Link's Crossbow Training értékelés

Behoztak egy jó kis játékot! Erre a Sonysok azt mondanák, hogy na, tönkrement a Zelda franchise, csak azért mert el akarják adni azt a műanyag sz*rt! Ez is érdekes, mert még a Nintendós berkekben is hallom ezeket a rágalmakat! Én mindig azt mondom, hogy addig amíg minőséget kapok a pénzemért, addig nem érdekelnek a hátsó szándékok! És én úgy érzem, hogy minőséget kaptam a pénzemért, bár nem vagyok maradéktalanul elégedett a játékkal.

Maga a Wii Zapper nagyon jó ötlet volt, máris adott egy sejtést affelől, hogy ősrégi NES játékok folytatást nyernek. És igaz! Készül a Duck Hunt folytatása! Maga a szerkezet az érdekes dolog, ahogy rá kell rakni a Wiimote-ot, és a Nunchakut, és nagyon jól megcsinálták, hogy hátul van egy elzárható rész, ahol a Nunchaku vezetékét lehet feltekerni. És úgy lehet a Wiimote-ra rácsatlakoztatni. És állítólag a Twilight Princesszel is kompatíbilis a Wii Zapper!

A játék! Nagyin erős, domináns zenével indít, megadván az alaphangulatot. Aztán 9 mentett állás közül lehet választani. 9 levelből áll a játék, mindegyiknek 3 pályája van. Tehát az egész játék 27 pályából áll. Eleinte 3 level van megnyitva, a negyedik akkor nyílik meg, amikor az első három levelben elérjük a 20 000 pontot. Aztán minden újabb level megnyílik, ha elérjük a 20 000 pontot. Eleinte csak egy szórakoztató lövöldözős játéknak tűnik, de aztán egyre komolyabbá válik, a végén van egy pár olyan pálya, mely egy főellenségre oreintálódik. És eléggé megkomolyodik a játék. Egyébként 20 000 után megkapod a bronz medált, 40 000 után az ezüst medált, és 60 000 után az arany medált. A szavatosságával nem is a 27 pálya miatt van probléma, hanem azon, hogy ha már mindenütt elértük a 60 000 pontot, akkor kérdem én, hogy kinek lesz kedve elővenni a játékot? Egyébként van Practice része is, ahol gyakorolni lehet, meg van Multiplayer, ami azért tartok furcsának, mert Wii Zappert (még) nem lehet külön kapni csak magával a játékkal. És akkor most két eset van: Van lesz több Link's Crossbow Trainingünk, vagy a többiek játszanak Wii Zapper nélkül Wiimote-tal és Nuncsakuval a kezükben, úgy meg elég kényelmetlen az irányítás. Egyébként a pontozást nagyon jól megcsinálták. Ha rövid időn belül több tárgyat ütsz ki, akkor a pontok dupláját, tripláját, négyszeresét, és így tovább lehet kapni. Egyszer nekem a 17×-es pontozásig sikerült eljutnom.

A zene nagyon jó lett. Mint írtam egy domináns zenével kezd, de végig nagyon jó zenét hallhatunk, a Twilight Princess zenéket gondolták újra.

Grafikailag hagy kívánnivalót maga után a játék, mert teljesen TP-s a grafikája, ami ugye még GC minőségű. Azért jó lett volna ha felturbóznák.

Most lássuk táblázatban az értékelést:

	Wii
Grafika	88%
Játszhatóság	97%
Szavatosság	51%
Kihívás	77%
Zene/Hang	99%
Hangulat	91%
Összhatás	84%

Az összhatást az mindig a hatnak a számtani átlagából hozom ki. Nagyon durva, hogy leviszi a szavatosság, de engem tényleg elgondolkodtat, hogy ha valaki mindegyiket megcsinálja 60 000 pontra, akkor utána ki fogja elővenni? A multiplayer meg (egyenlőre) nagyon hülyén van megoldva. Mindazonáltal én megszerettem a játékot. És az árát tekintve megéri, hisz kapsz egy játékot, meg magát a Wii Zappert is. Bár az árak elég érdekesen oszlanak el. Az ElectroWorldben láttam 11 990 forintért, a Game Parkban 9 990 forint, míg a Media Marktban meg 7 990 ft. Szóval nagyon jó szórakozás, igényes Zelda Spinoff.

Four Swords értékelés

Ne búsuljon az, akinek esetleg nem SNES-re, hanem GBA-n van meg a Link to the Past, hisz ők egy kazettával két játékot vettek. Bizony a másik játék a Four Swords.

Egy kicsit furcsa lesz erről a játékról írni, mert jóformán emlékezetből fogom írni, mert elég régen játszottam vele, és a belsősök tudják, hogy nincs is nagyon lehetőség játszani vele, ugyanis ehhez a játékhoz legalább 2 ember kell. De ha 4-en vagyunk, akkor a legjobb, mert akkor a legnagyobb a móka. Bizony, móka. Mert ez nem olyan komoly Zelda, mint a többi, hanem könnyedebb, játékosabb. És nagyon gyorsan végig lehet vinni! Márciusban játszottuk Szabolcscsal, és 2 és fél óra alatt végigvittük a játékot! Az kétségtelen, hogy tele van ötletességgel. Sok kis Dungeonból áll, ha jól emlékszem 9 darab van belőlük, és olyan 10-15 perc alatt meg lehet csinálni egyet-egyet. És nem is baj, hogy ilyen rövid, mert hihetetlen szórakoztató. A szórakoztatósága abban rejlik, hogy nagyon sok közösségi logikai feladat van a játékban, mely azt takarja magában, hogy szinte mindig szükség lesz a másik félre. Például van olyan, hogy át kell dobni az egyiknek a másikat a szakadékon, míg a másik mágnessel vonzza át. Meg sok ilyen hasonló ötletes dolog van. A Dungeonök a következőképp épülnek fel: Az elején megszerezzük az adott tárgyat, és azt kell használni, hogy végigvigyük. A főellenség meg nem Ganondorf, hanem Vaati, a szél uralkodója. Az Isteni formájával (és itt most nem pozitív dologra kell gondolni, hanem arra hogy Vaatinak van egy Isten-alakja) Hát mit ne mondjak? Nagyon könnyű! Inkább ez egy plusz játék, ahol a szórakoztatásra mentek rá.

Lássuk az értékelésemet táblázatban:

	GBA
Grafika	100%
Játszhatóság	98%
Szavatosság	74%
Kihívás	86%
Zene/Hang	99%
Hangulat	98%
Összhatás	92%

A játékot egyébként komolyan gondolták, hisz folytatása is van GC-n. Ami meglepett engem, hogy a grafika GBA szintű. Ennek nemigen értem az okát, de attól még lehet élvezetes a játék. Egyébként lett volna egy harmadik része a játéknak Nintendo DS-en Four Swords DS címen, de végül törölték a projectet. Konklúzióként azt tudom elmondani, hogy bár egyszerű játék, de mégis nagyon évezetes. Kezdő Zeldásoknak ideális.

A Link to the Past – Egy játék, melyet nem lehet elégszer végigvinni!

Hihetetlen, egyszerűen emberi ésszel nem lehet felfogni! Negyedjére kezdtem el a Link to the Pastet, és annyira csodálatos, hogy nem igaz! Hogy negyedjére is képes képes ugyanazt a varázslatot adni, mint amikor először játszottam ezzel a játékkal. Igaz már töviről hegyire ismerem a játékot, de mégis benne van az a csoda, ami mindig és újra és újra arra késztet, hogy játszam végig! És egy 1991-es játékról beszélünk! Nagyon hiányzott a hangulata azért vágtam neki. A Link to the Past azon Zelda játékok közé tartozik, ahol sokkal élvezetesebb csak úgy sétálgatni Hyrule földjén, csak úgy céltalanul! Annyira jól megcsinálták!

