Tegnap megírtam a Kirby Air Ride játéktesztet, ma Tutajkk kisegített a City Trial résszel, mert ha őszinte akarok lenni, nem sokat játszottam vele. ^^' De nem ezért teszek róla említést, hanem mert írtam a tesztben, hogy mennyire jó a zene.
A teszt pedig itt olvasható.
Voltam ma a WestEnd-ben, és szétnéztem a Media Markt-ban, és van egy pár korábban Sony által kiadott CD akciós áron, 750 forintért, vettem is hármat.
Akik ismernek, azoknak furcsa lehet a Ganxsta Zolee CD. Nos igen, annak ellenére, hogy a stílusa nem kompatibilis az enyémmel, mégis iszonyúan tetszik amit csinál. Pedig nem szerettem őt mindig, az elején kifejezetten utáltam, hogy beszélhet valaki trágárul az az embereknek? Akkoriban volt nagyon híres a Keleti oldal, nyugati oldal dala. Később, a bátyám megvette a Helldorado CD-t, és többször hallgatta a jelenlétemben, és megtetszett. Olyannyira, hogy többször kölcsönkértem, hadd hallgassam. És teljesen megszerettem, amit csinált, mert egyrészt felfedeztem, hogy mekkora tehetség, másrészt meg megtanultam megkülönböztetni, hogy mi az, amit komolyan kell venni tőle, és mi az, ami poén. Például, ahogy a nőkről beszél, 13 éves fejjel felértem, hogy biztosan nem éli úgy az életét, ahogy elrappeli a lemezein, hogy minden éjszaka vadássza a csajokat, meg nem él alvilági életet. De nagyon nagy tehetség, és néhány dalban úgy rappel, hogy az kifejezetten nevetésre ingerel, azokról tudtam, hogy nem kell komolyan venni, de vannak dalok, ahol a barátság jelentőségéről beszél, azok teljesen komolyak. És később a Csaba Centerben, az Alexandrában, ha nem is olcsón, de úgy fogalmaznék, hogy elfogadható áron megtaláltam az összes albumát kazettán, és összegyűjtöttem őket. A maxikat is megtaláltam, tökre örültem neki. Mostanában annyira nem hallgatom, de néha előveszem, a kazettái is megvannak, és néhányat CD-n is megvettem azóta.
Az Ákos CD-n nagyon meglepődtem, hogy megtaláltam olcsón az egyik legnagyobb CD-jét. O_O Pedig az összes albuma még ilyen 3.000-4.000 forintos áron van, mert a mai napig nagyon kelendőek, ehhez képest nagy változás ez a 750 forintos ár. De örömmel vettem meg. Ez az egyik legjobb albuma. Én nem vagyok annyira radikális véleményen, hogy ez az utolsó normális albuma, hogy de hogy utána átment egy stílusváltáson, az tény, ami nem is volt annyira rossz, mert nekem még az Ikon is nagy kedvenc. Sokkal inkább azt sérelmezem, hogy az Új törvény albumtól kezdve teljesen nyilvánvalóan politikai indíttatásúak a dalszövegeinek többsége. Pedig most is tud jó dalokat írni. De az tény, hogy a csúcs a '90-es években volt. Ezt az albumot is most jó újra hallgatni, ezek a dalszövegek teljesen mások voltak. Nagyszerűek, én mindig Sztevanovity Dusánhoz hasonlítom a képességét, de mégis Dusánt egy okból jobban szeretem: Ákos Indiántáncos dalszövegei nagyon elvontak, meg lehet érteni, hogy miről akar énekelni, de olyan érzésem van, mintha csak a kiválasztottak érthetik meg, hogy miről is akar valójában énekelni. Dusán szövegei meg ehhez képest sokkal szélesebb kör számára érthető, és mégis annyira professzionálisan fogalmazza meg a gondolatait a világ dolgairól, hogy öröm minden egyes alkalommal hallgatni, és az előző rendszerben íródott dalszövegek is valahol most is aktuálisak.
