Majdnem megvan az összes kupa

Pedig csak egy hajszál választott el attól, hogy meglegyen a 150cc Special Cup-on is a serleg. A Flower- és a Star Cup-on egy-egy ezüstöt sikerült beszerezni. Egyelőre ez is teljesítmény, ugyanis a Bowser Castle 2, 3 pályái rettenetesen nehezek, tényleg olyan, hogy elég egyet hibázni, és gyakorlatilag vége a dalnak. És talán pont ezért jó, hogy ennyire izgalmas. Mivel a Super Mario Kart-ban még az a rendszer, hogy csak akkor mehetsz tovább a következő pályára, ha negyedik, vagy jobb helyen végzel. Úgyhogy amikor 4 századmásodpercen múlt, hogy éppen megvan a 4. helyen, akkor talán nem kell elnézést kérni, ha kiordítom magamból az adrenalint. :D Tegnap este a Special Cup-on próbáltam meg. A Donut Plains 3-mal is ugyanaz a helyzet, mint a Bowser Castle pályákkal, hogy egy hiba, és vége. De amikor nem maradt egy életem sem (A Super Mario Kart életeket számol), akkor már egészen a 2. helyig jutottam el. Úgyhogy egyáltalán nem reménytelen. Sok múlik az induláson, hogy gyorsan tudj indulni, az nagyon sokat segít. Onnastól már csak észnél kell lenni, és láthatóan van csoda. Két második, és két első hely után a Rainbow Road-on az elején jól mentem, de ezen a pályán Invincible Thwomp-ok vannak (magyarán, csillag hatása alatt vannak), és ha nekik mész, na ott van vége. Mert ha ki is jössz, és ha megint lecsap, megint megsebződsz. Konkrétan így jártam, harmadikra épp, hogy nem tudtam tovább lépni, összenyomott... Úgyhogy kész, már úgy elment a 7. helyezett, hogy erre már tényleg azt lehet mondani, hogy reménytelen. Aztán már annyira nem érdekelt, hogy a végére, már mindenki lekörözött. Sajnos így ért véget a tündérmese.

És akkor megírtam a Super Mario Kart tesztet, olvassátok el:

Super Mario Kart teszt

Ha már tündérmese: A hosszú hétvége alatt további 3 Disney és 2 Pixar rajzfilmet néztem meg:

• A róka és a kutya
• A kis hableány
• Aranyhaj és a nagy gubanc
• Szörny Rt.
• Hihetetlen Család

A Róka és a kutyáról én emlékeim szerint soha életemben nem hallottam, csak most, amikor komolyan kezdtem el érdeklődni tavaly a Disney-k után, akkor láttam a DVD-k között. Akkor nem gondoltam, hogy bármiben is különleges lenne, csak egy aranyos kisrókát, meg egy kölyök Basset Hound-ot láttam a borítón, csak utána hallottam, hogy mennyire jó, meg milyen szép a története. Hát akkor lássuk. És tényleg nagyon szép. Rendkívül aranyosak mind a ketten, de aztán furcsa fordulatot vesz a történet, sajnáltam is a rókát, hogy szegény így megjárta, megváltozott a kutya, de aztán a végére. És pont azért néztem nagy figyelemmel, mert ahogy ment a történet, egyszerűen el nem tudtam képzelni, hogy mi lesz a vége, de még az utolsó 15 percben sem tudtam elképzelni, hogy fogják befejezni. Mert azért azt gondolom, hogy a Disney alkotások döntő többségénél azért lehet számítani arra, hogy mi lesz a vége, de a kivitelezés, és a végső harc adja meg az igazán, hogy milyen érzéssel is állunk fel az adott film végén. De ez így... Hát külön, de boldogan. Nagyon szép volt az egész, de érdekes, hogy rajzstílus szerintem nem az a tipikus disney-s, inkább magyar rajzfilmnek mondanám, csak szebb kivitelben, a Vukra asszociáltam magamban. Ugyanakkor meg mivel 1981-es, érződik az átmenet a régi, és az új Disney-k között, és ez az utolsó, melynek nincs végefőcíme. Ajánlott mindenkinek, aki szereti az állatmeséket, gazdag érzelemvilággal áldották meg őket. A vadász meg minden idők legszemetebb vadásza.

A kis hableányt már láttam egyszer félig, de akkor annyira nem fogott meg, de most nagyon. Ariel otaku-mivoltja vicces, hogy úgy gyűjti az emberekkel kapcsolatos kegytárgyakat, mint néhány nagy animés a japánokkal kapcsolatos dolgokat. És úgy vágyik ki a felszínre, mint mi Japánba :D És ugye az apja nem érti meg, szentül őrzi a a nagy titkot, hogy ők csak a tenger mélyén léteznek, és az embereknek nem fedhetik fel a kilétüket. Kétségtelenül Sebastian, és a sirály a legnagyobb arc, és a "Ringat a víz" című dal az úgy összességében az egyik legnagyobb Disney zene. Nagyon megmaradt bennem. Tehát most már sokkal jobban tetszik. A sorozatra emlékszem, és az is elérhető, meg is néztem a második részt. Érdekes, mert azt gondolnám, hogy valamilyen összeköttetésben van a filmmel, de más idősíkban játszódik, így a legokosabb, amit ki tudtam következtetni magamban, hogy még a film előtt játszódik, amikor Ariel még csak nem is vágyott az emberek közé. És a "Ringat a víz" instrumentalja a nyitózene, el is gondoltam, hogy ha annak tényleg van instrumentalja, akkor egy karaokét nem lenne rossz csinálni belőle. Sőt azt hiszem, hogy a sorozatot is kiadták VHS-en.

Az Aranyhaj is olyan, ami a borító alapján nem jött be, mert az volt a tippem, hogy már a High School Musical meg ezek hatása alatt készült. A borító alapján ilyen tudatlan, nagyszájú lányt képzeltem el a főszereplő személyében... Aki nem tudná, ez a legfrissebb (nem sokáig, jön az újabb nagyszerű alkotás ;) ) Disney film, 2010-es. És az 50. És végignézve azt mondtam magamban, hogy méltóképp ünnepelték meg a jubileumot. Hála istennek, a minőségből nem adnak le, ha tényleg komolyan veszik. Az animációt először furcsálltam, hogy átálltak teljes számítógépesbe, de aztán átgondoltam, hogy ha jól tudom, akkor a Szépség és a szörnyeteg volt az első, amiben számítógépes trükköket alkalmaztak, mert az kézzel túl nagy munka lett volna. És szerintem már akkor, 1991-ben eldöntötték, hogy ha eljön az ideje, akkor majd 100%-osan számítógépesek lesznek a rajzfilmek. A 2005-ös Csodacsibével (ha jól tudom, ez volt az első teljesen számítógépes animációs film) el is jött ez az idő. Engem addig nem zavar ez, amíg adnak a minőségre. Egyedül az volt az érdekes, hogy már-már macskaszemei voltak a szereplőknek. A történet kissé sablonos, hogy a főszereplő lányt elzárja a "nevelőanyja" (jobb szót erre hirtelen nem tudtam, de elég érdekes nevelőanyának hívni azt a nőt ^^') a külvilágtól, mert nem akarja, hogy a valódi szülei megtalálják, hiszen, ha énekel, a haja fénylik, és a boszorkánynak megmarad a fiatalsága. De tele van poénokkal. Még vagy ötször vágja fejbe serpenyővel Flynn Rider-t, úgy kell. :D Meg a Maximus nevű fehér ló is valami eszméletlen. Végig megragadta a figyelmemet, és örömmel veszem tudomásul, hogy a Disney-re a mai napig lehet számítani, ha minőségről van szó. Nagyon várom a Rontó Ralph-ot.

