A tavaly megjelent Hayashibara Megumi Time Capsule albuma három lemezből áll. A harmadik egy mini-album, mely a "GIGA PULSE" alcímet kapta. Ez az 1990-ben megjelent PULSE kislemez dalait tartalmazza újragondolt változatban. Bár az eredeti kiadványt inkább mini-albumnak mondják, mert nem 2+2 dal van rajta (2 vocal + 2 karaoke változat), hanem 4 új dal. Főleg 1994-ben újra megjelent, ezúton rendes 12 cm-es CD-re mondják ezt, mert rajta mind a négy dal a karaoke verziójával. Annak ellenére, hogy ezek a dalok mai füllel nagyon egyszerűek, már-már kezdetlegesnek mondhatók, mégis szeretem hallgatni őket, mert nagyon jól demonstrálja egy húszas éveiben járó fiatal (nemtől függetlenül) optimista lelki világát, aki kész belevágni a nagybetűs életbe. Ezek mellett egy ígéretes karrier kezdetét hallhatjuk a dalokban. Amúgy nem feltétlen ez a debütáló kislemez, mert 1989-ben jelentkezett már egy kislemezzel, mely a "Yakusoku Dayo" címet kapta, valamint az első dalát még 1988-ban vették fel. De talán az első nagyobb debütálását a PULSE kislemezt tartják.
Alapvetően jó ötlet volt elővenni a dalokat, hiszen tavaly volt a kislemez megjelenésének 25. évfordulója, és gondolom ezek teljes áthangszerelésével akarta ezt megünnepelni. Ez jó ötlet, csak a kivitelezés problémás. Illetve ez így ennyire nyersen nem igaz, mert nagyon jól megmutatja a négy átdolgozott dal, hogy maga Hayashibara Megumi is mennyit változott a 25 év során. Képtelen előadni azt a fajta már-már kislányos naivitást, ami nemcsak egy karrier kezdetét jelzi, hanem hogy Hayashibara Megumi nagy dolgokra hivatott. Ezzel nincs is semmi baj, hiszen a változást sokszor fejlődés követi, ami megvolt bőven az énekesnőnél. Az igaz, hogy kezdetlegesek az eredeti dalok, Hayashibara-sama énekhangja sem volt akkoriban feltétlen szakmailag fejlett, mégis lehet hallani mögötte egyrészt az a bájt, amivel egy anime-rajongó (vagy Hayashibara Megumi rajongó) szívébe lophatja magát, másrészről meg azáltal, hogy a négy dal két különböző stílusban vannak megírva, már az jelzi, hogy több stílusban megállhatja a helyét. Amúgy a képek is nagyon jól illusztrálják a különbséget. A felső kép az eredeti 1990-es borító képe, a második pedig a Time Capsule borítóról való. Megcsinálták ugyanazt a fizimiskát, amit 25 éve, és borítóra tették. Először megijedtem, mert egyből az eredetire gondoltam, és nem tudtam elképzelni, hogy mi ez? De nem sokkal utána azt gondoltam, hogy ez jó ötlet. Az új változatokkal alapvetően az a baj, hogy mostani énekhangjával nem hangzanak jól a dalok. Legfeljebb koncerten tudnám elképzelni ezeket a dalokat ebben a formában, de ezeket tényleg csak úgy jó hallgatni, hogy benne van annak a naiv, álmodozó lánynak a lelki világa, ezt ma már nyilván nem tudta visszaadni. Még az sem ment a dolgon, hogy az új hangszerelésben több az élő hangszer, mert annyira egyszerűek ezek a dalok, hogy azokat sehogy nem lehet máshogy előadni, csak szintetizátor kísérettel, legfeljebb gitárszólóval fűszerezve. Valószínűleg nekik is az volt a céljuk az újrahangszereléssel, hogy megmutassák, hogy mennyit változott az énekesnő 25 év alatt (miután a Time Capsule borítója is ezt hivatott illusztrálni), meghallgatom, ha ez a négy szám van soron, de annak ellenére, hogy a célját elérte, nem szeretem az új változatokat.
