Nagyban megy az iskola promotálása. Másfél hete voltak az ingyen bemutató órák, melyeket szórólapoztam. Úgy tűnik, hogy volt értelme, mintha többen járnának edzeni. A következő állomás június 8-a, amikor nyílt nap lesz, erre még a polgármester is eljön (elfogadta a meghívást). 10-13 óra között valamint 14-17 óra között különböző Tai Chi, Kung Fu és jóga edzések lesznek kipróbálhatók különböző korcsoportoknak. Majd 13-14 óra között lesz a fő műsor. Kínai oroszlántánc (szerintem magyarul is így hívják, ami angolul Chinese lion dance) lesz Kung Fu Pandával, kínai dob. Bár az iskola úgy nem olyan nagy, de sok embert várnak.
Erre tegnap is volt promóció. Szórólapoztunk New Brighton-ban, de műsort is tartottunk. A kalózhajónál, amit lefényképeztem korábban, ott volt oroszlántánc, közben osztogattuk a szórólapokat. Csakhogy beállt egy olyan baki, hogy nem jelent meg az, aki Kung Fu Pandának öltözött volna, és nem volt más, ezért engem kértek meg... Soha életemben nem öltöztem be semminek. O_O Hát akkor vissza az autóhoz, és szépen felöltöztettek. Alapvetően nem éreztem melegnek a ruhát, mert eléggé hűvös volt, inkább az volt a rossz, hogy egy kis lyukon láttam csak ki. Vezettek kézen, hogy merre menjek. De nem mondták, hogy mit csináljak, ezért nagy meglepetésként ért, hogy bevittek a "show" közepébe, az oroszlán támadt engem, nekem meg fogalmam sem volt, hogy mit csináljak. O_O Iszonyúan kínosan éreztem magam, aztán mondta a nővérem, hogy menjek körbe, fogjak kezet gyerekekkel. Mert azon a kulcslyuknyi résen látom is, hogy mi hol merre van. Végül egy páran odajöttek hozzám, de még kínosabban éreztem magam akkor, amikor néhány gyerek kérdezett tőlem valamit, a pillanatnyi érzelmi állapotom miatt megint a nullán volt az angol tudásszintem, úgyhogy nem tudtam válaszolni. Ha csak kézfogás, integetés, hi 5 vagy ölelésről volt szó, addig nem volt semmi baj. Meg utána felvittek a kalózhajóra, hogy ott fényképezkedjek az oroszlánokkal. Ez már semmiség volt. Ezután lejöttünk, még egy pár fénykép, és végre levehettem. Újra látok. O_O Alapvetően szívesen csinálom, csak legközelebb mondják, hogy mikor mit csináljak, mert mindent az iskoláért, csak ritka kínos érzés volt számomra. Amúgy büszkék voltak rám, poénból rám adták a "shy Kung Fu Panda" nevet. Meg nővérem utólag mondta, hogy egy kislány kérdezte tőle, hogy a Kung Fu Panda miért nem csinál semmit? Mondja, mert fáradt.
Remélhetőleg fellendül az iskola, ugyanis nővérem mondta, hogy ha ez megtörténik, akkor alkalmazna engem teljes munkaidőben, rendes bérért. Nem kicsit lelkesített fel. Ilyen háttérmunkákat végeznék: takarítás, az iskola rendben tartása, papírok rendbetétele, hasonlók. És aztán később lehet, hogy más munkát is kapok. De már erre is azt mondom, hogy talán lesz valami. Ezért megéri Kung Fu Pandának lenni.
Meg lehetne honosítani ezt a brit kajatalálmányt, amit most eszek: rántott krumplipüré. Egész jó íze van. Közismert a britek egészségtelen táplálkozása, ezért különböző variációkkal próbálják változatosabbá tenni.
Ma sikerült bankszámlát nyitni. Nem volt olyan sima, de a harmadik bankkal sikerült "megállapodni". Először a Santander bankba akartam menni, elsősorban azért, mert amikor Pesten dolgoztam a magyar bankműveleti központnál diákmunkásként, azt nagyon szerettem, és ennek emlékére, "tiszteletére" szerettem volna náluk szerződést nyitni. Először volt az, hogy magyar fényképes igazolványt nem fogadnak el, erre igényeltem meg azt a bizonyos "előjogosítványt", amiről már korábban írtam. Ez megérkezett tegnap, ezért tegnap utánanéztem a weblapukon, hogy hogyan lehet online időpontot foglalni, de csak egy telefonszámot találtam. Felhívtam, közben végig azon izgultam, hogy vajon mindent érteni fogok-e, mert bár sokat fejlődött az angol beszédértési szintem, de még mindig nagyon kell fülelnem. Többször visszakérdeztem, de alapvetően jól ment. A lényeg az, hogy valami nevemre érkező számlát is kérnek. Ez meglepett, erről nem tudtam. Úgyhogy ez bukta. Aztán a Lloyds banknál próbáltam. Ez valami olyas kaliberű lehet, mint nálunk az OTP bank. Itt megnyitnák azonnal, de külföldinek csak akkor, ha két éve tartósan élnék Angliában. Azt mondta a nő, hogy menjek fel a weblapjukra, és ott igényeljem meg, és olyan 2-3 hetes átfutással megnyitnák. Aztán nővérem azt javasolta, hogy nyissak a postán számlát, mert bár azt nem tudnám vásárlásra használni, de arra jó, hogy pénzt betegyek, meg kivegyek, és ha onnan jön számla, akkor tudok rendes bankban számlát nyitni. Ez nem is rossz ötlet. Ma délelőtt bementem Liscard-ba, és az ottani postahivatalban megpróbáltam, de hogy pillanatnyilag nem lehet. Jól van, ne lehessen... Aztán onnan kijőve látok bankautomatákat, és egy banknak a logóját. ennek hol lehet a bejárata? Meglett, és itt sikerült. Ez a Barclays, itt megnézte a jogosítványomat, és azonnal leültetett a nő, és megcsinálta nekem. Hát kell ennél több? A szolgáltatások döntő többsége ingyenes, és a bankkártya várhatóan szerdán érkezik meg postán. Örültem a váratlan sikernek.