Ha Ákos, akkor természetesen a Bonanza Banzai is jöhet. Örültem ennek a CD-nek. ^^ Egyébként az együttest eléggé későn ismertem meg komolyan, 2001-ben, ezek közül is a Jóslat volt az utolsó, amit először hallgattam meg, egyben a legnagyobb hatással volt rám. 2001 őszén, gyakorlatilag pont életem egyik legrosszabb korszakában találkoztam ezzel az albummal, emiatt még jobban depresszívnek éreztem ezt az albumot. Olyan dalokkal, mint a Csak a dal, és az Evelyn Roe, ezekre a mai napig nagyon fejemben van, és mindig meghűl bennem a vér, amikor eszembe jutnak, nagyon-nagyon szépek, és nagyon szomorúak. Éppen most hallgatom ezt az albumot, ma már azért egy kicsit egy másabb, de visszajönnek azok az érzések. Nagyon élénkek az emlékeim ebből a korszakból, de ma már egy kicsit más színben látom. A 2001-2003-as időszakban volt egy depressziós korszakom, és azért volt jó megélni, mert tudom, hogy mennyire rossz volt az, és a mai napig, ha baj történik, akkor eszembe jut, hogy milyen volt az, és attól nem jutok előre, hogy teljesen magamba roskadok, ezért van az, hogy felveszem a harcot a megmérettetések ellen, és hát itt vagyok. ^^ De azért most az albumot is más hallgatni, annyira nem tartom már depresszívnek, bár ez a Térj vissza című dal, ahol most tartok, ez pont nagyon kellemes. De már előre várom a 9. tracket. Jól esik hallgatni olyan albumokat, melyeket régen szerettem.
Egy kis Nintendo is álljon itt, ugyanis megjött a vaterás rendelésem, egy Club Nintendós újság, és 576 KByte melléklet. A Club Nintendo magazinnak nagyon örültem, mert exkluzív-értéke van számomra. Az alul látható két kártyát azt nem most kaptam, azok még nagyon-nagyon régiek, 1993-ból valók. Csak azért fényképeztem le, mert a kártyák hátoldala egy levelezőlap, amit, ha visszaküldünk, az osztrák Stadlbauer-nek, akkor Club Nintendo tagok lehettünk, és nem tudom, hogy milyen kedvezményekkel járt, de a Club Nintendós újságról már akkor is tudtam, és nagyon szerettem volna megszerezni, de sajnos nem lehetett. De most megtaláltam ezt, és nagyon örülök neki. ^^ 1993. februári, van benne Super Mario Land 2: 6 Golden Coins, The Legend of Zelda: A Link to the Past, Sim City, és Super Mario Kart, hogy csak a legnagyobbakat említsem. Mindegyik cikk több oldalas, végigjátszások, leírások, és grátiszként Super Mariós képregény. Szerepel benne Megaman, és Wario is. Élvezet volt olvasni, én megint imádom a német nyelvet! :D Ugyanis én németül kezdtem el tanulni 2. osztályban. Az ok egyszerű: Minden Super Nintendós papír, és a dobozon az írások is német nyelvűek voltak, és érteni akartam, hogy mi van odaírva. És meg kell mondjam, szerénység nélkül, nagyon jól ment általános iskolában a német, szinte végig ötös voltam belőle. Aztán gimnáziumban minden megváltozott. Ugyanis az ottani német tanár fiatal, kezdő volt, és nem volt rendszer a tanításában, és úgy összekutyulta az egészet, meg megutáltatta velem a német nyelvet, hogy nagyon sokat felejtettem azóta. Viszont mostanában egyre gyakrabban kacérkodok a gondolattal, hogy megint elővegyem a németet, akár a "Wie heißt du?"-ig visszamenőleg. Szeretném tudni a nyelvet, mert ki tudja, mikor jöhet jól. Egy ilyen újság elolvasásához biztosan.
Ma lehetőségem volt szinte minden részletet kimerítően kipróbálni a Mario Party 9-et, így írtam róla egy tesztet. Igazából lehet, hogy én vártam túl sokat, de hogy egy újítás se jöjjön be, az azért nem semmi. Persze van számtalan jó oldala is a játéknak.
Nem hiszem el! ^_^ Okui Masami felébredt!
Amikor Laura Ramirez kiírta FB-re, nem akartam elhinni, rámentem a Makusoniára, és tényleg! Teljesen felújította a weblapját és a blogját, nagyon készül rá. Nagyon remélem, hogy lesz legalább olyan jó, mint az i-magination.
Egyébként már kezdtem feladni, hogy folytatja az énekesnői karrierjét, mert a blogjában annyit írt a JAM Project-ről, hogy már totál azt gondoltam, hogy lezárja a szólókarrierjét, és csak a csapatra összpontosít, de boldogan konstatáltam, hogy ez nincs így.
