2010. június 1., kedd

Egy új kezdet

Talán most már végleg eldöntöttem, hogy itt folytatom a blogolást, és ezzel egy hosszú átalakulási folyamatot zárok le. Kezdtem 2008. április 12-én a The Legend of Zelda bloggal. Akkor, mint nagy Zelda-őrült. Akkor nagyon ment, hogy írjak a Zeldákról, sőt egyre inkább csak belendült, de alig több, mint egy év után jött egy változás, amikor leálltam a Zeldákkal, és visszatértem a Mariókhoz. Hogy miért? Erre így nincs magyarázat. Egyszerűen csak átálltam. Aztán már nem is volt annyira Zeldás a blog, mint ahogy elindult. Magyaráztam ezt azzal, hogy komplex Nintendós blogot akartam írni. De aztán meg már annak sem igen állta meg a helyét, mert jöttek más témájú blogpostok is. Aztán arra jutottam magamban, hogy egy teljes blogváltás lenne a megoldás. Hogy a WordPressnek hány előnye van a blogposttal szemben, azt inkább ne is firtassuk, hát ég és föld a kettő. Ami nagyon nem tetszett a blog.hu-ban, az, hogy a kép csak 600-as szélességű lehetett maximum. Tehát a képek átméretetése… Kicsit fárasztó volt már egy idő után. Itt a WordPressben meg olyan van, hogy ha akarjuk, ő maga kicsinyíti le a képet, és ha rákattint az, aki olvas, és rákattint a képre, akkor megnézheti teljes méretben is, ami akár több ezer pixel széles is lehet. És ez még csak egy apróság, ami nekem előny, de mennyi mindent lehet itt csinálni, csoda, hogy ingyenes ez a blog. Aki kicsit jobban ért a HTML-hez, meg a netes bűvészmutatványokhoz, akár nagyobb honlapokat megszégyenítő oldalt is csinálhat.

Szóval, ha az elszántságom is úgy akarja, akkor mától itt folytatom. Nintendo, Anime, Manga, Jpop, stb… négy szóval minden, ami engem érdekel. És ha tetszik, amit írok, hát tarts velem!

(Megjegyzés: Ez volt az első blogpost a Wordpress-es blogban, amikor eldöntöttem, hogy végleg átköltözök oda.)

2010. május 31., hétfő

Okui Masami: crossroad

Miért van az, hogy Okui Masami zenéje a mai napig életképes? Dalai rendkíül változatosak, épp csak annyira újul meg, hogy felismerjük benne azt a zenei motívumokat, melynek hallatán azt mondhatjuk rá, hogy igen, ez Okui Masami! De mégis miben más a crossroad?

Az album 2002. szeptember 4-én jelent meg, immáron a King Records gondozásából. Az album már önmagában azért is más, mert ez az első olyan albumat, melyet kizárólagosan ő maga producerelt. Az első album, melynek csak a kiadó szab gátat. A kiadónak is lehetnek előírásai, mert ha az előadó túlságosan el akar térni a kiadó profiljától, akkor ott komoly viták lehetnek. Az album egyfajta útkeresés. Kicsit olyan, mintha keresné saját magát. Ugyanis az előző albuma, a DEVOTION nagyon erős lett, így nem csoda, hogy a rajongók igencsak nagy elvárást támasztottak felé. Kicsit talán nyomás alatt készült az alábbi 13 dal:

  1. Scramble
  2. Love Rocket ni Natte
  3. Kimi to Boku ni Dekiru Koto
  4. HAPPY PLACE
  5. strawberry fields
  6. stillness
  7. mission
  8. NECESSARY
  9. be free
  10. bird
  11. high high high
  12. Iiwake
  13. Nemurenai Yoru ga Kureta Mono

