Az Eurovíziós dalverseny 1. elődöntője

Soha életemben nem követtem komolyan az Eurovíziós dalfesztivált, de most, hogy Hollandiában van, úgy döntöttem, hogy megnézem. Tekintve, hogy Magyarország nem vett részt, ezért online tudtam csak követni, YouTube-on lehetett szabadon nézni. Sokat nem vártam tőle, mert az egyik ok, ami miatt nem követem a dalversenyt, az, hogy a látványvilágot finoman szólva is túlzásba viszik. Most sem volt másképp, az egész műsor több szempontból is borzalmas volt. Egyrészt a négy műsorvezető ruházata is rettenetes, másfelől meg a teljes mértékig nyilvánvaló műmosolya meg azok a szirupos beszédek... A végén volt egy nagy baki, pár másodpercre látszott a kijelző, ahol az a szöveg ment, amit felolvastak a műsorvezetők. Egyébként sem gondolnám, hogy olyan nagy kreativitás kellett a mézzel leöntött cukros szöveg "megkomponálására", de nem is láttam a műsorvezetők arcán, hogy egyébként egyéniségek lennének. Pont ilyen személyiség nélküli arcok kellenek egy ilyen semmitmondó műsor vezetésére.

A másik, ami nagyon nem tetszett, hogy a dalok közti szünetekben egy-egy holland várost, tájat mutattak be, de igazából semmi különlegeset nem mutattak be az adott településről. Voltak szélmalmok, meg jellegzetes holland házak, illetve tetszett Vlissingennél a tengerpart, de semmi olyasmi nem volt, ami megmutatta volna, hogy mitől lehet különleges Hollandia. Csak az a kis animált házikó volt fókuszban, sajátságos berendezéssel, ahol emlékeim szerint a soron következő énekes jelent meg. Egyébként az alábbi városokat, tájegységeket "mutatták be":

• Amsterdam
• Rotterdam
• Utrecht
• Amersfoort
• Leeuwarden
• Vlissingen
• Eext
• Veluwezoom
• Giethoorn
• Bourtange
• Broek op Langedijk
• 's-Hertogenbosch

Ezeket jegyeztem fel. Humbby barátommal beszéltük meg az énekeseket Discordon neki jegyeztem fel a holland városokat. De bizton állíthatom, hogy én azon az egy hétvégén sokkal többet láttam Hollandiából, mint amit ezek a kis bejátszások mutattak.

És az énekesek? Érdekes volt abból a szempontból, hogy az első fele döntő többségében borzalmas volt, viszont a második fele sokkal jobb volt. Az első 8-ból egyedül Litvánia és Ciprus voltak a jók, a többi 6 meg... Hát, nagyon drága lehetett az énektanár, hogy nem tudták bevállalni, én ugyan nem tudom, de hogy egyik rettenetesebb volt, mint a másik, az egyszer biztos. A litvánok egy teljesen egyedi dallal jöttek elő. Jól is énekelt az énekes és az előadásmód is emlékezetes volt, maga a dal is remek volt. Az nálam 8 pontot ért 10-es skálán. Utána nem győztem szórni a 2-4 pontokat... Semmi hang, borzalmas előadásstílus, sablonos szöveg... egyáltalán mit keresnek a színpadon? Ciprus jött 8-ként, az is olyan előadás volt egyébként, hogy tipikus rádiós dal, de a jobbik fajtából.

Aztán a második fele már lényegesen jobb volt. Jött 9-ként Belgium, és egyből el is vitték a prímet. Messze ők nálam voltak a legjobbak. Pont, ahogy szeretem: Nem adtak túl sokat a látványosságra, mégis emlékezetes maradt az előadás. Ennyi borzalmas előadás után visszahozták a reményt, hogy mégis van valami értelme az Eurovíziónak, mert végre egy énekelni tudó énekesnő, a csapat többi tagja élő hangszereken játszott, az előadásmód is teljesen rendben volt. Pont az, hogy semmi tánc, semmi komoly smink nem volt, az együttes kiállt és eljátszott egy fantasztikus dalt! És ezt szeretem! Nem a táncosokkal elbábozott mozdulatsorok miatt volt emlékezetes az előadás, hanem attól, hogy volt karizmája az énekesnőnek. Olyan kisugárzása volt, hogy még most is beleborzongok, ha eszembe jut. Úgyhogy egyértelműen a belgák voltak a legjobbak és erősen kétlem, hogy a csütörtöki második fordulóra jön bárki is, aki jobb lenne náluk.

Aztán innen már a többiek is jók voltak. A román csajt sajnáltam nagyon, akinek jó hangja volt, de annyira izgult, hogy túl sokat énekelt hamisan. Pedig ő is ígéretes volt. Aztán aki még nagyon tetszett az az ukrán csapat. Ukránul énekelt az énekesnő, nekem továbbra is bejön a népzene-popzene elegye és az énekesnőnek is jó hangja volt. De nem volt konkrétan Nox-feelingem, ez erősebb volt a Noxnál. A máltai előadás volt még egyedi: Egy kövér, sötétebb bőrű csaj, mondhatnánk, hogy az egyedi külsejével akart kitűnni, de nem! Tudott énekelni és a dal is egész jó volt. Úgyhogy azért jöttek szépen sorban a jobb előadások.

