Ahogy beszélgettem a mexikói barátommal a Cocóról, felmerült bennem, hogy menő lenne megnézni spanyolul. Hiszen Mexikóban játszódik, így olyan, mintha az anyanyelvükön beszélnének a szereplők. Tudott letöltési linket adni, el is kezdtem nézni, és annyira hangulatos volt, hogy félbehagytam, hogy kiírjam az érzéseimet, teljesen belelkesedtem tőle.
Egyrészt tényleg olyan, mintha a karakterek a saját anyanyelvükön beszélnének, másrészt meg emlék... Hát tanultam én spanyolul, nem is keveset. Csak sokat felejtettem. Mondjuk az okára egyáltalán nem vagyok mai fejjel büszke, ugyanis volt egy időszakom, 2000-2002 között, amikor néztem mexikói, dél-amerikai sorozatokat. Sőt, ma már számomra rettenetes kimondani, de rajongója voltam Thaliának és Natalia Oreirónak. A zenéiket is hallgattam. És ez inspirált arra, hogy tanuljak spanyolul. Még spanyol anyanyelvű tanárhoz is jártam. Van (remélem még van, mert szimpatikus volt) egy kubai származású tanár Békéscsabán, aki magánúton tanított engem spanyolul. Csak még jobban megszerettette velem a nyelvet. Csak ahogy elhagytam a dél-amerikai sorozatokat, úgy vesztettem a motivációmból a nyelvtanulás irányában, végül abbamaradt a nyelvtanulás.
És most újra hallgatni spanyol nyelvet. Egyrészt nagyon furcsa, mert nagyon rég hallottam utoljára spanyol szöveget, és a beszédet szinte teljesen elfelejtettem. Először olyan érzésem volt, mintha olyan nyelvet hallanék, amit soha életemben nem hallottam. Aztán, ahogy kihallottam az ismerős szavakat, úgy jöttek elő az emlékek, hogy hát ismerem ezt a szót, ezt is, de jó, hogy újra hallom. Igazából így, hogy spanyolul hallom, közelebb érzem magamhoz Disney-klasszikust. Mert azáltal, hogy olyan, mintha az anyanyelvükön beszélnének, jobban átjön a mexikói életérzés. Ugyanis olyan gondolatom is volt, hogy mivel a film Mexikóban játszódik, ezért jobban figyelnek a spanyol szinkronra, hogy autentikusabb legyen. Nem tudom, hogy a lelkesedés mondatja-e velem, de az biztos, hogy nagyon átérzem. És azért örülök ennek nagyon, mert nemcsak a szappanoperák fognak eszembe jutni Mexikóról (bár egy jó ideje csaknem az, hiszen több barátom is van onnan), hanem más vizuális élményem is lesz az országgal kapcsolatosan.
Aki megnézné spanyolul annak itt a letöltési link, de nincs hozzá felirat, így tudni kell hozzá spanyolul, vagy emlékezni kell a magyar, vagy angol szövegre (ki hogy nézte), hogy érthető legyen. De a hangulat miatt megéri.
Nemcsak azért szeretek DVD-ket vásárolni (Blu-rayeket is, ha megtalálom jó áron), mert jó dolog gyűjteni őket, hanem sok esetben egy mozijegy ára sem kell, és akárhányszor újra megnézhetem az adott filmet.
Nem láttam a Pixar egyik új alkotását, a Cocót a moziban, nagyon nem is foglalkoztam vele. De március végén, amikor megjelent DVD-n, szemügyre vettem a borítót, és az volt az érzésem, hogy ez egy nagyon jó film lehet. Ennek ellenére nem vettem meg 3.190 forintért, hanem megvártam, amíg lemegy az ára 990 forintra, és majd akkor megveszem és megnézem. Ez mostanra megtörtént. Megvettem, megnéztem, és inkább amiatt támadt lelkiismeret-furdalásom, hogy ilyen olcsón vettem meg, ugyanis hihetetlenül tetszett a film, az eredeti árát is megérte volna.