Tipikusan az a fajta album, amit többször kell végighallgatni, hogy ráérezzünk az ízére, mondanivalójára. Nem is lehet igazán egy skatulyába zárni, ez az egyetlen albuma, melynek igazából nincs konkrét mondanivalója. A be free, a bird, a high high high dalokban a szabadságról énekel, mindhárom dalban másképp. Három dal szól a szerelmi csalódásról: strawberry fields, NECESSARY, Iiwake. A strawberry fields régi emlékeket idéz fel, a NECESSARY annyira nem szerelmi csalódás, inkább egyfajta veszekedés utáni áldatlan állapot, amikor rájön, hogy nem tud nélküle élni. Az Iiwake pedig egy furcsa bocsánatkérő dal. Már rég nincs a szerelmével, de bocsánatot kér, hogy még mindig ebben a vízióban él, és nagyon hiányzik neki. A többi dalt meg annyira nem is lehet igazán jellemezni.

Végülis jó ez az album, csak ez az egyetlen Okui Masami album, melyről isten igazából nem lehet semmit mondani, hogy milyen. Ez különösebben nem rontja az album értékét, csak ez nem az a fajta korong, mely első meghallgatás után teljesen a hatása alá kerülünk. Időt kell adni neki, de érdemes, mert mégiscsak Okui Masami album.

Kiscica

Csibi küldött képet a kismacskáról, melyet nekem jelöltek ki:

Még csak pár napos, de most mondja meg valaki róla, hogy nem aranyos. Fiú lesz, így a Link nevet fogom adni neki. Természetesen szó nincs arról, hogy a Zelda játék főhőséről lenne elnevezve! :D Azt viccelődtek vele a többi BigN-es, hogy csináljak neki zöld sapkát. Azt éppen nem fog kapni, de ha olyan izgága lesz, akkor bőven van, mi utaljon a nevére. Nagyon szeretnék neki mindent megadni, amire egy macskának szüksége van, és hogy minél tovább legyen velem. Még könyvből is tanulnék, melyekben minden benne van, hogy egy macskának mire van szüksége. Gondolok itt az evésre, szükséges oltásokra, meg esetleg ivartalanítás. Ezt nem tudom pontosan, de talán ez fiúmacskánál annyira nem szükséges. Csak azt hallottam, hogy az ivartalanított macska sokkal nyugodtabb, és bújósabb. Majd még komoyan utánanézek a dolgoknak.

2010. május 30., vasárnap

A WarioWare eddig letölthető játékai

Tehát minden pénteken két játék tölthető le ingyen. Eddig 10 van. Lássuk őket hetekre lebontva:

1. hét (2010. április 30.)

  • Dragon Duel: A főhős bőre bújva kell az ellenünk harcoló sárkányt legyőzni. A sárkány tüzet lő, nekünk ekkor az A-gombbal védekezni kell, majd az A-gomb újra megnyomásával továbbmenni. Az ötlet jó, de túl könnyű és unalmas. (3 pont)
  • Colour Full: Az A-gombbal rányomunk az alakzatokra, egyszínűvé kell varázsolni őket. (7 pont)

2. hét (2010. május 7.)

  • Fright Light: A szellemeket kell megvilágítani, amikor fényben vannak az A-gombbal. Kicsit nehéz, mert ha eltakarják egymást, nehéz rájuk nyomni. (8 pont)
  • Home Stretch: Az űrhajót kell hazasegíteni a Földre, de vigyázat! Az üstökösök támadnak! (8 pont)

3. hét (2010. május 14.)

  • Matching Man: Öltöztessük fel emberünket, de csak azonos színű ruhákat adhatunk rá! (7 pont)
  • Snow Fall: Nagyon nehéz. Kétszer kell rákattintani arra az emberre, aki a hóban van. Először, hogy kiszabadítsuk a hó fogságából, másodszor, hogy ne guruljon tovább. És elég gyosan megy. (9 pont)

4. hét (2010. május 21.)

  • Sky-Scrape: A tömbház tetején levő nyalábot kell lebökdösni a tetőről. (8 pont)
  • 1-UP: Eddigi legkörmönfontabb játék. Mario egy elevatoron van, és amikor jön egy másik, akkor arra rá kell ugrani úgy, hogy eltaláljuk a kérdőjelet, amikor kijön az 1-élet gomba. Majd a másik kérdőjelre is ráugrani, hogy a gomba kipattanjon, és lejön hozzánk, és miénk az egy élet. (10 pont)

5. hét (2010. május 28.)