De nem is értem, hogy a Pixar miért nem tudta ilyenre megcsinálni a Meridát, pont valami ilyesmit képzeltem el! Ha úgy vesszük, az alapkoncepció ugyanaz, mint az Aranyhaj esetében, de a történettel a mai napig nem vagyok kibékülve. Egyébként olvastam egy olyat, hogy a Disney már nem akarja megtartani a Pixart, és ha ebből indulunk ki, akkor van valóságalapja. Szerintem nem méltó a megemlékezés Steve Jobs-ra.

Még két Pixar alkotást néztem, mind a kettő jó volt. A Szörny Rt. érdekes. Egyrészt a szörnyek láttán nekem ilyen Domestos kórokozó-feelingem volt, esküszöm, úgy néztek ki, hogy szinte azt vártam, hogy mikor kapnak már a fertőtlenítőből. :D De tetszett ötlet, hogy miért is ijesztgetnek szörnyek a gyerekek szobájában. És ahogy az odatévedt kislányt milyen göröngyös úton próbálják meg visszajuttatni a saját világába. Hatalmas poénok voltak. :D A Hihetetlen családnak pedig érdekes története van nálam. Ugyanis 2004-ben annak idején láttam moziban, és arra is emlékszem, hogy tetszett, de a történet totál kiesett. XD És most így másodjára megnézve azt mondom, hogy nem rossz, de nem éri el a Szörny Rt. vagy az Egy bogár élete szintjét. Tele van jó poénokkal, jó ez a megmentős buli, meglepő, hogy kiből csináltak rosszfiút, de amúgy olyan 7 pontos a 10-ből nálam.

És ennyi. A Pixarokat is azért néztem meg, mert a Szörny Rt. videokazettát találtam a bolhapiacon 100 forintért, a Hihetetlen Családot, pedig a Líra könyvesboltban volt leárazva 500 forintra. Meg tudtam volna aznap is venni, amikor megláttam, de úgy voltam vele, hogy megvár az. És meg is várt máig, ma már sokkal inkább azt mondtam rá magamban, hogy igen, most már jöhet. És 3.400 forint volt a VHS eredeti ára. :D Tényleg durva, hiszen ma már DVD-ért sem ad ki mindenki ennyi pénzt.

Super Mario Kart

Szeretem spontán eldönteni, hogy melyik játékkal akarok játszani, vagy fejlődni benne. Tegnap olvastam a Nintendo Life-on egy hírt a Super Mario Kart-ról, bemutatták Nagy-Britannia legjobb női játékosát, aki mindössze 13 éves. A beágyazott videókat nem néztem, az időeredmények is kellően meglepőek voltak. Egy zsenge korú kislány, aki a legnehezebb Mario Kart-ban ilyen eredményeket ér el, az azért nem semmi. Na nem azért vettem elő, hogy túlszárnyaljam őt, hanem saját magamhoz képest fejlődjek a játékban. Kell is, mert a 150cc Special Cup pályákon még mindig nem tudok olyan bravúrokat elérni, mint régen. Nem én vagyok az egyetlen, aki úgy gondolja, hogy a Donut Plains 3 pálya a legnehezebb, mert tényleg az. Nagymértékű reflexekre van szükség, hogy hol kell driftelni, és hol érdemes inkább a B-gomb (gáz) elengedésével bevenni inkább a kanyarokat. Ugyanis itt azok nagyon élesek, és be lehet venni drifteléssel, de nagy ívben kanyaodik, így nehéz eldönteni, hogy jobb bevenni őket. És akkor nem beszéltünk még a leszakadt hídról, és a vízről. Ebben a Mario Kart-ban, ha beleesünk a vízbe, kis túlzással élve, keresztet is vethetünk a játékunkra, ha messze van a part, egyrészt mert veszett lassan megyünk vízben, másrészt meg Lakitu is résen van, és ha azt látja, hogy egy bizonyos idő után nem tudunk kimászni, akkor kiemel minket. Most képzelhetitek, mennyire idegesítő, amikor már csak egy karnyújtásnyira vagy a szárazföldtől, de Lakitu úgy dönt, hogy ő most jól trollkodik egyet, és ő maga halászik ki engem, az még plusz egy-két másodperc, mire megtalálja velem a pályát, és akkor még nem is beszéltünk a két érméről, amit elvesz, mert annyira kértem a segítségét. Úgyhogy bőven vannak elemek ebben a játékban melyek megnehezítik ezt a játékot. Ami még nagyon nehéz, az a Bowser Castle 2. 150cc Flower Cup-on gyakorlatilag ez az egyetlen pálya, mely lehetetlenné teszi a továbbjutást. A kanyarok itt is nagyon élesek, és itt-ott szűkös a pálya, így az is hátráltat, hogy ha nekiütközünk egy-egy ellenfélnek. Úgyhogy van még miben fejlődni, sokat kell Time Trialozni, ott jól kiismerhetőek a pályák.

Egyébként tegnap este meg akartam írni a tesztet a játékról, de félbemaradt, mert felbosszantott, hogy akárhogy akartam jobbra illeszteni a táblázatot, sehogy nem akarta. Már azt önmagában érdekesnek tartom, hogy a Wordpress-ben önmagában nem lehet táblázatot létrehozni, csak úgy, ha GPortálon megcsinálom, és onnan átmásolom a HTML kódot. Ez önmagában nonsense, hogy egy sokak által cikizett oldalon lehet táblázatot csinálni, míg a Wordpress-en nem. Jó, mondjuk ezt már régen megoldottam úgy, hogy nekem van egy külön vázlatpostom, amiben benne vannak a táblázat sablonok, azokba már csak az adatokat kell beírnom. De azok is balra lettek igazítva. És annyi HTML tudásom még éppen van, hogy align="right"-tal viszem jobbra a táblázatot, de ezt sehogy nem akarta megcsinálni. És érdekes, hogy a Sonic the Hedgehog tesznél, amit a múlt hét elején írtam meg, ott meg tudtam csinálni, de most nem tudom, miért makacsolja meg magát a Wordpress. Lehet, hogy sablont kéne váltani? ...

Pinokkió és Herkules

Még mielőtt rátérnék a tárgyra, gyors észrevétel: Senki ne keressen nálam Mario Kart Wii hackeléséről információkat. Nem értek hozzá, és nem is akarok érteni hozzá.

Nos, megnéztem azt a két Disney rajzfilmet, melynek videokazettáit megvettem, tetszett mind a kettő. A Pinokkióról nagyon sokat beszélnek általánosságban, szinte "szállóige" lett a megnő az orrod, ha hazudsz kifejezés. de az az érdekes, hogy Pinokkiónak csak egyszer nőtt meg az orra ez ügyben, mégis erről hallani a legtöbbet a rajzfilm kapcsán. Egyébként a produktum 1940-es, a második Disney rajzfilm, én fejlődésnek érzem a Hófehérke és a hét törpe után. Rendkívül aranyos, ahogy egy csetlő-botló kisfiú megismeri a világot, és a hibáiból tanulva igazi kisfiú lesz. Ez is olyan rajzfilm, aminek van lényegi mondanivalója, és pontosan ez, hogy nem az a lényeg, hogy hibákat követsz el, hanem, hogy vállald fel, és azokból tanulva erősebb légy. De az a jelenet durva volt, ahogy a másik srác, aki billiárdozott, szamárrá változott. O_O Meg is lepődtem, hogy a két gyerek sörözött is szivarozott, már 70 éve is ez volt a nagymenőség a tinédzser fiúknál? Az biztos, hogy nagyon igényes lett, élnek a karakterek, és ha nem is annyival, mint a Hamupipőke, de a Pinokkió is megelőzi a korát 20-30 évvel. Meg azt figyeltem meg, hogy az élet íratlan törvényei a boldogságról már akkor is éltek, csak ezeket direktebben adták át a régi Disney rajzfilmekben, és kissé szegényesebb érzelemvilággal, míg a maiakban, nemrégiekben, mint például az Aladdin, Oroszlánkirály, Pocahontas, már érzelemgazdagon, és nem feltétlen rágták a néző szájába, hogy ez a helyes, ez a helytelen, hanem nyitva hagytak bizonyos kérdéseket, hogy a néző gondolkozzon el rajta, és tegye el a számára megfelelő helyre. Így jobban megmarad az emberek fejében, és az is elgondolkodtatott, hogy az évtizedek során minek köszönhető, hogy mára sokkal jobban át tudnak adni bizonyos érzelmeket? Ennyit fejlődött az érzelmi intelligencia ilyen rövid idő alatt, vagy a egyszerűen csak a technika fejlődött ennyit, hogy erre is lehetőség van. Mindenesetre a Pinokkió is rendkívül érdekes volt, megragadta a figyelmem, itt-ott kissé szegényes volt, de a jobb Disney rajzfilmek közé fogom sorolni. És ennek is van új szinkronja, azzal láttam, és érdekes, hogy 101 Kiskutyával ellentétben jó lett az új szinkron.

Valamivel gyengébb alkotás a Herkules. Jobb lett az őt megelőző Notre Dame-i toronyőrnél, de a Mulan-t igencsak alulról nézi, csakhogy korabeli Disney-kkel példálózzak. Érdekes, nekem itt a poénok egyáltalán nem ütöttek, mint általában. Tetszett a görög istenvilág, de a rajzfilm több sablont vonultat fel. Például amikor Herkules gyerek, akkor kinézik, mert milyen erős, és a szerelmes történet meg... A gyerekkori sztori esetében inkább a kivitelezéssel volt a gond, ez még a Dumbóban is jobban ment. A szerelmes történet meg a szokásos. A gonosz Hádész, az alvilág istene, megkéri a szépséges Meget, hogy csavarja el Herkules fejét. Csak azzal nem számol, hogy Meg feje is elcsavarodik Herkules láttán. Aztán titokban átáll Herkules oldalára, de ezt nem ismerik fel, csak azt látják, hogy Hádész oldalán áll, ezért Herkulesnek elmondják, hogy a csaj az ördög ügyvédje, aki persze nem figyel rájuk, mert meg van részegülve a boldogságtól. És folytathatnám, de egyrészt nincs ötletem, hogy fogalmazzam meg, másrészt meg ti is tudjátok. A végeharc sem volt olyan nagy szám. Pedig az Aladdin készítői csinálták ezt a rajzfilmet is, és itt nem erőltették meg magukat. Jó-jó, egy néhányszor biztosan megnézem majd, mert vannak érdekes dolgok, de csak 6 pontot adnék rá 10-es skálán.

Újabb Disney videokazetták

Most már nemcsak hétvégén, hanem pénteken is van bolhapiac a Tesco parkolójában, és kíváncsiságból szétnéztem, hátha találok valami jót, és kifogtam az egyik eladónál VHS-ek között Disney-k is voltak nála 100 ft volt darabja. Ötöt választottam ki magamnak:

Ezek közül kettőt még egyszer sem láttam, a Pinokkiót, és a Herkulest. A Kis Hableányt csak félig láttam, az annyira nem is lett jó. A Hamupipőkéről, és a Lilo és Stitch-ről meg már írtam korábban, mind a kettő mestermű. A Hamupipőkével 1950-ben olyan magasra tették a mércét, hogy azóta sem értem, hogy nem tudták (vagy nem akarták) felülmúlni, de előtte nem volt még történet ennyire fordulatos, és utána is sokáig váratott magára az igazán jó Disney történet. A szereplők is szerethetőek. A Lilo és Stitch-ről is talán esett szó korábban, a filmnek sokkal szomorúbb a története, a sorozat meg kész poénáradat. Érdekes, hogy mindig pont akkor jöttek a gyámhatóságtól, amikor épp a legnagyobb felfordulás volt, hogy szegész Lilo nővérének a lehető legrosszabbak legyenek a kilátásai, talán ilyen téren kissé mesterkéltnek tűnhet, de ezt jól ellensúlyozták a spontán jelenetekkel. A Kis Hableányt meg a sorozatból ismertem inkább, az nézhető volt, mitöbb egész jó. De nekem akkor is az egyik kedvenc Disney sorozatom (melyből előbb film készült) az az Aladdin. A még nem látottakra kíváncsi leszek.

Amiben reménykedtem, hogy találok a bolhapiacon, az majdnem meg is lett. Számomra a zenehallgatás csúcsa a Music Center (vagy Hi-Fi torony, ki hogy ismeri). És találtunk egyet anyámmal, AIWA, 3 CD-s 4.500 forint volt. A hangfala nem gyári, de az eladó elmondása szerint nagyon szépen szólt. Hát adtunk neki egy esélyt, megvettük. Kicsit nehézkes volt hazavinni, de megoldottuk. Hazavittük, összeszereltem, és tényleg fantasztikusan szól! Először kazettát tettünk be, hát komolyan mondom, kazettát így még nem hallottam szólni. Nagyon szép volt. De jött a feketeleves, a CD, azzal volt a gond. A kezdeti lejátszással nincs baj, nagyon szépen szólt, de arra lettem figyelmes, hogy ugrál a zene, többször is. És az az érdekes, hogy visszafele megy... Tehát, ha van 0:39-nél (most csak példát írok), akkor visszamegy 0:30-ra, és folytatja tovább, majd később 1:13-nál megy vissza 1:06-ra. De mivel három CD-s, ezért reméltem, hogy a másikon jobban bejátssza, de inkább lézerproblémára gyanakodtam. Többféle lemezt (pl. írottat) megpróbáltam, és ugyanez volt. Úgyhogy sajnos vissza kellett vinnem. :( Pedig örültem neki, mert nagyon régóta szerettem volna egy ilyen berendezést, remélem, hogy lesz még alkalom egy ilyenre. Az volt még az érdekes, hogy amikor visszavittem, akkor természetesen visszaadta a pénzt, készséges volt, semmi gond nem volt, de felírta a címet, és a telefonszámot, mert hogy ő úgy tudja, hogy működik, és hogy megnézné nálam, mert már nem sokáig maradt, de nem jött. Hát ez van, pedig lehet, hogy neki, mint Papp Attila barátunknak, szerviz-aurája lett volna, és a jelenlétében jó lett volna. ^^'  De tényleg remélem, hogy lesz ilyen még, mert 4.000 forintért (lealkudtuk) potom ár lett volna egy ilyen nagyszerű gépezetért, tényleg a hangfalaknak valami eszméletlen jó hangzása volt. Erről is csináltam képet, azért nézzétek meg:

A Zorán kazetta kivehető, a CD pedig a NOX: Örömvölgy volt. Nagyon rég nem hallgattam az együttest, annak idején nagyon szerettem őket. :) De azok is hogy eltűntek...

Zorán kazetta gyűjtemény

Ahogy ígértem pénteken, kiteszem a teljes Zorán kazetta gyűjteményről készült képet, íme:

Ez a teljes, más kiadványokról nem tudok. Az alsó sorban vannak az újrakiadott változatok, a Hungaroton az ezredforduló környékén adta ki az első 6 Zorán albumot kazettán, és CD-n is. Érdekes, hogy az első két albumot még 1995-ben jelentették meg, de az csak CD-n jelent meg. Ehhez képest az 1997-ben, 1999-ben, és 2000-ben megjelent III, Tizenegy dal, és Szép holnap albumok megjelentek kazettán is, de a 2004-ben megjelent Édes évek szintén már csak CD-s megjelenést kapott.

A CD-s gyűjtemény még kissé foghíjas, abból több is hiányzik:

• Édes évek
• Szép holnap
• Az elmúlt 30 év... (1 CD)
• Kell ott fenn egy ország
• Koncert
• Hozzám tartozol
• Koncert 2003

És CD-ket is elég nehéz találni eladásra, főleg a Hungaroton másodkiadványokat, pedig nem gondolom, hogy azokat nem vették az emberek, én mindig azt láttam, hogy rendesen fogytak, túl keveset gyártottak belőlük. A lemezekből pedig csak az élet dolgai hiányzik.

2012. őszi MondoCon - vasárnap

Végül mégiscsak aludtam egy 4 órát, 8 órakor bekapcsoltam a TV-t, megnéztem a koreai nagydíjat. A mostani futam nem volt annyira érdekes, meg közben tettem-vettem, nem is figyeltem annyira. De megállított az, amikor a szakkommentátorok valami YouTube videóról beszéltek, amit vagy 450 millióan néztek meg. Először valami nagy Forma 1-es eseményre gondoltam, de megfordult a fejemben, hogy egy bizonyos stílusról beszélnek. Aztán, amikor mondták, hogy még Vettelnek is tetszett, pedig nem az ő zenei ízlése, akkor már nem volt kétség, hogy a Gangnam Style-ról beszéltek. Aztán láttam, hogy PSY lengette a kockás zászlót, fájdalmas volt. XD Érdekes, hogy eddig nem hallottam soha a nevét, ha koreai pop zene, én megálltam ott, hogy BoA, DBSK, és SM entertainment.

Olyan 9.50 fele indultam indultam el. Most nem siettem, mert úgyis csak 11-kor kezdődtek érdemben a programok, a hagyományos karaoke., úgyhogy most a kényelmesebb 42-es villamos, 3-as metró, 2-es metró kombinációval mentem. A MAT pultnál hagytam az utazótáskámat, és a laptop táskámat, aztán mentem is le a konzolterembe, megnézni, hogy lesz a Mario Kart 64 verseny, és neveztem is. Majd megnéztem a karaokét. Vasárnaphoz híven most kevesebben voltak. Ma csak egyszer énekeltem: Fuyu no Rondo: Melted Snow, és boldogan konstatáltam, hogy jóvá tettem a tegnapi baklövésemet. Mondjuk az Okui Masami dalok 95%-ával úgy vagyok, hogy ha éjjel 2-kor álmomból felkeltenek, is bármelyiket el tudom énekelni, de ezt a dalt azért gondoltam jónak, mert a refrén kellően magas, hogy férfihangon is nehéz. És most úgy szintén úgy énekeltem, hogy nem foglalkoztat a közönség, izgalom nélkül csak magamnak. Én úgy gondolom, hogy jól énekeltem, és jól átadtam a dal hangulatát. Amikor lementem még Mystra is megdicsért, ami nagy szó! Mondta, hogy sokat fejlődtem, Tuki is azt mondta, hogy ha gyakorlom, akár versenyre is vihetem. IGEN!!! Megcsinálom! ^_^ Boldoggá tett, hogy másoknak is tetszett az énekem.

A Mario Kart 64 verseny pedig versenyzők hiányában elmaradt, ugyanis én voltam az egyetlen nevező, úgyhogy van egy megérdemeletlen 1. helyem. ^^' Ajándékot ennek ellenére is kaptam, és azt kell mondjam, hogy nem osztogatták szerényen:

• Dragon's Dogma poszter
• The Witcher toll
• Valamilyen X-Men gyűrű
• Valami fekete póló. Még nem tudom, mit ábrázol, nem bontottam ki, de amit láttam, annak alapján tetszik.
• Milloween belépő
• Fumax vásárlási utalvány

Az utóbbinak örültem a legjobban, mert beválthattam mangára, és azt nagyon szerettem volna venni, de nem volt pénzem. Pontosan nem tudtam, hogy milyen mangákat adtak ki, de amikor megláttam a Hetaliát, nem volt kérdés! 2, 3. kötet az enyém. Mindig érdekelt, de nem néztem meg animében, csak Ninty barátom mondogatta mindig, hogy vegyek Hetaliát. Hát most van. Az ending dalát, a Marukaite Chikyuu-t énekelték többen is, megfogott a hangulata, ezért meghallgattam az eredetit is, de nem tetszett, mert olyan semmilyen hangja nincs a srácnak. Azt nem gondolom, hogy egyáltalán nem tud énekelni, de a japán dalok egy részénél nem tetszik, hogy szándékosan hamisan, csúnyán énekelnek egy-egy dalt, mert úgy illik az adott anime hangulatához.

Aztán zenekvíz, most is jó volt. Kíváncsi leszek az eredményre, elég nehéz volt, sokszor csak vaktában tippeltem. Amit nekem jó volt hallgatni, az a sport kategória 7. dala: JAM Project: LIMIT BREAK (Cardfight!! Vanguard: Asia Circuit-hen). A két új kategória közül a doramáknál jót zenehallgattunk, az utolsó, az Arashi volt az egyedüli, amit talán tudtam. Azért talán, mert tudtam, hogy a dal 2008-as (már ha a Truth című hangzott fel, azt véltem felismerni), és két 2008-as dorama volt, reméltem, hogy a jóra írtam a 10-es számot. Tényleg nagy segítség, hogy Tuki odaírja az évszámot az anime cím, dorama mellé. UPDATE: Most néztem utána, a címet eltaláltam, de a rossz 2008-as doramára írtam a 10-es számot! T_T Nem megyek lottózni. A második új kategória meg nagy ötlet volt! Karaoke. A korábbi karaokés felvételekből lettek kivágva a részletek, és abból kellett felismerni. Volt egyszer-egyszer zavart nevetés, főleg azok részéről, akik magukra ismertek. ^^' Izgatottan néztem, hogy lesz-e olyan anime cím, melyből én is énekeltem, de szerencsére a lehetősége sem merült fel, hogy felhangozzak. ^^' Képen viszont voltam, az elsőnél. De jó érzés volt hallgatni a felvételeket, remélem, hogy mindig lesz ilyen, tetszett az ötlet. Az előadós részleg meg most nehezebb volt, nem sokat ismertem fel, de tetszett, hogy két lehetőségnél egy animéből volt az öt választási lehetőség. Érthetőbben: Két dalrészletnél levő öt választási lehetőség azon előadók voltak, melyek mind énekeltek ugyanannak az animének. Plusz poén volt, hogy az egyik ilyen mind Narutós előadók voltak, de az Orange Range egy olyan dala hangzott fel, mely a Bleach openingje. XD Nagyon találó volt. A másik meg Nanás előadók voltak. Pont az az ending (ugye jól emlékszem, hogy ending?), mely annak idején nagyon megérintett lelkileg. És pont Okui Masami kép volt mögötte! Jót nevettem magamban, amikor Daki meg Tuki cikizték egymást, hogy Shounen animékhez milyen lányos, cuki dalokat válogattak ki. Dani nem is tudja, hány Shounen animének van lányos dala, elég csak az Inuyashára, és a Detective Conan-re gondolni, sőt ott a ONE PIECE is. Úgyhogy boldogság volt a zenekvíz.