A Paypal-es dolognak meg jobban utánanéztem, annyira nem ingyenes, mert 3,4% egyik paypal-es felhasználóról a másikra utalni. Egyelőre nem csinálok semmit, megvárom, hogy mi lesz ennek a hónapnak a vége, és ha ugyanolyan "fájdalmas" lesz anyagilag, mint 1 hónapja, akkor inkább átutalom magamnak, mert olcsóbb még így is.
Különben sokat fejlődtem, nem is gondoltam volna, hogy ennyit fogok érteni az itteni angol beszédből. Mert amikor idejöttem április elején, akkor úgy voltam vele, hogy reménytelen eset. Még most is azt mondom, hogy a liverpool-i nyelvjárás borzasztó, de sokkal többet értek most már. Lassan eljutok oda, hogy már csak 1-2 szó, amit nem értek, de arra már legyintek. A lényeg megvan. Amúgy az olvasás szinte felhőtlen. Megkértem az adományboltot, ahol dolgozok, hogy hadd járjak délelőtt dolgozni, és reggelenként a buszon van metrós újság. Olyan, mint a magyar, csak kb. 86 oldalas. Azt szoktam olvasgatni, és szinte mindent értek belőle. Az olvasást szerintem átírhatom C1-es szintre.
Ma elkészültem a Nintendo DS leírással a Mariós oldalon. Valahogy sejtettem, hogy az a 2000 szó csak a cikk fele nem csak vicc, a végére 3.893 szó lett. Többször átolvastam, úgyhogy elvileg minden elgépelés és fogalmazásilag hibás mondat javítva van benne:
Hozzászoktam ahhoz, hogy mindig elolvasom a cikket, postot, mielőtt kiteszem, mert többször jártam már úgy, hogy írom, írom, kiteszem, aztán újraolvasom, és csak lesek, hogy mégis honnan jött ez a mondat? Úgy gondolom, hogy ez elég jól ki lett küszöbölve. Amúgy kész fizika óra egy konzolról részletes leírást írni, mert a processzorokról, chipekről is találok írást. Na meg hát mind a négy típust külön kielemezni sem kis dolog. Mondjuk egyedül attól tartok, hogy mivel az informatikában olyan mélyen nem vagyok jártas, ezért azok magyar megfelelőit rosszul fordítottam le, vagy rosszul értelmeztem, a tulajdonságaikat.
És néhány játék, melyeket az elmúlt időkben nagyító alá vettem:
Bár nem volt olyan szép idő, mint tegnap, ennek ellenére úgy döntöttem, hogy mégiscsak elmegyek sétálni egyet a folyóparton. Igényeltem már, ugyanis Nintendo DS leírást írok a Mariós oldalra, és még épp csak a fele van kész, és már több mint 2000 szó volt. Iszonyat hosszú lesz, és már kezdtem belefásulni az írásba. Úgyhogy kellett is a szünet, 12.30-ra összeszedtem magam, és útnak indultam. Az iskolán át mentem a tengerpartra, ott van a környéken a Seacombe Ferry vasútállomás, mellette rögtön ott van a tengerpart, mely lényegében egy sétány, mely New Brighton-nal köti össze a kiindulási pontomat. Nagyon szép hely, teljesen megihletett. Egyébként is preferálom a tengerpartot, ha nyaralás kapcsán feltennék nekem a tipikus kérdést, hogy hegyvidék vagy tengerpart, akkor egyből a vizes vidéket választanám, a folyó, tenger közegét nagyon szeretem, ahogy a strandolás is hiányzik. Különben ez folyópart, nem tengerpart, tegnap rosszul írtam, hiszen ez a Mersey folyó, túloldalán van Liverpool (ami nem májmedence, ki kell hogy ábrándítsam a poéngyárosokat). Nem is gondoltam volna, hogy ilyen sok képet csináltam, 71 készült el, nem csoda, hogy a tölthető elem már végképp kiakadt a végére. Így is sokáig bírta nagyon. New Brighton-ban a számomra már jól ismert bohóc köszönti a városba érkezőket:
És megtaláltam azt a házat, ahol nővéremék laktak előzőleg albérletben. Tudtam, hogy a tengerpartnál laktak, csak azt nem, hogy pont itt. És még mindig kiadó a ház (gondolom szobánként, nem mindig veszik ki mindegyiket). Kellemes emlék volt újra látni a házat.
Aztán séta visszafelé. A sétány 3,5 km, ezt megduplázva plusz az út a házunkig, legalább 10 km-t sétáltam most délután, a 3DS-em szerint 20.981 lépést tettem. Nem is volt lábam a végére, az biztos! De ez nem számít, mert nagyon élveztem a gyalogutat. Az elkészült képeket ide tettem ki:
És ha már 3DS, az az öt album, amit rátettem, végig kiszolgáltak zeneidővel, az alábbiakat hallgattam:
LGT - 424 mozdonyopera
LGT - A fiúk a kocsmába mentek
Skorpió - Zene tíz húrra és egy dobosra
Skorpió - Azt beszéli már az egész város
Okui Masami - V-sit.