  • Rocky Road: Egy autó megy az úton, ám útját kövek állják. A kövek az A-gomb megnyomásával törnek el. (8 pont)
  • Digital Daze: A srác gondol egy időre, és azt kell beállítani nekünk úgy, hogy a digitális óra egyeneseire rá kell kattintani. A perc az fix, az órát kell állítani. Egy hátránya van, hogy csak 2, 3, 4, 5 óra lehet. (8 pont)

Tehát láthatóan jó játékok készülnek, érdemes letölteni őket, mert véletlenszerűleg játszani velük jó élményt ad.

2010. május 29., szombat

WarioWare: Do It Yourself ~Showcase~

Letöltöttem az új WiiWare csodát, a WarioWare Do it Yourselfet. Mint ahogy a címe is mutatja, ez a verzió, inkább csak demonstrációs jelleggel készült, nem is nagyon teljes a játék, így nem csoda, hogy 800 pont volt csak. De megérte, mert nagyon jó. Kicsit szokatlan is volt az egész, ez az első olyan WarioWare, ahol jobban ki kellett tapasztalni az irányítást, meg több minden nem volt nekem egyértelmű. De idővel sikerült rájönni a dolgokra.

És természetesen nem WarioWare lenne a WarioWare, ha nem lennének benne állatságok. Wario, mint mindig, most is el van szállva magától, épp főhősnek képzeli magát. Nagy bajban vannak az emberek. Épp szükségleteiket szeretnék elvégezni, de az a fránya WC ajtó csak nem akar nyílni. Nagyon beszorulhatott. Így Super Wario segít rajtuk.

Egy emberhez egy számozott ajtó tartozik. Ha teljesítjük az adott mikrojátékot, segítettünk a bajbajutott emberen. Szerintem ennyi elég, hogy lássuk, Wario nem hazudtolja meg önmagát, ugyanolyan, mint régen.

Alapból még három ember van megnyitva, Dribble, Kat és Ana, valamint 18 Volt. Dribble, a kutya, valami őrült versenyzésre adta a fejét. Komolyan mondom, első látásra a Dastardly és Muttley egyik rajzfilmje a Wacky Races jutott eszembe erről, nagyon hasonlít rá. Neki van olyan játéka, melyet most sem értek. Valamit scannelni kell, de hogy mit? Arra nem jöttem rá. Kat és Ana most szárnyra kapott, át kell lebegniük a túlsó partra. 18 Volt (akivel DS-en találkozhattunk először), ő pedig igazi retro mániákus lett, hiszen most ő maga egy főhős. Természetesen itt játszhatjuk a retro mini-játékokat. Két Marióssal találkoztam eddig. Az egyik a Super Mario Worldből való, lebegünk, és az összes érmét össze kell gyűjteni. Ez nem annyira könnyű, mivel nem lehet visszafordulni. A másik a Super Mario Kartból való, előttünk van Koopa Troopa, feladatunk, hogy a rendelkezésünkre álló zöld tekivel kiüssük őt. Nagyon könnyű. Egy Zeldással találkoztam még, a Zelda II-ből. Itt Goriya támad ránk, ki kell védeni pajzzsal a bumerángját.

Van még két titkos karakter, még nem tudom kik ők, sőt azt sem, hogy hogy nyílnak meg. És a nagy ígéret megvalósult, minden pénteken le lehet tölteni két új mikro játékot. Nagyon jó dolog. Egy párat már próbáltam, nem rosszak. Terveztem, hogy heti rendszerességgel írok az új megjelenésekről, meg majd holnap visszamenőleg az eddig letölthetőekről. És szinte ennyiben ki is merült a Wi-Fi connection. Bár látok még két lehetőséget, de nem tudom megnyitni őket. Megtetszett a játék, és mivel nem is veséztem még ki 100%-ra, még biztos fogok írni róla.