Az Eurovízió másik főszereplője az előző évad győztese, Duncan Laurence volt. Ahhoz képest, hogy tavalyelőtt még kifejezetten szimpatikusnak tartottam, ma már egyáltalán nem vagyok elájulva tőle, sőt... Sokkal inkább úgy tűnik, hogy a fejébe szállt a dicsőség, egyre inkább azt érzékelem, hogy el van telve magával. Távolról sem annyira jó énekes, hogy körbeünnepelje egész Európa. Nekem a Love don't hate it tetszik tőle, de az azt követő dalok, mint a Someone Else meg a Feel Something már távolról sem annyira egyediek. Egyébként olyan érzésem van, mintha az Arcade-dal kiénekelte volna a szerelmi bánatát, azzal európa-szerte sikert aratott és most egy tündérmese főszereplőjének érezné magát, hogy megtörtént vele az a csoda, amit a hollywoodi filmekben láthatunk. Sikert csinált a szerelmi bánatából.

Bemutattak néhány előadót a csütörtöki második fordulóból. Olaszország ígéretesnek tűnik a maga rockzenéjével, de lám, az LMBT is kellőképp képviselteti magát Németország és Hollandia meleg énekeseket delegált a dalversenyre. Mellesleg igen, tényleg kezd már túlzottan LMBT lenni az egész Eurovízió. Több néző szivárvány zászlót lobogtatott, illetve egyéb bejátszásoknál is láttam. Nehogy tényleg az legyen, hogy szinte már kötelező jelleggel kell lobogtatni a meleg zászlót mindenféle PC jegyében és már-már az LMBT-nek előjogai legyenek.

10 ország jutott tovább a 16-ból, közülük 3-nak örültem nagyon:

• Belgium
• Ukrajna
• Litvánia

Amikor tényleg jó előadók jutnak tovább, az azért ad némi érvényt az Eurovíziónak és nézhetővé teszi még azok számára is, akik hozzám hasonlóan hánynak a szirupos látványvilágtól. Örvendetes volt még a máltai énekesnő továbbjutása is.

További 3 ország, akiknek nagyon nem kellett volna továbbjutnia:

• Svédország
• Oroszország
• Norvégia

Ők a műsor első felének borzalmas előadók listájából valók. A svéd srác (ha jól emlékszem fiú volt...) ilyen tipikusan "You are so strong, you are the best" típusú sablonszöveggel jött, de egyébként semmi hangja nincs. Ő is olyan volt, mintha kiválasztottság-tudattal jött volna az Eurovízióra. Az orosz lány is szörnyen énekelt, ráadásul az előadásmód is szánalmas volt, de állítom, hogy ő az erősen feminista szövege miatt jutott tovább. Aminek egyébként még van is legitimitása, mert az orosz nőket "hívta csatába". Csak sem az énekesnő személye, sem a dal volt erre alkalmas. A norvég srác meg jellegtelen, semmitmondó volt.

És ha már jellegtelen semmitmondás, akkor ugyanígy továbbjuthatott volna a szlovén, az asztrál és az észak-macedón versenyző is, de ők valahogy a helyükre kerültek és kiestek. A román lányt sajnáltam, hogy nem jutott tovább, de véleményem szerint neki az a jobb, hogy most kiesett. Jó hangja van, jó dalt hozott, de még nem áll készen arra, hogy nagyszínpad előtt énekeljen emberek milliói előtt (online vagy TV-knek). Aki ennyire izgul és emiatt elrontja az előadását, annak még érnie kell mentálisan, hogy tényleg jó énekes váljon belőle.

Hát ennyi volt. Ha lehántom a túltolt látványosságot a "mindenki olyan csodálatos volt, az egész világ annyira tökéletes" jellegű szöveget és a rossz előadásokat, akkor a kb. 140 percből nagyjából 15-20 perc volt igazán élvezhető. Innestől kezdve nagyon-nagyon optimistának kell lenni ahhoz, hogy bárki azt mondja, hogy azért a 15-20 percért megéri. Én mindenesetre megnézem a második fordulót, meg a szombati döntőt, de nem gondolom, hogy a jövőben követni fogom az Eurovíziót.

Kérdések és válaszok az egészséggel kapcsolatban

Folytatnám a Ring Fit Adventure egészséggel kapcsolatos kérdéskörének elemzését. Íme a 4. rész.

K: Mesélj még nekem a gyümölcsről és a zöldségekről!
V: Sok tápanyagot tartalmaznak!

Sok fontos vitamint és ásványi anyagot kaphatsz a zöldségek és gyümölcsök által. Vannak azonban olyan tápanyagok a növényi ételekben, amikből kevesebb van. Gondolj például a tojásfehérjére, vasra, kalciumra, cinkre és a B12 vitaminra. Gondoskodj róluk egy kiegyensúlyozott étkezési szokás keretében és fordulj orvoshoz az étkezési szokáshoz kapcsolódó kérdéssel.

