Ma sikerült a törpeuszkárommal összeversenyezni annyi pénzt, hogy tudtam venni cicát. Hát, nem bírtam ellenállni neki, annyira édes volt. Cirmos hím házimacska, £880 volt. Amikor hazahoztam, nem volt annyira megilletődött, mint a kutya, de jobban érezte magát, amikor megtanítottam neki a "Mario" nevet. Még véletlenül sem utal rá a később ráadott piros nyakörv. Kövérnek mutatta a gép, úgy hoztam haza. Hát ez csodás, még szerencse, hogy macskakajában is van diétás, bevásároltam belőle. Egyébként mégiscsak élethű az állatok viselkedése. A macska is mit csinált, amikor már kezdte magát otthonosan érezni? Felugrott az ablakpárkányra, és elszundított.
Szinte ugyanaz a viselkedés tapasztalható meg náluk, mint a Garfield rajzfilmben. A macska kényelmesen elalszik az ablakpárkányon, olykor felkel, és lesi, hogy mit futkározik a kutya körbe-körbe. És amikor lejön az ablakpárkányról, a kutya körberajongja, hogy ismerkedjenek, a macska fújtatással válaszol. Na, itt megijedtem, mert ilyenkor nálam egy macska aranyossági-rátája úgy a nulla felé hajlik. Ilyenkor szoktam elengedni, hogy ne is lássam többet. De itt ezt nem engedem meg! Egyetlen egy módon lehetne összebarátkoztatni őket, közös ténykedéssel. Miután a macskát nem lehet sétáltatni, és trükkökre tanítani, ezért a közös játék a kulcs a probléma megoldására. Ez a macska nyitott a labdajátékokra, igaz, fürgeségében nem veszi fel a versenyt a kutyával. Van külön macskajáték, a Cat Wand. Ez egy zsinegre illesztett tollszerűség, mi lógatjuk neki, a cica élesíti rajta a karmait.
Nagyon szeretem a cicát, remélem, egyszer jóbarátok lesznek mind a ketten. A harmadik állatom egy kölyök dalmata lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése