2016. december 27., kedd

Princess: Mediterrán album vélemény

Nem az a fajta vagyok, aki a télből a nyárba vágyik, szeretem megélni az adott évszakot a maga valójában. Viszont ez az album, amiről most írni fogok, október végén jelent meg, és hiába vannak rajta tüzes dalok, melyek inkább a nyarat idézik, a megjelenése miatt ilyentájt hallgattam annak idején, mert ezt az időszakot idézi bennem az album.

Ahogy írtam a Nox-ról, hogy mennyire szerettem őket, eszembe jutott, hogy a Princess nálam akkoriban ugyanazon a szinten volt. Sőt, a Princess és a Nox nálam ugyanúgy "egy levegővételre kimondott" együttes, mint sokaknak az Illés, Omega, Metro. A Princess is ugyanúgy 2002-ben debütált, és ugyanúgy sajátságos stílust hoztak be, azzal, hogy klasszikus zenét játszottak modern zenei alapokra. Az ötlet eszméletlen jó volt, nagyon népszerűek voltak, én is rengeteget hallgattam annak idején. Csak sajnos abban is megegyeznek, hogy már ők sem aktívak, pedig még nagyon sok potenciál lenne ebben a projektben is. Legalábbis el tudnék képzelni jónéhány zenét az ő feldolgozásukban. Úgyhogy két nagy találmány volt a magyar zenében az előző évtizedben: A Princess és a Nox. Ketten együtt valami fantasztikusat alkottak, és nemcsak az egyedi zenéjük miatt, hanem mert olyan dalokat, zenéket dolgoztak fel (igaz a Nox csak az első albumán), amik az alapműveltség részének számítanak, és ők ketten sokkal-sokkal érdekesebbé tették a klasszikus zenét és a népdalokat, mint bármelyik énektanár az iskolákban. Egyre többet hallgatom őket az utóbbi időkben, kell egy kis változatosság a japán zene mellett, és hatalmas élmény most is.

Nemcsak azért akarok most írni a Mediterrán albumról, mert ezekre az időkre emlékeztetnek, hanem azért is, mert ez a kedvenc albumom tőlük. Talán a dinamizmusa miatt, hiszen nem véletlen a cím. Elsősorban olasz és spanyol szerzemények vannak az albumon. Viszont ami érdekes, hogy nem a klasszikus zene dominál ezen az albumon, hanem különböző operák, operettek, aminek ugye egyik "őshazája" (ha lehet ezt mondani) Olaszország, Itália, hiszen nagyon sok színházi zenemű született ott. És arra gondoltam, hogy a Princess oly módon lehetne aktív, hogy ha nem is klasszikus zenét játszanának, hanem operákat. Egyáltalán nem vagyok a színházba járó egyén, azt  is megmondom őszintén, hogy teljesen érdektelen ez a téma számomra, de a Princess-től nagyon tetszenek ezek a feldolgozások, meghallgatnék jónéhány ilyen alkotást, biztos, hogy érdekessé tennék. Egyébként mivel érdektelen vagyok ebben a témában (őszintén bocsánat a klasszikus zene rajongóktól...), ezért főleg azok a zenék maradtak meg bennem, amik a Tom & Jerry-ben megszólaltak. Volt jónéhány ilyen, ami megszólalt a Princess-től is, és kifejezetten megmosolyogtató hallhatni annak tudatában, hogy bizonyos zenék vicces jelenetekben voltak hallhatók. Ennek az albumnak a kazettáját tartom nagy becsben, mert 2006 végén az utolsó kiadott kazetták között volt, ezután nem sokkal fejezték be a kazetták forgalmazását. Jó érzéssel tölt el, hogy az is megvan, főleg, mert az utolsó években kiadott kazetták (kb. 2003-2006 közöttiek) nagy ritkaságnak számítanak, mert ekkor már nagyon kevesen vettek kazettákat, ezért utólag vaterán, teszveszen, zsibvásáron sem nagyon lehet fellelni őket. Úgyhogy mint gyűjtemény darabjai is sokat jelentenek nekem, nemcsak azért, mert egy egy nagyszerű albumról van szó. Mert tényleg nagyon szeretem, azért, mert van rajta egy dal, aminek kevés a 10 pont, de lássuk őket.

  1. Figaro házassága: Nyitány - Azért egy klasszikus zenével kezdjük, hogy azért mégis. De nagy baj, hogy magáról a műről szinte semmit nem tudok? Csak mint Princess-dal tudom elemezni, és annak nagyon jó, hangulatosan indul az album. Arról azért gondoskodtak a Princess album esetében, hogy már az első dal erős legyen, így az egész album hangulatát rendesen megalapozzák. Ezt ennél az albumnál is megtették. 9/10
  2. Viva España! - Még szerencse hogy van a speciális karakterek között a spanyol nyelv hullámos n betűje, ami a mi "ny" betűnk. Ez az album, ahogy ez a dal is, azért nagyon kedves számomra, mert 2006 vége egy hihetetlen pozitív időszak volt számomra, és ezt egy ilyen pozitív hangulatú dallal megtoldani... Óriási hálával tartozok ezért az albumért, ez a dal is hangulatos, gyors, vért pezsdítő, a gitár sokat hozzátesz a hangulathoz. 9/10
  3. Olasz Mix - Három részletből áll ez a dal, mind a három tetszik, de főleg az első. Kellemes andalító. Az első résznek "Azzurro" a címe, aztán jön a "Volare, volare", ami egy Gipsy Kings dal. Érdekes változat, bele is illik a dal hangulatába, de összehasonlítva az eredetivel lassú. A harmadik része pedig a "Quando Quando", szintén jó ötlet volt. Kellemesen zárja le a dalt. 8/10
  4. Spanyol cigánytánc - Ahogy írtam korábban, külön csoportot alkotnak nálam azok a Princess által feljátszott klasszikus dalok, melyek a Tom & Jerry-ben is felhangzottak. Ez az első ilyen az albumon, a 9. évadban volt egy spanyol, torreádoros epizód. A dal elején hallható buzdítás hozzátesz a hangulathoz, és bizony erre a pörgős zenére táncra lehet perdülni. 8/10
  5. Brazil - Az egyik abszolút kedvencem az albumról, ennek a hangulata jön be a legjobban. Mindazonáltal, hogy tényleg idézi a brazil szamba hangulatát (most úgy beszélek, mint aki jártas a táncokban, pedig utálok táncolni ^^'), leginkább az a pozitív érzés, amit kelt bennem a dal, azért szeretem nagyon hallgatni. Rövid, de tartalmas, egy felesleges szólam nincs benne. 10/10
  6. Intro: Por Una Cabeza - Az album mélypontja ez a rövid kis szösszenet. Még csak nagyon azt sem lehet mondani, hogy bevezet a következő dal hangulatába, mert túl egyszerű a hangzás, így nem jön át az érzés. 5/10
  7. Por Una Cabeza - Pedig egy nagyon jó dalról van szó. Ez az album egyetlen lassú, lírai hangvételű dala. Kifejezetten jól is jön a sok pörgős dal után kicsit lazítani. A hangzás hihetetlenül kellemes, már-már andalító, nagyon jó érzést kelt. 9/10
  8. Tell Vilmos: Nyitány - Ez is olyan mű, amit nem az opera mivolta miatt ismerem, teljesen máshonnan. Először is 1994-ben ezzel a zenével indult a békécsabai helyi rádió, a Csaba Rádió, és sokáig ez volt a szignálja. A másik meg néhány éve a Bonduelle reklámzenéje volt, amihez nagyon ötletes szöveget írtak. A maga teljességében csak a Princess-től ismerem, örülök is, hogy felkerült az albumra. 8/10
  9. Traviata: Brindisi duett - Giuseppe Verdi operája, nálam viszont azon Princess dalok csoportjában tartozik, mely elhangzott a Tom & Jerry-ben. Ha jól emlékszem, valami komolyzenei koncerten keringőztek erre a zenére. Azóta is ez a jelenet jár a fejemben, valahányszor meghallom ezt a dalt. A Princess feldolgozásában pedig nagyon jó, ez is a lassabb dalok közé tartozik. 9/10
  10. Besame Mucho - Ennek a dalnak a történetére nagyon kíváncsi voltam, mert gyerekkoromban hallottam néhányszor valami Zámbó Jimmy-féle előadótól "Szeretném lázasan csókolni újra a szád" szöveggel. Ez valamiért nagyon belém égett, aminek egy haszna van: Amikor ezt a dalt hallgatom a Princess-től, mindig ilyen bolondos hanggal éneklem ezt a rövidke kis szöveget a saját szórakoztatásomra. Arra viszont nem emlékszem, hogy ennyire pörgős lenne, mint a Princess-től, nagyon jól tették az ütemes dobhangzással felpörgették. Nagyon jót tett a dalnak, a másik nagy kedvencem az albumról. 10/10
  11. Sevilla-i borbély: Nyitány - Az album leghosszabb dala, beleillik a hangulatába, ezért meghallgatom, de amúgy nem tetszik annyira. Ugyanakkor ez is a "Tom & Jerry-s zenék" csoportjának tagja, a végefele hallható egy zenei rész nagyon felgyorsítva, ahol Tom üldözi Jerry-t. Ha valami miatt tetszik a dal, akkor azért, mert nagyon tartalmas, minden egyes másodperce eseménydús. 7/10
  12. La Donna è Mobile - Verdi Rigoletto című operájának talán leghíresebb éneke, nem lehet nem ismerni. Ez is azon klasszikus operák közé tartozik, amit számtalaszor számtalan módon feldolgoztak. A Princess változatában nem jön át annyira az a férfiúi kétségbeesett érzés, hogy az asszony ingatag, inkább az album hangulatához igazították ezt a zenét, és egy pörgős számot hallhatunk. 8/10
  13. Nápolyi Mix - Ez is három részből áll, mint az olasz mix. Nem annyira gyors, mint a "párja", inkább azt lehet rá mondani, hogy megéli a mediterrán hangulat szépségét. Az első rész címe: Sorrento-i emlék. Sorrento egy város Észak-Olaszországban, a zene alapján elmondható, hogy igazán kellemes emlék köthető a helyhez. A második, az O Sole Mio is egy nagyon ismert klasszikus dal, amit nagyon sokan feldolgoztak már, a Princess-től is egy kellemes alkotás. A harmadik részlet címe Funiculi Funicula mind közül a legütemesebb. A három együtt fantasztikus mixet alkot, kiváló alkotás. 9/10
  14. Kardtánc - Egy kiemelkedő dal az albumról, hű a címhez, mehetne egy harc zenéjének. Ez a dal abból a szempontból is kilóg a sorból, hogy nem egy operában hallható, hanem egy örmény zeneszerző dala. Egy album utolsóelőtti dalának, mint egy tetőpont nagyon jó, ahol megvívják a mindent eldöntő, végső harcot. Nagyon hangulatos, jó ötlet volt betenni az albumba. 9/10
  15. Bahrein - És aztán jön a happy end? Ez az egyetlen olyan dal az albumon, ami saját szerzemény, méghozzá Czomba Imre keze munkája ez a dal. A Nox-nak is írt néhány különleges dalt, ez is arra sikeredett, konkrétan az összes albumon megjelent dalok közül ez sikerült a legjobbra. Már a legelső hallgatáskor felfigyeltem rá, azonnal megéreztem a hangulatát. Számomra ez a dal az ideális, tökéletes boldogságot érezteti, amiért egész életemben harcolok. Hihetetlen jó érzés hallani, szinte teljesen transzban vagyok. Akkor is jó hallgatni, amikor nem vagyok ebben az állapotban (sőt, igazából soha nem voltam ebben), de érzem, hogy útmutatást ad abban, hogy mit tegyek azért, hogy közelebb kerüljek ehhez a boldogsághoz. Ott jegyzem életemben valaha hallott legjobb dalok között, ahova csak a kiváltságosok kerülhetnek. 10/10

Így írva erről az albumról, és a dalokról, azt gondolom, hogy több énekórára lenne szükség az iskolákban, vagy olyan énektanárokra, akik szeretik tanítani azt, amit tanítanak. Néha komolyan szégyelltem magam, hogy egy-egy operáról nem tudok semmit, és csak itt hallottam belőlük zenét először. De hát erre is jó a Princess, hogy egy kicsit közelebb hozza a klasszikus zenét, még ha nem is lesznek tömegesen rajongói azok, akik ezeket a dalokat hallgatják, de legalább halljanak alapműveket. Ezért nagyon jó hallgatni az albumot, meg a személyes élmények miatt is. És a jó zene, az mindig jó zene marad, még 10 évvel megjelenése után is. Hálás vagyok ezért az albumért.

38/40

2016. december 24., szombat

Nox: Karácsony album vélemény

Ezen a karácsonyon ezzel az albummal szeretnék megemlékezni az ünnepekre. A Nox 2004-ben egy Mini-albummal (vagy EP, kinek hogy tetszik) jelentkezett, melyen 6 karácsonyi dal hallgató. Mindegyik nagyon szép, ez az album egyben elővetített némi változást. Az első két album népdalokat és a népi hangszerekkel ennek hangulatát idézte. A népi hangszerek ugyan megmaradtak, de a fantasy és a kaland, mint téma került előtérbe. Ennek előjelei hallhatók, így ez az album átmenetet képez.

Az album nagyon jó lett, még most is kellemes érzés hallgatni. A hat dal közül öt lassabb, inkább felemelkedett hangulatú, és egy pörgősebb van.

  1. A tél dala: Ez a személyes kedvencem az albumról. Ahogy a cím is utal rá, sokkal inkább a tél hangulatát idezi, annak szépségéről szól a szöveg. Sokan a nyárba vágynak a hideg évszakban, meg nem mozdulnak ki, mert hideg van, pedig a télnek is megvannak a maga szépségei. A fehér táj hangulata, a hóesés, a fehér karácsony... Kár, hogy utóbbi években nincs lehetőségünk ezt megélni az ünnepek alatt, de ez a csodálatos dal visszahozza az érzést. 10/10
  2. Nézz fel!: Mindenképpen érdekes a szöveg, érdemes odafigyelni. Csillagok képében énekel Szilvi arról, hogy milyen lehetne a világunk. Milyennek képzelik el a csillagok az életünket, akaratlanul is elgondolkodtat, hogy miért is ne lehetne tényleg ilyen a világunk? Ez a dal nem annyira felemelkedett hangulatú, mint az első, de mindenképp nagyon szép. Lassú és kellemes hallgatni. 8/10
  3. Eskü: Akár a második dalnak egyfajta folytatásaként is lehet értelmezni ezt a dalt, hiszen a változásnak bennünk kell, hogy elinduljon. Tegyünk esküt arra, hogy szívünk álmát valóra váltjuk. Szól az üzenet. Rendben van! Még ha a világ zord és kietlen, akkor is legyünk hűek magunkhoz. Eléggé elcsépelt összefoglalása a dalszövegnek, ez sokkal szebben meg van írva, és Szilvi erről hitelesen énekel. 9/10
  4. Szent Ünnep: A szöveg mondanivalója nagyban hasonlít az előzőéhez, csak mivel ez kifejezetten a karácsonyról szól, ezért idealistának mondható. Meg itt inkább a saját világunkról énekel, ami lehetne szép is, miért kellene, hogy sötét legyen? Az ünnepek alkalmából gyújtsunk lángot, énekeljünk, mindeközben gondoskodjunk arról, hogy ez a láng bennünk sose aludjon ki. 8/10
  5. Szeretetlánc: Na ez az igazi idealista dal, majdhogynem rá lehetne mondani, hogy nem is erről a világról szól, hanem valami képzeletbeli város (mondjuk, de bármi lehet), ahol minden szép és jó, mindenki szeret mindenkit. Ez az egyetlen pörgős dal az albumon, mondhatni vidám hangulattal ünnepli a szeretet létét. 8/10
  6. Hol volt, hol nem...: Szövegileg ez is a harmadik, negyedik dalokra emlékeztet. A bennünk lévő álmodozó, gyermeki énünkről énekel, ami mélyen bennünk van, csak a csalódottság, hogy nem olyan a világ, mint amilyen gyerekként elképzeltük, eltemette bennünk. Pedig lehetne olyan akár mi világunk, és máris minden sokkal szebb lenne. Nagyon szép dallal zárul az album, szinte inspirál arra, hogy ne hagyjuk, hogy elvegyék a csodát. 9/10

Ahogy írtam korábban a Bűvölet album kapcsán is, nekem elég nehéz egy Nox albumról írni, mert nem tudok róla változatosan írni. Az egy nagyon jó dolog, hogy egy album egy adott koncepció alapján készül, mert témát ad neki, de nem érzek olyan markáns különbséget az egyes dalok között, ezért írtam inkább a szövegről, mert úgy érzem, hogy a zenéről nem tudok változatosan írni. Nincs annyi tudásom, hogy szakmailag elemezzek egy zenét, ezért inkább a hangulatáról szoktam írni, illetve a hangszerelést szoktam analizálni laikus szemmel.
Itt is éreztem az elején, hogy nem nagyon tudok írni a dalokról. Meg is álltam, és kimondtam magamban hangosan, hogy nem tudok írni a dalokról. Elengedtem magamban a dolgot, és kis idő után jött a gondolat, hogy közelítsem meg máshonnan a dalokat. Így már sokkal jobban ment, és igyekeztem a lehető legtöbbet kihozni. Kellemetlen, amikor írni akarok valamiről, de nem jutnak eszembe gondolatok.

De ez semmiképp nem az albumot minősíti, ezek csodálatos dalok. És annyira örülök, hogy a Nox része volt a magyar könnyűzenének. Nagy szükség volt a megújulásra. A '90-es években jó volt az a kifejezetten könnyed pop zene, ami jellemezte a magyar könnyűzenét, de azért azt sem lehetett a végtelenségig nyomatni. Szükség volt olyan zenére, ahol sokkal inkább az énektudás a valódi zene és a szöveg mondanivalója dominál. Szép karácsonyi albumot adtak ki 2004-ben, amit most is nagyon jó hallgatni.

37/40

2016. december 22., csütörtök

Macskák Full HD-ben

Néha néztem a lehetőségeket, hogy meg tudom-e venni a Macskarisztokratákat Blu-rayen. Szinte mindig csak vaterán néztem, mert mivel tudtam, hogy már nem forgalmazzák a Disney klasszikusokat Blu-rayen, ezért azt gondoltam, hogy az üzletek már nem is forgalmazzák. Vaterán mindig 3.500 forint körül volt a Blu-ray, aztán a zsibvásáron volt nemrég 2.000 forint. Ez már egész jó ár, ezen már gondolkodtam, hogy ha lenne rá anyagi lehetőségem, akkor megvenném. De aztán találtam egy sokkal jobbat. Miért is nem gondoltam korábban, hogy a Media Markt webshopjában is lehet kapni, esetleg olcsóbban, mint bárhol máshol? Mert 1.600 forintért már rendben van, főleg úgy, hogy nem volt szállítási költség. Nem tudták gyorsan kihozni, vélhetőleg a karácsonyi roham miatt. De meglett, és amikor betettem a lejátszóba, nem akartam elhinni, hogy ennyire szép. És annak ellenére, hogy 1970-es a rajzfilm, nagyon szépen fel lett újítva. Erősek és élénkek a színek, a magyar szinkron is maradt a régi, egy apró változás van. Amikor a kiscicákat aludni viszik abban az elhagyatott házban a jazz-buli után, akkor a kiscicák még énekelnek a hangulat hatására. Toulouse "Oh yeah!" helyett "Bizony!"-t mond. Nem rossz dolog, a baj azzal van, hogy eléggé idegesítő stílusban teszi ezt, de minden másban tökéletes a rajzfilm, és jó volt nagy felbontásban látni a kedvenc Disney rajzfilmemet.

Most szerezzünk Disney Blu-ray-eket, amíg elérhetők, mert vélhetőleg ezeket már nem gyártják. Nézelődtem még a Media Markt webshopjában, ha vennék még Blu-ray-t akkor a Jégvarázsra és a Rontó Ralph-ra esne a választásom. Ezek nagyon szépek lehetnek Full HD-ben, és nem is annyira drágák. Ezekből kétféle Blu-ray kiadás van, az egyikben csak az egy lemez van, a másikban két lemez, a másik 3D-ben tartalmazza a filmet. Ezekre már nem tartok igényt, a 3D-s dolog már butaság, még a moziban sem szeretem. De a sima Blu-ray kiadás szép lenne.

2016. december 20., kedd

Baby NES

Tegnap megkaptam a Nintendo Classic Mini gépet. Nagyon örültem neki, viszont elég nehezen kaptam meg. Hogy mennyire kelendő gép, azt nagyon jól mutatja, hogy július 28-án rendeltem elő, azaz pár nappal azután, ahogy meghirdették, és több mint 1 hónappal a november 11-i megjelenés után kaptam meg. Ez azért alakult így, mert a Nintendo nagyon alábecsülte a várható keresletet, ezért jóval kevesebbet gyártott le belőlük, mint amekkora lett az érdeklődés feléje. És már azzal is csak a második körbe kerültem, hogy pár nappal az előrendelés bejelentése után rendeltem meg magamnak. A Konzolok Szervizéből rendeltem elő, mert amikor néztem a különböző konzolboltok webshopjait, akkor itt volt a legolcsóbb, ráadásul szállítási költség sem volt. Azt nem gondolom, hogy nagyon rosszul jártam volna, de az biztos, hogy többször rájuk kellett telefonálni, hogy mi a helyzet.

De aztán meglett. Az örömöm mondjuk így sem teljes, mert rendeltem hozzá controllert is, azt viszont nem tudták kiszállítani és elmondásuk szerint nem is kapnak. Na mondom, szépen vagyunk. A doboz nagyon tetszik. Hiányoznak az újkori konzolok dobozain hátoldalán levő játékajánló, ami itt megvan. Ettől nekem hangulatosabb a doboz. 30 játék van előretelepítve, ezek közül 12-ről van kép. Jónéhányan egyébként visszaéltek a konzol ritka mivoltával, ugyanis voltak azért, akik hozzájutottak már az első napon, közülük voltak, akik azonnal kitették eladásra az eredeti árnak akár a többszöröséért. Eredetileg 20.000 Forint az ára, volt aki "beérte" 30.000 forinttal, de aki 50.000 forintért próbálta eladni, na az igazi hiéna. Már a 30 ezer forintos ár miatt is nagyon morogtam, undorítónak tartom, hogy konzolos értelemben kiszolgáltatott helyzettel visszaélnek. A csúcs mégis a német eBay-en volt, ahol valaki €5.000-ért próbálta eladni. Másfél millióért valakinek? De erre az esetre is azt lehet mondani, hogy nem azzal van a baj, hogy valaki ebből hasznot húz, hanem hogy így is van rá vevő. Főleg, hogy a Nintendo megígérte, hogy normalizálja a keresletet januárra.

De amúgy a konzol tényleg elfér egy tenyérben. Aranyos ilyen kicsi méretben, egy controller jár mellé, plusz egy HDMI kábeli, valamint egy USB kábel, amivel áramhoz lehet kötni. Csak hálózati adaptert nem adtak hozzá, ezt mondjuk nem értem miért. Mondjuk van olyanom, sőt, kipróbáltam és működik úgy is, hogy csak az USB-t a PC-hez kötöm. Tehát onnan is veszi az áramot, bár a Nintendo ezt nem javasolja. Csak jó lett volna egy saját Nintendós, de az a lényeg, hogy így is működik Ez lehetne akár az új NES azoknak, akiknek volt a régi nagy gép, csak már nem működik, vagy már nincs is meg, esetleg soha nem is volt. Jó ötlet volt egy ilyet kiadni. Csak kár, hogy marad ez a 30 játék, ez később sem lesz bővítve. Nem nagyon akartam írni egyébként a Super Mario Nap posztjába, de jelen volt egy srác, aki programozó informatikusként tanul, ezen tudását használja a Nintendo 3DS-én, és úgy megokosította a kézikonzolját, hogy én is csak lestem, pedig egyáltalán nem tisztelem a hackelés semmilyen módját konzolon. Viszont ezen a NES Classic Mini gépen már nem lenne rossz egy ilyet megcsinálni. Ha egy ilyen gépre rákerülne az összes Európában kiadott NES játék, az azért szép lenne. Akkor lenne igazán olyan, hogy teljesen helyettesítené a régi NES-t. Sőt, majdhogynem az okosítást tartom még a kisebbik rossznak a fentebb írtakhoz képest.

Elővettem a régi, nagy NES-t is összehasonlítási alapként is. Szignifikáns a különbség de jól néznek ki így egymáson. Egyébként a Mini NES kazettanyílását nem lehet kinyitni, az le van zárva. Erről is filozofáltak annak idején fórumokban, hogy azt vajon ki lehet-e nyitni, és ha igen, akkor miként lehet használni. Hát sehogy. Egyébként kitettem Facebook-ra ezeket a képeket, ugyanezzel a címmel, mint a blogpost címe, és hülyéskedtem azzal, hogy büszke szülő és kisded gyermeke. De amúgy tényleg olyan, így egymásra téve őket. A szülő (mindegy melyik, én például mindig az apukára asszociálok) rendesen megtette a magáét, rengeteget szolgált, nagyon sokat játszottunk vele, és bár még működik, de már elfáradt. Nyugdíjba vonul és átadja a helyét az utódjának.

Viszont sajnos igazak voltak azok a híresztelések, hogy a controller vezetéke nagyon rövid. Egy méter, ha megvan, így elég nehéz vele rendesen játszani. Viszont tökéletesen az előjének a másolata, még a gombnyomás is tökéletesen ugyanolyan. Az a poén, hogy még a Classic Controller és a Classic Controller Pro vezetékei is hosszabbak. Azért velük az összehasonlítás, mert ugyanolyan foglalata van, mint a Wii-s controllereknek. Ami nagy előny, mert rá lehet csatlakoztatni a Classic Controller-t, így ketten is lehet játszani a NES játékokat. Igazából ez logikus is, mert Nintendo azt hirdette, hogy a NES controllert csatlakoztathatjuk Wiimote-hoz, így akár ott is játszhatjuk a NES játékokat a klasszikus konzol felújított változatának controllerével. Ezzel a NES-érzetet akarták hirdetni. De mindenképp utánanézek a második NES controller lehetőségének, és ha akad, akkor rendelek magamnak egyet. Már csak a doboza miatt is, annak is retro-külsejű doboza van.

És akkor kapcsoljuk be. A menü nagyon szép, Full HD-s, élénkek a színek. A játék megjelenítésénél három lehetőségünk van. Lehet 4:3-as szélességgel játszani, vagy van CRT-filterrel, esetleg Pixel Perfect módon. A 4:3-as az eredeti szélesség, ahogy annak idején játszható volt. A CRT-filterre voltam nagyon kíváncsi, mert erre ígérték ugyanazt a megjelenítést, mint a régi, képcsöves TV-ken. Ez tényleg így van. Ennek lényege, hogy hozzáadja azokat a vonalakat, amik a régi TV-n is rajta voltak, és a színeket is kicsit "rontották". Reméltem, hogy így jobban átjön a régi játékok élménye, de a helyzet az, hogy mivel az eredeti felbontást nagyították fel Full HD-re, ezért a vonalak is nagyobbak, olyannyira, hogy már zavaróak a játékban, úgyhogy sajnos ez nem jött be. Pixel Perfect módban pedig az egyes pixeldarabkák tökéletesen négyzet alakúak, így a játékot úgy játszhatjuk, ahogy azt eredetileg megtervezték. Ezzel az a gond, hogy keskenyebbnek látszik minden, ugyanis a régi TV-n kicsit szélesebb a kép. Annak viszont örülök, hogy a menü szinte olyan lett, mint a Super Mario All-Stars-nál, ahogy azt reméltem, amikor beharangozták ezt a kis konzolt.

Tehát, maradtam a 4:3-as felbontásnál, így a legjobb. A képen talán nem jön át annyira, de amúgy nagyon szép a kép, a színek is erősek. Valószínűleg tényleg így nézne ki egy NES játék Full HD TV-n. Mindegyik játék 60 Hz-es, progresszív megjelenítésű. Ezt úgy oldották meg, hogy a játékok amerikai verziójúak. Európában a játékok 50 Hz-esen és váltott képsorosan jelentek meg, és mivel ez "butított" verzió, ezért ezt nem lehet visszacsinálni. Annyira nem vagyok műszaki zseni, hogy átlássam, hogy miért így jelent meg nálunk, vagy hogy Európában miért volt rosszabb a technológa, holott Amerikában ez nem volt probléma, már a kezdeti időktől létezett náluk a progresszív képmegjelenítés. De így csak az amerikai verziót lehet Full HD-s TV-n a lehető legjobb minőségben megjeleníteni. Igazából úgy gondolkodok erről a dologról, hogy a NES játékok amerikai verziói a felújított változatok, az európaiak pedig felidézik a klasszikus időket, azok még az új TV-n is úgy néznek ki, mintha a régi időkben játszanánk.

Nekem nagyon bejött ez a kis gépezet, és titkon remélem, hogy jön majd SNES mini meg N64 Mini, de akár GameCube Mini. Én biztos vevő lennék rá. A konzol hivatalos weboldala pedig nagyon feelinges lett.

Super Mario Nap

Hazaérve készültem a holnapi napra, és igyekeztem mindent elintézni, hogy az éjjel a lehető legtöbbet aludjak, de csak nem jött álom a szememre éjfélig. Ennek ellenére hagytam, hogy az óra felkeltsen 4-kor, mert nagyon lelkes voltam. Jót sejtek. Gyorsan átnéztem, hogy nem felejtek-e itt valamit. 4.45-kor indultam el, a vonat 5.32-kor indult útjára. A vonatút rendben volt, most is animéket néztem telefonon. Most a Shounen animék voltak fókuszban. Nagyot nevettem magamban, mert szombaton beszéltem Thunder-nek a Shutsugeki! Machine Robo Rescue-ről, mondtam neki, hogy tűzoltós anime, gyerekek szuperhősök, robottal megmentik a világot. Ő meg felvetette, hogy biztosan macskát hoznak le a fáról. Eddig nem volt ilyen, de a vonaton pont macskát mentettek meg. :D Bár nem a fáról hozták le, hanem elkeveredett, és hazavitték a tulajdonosának. Valószínűleg sokaknak nem tetszene az anime, de nekem bejön. Szívesen nézek belőle egy-egy részt. Ezt az animét hagytam félbe, amikor megérkezett a vonat Pestre. Most nem szálltam át Szolnokon. A Corvin negyednél van a 10 Minutes bár, itt volt a Mario nap. Én voltam az első, aki megérkezett. Eleinte úgy voltam, hogy amíg várok a többiekre, addig befejezem a Machine Robo Rescue-t, de pont megjött bagszi és SakmaN, úgyhogy nem maradtam sokáig egyedül. El is kezdtünk kipakolni SakmaN kocsijából a cuccokat, de gyorsan meg kellett állnunk, mert a pultos csaj azzal fogadott minket, hogy lefújták a rendezvényt. Mégis ki szabotálná meg a bulit? O_O De telefonált azonnal, utánaérdeklődött, hogy mi a helyzet. Szerencsére gyorsan kiderült, hogy félreértés történt, pakolhattunk be. Valami fantasztikus a helyiség, nagyon tágas, nagyon jól el tudtunk helyezkedni. Ideális akár nagyobb volumenű rendezvényekre is, mint akár a miénk. Minden gördülékenyen ment, az volt a nagyon jó, hogy mindennek találtunk ideális helyet: Elfért a projektor, a vászon, minden gépnek volt hely, a Mario DDR-nek is a jutott hely. Szinte túl szép is volt minden, ilyen rendezvény nem szokott komplikációk nélkül lezajlani. Minimum egy helykeresés, nyomorgás, vagy vita szokott lenni, de most semmi ilyesmi nem volt. Majdnem kész is lettünk 10 órára, mire megjöttek az első emberek

És akkor kezdjük el. Nagyon menő volt a NES Classic Mini apró kis gépezet, amin 30 NES játékot lehet játszani. Nagy volt rá az igény amúgy egész nap, úgy tűnik, tényleg alábecsülte a Nintendo a keresletet a kis konzol iránt. De nem akartam kipróbálni, mert tudtam, hogy másnap megjön, ésotthon akartam a sajátommal játszani először. Megnéztem a StreetPass-okat, összegyűltek szépen. Meg már a kirakós darabkákból is nagyon kevés hiányzik. Aztán bagszival megnéztük a Dancing Stage: Mario Mix-et. Ez a Mario DDR Nintendo GameCube-ra. Jó dolog lenne ez, csak az egyetlen zene, amire lehet DDR-ezni, túl egyszerű volt, úgyhogy untam az egészet. Krisi okozott néhány derűs percet, amikor megjelent, látta, hogy zenére táncolunk, és idéz a Super Mario Bros. 3 rajzfilmből: "Az nem énekes. Hanem Kuksi, a sárkány!". Már el is rontottam a végét, annyira megnevettetett. Bagszira bíztam, hogy szerezze meg a Story Mode-ban a dalokat. Inkább továbbmentem, és néztem a Mario Kart 8 versenyt, meg játszottam retro játékokkal. Ezután tartott Lernie előadást a Mario játékok történetéről, ami jó lett volna, ha nem kb. 10 percben lett volna ledarálva az egész. Itt jött ki a rendezvény egyik nagy hibája. Sok új embert vártunk, viszont szinte csak veteránok jöttek, így nem tudták mások számára érdekessé tenni az előadást. Mert hát mi újat lehet mondani azoknak, akik Marióval nőttek fel? Rosszul volt meghirdetve az egész rendezvény. Azt gondolom, hogy kellett volna például posztert gyártani, és megkérni a bár tulajonosát, hogy ha lehetőség van rá, tegyék ki valahova. Ha nem az ajtóhoz, akkor valahol belül hirdetni. Lehet a Facebookon keresztül is okosan hirdetni, de nagy hibának tartom csak a közösségi oldalt egyetlen alternatívaként kezelni. Itt az volt a gond, hogy szinte csak a Nintendós csoporton belül volt hirdetve, így nem nagyon jutott el külsős emberekhez. Poszteren kívül nekem sem jut eszembe így hirtelen más lehetőség, hogy hirdessünk, de biztos, hogy vannak további lehetőségek.

Volt még egy GameCube, azon Mario Kart: Double Dash!! ment. Krisi hívta fel a figyelmemet arra, hogy csoda, hogy működik a Mario Kart, ugyanis rettenetesen karcos volt a lemez. Nem is figyeltem, de tényleg. O_O Keményen megkapta a magáét azalatt a 11 év alatt, amióta az enyém. Volt még egy Wii, Egy SNES, egy Nintendo 64, és még egy Wii U, ami nem a projektorhoz volt kötve. Valamint SakmaN hozott még egy Sega MegaDrive-ot, mert van neki egy orosz MD kazettája, amin 15 játék van egyben, többek között valami hamis Super Mario. Azt mondja, leesik az állunk, ha meglátjuk a játékot, mert egész jól néz ki. Hát a helyén maradt az enyém, mert azért eléggé csúnya lett. Super Mario All-Stars alapú, és feltételezésünk szerint valamelyik másik Sega játékot programozták át. Az eredeti Super Mario All-Stars... na attól leesik az állam, hogy 23 év után is ennyire szép. Amúgy volt még kiállítva négy New Nintendo 3DS, bennük Super Mario 3D LandMario Kart 7Super Mario Maker for Nintendo 3DS és Mario Party: Star Rush. Ezek körül is szépen voltak emberek, viszont ami meglep, hogy a Wii Super Mario Galaxy 2-je szinte végig üresjáratban volt. Szegény Mariót, szinte sajnáltam, hogy ott aludt a pály közepén. ^^' A Nintendo 64-en legtöbbször a Mario Kart 64 és a Mario Party volt. Többen kérdezték a Super Mario 64-et, azzal nem tudtunk szolgálni sajnos. Super Nintendón pedig Super Mario WorldSuper Mario All-Stars és Super Mario World 2: Yoshi's Island ment. Ezek viszont népszerűek voltak. Amiket én hiányoltam azok a retro kézikonzolok. Lett volna hely egy Game Boy-nak egy Game Boy Color-nak, de még egy Game Boy Advance csomagnak is. Kellett volna hirdetni a régi hozdozható Mariókat is. A projektoron kivetített Wii U-n legtöbbször Mario Kart 8 ment, de amikor a laptop volt rákapcsolva, akkor Mario reklámok is videók mentek. A másik Wii U-n, ami nem volt kivetítve, azon Pokkén Tournament és Super Smash Bros. for Wii U volt. Itt is volt sor.