2010. május 27., csütörtök

Budapesten – Talán utolsóelőtti alkalom

SakuraCon blogpostjában írtam, hogy mivel akkor otthon hagytam a 90%-os szelvényemet, ezért májusban megajándékozom magam egy utazással. Ez a nap ma jött el. Bár nemcsak ezért mentem. Ugyanis kaptam levelet, hogy a mai napon (azaz 05.27-én) menjek el a Szolnoki vasút rendőrőrsre, és vegyem át az irataimat. Ugyanis a SakuraConról hazajövet a vonaton valahogy kiesett a táskámból a pénztárcám. Ennek a valahogynak a mikéntjére igazán kíváncsi vagyok, amikor márciusban voltam Krisi születésnapján, akkor is este az anyja elvitt kocsival az Örs Vezér Térig, hogy esett ki a kocsijában a táskámból a telefonom? Erre a mai napig nem találok magyarázatot. De visszatérve a tárcámra nagy szerencsém volt, mert az igazolványaimat máshol tárolom, így az egyetlen kár, ami ért, a bánkkártyám elvesztése, és ennek pótlása. Azonnal mentem letiltatni, így semmi baj nincs, bár a megtaláló nem gazdagodott volna meg túlságosan a számlámon található pénzből. ^^' De a szükséges óvintézkedéseket meg kell tenni. Meg ilyen apróságok voltak benne, mint Supershop kártya, Smart kártya, tehát nem feltétlen esszenciálisak a mindennapi léthez. De úgy tűnik leadták a rendőrségen. A pénz természetesen nem volt benne (legyen boldog azzal a max. 200 forinttal). De mentem is tovább Szolnokról Pestre a 11 órási zónázó vonattal. Nagyon jó kedvem volt, bekapcsoltam a DSi XL-en Okui Masami: i-magination albumát, és néztem ki az ablakon. Most is vittem ki cuccokat, csak most nem bagszihoz, hanem a Csabihoz. Az alábbiakat:

  • GBA konzolok
  • GBA játékok
  • Nintendo DS és Nintendo DS lite
  • GBA és DS kiegészítők

Azért viszem ezeket ennyire, mert rendkívül sok helyet foglalnak a dobozaik. Legközelebbi alkalommal, mely a HoldfényCon napja lesz, akkor viszem a Wiit, és a DSi XL-t. De akkor már nagyon kevés idő lesz hátra terveim szerint. De előtte, mivel kicsit korábban érkeztem meg, ezért az Arénába mentem a Keletiből. Szinte már motorosan lementem a metró aluljáróba, amikor ráeszmélek, hogy nem az Árkádba akarok menni. Ott mentem az 576-ba, vettem Love.com 2 mangát. Döbbenten láttam, hogy az 576 külön Nintendo termékismertető katalógust rakott ki. Határozottan állítható, hogy amióta újra van 576 KByte, jobban foglalkoznak a Nintendóval, mint előtte. Aztán mentem is Csabihoz az iskolája elé, olyan sok idő már nem volt. Elsétáltunk hozzá, ott letettük a cuccaimat, és játszottunk egy kicsit. Kipróbáltam a Sonic Heroes-t GC-n, tetszetős. Jó játék, bár nem merném azok közé sorolni, melyekkel órákig eljátszanék. Aztán hívtuk a többi BigN-est, egy kis MKW online bulira, jó volt. Most olyan sokáig nem maradtam, mert időben haza akartam érni. Még elkísért a Kaiser's-be, ahol vonatútra vettem magamnak kaját, aztán én már mentem is. A 17.13-as vonattal szerettem volna hazamenni, vennék IC pótjegyet, de döbbenten látom, hogy hatalmas sor áll, de egy sor van. Ugyanúgy, mint a repülőtereken. Na mondom magamban, fújhatom az IC vonatot. De teljesen meg voltam lepve, hogy nagyon gyorsan ment, kb. 50 ember lement olyan kb. 5 perc alatt... Ez két tényezőnek volt köszönhető: Sok pénztár volt nyitva, és gyorsan hívták az embereket. Ugyanis ez az új rendszer. Be kell állni egy sorba, és kijelzik, hogy melyik kasszához lehet menni. Én ezt nagyon jó dolognak tartom. Ugyanis többször jártam már úgy, hogy nézem a kasszák sorait, hogy melyik a legrövidebb, beálltam oda. Csak hogy szemre legrövidebb, az időre átalában a leghosszabb, ugyanis tanulság, hogy ahol rövid a sor, annak az embernek biztos komolyabb adminisztrációs ügyei vannak bizonyos okokból. Ezt küszöbölték ki ezzel az új rendszerrel, és én ezt nagyon jónak tartom. Na de a 17.13-as IC vonatra az összes ülőhely foglalt volt, úgyhogy a 18.13-assal kellett mennem. Hogy ne legyen addig sem tétlen az egy órám, elmentem az Árkádba (csak eljutok oda is. ^^'), ott vettem mentolos fagyit. Azóta vagyok belezúgva a mentolos fagyikba, amióta először voltam Angliában 2005-ben, és ott megkóstoltam. A rabja vagyok azóta is. Szétnéztem az ottani 576-ban is, aztán mentem a vonathoz. 21 órára hazaértem.

