asztalt 8 főre, visszaigazolták, hogy rendben van, mehetünk.

És tegnap volt. 14 órakor nyit a Vault 51, ezért akkortól tudtunk kezdeni. Így nekem is elég volt a 10.20-as vonattal elindulni. A vonatút alatt leginkább telefonon néztem animét: Bakuten!! 11. része, mely anime jó eséllyel pályázik a 3. legjobb sportanime címére, illetve a Boku no Tonari ni Ankoku Hakaishin ga Imasu. 4. részét, ez pedig "Guilty pleasure" lett nálam. Nagyon nehéz volt úgy nézni az animét a vonaton, hogy ne jelenjenek meg érzelmek az arcomon. Az animék mellett még Orvos-Tóth Noémi: Szabad akarat című könyvét olvastam. 12.50-re érkeztem meg a Keletihez, itt Wakával találkoztam, akinek eladtam az LG monitoromat, és eljött érte. Úgy döntöttem, hogy eladom az asztali gépemet és a monitort. Már egy ideje a laptop van az asztalon. A billentyűzetet és az egeret viszont nem adom el, mert az Logitech. És azokat még használnám, ha lesz rá mód. A monitornak már megvan a gazdája, ráadásul tudom, hogy jó helye van. Elmentem vele az autójához, a hátsó csomagtartóba került a monitor. Aztán ő elkísért még a Keleti előteréig, ahol várt már OctoZaky és Fantos. Ők ketten döntöttek úgy, hogy kijönnek elém. Waka itt elbúcsúzott tőlünk, mi pedig elgyalogoltunk a Vault 51-ig. Nem volt olyan messze, így nem akartam közösségi közlekedésre költeni. Bagszi már ott várt minket. 10 perccel voltunk nyitás előtt, 14 óráig nem lehetett bemenni.

Bent meglepően ismerős volt a hely. Nem emlékeztem arra, hogy valaha is lettem volna itt, de mégis. Hiszen rendeztek itt korábban Nintendo napot, és már akkor is felfigyeltem arra, hogy mennyire jól be van rendezve az egész. Most, ha lehet, még jobban.

Ugyan, kissé hibádzik a felső diorama, ugyanis a goombák a Super Mario Bros.-ból származnak, illetve a Yoshi érme a Super Mario World-ből. Furcsán mutatnak a Super Mario Bros. 3 háttér mellett, de ezeket leszámítva kiváló ötlet. Lehet, hogy majd a saját lakásomban ezt én is megcsinálom. A Super Nintendo Classic Mini és a PlayStation Classic Mini a báré. A Nintendo Switchet vittem magammal, de hoztak még egy páran. Jött még Krisse, a testvére, Gabrol és Tutajkk is. Többen elhozták a sajátjukat, illetve dokkolót hozott Krisse is, így mindkét TV-n tudtunk játszani. Így játszhattunk két különböző játékkal is, illetve vezeték nélkül játszhattunk Super Smash Bros. Ultimate-tel 8-an. Erre sort is kerítettünk. A szórakozás nem tartott sokáig, mert bár nagyobb kijelzője volt a 2 TV-nek, de kevesen látták magukat rendesen. Ennek volt egy olyan előnye is, hogy egyszer sem voltam utolsó. Kétszer voltam 6., egyszer pedig 5. helyen végeztem. De tényleg nagyobb TV kell egy 8 játékos bulihoz, mert én sem láttam magam rendesen, többször is a szakadékban találtam magam.

Egyébként Mario Kart 8 Deluxe-szel kezdtünk. Ott megakadt a játék, mert a mert kijött egy rossz szokásom: Ha valakinek a tüsszentését viccesnek találom, azon elkezdek úgy nevetni, mintha egy jó viccet hallottam volna. Itt is ez történt: Tutajkk eltüsszentette magát, én meg teljes rövidzárlat. De már azon is röhögtem, ahogy a Gábor lereagálta. Idén lesz 14 éve, hogy ismerjük egymást, úgyhogy látott már egyet és mást tőlem. Nagyon jól reagálja le a sajátosságaimat, mindig viccet csinál belőle. Meg volt retro is, például Mario Kart 64, illetve később Mario Tennis illetve Kirby 64: The Crystal Shards. Ezzel a Kirbyvel most játszottam életemben először, most is csak a mini-játékokat próbáltuk. Ötletesek voltak, majd talán kipróbálom egyszer a főjátékot is.

Ami még külön mutatvány volt, az a Nintendo Switch Sports. Néhány új sportjátékot leszámítva olyan nagy változást nem érzékelek a Wii Sports-hoz képest. Leginkább bowlingoztunk. Ez is olyan volt, hogy igyekeztem stílusos lenni, Gábor meg is kérdezte, hogy még soha nem bowlingoztam? Mondom neki, nem. Nagyon látszik - jött a válasz. Elgondolása szerint a Tom és Jerry és a The Flinstones össze bowling jelenete nálam egyesülhetne irl. Igazán hízelgő, ezt dicséretnek veszem.

Enni csak 16 órától lehetséges, de ezt megvártam. A fogyasztást meg akartam adni a Vault 51-nek, mert ingyen biztosítottak asztalt. Úgyhogy a Monster energiaital mellett egy Vault Burgert vettem magamnak.

Sok nem látszik belőle, mert az ölemben volt, de egyébként ízlett. Jó volt, hogy miután kettévágták a zsemlét, még meg is pirították a belső részt. Az a kis ropogósság, plusz édes rész jót tett a hamburger ízének. Meg a többi része is ízletes volt. Egyedüli hátrány, hogy olyan mértékű olaj (remélem...) folyt ki belőle, mintha egy étolajos flakont borítottam volna fel. Tehát szerényebben az olajjal. Másfelől a papírtálca is jó ötlet volt. Az összhatás összességében tehát pozitív.

19.30-ig maradtunk, mert nekem az utolsó vonat 20.10-kor indult, de voltak akik már korábban elmentek. Négyen pakoltunk össze, a Vault 51 kérésére mindent úgy raktunk össze, ahogy találtuk, reméljük, elégedettek voltak. Végülis Tutajkk, Krisse, Fantos és én maradtunk a végéig. Tutajkk már az elején elbúcsúzott, Krisse és Fantos elkísértek a Keletiig. A 20 perc késéssel indult, ebből 5 percet hozott be, tehát majdnem 23 óra lett, mire hazaértem. A vonatúton néztem a Jóbarátok 1. évadának 18. részét (újra nézem HBO MAX-en), illetve a Re:_Hamatora 3. részét, illetve tovább olvastam Orvos-Tóth Noémi könyvét. Jó nap volt, érdemes volt megszervezni.

Nyelvi teszt eredményének elemzése

Néhány hónapja kitöltöttem a Topszótár weboldalán lévő nyelvi tesztet, ma ismét megtettem, hogy lássam, mennyit változott a nyelvtudásom. Az angolt is és a németet is kitöltöttem.

Az angol teszt eredményére nem vagyok büszke, mert rosszabb eredményt értem el, mint előző alkalommal.

Előzőleg 33 pontra adott B2-es szintet, most 30 pontra B1-et. Nagyon magas szinten tényleg nem tudok angolul, mert ebben az egyre nehezedő teszt végén már olyan mondatok voltak, hogy nemhogy értelmezni nem tudtam a mondatot, de a szerkezetet nem láttam át. A végére szinte már csak tippeltem. Gyerekkoromban magántanártól tanultam angolul, méghozzá a Chatterbox című nyelvkönyvből. Az egy négyrészes nyelvkönyvsorozat, a rajzok kifejezetten azt az érzetet adják, hogy gyerekeknek készítették. Emlékeim szerint valahol a 3. kötetnél hagytuk abba, a 4. kötetet nem vettük már. Onnantól kezdve innen-onnan tanultam angolul, de rendszerezetten utána soha. A mai napig nem ismerem az összes múlt időt, hogy mikor melyiket használjuk, ugyanez igaz a feltételes módra is. Meg érdekesnek találom a mondatok végén a "will you" "don't you" ... szerkezetet, de ezeket is csak érzésből használom, egyébként fogalmam sincs, hogy mikor melyiket kell használni. Megvan a középfokú nyelvvizsga, de szükségem van arra, hogy magasabb szinten is legyen valami rendszerezett nyelvtudásom, hogy onnan aztán át tudjak menni C1-be.