Az történeten egyébként látszódik, hogy az Ocarina of Time után játszódik. Feltűnik egy rejtélyes varázsló, Agahnim, akinek feltett szándéka, hogy kiszabadítsa a már nagyon régóta a Sötét világban raboskodó Ganont! És ezt hogyan teszi meg? Megtöri Zelda Hercegnő varázslatát, foglyul ejti, és a Hyrule Castle várbörtönébe zárja. Zelda ugyanis a Sötét világot elzáró pecsét egyik birtokosa, a hét bölcs közül az egyik! És mivel Zelda nem tehet mást, ezért telepátiával értesíti Linket, hogy baj van, és hogy siessen a megmentésére. Hősünk a sötét éjszakával és a zord időjárás viszontagságaival (zuhog az eső) mit sem foglalkozva elindul megkeresni a nagybátyját, aki Hyrule legjobb kovácsa, hogy az általa készített karddal és pajzszsal Zelda Hercegnő megmentésére induljon. Ám nagybátyját holtan találja. Ettől persze még övé a kard, és elindul Zelda Hercegnő megmentésére. Sikerrel jár, de sajnos így sem tudja megakadályozni Agahnimot a pecsét feltörésében. Agahnim, amikor tudomást szerez arról, hogy Zelda kiszabadult, végzetes lépésre szánja el magát: Elzárja Zelda Hercegnőt és a többi hat bölcset a Sötét világba. Persze nem kell félni, ugyanis ebben a játékban mi is betekintést nyerhetünk a Sötét világba, kalandozhatunk, sőt 8 Dungeont ott kell végigcsinálni. Először kiszabadítani a hét bölcset, beleértve Zelda Hercegnőt, majd a hét bölcs segítségével és Mester kardunkkal és az Ezüst Nyilunkkal felvértezve szembeszálljunk Ganonnal. Végleg sajnos (vagy nem sajnos) itt sem fog meghalni, hisz a Zelda idősíkben nem ez az utolsó játék. Jelenlegi állás szerint a The Wind Wakerben hal meg végleg Ganondorf, de erről majd ott.

A történetet azért írtam le ilyen részletesen, hogy lássátok, hogy egy 1991-es játék mennyire tartalmas, sokrétű, és ennek is komoly története van! Sok Zeldás ezt tartja az első igazi Zelda játéknak. Hát, én nem is tudom, mert az első Zeldában csak megkapjuk a feladatot, hogy szerezzük meg a 8 részre tört Triforce of Wisdom darabjait, a Zelda II meg köztudott, hogy mennyire elüt a többi Zeldától. Az biztos, hogy a LttP-ben találkozunk először logikai feladatokkal, komoly történetvezetéssel, sőt ending videója is van! Szóval bárki, aki előveszi a Link to the Pastet, biztos vagyok benne, hogy az lesz az érzése, hogy egy igazi mesterművel van dolga!

The Wind Waker 2000-ben

Kis rámolgatás után előkerült egy pár régebbi brit Nintendo Official Magazine! A 2000. decemberi számban van Wind Waker előzetes! Vagyishát akkor nem volt még alcíme, de vicces látni, hogy tényleg teljesen realisztikusra tervezték az akkori új Zeldát, mintha az Ocarina of Time GC verziója lett volna. Hát ebből lett 2003-ban a The Wind Waker.

Ocarina of Time – Goronok útján

Mennyivel másabb másodjára játszani az Ocarina of Time-mal. Sokkal jobb, valamiért nem sietek annyira, mint előszörre. Csak úgy békésen járok Hyrule földjén. Találkoztam Sariával. Na ez egy nagyon érdekes dolog. Aki egy kicsit mélyebben benne van az OoT világában, az tudja, hogy a monda szerint Saria és Link szerelmesek egymásba. De az én meglátásom szerint ez a szerelem csak egyoldalú Saria részéről. Link inkább Zelda iránt érez többet. Inkább Saria “csak” legjobb barát. Na mindegy, sétáltam egyet a Hyrule Fieldben. Természetesen a “szerencsém” most sem hagy el. Pont akkor esteledett be, és húzták fel az átjárót, amikor ráléptem voltam. Nem baj, jót buliztam a csontvázakkal T_T Aztán bementem, egész a Hyrule Castle-ig. Ami nagyon meglepett, hogy megjegyeztem az útvonalat, hogy merre kell menni, hogy az őrök ne füleljenek le, és elsőre sikerült! Azért, mert ezt utoljára 3 hónapja csináltam! Megtaláltam Malont, és felkeltettem, és a bokrok között cikázó őröket is sikeresen kijátszva jutottam el Zelda Hercegnőhöz! Hogy megijedt tőlem. 😅 Aztán, amikor láttam, hogy tündér van nálam, megnyugodott. Elmeséli, hogy Ganondorf bent van a kastélyban, és az apja rendületlenül bízik, de Zelda Hercegnő érzi, hogy elpusztítaná Hyrule földjét. Ganondorf beédesgette magát Zelda apjához, hogy aztán majd átvegye tőle a hatalmat. Persze most még csak kedves. Zelda továbbmeséli a Triforce történetét. Azt mondja, hogy amikor három Istennő megalkotta a Triforce-t, akkorazt bezárták az Idő Templomába, mert akkora ereje van, hogy aki birtokolja, az képes lenne elpusztítani egész Hyrule földjét! Amikor Zelda elmesélte ezt, szomorúan panaszolja, hogy az apja nem hisz neki, és csak egy buta mesének tartja. Minket kér meg arra, hogy bízzunk benne. Hát kérlek… Amennyi nagyszerű kaland fog rám várni, alapvető, hogy bízzak benne. 😅 Ekkor Zelda elenged minket, megjelenik Impa, Zelda dadája. Megtanította nekünk Zelda altatódalát, melyre mindig elaltatta csecsemőkorában. Érdekes Impa megjelenése. Megmondom őszintén, hogy sokáig nem tudtam Impáról, hogy férfi vagy nő? Azért, mert láttam, hogy van melle, de olyan férfias a kiállása, hogy elgondolkodtatott. De amikor legláttam, hogy “She” akkor tisztázódott bennem. Kivezetett minket Hyrule Castle-ből, és megmutatta nekünk Kakariko Village-et, a szülőföldjét. Most már értem, hogy miért ő a Shadow Temple bölcse. 😅 Én most nem a Kakariko Village-be mentem, hanem a Lost Woodsba, találkozni Sariával. Érdekes, egyébként annyira hitelesen mutatja meg azt, hogy Saria tényleg többet érez Link iránt, hihetetlen, hogy egy 1998-as játék ilyenre képes. Aztán elmentem a Lon Lon Ranchba, ott találkoztam Talonnal és Malonnal. Megtaláltam Talon három szuper cuccóját. Egyébkéntha valakit érdekel, van egy trükkje annak, hogy hogyan lehet könnyedén megtalálni Talon szuper tyúkjait. Mindig a három sarok környékére repülnek. Igyekezzünk minél hamarabb megtalálni őket, mert könnyen elvegyülnek a többi között. 30 másodperces időkeret van, nekem 15 mp alatt sikerült megcsinálni. Aztán benéztem az istálló, és ott találtam Ingót XD Nagyon jót nevettem magamban, hogy elégedetlen, hogy mi az, hogy ő egy alkalmazott, ő többre hivatott! Hát persze. 😅 Aztán megnéztem Malont, akitől megtanultam Epona dalát. Aztán mentem Kakariko Village-be. Itt a Vihar dalát akartam megtanulni a malomban, de valamiért nem ment, már nem emlékszem, hogy volt a menete, de nagyon nem is erőltettem. Visszavittem a szegény hölgynek az elkóborolt tyúkjait, és ugyanott vagyok, ahol elsőre, hogy egyetlen egy tyúkot nem találok, pedig mindenütt szétnéztem. Innen mentem a Death Mountainen át Goron Citybe. Aranyos kis lények. 😅 Bementem Daruniához, aki nem hajlandó beszélni. Mert rossz kedve van, hogy nem tudja a megoldást a problémára. Ganondorf elzárta a Dodongo’s Cavernbe a bejáratot, márpedig a Goronok onnan nyerik a táplálékaikat, a köveket. És nekem kell megnyitni. Érdekes, annyira nem szerettem azt a Dungeont, mert egy titokra nagyon nehezen jöttem rá, de most könnyedén ment. Bár volt egy nagyon rázós pillanat, amikor másodjára küzdöttem meg a 2 Lizalfossal (azok a krokodilok), az egyik már meghalt. A másikat meg kellett volna ölni, de már csak fél szívem maradt a 4-ből. Ott van 2 szív a végén, el akartam menni, hát nem üldözőbe vesz a szemét? Ezer izgalmamban, kishíján megfeledkeztem arról, hogy anyám a másik szobában alszik, és éjjel 23.30 körül majdnem felordítottam, hogy “Hagyjál békén!” De végül megszereztem, és sikeresen megöltem. Innen egyenes út vezetett a főellenséghez, King Dodongóhoz. Aki köztudottan az egyik legkönnyebb boss. De most mégis sokat bénáztam vele. Nem mindig ette meg a bombát, és amikor megette, azt hittem, hogy rendületlenül lehet kardozni, de kiderült, hogy csak egyet lehet belé döfni egy alkalommal, és többször is rám esett. Mínusz fél szív. De aztán észbe kaptam és megöltem. Nagyon vicces volt látni, hogy Darunia úgy vállom veregeti a kis Linket, hogy összeesik alatta. Aztán az összes Goronnal bulit akartak csapni. Amikor megjelent az összes Goron, Link annyira megijedt, hogy elszaladt. Én tényleg nagyon örülök, hogy segíthettem rajtuk, de azért mégsem vagyunk egy súlycsoport. 😅