Most már nagyon nézem az albérleteket, hogy mi újság van, milyenek vannak. Három éve nézem őket egyébként változó rendszerességgel, és érzékelhetően lementek az albérlet-árak. 2007-ben, amikor még híre nem volt a gazdasági világválságnak, akkor az ment csodaszámba, hogy 50.000 forintért is van már albérlet. Most meg már 40.000 forintért is könnyedén találni. De a bérleti díj még nem minden, a rezsi, és az esetleges közös költség is rendkívül fontos. Találtam egy albérletet 19. kerületben egy nagyon jó albérletet, de olyan, hogy rezsivel, mindennel együtt nyáron 52.000 forint, télen pedig 62.000 ft. Na mondom, ez az igazi. Írtam, de ma kaptam választ, hogy már elkelt! T_T Úgyhogy kutatok tovább. Nézegetem a kerületeket, de valamiért a 19. kerület nagyon bejövős. Ott sok olcsóbb albérletet találni, és a házak is jó állapotúak. Meg pont ez az a kerület, ami számomra olyan téren ideális, hogy nincs annyira a belvárosban, de még kint sincs. A Határ útról szinte bárhova el lehet könnyen jutni. A belvárosban nem mernék lakni.

Még az egy fontos szempont számomra albérletnél, hogy kisállat tartható-e. Ugyanis nagyon szeretnék gyerekkori vágyamnak eleget tenni, macskát tartani. Egyszerűen imádom a macskákat, csak az a gond, hogy mi ugye panelban lakunk, anyám meg itt nem tűri meg a háziállatot (ami érthető is) ezért, nem lehetett semmilyen állatom. De érdekes, mert 2 emelettel alattunk lakott egy másik család (már elköltöztek), akiknek egyszerre 3 macskájuk is volt. Hihetetlen nagy macskabarát család volt. És hihetetlenül igényes volt a lakásuk, szóval nagyon jól tartották őket, és azt mondták, hogy a macskák könnyen megtanulják, hol kell végezni a dolgaikat, tehát szobatiszták. Macskatartásra a lehetőség adott, ugyanis Csibinek az egyik osztálytársának a macskája épp a napokban szült kiscicákat, és megbeszéltük, hogy kaphatok belőlük egyet. Érdemes megnézni azon blogpostját, arról róla ír, kitett egy képet az egyik kiscicáról, hát nincs rá szó, milyen aranyos. Nagyon szeretnék egy ilyet. A macska neme is teljesen mindegy lenne, bár a lány esetében attól félnék, hogy kb. 3-4 év múlva arra lennék figyelmes, hogy kánonban igen magas hangon nyávogásokat hallanék, megnézném a macskát, és látom, hogy szoptatja a kicsinyeit. Azért nem bírnék eltartani 6-8 macskát! T_T De 1 bármikor jöhet. Azt olvastam, hogy a macskák átlagban 15-20 évet élnek, de nagyon büszke lehet magára az a gazdi, kinek macskája 25 éves. Elképzeltem magamban, hogy ha a macskám 25 évig élne, akkor lennék 49 éves, ami azért nem semmi. ^^' Egyébként bagszi javasolta, hogy mi lenne, ha albérlet helyett inkább szobát bérelnék, és akkor több pénz maradna nekem, jobban tudnék spórolni? Az ötlet ilyen téren mindenképp nagyon jó, csak azon gondolkodtam el, hogy milyen lehet mondjuk egy családban élni, akihez semmi közöm nincs? Kicsit furcsa lenne kerülgetni őket. ^^' De mint így ötletként tetszik, vannak is nagyon jó áron, szinte kevesebb, mint fele áron, mint a fentebb említett áraknak. De amilyen hirdetéseket találtam... Elgondolkodtam, hogy biztos, hogy az illető CSAK albérlőtársa(ka)t keres? Meg az se mindegy, hogy milyen emberek közé költöznék? Mert amíg elmegyek, megnézni a szobát, a leendő lakótársakat, addig mindenki tud kedves lenni. De amikor ott leszünk... Szóval az biztos, hogy pénzkímélőbb, de kockázatosabb.