Mexikóba megyünk most, ahol a halottak napját ünneplik. Mert ott tényleg ünneplik. Zenével, vidámsággal, mindezt úgy, hogy tisztelettel emlékeznek halott szeretteikre. A film meg azért lett nagyon jó, és általánosságban a Disney - PIXAR filmek azért jók, mert bár az alapkoncepció ugyanaz, hogy valósítsd meg az álmaidat, mindegy ki mit mond, a körítés tetszik nagyon. Nagyon jó volt látni egy olyan ország kultúráját, ahol sokkal pozitívabb a felfogás a halállal kapcsolatosan, a halált az élet részeként kezelik. Merthogy Mexikóban tényleg vidám ünnep az "El día de los muertos". Mondjuk a csontvázak számomra ijesztők voltak, de az volt a gondolatom, hogy a halottak világa, ahova főhősünk, a 12 éves Miguel kerül, az a mexikóiak hitvilága a halottakról. Mert Miguel átkerül oda azáltal, hogy megérinti az üknagyapja gitárját. Így találkozik a halott rokonaival, akik már csontvázak, és azzal, akit üknagyapjának hisz. Azért hiszi, mert a fényképen, melyet kitett a családja a halottak napján, hárman vannak rajta: Coco mama (Miguel dédnagyanyja), az ő anyja, és az apja, aki az egyik leghíresebb énekes volt Mexikóban. Csak ő elhagyta a családot azért, hogy énekelhessen, ezért tiltott a családban a zenélés. És letépték a fényképnek azt a részét, ahol az ő arca van. De Miguel imádja a zenét, és zenész akar lenni. Itt jön ki a valósítsd meg az álmaidat dolog, és majdnem az a mondás is, hogy "bárki bármit mond", de ez szerencsére nem állja meg teljesen a helyét. Ugyanis ő is elszökik a családjától, hogy zenész lehessen. Ezért veszi elő azt a gitárt, ami az üknagyapjáé volt, és ennek következtében kerül át a holtak világába. Az élők nem látják őt, de Miguel az élőket igen. A holtak világából csak úgy lehet ismét élő, ha egy holt rokonától megkapja az áldást. Persze az áldást feltételekhez kötik, nevezetesen, hogy nem zenélhet életében. Ezt nem fogadja el, megkeresi az üknagyapját. Arcot nem látott a fényképen, ezért összekeveri a dolgokat.
De többet innestől ne áruljak el, a majdnem részt is lássa meg az, aki megnézi a filmet. Csak annyit, hogy volt katarzisélmény a végére, kicsit könnyeztem is. Nagyon szép volt, bár egy kicsit azért szkeptikusan néztem, mert felmerült bennem, hogy bizonyos része csak fikció (a mexikói hitvilágnak), ezért megkérdeztem az egyik mexikói ismerősömet, hogy látta-e, és hogy mit gondol róla. Mondta, hogy nem teljesen fedi a valóságot a hit terén, de neki is nagyon tetszett. Örültem neki, meg is kérdeztem tőle, hogy hogy van az, hogy Mexikóban vidám ünnep a halottak napja. Azt mondta, hogy azért, mert azt ünneplik meg, hogy az életük része volt. Ez azért elgondolkodtatott. Így is lehet csinálni? Mondjuk, sok időnek kell eltelnie ahhoz, hogy ezt a gondolkodást valóban magunkénak tudjuk, és azért sajnáltassuk magunkat, hogy jaj, miért hagyott el ő minket, hanem örüljünk annak, hogy egykoron része volt az életünknek. Az biztos, hogy ez az elengedésnek egy sajátságos módja, és mindenképpen szimpatikus. Ez a gondolkodás hozzásegíthet ahhoz, hogy aki már nem lehet velünk, annak ugyan érezzük a hiányát, de az már ne fájjon. Egy valami biztos: A Coco magasan ajánlott remekmű.
A Kuroko no Basket befejezése után mindenképp szerettem volna továbbra is sportanimét nézni, de valami egyedit szeretnék, ami elüt a sablonoktól. A Haikyuu!! azért is kiváló választás számomra, mert a röplabdát élőben is szeretem, és ha van labdasport, amit sajnálok, hogy nem tudok játszani, az a röplabda. Így nagy érdeklődéssel vágtam neki az animének.
Szokás keverni a Kuroko no Basket-vel, ami abból a szempontból teljesen jogos, hogy a főszereplő srác, jelen esetben Hinata Shouyou egy hihetetlenül esetlen fiú, aki ha nem is feltétlen teljes nemtudással, de igen erős deficitekkel érkezik a csapatba. A Karasuno gimnázium röplabda klubjába csatlakozik. Két erőssége van: nagyon magasra tud ugrani és rendkívül gyors. Az előbbi abból fakad, hogy az átlagosnál alacsonyabb, és hogy el tudjon érni magasban lévő dolgokat magasra ugrott fel. Ezzel válik a csapat számára hasznos taggá. Főleg az iskola legjobb röplabdását kell meggyőznie arról, hogy alkalmas arra, hogy a csapat tagja legyen. Ő nem más, mint Kageyama Tobio, aki a "ha nem lenne, ki kéne találni" kategóriába tartozik, mert ilyen karakterrel nem minden animében lehet találkozni.
Első látásra egy rendkívül arrogáns, beképzelt, sznob srácnak tűnik, amit a rajzstílus is megerősít, ugyanis meglehetősen durva vonásokkal lett megrajzolva. Látszólag eléggé nehezen jön ki a főhősünkkel, ami teljesen jogos, hiszen, aki az iskola legjobbja, az mit akarjon egy kezdőtől? Eleinte nem valami kedves hozzá, de amint megmutatja a tudását egyből megkedveli. Csak ezt eléggé ügyetlenül mutatja ki. Többször rendkívüli haragot látni a szemében, mindenki megijed tőle, de csak meg akarja dicsérni, hogy milyen jól szervált, vagy adta tovább a labdát. Emellett lobbanékony természete okoz néhány derűs percet, amikor apró hibáért komolyan leszidja akár Hinatát, de hallani, hogy nem kell komolyan venni. Főleg, hogy fény derül arra, hogy igazán akkor kell félni tőle, amikor hibázunk, de nem látszik dühösnek. Mert akkor belül üvölt, de akkor az oroszlán erejével. Egyébként meg szerethető karakter, pont amiatt, mert látszik rajta, hogy nem kell komolyan venni. De meccs közben mindent belead, és akkor nagyon bíztatja társait.
