Top 50 Masami Okui #44

Saikou no GAMBLE

Ismét egy dal a kezdeti időkből. Okui Masami úgy tűnik, hogy megelégedett a háttérdalokkal is, de már attól nagyon boldog volt, hogy Slayers dalt énekelhetett. Ezen szerzemény a Slayers EXTRA rádió dráma első részének lezáró dala volt, akkoriban csak akkor hallhatta a közönség, majd később jelent meg az énekesnő V-sit. albumán. Furcsán disszonáns ez a dal. Valahogy nem illenek össze a különböző zenei motívumok, mégis az egész annyira fantasztikus lett, hogy öröm hallgatni. A szaxofon és a gitár "párbeszéde" simán viszi a dalt szakmailag, de Masami énekhangja is sokat sejtet érteni a szövegből, hogy bár nehéz az élet, de mégis tovább kell lépni, és ki kell hozni magunkból a maximumot!

Again a song from the beginnings! It seems Okui Masami was satisfied with the "background songs" from the Slayers, but she was very glad, that she could sing a Slayers song. This is an image song from the Slayers EXTRA radio drama, and it was only appeared on the radio, later it was released on the singer's V-sit. album. The song is strangely dissonant. The instruments and component somehow don't match, however the complete song is extremely great! The "conversation" of the sax and guitar is professional, but we can understand the lyrics by Masami's voice. Life is hard, but we have to go on, and we have to bring out the best from ourselves.

https://www.youtube.com/watch?v=JvWa_ZyX_24

Mindenféle régi kincsek

Megbeszéltük bagszival, hogy ma elmegyünk a Petőfi Csarnokhoz a bolhapiacra. Már rég jártam ott, és kíváncsi voltam, hogy mi jót árulnak, úgyhogy elmentem. Bár csodálkoztam, hogy a Nemzeti Ünnep ellenére nyitva volt.

A hármas metróval mentem a Dózsa György útig, onnan a 75-ös trolival terveztem menni a Pecsához, csakhogy a villamos nem éppen arra járt. Kicsit hülyének érzem a Petőfi Csarnok környékén a közlekedést, mert nem tudok ugyanazokkal a járatokkal visszamenni, amivel odamentem. Így a trolival elmentem a Stadionokig, majd az 1-es villamossal az Erzsébet Királyné útjáig. Bagszi a megállónál várt rám. Előtte elmentünk a kínai étterembe. Még mindig az a véleményünk, hogy a környéken levő East Dragon kínai étterem a legjobb. Rendesen megtöltik a tányért, és nagyon finomakat csinálnak. Miután jót ettünk, mentünk a piacra. Láttuk, hogy a menő srác (aki konzol játékokat árul, rögtön a főbejárat mellett balra) jelen volt, és volt Zelda Collector's Editionje GameCube-ra! Megkérdeztem, 10.000 forint az ára... Hát mondjuk nem csoda, hogy ennyibe kerül, nagyon ritka darab. Volt Wii Sports Resort is, kompletten, újszerű állapotban, 8.000 forintért. Bagszi nem habozott megvenni. Ezért nagyon jó különben a piacra járni, mert nagyon jó áron lehet nagyon jó dolgokat találni.