Egyébként azért kezdtem el másodjára s játékot, hogy végigvigyem minél kevesebb meghalás nélkül. Eddig nagyon jól állok, mert 2 Dungeon után 000 a statisztikám. 😅

Aztán a játék után hallgattam a kedvenc együttesemet a Noxot. Nem tudom, hogy ti mit szóltok hozzá, de én sok párhuzamot vélek felfedezni a Nox dalainak hangulatában, és a Zelda játékok között. Elég csak a szövegre gondolni. Bár lehet, hogy inkább a Final Fantasyhez kellene hasonlítani, hisz a Nox egyik dalához, az Örökkön Örökkéhez a Final Fantasy IV egyik zenéjét vették alapul. Bár ezt csak Szabolcscsal állítjuk rendületlenül, de a dalhoz ugyanúgy Harmath Szabolcs-Valla Attila szerzőpárost rendelik hozzá. De tényleg 99%-ig ugyanaz a zene. Egyébként már a legelső albumuk reklámján felfigyeltem rájuk 2002. augusztusában. Egy olyan stílust mertek felvállalni, melyet még senki nem mert. Hogy népdalokat énekelni modern zene alatt, melyek népi hangszerekkel elegyítenek. Már az elején megvettem az albumukat, nagyon sokat hallgattam őket, és a mai napig rendületlen rajongójuk vagyok.

Ocarina of Time – A Nagy Deku Fa

Másodjára is elkezdtem az OoT-t, egyszerűen annyira zseniális játék, hogy nem igaz! Már csak önmagában az, hogy csak úgy járkálok a Kokiri Erdőben, már annak megvan a varázsa. Ezt a zseniális játékot nem lehet elégszer végigvinni!

Nagyon jó volt járni az 1. Dungeonban, a Nagy Deku Fában. Annyira nem kerek számomra a történet, de Ganondorf elátkozta őt, és beenged, hogy feloldozzuk az átok alól. Majd amikor megcsináltuk, akkor közli velünk, hogy akármi történt volna, az ő sorsa már megpecsételődött. Elmeséli a Triforce keletkezésének a történetét: Volt egyszer három Istennő, Din az erő Istennője, Farore a bátorság Istennője, és Nayru, a bölcsesség Istennője. Ők alkották meg a Triforce-t. Bárki megérinti, annak teljesülnek a vágyai, ami a szíve legmélyében lakozik. Nem tesz különbséget jó és rossz ember között. De ha rossz emberhez kerül, akkor Hyrule földje örök sötétségbe borul. Aztán azt nem tudom, hogy Ganondorf miért átkozta el a Deku fát? Pedig annyira szépen le van írva a történet az 576 Konzol 1999. januári számban, az OoT tesztben. Vári Zoli nagyon értette a dolgát. Nagyon jól tesztelte a Nintendo játékokat. Csak aztán történt valami ami miatt otthagyta a konzol szerkesztőségét.