Viszont meglepett, hogy eltűnt az evolution logo, az ugye Okui Masami saját kiadója. Helyén ott a Lantis. Szerintem átállt oda, mert 2010 elején valószínűleg felvásárolta a kiadócégét a Dwango, mert megváltozott a katalógusszáma az ezután megjelent albumoknak, DGEA az albumok kezdőkatalógusszáma, és DGES a kislemezeké. Ha őszinte akarok lenni, a mai napig nem értem, hogy miért csinált külön kiadócéget, amikor a JAM Project a Lantis-nál van, biztos kiadták volna ők is az albumait, és kislemezeit. Akkor lett volna értelme, ha mondjuk egyeztetett volna a Lantis-szal, de nem jutottak volna dűlőre, és akkor ő úgy dönt, hogy akkor saját maga adja ki az albumait, és akkor orrba-szájba reklámozza, elérve akár 30-40.000-es összeladást. Ehhez képest a legsikeresebb általa kiadott album a Dragonfly 5.253-as példánnyal. Arra még azt mondom, hogy elmegy, de a végén 1.000 alá ment, az, hogy ilyen ritkán adott ki albumot, az azt jelzi, hogy van az a határ, amikortól már nem éri meg anyagilag, hogy új kiadványa jelenjen meg. Ennek az lett az eredménye, hogy az evolution már csak úgy tudott fennmaradni, hogy ha a Dwango (vagy Gedeon, nem tudom, hogy ki fia borja) felvásárolja, de szerintem már végleg megszűnt a kiadó cég. Én nagyon remélem, hogy ha a Lantis csodát nem is, de felhozza az új albumot legalább 5.000-es összeladásra. De azt elhihetitek nekem, hogy ha a zenéje minőségét nézzük, lazán megérdemli a több 10.000-es példányt is, én remélem, hogy ez lesz a megoldás.
Én biztos, hogy besegítek, mert előrendelem az albumot.
Ahogy korábban írtam, becseréltem a Nintendogs Dachshund & Friends játékot egy dalmatás verzióra. A dalmatákat mindig is szerettem, csak amiatt volt fenntartásom, hogy német borítós, és akkoriban kellett a pénz, azért kitettem Vaterára. Addig hozzá se nyúltam, de pár nap múlva belegondoltam, hogy miért is tehetnék egy próbát vele? Ebből lett az, hogy mégsem adom el. Nagyon életrevaló, játékos, megszerettem! ^_^ Egyébként totál meglepődtem, amikor azt írta a játék a dalmata leírásában, hogy horvát kutyafajta, utánanéztem, és tényleg. Szívesen tartanék élőben is, de pont azt néztem, hogy nem valami olcsón vásárolhatók meg, és eléggé nagyra nőnek meg, de a DS-es kutya nagyon tetszik, az biztos, hogy 3DS-en is ez a kutyafajtám lesz.
Úgy tűnik, hogy mégiscsak jó döntés volt, hogy meghagytam az 576-os pontjaimat, tegnap jól jött. Múlt héten, amikor néztem DS játékokat az 576-ban, mondták, hogy már csak az Allee-ban, és a Mammutban van. Vasárnap úgy döntöttem, hogy mivel úgysincs programom, ezért délelőtt felfedezőutat tettem. Metróra szálltam, a Corvin negyednél átszállva a négyes-hatos villamosra Újbuda-Központnál bementem az Allee-ba, és szétnéztem. Nem titkoltan mélyen leszállított áron kerestem DS játékokat. A Mario & Luigi: Bowser's Inside Story 12.990 forint, kétségtelen a mélyen leszállított ár jelenléte... Átmentem a 18-as villamossal a Széll Kálmán térre, és bár nem számítottam arra, hogy olcsók lesznek a játékok, de ott is megnéztem a kínálatot. Játék ugyan nem volt, de megakadt a szemem a Nintendogs DS játéktokon. Ez egy hengeralakú, melyet át lehet fordítani, és akkor egy másik kép jelenik meg. És a Mammut-ban pont a dalmatás volt. A másik oldalán Labrador van. 4 játék fér fele. 2800 forintért nem vettem volna meg, de hogy volt 1350 pont a kártyámon, már másabb az összkép. De ekkor még nem vettem meg, mert nem voltam biztos az anyagi helyzetemben, de tegnap már sokkal nagyobb biztossággal (és biztonsággal) vettem meg. Szép kis utat tettem meg érte: A Kálvin térről átsétáltam az Astoriára, onnan metróval az Örs Vezér térre. Utólag jöttem rá, hogy okosabb lett volna a Blaha Lujza térre elgyalogolni. Már régen voltam az Árkádban, kíváncsi voltam rá. Bevásároltam hétvégére az Intersparban: Vettem darált marhahúst, meg csirkemell filét.
Mindig akkor eszek édes-savanyú rizst, amikor anyámnál vagyok otthon, de egy két hete nagyon megkívántam. Akkor is vettem egyet, és megcsináltam. De látni kellett volna, hogy szerencsétlenkedtem a konyhában. Ugyanis meg kell mondjam őszintén, undorodok a nyers hús megfogásártól. Nem tudom mitől van ez, de azt igen, hogy ha finomat akarok lenni, akkor ezt le kell győznöm. Nem is volt kérdés, megcsináltam. Szerintem egész finomat hoztam össze. Tegnap vettem, ma megcsináltam, de legközelebb kevesebb olajat teszek a hús alá, mert kicsit olajos lett. Tegnap csináltam meg a spagettit. Marhahússal sokkal finomabb, bár tudom, hogy sertéshússal is szokták csinálni, de úgy voltam vele, hogy inkább megveszem kicsit drágábban a marhahúst. Csak azt sajnáltam, hogy nem daráltak marhahús külön, hanem csak fél kilós tasakban árulták. Akkor legfeljebb két szószt csinálok meg, és sokáig megmarad. Az előírást követve finomat csináltam. Bár lehet, hogy még jobb lett volna, ha nem Knorr alappal csináltam volna meg, hanem paradicsomsűrítménnyel. Csak azt nem tudom, hogy akkor elég csak azt hozzátenni a darált húshoz, vagy kell még mellé valami? Majd legközelebb kipróbálom. Van igényem arra, hogy egyre több mindent csináljak meg magamnak, nemcsak gyorskajákat.
Visszatérve az Intersparra, ekkor gondoltam ki, hogy most már megvehetném a Nintendogs játéktokot. Úgyhogy irány metróval, a Széll Kálmán térre. Innen merő lustaságból rászálltam a négyes-hatos villamosra, hogy egy megállót menjek a Széna térre. Nem szeretem a Mammut I. épületét, meg ekkor már céltudatosan akartam menni az 576-ba, hogy megvegyem, amit akarok, aztán hazamegyek. 1.450 forintot fizettem érte, annyit megért nekem. Az Allee-ban van másik fajta Nintendogs játéktok, szintén 2.800 forintért, szerintem az részemről ott is marad. Ez nagyon ötletes, úgysincs minden DS játékomnak helye. Úgyhogy örültem neki, végül jól alakult minden.
Na ha már ennyire közel kerültem a dalmatákhoz, úgy döntöttem, hogy megnézem a 101 Kiskutya rajzfilmből készült filmet is. Láttam régen, és egy életreszóló "élmény" volt, amikor Szörnyella deFrász beleesett a hatalmas kondér trágyába, azt a mai napig látom magam előtt. ^^' Egyébként mai fejjel azt mondom, hogy nagyon jó film, be kell valljam, könny szökött a szemembe, amikor kiderült, hogy a 15. kiskutya mégis él. A vége is nagyon szép lett. Annak ellenére, hogy egy adaptáció, nagyon jól megcsinálták. Annak idején a film hatására szerettem meg a Dalmatákat. Most a filmet láttam, de majd a rajzfilmet is megnézem. Ha találok max. 500 forintért vaterán 101 Kiskutya (film és rajzfilm) videokazettát, akkor majd megveszem.
Megmosolyogtam Szörnyella De Frászt, mai fejemmel nem tudok nem az ALI PROJECT énekesnőjére gondolni, amikor ránézek. :D De ő szerencsére nem szőrmékkel foglalkozik, hanem minket szórakoztat. ^^ Meglepődtem, hogy Chihara Minori legújabb kislemezének szövegírója Takarano Arika, nagyon kíváncsi leszek rá. A dal címe Celestial Diva lesz, és a kislemez március 21-én fog megjelenni, tehát másfél hét múlva. A Lantis feltette a videoklip rövidített változatát, elsőre annyira fogott meg a dal, remélhetőleg később jobban fog tetszeni:
Még utoljára szót ejtve a D-Formation albumról, érdekes dolgot tapasztaltam meg: Van két dal, a Freedom Dreamer, és a KEY FOR LIFE, melyből kijöttek kislemezek, és akkor hallgatva valahogy nem jöttek be a dalok. A többi dalhoz képest gyenge eresztésnek tűnt, de a albumon a többi dal mellett sokkal tetszetősebb. Ennyit számít, az albumon a dalok sorrendje. Mellesleg tegnap kerestem képeket az albumról, hogy milyen kibontva, meg hogy mutat lemezboltokban. Egy párat le tudtam szedni, azokat ide töltöttem fel, de egy jónéhányat levédettek. Ilyenkor tudom átkozni a japánok túlzott szerzői jogi védelmét, fogtam is a fejem egy párszor, hogy miért nem engedi letölteni? Pedig kiírtam az albumomba, hogy nem az enyémek a képek, csak találtam. Hát ezek vannak.
Nehéz úgy dolgozni, meg tanulni, hogy közben Chihara Minori: D-Formation albumot hallgatok, mert teljesen tűzbe hoz ez a zene, és ilyenkor nehéz másra figyelni. És őszintén remélem, hogy senki nem néz hülyének a környezetemnek, amiért enyhén érzékeltetem, hogy élvezem a zenét. O_O Van is egyébként egy ilyen csoport a Last.fm-en, hogy “Nem vagyok antiszociális, csak élvezem a zenét”, hát igen, nálam is ez van most. Amúgy örülök, hogy az album a 3. helyet érte el az Oricon charton! ^_^
Ma sikerült a törpeuszkárommal összeversenyezni annyi pénzt, hogy tudtam venni cicát. Hát, nem bírtam ellenállni neki, annyira édes volt. Cirmos hím házimacska, £880 volt. Amikor hazahoztam, nem volt annyira megilletődött, mint a kutya, de jobban érezte magát, amikor megtanítottam neki a "Mario" nevet. Még véletlenül sem utal rá a később ráadott piros nyakörv. Kövérnek mutatta a gép, úgy hoztam haza. Hát ez csodás, még szerencse, hogy macskakajában is van diétás, bevásároltam belőle. Egyébként mégiscsak élethű az állatok viselkedése. A macska is mit csinált, amikor már kezdte magát otthonosan érezni? Felugrott az ablakpárkányra, és elszundított.
Szinte ugyanaz a viselkedés tapasztalható meg náluk, mint a Garfield rajzfilmben. A macska kényelmesen elalszik az ablakpárkányon, olykor felkel, és lesi, hogy mit futkározik a kutya körbe-körbe. És amikor lejön az ablakpárkányról, a kutya körberajongja, hogy ismerkedjenek, a macska fújtatással válaszol. Na, itt megijedtem, mert ilyenkor nálam egy macska aranyossági-rátája úgy a nulla felé hajlik. Ilyenkor szoktam elengedni, hogy ne is lássam többet. De itt ezt nem engedem meg! Egyetlen egy módon lehetne összebarátkoztatni őket, közös ténykedéssel. Miután a macskát nem lehet sétáltatni, és trükkökre tanítani, ezért a közös játék a kulcs a probléma megoldására. Ez a macska nyitott a labdajátékokra, igaz, fürgeségében nem veszi fel a versenyt a kutyával. Van külön macskajáték, a Cat Wand. Ez egy zsinegre illesztett tollszerűség, mi lógatjuk neki, a cica élesíti rajta a karmait.
Nagyon szeretem a cicát, remélem, egyszer jóbarátok lesznek mind a ketten. A harmadik állatom egy kölyök dalmata lesz.
Ma áthoztam kicsit kibővítve a 3DS Hungary-nek írt játéktesztjeimet:
Remélem, tetszeni fog. :) A következő játék, amiről írni tervezek, az a Kirby Air Ride GameCube-ra, az a játék is megér egy misét. Régen játszottam már vele, a napokban előveszem emlékezetfrissítésként.
Nemrég írtam, hogy szeretném megrendelni Chihara Minori: Defection és Planet patrol kislemezeit. Szerencse, hogy a CDJapannél is előre meg lehet nézni, hogy mennyi lesz a végső fizetendő összeg, éltem is a lehetőséggel. A két kislemez darabja ¥1.238 (valójában ¥1.300, de az ÁFÁt, ami 5%, nem kell megfizetnünk), az együttes postaköltség ¥1.150, tehát összesen ¥3.626. Átváltottam forintra, és döbbenten láttam, hogy kb. 9.300 forint. Hát ez így nem fog menni. Már azért is szívtam a fogam, amikor láttam, hogy a Tomoe Ohmi: Girlfriend single-ért 5.253 forintot zárolt el a bank, de 9.300 forintot egyáltalán nem akarok japán CD-re költeni, hiába elsőosztályú a két Minorin kislemez. Én ilyenkor látom, hogy sokat gyengült az évek során a forint. Csak szemléltetésképp: 2009. májusában Okui Masami: Akasha CD+DVD-jét ¥3.800 (¥3.990 ÁFÁ-val) plusz ¥750 postaköltség, összesen tehát ¥4.550 volt összesen, és ezért fizettem 9.025 forintot. Most meg majdnem ¥1.000-nel kevesebbért fizetnék többet. Tudom, hogy most olyan időket élünk, amikor álom az 1 Ft = 2 jen árfolyam, de ez vállalhatatlan számomra. Lesznek még anyagilag naposabb idők is.
Okui Masami-t azért szeretem, mert akármilyen stílusban is szólaljon meg, egyszerűen nem tud tévedni! Chihara Minori-t meg azért, mert már vagy 60× énekelt Dance-disco stílusban, de egyszerűen képtelenség megunni a dalait. Most szerdán jelent meg az énekesnő legújabb albuma, a D-Formation. Már várható volt, hiszen az legutóbbi nagylemeze 2 éve jelent meg, és jött már ki annyi kislemez, hogy lehessen abból albumot csinálni. Ha a dátumot nézzük, különleges az album, hiszen csak négyévenként van évfordulója, lévén, hogy február 29-én jelent meg. Nem minden szökőév február 29-éje (köztudott, hogy a szökőnap február 24-e) esik szerdára, sőt csak 28 évenként adatik meg ez a lehetőség, utoljára 1984-ben volt, hogy február 29-e szerdára esett, és legközelebb csak 2040-ben lesz ilyen alkalom. Úgyhogy különlegesség ez az album. Dalok terén is annak ellenére, hogy szinte mindegyik egy kalap alá vehető, mégis élvezet újra és újra hallgatni a dalokat, olyan kellemes érzés tör rám Minorin hangja hallatán, és tényleg nem számít, hogy ez a 4. albuma, és szinte mindig ugyanazt halljuk tőle, mert a hangjával annyira változatossá teszi a dalait.
Hogy röviden bemutassam őt, Minorin 1980. november 18-án született Tochigi prefektúrában, 2004-ben tűnt fel egy japán tehetségkutató műsorban, ahol egészen a döntőig eljutott, és bár nem ő nyert, de ez nem szegte kedvét, hogy utat törjön magának a seiyuu-jpop iparban. Az első jelentős munkássága, a Suzumiya Haruhi no Yuuutsu animében Nagato Yuki hangja volt, és az egész ország a szívébe zárta rendkívül kedves és aranyos hangja miatt. Az a tipikus extrém magas japán női hang, amit szerintem még kellemes hallgatni:
Aztán jöttek az anime dalok, melyek közkedveltté váltak, a mai napig az egyik legsikeresebb anison előadó. Lemezei megközelítik Mizuki Nana albumainak népszerűségét.
Én egyébként 2009-ben ismertem meg őt a Tribute to Masami Okui ~Buddy~ albumon énekelte a Rinbu-revolution dalt, de még milyen jól! Egyből tudtam, hogy szeretni fogom őt. Egyébként a japán zenei ismertségem döntő többségében Okui Masami-tól gyökerezik, általa ismerek sok előadót. Tehát azon dal által ismertem meg az énekesnőt egyre jobban, az első kislemeze, mely igazán nagy hatással volt rám, az a PRECIOUS ONE. Nagyon szép dal, azokról énekel, akik igazán fontosak számára. Aztán a következő albumát, a Sing All Love-ot nagyon sokat hallgattam. Ez volt az első olyan album, ahol éreztem azt, amiért megszerettem őt. Az előző albumai sem rosszak, a Contact, és a Parade, de a Sing All Love hatalmas előrelépés volt. 2010 végén tudtam meg, hogy a soron következő kislemeze Okui Masami-val közösen fog készülni. Nagyon kíváncsi voltam, hogy mit tud kihozni belőle, ő írta a címadó dal szövegét. A végeredmény a 2011. február 9-én megjelent Defection kislemez, az egyik legkomolyabb munkássága, mind a három dal szövegileg érzékeny témát dolgoz fel, és bár nem szomorú a zene, mégis elüt a megszokott könnyedebb hangzástól. Érdekes, hogy egy napon jelent meg a KEY FOR LIFE kislemezzel, azt a korongot nagyon sok kritika érte, hogy elmaradt a megszokott minőségtől. Van benne valami, meghallgattam, belőlem semmilyen érzést nem váltott ki, ellenben a Defection a mai napig No. 1 Minorin single. Legalábbis számomra. A következő kislemez a Planet patrol, hasonlóan jó, mint a Defection. Amikor meghallottam a második dalt, azonnal beleszerettem, és tudtam, hogy, ha lesz megint anyagi lehetőségem, akkor a Defection, és a Planet patrol kislemezeket fogom berendelni. Ezek nekem kellenek! Joggal jöhet a kérdés, hogy akkor már miért nem az albumot rendelem be? Az albummal az a "gond", hogy csak a kislemezek címadó dalait tartalmazza, és a fentebb felsorolt 2 single mind a három dala nagyszerű. Aztán később lehet, hogy az albumot is megveszem, mert azon is vannak olyan exkluzív dalok, melyeket már most imádok. A Planet patrol után a TERMINATED a soron következő kislemez (a maxi CD kifejezést szándékosan kerülöm), melyet még nem hallgattam meg, de érdekel, mert best selling single-lé vált a maga 24.785-ös összeladásával. És itt a D-Formation, mely szintén nagy előrelépés az előző albumokhoz, ugyanis néhány dal kicsit különbözik a megszokottól, változatosabb lett az album, és nem okoz csalódást! Fantasztikus lett. Úgyhogy bizakodva nézek a későbbi dalai felé, remélem, csak még többet hoz ki magából.
Már a kezdetektől fogva nézem a műsort, régen volt ilyen szimpatikus vetélkedő a TV-ben. Nemcsak maga a vetélkedő izgalmas, hanem jó hangulatban is telik, tökéletesen kikapcsol minden este. El is gondolkodtam azon, hogy mi lenne, ha én is megpróbálnám? Ezután tudatosabban figyeltem a műsort, látva a kérdéseket, kicsit elment a kedvem, nem hinném, hogy sokáig maradtam volna bent. Aztán láttam egy oldalt, ahol részletesen leírták, hogy mi történik egy ilyen szereplőválogatáson.
Elolvasva, végülis úgy döntöttem, hogy megpróbálom. 28-án hívtak fel, hogy 1-jén (vagyis ma) van lehetőség. Több időpontot sorolt fel az egyébként nagyon kedves hangú hölgy, hogy mikortól lehet menni, én a 10 órát választottam. Előtte feltett két rendkívül egyszerű műveltségi kérdést, hogy mégis egyáltalán tudok-e valamit a világ történéseiről. Ilyet, hogy ki írta a Toldit, és hazánknak hány megyéje van. Utána letisztáztuk, hogy nem vagyok 190 cm-nél magasabb, és 100 kg-nál súlyosabb, és semmilyen krónikus betegségben nem szenvedek. Egyébként semmi baja nem történik annak, aki leesne, a castingon már a legelején elárulták nekünk, hogy mi történik a vesztes játékossal, de mégis bárkivel bármi megtörténhet, és a rizikófaktort a lehető legkisebbre szeretnék "állítani". Az meglepett, amikor mondták a telefonba, hogy a Róna u. 174-ben van a casting, rá is kérdeztem, hogy ez nem a TV2 stúdiója?
De igen, és mai nap odaérve láttam, hogy több épület is van. Többen várakoztunk az épület előtt, addig egy idősebb úrral beszélgettem, aki veteránnak számít a vetélkedők esetében, ugyanis többen is játszott már: Szerencsekerék, Áll az alku, 100-ból 1, amiket mondott. És őt meglepte az, hogy ilyen kevesen vagyunk, ugyanis a korábbi játékaiban iszonyú tömeg volt, több százan is sorban álltak, itt meg 15-en voltunk. Kis csúszással, 10.15-kor kezdtünk, felírták az adatainkat, kaptunk egy sorszámot, és miután mindenki helyet foglalt egy fiatal srác mondta el az esetleges tudnivalókat: Egy ilyen szereplőválogatás három fordulóból áll. Elsőként az interjú, majd egy műveltségi tesztet kell kitölteni, végül a próbajáték. Az interjún kell elárulj magadról néhány alapvető információt: Ki vagy, honnan jöttél, mit csinálsz, és ami legalább ennyire fontos, hogy mondj valami érdekességet magadról, valami képernyőképes sztorit. Igen, aki nézi a műsort, annak azonnal lejöhetett, hogy van a bemutatkozásnak egy bulvárosabb része is, ahol valami érdekességet mesél magáról a játékos. itt éreztem magam bajba, mert mi a fenét a mondjak magamról? Most találjam ki azt, hogy a szobámban katonás rendnek kell lenni, különben döntök-borítok? Vagy irtózom a békáktól, és meg ne lássak egyet sem, mert kitör a balhé? Mert hasonlót mondtak már. Bár olyan is volt, hogy egyébként tök érdektelen történetet mond a játékos érdekes tálalásban. Három kérdező volt, így hármasával felváltva mentünk. Kettős érzéssel jöttem ki. Egyrészt negatívan, mert az érdekes történet résznél nem tudtam mondani semmi, és szinte a hölgy arcára volt írva, hogy bocs, de ez így nem fog menni. Igazából azon is elbuktam, hogy nem beszéltem olyan sokat, ezt mondták is az elején, hogy beszéljünk, ezzel győzzük meg a kérdezőket, hogy igenis a játékba valók vagyunk. Ha menthetem magam azzal, hogy a kérdező sem volt olyan, hogy beszélgetnék vele, akkor megtenném. Persze, tudom, hogy ez olcsó kifogás, hiszen ha többet beszéltem volna, akkor biztosan meg lett volna győzve, hogy ez igen, van esélye, hogy bekerüljön a játékba. De ahogy kijöttem, egy pillanatra benéztem egy másik interjúhoz, és az a fiatal hölgy, aki ott kérdezett, ő sokkal kedvesebb és szimpatikusabb volt, neki biztosan sokkal jobban megnyíltam volna. Persze, beszélhettem volna annak is, akinél voltam, de mivel egy beszélgetés mindig kétirányú, ezért hoztam fel azt, hogy ő sem olyan volt, hogy na, segítsünk rajta, hozzuk ki a legtöbbet belőle. A pozitív oldala meg az volt, hogy azt már tavaly nyáron is éreztem, amikor jelentkeztem az 576 KByte-ba bolti eladónak, és az állásinterjún volt az, hogy bár izgultam, mégis mintha magabiztosabb lennék. Itt is. Bár elbuktam azon a bizonyos "tedd magad érdekessé" részen, de a többin azt gondolom, hogy jól teljesítettem, mert határozottan válaszoltam, és remélem, hogy a másik fél is ugyanezt érezte.
Miután visszajöttem, ott hárman elbeszélgettük az időt. Az az idősebb férfi, meg egy korombeli srác. Többek között kielemeztük a csapóajtót, hogy optikailag olyannak tűnik, mintha alulról kétirányban középről nyílna ki, de biztos, hogy csak az egyik oldalról nyílik ki, mert középről balesetveszélyes lenne, hiszen terpeszbe kerülne a láb, és rosszul érkezne, az baleset forrása lehet.
Nem sokkal az utolsó jelentkező visszatérése után hirdettek eredményt, hogy ki mehet tovább a második körbe, és írhat tesztet. Természetesen kirostálódtam, de hogy őszinte legyek, nincs rossz érzésem effelől. Úgy vagyok vele, hogy ki akartam próbálni, és megadtam az esélyt magamnak, hogy akár játsszak is. Meglepett, hogy a továbbjutottak száma a következő volt, hogy csak egy néhányat soroljak fel: 7851, 7857, 7858... kis kihagyással végig 7865-ig. Ekkor esett le, hogy hoppá, a csapat második fele tovább volt bent interjún. Én egyébként a 7852-es voltam.
Jó másfél óra volt, bár a 3-as villamoson ülve azért egyvalami elgondolkodtatott: Az, hogy nem a teszt van előbb, hanem az interjú, ez valahol azt az érzetet adta nekem, hogy elsődleges prioritást élvez az, aki jobban hozzájárul a műsor show-részéhez, és a tudás csak másodrangú. Annak ellenére, hogy jól éreztem magam, jelentkezni szerintem nem fogok többet, tényleg nincs bennem rossz érzés, de ez nem egy olyan jellegű vágy, hogy csak azért is bekerülök, ha a fene fenét eszik is. Csak egy jó (akár sokat jövedelmező) kaland lett volna az életemben, ha játszottam volna. A műsort meg továbbra is nézni fogom, hiszen minden este többször is megnevettet! ^^