Az anime abban is hasonlít a Kuroko no Basuke-re, ami annak is hibája volt, hogy ahogy haladtunk előre a történetben, elvesztette Kuroko Tetsuya a maga sajátságos, esetlen személyiségét, és valósággal vezetője lett a csapatnak. A Haikyuu!!-ben kicsiben ugyan, de ez is megjelenik. Hinata Shouyou nem válik annyira vezéregyéniséggé, de azért lehet érezni ahogy elérjük a 3. évadot, hogy fokozatosan tudatában lesz annak, hogy hasznos tagja a csapatnak, és van úgy, hogy ő mondja a taktikát.
Ez betudható jellemfejlődésnek, de a végére már kicsit vesztett a varázsából az anime. Ennek ellenére két ok miatt a Haikyuu!! a legjobb sportanime, amit valaha láttam. Az első, hogy a végsőkig a maga "emberi" mivoltában mutatja be az adott sportágat, jelen esetben a röplabdát. Nem egy sportanime ott vérzik el, hogy a végére már félistenek harca lesz az egész, de a Haikyuu!! végig emberi marad, és ettől hihetetlenül szerethető anime. Mert a legvégén is azt láttam, hogy két csapat játszik, akik tudásuk legjavát adják bele a játékba, nem kezdenek el az égig repülni, üvöltözni meg mindenféle emberfeletti cselekedeteket bemutatni, hogy hatásosnak tűnjön az anime, hanem végig emberi marad. A másik meg hogy van személyiségük a szereplőknek. Főleg Hinata esetlensége teszi emlékezetessé teszi az első évadot, ezért is sajnálatos, hogy elvesztette ezt a személyiséget. Származnak ebből vicces jelenetek, amire már csak a többiek reakcióját is érdekes volt látni.
Illetve amit sajnálok még, hogy nem igazán ismerjük meg a szereplőket a röplabda pályán kívül. Volt a második évad elején egy kis "kirándulás", de azon túl komolyabban nem ismerjük meg őket "civilként". De a hiányosságaival együtt is magasan ajánlott anime.
Még régebben lehetőségem volt megvenni a Ready Player One-t Blu-ray-en, de csak pár napja néztem meg. Mindenképp megéri a jobb képminőség okán. Hangban változást azért nem tapasztalok, mert nincs komoly hangrendszerem, a TV-m meg eléggé gyenge e téren. Ennek fejlesztése a jövő zenéje, inkább a távolabbi jövőé. Egyébként sajnálom, hogy nem terjedt el annyira a Blu-ray, mert igazából nagyon jó dolog, hogy lemezen lehet jó minőségben filmet nézni. Bár a 4K-s Blu-ray meghosszabbíthatná a Blu-ray életidejét, de ez is csak átmeneti megoldás, mert jönnek a még nagyobb felbontású TV-k, és nem lehet a végtelenségig lépést tartani a képfelbontás növelésével. Az meg egyre gyorsabb ütemben fejlődik. Mindegy, ebbe annyira nem merültem bele, én szeretem a Blu-ray-t, és ha alacsonyabb ára lenne, komplett gyűjteményem lenne belőle.
Csak mivel nem annyira elterjedt, ezért nem gyártanak belőle annyit, mint a DVD-ből. Nemrég kíváncsiságból megnéztem, hogy mennyire van még ebből a Blu-rayből, konkrétan elfogyott. Olyannyira, hogy a kiadó weboldalán sem lehet megrendelni. Mondjuk ez még nem jelenti azt, hogy akkor végleg sehol nem kapható, mert attól még boltokban lehet, de olyan üzletekben érdemes keresni, melynek kisebb forgalma van.
Régi Disney-s vágyam teljesült, sikerült megszerezni az első kiadású Macskarisztokraták DVD-t. Mivel ez a Disney klasszikus annyira nem elterjedt nálunk, mint az Aladdin vagy az Oroszlánkirály ezért nehezebb megtalálni egy-egy kiadást, amit megvennék. Ezt is több éves keresgélés után sikerült megtalálni Budapesten, ráadásul jó áron, csak 700 forint volt. Pedig ez 2001-2002-es megjelenésű, tehát a DVD nagy felfutásakor jelent meg, és 6.990 forint volt az ára. Kiadták videokazettán is ugyanezzel a borítóval, az 3.190 forint volt. Tehát az volt a második kiadású VHS.
Nagyon örülök, hogy megvan, mert nagyon igényesek voltak az ekkor megjelent DVD-k, és bíztam abban, hogy a Macskarisztokraták is ilyen lesz. Szinte mindenben teljesíti az elképzeléseimet, egy dologban marad el, méghozzá az extrákban. Abból eléggé kevés van ezen a DVD-n, pedig az ez idő tájt megjelent DVD-k nagyon sok extrákat tartalmaztak. Részint ezzel akarták népszerűsíteni a DVD-t, másrészt meg képzelhetjük, hogy az akkori keresetekhez képest mennyire drága volt a DVD. Így a magas ár miatti kompenzáció... Nem is tudom, hogy nevezzem, de a lényeg, hogy kevés extra van rajta. Ami meglepő volt (ez számomra inkább kellemes), hogy a képarány 4:3-as. Egyértelmű, hogy a régi képcsöves TV-kre optimalizálták (ekkoriban még csak felfutóban voltak a plazma TV-k, és azok is extrém drágák voltak). Ez nekem azért kellemes, mert így tudtam a régi TV-men is nézni. Ahhoz is van kötve egy DVD lejátszó, azzal néztem. Nagyon szép volt a kép.
Ami az extrákat illeti, kijött később (nem tudom, pontosan mikor) egy extra változat díszdobozban, az tartalmaz sok extrát. Azon van rajta a "She Never Felt Alone" dal, ami kimaradt a filmből. Az extra változat meg már szélesvásznú.
Lefényképeztem a Macskarisztokraták gyűjteményemet, eddig így néz ki.
Kétszer van meg videokazettán, háromszor DVD-n, és egyszer Blu-ray-en. Végülis megvan az InterCom által kiadott extra kiadás, csak díszdoboz nélkül. Lehetett úgy is kapni a Media Markt-ban. Majd tervezem megvenni díszdobozban, és eladom majd a tokos változatot. Igazából még az Arany gyűjtemény keretében is megjelent a Macskarisztokraták, azt is megvenném, de az pont az InterComos extra változat borítójú DVD-vel kapható. Annak elég lenne csak a külső doboza, és akkor lenne teljes a gyűjtemény. Illetve ha ehhez még hozzájönne a filmzene CD és kazetta, na az lenne az Ultimate Macskarisztrokraták gyűjtemény.
Na, mire nem jó, hogy elkezdtem fejleszteni a Hungarian Super Mario Fan Club-ot. Elkezdtem írni a régi Donkey Kong játékról az alap információkat, és láttam, hogy Nintendo 3DS-en letölthető a Donkey Kong-nak egy Original Edition változata. Eleddig nem tudtam erről. Aztán, ahogy olvastam róla, rémlett is, mintha a piros Wii-ben (25. évfordulós kiadásban) is ez lenne elérhető. Ezen márpedig mind a négy pálya játszható, a NES verzióból kihagyott 50m is, ami a második pálya. Ránéztem, Nintendo eShop-on, és tényleg. Mind a két változat letölthető, a sima Donkey Kong és az Original Edition is külön-külön. Mind a kettő £4.49-ért. Hát akkor megvettem magamnak az Original Edition-t. És tényleg játszható rajta a második pálya, ezt most látom életemben először. Érdekes ez a mozgóplatform, de amúgy könnyen végig lehet menni rajta, mert van egy trükkje, hogyan lehet úgy gyorsan végigmenni, hogy a két tárgyat is felvesszük. Vélhetőleg a könnyűsége miatt vették ki a NES verzióból, ha a játékkártya memóriájában nem fért bele. De nem olvastam részletesen utána annak, hogy miért nem került bele az 50m pálya a NES játékba. És az az érdekes, hogy ez az Original Edition csak Európában tölthető le Nintendo 3DS-re, sehol máshol nem. És más konzolra sem. Van olyan, hogy európainak lenni kiváltság. Ez az az eset, és kifejezetten örülök, hogy játszható lett Nintendón is a teljes játék.
Bár, hogy azt olvastam, hogy a második pályát feljavították a NES szintjére, az azt jelenti, hogy effektíve nem is tervezték kiadni négy pályával NES-re. A feljavítást pedig akár szó szerint lehet venni, mert néztem képeket az Atari, ZX Spectrum, Commodore 64, Amiga változatból, stb. és számomra eszméletlenül ronda. Mondjuk ez jó eséllyel a számítógépek GPU-jának függvénye, annak sajátossága a grafikai megjelenítés. De nekem nagyon nem tetszik. De ezt a NES-es verziót Nintendo 3DS-re ajánlom mindenkinek.
Miután lezártam a Gombakirályság oldalt, letettem arról, hogy weboldalt fejlesszek. Egyedül, segítség nélkül ugyanis rettenetesen nehéz. Benne van az is, hogy csapatban inspiráljuk egymást, de az is, hogy ezáltal nagyobb lendülettel fejlődik az oldal, és ha azt látom, hogy folyamatosan frissül, akkor érzem, hogy van értelme fejleszteni. De ha egyedül csinálom, akkor azt látom, hogy dolgozok, dolgozok rajta, még mennyi mindent lehetne kiírni, és alig haladok vele. Ez pedig igencsak elveszi a motivációt, főleg egy oldal tartalmi fejlesztésénél, aminél napi szinten lehetne 20-25 hírt írni. Ilyen volt a Nintendolgok is, amit szép kis csapat fejlesztett. Csak aztán egyedül maradtam. Egyrészt mert a többiek hamarabb elvesztették a motivációt, mint én, másrészt meg, ahogy befejezték a tanulmányaikat, úgy kezdtek el dolgozni, ahogy lehetőségük adódott rá, így meg idejük sem volt arra, hogy fejlesszék az oldalt. Így egyedül maradtam. A Nintendolgok továbbra is él, de sajnos egyedül azért lehetetlenség fejleszteni, mert a Nintendo háza tájáról napi szinten lehetne híreket, cikkeket írni tömkelegével, amihez egy ember nagyon kevés. Legfejlebb úgy lehetne megoldani, hogy ha ez egy főállású munka lenne, amit megfizetnének. Mert nem lenne időm mellette most tanulni, később dolgozni. Ilyen nagykaliberű weboldalt egyedül nem szokás fejleszteni.
Ellenben a Nintendón belül a Super Marióval más a helyzet. De a Gombakirályság fejlesztését is több okból állítottam le. Egyrészt mert blogban könnyebben fejezem ki magam, mert akármennyire is rajongói oldal, amiben semmi hivatalos dolog, meg kötöttség nincs, de ha azt akarom, hogy mint rajongói oldalt is komolyan vegyék, kell az írásnak is legyen egy "arculata" vagy stilisztikája. Ettől a fajta kötöttségtől szabadulok meg, ha blogban fejezem ki magam, mert ez teljesen személyes. Itt úgy fejezem ki magam, ahogy szabadon, oldottan jól esik, és akinek tetszik, az olvas folyamatosan. Másrészt azért álltam le a fejlesztéssel, mert nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. Nemcsak tartalmilag gondoltam nagyon komolyan a rajongói oldalt, hanem külsőségekben is. De rájöttem arra, hogy Wordpress-ben kivitelezhetetlen az ötletem, másrészt meg mert nem volt segítségem, így maradt az alapsablon. Ugyanis egy olyan Mariós oldalt akartam létrehozni, ahol nemcsak hogy a lehető legrészletesebb információk olvashatók a Mario játékokról, hanem a weboldal dizájnja is azáltal változik, amelyik Mario játékról olvas az érdeklődő. Erre a Nintendo hivatalos weboldal különböző minisite-jai ihlettek, melyeket különböző játékokról készítettek. Grafikában, betűtípusban teljesen visszaadja az adott játék stílusát, ezáltal rendkívül hangulatosak voltak. Na ilyet akartam magyarul is létrehozni, csak egybe az egészet. Többeknek megírtam az ötletet, de nem igazán bíztattak, hogy ez kivitelezhető. Ezt csak úgy lehetne megcsinálni, ha kitanulom a HTML-t, CSS-t, netán még a MySQL-t, esetleg egy kis programozást, és teljes mértékig üres alapokon (például Notepad++-on) megírnám az oldalt. De ez még mindig nem minden, ugyanis képeket is kellene szerkeszteni az oldalhoz, és képszerkesztési képességeim sajnos nagyon gyengék. Tehát ebben a formában egyedül biztos, hogy nem tudom megcsinálni. Nemcsak a tudás hiánya miatt, hanem mert ez így effektíve sok.
Ezekért tettem le a weboldal fejlesztésről. De néha felmentem a Hungarian Super Mario Fan Club-ra, és többször meglepett, hogy annak ellenére, hogy már régen elköltöztem onnan, mégis látogatott az oldal. Törölni semmiképp nem akartam, mert azért volt benne annyi munkám, hogy megőrizzem, ha nem is az utókornak, de magamnak. Aztán néhány napja, hogy azt látom, hogy a látogatottság olyan, mint az első időkben, na az már volt rám akkora inspiráló erővel, hogy vágjunk bele ismét. Persze sokat engedve a grafikai tervekből gyakorlatilag megcsinálhatom ismét az oldalt. A Gombakirályság tartalmi részének nagyja megvan, mert a Wayback Machine weboldalnak köszönhetően vissza tudom hozni őket, a többi meg aztán jön. De még így is rettenetesen lassú és időigényes munka, ugyanis minden egyes Mario játékról mindent megírni, ami tudható, az azért kemény lesz. A terv ugyanaz, mint annak idején volt. Ismertetők, alapok, irányítás, karakterek, pályák, érdekességek, titkok, tippek, trükkök, teszt, végigjátszás és cheat kódok, ha vannak. Márpedig azok szoktak lenni.
Aztán, hogy meddig tart a lelkesedés? Nem tudom. És ha majd befejezem a tanulmányokat, dolgozni fogok, akkor is lesz-e időm, energiám, motivációm. Ha igen, mindenképp csinálni fogom. Több helyen is olvastam, akik régen szerkesztettek weboldalt, amit látogattam annak idején, de ma már nem, hogy azért lépett ki a csapatból, mert "belépett a nagybetűs életbe". Ezt láttam is magam körül. De igazából én ezt érvénytelen mondásnak tartom, mert az tény, hogy ilyen weboldal vagy akár ez a blog nem hoz anyagi hasznot, nem jövedelmez, de pont ezáltal olyan lesz ez, mint egy önkéntes munka. Vagy egy olyan tevékenység, amit szabadidőnkben önerőből, lelkesedésből végzünk, és ez tetszhet másoknak. A motiváció a fő kérdés szerintem. Az idő az másodlagos, mert munka mellett is lehet csinálni szabadidőben. Csak érdemes segítséget kérni, mert az biztos, hogy annyi idő nem lesz rá, mint előtte, ezt aláírom. De segítséggel fenntartható a régi lendület. Ennek fényében fejlesztem az oldalt. Ha megmarad a lelkesedés, és lesznek emberek, akiktől tudok segítséget kérni, ha szükség lesz rá, jó eséllyel sokáig fog élni az oldal.
A múlt pénteki Super Smash Bros. Ultimate megjelenése alkalmából versenyt szervezett a MAVIK (Magyar Virtuális Küzdőcsport Egyesület) az InGame-ben 8-án, szombaton. Elmentem rá, és jelentkeztem is. Körülbelül 25-30 fő jelentkezett, volt néhány ismerős is, bagszi, Krisi, Krisse (majdnem névrokonok, pedig nem is ismerik egymást), Nari meg... Több se jut eszembe. Elnézést. ^^' De mindegy is, térjünk a versenyre.
Időben odaértem, jelentkeztem. Mondjuk nehéz is volt elkésni, mert fél órával kitolták a kezdést. Ha jól emlékszem azért, mert két Nintendo Switch-en lehetett Smashelni, és az egyiken nem volt megnyitva minden karakter, és ezzel bűvészkedtek. De szinte szó szerint, ugyanis azt csinálták, hogy váltogatták a nyelveket, mert ezáltal hamarabb nyíltak meg a karakterek. Az a lényege, hogy van a játékban egy időzár, melynek köszönhetően 10 perc aktív játék után nyílik meg egy új karakter. De rájöttek arra, hogy ha újraindítjuk a játékot vagy nyelvet váltunk, akkor nincs ez az időzár, és sokkal gyorsabban meg lehet nyitni az új karaktereket. A MAVIK-osok is azt csinálták, hogy váltogatták a nyelveket angol és japán között, így tudtak gyorsan karaktereket szerezni. Úgy tudom, hogy ezt azóta kijavította a Nintendo, így ez a lehetőség már nem él. Emlékeim szerint a verseny indításáig nem sikerült mindenkit megnyitni, de elkezdték, mert a 16.30-as kezdést nem akarták már tovább tolni. Egyenes kieséses meccs volt, kettőt kellett megnyerni.
Az első fordulóban voltam, amiből ki is estem. Először Young Linkkel majd Toon Linkkel voltam. Ellenfelem igencsak erős volt... Olyannyira, hogy konkrétan az egész versenyt ő nyerte meg... Vajon mennyi esélyem volt? Azért itt-ott volt egy-két jó megmozdulásom, de alapvetően neki állt a zászló. Ennek ellenére igyekeztem úgy versenyezni, hogy egy pillanatra se higgyem el, hogy megnyerhetem, de az utolsó pillanatig harcoltam. Elhinni azért nem érdemes, mert teljesen izgalomba esek attól, hogy megnyerhetem, ami egyrészt eltereli a figyelmet, másrészt meg óriási csalódás lesz, ha nem én nyerem meg. Így meg tisztában voltam az erőviszonyokkal, de harcoltam úgy, ahogy tőlem tellett, és végül nyugalommal vettem tudomásul, hogy nem sikerült. Jó meccs volt egyébként.