Én most nem annyira Nintendo játékokat kerestem, hanem magyar zenét. Vettem is, Somló Tamás: Semmi Cirqsz albumot kazettán. Nagyon szeretem ezt az albumot, és én igazából kazettákat a mai napig szívesen veszek, hallgatok. Egy időben (2000-2004 között főleg) nagyon gyűjtöttem a kazettákat, valami több, mint 200 összegyűlt. Mára kiszortíroztam azokat, amiket ma is nagyon szeretek: pl. LGT, Zorán, Presser Gábor, Somló Tamás, L'art Pour L'art Társulat, Irigy Hónaljmirigy. Azért vannak egy páran, akiket nagyon szívesen hallgatok a japán előadókon kívül, de szinte biztos vagyok, hogy ők egész életemen át elkísérnek. Nagyon régen hallgattam ezt az albumot, amit most vettem kazettán, de nagyon érdekes, hogy azóta ismerem, amióta megjelent, (még 1997-ben megvettük CD-n) és hogy most mennyire mást jelentenek a dalok, azáltal, hogy felnőttem, és értem a szövegek valódi mondanivalóját is. Erre először Zorán: Az élet dolgai album kapcsán jöttem rá. 1991-es az album, és nekünk azóta megvolt kazettán (illetve megvan, elhoztam magamnak), és nagyon érdekes, hogy akkoriban nagyon szerettem hallgatni a zenéje miatt, de 5 évesen mit sem értettem a szövegből, és az idők múlásával döbbentem rá, hogy mennyire komoly mondanivalója van. És nagyon örülök, hogy vannak előadók, akik már-már szembeszállva az akkori / mai divattal igazi zenét csináltak, valódi mondanivalóval. A magyar zenének ezt a szegletét nagyon szeretem. Régi bakelit lemezek közül keresgéltem még. Van egy pár, ami nincs meg, szerencsére nem is drágák. Szóval a Nintendo játékok mellett ezeket is fogom keresni, amikor a piacra járok.

Nagyon mást nem is találtunk. Amikor elmentünk a Közlekedési Múzeum mellett, eszembe jutott, hogy itt van egy videojáték-kiállítás. Bagszi kicsit furcsának találta, hogy miért pont itt lenne, de a plakát tanúsága szerint tényleg itt van. Űrhódítók a kiállítás címe, és november 21-ig lehet még megnézni. Úgy tudtam, hogy 500 forint a belépő, de meg voltunk lepve, hogy ingyen adtak jegyet. O_O Ma díjmentes volt a múzeum látogatása. A túlsó végen voltak a videojátékok, és régi számítógépek. Nem hittem volna, hogy ilyeneket fogok élőben látni. ^^' Különben azért is akartam jönni, mert úgy emlékeztem, hogy kedden, csütörtökön, és szombaton ki lehet próbálni egy pár régi konzolt. Az emlékezetem nem csalt, csak azt nem tudtam, hogy 10 és 13 óra között lehet csak játszani. És mi pont 13 óra után értünk oda. Pedig kipróbáltunk volna egy pár olyan gépet, amit még csak nem is láttunk soha. És azért NES-en is játszottam volna. Megbeszéltük, hogy majd egy nap, amikor lehet próbálni a gépeket még visszatérünk. Nagyon feelinges volt, mert korabeli TV-ken lehetett játszani. De ha már itt vagyunk, megnéztük a sok kiállított járművet. Még soha nem voltam itt, szóval egy kicsit úgy voltam, mintha kirándulnánk. ^^' Először a 19. századi bicikliket néztük meg. Azokat, melyeknek az első kereke olyan nagy volt, és magas volt az ülése. Arra hogy ülhettek fel akkoriban? o_O Meg voltak fakerekes biciklik. Azokat nagy kunszt lehetett hajtani. A kocsik, és az egész közlekedés története már sokkal hosszabb volt. El voltunk csodálkozva, ilyen járműveket élőben látni, amikkel kb. 200 éve jártak az emberek. De hozzátettem, hogy 200 év múlva majd a mi járműveinkre fognak rácsodálkozni. :D Ha belegondolok, a Trabantnak talán már most is muzeális értéke van. Nagyon érdekes volt, ahogy elmesélték a közlekedés történetét egészen őskor-ókortól kezdve napjainkig. Következő állomás a hajók voltak. Ez is nagyon tetszett. Volt egy kisebb csengő-harang féleség, amit csak egy kicsit gongattam meg, de már úgy is hangos volt. Ezt teljes erővel, mekkora hangja lehet. Nem kísérleteztem ki. Végül a vonatokat néztük meg. Tetszett, hogy fel lehetett szállni a vonatokra, és ki volt állítva egy korabeli állomás, és a menetrend. Nagyon jó volt a kiállítás, nagyon örülök, hogy betértünk oda, és mindezt ingyen.