Egyébként marha könnyű a Inside the Deku Tree dungeon. Egyszer sem haltam meg, és minden jött a maga medrében. A főellenség Gohma. Őt is nagyon könnyű legyőzni. A szemét kell sebezni, amikor piros.aztán ki kell kardozni. Csak azon gondolkodom, hogy lehet úgy megcsinálni, hogy ne menjen fel lárvát szaporítani? Mert nekem egyszer felment. Na mindegy, de második sorozatra sikerült megölni. Aztán itt mentettem. Holnap megnézem Sariát a Lost Woodsban és Zeldát a Hyrule Castle-ben. Majd irány a Kakariko falu, onnan a Goron City és a Dodongo’s Cavern. Tudom, hogy nem szerettem ezt a Dungeont, de miért is nem? Majd holnap kiderül.

Újra Ocarina of Time

Az este elővettem az Ocarina of Time-ot. Mert bár végigvittem, de azért még nincs minden megszerezve. Ma pl. a Jeges Nyilakat próbáltam megszerezni a Gerudo Fortressben. De előtte tettem egy kis kirándulást a Water Temple-ben és a Spirit Temple-ben. Látni akartam még egyszer azt a 2 Dungeont, amelyhez a legszomorúbb és a legvidámabb élményeim kötődnek. A Water Temple-ben erősen visszajöttek azok az érzelmek, amit akkor éreztem. Hogy nagyon megszenvedtem vele, de megcsináltam! Egy pillanatra eszembe jutott Princess Ruto és a Morphával való könyörtelen harcom, és egy kicsit összeszorult a szívem. Nem tudnám még egyszer megcsinálni. Egyébként most szombaton voltam az egyik barátomnak a Szabolcsnak a születésnapján, és ott volt még Krisi, Norbi és Shadow. És Krisi elhozta az N64-es Ocarina of Time-ját, hogy segítsen a Szabolcs, mert elakadt a Water Temple-ben. A Főellenséghez hiányzott a nagy kulcs. És amikor bement Krisi a főellenséghez, akkor én kimentem a szobából azzal az ürüggyel, hogy éhes vagyok. Holott csak nem akartam még egyszer látni a Morphával való küzdelmet. Bár Krisi elég hamar végzett vele. Aztán meg átmentem a Spirit Temple-ben, ahol soha nem éreztem magam annyira jól, mint ott. Másodjára is nagyon jó volt visszamenni. Jó érzés volt csak úgy, céltalanul járkálni bent, felidézni a csodás felfedezéseket, és hallgatni ezt a mindent überelő zenét. Amikor eleget járkáltam, akkor kijöttem, és Lake Hyliába teleportálva mentem el Gerudo Valleybe. Nagyon meglepett, amikor láttam, hogy áll a híd! 😀 A Gerudo Fortressen keresztül vezet egy bejárat a Gerudo’s Training Groundba, ahová 10 rúpia ellenében bemehetünk. Jó hely ez. Ez is tele van könnyedén felfedezhető titkokkal. Ennek a mellékküldetésnek az a lényege, hogy a bejárattal szemben van egy ajtó, ami egy teremhez vezet, az meg tele van elzárt ajtókkal (8 ilyen van) No most az a helyzet, hogy az elején mindkét irányba el lehet indulni. És én úgy voltam vele, hogy akár balról, akár jobbról indulunk el, így is megtaláljuk a nagy ládához bezető utat. No most csak a bal oldali ajtó vezet oda, én meg olyan szerencsétlen voltam, hogy a jobb oldalon indultam el. Azért pech, mert elég lett volna csak 6 kulcsot megszerezni, és nem kéne most azon törnöm a fejem, hogy hogyan szerezzem meg a 8.-at. Ugyanis azt tudom, hogy hol van, de nem tudom megközelíteni. Azt láttam az Igazság Lencséjével, hogy alulról meg lehet közelíteni. Le is mentem eggyel lejjebb. kerestem az átjárót, de sehol nem találtam. Úgyhogy egyenlőre ugrott a Jeges Nyilak. Majd talán holnap.