Mostanság a régi magyar zenéket hallgatom, egy japán album is felkerült, hogy azért ne felejtsem el, honnan fúj a mai igényes pop zene szele.
A ma esti boldogságom forrása pedig:
!!! 1997-es Játék határok nélkül !!!
Hát végre eljutottunk ide! ^_^ Kedvenc évadom, mert itt kezdtem el nézni, és tetszett, hogy 8 csapat volt, meg az egész rendszer itt forrott ki, ahogy néztem az eddigieket is. Bár az 1996-osat rendre kihagytam, mert az első fordulóban az a két műsorvezető egyén, akiknek fogalmuk sincs, mitől jó a műsorvezetés, nagyon elvették a kedvemet, hogy nézzem. Aztán beszéltem emberekkel, mondták, hogy még egy pár adásra visszatér, de azért a többségét Gundel Takács Gábor vezeti már. Nem nagyon inspirált kisakkozni, hogy most akkor melyiket ki vezeti, meg az sem lelkesített, hogy a részt vevő csapatok száma csak 6 volt, így kihagytam. De az 1997-es már maga volt a csoda. Megjelent Borbás Mária, mint műsorvezető:
Ekkor ismertem és szerettem meg. Valamint erre az évre reformálták meg a pontozási ráblázatot is:
Ez volt a legelső, amit láttam életemben, és alig vártam, hogy újra láthassam. Ugye mivel itt nincs magyar TV csatorna, ezért csak "segéd"programmal és "segéd"weboldallal tudom nézni, rettenetesen hálás vagyok annak a "segéd"egyénnek, aki hozzájárul ahhoz, hogy Angliából is nyomon tudom követni a Játék határok nélkül adásait. Most már több, mint aktív néző leszek.
Gyerekek, ez a csodálatos idő, ami itt uralkodik már 2 napja Angliában, ez valami csodaszép. Ilyen rövid ujjús, szabadba kicsábítós, úgyhogy boldogságos. Jártam ma is többfelé, mert tényleg inspiráló. Ezt szeretem, és örülnék, ha idén a tiszteletemre igencsak enyhe lenne az idei brit nyár.
Anyám megküldte a következő adag gyógyszert a bélgyulladásra (itt Angliában nem lehet 90%-osan kiváltani), és kérésemre elküldte a Game Boy Advance-et, és néhány játékot hozzá:
Skype-on mutogatta egyesével, hogy melyeket küldje, így egyeztettünk. Örülök neki nagyon, mert egyszer láttam a CashGenerators-ban 15 fontért lila GBA-t, és majdnem úgy voltam vele, hogy megvettem. Aztán eszembe jutott, hogy akár el is postáztathatom, ha már úgyis kell küldeni, ne őrüljek már meg! Itt van az enyém, jó állapotban van, és működik. Csak a sárgulás... És előkerült az elveszettnek hitt Formula One 2011 játékom Nintendo 3DS-re is. Hogy keveredett a GBA játékok közé, el nem tudom képzelni.
Ma voltam már Kung Fu-n, a csütörtökit kihagytam, mert már végképp nem volt kedvem menni, és egészen jól ment. Elgondolkodtam azon, hogy ha ilyen jól megy, miért kéne abbahagyni? Lehet, hogy erre alkalmas vagyok, és ha ebben kiélhetem a testmozgási igényemet, ahogy szeretem, akkor el kéne vetni a hátráltató tényezőket, és csinálni, amíg ilyen jól megy.
Ha holnap is ilyen szép idő lesz, én elmegyek a tengerpartra egy hatalmasat sétálni, és ott majd csinálok sok képet, és megmutatom, hogy mitől is szép ez a környék. Ma is voltunk tengerparton, Dominik akart ott játszani. Ha jól emlékszem Moreton város tengerpartján voltunk. Annyira nem volt szép, és az idő is szelesre állt, úgyhogy nem maradtunk sokáig.
Ismét egy olyan együttesről szeretnék írni, melyet szerettem gyerekkoromban. Szerettem... Az nem kifejezés. Imádtam őket, ők voltak az első igazi idolok számomra, rám is legalább olyan nagy hatással voltak, mint a világra a '90-es évek második felében! Nem hiszem, hogy bármelyik 20+ évesnek be kell mutatni a Spice Girls-t, egy öttagú brit lánycsapatról van szó, melynek népszerűségi szintjét a Beatles-hez hasonlítják.
Ahogy olvastam most, 1994-ben alakultak meg, és 1996-ban lettek ismertek (ezt persze tudtam), már amikor először láttam az első videoklipjüket (Wannabe), akkor felfigyeltem rájuk, aztán jött ez egyre jobban:
Nemcsak a zene tetszett, hanem az a szabadságérzet, ami átjött a videoklipből, hiszen lényegében arról van szó, hogy egy flancos úri muriba csöppennek, és adnak egy pofont a képmutató összejöveteleknek, fogadásoknak. Aztán jött egyre inkább a zene és a következő két videoklip (Say, You'll Be There és 2 Become 1) csak tett róla, hogy igazi rajongójuk legyek. A harmadik videoklipjük volt az, amikor már nagyon szerettem volna a lemezüket (Spice). Én mondtam otthon (tisztán emlékszem, 1997 eleje körül volt), hogy nekem elég a kazetta, erre a CD-vel fogadnak. Nagyon boldog voltam vele, ahogy a kazettákra mondani szokás, hogy rongyosra hallgattam, addig én a CD-jüket szinte karcosra. Olyannyira megmaradtak bennem a dalok, hogy most is vissza tudom dúdolni őket, és nemrég hallgattam vissza az albumot, tisztán visszajöttek a dalok. Bár azért, mint annyi mindent, ezt is most azért más hallgatni, mert most felnőtt fejjel már nem nehéz rájönni, őket is csak megcsinálták, de hát hol érdekli ezt egy 10-12 éves gyereket, aki csak élvezi a dalokat? Még két dalból készült videoklip, miután megvettem a CD-t, és nagyon megörültem, amikor a kedvenc dalomból is megcsinálták a videoklipet, és ismertté tették azt is:
Igazság szerint nálam a mai napig éreztetik a hatásukat abból a szempontból, hogy ők voltak az első női előadók, akiket megszerettem, és ők vittek rá arra, hogy énekesnőket hallgassak. Az öt lány öt egyéniség, legalábbis előírták, hogy ki milyen legyen, és mindenki kapott egy becenevet:
Geri Halliwell (Ginger Spice): "Lángoló" vörös hajáról kapta a nevét, és hogy mindig kihívóan öltözködik. Mozgásával és öltözködésével ő fejezte ki legjobban a nőiességét.
Victoria Adams (Posh Spice): Gazdag családban nevelkedett, ezért kapta az elegáns becenevet. Keveset szokott mosolyogni, igazából látszik rajta, hogy más, mint a többi lány. Ő házasodott meg David Beckham-mel, ezután hivalkodott csak igazán azzal, hogy mennyi pénze van. Már a SG alatt sem szerettem igazán.
Melanie Brown (Scary Spice): A csapat sötétbőrű tagja, a nyelvében levő piercing miatt, és a dalok alatt hallható néha gonosz nevetések is az ő műve, valamint szokott hangosan, kiabálva énekelni. Őt szerettem a legkevésbé annak idején, most nem zavar annyira, de az "annoying spice" név jobban illene rá.
Emma Bunton (Baby Spice): A szőke hajú lány a csapat legfiatalabb tagja, ártatlan mosolyával, és kislányos öltözködésével érdemelte ki ezt a becenevet. Annak ellenére, hogy nem nagyon van hangja, ő volt a személyes a kedvencem, mert szerettem a kisugárzását, mosolyát.
Melanie Chisholm (Sporty Spice): Valódi sportoló, szinte csak ennek megfelelő ruhában látni. Amúgy ő kapta a legtöbb egyéni szólamot, mert neki van a legnagyobb hangja.
Annak idején ezt persze nem láttam át ennyire, de zavart, hogy mindig Mel C (ez a rövidített neve, a két Melanie-t így különböztették meg. A másik Mel B volt) kapta a legtöbb szólót. Persze most már tisztán hallom, hogy magasan neki van a legjobb hangja, kritikusabb füllel már erre is érzékeny vagyok. Még talán Geri-nek van jó hangja, a többiek képzett hang terén hanyagolhatók, de jó hangulatot adnak a dalokhoz, hozzájárultak a sikerhez, ezt ne vegyük el tőlük. A Spice albumból világszerte 28 millió példányt adtak el, mi ez, ha nem tömény siker? Róluk szólt az egész világ, számomra is ez a két album, ami a képen látható, ikonok voltak számomra. Utat törtek a második albumnak, a Spiceworld-nek, mely természetesen szintén hatalmas siker lett. A Spice Up Your Life dal rendesen megadta az alaphangulatot:
Az, hogy a videoklip azt érezteti, hogy minden róluk szól, egyáltalán nem túlzás, mert tényleg minden róluk szólt. A második albumból is több mint 20 millió példány ment el, és szerencsére ez is volt olyan jó, hogy minden egyes dala emlékezetes maradt, és ezt a CD-t is sokat hallgattam. Viszont érdekes most olvasni, hogy a dalaikat mennyi kritika érte mind zeneileg, mind szövegileg. Zenei stílusok furcsa, egymáshoz nem passzoló keveredése, és buta szövegrészletek ismételgetése, hogy nagyon dióhéjban összefoglaljam, hogy mik a negatív kritikák, viszont az albumokat összességében dicsérni szokták a hangulata és a fülbemászó dalok miatt. Különben jogosnak tűnnek a kritikák, de pont a hangulat miatt annyira nem érződik, hogy bármi baj is lenne a dalokkal, mert nagyon ott van.
A Spiceworld is külön történetet hagyott maga után, 1997-ben kaptam karácsonyra az albumot. Ott van még a Spice World című film, mely az album összes dalát tartalmazza. A film igazából nem lett valami nagy szám, egy koncertturnéjukat mutatja be, a lányok önmagukat alakítják, és talán nem is kell nagy színészi alakítás, hiszen saját bőrükön tapasztalták nap mint nap, amit filmben is láthattunk. Viszont díjazták is, a legrosszabb filmnek járó díjjal. Ehhez nem nagyon tudok mit hozzáfűzni, valóban nincsenek benne nagy színészi alakítások, egy párszor megnéztem a filmet annak idején. A film betétdala, a Too Much szép, ballada.
Az sem volt akármi, amikor Geri Halliwell kilépett az együttesből. Mindenki megdöbbent, hogy mire föl, de ez jól szemléltette, hogy a lányok igen drágán fizették meg a siker árát, ugyanis az köztudott volt, hogy a csapaton belüli viták miatt vált ki. Geri emlékére készítették el a Viva Forever dalból a videoklipet, melyen mivel már nem szerepelhettek mind a öten, ezért ilyen repülő játékbabaként tűntek fel. De már lehetett tudni ekkor, hogy valami megtörik, nem véletlen volt hosszabb szünet az együttes életében. Végül 2000-ben tértek vissza persze négyen a Forever című albumukkal, mely a 4 milliós eladásával igencsak alulmaradt az első kettővel szemben. De minőségben is, ugyanis, a dalok jó része egyhangú lett, nem lehet megkülönböztetni egyiket a másiktól, és nem marad meg az ember fejében. És ha van jogos kritika, akkor a "Holler" dalukban a rap rész tényleg borzasztó lett. Abból kifolyólag sem nagyon érdekelt már az album, hogy eltelt már egy pár év, és azért nekem is formálódott a zenei ízlésem, és mivel a Spice Girls nem hallatott magáról, ezért szépen lassan elmúlt a láz, és az a hatalmas imádat feléjük. Meg én is úgy voltam vele, hogy a Spice Girls csak öten Spice Girls, sehogy máshogy nem azok. Az albumborítón található bilinccsel összekötik egymást téma már annak idején is átlátszó volt számomra negatív értelemben, erőltetett volt, de az eladásokból látszik, hogy sok más embernek (korábbi rajongónak) is nyilvánvaló volt.
Folytatás nem lett, és már a harmadik album előtt is elkezdték egy páran a szólókarrierjüket építeni. Annyi még azért maradt bennem, hogy Geri Halliwell szólókarrierjére figyeljek egy kicsit. A debütáló Look At Me dalát szerettem, meg is kaptam a kislemezét, meg a Schizophonic album meglett kazettán. CD-n most vettem meg 50p-ért. De nem is ér többet, max, hogy a gyűjteményembe tudjam, mert eléggé jellegtelen album. Vannak rajta jó dalok, de az egész album egybe nem alkot egy egészet, és amióta ráálltam a japán zenére, és hozzászoktam, hogy az album önmagában elmesél egy egész történetet, azóta erre nekem külön igényem van. Ezt ettől az albumtól nem kaptam meg, de arra tényleg megért fél fontot, hogy mint emlék, hogy egykoron szerettem volna megszerezni ezt az albumot CD-n, de csak kazettáig jutottam el. De csak ezt az albumot hallgattam meg tőle, a többi már így feledésbe merült részemről. Hallgattam rádióban, de akkor már csak legyintettem rá, hogy ja, ő volt az egykori Spice Girls tag, aki idő előtt kivált a csapatból... Viszont hozzá fűződik az egyik kedvenc remixem:
Miután ugye megvan a kislemez (szerintem otthon még most is megvan, hacsak nem keveredett el valahova. Eladni biztos nem adtam el.), és szerepel rajta ez a remix is, melyet nagyon sokat hallgattam. Igazából nem vagyok híve annak, hogy remixek kerülnek fel egy kislemezre, mert nem látom értelmét, hogy valaki ide-oda forgatja a lemezt, azt majd lesz belőle valami. Az sokkal jobban megadja egy dal hangulatát, ha egy-egy egyedi verziót készítenek belőle, de emlékeztet valamennyire az eredetire, és teljesen új hangulatot és értelmet ad az adott dalnak. Ismét mutogatok Japán felé... De nem, mert most Angliában vagyok, nemcsak fizikailag, hanem most zeneileg is.
Igazából a hatás miatt is azt mondanám mostani szemmel, hogy a Spice Girls iránti rajongásom nem múlt el, csak hibernálódott, mert most is meghallgattam egy párszor az első két albumukat, és ahogy írtam nemrég egy régi kedvencről, hogy olyan furcsa volt hallgatni, a Spice Girls-re ez egyáltalán nem igaz. A Spice-t és a Spiceworld-öt most is olyan jó volt hallgatni, mintha tényleg semmit nem vesztett volna a rajongási szintem az idők során, pedig mennyi víz lefolyt már a Dunán azóta... Örültem az újbóli szerencsének.
Kettes fokozatba érkezett a szórólapozás, ma posztereket osztottam szét boltokban, és megkértem őket, hogy ragasszák ki, vagy tegyék ki vásárlók számára jól látható helyre. Mindenki belement, és most is nagyon jó volt megtapasztalni az emberek kedvességét, közvetlenségét. Itt annyira más minden e téren, nemcsak közvetlenek, hanem van egy alapvető bizalom. Átnézték a posztert, és szimpatikus volt nekik, elfogadtak egyet. Egyvalaki volt, aki 50p-t kért hetente azért, hogy kiragassza a falra. Hát akkor köszönjük szépen... de mégis átvett egyet, és az asztalra tette. Aztán voltunk egy virágboltban, melynek eladója egy idősebb férfi, aki egy időben komolyan foglalkozott marketinggel, és kritikus szemmel nézve mondta, hogy a plakát itt meg ott hibádzik: az időpont rossz, külön mondattal kellett volna a kapcsolattartást kiemelni, és még isten tudja miket mondott, csak lestem, hogy mi ez a kritikus megnyilvánulás. Meg hogy csak a free taster sessions volt írva, de hogy utána mennyi az ára, azt hiányolta. Mondjuk ezt szerintem felesleges kiírni, mert a plakát csak a próbaórákról szól, ha már kritikust játsszunk. Amúgy végig kedvesen mondta, nem volt ezzel semmi baj. Amúgy ezt is élveztem, jó buli volt, ha kell még csinálni, szinte csak néhány mondatába kerül.
Szegény Jaspert holnap viszik ivartalanítani, egy kicsit sajnálom őt. Értem, hogy szabályozni kell a macskák szaporulatát, és hogy ne csavarogjon el csajok után kajtatva, és ne adj isten összeszed valami fertőzést, de akkor is úgy érzem, hogy azért megfosztjuk őt valamitől. Habár vasárnap, amikor hazajöttem a szórólapozásból, olyan kellemetlen macskaszag volt, hogy azonnal kinyitottam a hátsó ajtót, és mondtam, hogy azonnal kasztrálják ezt a macskát, ilyen nincs! Biztos, hogy lesz utóhatása, mert hallom, hogy amikor Lucy-t is elköttették, utána sokáig olyan lehangolt, rosszkedvű volt, Valószínűleg érezte, hogy van ő maga, de valami hiányzik... Valószínű hasonló lesz most is. Mondjuk a harcoskodástól nem féltem, mert Jasper nyugodt jellem, nem nagyon gondolnám róla, hogy nekiállna az utcán harcolni egy másik kandúrral.
Holnap igényelni fogok ilyen "előjogosítvány"-t. Nincs rendes magyar neve, az a lényege, hogy ilyenje bárkinek lehet, aki 17-18 éven felüli, és felügyelet mellett vezethet autót. Ugyanis itt Angliában nincs elméleti oktatás, azt mindenki magának tanulja meg, csak vizsgázni kell menni, és utána lehet gyakorlatot tanulni, vezetni oktató mellett, és megszerezni a végső jogosítványt, mellyel már egyedül is lehet vezetni. Na de nem azért akarok magamnak jogosítványt, hogy az országutak réme legyek, hanem hogy Angliában nyissak egy bankszámlát, ehhez meg valami angol fényképes igazolvány kell, nem fogadják el a magyart. Ugyanis történt az, hogy döbbenettel néztem hó elején, hogy egy testesebb szeletet levágtak a számlámról... Nem tudom ellenőrizni, hogy mi volt, mert ugye a netbankba belépéshez SMS-ben kapunk ellenőrző kódot, és nekik még mindig a magyar, immáron nem létező telefonszámom van nekik megadva. Az a gyanúm, hogy a bank levett valami extra költséget, mert itt használom a kártyát, ezért azt találtam ki, hogy ha jön valami pénz, akkor azonnal átutalom magamnak paypal-on keresztül a leendő angol számlára. Ehhez intézkedek, mert nincs pénzem extra költségeket fizetni.
Ma is voltam szórólapozni, jött újabb adag szórólap, ezeket Liscard-ban osztottam szét. De ma is olyan rossz idő volt, erősebben fújt a szél, úgyhogy nemhogy kabát, de még sapka is kellett, hogy a fülemet védjem... Meg esett is az eső, ezért kabátba rejtve osztogattam egyenként a szórólapokat. Szerencsére nem eredt el annyira, hogy abba kelljen hagyni. Igazából szeretem csinálni, örülök, hogy addig is van elfoglaltságom. Meg szeretem is járni a környéket, örülök, hogy nővéremék olyan helyen laknak, amely tetszik. Ez a Wallasey, Liscard, New Brighton részleg nagyon kellemes. Egyszer isten bizony megnézem a tengerpart azon részét, ahol a szélmalmok vannak.
Mivel közel volt a Liscard-i Shopping Centre, ezért úgy döntöttem, hogy bemegyek az itteni British Heart Foundation-be, és itt is önkénteskedni fogok. Itt egy kisebb bolt van, és már 1-2 hete érlelődött bennem a gondolat, hogy jó lenne egy másikba is menni. Egyrészt, hogy többet dolgozhassak, több munkatapasztalatom legyen, másrészt meg hogy egy kisebb boltot is "lássak", ott is szerezzek tapasztalatokat. Mivel a menedzser nem volt bent vasárnap révén, ezért felírták a nevemet, és a telefonszámomat... illetve a nővéremét adtam meg, mert az enyémet még mindig nem tudom fejből, meg egyébként is jobban járnak, ha vele beszélnek, mivel az üzletek kihangosítóiban nem értem, hogy mit mondanak, gondolom, hogy a telefon is hasonló nehézségeket is okozna, és nem hiszem, hogy ez az a terület, ahol érdemes kísérletezni, 20× visszakérdezni.
Amúgy elgondolkodtam a helyzetemről, és arra jutottam magamban, hogy az önkéntes munkával lényegében meg van oldva a helyzetem, mert ha esetleg úgy alakul, hogy nem jön össze semmi, és hazamegyek valamikor, akkor sem érzem, hogy baj lenne, mert már ezzel is van munkatapasztalatom, mely otthonra is számít gondolom. Ezért is akarok a kisebb boltban is dolgozni, hogy ottani tapasztalatom is legyen.
Meg szétnéztem egy kicsit, és láttam DS játékokat, megnéztem őket, és találtam FIFA 09-et 1 fontért. Igazság szerint érdekelt, hogy miért imádják annyian ezt a szériát amellett, hogy trendi, úgy voltam vele, hogy ez igazán semmi összeg ahhoz, hogy én is részese legyek a fociőrületnek. Meg Dominik is szereti a focis játékokat, és egyszer, amikor mindnyájan voltunk Birkenhead-ben, az ottani CEX-ben kiszúrta a FIFA 12-t 3DS-re 5 fontért, hogy azt szeretné, de azt egyelőre nem vettük meg. De már akkor is úgy voltam vele, hogy igazából magamnak is megvenném. De azért sokat árulkodik a széria "komolyságáról", hogy amint megjelenik az újabb évi játék, az előzőt már mélyen leszállított áron adják, ráadásul alig tud többet az előzőnél. Nem is értem, mi vesz rá egyeseket, hogy teljes áron megvegyék. Itthon kipróbáltam a játékot, nem olyan rossz végülis, el lehet lenni vele. Csak egy gyors, 90 perces meccset játszottam, ami tényleg gyors volt, a mai napig nem értem, hogy miért számol olyan gyorsan a számláló egy-egy focis játéknál. Én Quick Play-be tennék valami gyors játékot, ami lenne mondjuk negyed órás, de a 90 perces játék valóban másfél órás legyen. Beállításaimat nem mindig tudta elfogadni, beállítottam, hogy a Liverpool-i csapattal szeretnék lenni (ha már itt van a környéken), erre behozott valami Everton meccset. Na kösz szépen. Hát akkor játsszunk ezzel. Az alapvető irányítást könnyű volt megszokni., csak hát a gépi játékosok cselesebbek voltak, így a 90 perc alatt 6-0-ra kaptam ki. Megkönnyebbültem, hogy nem 8-1-re, mint a magyar csapat a hollandok ellen, jobb vagyok, mint a magyar válogatott, azért figyelitek. A hangulata megvolt, a közönség énekelt, éljenzett, hasonlók, van narráció is, pont az zavart, hogy volt valami "jelenetváltás", vagy nem tudom, és akkor mást kezdett el mondani, és teljesen más hangsúlyozásban. Azt értem, hogy két különböző felvétel, de miért olyan a vágás, mintha házilag történt volna?
Annyira azért nem árasztanám el magam focis játékokkal, de egy néhányat azért vennék. Meg nem olyan ismeretlen számomra maga a műfaj, hiszen ott van a Super Soccer SNES-re, ami ugyan igencsak vitatható minőségileg, de legalább van. Volt egy, amit kifejezetten szerettem, méghozzá Super Nintendóra az International Superstar Soccer, ez jó focis játék volt. Hangulatos, grafikailag is rendben volt, és könnyen irányítható volt. A World Cup '98-at venném meg Nintendo 64-re, a World Cup 2002-et GameCube-ra, meg esetleg valamelyik FIFA részt Wii-re és 3DS-re, amik hasonló áron vannak, mint amit most vettem. Meg SNES-re ha megtalálnám a fentebb említett játékot, azért adott esetben többet is kiadnék, mert tényleg jó volt.
Ma egy konzol leírására szántam el magam a Mariós oldalon. Eléggé részletesre sikeredett, és még így sem vagyok biztos abban, hogy mindent leírtam, de olvassátok el:
Megy már egy hónapja, ma sikerült lemenni a túlsúlyos tartományból. Nagyon meg voltam döbbenve, amikor a Wii Fit Plus 25,90-es BMI-t mutatott, na mondom, igencsak felszedtem magamra... Ez pontosan 76 kg-ot jelentett. Komolyan mondom, nekem ez az egyik átkom, hogy szeretek enni (finomat, és nem mindig egészségeset), és hízok. És nem tudom, mit tehetnék annak érdekében, hogy lemondjak a hízásról. Most 24,93-as BMI-t mért 72,9 kg-mal, tehát van eredmény, csak néha rossz szétnézni a boltok polcain, hogy lemondással jár, de ha eredményt akarok elérni, akkor meg kell tenni. De talán rá tudok szokni arra, hogy egészségesebben étkezzek. Nővérem egyik barátjának van egy ilyen gyorsétkezdéje, és amikor egyszer fogyókúra közben mentünk, akkor szétnéztem a lehetőségek közül, és halrudakat és salátát kértem. Amúgy nem fogyókúra alatt sült krumplit és hamburgert. Ugye micsoda különbség? Na szóval, a saláta lényegében a paradicsomból és hagymából állt a saláta mellett, és ez megihletett. Tegnap vettem salátakrémet, és itthon kipróbáltam salátával, uborkával, paradicsommal, erre rászórtam a krémet. Hát nem gondoltam volna, hogy van híd az egészséges étkezés és a földi mennyország között. Nagyon ízlett. Hagymát inkább kerülöm, mert utálom órákig a számban érezni, és szinte semmivel nem tudom semlegesíteni. Amúgy szoktam néha kukoricasalátát csinálni magamnak. Egyszerű: Tejföl, majonéz, ketchup, mustár, kukorica. Pontosan erre gondoltam, hogy ezt ki fogom itt is próbálni, csak majonéz helyett salátakrémmel. Meg kukorica helyett halrudacska, tehát halsaláta, ez is nagyon menő.
Megvagyok az angol nyelvvel, csak néha kényes szituációba kerülök. Például, amikor szerdán mentem dolgozni, amikor beírtam volna magam, egyszerre ketten beszéltek hozzám. Miután az egyik "végzett", odafordulok a másikhoz: "What do you want to say to me?" És nem értettem, mire a nevetés. Az volt a gondolatom, hogy ez udvariatlan kifejezési mód egy ilyen szituációban, de hát sajnos nem minden kifejezésmódot ismerek. A másik érdekesség, hogy az a nő, akinek az élettársáé az étkezde, amelyről írtam fentebb ő szokott néha viccelődni velem, mert szereti, hogy milyen megdöbbent, kétségbeesett arcot vágok, azok, amiket mond. Az egyik legérdekesebb tapasztalat, hogy briteknél tényleg nem szokás kimondani, amit gondolnak. Konkrétan most, 1-2 órája történt, hogy itt volt Christofer, és néztünk a TV-ben valami pankráció-szerűséget, igencsak furcsán néztem, hogy mit csinálnak a férfi sportolók, és felnevetett azon, hogy azt mondtam, hogy "Same-sex relationship". Neki tetszik az, hogy egyenesen kimondjuk, amit gondolunk, pontosan úgy mondta, hogy szereti, ahogy használom az angolt. Különben van abban valami, mi magyarok, azért tudjuk az érzelmeinket véleményünket választékosan kifejezni, mert mi azért megmondjuk a dolgokat általában úgy, ahogy vannak. És milyen választékosan tudunk csúnyán beszélni. Az angolok megálltak a shit-nél és a fuck-nál (legalábbis eddig ezt a kettőt hallottam), mi pedig... Ha őszinte akarok lenni, mivel nem értik, hogy mit mondok, ezért gyakran előfordul, hogy vulgárisan fejezem ki magam magyarul. Persze nem konkrét emberekre mondom ezt, mint kibeszélve a "háta mögött", hanem például ha az utcán valami "érdekes" dolgot látok meg, vagy én kerülök furcsa szituációba a többiek tudta nélkül.