Egyébként Okui Masaminak is macska a kedvenc állata. Van is neki egy, és eléggé különleges példánya van. Többször tett ki róla képet a blogjába, ilyen fehér, fekete foltokkal, és az orra is foltos. Jobb oldalt természetesen ő maga látható. A kép a hivatalos honlapjának blogjából származik. Emellett albumain is többször mutatta macskák iránti rajongását, pl. az 1999-es Her-Day albumának hátsó borítóján, ahol egy macska mellett ül.

De a 2000-ben megjeleni NEEI albumának borítója is hasonló:

Itt nemcsakhogy macskával van (szemmel láthatóan etetni próbálja), hanem az album logójában is egy fekete macska látható. Maga a fekete macska, az nem biztos, hogy a japánoknál is ugyanazt jelenti, mint nálunk. És Megumi Hayashibarától sem állnak messze a macskák. Az 1995-ös Enfleurage album borítóján láthatóan egy macskát kért fel modellként:

Nagyon aranyosak együtt. ^^

Szóval lényegében ennyi lenne még a budapesti lakással kapcsolatos igényem. És ha minden a terv szerint halad, akkor ez volt az utolsóelőtti alkalom. Utoljára a HoldfényCon napján megyek, és ha minden jól megy, akkor június vége-július eleje. Már nagyon várom.

2010. május 25., kedd

Super Mario Galaxy 2 – Most vagy később?

Vasárnap megjelent Amerikában a Super Mario Galaxy 2. Amikor hallottam, hogy a warezosok már itt is játszák, azért igenis felmerült bennem a kérdés, hogy azért nem lenne rossz már most is játszani vele. De ezt gyorsan elvetettem. A másolt játék nálam teljesen elveszi a játék értékét. Egy játék csak úgy jó, hogy ha eredeti mindene, megvan a tokja, kézikönyve, és a lemeze is eredeti. Pláne, amit hallottam, hogy milyen szép a lemeze is. Szóval én nem azért veszek általában eredeti cuccokat, (legyen az játék, zene, film) mert támogatni akarom az adott céget (szerintem bőven megélnének az én támogatásom nélkül is), hanem az, hogy az úgy mutat szépen, hogy eredeti mindene. Mondjuk az is elgondolkodtatott, hogy egy idő után el fog jönni az az idő, hogy csak letöltések lesznek. Az milyen lesz? Gyűjtők a kardjukba fognak dőlni. Vagy olyan lesz a Limited Edition, hogy a játék mellé letöltheted mondjuk az OST-t is? Én azért szeretném, ha minél tovbb élne a CD, DVD, mert azért eredetiben tudni valamit, amit nagyon szeretsz, az nem sok mindenhez fogható. Ezért is várom ki a Super Mario Galaxy 2-t. De az értékelések természetesen már az egekig szöktek, mindenki imába foglalja a játékot. Vajon képes lesz megelőzni az Ocarina of Time-ot a világ legjobb játéka címében? Még nem dőlt el.

Mindenesetre nálam nem lesz úgymond "megjelenés napi vétel" a játék, ugyanis belátható időn belül bekövetkezik az a változás életemben, melyről már majdhogynem 4 éve álmodok, hogy Budapestre költözök. És hát az se 2 forint. Sőt! Ez olyanfajta vágy, mint az, aki autót akar venni, és megkapja. Azt fenn is kell tudni tartani. Nálam is ugyanez lesz. És azért az öröm mellé vegyül némi aggódás. Az én akaratomon nem fog semmi sem múlni, remélem, kevesebbet tapasztalok meg az élet azon problémás oldaláról, mely sajnos sok embernek megadatott. Gondolok itt a munkavállalás nehézségeire. Hányan vannak, akik lelkesen indulnak állásinterjúra, megígérik, hogy visszahívják, azt várhatja... Már aki eljut odáig. Mert vannak, akik csak addig jutnak el, hogy elküldik az önéletrajzukat, és arra sem kapnak választ. Én nagyon remélem, hogy nem jutok el ide. Meg nekem az életben nincsenek nagy igényeim. Nekem elég egy kisebb ház, legyen biztos munkahelyem, ne legyen veszélyben a megélhetésem, és nem utolsó sorban tudjak a saját szórakoztatásomra áldozni. Ha meg több adatik meg, annak csak örülni tudok, de én már a fentebb felsoroltakkal is elégedett lennék. Körülbelül 1 hónap múlva esedékes a nagy esemény, remélem, hogy az végleges lesz.

2010. május 22., szombat

Self Satisfaction

Szinte könyvet tudnék már írni arról, mennyire szeretem Okui Masamit, szinte minden albumát lehet szeretni, mert mindegyik más, de van egy, mely minden várakozásomat magasan túlteljesítette, ez a Self Satisfaction!

Az albumon az énekesnő másoknak írt dalait énekli fel. Ennek fényében beképzeltnek hangzik a cím? Hát, ha valakinek, akkor Masaminak joga van beképzeltnek lenni! Már csak azért sem kell felháborodni, mert nem beképzeltséget akar sugallani a cím, hanem vannak olyan dalok, melyekre büszke. Tehát egyfajta best of album! De hogy mely dalok szerepelnek az albumon, és kik az eredeti előadók? Lássuk:

  1. Divine love (JAM Project)
  2. STRATEGY (Ui Miyazaki)
  3. ADORATION (Ui Miyazaki)
  4. Yuunagi (Tomoe Ohmi)
  5. Kagaribi (KAORI)
  6. KAKERA (Sakura Nogawa)
  7. Time Limit (Ui Miyazaki)
  8. HONESTY (Hiroki Takahashi)
  9. Fuyu no Himawari (Tomoe Ohmi)
  10. Float ~Sora no Kanata de~ (Tomoe Ohmi)
  11. KURENAI (Ui Miyazaki)
  12. Ienai Kara -Piano quintetto- (Yoko Ishida)

Amikor először hallgattam az albumot, több gondolat is megfogalmazódott a fejemben. A nagyvilágban több fantasztikus együttes van, akire tényleg azt mondhatjuk teljesen jogosan, hogy legendák, letették a névjegyüket, de mégis a mai lemezeik mintha nem ez tükrözné. És pont ezen gondolkodtam el, hogy Okui Masami már 17 éve öregbíti a Jpop-ipart, és a mai lemezei is ugyanolyan fantasztikusak, mint a régiek. Mi lehet titok? Én abban látom nyitját, hogy Okui Masami rendkívül sokrétű énekesnő, az a fajta, akinek tényleg szinte bármi jól áll! Ha akar pop zenét ír, ha akar bekeményít, ha akar a trance zenéivel megtáncoltat minket. Ez még csak nagyon dióhéj, és ahogy keveri a stílusokat, ahogy ötvözi! Ehhez olyan nagyszintű tudás kell (inkább érzék), amivel tényleg csak a legnagyobbak rendelkeznek.

Maga az album különleges. A képek 2009. június 15-22. közötti Görögországi nyaralásán készültek, élményfotók! Az album 55 perces, és nagyon érdekes, hogy nem tűnik rövidnek. Hosszú, de rendkívül tartalmas, és pillanatra sem lehet megunni. A dalok rendkívül jól össze lettek válogatva, és a sorrend is fantasztikus. Nagyon jól követik egymást, valahogy logikusnak hangzik, hogy azután a dal után egy olyan stílusú dal következik. Szinte mindegyik dalról el lehet mondani, hogy jobb, mint az eredeti. És egyszerűen képtelen vagyok megunni az albumot! Valahányszor visszahallgatom, mindig ugyanaz az érzés jár át, mint amikor először hallgatom. És igen! Erre csak a legnagyobbak képesek! Én zenei stílustól függetlenül mindenkinek ajánlom az albumot!

Ez az én példányom:

Zene: 10
Szöveg: 10
Hangszerelés: 10
Élmény: 10

40/40

2010. május 20., csütörtök

Super Mario Galaxy 2 reklám

A TV Tokyo nézői ezt a reklámot láthatják a Super Mario Galaxy 2-ről:

Így nem olyan nagy szám, de nekem tetszik, ahogy bemutatják az údonságokat a játékban, mintha két barát összeülne.

Kulcslyukon keresztül Japánba

Bagszi a minap mondta, hogy nagyon nézni fogja élőben japánul a Pokémon Sundayt. Ekkor még igazán nem esett le, hogy honnan nézné, vagy mire gondolt, csak ma (illetve tegnap) reggel kérdeztem rá, hogy mire gondolt. Mondta, hogy van egy program, mellyel japán adókat lehet fogni. Mik ki nem derülnek! O_O A program neve Keyhole, és az alábbi webhelyről legálisan és ingyenesen letölthető:

http://xorsyst.com/japan/watch-japanese-tv-online/

Ingyenessége miatt a kép- és hangminőség nem a legjobb, de a legnagyobb TV adókat nézhetjük élőben, mint pl. TV Tokyo, Fuji TV, vagy Nihon TV, és megannyi kisebb TV és rádió csatorna közül lehet választani. Mivel Japánban 7 óra plusz van, ezért ott most 7:20 van. Sajnálhatja bagszi, hogy épp nincs itt, mert a TV Tokyón most a Pokémonról beszélnek, sőt volt Pokémonos reklám is. Ezen az adón 8-tól 13-ig (tehát a mi időnk szerint 1től 6-ig) mennek animék, gondoltam nézem, amíg el nem fáradok, hátha találok valami exkluzívat. ^^' Naruto Shippuuden is ezen az adón megy minden csütörtökön 19.30-kor (azaz nálunk 12.30-kor).

Super Mario Galaxy 2 reklám! :O:O:O

Többször láttam már Japánnak kapcsolatos helyeken olyan időmegjelölést, mint pl. 24:45 vagy 26:15, és nem értettem, hogy miért van így. Utánaolvastam, és kiderült, hogy a japánok ugyanúgy számolják az időt, egyszerű lélektani okok miatt számolnak 24 óra után is. Ugyanis ott sokan élnek éjszakai életet, és a másnap, mint olyan nem is igen tudatosul az emberi agyban éjfél után (ha belegondolunk, ez tényleg így van) ezért továbbszámolnak. Tehát, amíg Japánban 26:15-öt mondanak, addig mi 2:15-öt.

Elkészült a BigN fórum blogrészlege. Egyik tagunknak, Csibinek volt az ötlete, azért találta ki, hogy jobban összetartson a társaság, és hogy legyen egy hely, ahol a Nintendo dolgait megbeszéljük. Akit érdekel, itt megnézheti: http://bignforum.wordpress.com/