Csak akkor kellett Wii U-t cserélni, amikor Pokkén Tournament verseny volt, mert a másik gépen volt a megfelelő memória. Ez is érdekes volt, de akármennyire is szeretem a Pokémont ez most nem mozgatott meg. Inkább a fényképezőgépemmel jártam körbe a terepet. Büszkeséggel töltött el, hogy én voltam a fényképész. Ug szokott fényképezni rendezvényeken, de nem jó a fényképezőgépe, mobiltelefonnal meg azért csak nem lehet annyira jó minőségű képet csinálni. A fényképezőgépemmel lett felvéve Lernie előadása is. Szóval lement a Pokkén Tournament, aztán Krisi Super Mariós kvízversenye jött. Egész jó kérdéseket talált ki, volt egy-két nehéz, ami még engem is megfogott. A kvíz után segítettem én is javítani. 30 kérdés volt, senkinek nem sikerült a maximális pontszám, de igazi "holtverseny-áradat" (kreálom a magyar szavakat, bízzátok csak ide) volt. Három első helyezett volt 27 ponttal, a két második helyezett 26 pontot ért el, és volt két 25 pontos harmadik helyezett, úgyhogy megadták a módját. Bárcsak játszhattam volna. Nem lenne probléma a holtversennyel... Csak hát nemcsak azért nem nevezhettem, mert szervező vagyok, hanem mert előre láttam a kérdéseket, mert Krisi elküldte a Facebook szervezői csoportba, és ott átnéztük mindnyájan. Igazából egy kicsit pöröltem magamban, amiért leszavazták a zenekvízes ötletemet. Hiányzik nekem személy szerint. És lehetett is volna, mert pont az a réteg volt jelen, aki erre vevő lett volna, csak ezt nem tudtuk előre. Főleg azért, mert azt érzem, hogy fejlődött a beszélőkém, le tudnék vezetni egy zenekvízt, akár ötletesen is! Még az Adarna Karaoke alapján gondoltam ki, amikor még Tukeinon és Daki vezették a zenekvízt, és sokszor körmönfontan segítettek. Adnak is segítséget, meg nem is. Elgondolkodtam néhány játékon, és azt éreztem, hogy ilyet tudnék én is segíteni. De Tukitól a legviccesebbek az olyan jellegű "segítségek" voltak, mint például "Ezt az animét tegnap este fejeztem be, kifejezetten tetszett". Meg kell hagyni, óriási segítség volt. Akár egy-két ilyet is el lehet nyomatni poénból.

Ezután még két verseny volt, az egyik egy Super Maro Maker kihívás, az első világ négy pályáját kellett végigmenni, ki éri el a legmagasabb pontszámot? De annyian akartak jelentkezni, hogy le kellett rövidíteni egy pályára. De eredetileg én játszottam a négy pályán, és ug kommentálta az eseményeket, hogy lássák nagyjából az újak is, hogy kell játszani. Aztán jöttek a többiek, de már csak egy pályán. Pedig az utolsó, a három körös verseny nagyon ötletes volt. Ug kitalált egy olyan pályát, ahol az egyik óriás hallal versenyzünk víz alatt, ebből csinált egy három körös "versenyt". Azon nevettem magamban, amikor elértem a második kört, akkor ott volt egy kis elkerített rész, ahova nem mentem be. Itt mondta ug, hogy "aki olyan ügyes, és eljut ide, az megpihenhet a boxutcában" (nagy Forma 1 rajongó). Ebben a kis részben elrejtett egy gombát, de úgy, hogy egy ilyen zuhanó téglát tett rá. Ez olyan, hogy kicsit megrázkódik, majd leesik, utána kapjuk meg a gombát. És nagyjából annyi ideig rázkódik, míg a Forma 1-ben egy kerékcsere tart, úgyhogy hihetetlen ötletes volt. Szóval eleinte nem mentem oda, csak amikor ug említette, hogy ez egy "boxutca". Ja, hogy oda érdemes menni. Visszafordultam, és megszereztem a gombát. És még ezzel a kis bakival is a nagy Chip-Chip előtt értem be. De csak a második pálya maradt, itt kellett a lehető legtöbb pontot összegyűjteni. Itt egy kicsit hátrányban vannak azok, akik elsők között csinálták, mert a későbbiek elleshettek taktikákat. Aztán végül egy Super Mario Run verseny volt. Ami hasonlóképpen egy pályás kihívás volt, de itt érméket kellett gyűjteni. A Super Mario Run egy iPhone-on, iPad-en elérhető mobilos játék. Egyelőre csak iOS-en van jelen, várjuk az Androidos változatot is. Amúgy egy egészen jó játék, csak az a zavaró, hogy mindig kell az internet, hogy játszhassuk a játékot. Kellett is a verseny, mert amúgy nagyon kevesen próbálták ki a játékot. Itt az nyert, aki a legtöbb érmét gyűjtötte össze. Ekkor már annyira beszélhetnékem volt a mikrofonba, hogy odamentem bagszihoz, és állandóan akartam mondani, amikor lehetőség lett volna rá. Ugyanakkor azért volt olyan érzésem, mint abban a bizonyos L'art Pour L'art Társulat jelenetben, amikor azokat a műsorvezető-jelölteket mutatták be, akik nem jutottak tovább. Galla Miklós a félős bemondót játszotta el, aki mindentől megijedt maga körül. Nekem is volt olyan érzésem, hogy JAJ, MIKROFON! De azért egy-két félmondatra tellett.

És ezzel szinte véget is ért a nap. Be kellett fejezni, mert csak 17 óráig kaptuk a helyet. Hihetetlen jó nap volt, nagyon rég éreztem magam ennyire jól egy ilyen rendezvényen. Mondták is nekem többen, hogy nagyon jó volt, és jól érezték magukat. Én mondom nektek, szervezőként, segítőként ezek a visszajelzések a legnagyobb fizetségek. Voltak azért néhányan újak is, tőlük is jöttek visszajelzések. Kívánom, hogy mindenki élje át életében azt az örömöt, amit akkor éreztem. De egyszer minden mókának vége szakad, és pakolni kellett. Mindent úgy kellett hagyni, ahogy megkaptuk. Igaz, hogy régóta ismerjük egymást, de az is kiderült most, hogy csapatban is milyen jól tudunk együtt dolgozni. Mindenki talált magának munkát, senkit nem kellett noszogatni, hogy ugyan csinálja már. Így gyorsan kész lettünk, aztán indult is mindenki ki-ki a maga útjára. Lernie-vel mentem metróval, mondtam neki, hogysmint vannak a Nyugati Pályaudvaron a dolgok. Mivel jegyem volt, ezért nem tudtam megtenni azt, hogy kiszállok, és elvezetem, pedig idő lett volna rá.

Könnyes búcsú után a Keleti pályaudvar felé vettem az irányt. 19.10-kor indult a vonat, vagyis az utolsóval jöttem el, ami nem késő esti. Most is animéztem a vonaton. Elkezdtem a Tokyo Ghoul-t nézni, kíváncsi voltam, mire ez a nagy hype az anime körül. Hár, ritka egy undorító alkotás. Ilyen zombik, vámpírok, isszák a vért, eszik az emberi húst. Így is nagyon fáradt voltam, nem volt igényem még ilyen faszságokra is. Inkább a Mariós napról beszéljünk, mert annyira jól sikerült, hogy nagyon jó lenne egy folytatás. A visszajelzések alapján is, csak jobban kell hirdetni, és akkor annyi Nintendós lesz, hogy Magyarország európai nagyhatalom lesz.

Az általam készített képek itt megtekinthetők.

BATarácsony

Thunder meghívott a Békés Megyei Anime Társaság által szervezett BATarácsony nevű rendezvényre. Nem terveztem elmenni, és még akkor is gondolkodtam rajta, amikor meghívott, aztán úgy döntöttem, hogy mégis. Most szombaton volt, azon meglepődtem, hogy csak délután lesz, azt hittem, hogy egész nap bulizunk. De mondtam neki, hogy töltsük együtt az egész napot, ezért délelőttre áthívtam hozzám.

10.30-ra beszéltük meg a találkozót (elvileg) a Csaba Centerben a Media Markt bejárata előtt, de már 10 óra után rám telefonált, hogy hol vagyok. Csak akkor indultam el otthonról. Amikor megérkeztem, nem találtam a környéken sehol, ezért úgy döntöttem, hogy szétnézek a Media Markt-ban. Eszméletlen milyen rengetegen voltak, tényleg szinte megbolondul az emberiség karácsony előtt. Csak ne felejtsétek el, hogy a karácsony Jézus Krisztus születésének ünnepe, ezért a szereteté is. Ezt most úgy írtam, mintha tőzsgyökeres keresztény lennék, pedig isten óvjon tőle. Milyen stílusos megjegyzés. :D De akkor se őrüljenek meg az emberek, ha nem muszáj. Amikor kimegyek, vártam egy pár percet, aztán csak rátelefonáltam, hogy hol van, mert szerintem már maga sem tudja. De azért megtaláltuk egymást. Elsétáltuk hozzám, megpróbáltam elhívni a Super Mario napra, de hát neki nagyon drága Gyuláról az utazás. Nekem is csak a START klub kártya miatt lényegesen olcsóbb a megyeszékhelyből. Nálunk a Mario Kart 8-cal játszottunk, mert abból lesz a konzolverseny, és hogy nyerjek, gyakoroltunk. Egész jó volt, bár isten igazából annyira nem élvezem, mint akár csak a Mario Kart Wii-t. Néhány verseny után ebédet csináltam magamnak. Ő nem kért, ezért lefoglalta magát a YouTube-bal, meg a Crunchyroll-lal. Én a konyhában néztem meg a No. 6 anime 10. részét. Nagyon tetszik, de azért rendesen bekeményítettek, meg kell hagyni. Majd írok az animéről részletesen.

Ezután indultunk el. A Csabagyöngye Kulturális Központban volt a Békés Megyeiek rendezvénye, és nem voltam elragadtatva attól, hogy Thunder elmondása szerint őt 13.30-ra kérték, hogy jöjjön el, mert 14 órakor kezdődött, volt, de senki nem volt a közelben. Ki is derült, hogy rossz helyen várakozunk, mert az 1. emeleten voltunk. Mondjuk ez sem volt letisztázva (nekem legalábbis nem volt), hogy hol lesz, csak azért mentünk az 1. emeletre, mert szeptember végén a BATarashii (A Békés megyei anime rendezvény, con, buliság...) itt volt, és azt gondoltunk, hogy akkor most is itt gyűlünk össze. De csak táncóra volt ott. Lementünk a portára megkérdezni, hogy hol lesz, itt tudtuk meg, hogy a 3. emeleten. Felmentünk, de nem volt senki. Eléggé lassan jöttek az emberek, meg kiderült, hogy a kulcsot elvitte valaki, azt az embert is le kellett vadászni... Én meg nagyon fáradt voltam, ezért nem voltam beszédes / ismerkedős kedvemben. De hogy ne aludjak be, Tetriseztem. A klasszikus Game Boy-os Tetrisszel. Amikor előkerült a kulcs, kinyitották a termet, és lefoglaltuk az ablak felőli sor első padját. Eléggé tanterem-feelingje volt a teremnek. Amíg ők összepakoltak, addig Thunder beüzemelte a Wii U-t, de úgy, hogy nem volt TV-hez, projektorhoz kötve, hanem úgy játszottunk, hogy a GamePad-en láttunk mindent. Ő játszotta a táblacontrollerrel (GamePad), én pro controllerrel. Ő közben úgy helyezkedett el, hogy én is lássak mindent. Meg tudtuk oldani, és egész jót Mario Kart 8-aztunk.

Amikor rendben lett minden technikailag, egy animevetítéssel kezdtünk. A Békés Megyei Anime Társaság kéthetente tart vetítést különböző témájú animékből, én most voltam először (illetve a BATarashii-n is volt egy movie). De amit levetítettek... Egy karácsonyi OVA volt, Itsudatte My Santa volt a címe. Még kifejezetten jónak indult, egy pasi a főszereplő, akinek szülei egész életében rengeteget dolgoztak, ezért mindig egedül töltötte a karácsonyt. Mivel nem élte meg ennek varázsát, ezért nem hisz a mikulásban, a krampuszban, se senkiben, de megjelent neki egy lány, Mai, aki viszont nagyon hisz benne. Egészen összebarátkoznak a fiúval, gondoltam is, hogy utánanézek az OVA-nak, mert egyrészt tényleg jónak indult, másrészt meg magyar felirattal néztük, de az valami ritka igénytelen volt. Félregépelésekkel, helyesírási hibákkal megtűzdelt szövegek rontották az összhatást. Még azt sem bántam, hogy az elején ellőtték azt a poént, hogy a szerencsétlen srác neve Santa és december 24-én született, és a kiscsaj a földön heverve röhög rajta. De aztán maga az OVA is elrontotta magát, mert az első rész vége fele összevesznek, utána kibékül a fiú és a lány, a fiú megcsókolja őt, erre a lány mahou shoujo módjára átváltozik, és ilyen kislányos alkatból egy szexbomba "mikulásnő" lesz belőle akkora cicikkel és seggel, hogy talicska kell hozzájuk, hogy elbírja. Végem volt. Innestől lehajtottam a fejem, és elaludtam. Főleg azért, mert lenyomták a torkomon (meg nyilván a többiekén is) a második részt is. Köszöntem szépen... Sokkal értelmesebb karácsonyi special animék vannak, miért nem a Love Hina Christmas Special-jét vagy a Di Gi Charat Christmas special-jét vetítették? Vagy az volt korábban, és minden lehetőséget kilőve csak ez maradt. Én is kilőve éreztem magam amíg ment ez a szörnyűség. Nekem főleg azért szörnyűség, mert a főszereplő lány seiyuu-ja Hirano Aya, akivel úgy vagyok, mint Leea az ALI PROJECT-tel, vagyis már a nevére is ugrok. Az általam legjobban gyűlölt ismert japán személyiség, akiről az utóbbi időkben hála istennek keveset hallani. Volt valami botránya, ha jól tudom, és Japánban az a szokás, hogy ha valaki valami botrányt csinál, azzal megszüntet a kiadó minden szerződést, és pár évre visszavonultatja. A szigetországban erősen kötik az előadót a kiadó céggel, amelyikkel szerződésben van, ezért ők is szégyenbe kerülnek. Ez amúgy nagyon jó dolog, nem azért mert Hirano Aya is áldozat lett, hanem mert ott egy ismert ember felelősséggel tartozik a rajongói felé, és viselkedésével példát mutat. Nálunk is így kéne lennie, de amíg a bulvárban az a menő, aki összeveszik valakivel és hasonlók, addig ez nem lehetséges.

Miután lement a vetítés, a konzolt kötötték a projektorhoz, hátul meg rajzverseny volt az érdekelteknek. Jelentkezés után elindult a Mario Kart 8 verseny. Eléggé szerencsétlenül alakult az én versenyem, úgyhogy az első körben kiestem. Nincs gyakorlatom a 200cc-s versenyben, a Nintendo 64-es Yoshi's... valami (nem jut eszembe T_T) pályán is csak N64-en ismerem betéve. De különösebben nem bántam, mert nyertem egy "korán hazamenetelt", mert holnap 4-kor kell kelni, ezért nem maradtam sokáig. Én is vittem néhány Wii U-s cuccot, például a Pro controllert, az Thundernél maradt, mert kellett a versenyhez. Ő meg cserébe kölcsönadta a Super Mario Maker-t, mondja, csináljak Lernie-nek és ug-nak szivatós pályát. Értettem, főnök! Hazaérve megnéztem az Orange anime utolsó részét. Meglepett, hogy 37 perces. Szép volt a vége, meg írtam róla korábban, hogy nagyon tetszik, már-már idealista anime, de eléggé elcsépelt lett a vége. Ennek ellenére meghagytam a 10 pontot a My Anime List-en, mert néhány negatív véleménnyel ellentetében nekem tetszik az idealista, itt-ott melankolikus mivolta.

2016. december 15., csütörtök

Macskarisztokraták díszdobozban

Az animekarácsonyon a Disney-s zenekvíz hatására leginkább a Macskarisztrokraták jutott az eszembe, hogy régen mennyire szerettem, és ha legalább ötvenszer nem láttam, akkor egyszer sem. Úgy döntöttem, hogy megveszem a díszdobozos kiadást, ha már a Tesco nagy Disney-vásárt tart. Igazából korábban láttam a Media Markt-ban sok Disney-klasszikust "egyen"-díszkiadásban, és akkor annyira lázba hozott, hogy úgy döntöttem, hogy megveszem mindet. Mármint természetesen mindegyikből egyet-egyet. De aztán elgondolkodtam magamban, hogy biztos, hogy akarom ezt? Sok Disney DVD-m van már, kell, hogy még egyszer megvegyem mindegyiket? Oda jutottam magamban, hogy nem. Főleg, hogy megfogadtam magamban, hogy DVD-k esetében mindegyikből az eredeti, első kiadást veszem meg. Ezalól egyedül a Macskarisztokraták a kivétel, mert ezt szeretem a legjobban. Egyébként sem vagyok annyira oda a Pro Videós Disney kiadványokért, mert fekete tokban vannak, szinte semmi extra, csak a maga egyszerűségében van jelen. Az InterCom volt az igazi.

Amúgy ezzel a kiadással korábban találkoztam már Angliában, ott még 2014-ben megjelent így újra az összes (ott tényleg az összes, a nálunk kevésbé ismertek is) Disney klasszikus, de nemcsak DVD-n, hanem Blu-ray-en. Emellett még az is tetszett, hogy sorszámozva voltak, aszerint, hogy hányadik a klasszikusok sorában. Például a Macskarisztokraták a 20. volt, akkor ez volt a "Disney Classics 20". Ha így jön át Magyarországra, akkor sokkal nagyobb eséllyel vettem volna meg a többit is. Sőt! Ha Blu-ray-en is megjelent volna, arra biztosan igent mondtam volna, hiszen ilyen díszdobozos kiadás nagyszerű lehetőség arra, hogy igényes borítóval megszerezzük a kedvenceinkből az összeset. A sorszámozás meg azért jó dolog, mert jobban megadja a "gyűjtemény-feelinget", azáltal, hogy növekvő számsorrendben egymás mellé lehet tenni, és azáltal, hogy egységesben kiadásban van meg, jobban érezteti a gyűjtemény-mivoltát a DVD-knek vagy a Blu-rayeknek. De aki figyeli a Disney kiadványokat, annak feltűnhetett, hogy nagyon híján vannak a Blu-rayeknek. Még régebben olvastam, hogy a Pro Videónak nem sikerült megegyezni a Disney kiadványok valami szerzői birtokosaival, nem emlékszem rá, hogy kikkel, de a lényeg az, hogy megszüntetik a Disney Blu-Rayek forgalmazását. Valószínűleg az eladások tekintetében voltak problémák, de arra is gondoltam, hogy a jogdíjak lehetnek elképesztő magasak, hiszen most ugyan olcsón hozzá lehet jutni Disney DVD-khez, de amióta Disney kiadványok voltak, mindig izgalmatlanul drágák voltak. A Macskarisztokratákra konkrétan emlészem, 1.800 forint volt videokazettán, ami 1994-1995 körül nagyon drágának számított. Ehhez képest manapság meg mi az a 900-1.000 forint a DVD-re?

A Macskarisztokratákból összesen hatféle kiadványról tudok, ezek közül néhány azért már megvan:

  • Első kiadású videokazetta 1994-1995 körülről
  • Második kiadású videokazetta, amikor jöttek a DVD-k, újra kiadtak valamennyi Disney klasszikust videokazettán is.
  • Harmadik kiadás lenne akkor az első DVD változat, amit az előzőnél említettem.
  • Negyedik kiadás az úgynevezett aranygyűjtemény, amibe 20 Disney klasszikus tartozik. Ennek egyike a Macskarisztokraták
  • Ötödik kiadás az a DVD, amit most vettem meg.
  • Hatodik kiadás a Blu-ray.

Ezek közül az utolsónak van előjoga nálam, az élvez prioritást.

2016. december 14., szerda

Nox: Bűvölet album vélemény

Az utóbbi időkben kicsit többet hallgatok magyar- és nyugati zenét, de csak oda jutok magamban, hogy megmaradok a japán zene mellett, mert sehol nem hallom azt a minőséget, amit megszoktam a kedvenc japán előadóimtól. De azért elővettem az egyik volt kedvenc magyar együttesemnek a Nox-nak néhány albumát, és most is nagyon jó hallgatni őket. Kicsit elmélkednék az együttesről, mielőtt kitérnék az albumra konkrétan.

Hiányoznak. Sajnálom, hogy feloszlottak, ugyanakkor az a személyes gondolatom, hogy ez elkerülhetetlen volt. Sokáig fantasztikus volt, amit csináltak, ugye nagyon sikeresek voltak, viszont 2008-tól kezdtem érezni, hogy nem olyanok már, mint előtte. Az énekesnő, Szilvi is egyre nagyobb "elánnal" nyilatkozott, de ez kényszeresnek tűnt, mintha valamit el akarna rejteni, egyáltalán nem volt olyan, mint régen. Aztán 2009-ben ugye önmagában jelentette meg az együttes utolsó stúdióalbumát, ez már nem is érdekelt. Ami nagyon nagy változás nálam ahhoz képest, hogy mennyire szerettem őket. Sőt, a mai napig nem ismerem a Most! album dalait. Aztán történt az, hogy Szilvi hosszabb időt töltött el Ausztráliában, onnan visszatérve lett újra a régi, és jó volt újra hallani a nyilatkozatait. De el is mesélte, hogy milyen változásokon ment keresztül, és azt gondolom, hogy ekkor újra megalakulhatott volna az együttes, és akár zeneileg újra a régi fényében ragyogott volna. A népszerűség már kérdéses, mert általában bizonyos évre visszavonuló együttesek nem szokták megismételni a nagy sikerüket.

Biztos vagyok abban, hogy a változás egyik oka, hogy megtapasztalták az óriási népszerűség árnyoldalát is (és akkor finoman fejeztem ki magam), és nem tudták sokáig feldolgozni, a helyére tenni a dolgokat. De csak tippelek, nem vagyok nagy titkok tudója. Akármi is volt, az az igazság, hogy úgy vagyok az együttessel, hogy számomra az Örömvölgy album az utolsó, utána az Időntúl még elmegy, hallgatható, de lehetett már ott érezni, hogy nem olyanok, mint régen. És itt most nemcsak a zenére gondolok, mert az nyilvánvaló, hanem a szövegben is érződött. Pedig micsoda debütjük volt a népdal elektronikus zenére projekttel... Emlékszem még akkor 2002 augusztusában ismertem meg őket, amikor reklámozták a TV-ben az Örökség albumot. Ahogy felhangzott a Hej Dunáról... kezdetű népdal a maguk stílusában a népzenei elemeket keverve a modern eletronikus hangzással, a legelső pillanattól tudtam, hogy ők egy különleges együttes. Nem sokkal utána meg is vettem az Örökség albumot kazettán, és minden várakozásom bejött velük kapcsolatosan. Azonnal rajongójuk lettem, és amíg meg nem vettem CD-n is albumot, rengeteget hallgattam a kazettát.

És most hallgatva őket is azt mondom, hogy az előző évtized legjobb magyar együttese voltak, és akkora élmény hallgatni a dalaikat, mint annak idején, amikor aktuálisak voltak. Amit az Örökséggel elkezdtek az Bűvölettel folytatták, mi több, hatványozottan hozták azt, ami miatt megszerettem. Amint megszólalt a Százszor ölelj még című a rádiókban 2003 végén, tudtam, hogy valami fantasztikusat csináltak megint. Azonnal mentem is megvenni az albumot kazettán. Annyira ráfüggtem az új zenéjükre, hogy azonnal jött is a CD karácsonyi ajándékul. Amúgy nagyon érdekes, hogy most, ahogy újra hallgatom az albumot, nagyon erősen visszajött, hogy 2003 november-decemberében mennyit hallgattam. Olyan közelinek tűnik ez az idő, mintha legfeljebb 1-2 év telt volna csak el, és nem 13. Pedig 13 éves már az album. Szinte hihetetlen, és most is annyira élnek a dalok, mintha vadonatújak lennének. Nagyon jó ötlet volt áttérni saját dalokra népzenei elemekkel, és azzal is sokat lendítettek a minőségen, hogy élő lett a hangszerelés. Sokkal kevesebb az elektronikus hangzás, emellett a népi hangszerek mellett fókuszba került a gitár, és a dobok is. Egyetlen negatívuma van az albumnak, hogy mivel vélhetően nem tudták fejezzék ki magukat "népdalos" közegben, ezért van jónéhány kényszerrím a szövegben. Ez azt jelenti, hogy olyan szót írnak egy-egy sor végére, amivel rímel az előző sor, és ugyan illik a szövegbe, de inkább töltelékszó, bőven értelmes a szöveg nélkülük is. De amíg ez az egyetlen hibája egy albumnak, addig semmi baj nincs. Lássuk is a dalokat.

  1. Százszor ölelj még - Az albumot promotáló dal nagyon jól sikerült, konkrétan a legjobb választás volt, hogy bemutassák az albumot, ugyanis szövegileg és zeneileg ennek van a leginkább népzenei hangulata. Konkrétan olyan érzésem volt, mintha modern, XXI. századi népdalt hallgatnék, amit majd a jövőben ugyanúgy fognak tanulni és énekelni a gyerekek, mint mi, mondjuk a Hej Dunáról népdalt (hogy utaljak az első albumra). Ez valószínűleg nem lesz így, de nagyon jó dallal indul az album. 10/10
  2. Tűztánc - Nagy hatású dalt kétféle módon lehet írni. Vagy öntudatlanul, amikor valaki nem is tudja, hogy mekkora szerzeményt ír, aztán csak szembesül vele, hogy mennyire népszerű lett. Vagy lehet tudatosan, és akkor mindent beleadnak. Az utóbbit érzem ebben a dalban, mert nagyon erősen szól, majdhogynem felrobban a lejátszóban a lemez, ugyanakkor az előbbi "módszer" híve vagyok, mert jobban jelen van a spontaneitás, ezt a dalt mintha tudatosan akarták naggyá tenni. Amivel nincs is baj, mert nagyon jóra sikeredett, sőt, kifejezetten illenek a népi hangszerek a rockos hangzás mellé, de nem volt rám akkora hatással, mint amekkora erővel szól. De a dalszöveg nagyon jó, és a hangszerelés is tetszik. 8/10
  3. Szomorú angyal - A "sírva vigad a magyar" elméletét érzem ebben a dalban, legalábbis ennyire vidám szerelmi csalódásról nem hallottam még. Ezt a dalt pont a vidám hangulata miatt szeretem nagyon, és bár nyilván értem a szöveget, de a mondanivalója egyáltalán nem jön át. Mindazonáltal a népi hangszerek dominálnak, ezek kifejezetten emelik a hangulatot. Szokatlan számomra, hogy a zene és a dalszöveg egyáltalán nem passzol egymáshoz, ennek ellenére: 10/10
  4. Árny és fény - Ez volt a harmadik dal, amiből videoklip készült (a második később van az albumon), úgy önmagában nem vagyok elragadtatva tőle, de beleillik az album hangulatába, úgyhogy nem ugrom át. Mindnyájunkban ott élnek az angyalok és a démonok, de ha elég erősek vagyunk, létünk fény-oldala fog dominálni. Lényegében erről szól a dal. A zene melankolikus, lassú, nyugodt, kellemes hangzású. 7/10
  5. Bíborhajnal - A másik erősen "népdali stílusú" dal, szövegében sok a népdalokra jellemző képi világ. Emellett dominálnak a népi hangszerek, talán itt van a legjobban háttérbe szorítva az elektronikus gitár, a dob. Kifejezetten kedves dal a beteljesült szerelemről, de nekem túl egyszerű. 7/10
  6. A rózsavirág balladája - Már a címből is kitűnik, hogy ennek a dalnak a szövege is hasonlóan képi világgal él, mint az előző, csak ez nem a boldog szerelemről szól, hanem a megcsalt, véget ért szerelemről. A téma miatt ennek valamivel komolyabb a hangszerelése, bár zsebkendőért e dal esetében sem nyúlok, ahogy a harmadik dalnál sem. Meghallgatom, de különösebb hatással nincs rám. 7/10
  7. Védj meg! - De semmi vész, jön az album csúcspontja, ami a tetőfokára viszi a hangulatot. Hasonlóan erős hangzású dal, mint a második, de ez sokkal jobban bejön nekem, jobban átérzem az erőt, amit közvetít, de valószínűleg azért, mert szerelmes dal. Én is hasonlóképpen erősen élem meg a szerelmet, és tetszik, ahogy ebben a dalban énekel Szilvi a szerelemről, és az erős hangszereléssel is jobban tudok azonosulni. 10/10
  8. Vágyom a szerelem után - No, jók vagyunk, ismét egy szerelmes dal, csak ez inkább minőségében tetszik, nem azért, mert önmagamat hallom benne. Szép metaforák vannak a szövegben, a hangszerelés is nagyon jó lett. Ebben is több a népi hangszer, ettől olyan népdali hangzású a szöveg. 8/10
  9. Égen földön - A harmadik kedvenc dalom a hármas és a hetes dal után. Szerelmes mivolta miatt? Hát persze! Bár ez valamivel lágyabb, de az nagyon tetszik, hogy a refrénre mind az ének, mind a zene megerősödik, kihangsúlyozva az érzelmek erősségét. A könyörgés az, ami széppé teszi a szöveget. Védelmet kér a szerelmének, hogy vigyázzon rá az úr, amíg el nem éri őt. Ez a fajta aggódás, óvás, féltés erősebbé teszi a szerelmet, és Szilvi hitelesen adja át, ezért is tetszik ennyire. 10/10
  10. Ébredj fel! - Na ez a másik olyan erős dal, amivel nemigen tudok azonosulni. Videoklip is készült a dalból, az meglehetősen hatásosra sikeredett. Bár az tetszik, hogy nemcsak gitárral tették erőssé a hangzást, hanem a népi hangszerek is erősen jelen vannak, Szilvi is erősen énekel arról, hogy minden szépet és jót kíván nekünk. Meghallgatom, de számomra van hasonló hangzású dalból jobb is. 7/10
  11. Firesong - A Tűztánc angol nyelvű változata. A szöveget nagyon jól kitalálták, ritmikailag beleillik a dalba, és a jelentése is szinte ugyanaz, mint a magyar szövegé. Mivel a hangszerelés ugyanaz, ezért minden más ide is vonatkozik, amit a második számhoz írtam. 8/10
  12. Bűvölet - Nem is tudom, hogy mit vártam ide annak idején, amikor megismerkedtem az albummal, de arra emlékszem, hogy váratlanul ért a zongoraszóló, de azonnal megtetszett a dal. Ez egy instrumentális dal, nyugodt zongoraszólóval, lágy énekhanggal. Szép dallal zárul az album. 9/10

Igazából meg vagyok lepve azon, hogy így leírva és összegezve több dalt is lejjebb pontoztam, meg írás közben is többször elakadtam. Szerintem így is látszik, hogy itt-ott nem jöttek a gondolatok. Vannak olyan dalok, amiket hallgatok, meg szeretek, de nem tudok róla mit írni. Legtöbbször azért, mert úgy szeretem az adott dalt, amilyen, és nem érzem, hogy nagyon bármit is elemezni kell rajta. Csak hallgatni és élvezni kell. A másik ok, ami miatt néha nehéz, mert ez az album eléggé egységes, így több dal esetében ugyanazokat tudom írni, mint az előzőeknél. Szóismétléseket meg legalább annyira unalmas írni, mint amennyire olvasni. Igyekeztem azért tudásomhoz mértem a lehető legjobban összeírni a gondolataimat az albumról.

Egyébként az, hogy egy album egységes, az nemhogy nem hátrány, hanem előny. Ugyanis az egyik ok, ami miatt sajnálom, hogy hanyatlóban vannak a CD-k az, hogy mivel a dalok egy csoportban vannak, ezért lehetőség van "témát" adni neki, ami lehet zenei jellegű, vagy mondanivalóban függhetnek össze a dalok, nálam ez tesz egy albumot igazán tartalmassá. A gond inkább azzal van jelen esetben, hogy bár óriási fejlődés az első albumhoz képest, főleg zeneileg, de inkább azt gondolom, hogy ez egy "kísérletező"-album. Kipróbálták, milyen népdalokat lehet írni a XXI. században. Aztán ki tudja, milyen célból születtek meg ezek a dalok. Az biztos, hogy az album összértékelése magasabb lesz, mint a dalok átlagpontszáma. Azért, mert bár vannak olyan dalok, amik úgymond a "meghallgatom" kategóriába tartozik, de beleillenek az albumba, és a nagyon jó dalokat erősítik. Így alkot az album egy komplett egészet.

36/40

Mellesleg autogramkártyám is van. 2004 júniusában a Csaba Centerben koncerteztek, és annak végén osztogatták. Hogy mennyire szerettem őket, az jelzi, hogy még akkor is csaptam a tenyeremet nekik, amikor már nagyon fájt és csípett. Hatalmas élmény volt, nagyon átjött a hangulat. Ha jól emlékszem még élő is volt a koncert, volt néhány zenész. De jó érzésekkel gondolok vissza rá.

2016. december 13., kedd

Animekarácsony 2016

Elkezdtem írni az őszi MondoConos élménybeszámolót is, de annyi háttértörténete volt, hogy szinte "elnyomták" magát az eseményt, ezért félbehagytam az egészet. Átolvastam, és nem tudom, hogy mit vehetnék ki, hogy ne legyen annyira unalmas. Lehet, hogy megcsinálom azt, hogy kiteszem, ahogy érzem, és majd aki olvassa, az átugorja a számára érdektelen részt.

Az Animekarácsony mindig kicsit rendhagyó szokott lenni: Kicsit lazább, kellemesebb, oldottabb. Ünnepeljük a karácsonyt, lezárjuk az évet. Ez is hasonló volt, itt-ott érdekességekkel. Halnalban most is korán ébredtem fel, igazából már 3 órakor, és az állapotomból arra következtettem, hogy fáradékony lesz a rendezvény számomra. Eltöltöttem itthon az időt, a vonat 6.19-kor indult. Az állomáson az újságosnál megvettem az új Garfield magazint, benne tele karácsonyi képsorokkal. Jelen van pókulás, a karácsonyi rémlátomások, és persze Garfield megfogadja, hogy csak azért is ébren megvárja a mikulást, de persze az álommanók győznek.

A vonatút alatt szinte végig animéket néztem. Bevezettem magamnak hétvégén reggelenként amolyan "anime-matinét", melynek keretében shounen animéket nézek, például Pokémon, Digimon, Yu-Gi-Oh!, Inazuma Eleven, Shutsugeki! Machine Robo Rescue. A Digimont és a Yu-Gi-Oh!-t, most nézem életemben először komolyan. Kicsit örültem is a Digimonnak, mert szeretek magyarul animéket nézni, és ennek arányát is növelhetem. De szinte a falra másztam a sok gyerekes hangtól, ezért a 2. részre japánra váltottam. Ez már sokkal kellemesebb a fülemnek. A Yu-Gi-Oh!-ból az első 27 részt nézem, ami még a nagy kártyaversenyek előtt van. Rendesen meg is lepődtem, mert igazából nem tudom, honnan indul az egész sztori, és hogy azt látom, hogy semmi kártyaverseny, ellenben kemény verekedések, alvilág, fegyveres erők, gyerekeket sem kíméljük, Yami no Game, démoni erők... Eleinte nem tudtam hova tenni az egészet, igazából nem is vagyok elragadtatva attól, hogy ilyen, de még éppen nézhető. Aztán 8<nyolc>8 magyarázta el, hogy van ez. Az Inazuma Eleven pedig Level 5 által kiadott Nintendo only játék. Kipróbáltam, és kifejezetten tetszett, ezért úgy döntöttem, hogy belevágok az animébe. Ez egy focis anime, számítottam arra, hogy ilyen Prince of Tennis-féle istenek meccse lesz a dologból. Így is lett, de mivel nem ért meglepetésként, ezért nem is vagyok fennakadva rajta. Amúgy egész jó dolog. A karakter-dizájn néhányuk esetében meglehetősen debil, de nem is azért nézem, hogy innen válasszak kedvenc karaktert. A Shutsugeki! Machine Robo Rescue meg meglep, hogy tetszik. A képeken azt láttam, hogy gyerekek mentik meg a városukat a gonosz erőktől, sokat nem reméltem tőle, de hangulatos. Azért kezdtem el nézni, mert a JAM Project énekelte az openinget és az endinget, és tetszik mindkét dal, az anime is egész jó. Az utazás egyébként nem volt zökkenőmentes, mert átszálltam Szolnokon a személyvonatra, ami elég sokáig nem állt be. Pedig innen indul, és a személyvonat elég hamar be szokott állni. 8:00-kor indult volna, előtte 2 perccel állt be, és nem is nyílt ki mindegyik ajtó. Csak a leghátsó, néztük, hogy szállnak fel azok, akik oda akartak, mi meg várjuk, hogy nyissák ki a többit is. Én úgy döntöttem, hogy nem várom meg, ezért leghátulra mentem. Sokkal jobban nem jártam, mert hideg volt mindegyik kocsi. Gondoltam is magamban, hogy micsoda komfortos utazás, ez így egy hideg decemberi napon. De aztán kinyitották a többi ajtót, és beindították a motort, vele együtt a fűtést is. Így már más volt. De 20 perc késéssel indult a vonat. Végülis úgy nem volt probléma, hogy időpontra megyek, vagy hasonló, csak mégis.

Kőbánya Felsőig mentem, mert innen menve a Hungexpóhoz nem kell BKV jegy, meg eredetileg megbeszéltük bagszival, hogy megveszi nekem a jegyet, ott kifizetem neki, és menő lesz minden. De nem tudott kijönni elém, és mivel ezt előre tudta, nem is vette meg a jegyet. Na akkor legalább állhatok hosszú órákat sorban. Nem baj, eltöltöm az időt, játszok, vagy megnézem a Coppelion utolsó részét. Ezek mind elmaradtak, mert döbbenten látom, hogy nincs sor. Gond nélkül gyorsan bejuthattam, pedig még csak 10 óra volt, épp csak elkezdődött az egész buli, és máris sikerült bejutnom? O_O Két eset lehetséges: Vagy nagyon kevesen vannak, vagy annyira jó volt a szervezés, hogy minden gördülékenyen ment. Valószínűleg az utóbbi, mert elég sokan voltak. De örültem a dolognak. Mentem fel a második emeletre a karaoke teremhez, de láttam, hogy csukva vannak az ajtók. Hallom, hogy próbálnak, eszembe is jutott, hogy Waka mondta, hogy lesz karácsonyi dalokból egy előadás a veterán karaokésokkal a nagyszínpadon, és gondoltam, hogy erre próbálnak. Addig megnéztem, hogy jött-e StreetPass Nintendo 3DS-re, egy volt. De nem is kellett sokat várni, mert Narumi kijött, és elkezdett csokit osztogatni. Ja hát persze, születésnapja lesz a jövő héten (vagyis ezen a héten). Felköszöttem, hiszen szép az élet, ha van egy kis csokoládé a láthatáron. Bementem a karaoke terembe, már minden ismerős bent volt. Feliratkoztam, és mivel számítottam arra, hogy most is sokan lesznek, és mivel tudtam, hogy mit akarok énekelni, ezért megkértem Leeát, hogy írjon fel háromszor "megfelelő" távolsággal. Tehát nem egymás után éneklek háromszor, hanem felírta a második kérésemet kb. 15-tel később. Először egy Okui Masami karácsonyi dalt énekeltem, a SNOWY-t. Bemelegítésnek megfelelt. Mindig amikor először énekelek, az eleje nagyon nem akar összeállni, aztán a második felére rendben lesz a dolog. Beénekelni...

Sokan voltak a csoportból, már-már az újoncok is veteránnak számítanak: 8<nyolc>8, Mazsibazsi, Waka, Miroku, meg John, bár ő kicsit később jött, és egy visszatérő, Mai! Örültem neki, mondta, hogy most nagyon megjött a kedve, hogy újra jelen legyen. Ő is énekelt egy párszor, most is kellemes hangja van. Aztán volt egy érdekes sztori: Leea amikor felkonferálta az aktuális előadót és a dalt, annak címében volt a "senritsu" szó. Amikor rendben lett minden, megkérdeztem Leeától, hogy a Senritsu ugye szörnyűt jelent? Furcsán nézett rám, mégis hogy jelentene szörnyűt? Elkezdtem mondani neki, hogy hát azért, mert az ALI PROJECT-nek... Itt majdnem leszédült a székről. Tudtam róla, hogy nem szereti az ALI PROJECT-et, de arra nem gondoltam, hogy ha már meghallha az együttes nevét, már arra ugrik. Ezek szerint csak a dalcímet kellett volna mondanom? Lenyugtattam, aztán folytattam, hogy nekik van olyan dalcímük, hogy "Senritsu no Kodomotachi", és ezt úgy fordították le, hogy szörnyű gyerekek. Waka egyik barátja (ha jól emlékszem, Superion néven van jelen) tett igazságot. Telefonján van egy japán szótár alkalmazás, azon megnézte, hogy kétféle kanji van a senritsu szóra, az egyik jelentése dallam (ez a gyakrabban használt), a másiknak viszont tényleg az a jelentése, hogy szörnyű. A második dal, amit énekeltem az F-Zero: Falcon Densetsu animéből a THE MEANING OF TRUTH. Annak ellenére, hogy előző este nagyon ment, most szenvedés volt. Az első refrénnél annyira rámentem a legmagasabb részre, hogy azzal tönkre is vágtam a hangomat. Tudtam is, hogy utána még annyira sem fog menni, de nem akartam ezért letenni a mikrofont, inkább végig elénekeltem. De nem volt jó. Leea mondta is, hogy nagyon erősen rá akarok menni a magas hangokra. Igaza van. Szerénytelenül ki merem jelenteni, hogy az én esetem az, amikor van hangterjedelem, de nem vagyok képezve. Nincs technika, hogy a hangomat hogy használjam. Ráadásul a következő dal, amit terveztem elénekelni még durvább, úgyhogy igyekeztem kúrálni magam. Hang kímélése és sok-sok folyadék.

A zenekvízt nagyon vártam, mert Disney-s volt most így karácsonyra, és mivel most is nagyon szeretek Disney klasszikusokat nézni, ezért örültem neki. Na vajon mit tudok? Jó is volt, sok jó ötlettel, viszont néhány dolgot másképp csinálnék. Narumival és Ronival voltam egy csoportban, bár 8 és Miroku is szerették volna, ha hozzájuk csatlakozom. De aztán hozzájuk megjött John, így Narumiékkal voltam. Három részre volt osztva a zenekvíz (vagy zene tippmix az új neve, de ösztönösen bennem van a zenekvíz), az első részben Disney sorozatok zenéi voltak, és plusz pont járt azért, ha kitaláltuk, hogy milyen nyelven szól. Ez nagyon jó ötlet volt, külön figyeltük is az ének hangzását, és próbáltuk kikövetkeztetni, hogy milyen nyelven találták meg az adott dalt. Amúgy elég sokat felismertünk. A második rész animés volt, karácsonyi animés dalokkal. Itt is döntő többségében a hangulatra mentünk rá, milyen a zene hangzása, és hogy melyik animéhez illik. Mivel egyre több animét nézek, ezért egyre okosabbnak érzem magam a zenekvízen. De annak most is örültem, hogy egy kedvenc dal szólt, méghozzá a Love Hinából a Winter Wish. Ez Yonekura Chihiro dala. Az utolsó feladvány választási lehetősei között volt DiGi Charat is, itt reméltem, hogy a karácsonyi OVA-jának Okui Masami dala fog megszólalni, de sajnos nem. A harmadik, egyben utolsó rész volt az, ahol Disney klasszikusok zenéiből kellett felismerni, hogy melyik melyik. És itt volt az, ami nekem nem tetszett, hogy különböző YouTube cover meg egyéb változatok. Túl nehéz volt, a végére már nem is érdekelt a dolog. Én ilyenkor Animekarácsonyra könnyűvé tettem volna a zenekvízt. Inkább az tetszett, ahogy Tukeinon csináltam régebben, hogy igazából nem is volt semmi pontozás, semmi tétje a dolognak, csak hogy ki mennyire tudja, és aki kitalálta, az nyújtotta a kezét, repült is felé a szaloncukor. Emlékeztetett is Dévényi Tibor Három Kívánság műsorára, ott is, aki leghangosabban tapsol, annak dobta a Chio Chips-et. Itt is, csak itt célzottan ment, nem random. És ettől olyan könnyed volt az egész, mindenki jól érezte magát. Azt nem mondom, hogy itt nem, mert itt is kapott szaloncukrot minden résztvevő, meg egyébként is, de azt gondolom, hogy akkor lett volna igazán jó és hangulatos a zenekvíz, ha könnyű, már-már játékos lett volna. Amúgy itt a végén is láttam valakiket, akik mintha ismerősek lettek volna régről, de aztán jobban megnézve őket, nem... Ennyi volt a zenekvíz, jó volt, de inkább könnyeddé tettem volna.

Volt egy másik verseny (?) is, ami viszont nagyon jó volt, a jó öreg kaszinó karaoke. Ez viszont könnyű volt abból a szempontból, hogy mi választhattuk ki a dalt, nem kellett gépnek sorsolni. Amúgy előző évek emoticon és extrás dalai közül lehetett választani. Nem is tudtam erről, meglepve kérdeztem Kedvesjuditot, hogy tényleg mi választjuk ki a dalt. Mutatta a papírt, nevetve mondta, hogy legalább olvasni tudjunk. Olvasom, olvasom... jéé, tényleg! :O Tudok olvasni, csak az apróbetűs részek... ^^' Fel is írtam a Slayers: Get along-ot, ha már így lehet választani, és jelen volt a listán. Mondtam is, amikor kiálltam, hogy na lássuk, mi műveltetek a japán zenei történelem legnagyobb klasszikusával. Igazából nagyon olcsón megúsztam, mert ez a 2012-es listában volt, amikor még Tuki csinálta. Ő még nem ment el annyira extrém dolgokig. Itt csak szótagok kihagyása volt, szövegrész kanával írva, meg néhány sor nehezen olvasható effektezéssel, de ahhoz képest, amit Mystra és Tsuki művel extravaganza néven, ez egy könnyed kis extra volt. De jó volt elénekelni.