Remélem, hogy hétfőn ismét jól leszek, és ismét tudok aktívkodni. Ma nem mentem Kung Fu-ra, kínai nyelvre, inkább itthon pihentem. Talán már alakulgat.
Igaz, hogy a nővéremtől kaptam ezt a munkát, de már ennek is örültem. A Kung Fu iskolában új tanfolyamokat indítanak, ezeket promotáljuk szórólappal. Hétfőn és kedden ezeket osztogattam. Azért kijött most is, hogy rendesek, közvetlenek a britek. Egy rossz szót nem hallottam senkitől, hogy mit osztogatom a szemetet, senki nem kíváncsi rá. Bár az biztos, hogy hétfőn az elején volt rossz érzésem, hogy azért privát területbe lépek be, nem biztos, hogy kéne... Mert ugye itt a házak nagyrésze emeletes, egy kis belépőterülettel. És én már azt is a ház privát területének gondolom, ezért volt szokatlan, de aztán, ahogy láttam, hogy az embereket ez nem zavarja, úgy oldódott ez is. Akik kint voltak, azoktól megkérdeztem, hogy adhatok-e, és volt olyan is, aki kedvesen elutasította, de tényleg senkitől nem hallottam, hogy bárkinek is nem tetszene, amit csinálok. Amúgy kisgyerekeknek (2-5 éves) indítanak Kung Fu tanfolyamokat, valamint különböző jóga tanfolyamok indulnak. Weboldal itt.
Amúgy hétfőn nagyon rossz idő volt, de az, ami már a lélekre is rossz hatással van. Rám is, mert megszoktam, hogy májusban azért már itt-ott utalások vannak a nyár érkezésére, itt meg folyamatosan ősz van. Ha időjárás, akkor gyűlölöm Angliát. És ha ilyen lesz a nyár, én gyalog Magyarországig hazaszaladok. -_- Amúgy pont a mostani Heti Hetesben mondta az egyik új nő, nem tudom a nevét, hogy a brit nők úgy néznek ki - nem idézem pontosan - mint akiket gyurmából kifaragtak, aztán ledobták a földre. Ez nagyon igaz. Tényleg csúnyák a brit nők, és pont azért, mert ritka itt a napsütés. A hangulatot is befolyásolja, viszont, ha komolyabban megmutatja magát a Nap, mert erre is van példa, akkor a magyar májusi meleggel vetekszik az itteni klíma. De a hétfői rossz időnek van utóélete, ugyanis csúnyán megfáztam. Ha hallanátok a hangomat... XD Az orrom szokatlanul gyorsan javul, viszont kicsit lejjebb már nagyobb a baj. Pont azon röhögtem magamban, hogy 1-2 hete néztük a Jóbarátokat, mert az nővérem nagy kedvence, és én is szeretem, ezért be szoktam kapcsolódni, és az a rész ment, ahol Phoebe mindent megtett azért, hogy megfázzon, mert olyan szexi a hangja akkor. Kinyitotta az ablakot, és a vizes haját a szélnek eresztette, szemetet szórt szét a szobában, és ami a legviccesebb, amikor a kávézóban gitározott, és egy nálánál jóval idősebb férfi ment el mellette, aki épp köhögött, csak ennyit mond neki: "Csókolj meg!". Akkor végem volt! Csak ezt most így megélni, és hallani a hangomat. Ez nálam nem tartozik a szexi kategóriába, inkább a viccesbe. Mindegy, amíg nem meg a fülemre, addig nincs nagy baj.
Önkéntes munka jól megy, Kung Fu, Tai Chi felől pedig elvesztettem a lelkesedésemet. Igazság az, hogy részint azért is mentem, hogy bekerüljek valami jó közösségbe, de mind a kettő kifut, mert Kung Fu-n jóformán 6-10 évesek vannak, egy-két 12 éves, és az a pár felnőtt, akik tanársegédi munkát látnak el. A Tai Chi-nál pedig minimum 50 évesek járnak, így nagyon nem sikerült hasonló korú egyénekkel találkozni. Mondjuk, a Tai Chi külön poén, mert azt néha ugyan mutatják egyesével, lépésenként a mozdulatokat, de múlt szombaton az volt, hogy elkezdtük, az eleje még ment, de aztán eljöttek a hibák, majd egyre nagyobb mértékben, majd azon kapom magam, hogy 10 perc múlva sincs vége. Ez így nem megy, ki is szálltam. Hibát hibára halmozok, és végeláthatatlan mozdulatsorozatok... már azt se tudtam, mit csinálok, csak mentem a többiek után. Aztán mondtam magamban, hogy jó, a szórakozást befejeztük. Szoktam egyébként magyarul kommentálni a látottakat, úgysem érti senki. Kung Fu-n, amikor gyerekek mennek egymás után, de szorosan követik egymást, erre mondom, hogy másszatok egymás nyakába, úgy kell! Meg ilyenek. Úgyhogy megvagyok én, nincsenek nagy bajok.