És hogy tetszett a játék? Háát... Én szkeptikusabb vagyok, mert nem olyan jellegű újítást kapunk, mint akárcsak a Super Mario Galaxy és a Super Mario Galaxy 2 között. Ugyanakkor meg az is elgondolkodtat, hogy egy Mario játékot ezernyi módon lehet fejleszteni, nincs annyira fix koncepciója, mint a Super Smash Bros. szériának. De mégis olyan érzésem van, mintha egy felturbózott Super Smash Bros. for Wii U-val játszottam volna. Nincsenek benne olyan jellegű újítások, mint például a Super Smash Bros. Brawl-ban, ahol jelen volt a Subspace Emissary, vele több 10 órás egyjátékos mókával, ami maga volt a megváltás annak idején. Soha nem felejtem el, mennyire imádtam. A Switch-es Smash Bros.-ban inkább a grafikát és az effekteket fejlesztették nagyon. Hihetetlenül szép lett, a karakterek is sokkal élethűbben, valóságosabbnak néznek ki. Konkrétan olyan érzésem volt, hogyha megjelennének a mi világunkban, pontosan így néznének ki. Ami szembetűnő még, hogy az animációkat fejlesztették. Sokkal dinamikusabb lett, erősebbnek mutatják a támadásokat, és azt is, ahogy a karakter kirepül. Többször meg is voltam tévesztve, mert az ellenfelem akkora lendülettel repült, hogy a Wii U-s Smash Bros.-ban azzal konkrétan kirepült volna a pályáról, itt meg döbbenten látom, hogy visszatér. És olyan érzésem volt, mintha a Nintendo is tudná, hogy tartalmilag már nemigen lehet hova fejleszteni a játékot. Most már látom, hogy nem véletlen, hogy a bemutató videókat, előzeteseket is arra hegyezték ki, hogy mindenki visszatér, és minden egyes pálya elérhető lesz. Mert ők is tudják, hogy majdnem elérték már a csúcsot, ezt már csak azzal lehet megfejelni, hogy minden és mindenki egy az egyben jelen van. Nem is tudom, hogy ha lesz következő Smash Bros. majd a jövőben, azt mivel lehetne még tartalmilag fejleszteni. És ez a dinamikus mozgás és animációval is mintha a párbajokat akarnák még hatásosabbá tenni. Tehát én ezért nem vagyok annyira elragadtatva az új Smash Bros.-tól. De ezt annak fényében mondom, amit láttam, elképzelhető, hogy ha lehetőséget kapok arra, hogy jobban átnézzem a lehetőségeket a játékban, akkor megváltozna a véleményem.
A versenyem után nagyon nem történt semmi. Figyeltem a többieket, igyekeztem trükköket ellesni, amit hasznosíthatok a játékomban is. Bagszi kapott V-ADi-tól egy olyan Piranha Plant plüsst, amit kézre lehet húzni, és a fejét mozgatva lehet imitálni a beszédet, mint a bábfilmekben. Ezzel szórakoztatott minket. Mutatott is egy videót ezekről a virágplüssökről, ugyanis csináltak egy olyan felvételt, ahol a Queen-től a Bohemian Rhapsody-t éneklik ezek a virágok.
Aktuális is most a film miatt, de a videó természetesen ettől függetlenül eszméletlen jó lett. Amúgy aki videojátékos, és volt már Angliában, az felfedezheti, hogy a GAME-ben készült ez a felvétel, ott vannak ilyen díszletek. Szóval ezzel a virággal nevettetett minket.
A verseny végeztével átadták a díjakat. Külön gratula Krisinek a 2. helyért. Mint mindig, most is a legjobb formáját hozta. A díjátadó után mentünk. Bagszival, Krisse-vel, és még ketten bementünk a Burger Kingbe enni egyet, aztán mentünk haza.
Vasárnap elvileg Splatoon 2 verseny lett volna, de mivel csak egy csapat nevezett, ezért az elmaradt. Eléggé későn volt meghirdetve, és nagyon nem is tudtak róla az emberek... én sem. Konkrétan csak a Smash Bros. bajnokságon értesültem arról, hogy ilyen verseny is lesz. Mivel ez elmaradt, de hogy mégis legyen valami, ezért bagszi Nintendo találkozót hirdetett meg. Csak én és bagszi jöttünk el oda. Illetve csak azért voltak még emberek, mert bagszi lehetőséget adott arra, hogy a Pokémon GO és a Pokémon: Let's Go Pikachu and Let's Go Eevee játékok között lehet Pokémonokat cserélni. Erre jöttek el néhányan, és a mobiljukba kaptak Pokémonokat, amit bagszi osztogatott. Amikor üresjárat volt, akkor Smash Bros.-oztunk Switchen, segítettem neki megszerezni karaktereket. Annál az asztalnál voltunk, amely fölött az árlista van (a bejárati ajtóval szembeni), és az hatalmas robajjal leesett, amíg ott voltunk. Figyeltem én azt, hogy ferdén áll ott, és gondoltam is, hogy nem látványossági elemként, mert akkor az írás rajta is ferde lett volna (tehát ferdén egyenes), de nem foglalkoztam vele. Mivel egyikünk sem ült közvetlen alatta, ezért az ijedtségen kívül senkinek nem esett semmi baja, a táblát meg eltették. Nagyjából 17.40-is maradtunk, aztán mentünk haza.
Továbbra is sokat játszok a Zen Pinball 3D-vel. Olyannyira, hogy sikerült elérni, hogy mind a négy táblán legalább 5 milliós rekord van a 10-es listában, és mindegyik táblán sikerült legalább 10 milliót elérni. Így állok most jelenleg.