Ezután Narumival mentünk az árusokhoz szétnézni. Adott néhány tanácsot, hogyan énekeljek jobban, és hogyan hozzam vissza a hangomat, hogy valamivel jobban menjen a következő. Aztán felmerült az úszás dolga, hogy fontos megtanulni (nem tudok, mert a sok műtét miatt nem mehet víz a fülembe), javasolta, hogy csináltassak füldugót, amivel mehetek vízbe. Azért is merült fel a téma, mert mondtam, hogy hiányzik a víz közege. Igazából tudtam, hogy létezik ez a lehetőség, utána is jártam a dolognak, de több orvos is azt mondta, hogy még füldugóval sem mehetek vízbe. Aztán nem is foglalkoztam vele. De most, hogy felmerült, akkor ismét utánajárok. Hallásközpontba mentem el hétfőn, az orvos szerint ahhoz képest, hogy többször volt műtve a fülem, hogy szépen néz ki. Elmondása szerint nem biztos, hogy baja lenne, ha víz menne bele, de a biztonság kedvéért inkább legyen füldugó. Én is inkább ezt mondom, mert volt rosszabb is a hallásom mint amilyen most, és eléggé érzékenyen venném, ha baja lenne a fülemnek. Az a fő kérdés, hogy ha megkísérelnék füldugó nélkül vízbe menni, és ha lenne baja a fülemnek, akkor azt helyre lehet-e hozni? Csak akkor tennék kísérletet "csupasz" füllel vízbe menni, ha igen. De önmagában már az óriási fordulat nálam, hogy egy orvos azt mondja a fülemre, hogy nagyon szépen néz ki. Nagyon megörültem neki, úgyhogy már ezért köszönettel tartozom Naruminak. :) A vásár után azt hittem, hogy elmegyünk megnézni a konzolokat, de visszafordultunk. Nem firtattam a dolgot, már csak azért sem, mert összetalálkoztunk Lyraevi-vel. Vele is beszélgettünk egy kicsit, jön majd karaokézni.

Amikor visszamentünk, nem sokkal utána jöttem én, a harmadik felírt dalommal. Hát tényleg megszenvedtem vele, ahogy gondoltam. Yu-Gi-Oh!-ból volt az OVERLAP. Azt tudtam, hogy Kimeru-nek nagy hangja van, de ez a dal konkrétan hanggyilkos. Semmi hangom nem maradt a végére, úgyhogy eléggé gyászosra sikeredett. Mindazonáltal azt éreztem, hogy megfelelő hanggal el tudnám énekelni. Aztán itt történt egy érdekes eset: Az egyik srác valami rock balladát énekelt, ha jól emlékszem, és a végére forgatta a mikrofont, meg gitározást imitált vele. Kedvesjudit azonnal felment, látszott is rajta, hogy ha ott akkor nem kap agyérgörcsöt, akkor semmitől. Drága mulatság a mikrofon, az biztos. De látszott a fiún, hogy bánta a tettét, bocsánatot kért. Csak amikor már komolyan elkezdtek beszélni a helyes mikrofon használatról, akkor már-már rosszul érezte magát. De felhívták a hangtechnikust a színpadra, hogy tartson egy kis előadást. Meg is tette a saját stílusában, ami igen nagy derültséget okozott. Én is jókat nevettem rajta, viszont az "akinek hangja semmihez nem fogható" szöveget szerencsétlen beszólásnak tartom. Itt nyilván az énekesekre gondolt, akik kiálltak. Egyrészről, ez karaoke és nem tehetségkutató, másrészről meg elbátortalaníthatja az új jelentkezőket. Mindennek ellenére, mivel volt még idő, én még feliratkoztam még egyszer, a negyedik dal pedig a Slayers-ből a Jama wa Sasenai volt. Ezt úgysem éneklik, meg ezzel menőség lesz lezárni a 2016-os év énekes buliját. Bele is fért, ez már tényleg csak arra volt jó, hogy valamit énekeljek. Aztán beszélgettem még Lyraevi-vel és Lexi-vel, aztán már nem maradt sok idő. 17:30-kor volt a nagyszínpadon a karácsonyi előadás. Ezt hallgattam valameddig, aztán mentem is vonathoz, 18.23-kor indult Kőbánya Felsőről.

Ahhoz képest, hogy nem sokat aludtam éjjel, nagyon jól bírtam, és jól is éreztem magam. Jó volt találkozni a karaokésokkal, nagyon jó látni, hogy egyre nő a fiúk aránya, akikkel jó társaságot alkotunk. Miroku-val is jó volt énekelni a Pokémon Johto dalt közösen. Amikor Miroku megjelent a karaokésok között, nem bírtam nem ellőni azt a poént, hogy biztos azért ez a neve, mert a való életben azzal udvarol a lányoknak, hogy megkérdezi tőlük, hogy lenne-e a gyermekei anyja. Meg Roni is törzskaraokés lesz, úgy tűnik, na meg a régi veteránok: Narumi, Leea, Kedvesjudit, és még egy lány a szervezők közül, akinek nem jut eszembe a neve, bocsánat érte. :( A visszaút már sima volt, semmilyen probléma nem volt. Megnéztem a Coppelion utolsó részét, meg játszottam. Nagyon tetszett az anime. Lehet mondani rá, hogy sablonos, mert ilyen befejezést láttunk már, de a kerettörténet nagyon tetszett. Jól éreztem magam, áprilisban jön a folytatás.

2016. december 6., kedd

Republica: Speed Ballads album vélemény

Ahogy ígértem, írok a második albumról is, ha sikerült beszerezni, ez pénteken megtörtént. :) Ahogy írtam az első albumnál is, csak később éreztem rá ennek az albumnak az "ízére", most már ott tartok, hogy ugyanazt szinte a nívót nyújtja ez az album is, mint az első. A szövegek terén van némi elmaradás; Vannak, amik nagyon jól sikerültek, hozzák az első albumon hallható minőséget, de van olyan, amivel nem tudtam mit kezdeni. Zeneileg inkább az elektronikus hangzás dominál. A borítón a képeket elnézve egyébként eszembe jutott, hogy azért is veszett el az érdeklődésem annak idején az együttes iránt, mert 3 tagú lett az eredeti 5 helyett. És azt gondoltam akkoriban, hogy három ember (amiből ráadásul kettő zenél, hiszen az egyik aki megmaradt az énekesnő, de ő nem játszik hangszeren) nem tud olyan gazdag hangszerelésű dalokat kihozni, mintha öten lennének. Ez tévedés volt, így is nagyon jó albumot adtak ki a kezükből.

  1. From Rush Hour With Love - Azért rockos hangzással kezdünk, hogy ne felejtsük el, honnan jöttek. Emlékszem, hogy annak idején nagyon lázba hozott a dal, és szerettem volna ezt az albumot is megszerezni legalább kazettán, csak ne befolyásolt volna a tagok száma... Tényleg hiba volt, mert ez a dal is nagyon jól sikerült, szövegileg a rohanó világ van fókuszban, méghozzá a reggel. A készülődés, annak a frusztrációja, hogy egy szürke nap elé néz. És hiába őrjöng, hogy gyűlöli az egészet, senki nem hallja meg. És ezeket az érzéseket mind a rohanó világ küldi szeretettel. Vajon a refrén végén a "Stop Sleeping" szöveg ebből a világból való felébredésre buzdít? Mindenesetre nagyon jó dal. 9/10
  2. Fading of the Man - Először szerelmes dalnak hittem, konkrétan a "Drop Dead Gorgeous" párjának, de a szöveget figyelmesen hallgatva ez bármelyik férfiról szólhat. Ballada, lassú, már-már szokatlanul lágy zenével, lassan lüktető énekkel. Egy látszólag népszerű férfiról szól (nem feltétlen kell ismert emberre gondolni, olyan férfi, akinek tág baráti köre van, és mindig a központban van), aki a csúcson érzi magát, mert mindene megvan, haverok, buli, lóvé, de valójában a pokol legalján van, mert kiveszett belőle az ember. Ezt nagyon szép, már-már lírai zenében és énekben adták elő, mindenképp mestemű. 10/10
  3. Try Everything - Az album mélypontja, de még az a kategória, amit bőven lehet hallgatni. Zeneileg nem rossz, erőteljes, de lassú lüktetésű. Amivel gondom van, hogy nem tudom értelmezni a szöveget. Bár az tetszett, hogy egy olyan férfiról énekel, aki a "northwest"-ből származik. Én is itt éltem nővéreméknél. Olyan érzésem van, mintha ez a dal is a "sokat markol, keveset fog" dolgát ragadja meg az élet nyújtotta élvezetek kapcsán. Végighallgatom, de ennél csak jobb dalok vannak az albumon. 6/10
  4. Luxury Cage - Mit jobb dalok, rögtön az album csúcspontjával folytatjuk. Ez a kedvenc dalom az albumról, mind zeneileg, mind szövegileg zseniális alkotás. Egy zátonyra futott kapcsolatról énekel, és érdekes metaforákkal él, hiszen a kapcsolatát örök télként ábrázolja, ahol örökké esik az eső. Szörnyen érzi magát az énekesnő ebben, de a lényeg a refrénben van, hogy akár maradhatna is ebben a luxusketrecben álarcosbált játszva, de "I don't think so". Hát hajrá. Zeneileg ez is lassú, de ehhez a szöveghez és hangulatvilághoz tökéletes, végig érezni, hogy az énekesnő kész kimászni ebből a kapcsolatból, és a változás adta izgalmakat érezteti a zene. Emiatt nagyon hallgattatja magát a dal. 10/10
  5. Faster Faster - Első gondolatom az volt a címet látva, hogy ismét a rohanó világot gúnyolja ki, hogy ő ezt annyira "élvezi", hogy minden legyen egyre gyorsabb. Aztán a szöveget jobban hallgatva kiderül, hogy, pont hogy ebből akar egyre gyorsabban kijönni. Nagyon érdekes. Érzékelteti az egyszerre minden megvan, mégis üres minden érzését, és a zene gyorsasága is azt sejteti, hogy ebből gyorsan ki akar jönni. 8/10
  6. Nothing's Feeling New - Tömény irónia a dal szövege arról, hogy mindene megvan, ami meglehet a ma emberének, mindezt beképzelten adja tudtunkra. A csattanó a refrénben van, amikor mondja, hogy minden hasztalan, semminek nincs értelme, nincs semmi új. Ebből a felismerésből fakadó dühöt érezni az énekesnő hangjában. 8/10
  7. Millennium - Ismét egy nagyon érdekes, ironikus szöveggel van dolgunk. A 2000-re jósolt dolgokat ferdíti el az énekesnő (1998-as az album), amikor minden könnyebben fogyasztható lesz, és még a nyaralásunk is virtuális lesz. De aztán elüti az óra az éjfélt, és minden megy csendben megy tovább a régi mederben. Annak idején tényleg meg voltak bolondulva az emberek a 2000-es évtől, hogy milyen változások lesznek. Ez a legerőteljesebb, legkeményebb hangszerelésű dal, azt a dühöt érzékelteti, ami abból fakad, hogy az emberekkel mindent el lehet hitetni, csak a megfelelő körítés kell hozzá. 7/10
  8. Pretty Girl Hate - Ennek a dalnak is számomra nehezen értelmezhető szövege van. Felsorolja, hogy a lány mit meg nem tenne a fiúért, ő meg ezt naivan el is hiszi. A dal elején hallható szájharmonika szóló miatt azt hittem, hogy ez egy blues dal lesz, de aztán gyorsan visszamegyünk a megszokott rockos hangzás felé. Inkább a hangulata miatt szeretem hallgatni ezt a dalt. 7/10
  9. Kung Fu Movies - A sok harcos filmek közül hogyhogy a Kung Fu filmeket vették nagyító alá, ez rejtély. Az biztos, hogy jó szórakozást nyújtanak azáltal, hogy néhány vicces mozdulattal elintézik a rosszfiúkat. Ezen filmek gondtalan élvezetéről szól a dal, egy hangulatos zenével megspékelve. 8/10
  10. Pub Pusher - Egy nagyon erős dallal zárul az album. Szerelmi bánatát alkoholba fojtja? De nem ám, csak szimpla lerészegedés a kocsmában. Egészen a fizikai rosszullétig megyünk el, az alkoholmérgezésig. Az álmok mindeközben a cigarettafüsttel szállnak el. Mert ilyen az, amikor valakit a csalódottság minden szinten tönkretesz. Ordítsuk mi is a végén, a dal címét az énekesnővel! 8/10

Kár, hogy csak 10 dal van az albumon, lehetett volna több is. Mint olvasható, némileg más szemszögből elemzik az élet dolgait mind zeneileg, mind szövegileg. Azokat a dalokat, melyek szövegével viszont nem tudok sokat kezdeni, azokat szimplán csak élvezem hallgatni. Igazából ennél az albumnál jobban rámentek arra, hogy zeneileg kihozzák a hangulatot, sokkal inkább a zenéje miatt hallgatom sokszor az albumot, de aminek jó szövege van, az külön pluszt jelent. Megérte megvenni a CD-t, méltó helye lesz a többi album között.

35/40