The Legend of Zelda retrospective

Talán sokaknak zavaró lehet az egész játékszériában a történet. Az alábbi videó az összes játékot időrendi sorrendbe állítja a játékok. Első a The Minsh Cap, második az Ocarina of Time, és az utolsó a The Wind Waker. Érdemes megnézni a videót, mert magyarázatot kapunk arra, hogy miért néz ki mindenütt másképp Hyrule földje, és miért van Linknek 7 alakja. Amit előljáróban tudni kell: Az Ocarina of Time után két szálon folyik tovább a történet. Egyszer gyerek Linkként egyszer meg felnőtt Linkként megy tovább történet. A többit a videóból tudhatjátok meg:

Helyreállt a rend

Ami azt jelenti, hogy ismét világelső az Ocarina of Time! Érkezett egy pár lehúzó kritika a GTA IV-re, így elvesztette mindkét verzió az első helyezést. Mondtam, hogy nem az a baj, hogy elveszett az OoT első helye, hanem, hogy egy ilyen játék veszi át, ami úgy ad szabadságérzetet, hogy poénból lehet gyilkolni! Egyszerűen nem lehet! Nem lehet egy olyan játék világelső, mely az élet sötétebb oldalát mutatja be. Hinni kell abban, hogy igenis létezik jóság és szeretet! És ezt hatványozottan megkapjuk az Ocarina of Time-tól.

http://www.gamerankings.com/itemrankings/simpleratings.asp?rankings=y

Nagyon remélem, hogy ez a végleges állás. 😅

Ocarina of Time OST 3. rész – Spirit Temple

Most áttértem erre a dalra, muszáj leírnom a róla kialakított véleményemet, érzememet.

Amikor a Spirit Temple-ben jártam, akkor írtam, hogy ez a zene magasan viszi a pálmát az OST-k között. De szinte nem is túlzok ha azt mondom, hogy ez a zene az összes általam eddig hallgatott OST között is a legjobb. Nem is önmagában a gyönyörűsége miatt, hanem mert az, ahogy felfogom a dal jelentését. Szerintem itt egy párbeszéd zajlik le.

Még hozzá 2 lélek párbeszéde. De akár fel is foghatjuk úgy is, hogy egy ember tépelődik saját magában. A két lélek közül az egyik főszerepet játsza, ő a háborgó, lelki traumát ért lélek, a másik a mellékszereplő, amelyik a háttérben hangzik, ő az, aki próbálja megnyugtatni a háborgó lelket. Hallatszik is, a folyamatos, nyugodt hangzás. A főszereplő lélek szempontjából 5 részre lehet felosztani a dalt:

1. Közli a problémát. Érződik, hogy nagyon bántja, és egyszerűen nem képes feldolgozni magában. A mellékszereplő itt még csendes.
2. A főszereplő háborog, kitör magából! Egyre csak kérdezi, hogy miért van ez így? A mellékszereplő itt még csendes, hagyja, hogy kiadja a főszereplő magából minden rosszat.
3. Előtérbe kerül a mellékszereplő, sokkal hangosabb lesz a háttérzene, a főszereplő megnyugszik. A mellékszereplő próbál nyugtatni.
4. A főszereplő ismét kitör. Nagyon nehezen tudja feldolgozni a történteket. A mellékszereplő ismét csendes. Ez a kitörés sokkal rövidebb ideig tart.
5. A dal vége, úgy tűnik, hogy a főszereplő megnyugodott, ismét a háttérzenén van a hangsúly. Útravalót ad a főszereplőnek, hogy hogyan dolgozza fel a történteket, és hogy lépjen tovább.

Lehet, hogy túldramatizálom, de én tényleg így gondolom. Sőt, ha őszinte akarok lenni, nekem elég gyászos hangulatú a dal.

Inkább töltsétek le a dalt, és mondjatok róla véleményt: http://gh.ffshrine.org/song/562/69