Excalibur: 12.732.000 pont
Eldorado: 12.862.001 pont
Shaman: 14.557.620 pont
Earth Defense!: 10.964.381 pont
Az volt a meglepő, amikor különböző milliós értékű küldetéseket tudtam megcsinálni. Az Excaliburban ismert a fő reflexteszt, ahol ha háromszor kiütjük a lovagot, 5 millió pontot kapunk. Az Eldoradóban meg igazából nem is tudom, hogy mi történt, olyan gyorsan sikerült teljesíteni, de valami nagyon titkos helyre sikerült eljutni, és azért kaptam 10 millió pontot. Nagyot néztem, amikor megláttam. A Shamanban nem emlékszem már, hogy mi volt, ami nagyobb tétel volt, de azt tudom, hogy az ősi táncok kombinációjáért lehet sok pontot gyűjteni. Az Earth Defense!-ben meg fokozatosan összegyűlt.
A napokban tette közzé a Nintendo, hogy mely NES játékok lesznek elérhetők a Nintendo Switch online szolgáltatásában. Három... Méghozzá ezek:
Wario's Woods
The Adventures of Lolo
Ninja Gaiden
Hihetetlen meglepő volt olvasni a videó alatt a kommenteket. Vagyis annyira nem is... Sokáig azzal védtem magamban a Nintendót, hogy tipikus japán cég, mely csak a japán piacra figyel, a többiben csak úgy jelen van. Mert mintha csak a japán közösségre figyelne, a többire nem. Hiszen nem egyszer, de sokszor hoz a Nintendo olyan furcsa döntést, vagy csinál valamit rosszul, a közösség meg teljesen mást akar.
Elég csak a Virtual Console-ra gondolni, ami pont ide is vág, hiszen többek között a VC-rendszert hivatott leváltani ez az online szolgáltatás, azáltal, hogy az előfizetők kapnak (egyelőre) NES játékot. Elsőrendű hiányosság, hogy nincsenek SNES, N64, GC, GB... stb. játékok, de ezeket majd jó eséllyel pótolni fogják. Inkább az a baj, hogy ezeket a NES játékokat "bérbe" kapják, amíg előfizetnek az online szolgáltatásra, amint megszüntetik, azonnal veszik is le a kínálatról a játékokat. Nem hiszem, hogy külön elemezni kell, hogy ez mennyire rossz ötlet, hiszen ha megszűnik az online rendszer, akkor ezek a játékok sem lesznek elérhetők Switchen. És hogy nincs lehetőség, hogy aki inkább megvenné a játékokat, az megvegye és a digitális gyűjteményében tudja őket. Ott van a Wii Shop Channel, ami lényegében már nem él, de a megvásárolt játékok attól még rajta vannak a gépünkön, és bármikor játszhatók. A másik probléma a Switch online megkapható régi játékaival, hogy csak 7 napig játszható offline, utána már csak internethez kapcsolódva lehet játszani őket. Így nem lehet őket csak úgy akárhol játszani, mivel még nincs mindenhol általánosan elterjedt Wi-Fi, mobilinternet meg Switchben nem lehetséges. Csak egy lehetőség van erre, ha a telefonunk mobilinternetét megosztjuk a Switch-csel. Mégis ki szórakozna azzal, hogy megossza a telefonján lévő internetet Switch-csel, hogy aztán játsszon régi játékokat? Én inkább a megvásárlásra és az offline használatra voksolnék.
A másik, ami miatt szidják az online szolgáltatást, hogy állítólag rettenetesen rossz. Laggol a játék, ledobja az embereket, meg ilyenek. Én akkor vettem részt online játékban, amikor a Mario Kart 8 Deluxe-szel játszottunk, és folyamatosan ledobta a játékosokat. Ekkor még ingyenes volt, de abban bíztam, hogy ezt mire fizetőssé teszik, kijavítják. De hát úgy tűnik, hogy nem. Meg állítólag a felhőszolgáltatás is erősen korlátozott. Ahogy olvasok róla, nem mindegyik játék mentését lehet felhőbe menteni.
Mivel nem vagyok aktív használója, ezért többet nem tudok mondani róla. De egy valami biztos. Valaki megkérdezte a komment szekcióban: "Hány lecke kell még a Nintendónak, hogy végre hallgasson a közösségére?" Megsúgom neki: Nem lesz az a lecke, ami arra késztetné a Nintendót, hogy hallgasson a közösségére. Egyszerűen azért, mert legyen akármilyen is a marketingjük, egyéb szolgáltatásuk, ott vannak a játékok, amik képviselnek olyan minőséget, hogy azt biztosan megveszik az emberek. És ha abból származik elég bevételük, akkor mi más számítana nekik? Az olyan krízishelyzetekben, mint a Nintendo GameCube vagy a Wii U sikertelensége, kijönnek belőle egy-két innovatív és jó ötlettel, és a probléma meg van oldva. Úgyhogy ez a rendszer marad olyan, amilyen, a havi "nem tetszik" adagját megkapja a Nintendo, az meg nem fogja érdekelni őket, mert ahogy írtam, veszik a konzoljaikat. A Nintendo Switch meg elképesztően sikeres, ebből meg jó eséllyel az következik, hogy nem fogja meghatni őket az, hogy a videóikat milyen arányban kedvelik vagy nem kedvelik.