Elvileg pont ezután lett volna a gamer tudáskvíz, de 2 óra csúszás volt... Hát akkor köszönöm szépen a lehetőséget, megmarad a gamer zenekvíz 14 pontja. Nézegettem a karaokét, annyira nem kötött most le, voltak jó előadások, de a hangulat már kezdett leáldozni nálam. Amikor Tukitól kérdezni akartam valamit, mondta, hogy menjünk le, mert meg akarja nézni a Keisho Ohno koncertet. Jó, én is kíváncsi voltam rá. Hát, érdekes volt. Ilyen tradicionális japán zenét játszik, valamilyen pengetős hangszeren, amit ázsiai relaxációs zenékben lehet hallani. Látszott, hogy tényleg mestere a hangszernek, de a szórakoztatási módszere nagyon furcsa volt. Először is az angol nyelvtudása... Egyik előadásának végén mondogatta, hogy thank you... aztán látszott, hogy akar még mondani valamit, de ezer zavarában csak még egy thank you csúszott ki a száján, és ezt ismételgette vagy nyolcszor, de annyira nyilvánvaló volt, hogy akart mondani valamit, de nem tudta angolul. ^^' Az első utolsó dalában (egyszer visszatapsolták), azt csinálta, hogy ritmusra mondogatta, hogy "szia", és visszamondatta a közönséggel. Aranyos volt, de én inkább cikinek éreztem. És ráadásul pont előttünk volt egy három tagú kis csoport, ahol a lány egy bugyit lengetett... Nem volt facepalm, kicsit sem. Ő a tangabugyijának lengetésével jelezte, hogy szupi a buli. XD Aztán már tényleg nem volt sokminden, olyan 18.20 fele indultam el, mert el akartam érni az utolsó vonatot, amivel hazajöhetek Békéscsabára. És most a vonatról írok.

Annak ellenére, hogy a végére már untam, gyorsan elment a hétvége. Legközelebb Animekarácsony, Millenáris, 2012. december 8. Kíváncsi lennék, hogyhogy ott lesz, én arra tippelek, hogy már minden decemberi hétvége le volt foglalva a Hungexpóban. Én csak egyszer voltam a Millenárisban, amikor 2010-ben ott volt a Holdfénycon, és az Animekarácsony együtt, de nem tetszett a hely, olyan labirintusos. És a karaoke is olyan kis helyen volt, épp csak néhányan fértünk el ott. De hátha most jobb lesz.

2012. őszi MondoCon - szombat

"Zsuzsi! Szupibuli! Van-e rajtad tangabugyi?"

Most nem jut eszembe semmilyen alcím, ahogy eddig írtam, úgyhogy álljon itt Pempős Pista dala a MinDig TV reklámból. Szakadtam a röhögéstől, amikor először meghallottam. XD A karaokéban úgyis szupi a buli. Igen, most is döntő többségében a karaokéról fogok írni, és ha nem haragszotok, most is lesz itt-ott "szakmai értékelés". Rakjuk is be a hangulatkeltő zenét: Chihiro Yonekura: Tori no Uta.

Azért ez a dal, mert amikor a karaokésok próbáltak, akkor Amina és Tukeinon az eredeti verzióját énekelték, mely az AIR TV opening dala, és egész nap ez járt a fejemben. De ne szaladjunk ennyire előre. Most először vagyok VIP jeggyel, vittem a Nintendo 64-et. Az eredeti felállás az lett volna, hogy érte jönnek tegnap este kocsival, és viszik a TV-t is, de telefonált Zoloro, hogy csúsznak a szállítással, így nem érnek el hozzám. Viszont kap plusz TV-t, ezért elég lesz csak a 64-et vinnem. Így jobb is, mert így tudtam nézni a Forma 1 időmérőt szombat reggel. Még Koreában volt, az lett volna a poén, ha múlt héten lett volna a MondoCon, mert akkor Japánban volt. Tavaly pont akkor volt az őszi MondoCon, amikor kedvenc szigetországunkban száguldottak a Forma 1-es versenyzők. Kicsit lassacskán készülődtem, fázós is voltam, pedig a hőmérőm szerint 17°C van. Hozzá kell szoknom ehhez télen, ha nem akarok orbitálisan nagy fűtésszámlát. Viszont akkor most nem a 42-es villamos, 3-as metró, 2-es metró kombinációval megyek conra, hanem 68-as busz, 151-es busz párosítással. Így gyorsabb, meg egyébként is meg akartam állni Kőbánya-alsónál, ugyanis a buszmegállóknál levő SPAR mögött van eldugva egy pékség, ami nagyon olcsón ad baromi finom péksütiket. Hat darab van egybecsomagolva (három édes, három sós), és az 300 forint. De tényleg olyanok, amiket a Fornettisnél 160-180 forintért vesztegetik, és az ízük... mennyei. Ajánlom mindenkinek! Csak kétszer is előfordult korábban, hogy ott akartam venni, de mindig zárva volt. Most nyitva volt, le is jegyeztem a nyitvatartási időt: H-P 6-17, Sz: 6.30-13 vasárnap zárva. El is sétáltam Kőbánya-felsőn át a Hungexpóig. A vasútállomáson futottam össze Leeával, jót beszélgettünk. A kettes kapunál mentem be, hogy átadjam a Nintendo 64-et, de nem engedtek be, mert nem volt karszalagom. Közben megjött bagszi, Truner, és a barátnője. Felhívtam Zolorót, hogy itt vagyok, segítsen, máris hozta az emberét, aki által bejutottam. Átadtam neki a gépet, én meg megpróbáltam keríteni valakit, aki segít bagsziéknak bejutni. A szervezőiben nem nagyon tűnt fel, hogy ott vagyok, és hogy mit szeretnék... Nekem kellett szólni, kiderült, hogy nem tudják kinyomtatni a VIP listát, mert nincs netkapcsolat. Távol álljon tőlem a rosszindulat, de nem lett volna egyszerűbb előző nap, otthon, biztos netközelben kinyomtatni? Megnéztem Zoliékat hogy haladnak a konzollal, kicsit benéztem a karaokéba, és nagyjából ennyi. Rossz volt ilyen hamar ott lenni, mert nem volt mit csinálni, így csak ültem, és néztem, hogy a többiek ténykednek, meg néha játszottam. Az aNiwaCon volt nekem az igazi, ott dolgoztam.

Azért eltelt az idő, és a sok próba után 11-kor elkezdődhetett a hagyományos karaoke. És én iratkoztam fel elsőnek. Méghozzá azért, mert bemelegíteni akartam, és úgy voltam, hogy szabadabban énekelhetek, ha nincsenek sokan. Nem mintha zavart volna a nagy közönség. Volt egy Scrapped Princess dal a próbán, ez megihletett az anime Little Wing dalára, az olyan menőség. JAM Project featuring Okui Masami, vicceltek? Kicsit érződött, hogy régen hallgattam a dalt, nálam ez a dal a nagy tavaszváró, március-április táján szoktam hallgatni, mert olyan kellemes hangulata van, szinte társ a nyíló virágok, és a rügyező fák mellett. Jó érzéssel jöttem le a színpadról, megint átestem egyfajta fejlődésen, azt gondolom. Bár ehhez kellett a tavasz MondoCon apróbb kudarca, hogy azt éreztem, hogy nem nagyon figyeltek engem. És most úgy voltam, hogy ha nem érdekel senkit, akkor le van ejtve a közönség, éneklek magamnak. És talán pont ettől, hogy levezettem ezt a feszültséget, ettől voltam jó, és most talán jobban bejött a közönségnek is az előadásom. Ez jó érzéssel töltött el.

