Kétszeres állásinterjú

Tegnapelőtt is és ma is felutaztam Pestre állásinterjú ügyében. A BKK-nál adtam be a jelentkezésemet, mint jegypénztáros, fel is hívtak, hogy várnak meghallgatásra. Iszonyatosan fellelkesedtem érte, mert nagy esélyt láttam arra, hogy felvesznek. Hétfőn utaztam fel, ekkor csoportos tájékoztatás volt, illetve teszt kitöltés. Matematikai feladványok, személyiségteszt, valamint jogi kérdések, ami úgy nézett ki, hogy kaptunk egy oldalas anyagot, azt át kellett olvasni, és annak alapján 5 kérdésre válaszolni. Két és fél órás volt az egész, mindenről tájékoztattak minket, a munka árnyoldalairól részletesen beszélt a vezető, én azt gondoltam, hogy ennek fényében is vállalható, hiszen minden munkának van negatív oldala. Mindenkit visszahívtak személyes megbeszélésre, én ma 11 órára kaptam időpontot. És elmentem, de szomorúan jöttem el onnan. Két hibát vettem észre magamon: 1. Nincs olyan kiállásom, kisugárzásom, amivel el tudom hitetni az interjúztatókkal, hogy én vagyok a megfelelő ember. 2. Hirtelen jött szituációkra, helyzetekre nem tudok reagálni. Ekkor teljes csend van, majdhogynem nyilvánvalóvá teszem, hogy sarokba vagyok szorítva. És az okát is tudom: Egyfajta pánik uralkodik el rajtam, és ha van hátránya annak, hogy valakinek a jobb agyféltekéje a domináns (mint pl. nekem), akkor ez az. Öntudatlanul hagyom alávetni magam a pillanatnyi érzelmeimnek, és amikor ilyen negatív szituációban vagyok, akkor van bennem egy "most már minden mindegy" gondolat, mert már látták, hogy pánikban vagyok, ezért meg sem próbálom menteni a helyzetet, azt várom, hogy ők szóljanak valamit... Úgyhogy örültem a szerencsének.

Bagszi legalább felvidított egy kicsit, örültem a találkozásnak. Elkísért a Play Maniába, én itt kinéztem magamnak egy játékot a weblapjukon, azt vettem meg. A 1080° Avalanche GameCube-ra. Mivel tetszett a Nintendo 64-es rész, kíváncsi voltam erre is. Még olcsóbb is volt, mint ahogy meghirdették, úgyhogy kiváltképp örültem neki. Valószínűleg kijelenthető, hogy a Play Mania lesz a Game Park eszmei utódja, mivel új és retro játékok mind elérhető áron vannak. Super Mario 3D World 10.000 forintért... Hát kérem szépen, ide kell járni. Szép állapotú dobozos Nintendo 64 controller is kapható, úgyhogy jó sok pénzt lehetne otthagyni. Van már 4 db. N64 controllerem ugye, csak hát nincs doboz. Szinte múzeumot csinálhatnék, már most is, de ha meglenne minden, amit szeretnék, az de szép lenne. GameCube játékok között kinéztem még magamnak a WaveRace: Blue Storm, és a Magical Mirror: Starring Mouse játékokat. A Miki egeres játék összeköthető a Game Boy Advance-es Magical Quest: Starring Mickey & Minnie játékkal, ami nagy kedvencem SNES-re, ez önmagában elég indok arra, hogy amint lehetőségem lesz, megvegyem, igaz még nincs meg a GBA játék. Na az még nagy hiánycikk nálam. Csak én vásároltam az üzletben, aztán mentünk is a postára, hogy feladjam Spartacusnak a cserejátékot és a dobozokat. SNES-es Double Dragon-t kap 3DS-es F1 2011 játékért. A kíváncsiság vitt bele a cserébe, mert egyszer játszottam az N64-es F-1 World Grand Prix-vel, az viszonylag jó, hát úgy voltam vele, hogy kipróbálom. Ha nagyon nem lesz jó, legfeljebb eladom. A Double Dragon meg elég jó játék egyébként csak annyira nem inspirált arra, hogy újra játsszak vele. Ilyen utcai verekedős téma, amikor régen játszottam vele, azt élveztem benne a legjobban, hogy a társamat is agyonverhetem.

Elsétáltunk még a WestEnd-be, elkísértem egy darabig, ő találkozott ott egy sráccal, aki ilyen internetes TV-t csinál, nem tudom pontosan. De a lényeg az, hogy nagyon fellelkesedett azért, mert bagszinak kapcsolatai vannak Pokémon találkozó által (de hisz azt ő csinálja...) 3DS Hungary, Insert Coin, MAT-os rendezvények, ugyanis ők most pont ilyen közösségépítő találkozókból csinálnak videókat, műsorokat, és hirtelen lett sok anyag. Én meg mentem a vonathoz, a 14:10-es kötött pályás járattal jöttem haza. Most vittem a laptopot is, mert az odaúton megnéztem a Korona hercegének a ma TV-ben leadott részét (ezt már pont nem láttam korábban gépen), meg a Játék határok nélkül kapcsán vannak komolyabb terveim: Dokumentálni fogom az egyes részeket, ezt kezdtem el csinálni. Meg németeztem, készülök a nyelvvizsgára. Örültem Narumi mostani ötletének, hogy beszélgessünk Skype-on németül, ő is frissíteni akarja a tudását.

Itthon kipróbáltam a 1080° Avalanche-et, majdhogynem nem akartam hinni a saját szememnek. Minden tekintetben jobb a Nintendo 64-es elődjénél, grafikailag ne is hasonlítsuk, mert az hülyeség, de sokkal hangulatosabb és több lehetőség van benne, a zenék is sokkal dinamikusabbak. Érdekes a N64-es játékhoz az a Kenta Nagata szerezte a zenét, aki a Mario Kart 64-hez is. Ehhez képest eléggé úgy hangzik, mintha ismert számokat vittek volna át a játékba. Annak idején több PlayStation játéknak is ismert zenéje volt, és tényleg azt hittem, hogy a 1080° Snowboarding-ban is ilyenek szólnak, meg is lepett, hogy ezt kazettán meg tudták oldani, mert elvileg nagyobb zenéket nem lehet N64-re írni a memóriakorlátok miatt. Mint ahogy kiderült, valóban nem, de így is jó zenéket kapott. Viszont a 1080° Avalanche leírásában listázva van, hogy a zenéket ki adja elő, és melyik lemezen hallhatóak. Első hallásra annyira tetszett, hogy mondtam magamban, hogy na csak legyen belőlük karaoke verzió. Utána is néztem, egyelőre nem találtam, és gyanítom, hogy nem is fogok, mert amerikai és kanadai előadók dalai vannak a játékban, bár ez önmagában nem kizáró ok, hiszen több nyugati előadó is kiadta dalainak karaoke verzióját is, de nem úgy tűnik, hogy ezeknek a daloknak van. A GameCube folytatás elsősorban hangulat terén domborít nagyot. El is gondolkodtam azon, hogy ez lenne a generációváltás értelme, hogy jobb technikai lehetőségekkel még többet hozzanak ki a játékból, ez itt maximálisan sikerült. Aztán kiderül, hogy ez a lelkesedés hosszútávon is megmarad-e. Mondjuk ettől nem fogok hódeszkázni, effektíve nem az én stílusom ezt a sport, másrészt meg nem szeretnék téli sportokat kipróbálni, veszélyesnek tartom őket, mivel az döntő többségében hegyről lefele jövet történik. Nem is értem, hogy a síugrás hogy megy, mert laikusként azt látom, hogy magasról ugranak, de biztos, hogy megvan a technikája, hogy úgy érnek földet, hogy semmi bajuk ne essen.

Visszatérve az állásinterjúra, előfordult már, hogy valami pánikszerűség rám tört, de hogy ennyire, ez eddig nem volt jellemző, ahogy visszagondolom. Ha kitalálom rá a "gyógymódot", és a gyakorlatba is tudom alkalmazni, akkor viszont nem volt hiába ez a nap.

Érdekességek a koreai történelemből

Valaki rákeresett a blogomban Szundzso koreai királyra, és mivel én sem tudok róla sokat, ezért úgy döntöttem, hogy utánanézek. Hát, ha lenne folytatása a Korona Hercege sorozatnak, akkor igencsak lehangoló lenne a történet Csongdzso király halála után. Szundzso, Csongdzso király fia, 1800-1834 között uralkodott. Lényegében az ő uralkodása egyfajta vízválasztó Korea történelmében, a XIX. századot a hanyatlás korszakának lehetne nevezni. Szundzso király jó uralkodója akart lenni népének, meg akarta reformálni a politikát, de minden rosszul sült el. Az elégedetlenség és a korrupció ezekben az időkben nőtt, és ki lehet jelenteni, hogy a Csoszon dinasztia tekintélye szépen lassan romlani kezdett. Viszont érdekes, hogy a szálak még Jongdzso királyhoz vezetnek vissza, pontosabban az ő második feleségéhez. Az ekkor már idős király felismerte felesége hatalomvágyát és ártó szándékait, ezt figyelemmel kísérhetjük a Korona Hercegében. Végrendeletében engedélyt adott unokájának, Csongdzso királynak, hogy kivégeztesse második feleségét, ám az utód nem él ezzel a lehetőséggel. Ennek következménye lesz az, hogy a királyné, ha rövid időre is, de Korea egyeduralkodója lesz. Ezzel teljesült az, amiért egész életében küzdött. A királyné ugyanis még Csongdzso királyt is túlélte, és fia, Szundzso király lép a trónra, aki apja halálakor még csak 10 éves volt, így már uralkodásának kezdete sem indul fényesen. A leendő király zsenge korára való tekintettel a királyné intézett minden állami ügyet, gyakorlatilag ki lehet jelenteni, hogy királynő lesz belőle, viszont őt nem tartják valódi uralkodónak, mivel nem "törvényesen" lett az ország vezetője. Meg nem is uralkodhatott sokáig, 1805-ben hal meg. És milyen érdekes, a királynő halála után Jongdzso király sírhelyét áthelyezik, és második felesége mellé temetik el. És sajnos Szundzso király utódai sem tudják felvirágoztatni Koreát. Unokája (miután fia 21 évesen halt meg, a király túlélte őt), Hondzso király még a nagyapjánál is fiatalabban, 8 évesen lett uralkodó, viszont mivel ő is igen fiatalon, szintén 21 évesen halt meg, ezért lényegében a nagyanyja, Szundzso király felesége végezte helyette az állam ügyeit. Ő kétszer volt Korea kormányzója, egyszer unokájának uralkodása elején, majd halála után.

A másik ok, mely miatt Korea hanyatlott, az az Andong Kim klán folyamatos erősödése. Ők "szolgáltatták" a királynékat, ezzel megerősödött a hatalmuk. Céljuk viszont egyáltalán nem az, hogy szolgálják a népet, hanem, hogy hatalmuk legyen. 1849-ben halt meg Hondzso király, ezekben az időkben a korrupció hatalmas méreteket öltött, és egyik lázadás követte a másikat. De ezek egyáltalán nem érdekelték a klánt. Mivel a király fiatalon halt meg, így nem született utódja. Ez kapóra jött a klánnak, így az utódról ők gondoskodtak. Hogy látszólag a családi vonal ne szakadjon meg teljesen, ezért Jongdzso király egy távoli rokonát nevezték ki királynak, aki Csoldzsong néven uralkodott 1849-1863 között. Látszott, hogy köznépből választották ki, semmit nem tudott a királyi protokollról, és akkor ne is beszéljünk arról, hogy se írni, se olvasni nem tudott. Így gondolom nem kell magyarázni, hogy tudták befolyásolni a királyt. 1863 után már csak egy uralkodója volt a Csoszon dinasztiának: Kodzsong király. Az ő uralkodása alatt szűnt meg a Csoszon dinasztia 1897-ben, aztán császárként uralkodott az 1907-es haláláig.

Találtam egy angol nyelvű blogot, mely a Csoszon dinasztia korában játszódó történelmi sorozatokat elemzi és összeveti a valós történésekkel. Az írója egy Koreában élő egyén (nem tudom, hogy fiú-e vagy lány) ahogy kikövetkeztettem, egyetemi tanulmányokat folytat. És valami hihetetlen mélységig ismeri a dinasztia történelmét. Meglátogatta és képekkel is megörökítette a koreai királyok sírhelyeit. Érdemes megnézni a képeket Szukdzsong király és Dzsang Hee Bin sírhelyéről, látnivalónak sem utolsó. Megint érdekes, hogy ki mellé temettek el királyt. Akik nézték a Királyi ház titkait, azok tudják, hogy Dzsang úrnő volt az, aki mindent megtett a hatalmának szilárdítása érdekében, még a legnagyobb kegyetlenségektől sem riadt vissza. Azt még nem tudom, hogy ezek mind valóban így történtek-e, de az biztos, hogy a fia tényleg beteges volt, és külső orvost fogadott fel, hogy ne tudódjon ki a betegsége. De hát sajnos kiderült, és a sorozat szerint a király emellett a hatalomvágya miatt elkövetett bűnök miatt is kivégeztette Dzsang úrnőt. Állítólag a fia gyógyítási módja is súlyos bűnnek számított.

A másik érdekesség, hogy Szuk-bin Choe (vagyis Dong Yi) sírhelye teljesen máshol van. De ami még furcsább, hogy elmondások szerint nagyon kevés feljegyzés van Dong Yi-ról. Ehhez képest egy teljes sorozatot szántak neki... Azért írtak róla keveset, mert nem nemesi származású, csak róluk írtak sokat. Van benne valami, ugyanis az egyik Dong Yi-ról szóló post alatt már arról is viták vannak, valóban Dong Yi volt neve, vagy igazából nem ismert, hogy milyen néven született. A szóban forgó postban részletes elemzés olvasható arról, hogy Szukdzsong király és Dong Yi között valóban volt-e szerelmi kapcsolat. Miután kevés feljegyzés van Szuk-bin-ról, ezért konklúzióként fikciónak írja a kapcsolatot, de valójában senki nem tudja, hogy mi történt. Az angol wikipedia szerint igaz a szerelmi történet, és ahhoz képest, hogy alig maradt fent róla bármi, nagyon részletes élettörténet olvasható róla. Most így elgondolkodva, inkább én is azon a véleményen vagyok, hogy igaz volt ez a szerelem, mert amikor Dong Yi 1718-ban meghalt, akkor Szukdzsong király lényegében már ekkor átadta az uralkodási jogot idősebb fiának, de hivatalosan csak 2 év múlva, a király halálakor lett uralkodó. De igazából nehéz eldönteni, hogy mi az igazság, hiszen logikusnak hangzik, hogy egy köznépből származó ágyasról miért írnának sokat? Ugyanakkor meg miért szántak volna egy teljes történelmi sorozatot egy olyan kapcsolatról, melyet a fantázia szült?

Még egy érdekességet olvastam a blogban. Valaki kíváncsi volt arra, hogy nézett ki Szukdzsong király valójában, és szeretne egy portrét látni róla. Szánt rá egy posztot, utánanézett, nagyon kevés királyról maradt fenn kép, ugyanis a XX. századi háborúk alatt a festmények nagy része megsemmisült, és a kevés fennmaradt kép közül is néhány megsérült, megégett. Úgy tűnik Jongdzso királyról két kép is fennmaradt, most láttam először fiatalkori képet róla, mint Joning herceg.

A tervek szerint idén kezdik el teljes körűen angol nyelvre lefordítani a Csoszon dinasztia-béli emlékiratokat. 500 milliárd Koreai Won-os költségvetésű, és a tervek szerint 2033-ra lesznek kész a fordítással teljesen. Megmondom őszintén, meglepett, hogy ehhez 19 év kell, vajon hány könyvtárnyi írásos emlék maradt fenn? Mindenesetre a sorozatok sokkal jobbak, mint a történelem könyvek. Élővé teszik a történetet, és olyan érzetet ad, mintha nem is lenne távoli a múlt, és én magam is részese vagyok az eseményeknek.

Ismét 120 csillag a Super Mario 64-ben!

Negyedjére is sikerült végigjátszani 100%-ra a Super Mario 64-et. Eredetileg úgy voltam vele, hogy a tegnapi lemaradásomat akartam behozni (tehát ismét eljutni 117-ig), de annyira belelendültem, hogy akkor már úgy voltam vele, hogy legyen meg az egész. Most nagyon jól ment a játék, a Tick Tock Clock-ban is csak egyszer haltam meg. Hát így, hogy tudtam, hogy mely sárga "!" kockákban van érme, azért sokkal könnyebb volt! És a negyedik csillag (mely a legmagasabban van) megszerzése sem volt nehéz. Ezután mentem Bowser kastélyába, ahol a 8 piros érme megszerzése után jár csillag. A nagyjára emlékeztem, hogy hol van, egyet felejtettem el totálisan. De annyira, hogy erre - szégyen, nem szégyen - YouTube videót néztem meg. Az a fizikai fájdalom, amit akkor éreztem. -_- Ahogy előjöttek az emlékek, hogy tényleg ott van eldugva, hogy még utalás sincs arra, hogy ott van... A többit viszonylag könnyű megtalálni, elérni. A végső harc Bowserrel pedig ennyi gyakorlat után már igazán könnyű, bár azért egyszer-egyszer megakadtam, meg újrakezdtem. Az időzítés, hogy mikor kell a elengedni Bowser farkát, hogy a bombához érjen, még most sem megy tökéletesen.

Különben van egy módszer, hogyan lehet ilyen 10 másodperc alatt kivégezni: Át kell ugrani Bowser hátsó részére, azonnal elkapni a farkát, neki az első bombának, amit meglátunk. Ha felrobban, akkor szeretett főellenségünk mindig középre tér vissza, és mivel még fetreng egy pár másodpercig, ezért nincs más dolgunk, mint ismét megragadni a farkát, meg harmadjára is, és kész is. Meg persze bombának ereszteni. Tudni kell, hogy ha egyszer is eltévesztjük, és Bowser a szakadékba esik, vége a dalnak, ugyanis a pálya szélére ugrik vissza. De amúgy én nem szeretek ilyet csinálni, mert elvész a játék "lelke". Ha túl könnyen végzem ki, akkor egyáltalán nincs meg az a "final battle"-érzet. Így is könnyű legyűrni, ne rontsunk a helyzeten. Az ending zene viszont továbbra is az összes Mario játék közül a legszebb ending theme, amit eddig hallottam.