A második mondaton nagyon sokat gondolkodtam, a "die" utáni mondatrész nagyon logikátlannak, furcsának tűnt, de amikor továbbolvastam, a "voorkomen" megmentett.

Csillag születik DVD és Blu-ray

Néhány napja megvettem a Csillag születik egylemezes DVD-t és a Blu-ray-t. A kétlemezes DVD megvolt tavalyról, ezeket is terveztem megvenni a gyűjteménybe, mert bár nem #1 film életemben, de szeretem annyira, hogy betudjam ezeket a kiadásokat is a gyűjteménybe.

És jó volt most is megnézni, de azért nem lesz soha igazán nagy kedvenc, mert nem annyira mély érzelmileg, mint amennyire én megélem az érzelmeket. Ez persze nem azt jelenti, semmitmondó lenne a film számomra, mert látom az érzelmeket az arcokon, át is érzem, amit látok, ebből a szempontból nagyon jó film, de különösebben nem érint meg.

Például nemcsak azért nem leszek soha Lady Gaga rajongó, mert egyébként borzalmasnak tartom, amit énekesnőként csinál, hanem mert ahogy ebben a filmben látom őt, mint énekesnő, azzal sem tudok azonosulni. Pedig nagyon tetszik, amit itt látok tőle, sőt meggyőződésem, hogy félig-meddig Lady Gaga magát alakítja a filmben. A dalok egy részét (elsősorban azokat, amiket ő maga énekelt) ő írta, így azt gondolom, hogy amit Ally-két látunk tőle a színpadon, azok az ő érzelmei. Tudna így is énekelni, ha akarna és akkor tiszteletre méltónak tartanám azt, amit csinálna. Színésznőként is nagyon jót alakított, de összességében azért ítélném meg a színésznői kvalitásait, mert itt énekesnőt alakít, ezért mondom, hogy ebben a filmben félig-meddig önmagát alakítja. Bár a szituáció és azok az életesemények, amiket eljátszik, abban jó eséllyel van különbség a között, amit ő maga élt meg és amit a filmben alakít, mégis azt gondolom, hogy Lady Gagát, mint színésznőt akkor lehetne hitelesen megítélni, ha olyan filmben is játszana, ahol egy tőle teljesen különböző karaktert alakítana. Ahogy utánajártam, hogy milyen filmekben szerepelt, azt láttam, hogy ez az első főszerepe. A mellékszerepeiben is döntő többségében önmagát, mint Lady Gagát alakította. Így azt tudom mondani, hogy ebben a filmben nagyon jót alakított, nagyon tetszett, amit láttam tőle, de csak ebből nem vonnék le messzemenő következtetést a színésznői képességeiről, hiszen énekesnőt alakított, ami ismerős közeg számára. Ha majd lesz másik film, ahol mondjuk politikust, diplomatát, ügyvédet, történelmi személyiséget, bármi mást alakít, ami nem a mindennapi életének része, akkor lehet majd megmondani, hogy milyen színésznő.

De hogy minden lehetőséget megragad, hogy megmutassa a meleg közösséget, az azért nem akármi. Mondjuk lehet is hálás nekik, hiszen nekik köszönhetően lett akkora énekesnő, hogy szinte az egész világra hatással van. Ugyanakkor ennek alapján azt is el tudom mondani, hogy miért nem vagyok egyetlen meleg közösség tagja sem. Mert nem az az én közösségem, amelyik egy olyan embert istenít, akinél sokkal inkább a külsőség számít, semmint az énekhang. És az, hogy mindig felhívja magára a figyelmet, bármi áron, akár úgy is, hogy botrányt csinál… Emiatt a “különlegesnek mutatom magam” attitűd miatt tükre Lady Gaga az LMBT-közösségeknek és ezt a tükröt emelték a magasba, amikor “felkarolták” az énekesnőt, híressé tették. Ez nem én vagyok, én nem így élem meg a szexualitásomat. És azt kell mondjam, ahogy a filmben is láttam a melegbárt, a fellépéseket, egyáltalán nem bántam meg, hogy ezek kimaradtak az életemből. Mert ahogy utaltam rá, nem szeretem azt a közeget, ahol ennyire a külsőségek játszanak. A filmben is sokkal jobban szeretem azt a Lady Gagát, akit az elején láttunk. Amikor sokkal inkább önmaga volt. Sokkal inkább spontán és a maga természetességében láthattuk őt. Én ezt szeretem, mert sokkal inkább az érdekel, ami a külsőségek mögött van, és nem az, amit látok. És ahogy Ally Campala-ként alakult az énekesnői karrierje, egyre inkább az a Lady Gaga rajzolódott ki, akit nem szeretek.

És ezért is van az, hogy nagy tévedésnek tartom, hogy Lady Gaga INFJ-s lenne. Nem tudom, hogy ez hogy terjedt el, de biztos, hogy nem igaz. Mondjuk azt is elismerem, hogy első körben megrökönyödtem, amikor megláttam, hogy INFJ-snek állítják be és osztozom a személyiségtípusán. Mondtam is magamban, hogy letagadom, hogy INFJ-s vagyok, ha tényleg ő is az. De máskülönben is, aki ennyire a külsőségékre megy, aki ennyire mutatja a szépet (egyébként jó érzékkel) és ennyire felkavarja a különböző stílusokat, műfajokat, az csakis ISFP-s lehet. Az ISFP abból a szempontból is stimmelne Lady Gagánál, mert azt még el is hiszem róla, hogy adott esetben szeret egyedül lenni és akkor töltődik fel. Azt is látom rajta, hogy erősen érzelemvezérelt, de azt érzékelem, hogy nincsenek olyan nagyon mély érzései. Elsősorban azoknak vannak mély érzései, akiket az érdekel, ami a látottak mögött van (“N”) és nem az, amit az érzékszerveivel érzékel (“S”), mert arra jellemző, hogy mélyen elemzi azt, amit érzékel. Lady Gagánál ezt nem látom. De írok egy másik példát, hogy érzékeltessem, mire gondolok: A The Corrs énekesnője, Andrea Corr biztos, hogy INFJ-s, amit lehet róla tudni, mert nemcsak azt látom az arcán, a tekintetében, hogy erősen érzelemvezérelt, hanem azt is, hogy az érzelmeit nagyon mélyen éli meg, mert komolyan elemzi magában a látottakat. Ezek az érzelmek a hangjában is hallhatók, neki is köszönhető, hogy a The Corrs dalok egy része annyira mély érzelműek. Persze vannak náluk is tévedések, ahogy írtam korábban, de ezt majd máskor. Fogok még írni az együttesről. A lényeg az, hogy Lady Gagánál ilyen mély érzelmeket nem látok.

Ahogy utaltam rá, a film azért nem igazán nagy kedvenc, mert maguk a beszélgetések sem igazán mélyek. Vannak jó mondatok egyébként, főleg Jacksontól. De hogy mint blues-rock énekes mennyire másképp látja a zenei világot, mint Ally popénekesnőként, ez onnan látszik, hogy megrökönyödött azon, hogy Ally körül táncosok voltak és hogy olyan tanácsot adott neki, amik alapvetően eléggé elcsépeltek. Igen, erre a “légy önmagad és azt fejezd ki, ami belülről jön” frázisra gondolok. A popszakma nem így működik már azon a szinten, ahol Ally volt már akkor. Ekkora népszerűséget már csak úgy lehet elérni, ha adnak a külsőségre és ezáltal a tömeget szólítják meg. Azt a tömeget, akit nem a mély mondanivaló érdekel, hanem az, amit a színpadon látnak. Nagyon ritka manapság az, hogy valakiből úgy lesz igazi sztár, hogy csak a saját gondolatait adja elő, azzal a körítéssel, ahogy azt ő maga éli meg. A külsőségek a mai világban elengedhetetlenek. Mindazonáltal Jackson a saját szemszögéből teljesen jó és valós tanácsot adott, hiszen azt a zenét játszotta Blues-rock énekesként, zenészként, amit ő maga is szeret és a szövegein is azt érzékeltem, hogy tényleg arról énekelt, amit ő gondol a világról, ahogy látja azt. Úgyhogy abból a szempontból hiteles volt a tanácsa, hogy azt mondta, ahogy ő is cselekszik, csak az a zenei műfaj nagyban nem így működik, amiben Ally mozgott.

Igazából nagyon sokat kellett gondolkodnom azon, hogy hol lehet az igazság abban, amikor Jackson azt mondta a bátyjának, hogy igazából őt istenítette, nem az apjukat. Ezt sokáig hazugságnak, vagy fogalmazzunk úgy, hogy “filmes elemnek” gondoltam. Hogy ezt Jackson azért mondta, mert tipikus Hollywoodi dramaturgia, ennek benne kell lenni, mint egy mély, elrejtett érzés, egyszerűen nem maradhat ki. Mert eleinte azt gondoltam, hogy erre semmi nem utalt. Aztán, ahogy többedjére néztem vissza a filmet, megütötte a fülemet az a 12-13 éves kori (ha jól emlékszem…) öngyilkossági kísérlet, ami végül nem sikerült. Na az vajon miért lehetett? Meg aztán, amikor Jackson bátyja mondta, hogy ő az apjának csak azért kellett, hogy az ivócimborája legyen. Ez úgy elég erős mondat volt ahhoz, hogy ne legyen igaz, ha közeli hozzátartozónak mondják. Aztán így folyamatosan összeállt, hogy Jackson valójában szerette az apját azért, mert megmutatta neki a Blues zenét és általa lett énekes-zenész. De valószínűleg a korai öngyilkossági kísérlet arra utal, hogy valójában tudott arról, hogy miért is szerette valójában az apja, de hogy nem sikerült… utána meg soha nem akarta még magának sem beismerni, hogy mi is történt valójában és ott a bátyja mondta ki az igazságot. És valójában végig érzékelte, hogy a bátyjának van igaza és hogy ezt ő meglátta, ezért istenítette őt. De amikor eljutott erre a felismerésre már annyira mélyen volt az alkohol- és drogfüggőségében, hogy esélye nem volt kijönni belőle. Főleg segítség nélkül. És ahogy láthatjuk, Jackson igyekezett segítséget kérni, de tökéletesen megértem, hogy miért nem tért vissza ahhoz a terapeutához. A film nagyon jó példát mutat arra, hogy milyen egy rossz szakember. És igazából azért nem tudott kimászni a saját poklából, mert abból a mélységből már nem megy egyedül és nem kapott megfelelő támogató közeget, segítséget.