Mindig van olyan karaoke esemény, amikor egy olyan dalt hallok, amit eddig soha nem hallottam, de akkor nagyon bejön, most is volt egy ilyen: Berserk: Forces. Egy lány énekelte, és a zene nekem baromira tetszett. És érdekes, hogy tényleg nem hallottam még soha, de a végére úgy énekeltem magamban a dalt, mintha betéve ismertem volna. Ez olyan, mint amikor két ember megismerkedik egymással, és már az első beszélgetésük olyan szintű, mintha gyerekkori barátok lennének. Zenében is van ilyen. Most ezt hallgatom, és iszonyatosan tetszik. Bár érdekes, hogy én rockos hangzásra emlékszem, de elektropop. Totál más a kettő. ^^' Örülök ennek a zenének. Az eredeti előadó Hirasawa Susumu, és ahogy elnéztem, régi motoros, 1954-ben született.

Gamer zenekvíz. Eleinte nem értettem (illetve azt hittem, hogy rosszul értelmezem) a szabályzatot, de csillagos ötös. Nagyon ötletes volt ez a felmutatós-kiesős rendszer. Ilyet kéne zenekvízben is. Kicsit időigényesebb, kevesebb dalrészlet férne bele, de szerintem élvezetesebb lenne, és az interaktivitása is dobna a hangulaton. A következő volt a lényeg: kis papírosokat kaptunk, ráírtuk a számokat 1-től 5-ig, és felhangzott a zenerészlet, a kfn-ben benne volt az öt lehetőség, és minden egyes zenerészlet után fel kellett mutatni az adott sorszámot, hogy tippünk szerint melyik hangzott el. Aki elhibázta, kiesett. Itt jött Janisch Ádám barátom, együtt játszottunk volna, de csak egyéniben lehetett nevezni. Még ami nagyon tetszett, hogy pont az idő rövidsége miatt megszavaztuk, hogy melyik kategória legyen. Amikor a tablet / telefon kategória volt, akkor felhangzott egy dal, ami nem tudtam hirtelen honnan van, de az előadót felismertem. Pont ettem, és teli szájjal felkiáltottam:

CHIHARA MINORI!!!

A retro főkategóriában csak két alkategóriának jutott hely időhiány miatt, de megszavaztuk, hogy legyen még a Game Boy. Taroltunk volna az Ádámmal, az első: Tetris, második: Super Mario Land, de a harmadik... valami számomra ismeretlen játék volt, így tippeltem, elhibáztam, kiestem. A negyedik felhangzása után szinte fizikai fájdalmat éreztem: Pokémon: Ruby & Sapphire főcímzene. Azt az érzést, amikor éreztem... azt át kellett érezni. Csak azért is felmutattam a sorszámot, legalább ennyiben tisztítsam a lelkiismeremen. És az ötödiken is felordítottam, annyira fájt, hogy nem játszhattam: The Legend of Zelda: Link's Awakening hyrule zene. Ezt nem élem túl. XD Jelzem itt vagyok, de tényleg nagy seb a Nintendo gamer szívemnek, hogy nem mutathattam fel pontért, hogy ezt én tudom! Úgyhogy nagyon jó volt mindig, egyedül egy negatívum sározza be a csillagos ötös szintet: Több kategóriánál a választási lehetőségek beolvadtak a háttérbe, így nem tudtuk rendesen kiolvasni. Ja, és volt mögöttem két srác, akik... annyira utálom az olyan embereket, akik mindenféle baromságokat jópofiznak, mert azt hiszik, hogy annyira viccesek, pedig nagyon nem! Pont, hogy idegesítőek. Jó, hogy Dani rájuk szólt, volt is hatása!

Ezután volt még hagyományos karaoke, ekkor énekeltem másodjára, és harmadjára. A második is jó volt: GARO ~Makaisenki~: PROMISE ~Without you~ Ezt a dalt már betéve ismerem, úgyhogy nem okozott nehézséget, de a harmadik... JAM Project: Hasta Mañana!! Egy kicsit a dalt is vádolom, hogy szó szerint felsültem vele, részletezem is, miről van szó. Ez azon kevés JAM dalok közé tartozik, ahol első hallásra nem viszik fel annyira magasra a hangjukat az énekesek, mint ahogy szokták. Ez egy kellemes, nyugis dal, szokatlan is tőlük, és én is így kezdtem el, halkan, nyugisan, de az első verse második felében Endoh Masaaki magasabbra viszi fel a hangját, amit én ki tudok adni, de hangosan (szerintem másképp nem is lehet). És belezavarodtam, hogy elveszett az a nyugalom, amivel elkezdtem énekelni, gondolatban elkezdtem rázni a ketrecet, hogy valaki szabadítson ki, mert nagyon gáz, amit csinálok! És ez a pánikroham teljesen átvette az uralmat felettem, és nem tudtam a refrén eggyel magasabb hangját kiénekelni, és annyira kínosan éreztem magam, hogy szabályosan izzadtam. A legdurvább meg az volt, hogy az instrumental utáni refrénnél meg kijött az a magas hang, de azért volt az rossz, mert nem éreztem, hogy összhangban vagyok a dal hangulatával. Ekkor gondolkodtam el azon, hogy hatalmas, amit csinál JAM Project ének terén, minden elismermésem az övék, de néha feleslegesen másszák meg a csillagos eget. De én is hülye vagyok, mert nem gyakoroltam előtte csak felületesen, és ha komolyabban rámentem volna, akkor láttam volna ezt, és tudtam volna kezelni, vagy letenni róla. A magas hang problematikájára visszatérek még.

Épp Tukival beszélgettem, amikor jött egy srác: Death Note: What's Up People?!-t énekelt. Csak legyintettem, hogy biztosan olyan lesz, mint a többi, majd befogott füllel végigszenvedem, de... Pont azért volt rossz, mert a pasas kibaszott jól énekelte, MINT AZ EREDETI! Tukival csak lestünk, látni kellett volna a srácot, vérvörös volt az arca, és kidagadtak az erei, és még most is borsózik a hátam, ahogy rágondolok. Viszont pont azt mondtam Tukinak, hogy azért volt nekem rossz, mert tényleg annyira, de annyira jó volt, az egész közönség szinte egy emberként tombolt, mert tőlem nagyon távol áll ez a zenei stílus, és tisztára átereztem azt az érzést, hogy az együttes keményen szidja az emberiséget, mert ennyire hülye. És ez nagyon nem kompatibilis az én gondolkodásommal. Jó, nem azt mondom, hogy nem gondolom néha az embereket dilettánsnak, amit látok, meg ahogy néha egyesek megnyilvánulnak az interneten, de nem az az alapgondolatom, hogy drága emberek: tegyetek meg egy szívességet, és csináljátok fel a nőágú felmenőiteket! Ez nagyon sarkított, de a dal lényében erről szól, mindez őrült metál stílusban. Itt nagyon átjött ez az érzés, és nekem ezért volt rossz. Mindazonáltal maximálisra értékelném.

17.30-kor volt a japán zenei videoklip-összeállítás, ezzel együtt tennék én is kitérőt. A konzolnál boldogság a részemről, mert mindig láttam embereket a Mario Kart 64-nél. Nagyon helyes, látom a Nintendo iránti tisztelet megvan. ^^ A másik retro a már-már szokásosnak mondható Sonic the Hedgehog 2 Mega Drive-ra. Még a karaoke teremben futottam össze Fantosszal és Gáborral, majd a JAM Project-es énekem után lementün a konzolrészlegbe. Fantos Sonicozott, én néztem, Gábor is maradt egy kicsit, utána elbúcsúzott. Fantos random játékkal majdnem végigvitte a Sonicot, nem sok hiányzott. Aztán átmentünk Mario Kartozni. Majd 18.30-kor vissza akartam menni a karaoke terembe, mert a programkiírás szerint addig tartott, de az lett 19.30, és még erre is ráhúzva vagy negyed óra, úgyhogy az Adarnások körében happiness. Néha ránéztem a MAT pultra, bagszival csevegtünk, hogy épp kivel StreetPassoltunk, valamint dél körül épp nem volt senki a Go asztalnál, Tuki is ott volt, rávett, hogy tanuljak meg játszani. De nem ő tanított, hanem egy aranyos lány, az ellenfelem egy kezdő srác volt, aki ismerte már a szabályokat, de annyira még nem tudott játszani. Kezdték magyarázni a szabályokat, hellyel-közzel érthető. Nem vagyok nagy stratéga, úgyhogy spontán játszottam, jelzem: rossz módszer. Laposra lettem verve egy kezdő ellen. Viszont tetszett a játék, elképzelhető, hogy komolyabban is bevetem magam, mondjuk a Hikaru no Go animével is. A lány, aki mondta a szabályokat, először azt akarta, hogy Tuki legyen az ellenfelem, mondja, hogy inkább nem, mert nem adja olcsón a győzelmet. Én is pont ilyen vagyok a Mario játékokban: Boldogan magyarázom a szabályokat, irányítást, sőt, egy-két trükköt is megosztok, de élesben akármennyire is kezdő vagy, már neked kell boldogulni, én nem engedlek nyerni. Pont ekkortájt találkoztam volna Csibivel, hogy visszaadja nekem a Super Mario 3D Land-et, de elragadott a játék, meg már csak félóránként mentek a buszok, úgyhogy végül nem mentem, és nem szóltam, ne haragudj meg rám, sajnálom. :(

19.45 után kezdődött a Late Night Karaoke. Azt értem, hogy a hangulat miatt kapcsoljuk le a villanyokat, DE AKKOR NEM LÁTNI A SZÁMLISTÁT!!! T_T Utána rájöttem, hogy tök poén a telefon fényével fürkészni a számokat. Még utoljára a Slayers: Going History-t akartam énekelni, hátha enyhíti az előző dal kudarcát. Felhívtam Tukit is, úgysem nagyon énekeltem még duettben, itt a lehetőség. És jó buli volt. Gyorsan kiosztottuk, hogy ki melyiket énekli, és nyomtuk. Örültem a végére. Meg a közös dal, a Naruto: GO!!! Nem csoda, hogy Daninak hiánya volt. :D Tehát magas hang: Ebben a dalban kijön. Miért sokkal könnyebb? Mert ez a dal erőteljes, szinte adja magát, hogy itt magasan kell énekelni, és ráállnak a hangszálaim, és itt megy. Még egy plusz öröm-boldogság faktor. De érdekes, hogy van a One Piece: Mirai Koukai dal, amit viszont sokat próbálgattam, és abban nehezebb kiénekelni a magas hangokat, mert hirtelen vált. Ha el akarnám bagatellizálni, azt mondanám, hogy mintha az egyik srác észrevenné, hogy rossz helyen járnak, és átszól a társának, hogy te, nem vagyunk mi rossz helyen? És hirtelen felrepülnek a csillagos égig. Én is repültem a boldogságtól, miközben próbálgattam. De a buli nagy volt a Late Night karaokén, sokan jót, bulisat énekeltek, még egy Oroszlánkirály is belefért. Én még nagyon örültem a Hungária: Csókkirálynak, szeretem azt a dalt. Ilyenkor már lehet nem japán dalokat is énekelni. Én végigénekeltem, jöttek itt is a nagy hangok. Ez is bulizós szám, és adja magát.

Hamar eljött a 21.30, amikor mennünk kellett. Egyedül indultam el, de az egyik kezdő karaokés lány (aki a csókkirályt énekelte) észrevett, és együtt mentünk. Jókat beszélgettünk, tök aranyos volt. De nyugi, semmi komoly, hiszen 11 évvel fiatalabb. ^^' Ő a villamoshoz ment, én a metró előtt elugrottam a Fogarasi Tesco extrába, vásárolni holnapra kaját. Sajnos még mindig nincsenek olcsón Nintendo DS játékok. Aztán hazajöttem, és most írok. Már lassan hajnali 2 óra van, nem fogok aludni. :D Holnap (vagyis még ma. -_-) találkozunk.

MondoCon előtti egyveleg

Na, közel a nagy nap (hétvége), bár most nem erről akarok írni, hanem egyebekről. Mindenek előtt, hogy ismét jó Pesten lenni! ^_^ Bagszi várt a vasútállomáson. Eltöltöttünk együtt egy kis időt, majd átmentem Rákoskeresztúrra átvenni egy vaterás adás-vételt: Zorán II kazetta. 200 forint volt, de lazán adtam volna érte többet is, mert ez hatalmas ritkaság, nagyon régóta kerestem. Most vált teljessé a Zorán kazetta kollekcióm. Majd vasárnap, ha visszamegyek Békéscsabára, majd csinálok egy kollekció képet.

Egyébként is mostanság jobban fogékony vagyok a magyar zenére, ugyanis tegnap reggel megtaláltam az LGT lemezek borítóit, amit szintén nagyon régóta kerestem. Egyrészt örültem neki, ugyanakkor másrészt felmerült bennem a kérdés, hogy mekkora scanner kell egy bakelit lemeznek? De most ennek hatására meghallgattam egy pár régi LGT albumot, és hatalmas élmény volt.

Most elindult a TV2 új tehetségkutató műsora, a The Voice. Ahogy nézegettem a plakátokat, hirdetéseket, láttam potenciált ebben a show-ban, hogy talán visszatérünk a régi Megasztárok színvonalára, mert nagyon elkurvultak a tehetségkutatók, ezért nem is néztem az újabb Megasztárokat, a Csillag Születiket, az X Faktor meg már tényleg az egész legalja volt. Ott már csak a cirkusz számított, hogy minél több lóvé jöjjön be, a minőség meg... ugyan már. Ez az új műsor egy kicsit másabb. Nekem jobban fekszik, ezt kíváncsian fogom figyelni. Bár a legelején furcsálltam, hogy a zsűritagok háttal ülnek az énekeseknek, az volt az első gondolatom, hogy elég érdekes lesz, mert azért a kisugárzás is sokat számít, aztán az első pár jelölt után arra jutottam magamban, hogy akinek kisugárzása van, annak a hangjában is erő van, így - jóllehet a humoristáknak is táptalajt adott a szlogen - ha úgy vesszük, tényleg csak a hang számít. Bár azért itt is fellelhetők az ún. "cirkuszi elemek", amik egy ilyen műsornak kell, tapsoltatni a nézőket, megadni a hangulatot, néhány zsűritag érzéseinek többszörösét mutatja ki, ez is műsorelem, ezt Oroszlán Szonja mondta régebben a Kossuth rádióban, amikor interjút adott azokban időkben, amikor a Csillag születik zsűritagja volt. Somló Tamás és Caramel volt a legnormálisabb. Malek Andrea néha kicsit túlzásba vitte, Mező Misi meg... Egész műsoridő alatt nem esett le, hogy ki ő, nem ismertem fel ezzel a hajjal, a műsor után utánanéztem, még akkor sem jöttem rá, hogy ki ő, amikor láttam, hogy Gyulán született, de amikor oda jutottam, hogy Magna Cum Laude énekese... O_O Nekem senki ne mondja, ez az az énekes, aki olyan békés hangnemben énekelte a vidéki sanzont (már herótom volt tőle, olyan sokat játszotta a Csaba rádió. -_-), hogy az ugyanaz az ember, akit itt zsűritagként láttam. Néha komolyan úgy viselkedett, mint aki beszívott, és ahogy láttam a következő műsor előzetesét, lesz még "előadása". Caramel annak idején megérdemelten nyerte meg a Megasztárt, amikor még jó volt a műsor. Somló Tamás meg az LGT és a szólóalbumai által nekem már életmű a munkássága. Malek Andreát csak a Nagy utazás dal saját verziójában (a Sose Halunk Meg filmzene CD-n hallható) előadásában ismerem. Ez a műsor számomra sokkal jobban fekszik, és tetszik, hogy csak a jókat mutatják, így igényesebbnek, hat a műsor, számomra jobban élvezhető. Én nem szeretek poénkodni, meg a fogni a fejem a sok hülyén, akik azt hiszik, hogy tudnak énekelni, és semmi önkritikájuk nincs.