A német eredménye viszont kellemes meglepetés volt.

Az önmagában meglepett, hogy németből jobb eredményt értem el, mint angolból. Mindenesetre, hogy 36 pontra B1-et kaptam, míg angolból korábban 33-ra B2-t, azt sejteti, hogy valamit változtattak a rendszeren. De a tényleg, hogy németből kevesebb problémám volt a mondatok olvasása közben. Jobban felismertem a nyelvtani szerkezeteket, jobban tudtam a helyes választ és érzékelhetően kevesebb ideig tartott a német teszt kitöltése, mint az angol teszté. És ez főleg a hollandnak köszönhető. Ugyanis sok nyelvtani szerkezetet a hollandból ismertem fel. Most, hogy már tanuljuk a bonyolultabb nyelvtant hollandból, ezeket ismertem fel a német tesztben. Tehát lényegében nekem ez egy német-holland közös nyelvi teszt volt, ugyanis minden, amit megtanultam hollandból, jelöltem be itt is helyes válasznak és mind jó volt. Az már csak pluszba jött, emlészem az um...zu - damit közti különbségre, illetve az egész német szöveget tényleg könnyebb volt olvasni.

Csak titkon reméltem, hogy a holland majd javítani fog a német nyelvtudásomon, és úgy néz ki, hogy ez tényleg így lesz. A magasabb szintű angol nyelvtant meg megpróbálom elsajátítani a Topszótár nyelvtani anyagából. Nagyon jó online szótárnak tartom, ezt használom mindig, amikor angolból vagy németből nem tudok valami szót.

Műszaki cikkek használhatósága több év után I. - Philips CD Soundmachine AZ328

Egy új sorozatot tervezek indítani: Olyan műszaki cikkekről fogok írni, melyek már egy néhány éve megvannak, azokat vizsgálom, hogy rendeltetésszerű használat mellett teljes körűen működnek-e. YouTube-on láttam olyan videókat, melyek új műszaki cikkeket vizsgálnak egy éves használat után és ez inspirált arra, hogy én is indítsak el egy ilen sorozatot. De mivel ennél azért lényegesen hosszabb távra tervezem a műszaki cikkek vásárlását, ezért nem 1 éves használat után fogom vizsgálni őket, hanem legalább 5, de inkább még régebben.

Alkalmi lesz ez a sorozat, hiszen nincs olyan sok mindenem, és nem is szeretném ezeket feltétlen olyan gyakran pótolni. De egy párat szívesen megmutatnék, hogy milyenek több év után. Igyekszem, amennyire lehet laikusként (hiszen nincs műszaki érzékem) minden szempontból megmutatni a termékeket.

Elsőként a Philips CD Soundmachine AZ328 CD-s magnót szeretném megmutatni, melyet 2015 szeptemberében vásároltam. Akkor impontált az, hogy lehet még olyan CD-s rádiót venni, amelyik kazettát is lejátszik, ezért döntöttem mellette. Két Philips modell volt akkor egymás mellett az AZ127-es és az AZ328-as. Az AZ328-as abban volt több, hogy USB-ről is lejátszik zenét, illetve MP3-as CD-vel is elboldogul. Az utóbbi plusz képességét legfeljebb egyszer használtam próbaként, hiszen régóta, amit mp3 zenét csak lehet, 320 kbps-ben tárolok, így néhány album könnyen kitesz egy 700 MB-os CD-t. USB-nek már több értelme van, hiszen több GB zenét lehet rajta tárolni, nem mellesleg a rádiónak 8 GB Pen Drive-vel sincs gondja. Nem tudom, mennyi a maximum, amit be tud olvasni. Mindenesetre ez a két plusz jelentett számomra annyivel többet, hogy ezt vásároljam meg. Két dolgot tartok érdekesnek. Egyrészt, hogy a két modell közül a AZ328-as már egyáltalán nem kapható. Vélhetően nem gyártják már, és úgy emlékszem, hogy jobban is fogyott az AZ328-as, ahogy folyamatosan figyeltem, tehát népszerűbb volt. Másrészt, akkor az AZ328-asat 17.990 forintért vettem, és most a AZ127-es legolcsóbban is 20.110 forint. Ebbe valószínűleg az infláció játszik leginkább szerepet. Elavultnak nem nevezném, mert a kazetta mintha megint a reneszánszát élné. Én is amiatt döntöttem emellett, mert őrzök még kb. 200 darabos kazettagyűjteményt, és szerettem volna egy lejátszót, aki lejátsza a kazettákat is. Így ez a magnó nekem ilyen mindenes, hiszen kazetta mellett van rádió, CD, meg USB funkciója is.

És szerencsére úgy tűnik, hogy jól jártam ezzel a magnóval, hiszen idén lesz 7 éve hogy megvan és még mindig kifogástalanul működik. Egyszer sem kellett megszerelni, minden funkciója kiválóan működik. Kazettát, CD-t gond nélkül lejátsza, MP3-as CD-m nincs, hogy azt kiteszteljem, de gondolom, az sem okozna gondot neki. Mondjuk, mivel USB-s csatlakozós rádióm előtte soha nem volt, ezért fogalmam sem volt, egészen pontosan hogy működik. Jó, nem nagy mutatvány, hogy Pen Drive-ról lejátsza a zenét, de azt hittem, hogy telefonról is, ha USB-vel csatlakoztatom a magnóhoz. És csodálkoztam, hogy néma maradt, mert nem tudtam, hogy Jack csatlakozóval kell összekötni a telefont és csak akkor szólal meg. Eleinte azt hittem, hogy ennek a magnónak a jack csatlakozója ugyanúgy lehetővé teszi, hogy fülhallgatóról hallgassak zenét, de az is teljesen néma maradt. Nem figyeltem az "audio in" feliratra, nem is tudtam, hogy az mit jelent. De azóta megvan és igazából örülök annak, hogy ilyen, mert a PC-t csatlakoztatom rá, így a számítógép szólal meg rajta. Bluetooth nincs rajta, de ha úgy vesszük, az "audio in" a vezetékes Bluetooth, hiszen minden ráköthető, ami Jack csatlakozón keresztül megszólaltatható, de Bluetooth-tal is csatlakozik.

A rádió is rendben működik. Ugyan, analóg lehet rajta csatornát keresni, de jó minőségben veszi a rádiót és stabilan ott is marad.

A hangminőség egyébként nem kiemelkedő, de ezen az áron nem is várhatjuk, hogy teljes hangerőn egy egész diszkót legtöltsön a hangjával. Van rajta DBB, amit benyomva némileg jobban szól, de a megváltást nem ennél a rádiónál kell keresni. Ez arra jó, hogy egyéb elfoglaltságok mellett szóljon valami, hogy ne maradjak csendben. Máskülönben szívesen használom és örülök, hogy 7 éve megvan és működik. Megérte megvenni. Fogom használni, amíg működőképes lesz. Konyhába lehet még ideális, ahol szintén főzés-sütés-takarítás közben jól szól.

Könyvespolc rendezése

Mivel egyre inkább téma szerint vásárolok könyveket, ezért úgy döntöttem, hogy kicsit rendezem a könyvespolcomat. Ez a gondolat azért csak most érett be, mert megvettem Yutaka Yazawa: Hogyan éljünk japánul című könyvét. És hogy ezt is amellett, mint olvasmány vettem, amire később időt kerítek, azért is, hogy bővítsem a japán-ázsiai (jó, tudom, hogy Japán is Ázsia része, de azért emeltem ki, mert arra Ázsián belül Japánra fókuszálok) magánkönyvtáramat, ezért elkezdtem rendezni a könyvespolcomat. A vége az lett, hogy mivel még nincs annyi ázsiai témájú könyvem, hogy kitegyen egy egész polcot, ezért egybetettem a holland témájú könyvekkel.

Így végülis egy japán-holland egyveleg alakult ki, némi egyéb ázsiai fűszerezéssel. Azért csak a japán nyelvkönyvek vannak itt, a hollandok nincsenek, mert a hollandok többségében mind olyan kiadón belül jelentek meg, melyektől más nyelvkönyvem (német, spanyol) is van. A könyvgyűjtésnek ez az egyik problematikája, hogy az azonos kiadótól lévő könyvek, melyeknek még a dizájnja is hasonló, eléggé csúnyán mutatna, ha szétszedném. Nekem legalábbis problémás, hiszen nagyon igénylem a rendet és a rendszert. Az őszi félévben dolgoztam az egyetem könyvtárában önkéntesként, többek között a könyvek átrendezésében segítettem. Már ott felfigyeltem erre és nem tetszett, hogy annyira egy témakörre voltak osztva a könyvek, hogy az azonos kiadótól származó könyvsorozatok is sok esetben szét voltak szedve, és nekem kifejezetten nem tetszett. Akkor eldöntöttem, hogy itthon ezt így nem fogom csinálni. Mindenesetre az a munka nekem jó volt arra, hogy jobban lássam, milyen rendszerek szerint rendszereznek a könyvtárosok könyveket. De ahogy szétnézünk ezen a polcon is, nincs tökéletes módszer, mert itt is lehet "keresd a kakukktojást" játékot játszani. Könnyen belátható, hogy Riga se nem Hollandia se nem Japán fővárosa, ahogy az ókori görögök sem hollandok vagy japánok voltak. Ugyanakkor a könyvsorozat harmóniáját sem akartam megtörni. De erre perpillanat jobb megoldást nem tudok.

És akkor a pszichológiai-filozófiai témájú könyvespolcomat is rendezgettem.

Ez nem annyira választékos, mint a holland-japán témájú könyvespolcom, de amik számítanak, azok megvannak. Gyűjtöm én is a világ filozófusai könyvsorozatot. Szerintem egész jó. Nem történésznek készülök, így amire kitalálták ezt a sorozatot, arra nekem megfelel.

A második Mario Kart Hungary verseny

Megvolt a második Mario Kart versenyem, és mondhatni, kimagasló eredményt értem el, a 4. helyen végeztem 206 ponttal. Nagyon örülök ennek az eredménynek még akkor is, ha a csapat egyébként ketté lett választva. Ezen a héten (tudomásom szerint) hozták létre a haladó csapatot, oda kerültek a jobbak. Én maradtam a kezdőben, de felvetettem annak a lehetőségét a Facebook csoporton belül, hogy nem-e lehetne két külön időpontban a kezdő és haladó verseny. Egyrészt, szívesen kipróbálnám magam haladóban, másrészt, miért is ne játszhatnék heti két alkalommal? A heti két alkalmas lehetőséget már korábban felvetettem (ha arról van szó, tudok ötletelni), mert ha valakinek nem jó a péntek, tudjon máskor is játszani. Erre érdemleges válasz nem jött, de a két külön csapat lehetősége jó alkalom arra, hogy két időpontban legyenek.

A játék egyébként nagyon jó volt, többször vagyok dobogós helyen, egyszer nyertem is. Úgyhogy tartom magam egy szinthez.

Mi az, ami valójában kiderül?

Jelen esetben nem tudtam jobb címet kitalálni, de eszembe jut, javítom. A lényeg, amit ki akarok írni, hogy mint ahogy másokkal is megtörténik ilyenkor, úgy velem is, hogy igazi krízishelyzetben, valójában nagyon kevesektől kaptam igazi támogatást, biztató szót, ami tényleg jól esett, mert éreztem, hogy ez nekem szólt. Én magam is dühöngtem, hogy persze, amikor siker ér, mindenki velem örül, de amikor baj van... Mert tényleg: Amikor közhírré tettem, hogy elnyertem az Erasmus ösztöndíjat, nem győztem fogadni a gratulációkat, nagyon jól esett. De most...

Konkrétan eszembe is jutott az a holland irodalmi mű, amit nemrég említettem, az Elckerlijc - Akárki című mű, ami röviden arról szól, hogy Isten számadásra hívja Akárkit, és a Halált küldi érte. Akárki természetesen megrémül, mert nincs menekvés, de annyi időt kér, hogy legalább társakat hívjon magához, hogy könnyebb legyen. Többeket is hív: Barátot, Tudást, Rokont, Vagyont, de senki nem tart vele, egyedül az Erény. Van tovább is, de jelen esetben ennyi a lényeg. Bár a mű alapvetően arról szól, hogy amikor eljön az utolsó óra, akkor lényegében itt hagyunk mindent és mindenkit, és azért Akárki a mű címe, mert ez akárkivel megtörténhet, mindenkivel meg is fog történni. Ugyanakkor ezt a művet lehet úgy is nézni, hogy az igazán nagy bajban csak nagyon kevesen tartanak velünk, csak azok, akikre tényleg számíthatunk.

És ahogy mások is átkozódnak ilyenkor, bennem is megfordult a gondolat, hogy mennyire lehet a bajban másokra számítani. Aztán egy jobb pillanatomban eszembe jutott egy fontos dolog, és felmerült bennem a kérdés, hogy érdemes-e amiatt elkárhoztatni bárkit is, mert a bajban nem tart velem? Oda jutottam magamban, hogy nem. Az jutott ugyanis eszembe, hogy egy ember valójában nagyon kevés másik emberrel tud igazán minőségi kapcsolatot fenntartani. Valójában nem igaz az a mondás, hogy "minél több szeretetet adsz, annál több marad neked". Valójában nem lehet "túl sok" szeretetet adni, mert ha túl sok ember felé osztjuk szét a figyelmünket, valójában senkire nem tudunk igazán odafigyelni. És ezt egyébként régebben meg is tapasztaltam: Ismerek néhány olyan embert, akik általánosságban szeretnek segíteni másoknak. Tökre örültem nekik, tényleg azt gondoltam, hogy milyen csodálatos lelkek, én is bármikor fordulhatok hozzájuk. De egy idő után az lett az érzésem velük kapcsolatban, hogy nem kapom meg tőlük azt a valódi figyelmet, segítséget amire ténylegesen szükségem van. És amikor elkezdtem tudatosan kevesebbet keresni őket, azt tapasztaltam, hogy valójában egyáltalán nem hiányzom nekik. Ekkor tapasztaltam meg azt, hogy nem a személyem miatt segítettek nekem, hanem mert általánosságban szeretnek segíteni embereken. Az már mindegy, hogy kin. Ez nem baj, nagyon jól tudják hasznosítani magukat általános segítői munkában (ha erre van igényük). Ami a többieket illeti, adjuk meg mindenkinek a választási lehetőséget, hogy velünk tartanak-e a bajban és fogadjuk el a döntésüket ha nem. Akkor is, ha ez fáj, mert többet reméltünk tőlük. Fájdalmas folyamat, de utána könnyebb lesz a helyén kezelni a velük való kapcsolatot.

Egyébként az, hogy mennyire tudunk figyelni a másikra, korrelál az, amit Orvos-Tóth Noémi weboldalán olvastam, hogy akinek B-terve van, az ne számítson boldog párkapcsolatra. Ez utal arra, hogy párkapcsolatban nem lehet valójában megosztani a figyelmünket, mert nem jut minőségi idő arra, akivel ténylegesen együtt vagyunk. Azt gondolom, hogy igaza van. Egyébként egy időben komolyan olvastam poliamor kapcsolatokról, mert nagyon érdekelt, hogy ez hogy működik. Éreztem, hogy én is hajlamos vagyok rá. Volt egy olyan érv egy ilyen kapcsolat mellett, hogy "egy jó szülő, akinek több gyereke van, az a gyerekeit is egyformán szereti". Ezt akkor igaznak gondoltam, ma már felmerül bennem a kérdés, hogy érdemes-e a párunk érzett szeretetet egybemosni a gyerekekünk / gyerekekeink iránt érzett szeretettel? Sőt, egy analógiával visszakérdeznék: A legtöbb háztartásban van TV és mosógép, de vajon ugyanarra használjuk-e őket?

Személy szerint többre tartom azt, ha valaki csak kevés emberre fókuszálja a figyelmét, de nekik mindent megad, amit tud. Mint ahogy nálam a barátságok minősége számít, nem a mennyiség. Ezért inkább nem haragszok senkire, hanem hálás vagyok azoknak, akik ténylegesen kiálltak mellettem.

200-as szint elérve

Habár a hollandiai kiutazás sajnos elhalasztódik, azért teljesítettem a kitűzött célt: Mire kiutazok Hollandiába, elérni Ring Fit Adventure-ben a 200-as szintet. Nem akarom részletezni, hogy mi történt, legyen elég annyi, hogy durva hibát követtem el, ami miatt elhalasztódik a kiutazás. Nagyon rosszul voltam miatta, nagyon rosszul aludtam éjjel, de aztán a mai nap folyamán megráztam magam, és újra kész vagyok harcolni az álmaimért. És azért az, hogy Ring Fit Adventre-ben is megcsináltam a kitűzött célt, jelzi, hogy nem adom fel. Nagyon jól esett néhány barátom bátorító szava, ők is segítettek abban, hogy folytassam.

Az első album 2.000-es hallgatással

A mai nappal meglett az első olyan egylemezes album, mely elérte a 2.000-es meghallgatást, ez pedig az első Haikyuu!! OST album.

Az előtte lévő négy album mind 2 lemezes, a Slayers MEGUMIX 3. Valószínűleg a második Haikyuu!! album fogja követni, aztán szépen lassan a többi, hogy megérnek rá. Mindenesetre hatalmas teljesítmény ez az első Haikyuu!! albumtól, tessék követni a példáját!

Fejlődés látható jelei

A héten újra kitöltöttem a 16 Personalities oldalon a tesztet, és most más eredmény jött ki. A változás kicsi, de nagy jelentőséget tulajdonítok neki, mert láthatóvá teszi a fejlődést, amin keresztülmentem.

INFJ-T-ből átmentem INFJ-A-ba, ami magabiztosságról, céltudatosságról árulkodik. Illetve azt érzem magamon, hogy jobban kordában tudom tartani az érzelmeimet. Ez pedig azért fontos, mert segít abban, hogy krízishelyzeteket jobban tudjak kezelni. Kisebb problémákat is lazábban veszek, legalábbis nem pánikolok be. Egy példa a közelmúltból: Aggódtam amiatt, hogy Hollandiában nem tudok majd albérletet találni, mert általános lakáshiány van az országban. Ezt például úgy kezeltem magamban, hogy igen, tényleg van akadály, nehéz jó albérletet találni, de arra fókuszáltam gondoltam, hogy a szűkös lehetőségek közül találjam meg a megfelelőt és ne az legyen a fő gondolatom, hogy "ugyan, minek próbáljam meg? Úgyse tudtam soha a kis esélyekből nyertesként kijönni, pont most sikerülne?" Vissza lehet kérdezni, hogy miért is ne? Mellesleg úgy néz ki, hogy sikerül a megfelelő albérletet találni és Eindhovenben fogok kezdeni.

De ezt a fajta gondolkodást az élet egyéb területein is lehet hasznosítani. Persze azt fontos tudni, hogy ez hosszas és következetes munka eredménye, és messze nem vagyok a végén. Olyan ez, hogy az elmémben már megvan, hogy bizonyos helyzetekben hogy érdemes gondolkodni, mi az, ami előre visz, de még nem tudom mindig lekövetni a gyakorlatban. De tudatossággal és éberséggel tudok segíteni magamon. Nekem két dolog segít ezt elérni:

1. Rendbetenni a múltamat
2. Megszakítani a kapcsolatot azokkal, akik által kevesebbnek érzem magam.

Magamon is tapasztalom, hogy elengedhetetlen szembenézni a múlttal és a helyére tenni. A második pont meg a minőségi emberi kapcsolatok miatt fontos. Mindenkinek vannak értékei és ezt ki is bontakoztathatja, ha megfelelő emberek közé kerül. Olyanok közé, akik elfogadják olyannak, amilyen, adott esetben olyan kritikával illetik, ami által fejlődhet, ezáltal többnek érzi magát. Így én mindig egy kicsit jobban érzem magam, mindig egy kicsivel jobban tudom kezelni a felmerülő, akár apró nehézségeket is. Ezekből aztán lehet építkezni, fejlődni.

És akkor a végére még egy pozitívum: Úgy tűnik, mégis csak jobb időre megyek ki Hollandiába, ugyanis pont elsejétől lesz egy kis melegedés.

Bár aztán pont 2-án szakad le az ég, de hát így indulnak ott a nyarak.

Konstrakta: In Corpore Sano

Mindig vannak az Eurovíziónak olyan különlegességei, melyek ének vagy előadás terén nyújtanak valami egyedit, valami olyat, ami erősen elüt az Eurovíziós sablontól. Tavaly ez Olaszországra volt igaz, illetve nekem Belgium előadása tetszett nagyon, idén ezen megtisztelő címet személy szerint Szerbiának adnám. Konstrakta egy rendkívül érdekes dallal, előadással képviselte Szerbiát az Eurovíziós Dalfesztiválon. Értékelte is a közönség: 5. helyen végzett, 312 ponttal.

De nézzük magát a dalt is. Ki jutna eszébe a kézmosás fontosságáról énekelni? És az előadás volt érdekes. Finoman szólva sem az a fajta világszínvonvalú előadás, egy kis színpadon is elő lehet adni, de mégis emlékezetes, azonnal felfigyel rá a közönség. Lényegében egy lavór mögött ült az énekesnő, néhány körülvették és szinte robotos mozdulatokkal hogy kell szépen kezet mosni, közben mutatta, hogy mennyire tiszta. És közben arról énekel, hogy milyen csodálatos, hogy van immunrendszerünk, így van, mi megvéd a belső betegségektől. Nyugodtan kimehet a napra, sétáltathatja a kutyáját, és a többi. De ami miatt a leginkább tetszik, az a sejtelmes zene és ének. Nagyon tetszik, hogy a zene inkább a háttérben van, mégis lehet érezni, hogy fontos szerepe van, mert izgalmassá is teszi a dalt, meg a sokat sejtető hangulata is azt érzékelteti, mintha valami nagy dolog fog történni. A zene lényege ez: Végig fenntartja az érdeklődést. Ugyanígy az ének: Az énekesnő nem énekel több oktávnyi hangtartományban, de itt nem is kell, mert az ének is annak izgalmát tartja fenn, hogy itt valami nagy dolog van készülőben.

Tehát jól ki van találva a dal, és többször is gondolkodtam azon, hogy érdemes-e valami értelmet keresni a dalnak, azontúl, hogy olyan, mintha az ÁNTSZ rendelte volna meg, hogy higiéniára tanítsa az embert. Oda jutottam magamban, hogy ha van mélyebb értelme, akkor ez egy irónia, egy gúnydal. A YouTube-on megnézhető a videoklip, és a dalszöveg le van fordítva angolra, és meg kell hagyni, érdekes dolgok jönnek ki.

Azáltal, hogy a művészvilágtól várja el a keze tisztaságát, a pilátusi “mosom kezeimet” mondást juttatja eszembe. Valamint a szöveg vége, amit olyan gyorsan mond az énekesnő, ott van a lényeg: Amikor sorolja a különböző belső betegségeket, de azok ugyan mit számítanak, ha a külső rendben van? Mintha arra akarna rávilágítani, hogy ha a külsőségek rendben vannak a művészvilágban, minden rendben van. Senkit nem érdekel, hogy rothad a belső. Ezzel viszont közvetve az Eurovízió kritikája is lehetne, hiszen ott is a külsőségek mindenek felett. Egy biztos: Nagyon különleges volt, élmény hallgatni, látni a produkciót.

Egyébként is szeretem az olyan előadásokat, amik csak látszólag egyszerűek, de valójában sokkal többet mondanak. Ez Konstrakta dalára is áll. Határozottan azt gondolom, hogy a robotos mozdulatok is a látszatnak szólnak. Hiszen például az Eurovízión is minden tökéletesen meg van rendezve, mindent robotként adnak elő a színpadon, szépen kezet mosva (tehát szépen kisminkelve).

Ez az Eurovíziós dalverseny egyetlen funkciója, amiért érdemes nézni. Ilyen különleges dalokat felfedezni, annak Európa-szerte hírét vinni. Idén Konstrakta az egyik, akit ér ez a megtiszteltetés. Köszönet érte, hogy megmutatta a dalát, gazdagabbá tette az idei Eurovíziót!

Ének: 7/10
Zene: 9/10
Szöveg: 8/10
Hangszerelés: 9/10
Borító: 9/10
Hangulat: 9/10

+ Igazi egyedi dal, amit élmény hallgatni.
– Egy fajsúlyosabb szöveggel mestermű lehett volna a dal.

88%