Ezután az egyes villamos-hármas metró duettel jöttünk hozzám. Itt látom, hogy elég lett volna csak az Árpád hídig is elmenni a metróval. -_- Nálunk kipróbáltuk a Wii Sports Resortot. Jó volt, de érzem, hogy ezt is megunnám egy idő után, ezért, ha lennének anyagi lehetőségeim megvenni a játékot, nagyon én sem szánnék rá 8.000 forintnál többet. Kölcsönadtam bagszinak egy pár régebbi Mondo számot. Ugyanis fog majd egy részletes Pokémon cikket írni az újságba. Azt mondta, hogy majd jövőre fog megjelenni majd. Mindenképp örült, hogy megírhatja, mert nem szeretné, hogy egy olyan Mondós újságíró írja meg a cikket, aki egyrészt nemigen ért a Pokémonhoz (ha valaki, akkor bagszi elmondhatja magáról, hogy ért hozzá), másrészt meg a közmédia elvárásainak megfelelően azt írná, hogy jó dolog a Pokémon, de ez csak gyerekeknek való, ezért 12 éven felüliek ne nézzék. Tényleg nem erről szól a Pokémon. Biztos vagyok benne, hogy jó cikket fog írni. ^_^ Csak azon aggódik, hogy csak 7000 karaktert írhat, mondtam neki, hogy az a Mondónál kb. 2 oldalt jelenthet. Mondta, hogy akár könyvet is tudna írni róla. Hát azt elhiszem neki. ^^'

Mielőtt elment, bementünk a McDonald'sba a Duna Plázában, kipróbálta a McWrapet. Elkönyvelte magában, hogy ismét leszerepelt nála a meki, nagyon nem jött be neki. Amiatt a kellemetlen szósz miatt, ami miatt nekem sem ízlett, amikor én próbáltam. Azóta nem eszem.

Elkísértem a metróhoz, aztán jöttem haza. Nagyon jó nap volt, a Közlekedési Múzeum egy élmény volt!

Békéscsabai élménybeszámoló

Egy hétig voltam Békéscsabán, illendőnek érzem, hogy írjak róla. Szeptember elején voltam otthon utoljára, így egy kicsit hiányzott, hogy ott legyek. Jó is volt ez az egy hét. Furcsának tartottam, hogy az átlagosnál több az útfelbontás. Állítólag csatornáznak. Erről az a Besenyő család poén jutott eszembe, amikor megjelenik az öreg, rázúdulnak a dolgok, és ezt mondja: "Jaj, rám esett a választás!" Megnéztem a Csaba Centert, látom, semmi változás nincs. A Deichmannban vettünk egy újabb fajta cipőt, aminek a talpa hajlított (vagy hogy mondják), de az a lényeg, hogy nagyon jó, mert sokkal könnyebb benne járni. Meg remélem, hogy a magasabb ár jobb minőséget takar, úgy voltunk vele, hogy inkább egyszer veszünk egy drágábbat, de ne kelljen minden évszakban új lábbelit venni.

Nővérem kisfia meg nagyon aranyos. ^_^ Amikor megszületett, kíváncsi voltam, hogy mivel az anyja magyar, az apja kínai, és Angliában él, milyen nyelven fog beszélni. Most 2 éves, szavakat mond, és mind a három nyelvet egyformán használja. O_O A gyümölcsök neveit magyarul mondja, de például angolul hív minket, mondja, hogy "come here" meg ha még egyet kér valamiből, akkor azt mondja, hogy "more". De arra is volt példa, hogy amikor elmentünk, és hazajöttünk, akkor kínaiul mondta, hogy "megérkeztünk", de mind a három nyelven el tud számolni tízig. Nem csoda, hogy tud ilyet, Angliában nagyon sokat néz TV-ben különböző kisgyerekeknek szóló műsorokat, a BBC Ceebies-ben, kifejezetten 6 éves korosztályig szóló műsorok vannak ott, játékosan mutatja be a számokat, egyszerű összeadásokat, síkidomokat, betűket, szavakat, és sok hasonló dolgokat. Szóval nagyon hasznos gyerekeknek. Komolyan, én nem is értem, hogy miért nincs nálunk ilyen. Külsőre különben sokkal inkább ázsiai, mint európai. Sötét haj, széles arc, kisebb szem, vastag orr. Látszólag az első napokban nagyon félénk volt, nemigen értette, hogy mi ez a változás körülötte, de aztán szépen lassan feloldódott. A rokonok is megcsodálhatták, nekem is jól esett látni a nagyobb családot.

Sokat kotorásztam a dolgaim között, nagyon megkönnyebbültem, amikor megtaláltam a laptopom akkumlátorát. Amikor bagszinak elpanaszoltam, hogy hiányzik, mondta, hogy jobban járok, ha előkerül, mert valami 20.000 forint egy új. Hát nagyon nem hiányzik, hogy ilyesmire adjak ki pénzt. Bár azalatt a 4 hónap alatt, míg nem volt meg, nem hiányzott. Bár ma kifejezetten jól jött, mert egy órás áramszünet volt itt, és legalább gép nem kapcsolt ki azonnal.

Top 50 Masami Okui #45

Kiba ~Tusk~

2006-ban két stúdióalbuma jelent meg az énekesnőnek. Erre helyből két elméletet lehetne gyártani. Az optimisták azt mondanák, hogy nagyon megszállta Masamit az ihlet, és csak akkor érezné teljesnek az évét, ha kiadná az összes dalát. A másik oldal azt mondaná, hogy Masami megelégelte, hogy a God Speed csak a 111. helyet érte el az Oricon charton, és mivel ekkor jöttek divatba a Limited Edition kiadványok, úgy volt vele, hogy kikísérletezi, hogy ha ő is kiad így egy albumot, akkor hogy fog teljesíteni. Kétségtelen, hogy javított az összképen az evolution album, de nem lett annyira jó szerintem, mint a God Speed, de azért ezen az albumon is van egy pár olyan dal, mely nélkül szerényebb lenne az énekesnő repertoárja. Ilyen a Kiba ~Tusk~ is. Egy érzelmes, szerelmes rock dal, melyben hallani bánatot. Bár nem az a tragikus bánat, de a gitárszóló arra utal, hogy ki akar törni, valami nincs jól. De valamiért nagyon jó hallgatni ezt a dalt.

In 2006 Makkun's 2 studio albums was released. Cuz of this, we might create 2 theories at once. The optimists would say, that Masami was very inspired, and she wouldn't feel this year copmlete, if she wouldn't release her songs. The other side would say that Masami wasn't satisfied enough that the God Speed reached only #111 on the Oricon charts, and at this time the Limited Edition releases came to fashion, and Masami thought she would release another album, to know, how would it be charted. Undoubtedly, her "image" was better cuz of this, but in my opinion the evolution album is not better than God Speed, however on this album there are some songs, without it the singer's repertoire would be more modest, like Kiba ~Tusk~. The song is sentimental, love-rock song, where we can hear grief. Not that tragical grief, but the guitar solo is indicative that she wants to break out, something is wrong. Even so it's very good to listen to this song.

https://www.youtube.com/watch?v=jex5zOMPhIk

Eredeti Okui Masami: NEEI CD

Amerikai eBayen szoktam nézni az Okui Masami CD-ket, és ha találok olcsón, akkor arra lecsapok, persze ez csak kb. negyedévente fordul elő. Most megadatott. ^^ A NEEI CD-t találtam meg 7 dollárért, +7 dollár volt a regisztrált légiposta, ami szerintem japán viszonylatokhoz képest nem is drága. És aki rajongó, az tudja, hogy a NEEI nem egy akármilyen album. Egyrészt, mert az összes albuma közül ez érte el a legjobb helyezést az Oricon charton, 11. lett az első héten, másrészt az album tartalma miatt. Ez az énekesnő 6. stúdióalbuma, és bár az első 5 albumon is vannak szomorúbb, komolyabb dalok, de ez az első olyan album, ahol igazán kiénekli a fájdalmát, szerelmi bánat, az emberekben, barátokban való csalódás, énekel azokról is, akikre tényleg, mindig számíthatott, amikor bármi gondja volt, és azért nem felejt el mosolyogni. ^^ Szóval nagyon komoly alkotás ez a lemez, annyira élethűen énekel a bánatairól, hogy még én is megérzem. Ahogy Amina is írt a blogjában, hogy neki KOKIA mit jelent, szinte én is ezt tudom mondani Masamiról, én már nem egy egyszerű rajongó vagyok, annyira átérzem a dalait, mintha tényleg az én szívemből énekelné ki a dalokat, csak sokkal professzionálisabb módon. Nagyon-nagyon sokat kaptam tőle a dalai által, amit még soha senkitől nem kaptam, velem örült boldogságomban, velem sírt, amikor bánatos voltam, és a szövegeit lefordítva, olvasva merítettem erőt. Lesz egy jópár dal erről az albumról, ami igencsak szép helyezést fog elérni.

Különben már az album címe is sejtethet valami komolyságot, ugyanis utánaolvastam, és ha jól értelmeztem, a NEEI az egy japán indulatszó, akkor mondják, ha valakit nagyon hiányolnak, nagyon keresnek valakit. És ezt logikusnak tartom, mert néha tényleg énekel egy emberről. A képen különben alul maga a CD látható, bal oldalt felül egy matrica, adták mellé. ^^ Jobb oldalt felül meg egy ilyen megrendelőlap. A B-Day VHS, és a NEEI CD egy napon jelentek meg, és ha megvan az egyik, a másikat akciósan kaphatod meg, valahogy úgy vettem ki az írásból, hogy 1000 yen kedvezmény jár. De most nagyon boldog vagyok, hogy ilyen olcsón, ilyen jó CD-t sikerült beszerezni. ^^

A magyar Nintendo-kultúra őse: Elektor Kalandor

Még a Zeldás blogban elmélkedtem erről a műsorról, de újabb videók kerültek fel a YouTube-ra, ennek alkalmából mindenképp szeretnék megemlékezni a műsorról, mi volt az, ami közel 20 éve annyi gyereket vezetett be a Nintendo és Mario világába. Ez az Elektor Kalandor volt, mely 1990-1993 között ment a TV1-es csatornán minden hétköznap 17:30-kor. A műsor csak pár perces volt, de nekem már ez is elég volt ahhoz, Nintendo-rajongó legyek. Ekkor indult el nemcsak bennem, hanem akkor sok gyerekben valami egészen egyedi, ami talán sokak életét meghatározza ma is. Amit Dévényi Tibi bácsi elindított, és az 576 egy új úton, de folytatta. Ezekben az időkben igazi konzol-őrület indult meg, és sorra nyíltak a konzolüzletek, ahol nemcsak vásárolni, hanem kölcsönözni is lehetett. Akkoriban ez nagy divat volt, mivel akkor is kb. 10.000 forint volt egy-egy játék, de az akkori árszínvonalhoz viszonyítva az ma kb. 30-40.000 forintot ér, így talán érthető, hogy miért engedhették meg maguknak kevesen, hogy játékokat vegyenek. De 24 órára 3-400 forintért bárki hozzáférhetett az új játékokhoz, és mivel ekkor még híre sem volt a letöltésnek, nagy üzlet volt. És nem volt szükség fórumra, hogy konzolos barátokra leljünk, ilyen helyeken beszélgettünk, osztottuk meg egymással az élményeinket. Persze ma már teljesen más idők járnak.

Visszatérve a műsorra, később megjelent egy könyv Dévényi Tibor: Három kívánság címmel, ebben részletesen leírja, hogy készült egy-egy Elektor Kalandor adás. Egyenesen Japánig ment el, hogy az ottani Nintendóval kötötte meg a licensz-szerződést  műsorra. Dévényi Tibi bácsi itt megírja a könyvben, hogy szerinte nem jó üzletemberek a japánok, mert alapból teljesen másképp képzelik el a dolgokat. Azt is megírta, hogy eredetileg választása volt a Nintendo és a Sega között (Sega esetében nyilván Sonic lett volna), de azért döntött a Nintendo mellett, mert az népszerűbb volt nálunk. Hogy ment egy ilyen műsor kivitelezése? Még mindenkinek vezetékes telefonja volt a '90-es évek elején, sőt, sokaknak mág csak tárcsázós telefonjuk volt, a nyomógombos ekkor még újdonság volt. És mindig az a család, amelyik aznap játszott, kiment hozzá a stáb, és ha nem volt nyomógombos telefon, akkor ők biztosítottak egyet, és Mario a telefon nyomógombjaival mozgott a TV-ben, ezt láthattuk mi. A 4-es gombbal megy balra, a 6-ossal jobbra, és vagy a 2-essel, vagy 5-össel ugrik, erre már nem emlékszem pontosan. De ez a technikai megoldás 20 éve nagyon modernnek számított, a '80-as évek legvégén jöttek divatba a telefonos játékok (pl. Ötöd-ölő, Torpedó), amikorra már technikailag kivitelezhetővé vált, de hogy ennyire interaktív legyen, abban az Elektor Kalandor volt az első.

Három évig ment, 1993. december 21-én volt az utolsó adás. Ugyanis az egész műsorsorozat egy nyereményjáték volt. Mindenkinek számon tartották, hogy a játékban ki mennyi pontot gyűjtött össze, és aki a legtöbbet gyűjtötte, az nyert egy utazást Floridába 1994 nyarára, ha jól tudom. És a két győztes (két gyerek jutott ki végül) 1993. december 21-én mutatta be a Super Mario All-Stars pak Super Nintendót, és játszottak is rajta. Amikor először megláttam, az olyan élmény volt számomra, amit szavakba nem tudok önteni, ezért szeretem a mai napig is annyira a Super Mario All-Starst, és pont akkor kaptam meg karácsonyra a Super Nintendót, pont ugyanazzal a pakkal. És számomra ez az élmény, amit kaptam, ez olyan, amit azóta egy Nintendo játék sem tudott megközelíteni, és hogy pont karácsony táján jelenik meg Wiire a "remake", ezért mondtam azt, hogy reneszánszát élheti idén a 17 évvel ezelőtti karácsony.

Beraknám ide azt a pár videót amit találtam a műsorról:

(Egy adás 1993. júniusából)
https://www.youtube.com/watch?v=VpvpUPwBJKU
(4:40-től van itt a műsor, először csak a hang, majd olyan 7:50 körülre jön elő a kép)
https://www.youtube.com/watch?v=TklBy0n4Uag
(Egy pár másodperc az Elektor Kalandor végefőcíméből)

Top 50 Masami Okui #46

REINCARNATION

Kanyarodjunk vissza a kezdetekhez. Amikor készültek az első albumhoz a dalok, az a hír járta, hogy nehéz volt az énekesnővel együtt dolgozni, mert bár nem ő írta a dalokat, de erősen beleszólt, hogy milyenek legyenek a dalok, ugyanis az volt a célja, hogy már az első lemezével nagy hatást keltsen. Talán ennek is köszönhető a nem várt siker? A '90-es évek első felében még egy anime kislemezzel is nehéz volt bekerülni az Oricon Top 100-ba, OVA dalának kislemezéből meg egyenesen lehetetlenség, Masami mégis megcsinálta. A dal az OVA Tekkaman Blade II opening dala, annak rövidített változata pedig "átváltozó dal" volt az animében. Maga a dal egy könnyed szerelmes nóta, zeneileg szerintem mégha egyszerű is lett, nagyon jó.

Let's return to the beginnings. When the songs were made for the first album, there was rumor that it was hard to work together with the singer, because even tought she wasn't the one who wrote the songs, she strongly affected how the songs will end up, because her goal was to make a big impact with the first record. Maybe this was the cause of the unexpected success? At the first half of '90s it was hard to get in to the Oricon top 100 even with an anime single, but with a single made of an OVA's opening it was nearly impossible, still Masami did it. The song was the OVA of Tekkaman Blade II's opening, and the shorter version of it was the "transformation" song in the anime. The song itself was light and romantic, but even it was musically simple, yet it was really great.

https://www.youtube.com/watch?v=PG6YlqCD0bg

Okui Masami egy képregényben

Van egy amerikai képregény, melyben sok utalás van dolgokra, például van benne Mario játék, és ki tudja mi alapon választották ki az énekesek közül Okui Masamit. O_O A Scott Pilgrimről beszélek. A 3. kötet 33. oldalában szerepel. A jobb-felső sarokban látható. A kép az only one, No. 1 kislemez hátsó borítóján látható eredetileg, és valahogy bekerülhetett a képregénybe is. Bár engem inkább annak mikéntje érdekel, hogy miért pont ő került be, hiszen ő annyira nem ismert. Végül is mindegy, örömömre szolgál, hogy több helyen is szerepel. ^^

Top 50 Masami Okui #47

TRUST

Négy év után énekelt ismét openinget Okui Masami. Ekkor kezdett el igazán ráállni az ecchi (enyhe szexualitást tartalmazó) animékre, és a dal vidám hangulata is rásegített arra, hogy sikeres legyen a kislemez, ugyanis 2002-től számítva, ez a legsikeresebb kiadványa. A dal a Kore ga Watashi no Goushujin-sama (He is my Master) anime openingje, kicsit kommersz, talán ennek is köszönhetően lett sikeres. Csak azt nem gondolta senki, hogy egy nagyon komoly hangulatú albumot vezet elő.

After four years Masami was singing an opening song again. At this time she began to sing songs to ecchi (mild sexuality containing) animes, and the song's lively atmosphere helped the single to be successful, namely this is her most successful release counting from 2002. The song is the opening theme of Kore ga Watashi no Goushujin-sama (He is my Master) anime, a little bit commerce, maybe thanks to that it became successful. But nobody knows that, it demostrates a very serious album.

https://www.youtube.com/watch?v=7sXeHFNBFNU

Top 50 Masami Okui #48

A megnövekedett érdeklődésnek eleget téve angolul is megírom a dalhoz tartozó gondolataimat. (Úgysem ártana gyakorolni az angolt, mert tervezek ismét megpróbálkozni a nyelvvizsgával)

Melted Snow

Viszontagságos évben jelenik meg a kislemez, hiszem ez volt az az év, amikor betegen is fellépett Makkun az Animelo Summer Live-on, de nem hagyja cserben a rajongóit. Ennek persze nagy ára volt: Ugyanis 2008. november 5-én nemcsak kislemezt tervezett megjelentetni az énekesnő, hanem a soron következő stúdióalbumát, ám betegsége miatt nem tudott dolgozni, így annak megjelenése 4 hónapot késett. A kislemezre nagyon megérte várni, nagyon szép dal, egyetlen hátránya, hogy a vonós hangzást szintetizátorral helyettesítik, sokkal nagyobb hatású lehetett volna a dal eredeti hangszereléssel. A szöveg impresszionista téli tájról mesél, mit érez a szív, amikor karácsony közeledtével a hóesésben sétálunk? Nagyon szép dal, tényleg karácsonyi hangulata van.

The single was released in a stormy and stressed time, namely in that year Makkun was singing while being ill at the Animelo Summer Live. Though she didn’t let her fans down, but she payed a big price: she wanted to release a new studio album on 5th November 2008 near its single, but her sickness delayed the release of the album by 4 months.
However it was worth to wait for the single, the song became very nice. The only one problem is that the string instrument was substituted by a synthesizer. The song would have been a lot better with the original instrument.
The lyrics is about an impressionist winter landscape and about what the heart feels while we are walking outside when its snowing and with the Christmas approaching.
A very nice song with a real Christmas atmosphere.

https://www.youtube.com/watch?v=QzRyqgMkeEk