Majdnem végigjátszva

Tegnap este ismét elővettem a Master System-es Sonic the Hedgehog-ot, és sikerült majdnem végigvinni. A végső Dr. Robotnik csatában vesztem el végleg. Nagyon érdekes, mert most, hogy komolyan játszottam vele, úgy ment a játék, mintha csak nemrég játszottam volna vele utoljára, pedig volt már legalább egy évtizede. Sőt, annyira lelkes vagyok, hogy összerittyentettem egy szerintem jó tesztet a játékról, olvassátok el:

Sonic the Hedgehog (Master System)

Teljesen beleszerettem a játékba, kíváncsi vagyok a második részre, mert SMS-re van 2. rész, de a MegaDrive-osok is érdekelnek. És ha jól tudom, a MegaDrive legjátsza a Master System játékokat, úgyhogy csak legyek jobb anyagi helyzetben, lesz nekem még nem Nintendós konzolom!

Sonic the Hedgehog

Néhány napja felfedeztem a Nintendo angol weboldalán, hogy a Virtual Console játékokért is kaphatunk 50 csillagot. Az előző vásárlásból visszamaradt 300 pont Wii Shop Channelben, és a VC játékok beregisztrálásával gyűltek a csillagok, úgy tűnt, hogy összegyűlik 2000 csillag, amelyből vehettem volna 500 Wii pontot, és akkor 800 pontból vehettem volna egy SNES játékot. Vagy Super Metroid, vagy Kirby's Fun Pak. Elkezdtem számolni, pont kijönne a 2000 csillag, ám valamit félrenézhettem, mert megállt 1965 csillagnál. Na, akkor vettem egy 300 pontot, és másnap egy 100 pontosat. Egy nap, csak egyet lehet vásárolni. Így 700 pontom lett.

Azért nézegettem a letölthető a címeket a SNES-nél, de hát hiába. Amikor láttam a Sega MegaDrive-ot, eszembe jutott, a Sonic the Hedgehog, mely lehet, hogy furcsa, hogy sok emlék köt hozzá. Na, nem a MegaDrive verzióhoz, hanem a Master System-hez. A lényeg a következő (bár azt hiszem, ezt elmeséltem 2009 februárjában, amikor volt egy rövid Sonic korszakom), valamikor 1995 környékén Békéscsabán az Elektroházban (nagy műszaki cikk áruház, nem tudom, hogy volt-e országos hálózata, de Békés megyében több városban is volt) behoztak egy rahedli (pont most volt ez a megfejtés a Maradj Talpon! műsorban. :D) Sega Master System II konzolt. Az árára nem emlékszem, de jóval olcsóbb volt, mint a 25.000 forintos Super Mario All-Stars pakkos SNES. El is terjedt a konzol rendesen, az egyik barátomnak is volt, hozzá jártam Segázni. Mert nemcsak Nintendós múltam volt. És ehhez volt Sonic the Hedgehog játék. Ezekben a gépekben volt egy beépített játék, ami vagy a Sonic, vagy az Alex Kidd in Miracle World. Ezzel a játékkal is játszottam. Na szóval, amikor néztem a Wii Shop Channelben a Master System-es Sonic játékot, konkrétan ezt a játékot kerestem benne, amivel régen játszottam, de nem voltam biztos benne, hogy ez az. Ugyanis volt egy olyan gondolatom, hogy a Sega Master System, és a Sega Master System II két különböző konzol. Így ha leszedem a SMS Sonicot, nem ugyanazt kapom, amivel játszottam. Nyugi, eszembe jutott a YouTube, hogy nézzek Gameplay videót, meg is tettem, de valahogy nem győzött meg. Azt láttam, hogy a pályák ugyanazok, de kicsit butítottnak láttam, így volt a gondolatom az SMSII-ről, hogy az elődjének továbbfejlesztett változata, így nem töltöttem le a Sonicot.

Ma miután hazajöttem, megnéztem egy gameplay videót a MegaDrive-os Sonic-ról, és annyira megfogott, ahogy a feltöltő játszott vele, hogy úgy voltam vele, hogy lesz, ami lesz, én leszedem a Master System-es Sonic-ot, nagy kedvet adott, hogy én is Sonic-ozzak. Elkezdem játszani, és döbbenten látom, hogy ez ugyanaz a Sonic, amivel vagy 15 éve játszottam. So many memories, ahogy a derék amerikai gamer mondja. De tényleg, hihetetlen érzés játszani vele. Érdekes, hogy itt talán annyira nem a sebesség számít, hogy Sonic-kal végigszaladjunk a pályán, sokkal inkább platform-jelleget érzek. Ettől még nagyszerű ez a játék. Hat világból áll, ha jól emlékszem, mindegyik három pályából áll. Csak a feléig jutottam el, a hármas világ már kifogott rajtam. Az első világ a Sonic játékok szokásos Green Hill-je, a második a Bridge. Ezek nagyon könnyűek, most is könnyen végigmentem rajtuk. A harmadik világ a Jungle. Az első pályával még nem is voltak gondok, de a második sokkal durvább. Ugyanis ott felfele kell menni, és ha leesünk, a képernyő nem jön velünk, így azok a platformok, amik már eltűntek, azok már nincsenek, így ha lezuhanunk, meghalunk. Előfordult vagy 10×, úgyhogy érdemes volt az első két világokból felszedni az életeket. De így is csak a 3-3 pályáig jutottam el, mert már csak 1 életem maradt, és elfelejtettem, hogy Dr. Robotnik (minden világ 3. pályáján meg kell küzdeni vele) már ágyúgolyót is ledob, ami természetesen megöl. Úgyhogy itt ért véget.

Hatalmas élmény volt játszani vele, és most már tudom, hogy a Master System II olyan, mint a Game Boy Advance SP a Game Boy Advance-nek. Egyébként annak idején 100%-ra végigvittem, megvolt mindegyik Chaos Emerald. Nézzetek meg egy gameplay képet a játékból, hátha nektek is megtetszik. Ez az NTSC verzió, itt gyorsabb a zene, a PAL-osban lassabb: