Sokat gondolkodtam azon, hogy megírjam-e a véleményemet a témában, de eddig azért nem mertem, mert féltem, hogy bunkónak állítanak be, ahogy egy pár barátommal ezt megtették, akik hasonló véleményen vannak, mint én. De miután bagszi kiírta a blogjában a történéseket, ezért úgy döntöttem, hogy én is kiírom, ezért már most leszögezném, hogy bár kissé szokatlan tőlem, de ez egy kissé negatív hangvételű blogpost lesz, bár amikor beszúrtam 1-1 negatív jellegű dolgot blogpostokba, akkor mindig igyekeztem óvatosan fogalmazni, azért, mert azt akarom éreztetni, hogy amit én leírok, az csak egy VÉLEMÉNY, egy átlag ember véleménye. Sok blogban azt nem szeretem, hogy számomra olyannak hatnak bizonyos emberek írásai, mintha ők olyan nagyra tartanák magukat, és az ő véleményük szentírás. Én viszonylag igyekszek minél jobban elhatárolódni ettől a stílustól.
De térjünk a lényegre. Ugye van ez a Nintendo Magyarország nyereményjátéka, amit mint később józan ésszel megláttam, az egész nagyon idiótán van megszervezve. Mert sehol nem promotálták, hogy gyertek, próbáljátok ki a 3DS-t, mindenkiről készül kép, kikerül a Facebookra, és aki a legtöbb szavazatot kapja, az nyer egy 3DS-t. Ez sehol nem volt meghirdetve. Bagszi is csak úgy tudta meg, hogy rátelefonáltam, hogy van ilyen, gyere el, próbáld ki, hátha te nyersz. Persze ő tett is azért, hogy ötletes legyen a kép, ami készül róla. Én azonnal elkönyveltem magamban, hogy ő nyeri meg a 3DS-t. De ez elég gyorsan szertefoszlott, amikor láttam, hogy 2 srácnak dupla annyi szavazata van, bár ahogy ezt korábban is írtam, ezek a Facebook "lájkolós" (hogy utálom, hogy elterjedt nálunk is ez a szó, a Csaba Centerben is volt valami rendezvény, és rittig, hogy beleboltok, hogy "lájkolj minket, és kapsz nyereményt..." Nagyon rossznak tartom, hogy a Facebook ennyire az emberi társadalom része lett, mintha nem is lenne nélküle élet) versenyek valamilyen szinten igazságtalanok, mert az nyer, akinek a legtöbb ismerőse van. Ezzel talán még nem is lenne olyan nagy baj. Az egész "balhé" akkor robbant ki, amikor bagszi elkezdte a barátait toborozni, hogy szavazzanak rá, amikor egy idegen nő beszólt neki, hogy mi az, hogy egy kerekes székes fiúnak elveszi az álmát ... Bagszi persze nem értette, hogy mi van, rákeres, és talál egy 10 éves körüli fiút, akinek több, mint 1000 szavazata van. Amikor én megláttam, nem akartam elhinni. Azonnal ezer fel nem tett kérdésemre kaptam választ. Azt azért szeretném leszögezni, hogy az én véleményem, nem annyira durva, hogy egy pár barátomé, aki ott ellene megnyilvánult. Meg elmeséltem a mexikói pszichológus barátomnak, Lydiának, hogy mi a véleménye erről, gondoltam, hogy szakmai szemmel hiteles véleményt tud mondani. Ő azt mondta, hogy bizonyos hátrányos helyzetű emberek (tök mindegy kikről van szó) akármennyire is kardoskodnak az esélyegyenlőségért, nem fogják tudni elérni, mert például egy mozgáskorlátozott fiú, akinél látszik, hogy nem olyan, mint a többi ember, az akarva-akaratlanul is sajnálatot vív ki az emberből, és valahol ennek köszönheti, hogy ennyire vezet. Azt gondolom, hogy valahol igaza van. Nekem erről az egészről két véleményem van: 1. Pusztán sajnálatból nem lehet megélni. 2. Lehet, hogy sajnálatot vív ki az embernél egy hátrányos helyzetű ember, de azt is tudni kell, hogy az esélyegyenlőség az nem csak azt jelenti, hogy rosszból nem kaphat többet, hanem azt is, hogy jóból sem kaphat. Természetesen nem az akadálymentesített bejáratról beszélek, az egy nagyon jó dolog, arra szükség van. Hanem ha valaki sajnálatból több jót kap, az egyrészt pozitív diszkrimináció, amit én szintén nem tartok jó dolognak, másrészt meg a sajnálat valahol azt sugallhatja, hogy te nem vagy rá alkalmas, te csak maradj ott, majd én megcsinálom helyetted. És ez szerintem rossz érzés lehet. Legalábbis az biztos, hogy ha az élet úgy hozza, hogy kerekes székbe kerülök, amennyire lehet, szeretnék úgy élni, mint a többiek.
Az egészben az a rossz, hogy valahol tényleg sajnálatból szavaztak rá az emberek, és hogy ez a kis srác minden álma. Szerintem egy mozgáskorlátozott gyerek minden álma az, hogy lábra állhasson, hogy járjon. És ha esetleg arról szólna egy kezdeményezés, hogy egy műtét, melynek sikeressége után lábra állhat, akkor azt mondom, hogy igen, sőt még én is segítenék rajta. De véleményem szerint egy Nintendo 3DS nem lehet egy mozgáskorlátozott gyerek minden álma, mert eljátszhat vele, meg minden, de ez csak ideiglenes. És ez a Facebook játék ez egy nyereményjáték, de teljesen átment jótékonykodásba... És hogy szegény képe alatt a kommentekben milyen cirkusz megy... Csak abban reménykedek, hogy nem tud róla. De mint kiderült, a gyerek az édesanyjával csak arra jártak a Media Marktban, és nem is tervezték kipróbálni, odamenni, csak a hostess lányok rakták elé. Úgyhogy eléggé kacifántos dolog.
Hát ennyi lenne. Igyekeztem úgy leírni a véleményemet, hogy valóban az én véleményem legyen, ugyanakkor ne bántsak meg vele senkit. Mások ennél sokkal erélyesebbek voltak. És bár én neveztem, de nem vetettem túl sok reményt abba, hogy megnyerjem, ezért nem is háborodtam fel ezen az egészen, csak azért elgondolkodtatott 1-2 dolog. De érdemes elolvasni bagszi blogját a link alatt, mert ott olvasható a teljes történet. És remélem, többet nem fog kikívánkozni ilyen jellegű blogpost. :)