És többek között itt jön ki az, hogy Lady Gaga, vagy az általa alakított Ally (nekem tényleg részint egy és ugyanaz a kettő) miért nem mély érzelmű személyiség. Mert akkor jobban felismerhette volna, hogy mi az, amivel segíthetett volna Jacksonnak. Egy részről nagyon jó, hogy végig kitartott mellette, segített rajta és nem hagyta el, de hogy olyat mondott, hogy “legközelebb egyedül mászol ki a szarból” meg “gyere, leszek az ivócimborád” ebből nyilvánvalóan lejön, hogy nem adott valódi támogatást Jacksonnak. Az aggódás, a támogatás, hogy kitartott mellette, azok mind pozitívumok és fontosak, de nem adott neki aktív segítséget. Akárcsak úgy, hogy beszélgetett volna erről a problémáról, vagy ő maga javasolta volna neki, hogy kérje szakember segítségét. Nem is tudom, hogy végül ki által került Jackson arra a terápiára, az nem derül ki a filmből. És ugyanígy problémás volt a film végén, hogy Ally láthatóan nem vette észre, hogy Jacksonnal komoly baj van. A film egyébként nagyon jól láttatta a nézővel, hogy Jackson ott már egy végzetes dologra készült. Látszott az arcán, hogy nagyon el van merülve a gondolataiban és ez az Allyvel való kommunikációjában is érzékelhető volt. Azt gondolom, hogy ezt Ally is láthatta volna. Ha látta volna, legalább azt megkérdezte volna, hogy “Nincs valami baj?” Erre Jackson még válaszolhatta volna, hogy nincs semmi és akkor Ally nem firtatta volna tovább a kérdést. Sőt, azt is el lehetett volna mondani, hogy akár saját magát is meg akarta nyugtatni azzal, hogy azt mondja magában, hogy biztos, hogy tényleg nincs semmi baja Jacksonnak. De hogy erre rá se kérdezett, abból érzékélhető volt, hogy nem tudta, nem látta a férjén, hogy mire készül. A harmadik ami miatt nem gondolom Ally-t mély érzelműnek, hogy nem ismerte fel a menedzser valódi személyiségét és hogy fogja keresztbe tenni a kapcsolatát a férjével. Én azt az embert az első pillanatban úgy lepattintottam volna, mint annak a rendje. Annyira látszott rajta a beképzeltség, a gőg, ahogy beszélt Ally-vel, és ahogy a végén beszélt Jacksonnal, amivel végül az öngyilkosságba sodorta, az az én szemszögemből undorító volt. Nagyon nem bírom az ilyen embert. De sajnos fontos eleme volt a filmnek, sokban hozzájárult ahhoz, hogy a történet úgy alakult, ahogy.

Nagyjából ennyit tudok hozzátenni a filmhez. Ami még Lady Gaga személyiségének kettősségét illeti, annak örülök, hogy a Shallow az a dal, ami ismertté vált a filmből és ezt játszották a rádiók. Azt tudom, hogy a film szempontjából kulcsfontosságú a dal, hiszen egyrészt ez hozta össze Ally-t és Jacksont és nagyon jól leírja kettejük érzelmi világát, ennek is nagyon örülök, meg annak is, hogy egy olyan dal lett a legismertebb a filmből, ami még Ally nagy sztársága született meg, ahol még a természetes énjét láthatjuk. Hiszem, hogy ez Lady Gaga egyik, sőt a valós oldala és ha ilyesféle dalai lettek volna, akkor tiszteletre méltó lenne az énekesnői karrierje. Azt egyébként elárulom, hogy ma már annyira nem tartom gyűlöletesnek Lady Gaga énekesnői karrierjét, mint korábban. Egyrészt a film is egy kicsit “megszelídített”, másrészt meg az MBTI személyiségtípusok folyamatos tanulmányozása is sokat segít abban, hogy jobban elfogadjam azt, aki más és másképp látja a világot, mint én. Igazából a menedzser is olyan, hogy az ő saját szemszögéből semmi rosszat nem csinált. Annyira karrierista, annyira a munka az első számára, hogy bárki, aki ezt gátolja (mint például Jackson a függőségével), azon kegyetlenül átgázol. Tipikus törtető személyiség, aki nem engedi, hogy bármi is a karrierjének útjába álljon. Hiszen ha derékba törik Ally karrierje, azzal az ő menedzseri megítélése is sokat csorbult volna és ezt nem akarta. Vannak ilyen emberek a világon és fontosnak ezeket felismerni, hogy a saját világomból ki tudjam zárni. Mert ahogy ők élik az életüket, az teljességgel ellentétes az értékrendemmel és az elveimmel.

Ezzel egyébként meg is van mind a három kiadás a filmből, amit szerettem volna megvenni.

Egy fiú, akinek szíve aranyból van

Egy újabb animét fejeztem be, méghozzá a Golden Boy-t. Ez egy 6 részes OVA 1995-ből. Igazából a címe alapján nem tudtam, hogy mit várjak tőle, de a leírást elolvasva, úgy döntöttem, hogy teszek vele egy próbát, hátha tetszeni fog. A végeredmény felettébb meglepetés volt és határozottan kellemes.

Kintaro Oe 25 éves, aki úgy döntött, hogy otthagyja az egyetemet és egy másik iskolát fog kijárni: Az élet iskoláját. Alkalmi munkákból tartja fenn magát, egy-egy ilyen alkalmi munkába nyerünk betekintést az OVA 6 része során. Ezekben a munkákban egy közös van: Mindegyikben találkozik egy csinos lánnyal, akik megmozgatják a fantáziáját. Nekik köszönhetően sokkal jobban végzi a munkáját. Vagy fogalmazzunk úgy, hogy sokkal "egyedibben". Az anime érdekességét ugyanis az adja, hogy a munkáját soha nem úgy végzi, ahogy az elvárás lenne. De itt jön a kulcsa az animének: Egyáltalán nem rosszul! Kintaro ugyanis egyáltalán nem ügyetlen srác. Kicsit esetlen, ha egy lány megbabonázza, az sok humor alapja, de a munkáját a maga módján jól végzi. Csak a "maga módján" miatt folyamatosan kap megjegyzéseket. Ráadásul azok a lányok sem annyira ártatlanok, mint amilyennek elsőre tűnnek. Szinte mindegyik azonnal meglátja Kintaro vonzalmát feléjük és ezt akarják... ha nem is feltétlen kihasználni, megleckéztetni viszont annál inkább! Na de hogy ki leckéztet meg kit, az egy másik kérdés. Az egy dolog, hogy Kintarót a libidója mozgatja, másfelől viszont nagyon is helyén van a szíve és oly módon segít a lányoknak, olyan oldalát mutatja be, amivel meglepi őket. Így gyakorlatilag mindig Kintaro kerül ki "győztesen" a lányok leckéjéből.

Kintaro ugyanis lelkes tanuló, jelszava a "Benkyou, benkyou, benkyou...". Lenin japán kiadásban... Mindig nála van a kis jegyzetfüzete, amibe bőszen jegyzeteli, amit elgondolása szerint épp meg kell tanulni. A tanulnivalók közé viszont gyakran kerülni lányokkal kapcsolatos dolgok, rajzok. De a bugyuta arcú, esetlen srác mögött egy tanulékony ember bújik meg, aki akar és képes is új ismereteket elsajátítani, a lányokhoz pedig nagyon kedves. Innen a "Golden Boy" cím. Van egy olyan elképzelésem, hogy az anime motiváló céllal készült a japán fiatal férfiak számára, hogy bátran vállalják be az egyéniségüket a munkahelyen, vagy bárhol az életben, mert egyáltalán nem biztos, hogy csak rossz sülhet ki abból, ha szembemennek az elvárásokkal és a maguk módján csinálják a dolgukat. Legalább egy kis színt visznek maguk és a másik életébe. Akár van tanmesei célzata az animének, akár nincs, az biztos, hogy nagyon jó volt. Az utolsó rész meg külön érdekesség volt, hogy úgymond "összejött a társaság". Így válik emlékezetessé egy rövid történet. Ez még nagyon ment a '90-es években.

Hordozható DVD lejátszó

Terveim szerint az utolsó dolgot vettem meg, amire szükségem lehet Hollandiában. Egy hordozható DVD-lejátszót, méghozzá Philips márkájút! Egészen pontosan egy PD7000B/12-es modellű DVD lejátszóról van szó. Azért tartom ezt fontosnak, mert egyrészt a laptopban nincs optikai meghajtó, másrészt Hollandiában is sok használt DVD van minimális áron 1-2 Euróért, és venném őket azért, mert egyébként is szeretek DVD-ket gyűjteni, másrészt meg hollandul nézhetek filmeket, ami nyelvgyakorlásnak is ideális.

Több megoldáson is gondolkodtam: Vagy külső DVD-írót veszek a laptophoz vagy egy házat a belső Blu-ray írónak, ami a PC-hez van kötve. De mind a kettő eléggé drága megoldás, másrészt, egyikre sincs hosszútávon szükségem. Egy hordozható DVD lejátszót meg régóta szerettem volna magamnak, mert sok DVD-m van és ha úton olyan filmet néznék, ami nincs PC-n, telefonon, vagy most már Netflixen, akkor a hordozható DVD lejátszót használnám. De mivel drágállottam az árát, ezért nagyon nem firtattam a dolgot. És egy ilyen DVD-lejátszó kapcsán is úgy voltam, hogy akkor már jobb márkájú legyen. De még mindig nem olcsó egyébként, mert a fenti linken a Philips weboldalán 23.499 forintért adják azt, ami nekem meglett, én ezt meg jóval olcsóbban vettem ezt meg.

A jófogáson találtam, 5.500 forint volt írva, az épp megfelelt. Beszélgettem is az eladóval. Bár nem tűnt csalónak, de a tavalyi "baki" után körültekintőbb vagyok a Jófogásos vásárlásokkal. Minden kérdésemre készségesen válaszolt, bevállalta az utánvételes szállítást. Adott is 1.000 forint kedvezményt, tehát 4.500 forint lett volna, csak szegény eladó elkövetett egy olyan hibát, hogy elfelejtette a postaköltséget rám terhelni, úgyhogy összesen fizettem érte 4.500 forintot. Rákérdeztem, nem szólt, hogy utólag fizessek, úgyhogy ha levesszük az utánvétes szállítás díját, 1.700 forintért lett ez a lejátszó az enyém. A töltője is eredeti Philips, úgyhogy ezzel nagyon jól jártam. Az eladó meg végig készséges és együttműködő volt, úgyhogy hálásan megköszöntem neki mindent.

És kifogástalan állapotban van. A DVD rendben működik:

Ahogy a CD is:

Jack bemenet természetesen van, úgyhogy fülhallgatót is lehet hozzá csatlakoztatni. Illetve magammal viszem a Sony SRS-XB01 Bluetooth hangszórót, abból csak jobb minőségű hang jön. Illetve azt néztem, hogy van benne egy olyan "Jack-szerű" (nem tudom, minek hívják), aminek a másik vége kompozit kábel, ami azért lesz jó, mert ha majd jobb sorom lesz Hollandiában és fogok tudni venni egy kisebb TV-t magamnak, akkor asztali DVD-lejátszóként is funkcionál. Úgyhogy ezt hosszabb távon fogom tudni használni, mert asztali DVD lejátszót nem akarok venni. Majd az itthonit akarom elhozni, de arra meg nem tudom, mikor kerül sor. Úgyhogy terveim szerint ez a lejátszó sokáig fog szolgáltatot tenni. Úgyhogy ez nagyon jó vásár volt.

Haikyuu!! sorozat vége után

Ma fejeztem be a Haikyuu!! visszanézését a 4. évad utolsó részéig és azt kell mondjam, hogy egy élmény volt! Úgy csináltam, hogy egy hétköznapi nap néztem meg egy epizódot. Újév napja után, január 2-án kezdtem el és mára, vagyis május 5-ére értem el a TO THE TOP! 25. részéhez, tehát az eddig levetített utolsó részhez.

A mai napig úgy nézek animét, hogy egy napon egy részt, mert nekem sokkal jobban tetszik az az érzés, hogy ha mondjuk egy anime például 25 részes, az bő 1 hónapig (ha hétköznapi napokon nézem) a mindennapjaim része lesz, minthogy egybe megtudjam az egész történetet. A másik ok meg az, hogy egyéb dolgokat is csinálok egy nap és nem akarok azzal időt tölteni, hogy ledarálok egy animét vagy egy sorozatot egy nap alatt. Akkor érzem tartalmasnak egy napomat, ha egy nap sok mindent csinálok. Ha egy dolgot csinálok sokáig, az engem pont, hogy frusztrálni szokott, mert egy helyre fókuszálok sokáig és az lefáraszt egy idő után. Másfelől meg engem jobban motivál az az előny, hogy az adott anime tényleg a mindennapjaim része lesz. Főleg, ha az az anime tényleg nagyon jó. És hát a Haikyuu!! az nálam külön fogalom. Egyébként is 2018 szeptembere óta a mindennapjaim része, de így, hogy 4 hónapon át néztem egy-egy részt, így ez különösen jó érzés volt. Nem bánnám, ha nem lenne vége az animének, mert a Haikyuu!! az egy életérzés, és hogy mit jelent számomra ez az életérzés, ez épp elég bizonyíték a My Anime List profilomról.

Nem maradok sokáig Haikyuu!! nélkül, azt tervezem ugyanis, hogy ha kimegyek Hollandiába, akkor újra elkezdem az animét, egyrészt mintegy megemlékezve arra, hogy honnan is indult el ez az álmom Hollandiába másrészt meg, ahogy Hinata új életet kezdett a röplabdával, úgy én is új életet kezdek Hollandiában és ennek szimbólumaként is.

Néhány különbség a két Mario Kart 8 között

Amióta megvan a Nintendo Switch, azóta nem kapcsoltam be a Wii U-t. Tegnap gondoltam, megnézem, hogy milyen több hét után újra azon a Mario Kart 8-at játszani. Egyértelműen látható a különbség. A Wii U-s Mario Kart 8 720p-s képet skáláz fel 1080p-re, míg a Switch változat natív 1080p-s. Ez is látványos, a Wii U-s Mario Karton látszanak a pixelek. A Nintendo Switches Mario Kart grafikája részletgazdagasabb, tisztább, nem utolsósorban a színek is erősebbek. Az, hogy több karakter van, szintén pozitívum, és akkor nem beszéltünk az egyik legnagyobb előnyről, hogy végre visszatért a klasszikus Battle Mode. A Wii U-s Mario Kart 8-ban is volt Battle Mode, de a versenyek pályáin, ami azért volt nagyon rossz, mert egy pálya nagyon nagy volt. És még ha 12-en is voltunk, akkor is keresni egymást, üldözni... Hamar unalomba fulladt a csata. A Battle-ban az a jó, hogy kisebb pályán arra megyünk, amerre akarunk és könnyen megtaláltuk egymást, így volt igazán izgalmas, hogy ki éli túl az egyes támadásokat. A Nintendo Switches változat ráadásul mindennél több lehetőséget biztosít a harcra. És még sok apróság, ami szinte plusz pont a Switch változatnak: Két tárgy lehet nálunk egyszerre, valamint az extra turbo, amit akkor kapunk, ha kellően sokáig drifteltünk a kanyarban. Erősen gondolkodok azon, hogy a Wii U a szekrénybe kerüljön.

Kazettagyűjtemény

Az elkövetkezendő időkben több ilyen képet is ki fogok tenni. Egyrészt miért is ne? Másrészt ha kimegyek Hollandiába és összejönnek a dolgok, egy darabig nem fogom látni őket. Így kicsit magamnak is emlékbe. De mindent megteszek azért, hogy ne lássam egy darabig. Aztán majd kint.

Mondjuk, kíváncsi leszek, hogy tudom majd bővíteni a gyűjteményemet, mert jóval kevesebb kazetta van eladóba és drágább lett, mint a CD. Valószínűleg arról van szó, hogy a kazetta iránt sokkal hamarabb csappant meg az érdeklődés, hamarabb gyártottak kevesebbet a kazettából és ma kevés kazettagyűjtő maradt, ők viszont sok pénzt adnának a kazettáért. Egyszer láttam: The Corrs: Borrowed Heaven kazettát 7.000 forintért... Hát ez nagyon nem nekem szól.

CD-gyűjtemény

Csináltam egy képet az eddig meglévő CD-imről.

Valamint a CD-állványon lévő CD-kről.

Mondhatnám azt is, hogy az állványon lévő CD-k különlegesek, de ez így nem igaz, mert akkor az LGT és Zorán CD-knek is itt kéne lenniük. De azok a nyugati CD-k + Disney CD-k a japán CD-k mellett, melyeket fontosnak tartok, azok mindenképp. Meg aztán fog ez bővülni mindenképp. A CD-knek komoly eszmei értékük van nálam.

Mario Kart 7 újra dobozosan

Mindenek előtt: Ma meglett a 40. szint a Ring Fit Adventure-ben.

A hétvégén tartottam pár nap szünetet, mert az oltás miatt fájt a bal karom, még mozgatni is nehezen tudtam. De hétfő estére elmúlt és keddre újult erővel folytattam a játékot.

És íme egy új visszatérő a gyűjteményembe, a Mario Kart 7 Nintendo 3DS-re.

Néhány Nintendo 3DS játékot még akkor adtam el, amikor megvettem őket digitálisan (bár ezt kaptam a Nintendo 3DS XL mellé) és úgy voltam vele, hogy nem lesz rájuk szükség. Azóta beláttam, hogy ez hibás döntés volt, pár játékot azóta vissza is vettem. Ez még hiányzott. Igazából lett volna többször lehetőségem arra, hogy megvegyem, csak az újabb kiadású Mario Kart 7-ekhez már azt a papírt sem adták, amit eleinte hozzáadtak, úgyhogy ezért sem vettem meg. Ez most lett meg. Most már csak a The Legend of Zelda: Ocarina of Time 3D hiányzik.

Igazából szerencsés vagyok, hogy szeretem a német borítós játékokat, mert ezt azért voltmost lehetőségem megvenni, mert olcsóbb volt. Konkrétan olcsóbban vettem ezt, mint amennyiért a saját példányomat annak idején eladtam. És persze én is szeretek jól járni. Nagy örömmel olvasom rajta a német szöveget.

Minden papír megvolt hozzá, amit egy játékhoz adnak gyárilag, bontatlan állapotában. Úgyhogy mintha újonnan is vettem volna, mivel tok hibátlan. Ezzel most egy darabig nem fogok játszani, majd az új profilommal, ha majd eldöntöttem, hogy mi lesz a régivel. De jó eséllyel inkább veszek másik Nintendo 3DS-t Hollandiában ha majd tudok.

És erről a papírról beszéltem, amit újabban nem adnak a játékhoz.

Enélkül nem lehet teljes a Mario Kart 7.