Itt már 117 csillagnál jártam, és úgy voltam vele, hogy próbáljuk meg a legkeményebb küldetést, a Wing Mario over the Rainbow-t megcsinálni, hátha menni fog. Hihetetlen aprólékos, és körültekintő játékkal elsőre sikerült. Csak azzal méláztam el az időt, hogy a szürke felhőnél próbáltam megszerezni a piros érmét (itt is piros érméket kell gyűjteni) úgy, hogy ágyúval közvetlen odalőttem magam. Aztán jöttem rá, hogy hát ennél van egy könnyebb módozat, ugyanis legfelül van egy felhő, melyen két piros érme van. Hát akkor már logikusabb odarepülni, majd onnan a szürke felhőn át megszerezni a piros érmét. Hát így elsőre sikerült. 118 csillag

Az utolsó kettő a Rainbow Ride pályán volt. Az egyik az utolsó csillag küldetése, a "Somewhere over the Rainbow". Mindig ezt hagyom utoljára, mert ez egy szép dal címe, ami kifejezetten ilyen vége-hangulatú. A másik pedig a 100 érme összegyűjtése. Egyszerre terveztem, de ügyetlenségem végül 2 részre szakította a küldetést. A 100 érmét a legcélszerűbb úgy elkezdeni, hogy a labirintusban megszerezzük a 6 kék érmét, hiszen darabja 5 érmét ér. És gondolom, mondanom sem kell, hogy utolsó pálya révén, itt a legnehezebb összevadászni őket. Falról falra ugrásban jelesre kell vizsgázni, mivel jó sokat kell abból csinálni. Mivel összesen 146 érme van a pályán, ezért a 6 kék érme nélkül is meg lehet szerezni a 100 érmét, de nyilván sokkal könnyebb dolgunk van, ha ezt a nehézséget bevállaljuk. Sikerült is összegyűjteni a kék érméket, a 8 piros érme pedig már gyerekjáték. Ezután érdemes arra menni, amerre a negyedik és az ötödik csillag van, ugyanis innen vissza lehet fordulni. Itt lett meg a 100 érme. A csillag megszerzése után kicsit meglódult a bátorságom, és olyan helyre próbáltam ugrani, amit nem lehet elérni. Meg is lett az eredménye... De ez már tényleg mindegy volt, az a lényeg, hogy 119 csillagnál álltam már. A forgó platformok után azonnal lehetett menni a szőnyeghez, mely az összes többi csillaghoz elvezet. Innen már nem lehet visszafordulni, mert akkora lyuk tátong, hogy sehogy nem lehet visszaugrani. És itt is jobbra kellene menni (a 2. csillag felé), ott több érme van, onnan aztán végképp nem lehet visszatalálni a bal oldali szőnyeghez, mely az utolsó csillaghoz vezet el. Innen hajón levő ágyúról át kell lőni magunkat a szivárványon át a körplatformra, melynek sárga "!" kockájában bújik meg a 120. csillag.

És kész a játék. De a mókának még nincs vége, ugyanis tartogat még meglepetést a játék.

Milyen változásokat rejt a játék a 120 csillag megszerzése után?

• A kastély udvarában eddig ráccsal el volt zárva egy ágyúnyílás. Ez most megnyílt. Ezzel lőjük fel magunkat a kastély tetejére, ahol találkozunk Yoshi-val, és ő 100 élettel ajándékoz meg minket.
• A hármasugráskor a harmadik ugrásnál Mario csillagokat "hagy" maga után. (Nem tudtam ezt értelmesebben kifejezni) Ezt is Yoshitól kapjuk. Miután beszélgettünk Yoshival, és megadja a járandóságunkat, elhagyja a terepet. A 100 életet és a hármasugrás képességét elveszítjük, ha újraindítjuk a játékot, de Yoshi visszatér, úgyhogy visszaszerezhetjük tőle.
• A pingvin, akivel a Cool Cool Mountain pályán versenyeztünk a csúszdán, meghízott. Szabadkozik is, hogy hát régen nem hívják ki versenyre, így elvesztette a formáját. Elhisszük neki.
• A Bowser-t 120 csillag után győzzük le, akkor gyalázza az alattvalóit, hogy arra sem voltak képesek, hogy megállítsanak minket, ugyanakkor gratulál nekünk a kemény munkánkért.

Nem nagy dolgok, de itt sokkal fontosabb dolgok vannak ennél. A 120. csillag után azt éreztem, egy igazi, fantasztikus kalandban volt részem, melyet a nehézségek sem törtek meg. Ezt nagyon kevés játék adja meg, ezért szeretem nagyon a Super Mario 64-et. Ezt a fantasztikus kalandot bármikor újraélném, mint ahogy erre lehetőség is lesz, ugyanis miközben játszottam a N64-es változattal, többször eszembe jutott a Super Mario 64 DS. Na ez nincs végigjátszva. Elgondolkodtam azon, hogy milyen jó lenne DS-en is végre végigvinni. Rengeteg extrát tartalmaz a játék, már önmagában azok fantasztikusak, hogy 120 csillag helyett 150 van, és Mario mellett játszható karakter lett Luigi, Wario és Yoshi. Yoshival kezdjük az egész játékot. vele kell Mariót kiszabadítani, majd Luigi-t és végül Wariót. A sok pozitívum mellett egy negatívum: A irányítás tragikus. Annyira hiányzik az analóg kar, ugyanis a Control Pad-dal karakterünk csak lassan megy, külön kell nyomni az Y-gombot, hogy normális sebességben vágtassanak karaktereink, és elég kényelmetlen egyszerre két gombot nyomni, ha például ugrani, vagy támadni kell. Egyébként amikor először játszottam, akkor 89 csillagnál hagytam abba, emlékszem, egy küldetésnél (talán a Dire Dire Docks-ban a piros érmék összegyűjtése) olyan problémás volt, hogy ott feladtam. Mellesleg 2006-ban karácsonyra kaptam meg a játékot, a Nintendo DS-sel együtt.

Hogy micsoda élmény volt nekem a Game & Watch dizájnú DS-sel először játszani... Szerettem a DS-t, már akkor láttam benne fantáziát, amikor csak olvastam az ismertetőt az 576 Konzolban. De hogy milyen előtörténete volt, azt mindenképp el kell meséljem. 2005-ben, amikor érettségiztem, akkor összejött némi pénz, és igencsak gondolkodtam azon, hogy GameCube-ot, vagy DS-t vegyek. Márciusban jelent meg az új kézikonzol, és ha jól tekerem vissza az emlékképeket, akkor 46.990 forint volt csak maga a konzol. Májusban lehetőségem lett volna rá, hogy megvegyem, a Tescóban nézegettem az unokatestvéremmel, akivel sokat játszottunk együtt régen. Nem volt semmi, amit akkor csináltam. Konkrétan 1 órát álltam a konzol előtt, nézegettem, próbálgattam (megengedték), most megvegyem? Unokatestvérem (nem szeretem ilyen "uncsitesónak" becézni, mert nagyon idiótán hangzik. Inkább az egyik Holló Színházas poént hozom fel: Unok a testvéremmel beszélgetni) már nagyon ideges volt, aztán nem vettem meg. Különben érdekes, nemrég felelevenítettük ezt a történetet, és ő mondta nekem, hogy valami videokazettát akartam venni, és azon töprengtem olyan sokat. Valami rémlett, ahogy mondta, de ez totál kiesett. Csak az maradt meg bennem, hogy bámulom, próbálgatom a DS-t, és azt gondoltam, hogy emiatt időztünk ott olyan sokat. A lényeg az, hogy a GameCube mellett döntöttem. Ami részint jó volt, mert tudtunk ketten játszani (alapból két controllert kaptam hozzá), ugyanakkor meg annak idején rettenetesen utáltam, mert szörnyűnek tartottam a Mario játékok folytatásait (Mario Kart, Mario Party 5, de ezeket már kielemeztem korábban). A DS igazából 2006 nyarán volt rám nagy hatással, amikor az egyik akkori Nintendós barátnál, ismerősnél - már régóta nem tartjuk a kapcsolatot - kipróbáltam a kézikonzolt, és azonnal ráéreztem az ízére, nagyon bejött a hangulata. Milyen érdekes, hogy az a New Super Mario Bros. szerettette meg velem a DS-t, amelyet az előző postban úgy "dicsértem". A hangulatba a Mario Kart DS csak még jobban besegített, ekkor már nem volt kérdés, hogy kell nekem is egy, végül akkor karácsonyra kaphattam egyet.

Ahol véget ér a játék, ott kezdődik az igazi kaland. Gyerünk hát a Super Mario 64 DS, mely csak még jobbá teszi a sorozatot! Különben lett volna folytatása a Super Mario 64-nek, Super Mario 64 2 címen, ami Nintendo 64DD-re jelent volna meg. A Nintendo 64DD (Disk Drive) lett volna az első optikai meghajtós konzol, de csak Japánban jelent meg, ugyanis ott akkora bukás volt, hogy inkább nem kockáztattak azzal, hogy világszerte piacra dobják. A szigetországban csak 15.000 példányt adtak el belőle... Pedig még az 576 Konzolban is lehetett olvasni róla annak idején, és ha sikeres lett volna, akkor másképp alakult volt a Nintendo sorsa. Szerintem akkor később jelent volna meg a GameCube, ha befut a módosított N64. Igazából a N64DD nem egy konzol, hanem egy kiegészítő, amit a konzol alá lehet szerelni, és lett volna egy CD-s Nintendo 64-ünk. Mekkora buli lett volna már. A bukás után 2000 elején szinte azonnal bejelentették a következő generációs konzolt Project Dolphin néven. Ugyanis ekkor a Nintendo Dolphin nevet kapta a kockakonzol. Nekem tetszett annak idején a név, a tengert juttatta eszembe, ahol barátságos delfinek úsztak, így az akkor még jövőbeni konzol is olyan érzetet adott, hogy biztosan szép külseje lesz, olyan játékokkal, melyek magukkal sodornak. Arra nem emlékszem, hogy valaha láttam-e képet a prototípus konzolról, de ennek fényében illúzióromboló volt a "kockahatás", de később remekül kompenzálta az akkori életérzés. Nagyon eltértem az eredeti témától. Szóval Super Mario 64 2. Erről semmi nem maradt fenn. Egy pálya volt készen, amikor törölték a játékot, elvileg Luigi is játszható karakter lett volna, és akár ketten is játszhattuk volna. Ketten ugyan nem játszhatjuk a játék DS-es változatát, de sokan tudni vélik, hogy amit töröltek a Super Mario 64 folytatásaként szánt játékban, abból néhány elemet betettek a DS-es remake-be. Azt már soha nem fogjuk megtudni, hogy igaz-e vagy sem, de nem alaptalan tézis, mert olyan újdonságokat tartalmaz a kézikonzolos változat, hogy ha új pályák és küldetések lettek volna a játékban, akkor lazán lehetne Super Mario 64 2.

Nem gondoltam volna, hogy ilyen hosszan fogok írni. Majd holnap reggel olvasom át a postot, addig nézzétek el, ha van benne elgépelés. Amúgy a fent látható Super Mario 64 Spieleberater is segítségemre volt a végigjátszásban.

Tik-tak trauma

Ha a németek átneveznek valamit egy játékban - legyen az pálya vagy ellenség - azt nem nagy fantáziával teszik. Sokszor elég egyszerű neveket adnak bizonyos játékelemeknek, de annyira tetszett, hogy a Super Mario 64 Tick Tock Clock pályájának Tick Tack Trauma nevet adták, hogy úgy döntöttem, hogy ez lesz ennek a post-nak a címe. Nagyon is idevág, mert nagyon sokat szenvedtem ezen a pályán tegnap. Megpróbáltam összeszedni a 100 érmét, rettenetesen nehéz. Hiába ismerem a játékot, hiába írtam az elején, hogy túl könnyű, van egy pár küldetés, ami még most is nagyon megizzaszt.

Ráadásul van egy dolog, amit csak most vettem észre, utána is néztem, és nem sokan írtak erről. Azt eddig is tudtam, hogy ha egészkor megyünk a pályába, akkor a szerkezet megáll. Gondolom, mondanom sem kell, hogy mennyivel könnyebb így a játék. Viszont nem lehet így mindegyik csillagot megszerezni, ugyanis a magasabb szintek közötti szintkülönbségsek olyan nagyok, hogy muszáj a pályaelemeknek mozogjanak, msáképp nem érjük el a magasan levő csillagokat. De hogy váltakozó sebességben mozogjon az óra, az meglepett. Attól függ, mikor lépünk be a pályára:

• Egészkor: A szerkezet megáll
• Negyedkor: A szerkezet lassan mozog
• Félkor: A szerkezet váltakozó sebességben, össze-vissza mozog
• Háromnegyedkor: A szerkezet gyorsan mozog

Félkor tegnap először és egyúttal utoljára mentem. Kiszámíthatatlanul mozog minden. Például az inga gyorsan átleng a másik oldalra, megáll, ott marad egy kicsit, majd váratlanul gyorsan visszaleng. A forgó lift egyszer az egyik irányba forog, majd gondol egyet, és elindul visszafelé. Az összes többi pályaelem hasonló elven mozog. Hasonlóképpen jogos lehet a felvetés, hogy ha már tudjuk, hogy gyorsan jár az óra, akkor ki lenne az, aki 3/4-kor menne be? Pedig a harmadik csillag megszerzésekor kifejezetten előnyös, ha gyorsan múlik az idő, ugyanis a másodperc mutatón kell utazni, hogy elérjük a csillagot. Viszont csak egy szűk platformról lehet elérni, így ha épp nincs ott, akkor meg kell várni, mire újra odaér. Ha pedig gyorsan jár, akkor nem kell annyit várni, és gyorsan oda lehet érni. Addig a platformig eljutni pedig nem nehéz. Annyira nem nehéz egyébként a pálya, csak a negyedik és ötödik csillagok megszerzése kalandos, mert azok vannak legfelül, és ott úgy van az út, hogy éppen át lehet ugrani a szakadékot. Sikertelen kísérlet esetén szinteket zuhanunk, és újra kezdhetjük. Én annyiszor zuhantam le tegnap, hogy Mario csontja már nem ripityára, hanem porrá tört volna, ha nem lenne a szív.

Tériszonyosok számára talán kicsit kellemetlen lehet látni videojáték karaktereket több szintet zuhanni. A Zelda Ocarina of Time volt számomra hasonló élmény, amikor a Fire Temple-ben Link az 5. emeletről az 1. emeletre zuhant le. Ez azt hiszem, kétszer történt meg, és akkor annyira beleéltem magam abba, hogy milyen lehet ilyen magasról földet érni, hogy szinte elfelejtettem, hogy szinte az egész pályát elölről kellett kezdeni.

Tegnap már nem is volt téma, annyiszor estem le, és így is lett vége, hogy már nem tudtam "padlót fogni", így kiestem a pályáról. Már nem is zavart, inkább az idegesített, hogy volt néhány sárga "!" kocka, amiben érméket reméltem, "csak" életgomba volt. Amikor már 86 érmém volt, és reméltem, hogy közelebb kerülök a 100-hoz, akkor nem lelkesedek azért, ha már lapul benne, főleg, ha azért estem le sokszor, mert szinte elérhetetlen helyen van. Ennyire még soha nem "nem örültem" (miért kell a magyarnak kétszer tagadni? -_-) egy életgombának, mint most. Most már emlékszem, hogy melyik kockában mi lapul, és célirányosan megyek előre, remélem, hogy ma nagyobb sikert fogok aratni. Tegnap 113 csillagról indultam, és azzal a reménnyel, hogy 117-tel tudom zárni, ehhez képest csak egyet sikerült szerezni, így 114 lett. És a legeslegkeményebb küldetésen (Wing Mario over the rainbow) még nem is vagyok túl. Na ahhoz kell még külön idegrendszer.

Más. Mindig elfelejtettem írni, de most már csak azért is, mert valamennyire témába vág: Szilveszterkor még a New Super Mario Bros. Wii-vel játszottunk. De nem sokáig, mert elég gyorsan ráuntunk, és váltottunk. Pedig négyen játszottuk... az ember teljes játékélményt remél, azt teljesen mást kap. Nemrég megírtam a Super Mario Bros. 3 tesztet a 3DS Hungary-re, mivel nemrég jelent meg 3DS Virtual Console-ra. Beleírtam a tesztbe is, ami most tudatosodott bennem véglegesen (bár korábban is sejtettem), hogy egy játék, akkor lesz IGAZI játék, ha évek múltán, hosszú távon is szórakoztat. A New Super Mario Bros. széria meg pont itt vérzik el, nem érzem azt, hogy évek után is élmény játszani velük. Már a DS-es debütáló címre is igaz ez. Egyszer végigjátszottam, akkor nagyon jó volt, még a hangulata is nagyon tetszett, aztán amikor elővettem másodjára, egy kicsit játszottam vele, aztán egyáltalán nem inspirált további játékra. Nincs meg bennük az a valódi élmény, amitől egy játékot több év után is elővenném, ugyanez igaz a Wii-s változatra, pedig azt első végigjátszásra jobban élveztem, mint a DS-es változatot. Aztán, hogy a New Super Mario Bros. 2 ökörségeit a Nintendo teljes áron akarja eladni, azt már végképp nem tudtam lenyelni. Van egy hangulata, ami miatt azt mondanám rá, hogy 6-7000 forintot kiadnék érte, de hogy 6 óra alatt végigjátszható, azért nem fizetek 12-13.000 forintot. Aztán a Wii U-s változattal még nem játszottam (illetve az AnimeConon egy keveset), de azt látom, hogy az sem más, mint a Wii-s NSMB HD-ban. Az alapok megvoltak a DS-es játékból, és azon nem sokat csiszoltak. Pedig régen a Super Mario Bros.-hármas és a Super Mario World mennyi újdonságot tartalmazott. Részint az adta a játékok varázsát, hogy fejest mertek ugrani a készítők az ismeretlenbe, és olyan elemeket raktak be a játékokba, amiket korábban még senki. Ezek bejöttek, imádtuk, faltuk a Nintendo játékokat.

Azt azért fontosnak tartom közölni, hogy ezek mind csak a New Super Mario Bros. szériával összevetve igazak. A Super Mario Galaxy duó "árnyalja" (inkább derűsebbé teszi) a negatív képet, és szerencsére nem mondható el teljes mértékben a cégről, hogy a Nintendo DS és Wii őrült sikere kényelmessé tette őket, de a mostani fejemmel azt mondom, hogy a New Super Mario Bros. sorozatot eltolták, lényegében azzal, hogy kevés újdonság van az újabb részben, és nincs meg az az érzet, hogy újra végigjátsszam. Pedig az alapötlet nagyon jó. Visszatérve a pozitívumokra, a Super Mario 3D Land jobb összképet ad, jobban benne van, hogy többször elővegyem, és változatosabb is. A nehezített Special World csak lendített a minőségen. Negatívum csak az, hogy rövidek a pályák. Ennek fényképben én is remélem, hogy a Super Mario 3D World is hasonlóan jobb, de úgy tűnik, hogy túlságosan nem lendítette fel a Wii U eladásait. Jobbak voltak decemberben az eladási mutatók, de majd most fog januárban kiderülni, hogy az valóban a játéknak volt köszönhető, vagy mert karácsonyi időszak volt? És a nagy vízválasztó csak most jön a Mario Kart 8-cal és az új Smash Bros.-szal. Nagy terhet visel (mintha élő személyek lennének) a hátán a két játék, rajtuk áll vagy bukik a Wii U. Mindig az első nagy játék viszi fel az adott konzol dolgát. A Wii U esetében elmondható az, hogy talán az első két Mario játék, nem mondható olyan nagy címnek, amik feltétlen életben tartanák a HD konzolt, viszont a Mario Kart és a Super Smash Bros. már kellően nagy címek ahhoz, hogy tőlük már el lehessen várni, hogy felvirágoztassák az új gépet. Viszont ha nem így lesz, akkor egyáltalán nem túlzás az az előrejelzés, hogy a Sega Dreamcast sorsára fog jutni a Wii U. De inkább az optimista előrejelzés bekövetkeztét tartom valószínűbbnek, mert a Mario Kart és a Smash Bros. akkora húzócímek, hogy biztosan megmentik az asztali konzolt (lassan kifogyok a szinoníma szavakból...). És egyébként is felesleges tovább filozofálni, majd tavasszal úgyis kiderül minden, és majd akkor pezsgőt bontunk, vagy gyászmisét tartunk.

Új Nintendo 64 játék, valamint gyűjteményképek

Ígértem magamnak, hogy bővíteni fogom a Nintendo 64 gyűjteményemet, mert igencsak szegényesnek érzem. Most ennek érdekében cselekedtem, amikor egy általam régóta megszerezni kívánt játékra tettem szert a vaterán:

Snowboard-os játék, még nagyon régen játszottam vele egyszer, és egészen megtetszett, de csak most jutottam el oda, hogy meg is legyen. Megvettem Virtual Console-ra is Wii-re, úgyhogy játszottam vele azóta, de megtaláltam teljesben 2.500 forintért, így magamévá tettem. Kacsabacsiitól vettem, ajánlom figyelmekbe a termékeit, van néhány jó játéka jó áron. Tőle vettem a Super Mario 64-et is, nagyon jó állapotban van mind a két játék. A 1080° Snowboarding-gal meg teljesen kezdőként játszok, még trükköket sem tudok benne csinálni, pedig alighanem ez lenne a lényeg. Ennek ellenére a Match Race-ben az első két pályán győzedelmeskedtem. Ez az a játékmód, ahol egy gépi játékossal mérjük össze tudásunkat, és bár nem elsőre, de az első kettővel szemben diadalmaskodtam. Amikor először mentem, akkor ilyen egyre rosszabb időket mentem az első pályán, aztán kicsit jobban kiismertem az alapirányítást, és már nyertem. A második pálya meg elsőre sikerült, igencsak meglepett, amikor látom, hogy a gépi játékos csetlik-botlik. A harmadik pálya már jóval nehezebb. Technikásabb, és az ellenfél is erősebb. A Time Attack-ben tettem próbát, a legjobb betáplált gépi időknél igazán semmiség jobbat menni, de ha kitanulom a technikákat, biztosan csak még jobban fog menni. Nagyon örültem a kis poszternek, ami járt a játék mellett, ez még pont nincs meg. Ki is ragasztottam a falra. Van folytatása egyébként a 1080° Snowboarding-nak GameCube-ra, 1080° Avalanche a címe. Sok jó véleményt olvastam róla, majd ki akarom próbálni, ahhot még nem volt szerencsém.

Amúgy kicsit visszatérve a régi történésekre, valahogy 1999-2000 környékén játszottam vele egy helyi (sajnos ma már nem létező) konzolboltban. A Super Mario 64-gyel szerettem volna játszani (ekkor még nem volt Nintendo 64-em), de azt épp kikölcsönözték, ezért úgy döntöttem, hogy teszek egy próbát ezzel a snowboard-os játékkal. Egészen elvontam vele, észrevétlenül telt el az az egy óra, amit fizettem a helyi játékért. Különben most szilveszterkor is eszembe jutott, hogy egyáltalán nem lenne rossz dolog, ha megint lehetne játékokat kölcsönözni. Annyira szerettük volna kipróbálni a Super Mario 3D World-öt, és egy ilyen lehetőséggel meg megadatott volna.

Bár még egyáltalán nincs vége a Nintendo 64 bővítő projektemnek, de Spartacus hónapokkal ezelőtt noszogatott, hogy csináljak gyűjteményképet a játékaimról, és mivel ma ehhez kedvem támadt, ezért eleget tettem ennek a kérésének. Lássuk is szépen sorban:

A dátumkiírás orvul belerondít a gyönyörűséges Super Mario Bros. 3 dobozba, pedig az végigkísérte az egész életemet szinte. Nagyon régen vettem NES játékot, egyedül a Dr. Mario az, ami eddig nem szerepelt eddig.

Itt a Donkey Kong Country esett áldozatul a dátumkiírásnak. Itt talán több az újdonság, a Pilotwings, Starwing és a Disney játékok emlékeim szerint nem szerepeltek még ilyen képen. Eljött az ideje, nagyon. Ja és az már csak most jutott eszembe, hogy a Mario Paint-nek van óriás doboza, az szépen lemaradt. Majd legközelebb.

Végre a maga méltóságában, teljes mivoltában szerepel a Super Mario 64 köreinkben. És akkor itt van a 1080° Snowboarding is. Yoshi's Story és Donkey Kong 64 továbbra sincs meg, csak a dobozukat kaptam meg. Legalább arra már nem lesz szükség, mindenképp be akarom szerezni azokat is. A dátum a Lego Racers-t takarja el. Kéne annak egy Controller Pak, azért nem játszottam vele komolyan, ugyanis csak oda ment. Amúgy jó játék, PC-n játszottam vele. A Mario Kart 64 dobozán látszik, hogy a fény a jobb-felső sarokban kicsit sántít. Az egy régi művem volt, ott eredetileg egy szakadás van, nem tudom, hogyan. De a lényeg, hogy annak helyét én festettem be vékony ecsettel és fekete tustintával, hogy ne látszódjon, és a lehető legkevésbé legyen feltűnő.

A hányattatott sorsú GameCube, utólag másképp tekint rá az ember. Ezek a játékaim vannak rá. Itt nincs újdonság, nagyon régen nem vettem GC játékot.

Wii-nél virágzóbb a helyzet, néhány leértékelt játék, és a Super Mario Galaxy 2 tettek róla, hogy bővüljön a gyűjtemény, és jobban fókuszáltam erre a konzolra. Vajon ezt is megszépíti az idő? Nem rossz konzol, szó se róla, inkább annak fényében jutott eszembe ez a kérdés, hogy ekkor már igencsak leáldozóban volt néhány jó konzolbolt, hogy 576 Konzol, 576 KByte sorsáról ne is beszéljünk. Lesz hova kötni a Wii-t, csak az ilyen dolgokhoz is szeretem viszonyítani.

Most külön szedtem a Game Boy-t és a Game Boy Color-t, először a fekete-fehér kézikonzol játékait nézzük át. Itt a Tennis, ami egészen jó, meg a Wave Race, hogy az Alleyway-ről meg ne feledkezzünk. Örülök annak, hogy egészen a Game Boy Advance SP-ig lehet játszani ezeket a játékokat, még talán ott a legjobb.

A felül látható két Mario játék mindenképp nagy figyelmet érdemelnek, mind a kettő igazán minőségi alkotás. Értük még a Game Boy Color-ba is érdemes elemet tenni és beizzítani. A Wario Land II is jó, de valamiért nekem nem jött át a feelingje, úgyhogy elég hamar abbahagytam, de hátha egyszer, ha majd nem lesz mivel játszani...

A sok-sok akciónak köszönhető, hogy ennyi Game Boy Advance játékom gyűlt össze. Van mit a tejbe aprítani, de a Super Mario Advance és néhány játék (pl. TOCA World Touring Cars) hiányzik. Ha nem vehetők ki a doboz nélküli játékok: Bal oldalt: Pokémon Ruby, LeafGreen, jobb oldalt NES Classics: Super Mario Bros., Golden Sun, mely spanyol nyelvű, azért maradt félbe. Szeretem a spanyol nyelvet, de koránt sincs akkora tudásom belőle, amit tudtam, abból is sokat felejtettem.

Szintén a rengeteg akciónak köszönhető, hogy ennyi DS játékom gyűlt össze. Az a sok 500 forintos játék... 1.200 forintos HeartGold, 2.387 forintos (tescós mélyen leszállított ár) Yoshi: Touch & Go, 3.000 forintos Yoshi's Island DS, és ez még nem minden. Ezúton is tisztelettel megkérem a Tescót, hogy ne adja fel a Nintendo játékok forgalmazását. Úgyis leviszik az áraikat, amit nem fogok megbánni. Én igazából imádom a Nintendo Magyarországot, mert nem vesz vissza játékot. Igencsak jól jártam velük.

Nehéz még jó áron találni 3DS játékokat, de egy-kettőt ritkán ki lehet fogni. Ennyi jött össze, és ha munkába fogok állni, akkor majd bővülhet.

Így elnézve ezeket a képeket, arra jutottam magamban, hogy amíg csak lehet, dobozosan fogom venni a játékokat. Így is utálom, hogy a Nintendo újabban lespórolja a leírásokat, amiket imádok böngészni, legalább a dobozok maradjanak meg.

Família Kft. pack I.

Még nagyon régen megígértem, hogy elérhetővé teszek olyan Família Kft. részeket, melyeket nem játszott le a közmédia. Ahogy hallottam, az 116. részig elérhető interneten, ezért első körben kerüljenek ki azok a részek, melyek még lementek a köztévén a közelmúltban:

117. rész: Vilma, te édes
Adásba ment: 1994. január 29.
A nagyi el sem tudja képzelni, hogy őt egy férfi bármikor is levehetné a lábáról. Ám egy nap betoppan dr. Bartha Géza és egy csapásra megváltozik minden, Vilma szerelmes lesz. Szépék érdeklődve figyelik az eseményeket. Nem tudják, hogy a nagypapa pedig csak egy szerepre bérelte fel a kivénhedt színész Rómeót. A szerelem útjai azonban kiszámíthatatlanok.

118. rész: Szerelem rózsát terem
Adásba ment: 1994. február 5.
Pici kiborul, amikor megtudja, hogy exbarátnője férjhez megy, sőt már gyereket is vár és nem ő lesz a gyerek apja. Talán nincs minden veszve, létezik más módja is a társkeresésnek. Mónika például hirdetést ad fel "szerelem rózsát terem" jeligével és a válaszokat a Szép családhoz irányítja. Arra nem számít, hogy összeveszik Ágicával és így a levelek miatt kezd kínossá válni a helyzet. Kriszta, Deborah és Hajnalka húzzák ki őt a csávából és nem is esik nehezükre a "párkeresés". Egy megvalósulni látszó szerelem azonban nemvárt fordulatot hoz...

119. rész: A lovak állva halnak meg
Adásba ment: 1994. február 12.
Az írói vénával megáldott Kriszta egy tragédia megírására vállalkozott. Először a nagypapának tart felolvasást, akinek ezzel még a vérnyomását is rendbehozza. A darab másokra is jótékony hatással van: a nagyi kefírje hamarabb megalszik, apja virága álomba merül, a nyűgös bébi lenyugszik. Ádám szerint lehet, hogy a mágikusan unalmas szavakkal megírt mű okozta ezeket az eseményeket.

120. rész: Ha megjön Géza
Adásba ment: 1994. február 19.
Mónika udvarlójával szívességből gyakran Ágica beszél telefonon, aki bevallja: szerelmes lett Szépné hangjába. Csak Károly meg ne tudja! Ráadásul ezt a bizonyos Gézát Mónika randevúra hívja Szépékhez. A színjátékhoz még Kövér Lajos segítségére is szükség van, de ez csak olaj a tűzre.

121. rész: A kutya
Adásba ment: 1994. febuár 26.
Az ikrek folyton fűzik anyjukat, hogy vegyenek egy kutyát, ám a "ridegszívű" Ágica hajthatatlan. A véletlen úgy hozza, hogy Mónika megkéri Szépéket, vigyázzanak egy hétig a barátja kutyájára, mivel ők elutaznak édeskettesben. A kis fekete spániel mindenkit levesz a lábáról, kivéve Ágicát. De lehet, hogy ez csak álca?

122. rész: Doktor szép
Adásba ment: 1994. március 5.
Kriszta nehéz helyzetbe kerül, ha nem lesz kész egy vezérigazgatóval készítendő interjúval, kirúgják az állásából. Varjú úr azonban szóba sem áll vele. Ádám beveti most felfedezett orvosi csodamódszerét, amit egy beteg páciensen épp most próbál ki a kórházi gyakorlaton. A véletlenek összejátszása, hogy az a nő épp Varjú úr felesége. A szálak azonban kezdenek összekuszálódni.

123. rész: Horkolni vagy dudorászni
Adásba ment: 1994. március 12.
Kriszti nagy levegőt vesz és a régi ruháival a régi énjét is kidobja. Ráadásul el is akar költözni otthonról, aminek a hírére Ágica összezuhan. Szivaros Frici menti meg a helyzetet, akiről most derül ki, hogy van egy 19 éves lánya, akivel ezidáig nem tartották a kapcsolatot. Először ő kéri ki Szépné tanácsait, mint egy gyakorlatlan apuka, ám a végén hihetetlen lelki bravúrral csábítja vissza Krisztát a családja körébe.

124. rész: Kölcsöncsalád visszajár
Adásba ment: 1994. március 19.
Mónika különös kéréssel lepi meg Ágicát, hogy adja kölcsön a családját, mert az amerikai Joe bácsikájának el akar büszkélkedni. A nagybácsi megjelenésekor Szépné rögtönözni kezd, mint egy bejárónő és a tev a családtagok bevonásávakl sikerülni látszik. Joe bácsi boldog a "Szép" nagy család szeretétől körbevéve, ám hamarosan kibújik a szög a zsákból.

A leírások forrása: port.hu

Megy az M3-on a Szomszédok, annak hatására jutott eszembe a Família Kft. Most nézem életemben először ezt a sorozatot, annak idején nem követtem figyelemmel, és hogy őszinte legyek, akármennyire is dicsérték a sorozatot, soha nem hozott lázba, mert valahogy nem él a történet. És igazából szívesen nézem, meg jó is, de nekem lassú az egész. Számomra a Família Kft. nyüzsgő történései és poénjai közelebb állnak hozzám. De a Szomszédok még mindig nézhető, látszik, hogy tapasztalt színészek játszanak benne. Amin mosolygok, hogy amikor csak egy embert vesz fel a kamera, akkor megváltozik a színészi játék, és másképp is beszél. Ezt kihallom anélkül is, hogy éppen nézem a TV-t. A Bagi Iván, Nacsa Olivér páros szokta manapság parodizálni a sorozatot, és ezt nagyon jól észrevették.

Munkakeresés meg nyelvvizsgára készülés közben, ha tudok, időt szakítok a hétvégén, és bedigitalizálom a 315+ részeket, ameddig megvannak. Különben 2004-2005-ben a Viasat 3 elég sokáig leadta a Família Kft.-t, csak az volt a rossz, hogy nem voltak epizód számok írva, így sokat össze-vissza adtak le. Az megmaradt bennem, hogy egyszer láttam kiírva, hogy 205. rész, de ezt is gyorsan eltüntették. Amúgy megvannak ezek is videokazettán, csak mivel nem tudom, hogy melyik hányadik rész, ezért nem akarom kitenni letöltésre. De arra emlékszem, hogy megjelent már Mónika örök szerelme, Csibi úr.

Visszább az időben

De jó, hogy elkezdtem gépen nézni a Korona hercegét... Most azt kezdte el adni az M1 9 órakor, miután december 20-án leadták a Királyi ház titkait. De jobb is TV-n, mert legalább HD-ben nézhetem. Örülök neki, hogy ismét adják, mert annak idején kevertem a két sorozatot, most jöttem rá, hogy azért, mert időben 80-100 év a két sorozat közötti különbség, és a díszletek nagyon hasonlóak, sok esetben a szereplők is. Gondolatban számomra egy személy volt Szukdzsong király és Csongdzso király, mostanra lett tisztázva, hogy ki kicsoda pontosan.

Amúgy tudok arról, hogy még két koreai történelmi sorozat volt, ezeket kezdtem el most nézni. Az egyik, a Palota ékköve az első rész után annyira nem fogott meg, de ez is legalább érdekes időben játszódik, mint a fenti kettő. Konkrétan 1482-ből indulunk, amikor Szongdzsong király megölette második feleségét. Most olvasok utána, nincs itt pontosan letisztázva, hogy miért mérgezte meg, csak hogy a királyné rendkívül féltékeny volt az ágyasaira (nem is szerénykedett velük a király, eltartott vagy 13-at O_O), az egyiket meg is mérgezte 1477-ben. Ám nem emiatt száműzték, hanem mert 1479-ben megkarmolta a királyt, és maradandó sebek voltak az arcán. Többször próbált visszaügyeskedni, tippem szerint ezt elégelte meg az uralkodó, ezért ítélte méreg általi halálra. Egyébként azt olvasom róla, hogy jó király volt, uralkodása alatt jólét volt Koreában. 1494-ben halt meg, majd fia követte a trónon, aki úgy tűnik, inkább az anyja jellemét örökölte, ugyanis ő volt a dinasztia legrosszabb királya. Uralkodásának elején kifejezetten kedves volt, majd zsarnok lett, végül 1506-ban puccsal megtörték a hatalmát. Lefokozták herceggé, majd száműzték. Még ebben az évben meghal. Őt Csungdzsong király követi, aki 1544-ig uralkodik. Ha jól olvasom, döntő többségében az ő uralkodása alatt játszódik a sorozat. Kíváncsi vagyok a további történésekre, egyelőre ennyi.

A másik nagy sorozat, a Silla királyság ékköve. Na ez még sokkal régebben játszódik, és itt minden teljesen más. 576-ban kezdődik a történet, amikor Csinhung király életének végéhez közeledik, nagyon rossz már az egészségi állapota. Azt tudom, hogy a 7. század azért nevezetes Koreában (amit ekkor még Sillának hívtak), mert ekkor uralkodott az ország egyik királynője, lényegében az ő életéről szól a sorozat. Meg is viccelt az 1. rész, mert látok egy gyereket, és mondom magamban, de helyes kislány, biztos ő lesz az a bizonyos királynő. Erre férfihangon szólal meg... Az igaz, hogy az ázsiaiak körében tényleg nehezebb (nekünk) észrevenni, hogy melyik fiú, melyik lány. De igazából náluk is könnyű észrevenni. Még régebben az egyik japán énekesnő blogján néztem a képeket, valami cosplay buliban volt, ahol néhány férfiénekes crossplay-ezett, magyarán női anime karaktereket személyesítettek meg. És ekkor láttam meg azt, hogy azért az ázsiai férfiaknál is megvannak azok a bizonyos másodlagos nemi jellegek, amik egy férfi férfivá teszik. Különben meg állítólag az ázsiaiaknak az európaiak egyformák... Nagyon eltértem a történettől, szóval: Van ez a gyerek, aki egyébként eléggé félősnek mutatkozott az első részben, ő maga is megérzi a néhai király egyik ágyasának, Misil-nek a gonoszságát. Eredetileg ő akarta megölni a királyt, de ő hamarabb hal meg. Csinhung nagyon jó király volt, uralkodása alatt virágzott Silla, viszont utódja, a fia: Csindzsi király mindent elrontott. Egyébként nem ő volt a törvényes utód, Misil megmásította Csinhung király végrendeletét, aki azt akarta, hogy a fiatalabbik gyermeke örökölje a trónt, végül az idősebbik fia lett király. Misil abban reménykedett, hogy feleségül veszi, és királyné lehet. Ám 3 év múlva, 579-ben kiderül, hogy a végrendelet meg lett másítva, de nem a fiatalabbik fiú került trónra, hanem Bekcsong, akiről az első részben azt hittem, hogy lány. Ő lesz Csinpjong király, és Misil általa sem lesz királyné, ugyanis Maját szereti. Tőle születik meg Dokmán hercegnő, akiből királynő lesz apja halála után.

Egyelőre ennyire ismerem a történetet. Az meglepett, hogy a Vadvirágok könyvkiadó könyv formájában kiadta. Eddig csak egy kötet jelent meg. Érdekel, ha majd lesz pénzem rá, megveszem, szívesen olvasom könyv formájában is.

Saját készítésű naptárak 2014-re

Ez a szóvicc még szilveszterkor jutott eszembe, amikor bagszi valami kapcsán megemlítette Boo-t. Már nem emlékszem, hogy miért, csak a továbbgondolt változatomra, melyet képpel illusztrálnék:

- Ti hova mentek szilveszterezni?
- Meglátogatjuk Boo-ékat!

Elnézést kérek, ennél többre nem futotta. ^^' Képszerkesztéshez továbbra sem értek, csak egybeillesztettem a képeket.

Mindenesetre egy naptárszerkesztő programmal már jobban boldogulok, csináltam egy pár Nintendo tárgyú naptárat éves és havi bontásban, ezeket szeretném megmutatni:

Nagyobb méretben természetesen jó minőségben is megtekinthetők, és ha tetszik, akkor szabadon felhasználhatók. Nem volt vele nagy munkám, mivel az alapsablon megvolt, csak a képet illesztettem a helyére.

És most jöjjön a havi bontásban készült naptár:

Jellemzően Nintendo 3DS és Wii U játékokból választottam háttérképeket, hogy a mostani időket idézzék a naptárak ha majd pár év után visszalapozom őket. Remélem, tetszeni fog.

Ismét Játék határok nélkül

Ismét "új" sablon, az előzőt csak a karácsonyi időszakra tartogattam. Amúgy jól nézett ki, valószínűleg majd jövő karácsonykor is kiteszem. Mindenesetre ez a sablon régen volt nekem, most visszaváltottam erre, mert nagyon tetszik, hogy két oldalas a menüje, valamint rugalmas a szélessége. Azért preferálom ezt jobban, mert így kitölti az egész monitort, és nem maradnak üresjáratok. Bár a képek elhelyezése okán hátrány is lehet, hiszen ha valakinek szélesebb monitorja van, akkor a képek elhelyezkedése igencsak problémás lehet, ha szélesebb, és belelóg egyik kép a másikba, míg mondjuk akinek nem olyan nagy felbontású, az meg jónak látja. Talán legjobb lenne, ha nekem lenne a legszélesebb (pl. 1920×1080), és akkor úgy tudom igazítani, hogy nekem jó, és akkor a többieknek csak még jobb lesz.

Már korábban írtam a Játék határok nélkül műsorról, és most is annyira lelkesít, hogy újra láthatom, hogy hihetetlen. Hihetetlen, hogy a TV ismét visszanyeri az értelmét. Mindazonáltal, hogy megmosolyogtatók a jelmezek, és egy-egy feladat, amit teljesítenek, ezt lehet esetleg a műsor "cirkusz-mivolta", de ez mind eltörpül azon pozitívumok mellett, amit a műsor nyújt. Megmutatja a sport örömét, a csapatjáték fontosságát, mindezek mellé társul a hazaszeretet erősítése is, hiszen egy-egy ország játékosai a küzdeni akarásukkal pozitív színben tünteti fel az országot, és itt minden egyes részt vevő ország büszke lehet magára. Úgyhogy a Játék határok nélkül majdhogynem az Olimpiával egyenértékű számomra, hiszen a célok ugyanazok, csak a egyes versenyszámok sokkal fantáziadúsabbak, játékosabbak, meg hát nincs akkora jelentősége, mint a világjátékoknak. De a részt vevő csapatokat biztosan nagy büszkeséggel tölti el, hogy helyt tudtak állni egy ilyen versenyben. És itt nemcsak a győztesekről van szó, hanem mindenkiről, hiszen a játék végén az összes játékos nemzetiségtől függetlenül együtt ünnepel. Kell ennél több?

Ma reggel a múlt vasárnapi rész ismétlése volt, ma 16.25-kor lesz az 5. adás, ma Tapolca városának csapatai mérik össze tudásokat a többi részt vevő országéval. Az előző négy részt vevő magyar város, az alábbiak voltak:

1. Paks
2. Debrecen
3. Gödöllő
4. Sárospatak

Egyetlen egy negatív pillanata volt az eddigi adásoknak, konkrétan a másodikban, amikor azt hiszem pont mi jokereztünk, és az egyik magyar játékos igen keményen, trágár szavakkal illette a magyar bírót, mert szerinte igazságtalanul pontozott. Ez nagyon nem tetszett, erre gondoltam magamban azt, hogy egy sportembert akármekkora igazságtalanság ér, azért az önuralmát ne veszítse el. Még akkor sem, ha azt érzi, hogy kemény munkája veszett kárba. Nehéz játék is volt, hat hangszert kellett egy lejtős pályára feltenni, miközben az egyik ellenfél játékos (aki egy másik országot képvisel) vízzel spricceli a terepet, így nagyon csúszós volt. Az pontosan (számomra) nem derült ki, hogy mi volt az igazságtalanság alapja, de nagyon durván kiakadt rajta, jó párszor kisípolták. Mindezektől függetlenül rendkívül jó műsor, alig várom a fél 5-öt, hogy láthassam az újabb részt. Én csak 1997 óta néztem akkoriban, ezért teljesen meglepett, hogy Borbás Mária helyett Geszler Dorottya volt a műsorvezető annak idején. Annyira nem ismertem őt, csak így régmúltból ugranak be képek, de megmondom őszintén, nem szavaztam neki nagy bizalmat. De teljesen megcáfolt. Nagyon jó műsorvezető volt, és nagyon tetszett az is, hogy ezekben az időkben még volt az, hogy a műsorvezetőnek is részt kellett venni egy játékban. Nyilván olyanban vettek részt, melyek nem igényelnek nagy fizikai erőt, mivel ők nem edzettek a csapattagokkal, de így is nagyon tetszett, amiket csináltak. Kár, hogy ezt később kivették, legalább is nem emlékszem arra, hogy ez a későbbiekben volt.

És akkor csodálkoznak, hogy egyre inkább retrós vagyok. Hát hol vannak azok a TV műsorok, melyek ezeket az erényeket felmutatják? Ennek kapcsán még egy gondolat erejéig visszatérve a szilveszteri bulira, amikor a Wii Party U-n, játszottuk a "mégis minek gondolsz engem?" játékot, tehát amikor egy adott játékosról tettek fel kérdést, és arra válaszolt ő, meg tippeltek a többiek, hogy szerintük hova sorolja magát? Pont nálam volt az a kérdés, hogy mennyire követem a divatot? nem idézem pontosan, de az egyik véglet volt a "Divat? Az meg mi?" a másik pedig, hogy "vakon követem a trendeket". És én igencsak az első felé húztam el a csúszkát, bár annyira azért nem, de a lényeg az, hogy miután a mai korból nem nagyon lehet értékeket felmutatni, ezért hajlok egyre inkább a régi műsorok, zenék felé. Ezért is vagyok hálás a közmédiának, hogy behozták az M3-at, mert visszahozták azokat a műsorokat, melyeket még érdemes volt nézni. És az is biztos, hogy a Játék határok nélkül átlagon felüli nézettséget produkál.

Újévi optimizmus

Egészen jó szilveszter volt, jókedvvel köszöntöttük a 2014-es évet. Egyre távolabb megy az ujjam a 201 után, ahogy írom az éveket, ezt már a 2000-es évek első 10 évében is észrevettem. Ez egy módja az idő múlásának érzékelésére, de ha minden jól alakul, akkor még sok év áll elém.

Különösen örültem annak, hogy nem volt a Csibinek nem volt programja szilveszterre, így ellátogatott hozzánk. Régen nem láttuk őt, és mindnyájunknak hiányozott. 15.30-kor találkoztunk vele bagszival Kőbánya-Kispesten, és már mentünk is vissza a 151-es busszal. Nem tudtam elmondani, mennyire örültem nekik, mert nem örültem nekik. Persze ez csak egy Galla Miklós féle beszólás. Miután megérkezünk bagszi és Csibi elkezdtek Animal Crossingozni 3DS-en. Annyira nem zavar a játék, miután úgy tűnik, hogy lecsengett, de amikor megjelent, és hetekig szólni nem lehetett senkihez, egy olyan játék miatt, amit egyszerűen nem tudok értékelni, akkor egy kicsit zavart. Mondjuk, nemcsak engem, voltunk egy páran. De a közös játékok sem maradtak ki, fókuszban a Wii U-val. A Nintendo Land és a Wii Party U sok vidám percet okozott nekünk. Talán most kezdek ráérezni a Wii U hangulatára, és érzem, hogy igényem van rá. Igazából örülnék, ha idén tudnék venni egyet. Azt a Mario pakkosat, amibe a New Super Mario Bros. U és a New Super Luigi U vannak a konzol mellé, azt boldogan elfogadnám. Viszont csalódás, hogy most már semmi papír alapú leírás nincs a játék mellé csatolva. A The Legend of Zelda: The Wind Waker HD tokjában csak egy kis szürke papír van, mely arra hívja fel a figyelmünket, hogy a játékban van az elektronikus leírás. Nem vagyok boldog miatta, mivel azok egy sablon alapján készültek, így nincs sok változatosság bennük. Úgy tűnik, hogy a vastagabb leírásokról le kell végleg mondani.

De visszatérve az estére, elég gyorsan eltelt az idő. Persze, a Nintendo Land-es üldözés a Mario Chase-ben, szellemirtás a Luigi's Mansion (csak a Mario Chase-nek tudom a pontos nevét) mini-játékban, vagy az édességek gyűjtögetése az Animal Crossing játékban mind megalapozták a vidám perceket. De tény, hogy a legmenőbb, amikor a Pikmines játékban játszottunk csapatban, és én voltam Olimar, a csapatkapitány. Nagyon boldogok voltak a többiek, amikor magamhoz hívtam őket, ezzel félbeszakítva a tevékenységüket. Mondjuk nekem is kellett egy kis idő, mire rájöttem, hogy én is tudok harcolni. Azt hittem, hogy én csapatkapitányként csak a többieket terelgetem. De akkor már tényleg nagyobb hasznuk volt belőlem, miután én is elkezdtem harcolni. És tudtam, hogy a Wii Party U-ban tényleg kihagyok jó játékokat. A másik, ami nagyon tetszett, a gyorséttermes játék. El is poénkodtuk, hogy na, megvan a bölcsész, meg mindenféle diploma, mehetünk gyorsétterembe dolgozni. A játék lényege, hogy három játékos elkezdi sorolni, hogy mit rendelnek, és akinek a kezében van a Wii GamePad, az veszi fel a rendelést, majd ha végeztünk, megjelennek a gyorskaját egyenként véletlenszerű sorrendben, és nekünk kell annak a tálcájára, aki korábban rendelte. Persze a végén értékelhetjük, hogy jó volt-e a kiszolgálás. Nagyszerű játék a rövidtávú memória fejlesztésére. És örömmel vettem tudomásul, hogy jól teljesítettem. És még egy, ami emlékeim szerint nem került megemlítésre az előző postban: Name the Face. Ez is nagyon vicces. Az a lényeg, hogy akinek a GamePad van a kezében, annak egy bizonyos grimaszt vágva le kell fényképeznie magát annak segítségével, és a többieknek ki kell találni, hogy éppen mit kapott. Kapunk erre négy meghatározást, és amelyik tippünk szerint a legközelebb áll hozzá. Néhány egyszerű példa: Citromba harapott, szaunázik, szellemet lát. Az egyik legviccesebb, amikor LernenBoy-nak úgy kellett lefényképeznie magát, hogy rúzsozza az ajkát. Az is érdekes volt, amikor én azt kaptam, hogy futás közben kellett lefényképeznem magam, hogy akkor milyen arcom van. Nem volt erre hirtelen ötletem, és ilyen tök nyugalmi helyzetben fényképeztem le magam, persze senki nem találta ki. Aztán azon nevettünk, hogy milyen jó nekem, hogy ennyire bírom a futást. Az igazság az, hogy alapvetően nem szeretek grimaszt, vagy bármilyen "furcsa" arcot vágni fényképezés közben, ezért hanyagoltam a dolgot. De amin megállt a tudományunk, azt mindenképp el kell meséljem. A Wii U Wii menüjébe újra kellett csinálni a Miiket, mivel ha jól láttam, nem történt System Transfer, ezért mint egy új Wii-n, megcsináltuk a Mii-ket magunkról. És amikor LL volt, próbálgattuk, hogy milyen ajka legyen, mert amilyen 3DS-en van, az nem volt még Wii-n. Ezért nem lehet 3DS-ről Wii-re átvinni Mii-ket, mert több arcrészt (vagy elemet) utólag találtak ki. De a lényeg, hogy amikor azt a kicsi, csókos ajkat tettük szegény Attila arcára, percekig röhögtünk rajta. Azt nem bírtuk ki, kár, hogy nem fényképeztük le. A WarioWare: Smooth Moves-szal, valamint a Super Smash Bros. Brawl-lal játszottunk Wii-n. Érdekes, akármennyire is vicces a WarioWare, nem annyira időt álló játék, elszórakozgattunk rajta, de talán nem volt az igazi. Azokkal jó játszani, akiknek még új, és veszik a poént, mert újszülöttnek minden vicc új elvén, ők még nagyon nevetnek rajta. A Super Smash Bros. Brawl jó volt, csak én nem élveztem annyira, mert ha túl erősek vannak ellenem, akkor nem poén hamar meghalni.

És gyorsan eljött az éjfél, örültem, hogy végül jól zárult az év. Szolid köszöntés és ünneplés után folytattuk a játékot. Maradtunk ezeknél, egy olyan 3 óráig, aztán Attila és Csibi végleg kidőltek. Csibi, aki annyira szorgalmazta, hogy éjszaka márpedig nem alszunk. Azonnal átment álomvilágba. Bagszival és LernenBoy-jal még egy kicsit Goldeneye-oztunk N64-en, mi hárman nagyon szeretjük. Csak aztán az meg lefagyott, és nem is kapcsoltuk vissza. Én még összepakoltam a dolgaimat, miután álmatlan éjszaka után azt terveztem, hogy akkor reggel megyek haza. Ez így is lett, de azért én is kidőltem. Bár hiába, mivel bagszi és Lernie beszélgetései és egy sorozat félelmetes jelenetei nézése mellett nem tudtam elaludni. Nagyon szeretném kitanulni azt, hogyan lehet ilyen körülmények között aludni, Csibi és Attila úgy aludtak, mintha teljes csend lenne. Én sajnos rossz alvó vagyok, és csak teljes csendben tudok elaludni. De olyan szinten, hogy még az óra ketyegése is rettenetesen zavar, így többször alfa állapot, vagy 1-2 perces elalvás után felébredtem hangokra. De nem csináltam gondot belőle, mert így reggel hazamentem. Csibi is ment vissza szerény városába, Gyömrőre, Attila is hazaindult, így ketten maradtak csak.

Kőbánya felsőről indultam el, és majdnem nem értem fel a vonatra, ugyanis a 3. vágányra mentem fel. Csodálkoztam is, hogy üres teljesen, míg az első és a második vágányoknál emberek vannak. Szerencsére idejében kapcsoltam, hogy rossz helyen vagyok. Ugyanis azt gondoltam, hogy mivel ennél a megállónál négy vágány van, ezért az első kettőnél járnak azok a vonatok, melyek Budapest-Keleti felé mennek, és a harmadik, negyedik vágányról meg azok, melyek Hatvan, Szolnok felé mennek. Gyorsan átmentem az első vágányra, le-fel lépcsőzés, a vonat máris jött. Személyvonattal mentem Szolnokig, onnan meg a gyorsvonattal Békéscsabára. A személyvonatok olvasgattam a Konzol magazin legújabb számát, részletes ismertető van a PlayStation 4 és XBOX One konzolokról, ezeket olvastam, amikor épp nem aludtam el, hogy vajon mit mutatnak fel a konkurensek. Bár azt mindkettőnél kiemelték, hogy elsősorban játékokra tervezték a gépeket, de nekem inkább csak ilyen multimédiás erőfitogtatásnak tűnik, amit a két cég csinált a konzoljaikkal. Ilyen előnyök, olyan alkalmazások, de részletesen nem nyilvánítok véleményt, mivel a Nintendo mellett egyáltalán nem ismerem ezeket a gépeket, sem az elődeiket, így nem tudom, hogy ezek valójában hasznosak, vagy csak mutatják, hogy én vagyok a nyerő. Mindenesetre utazás terén egyvalami tény: Ezentúl mindig átszállok Szolnokon a zónázó vonatra. A személyvonatok sokkal igényesebbek, mert a Budapest-Lőkösháza vonalon közlekedő gyorsvonatok, melyek most is iszonyatosan mocskosak. Az, hogy nem volt fűtés, az engem nem zavar, éppenséggel megvoltam kabátban, de ezek a körülmények egy forintot nem érnek, és egyre inkább azt látom, hogy nincs foganatja a gyorsvonati pótjegynek. Inkább fizetek 200 forinttal többet az IC pót- és helyjegyért. Ég és föld a különbség. Egyébként döbbenten láttam Muronynál a leégett vonatot, amikor hazajöttem, olvastam is, hogy kigyulladt a Bukarestből érkező vonat egyik vagonja. Nagyon szép látvány volt. Nagyobb baj szerencsére nem történt, és a menetrend is gyorsan helyreállt - mármint nem voltak késések.

És végül hazaértem. Jó még itt, ma a pihenés jegyében telt, aludtam is valamennyit, de holnaptól munka vár. Intézem a nyelvvizsgát, és nekiállok komolyan állást keresni. Ebben az állapotban már bátrabban keresek munkát szélesebb körben is. Láttam is a 3DS Hungary találkozón séta közben a Sugárban, hogy a Pyrex papírbolt keres eladót. Azonnal beadom rá a jelentkezésemet, hiszen ki, ha még nem? Bizony idén mindent megteszek annak érdekében, hogy végre egyenesbe jöjjek, és bebizonyíthassak, hogy anyagilag szinte teljesen függetlenül meg tudok élni.

A BÚÉK olyan elcsépelt kívánság. Én inkább azt mondom, hogy legyen mindenkinek kellő fizikai és lelki ereje ahhoz, hogy mindent megtegyen annak érdekében, hogy boldog legyen az új éve. Én készen állok a harcra!