Mennyivel másabb másodjára játszani az Ocarina of Time-mal. Sokkal jobb, valamiért nem sietek annyira, mint előszörre. Csak úgy békésen járok Hyrule földjén. Találkoztam Sariával. Na ez egy nagyon érdekes dolog. Aki egy kicsit mélyebben benne van az OoT világában, az tudja, hogy a monda szerint Saria és Link szerelmesek egymásba. De az én meglátásom szerint ez a szerelem csak egyoldalú Saria részéről. Link inkább Zelda iránt érez többet. Inkább Saria “csak” legjobb barát. Na mindegy, sétáltam egyet a Hyrule Fieldben. Természetesen a “szerencsém” most sem hagy el. Pont akkor esteledett be, és húzták fel az átjárót, amikor ráléptem voltam. Nem baj, jót buliztam a csontvázakkal T_T Aztán bementem, egész a Hyrule Castle-ig. Ami nagyon meglepett, hogy megjegyeztem az útvonalat, hogy merre kell menni, hogy az őrök ne füleljenek le, és elsőre sikerült! Azért, mert ezt utoljára 3 hónapja csináltam! Megtaláltam Malont, és felkeltettem, és a bokrok között cikázó őröket is sikeresen kijátszva jutottam el Zelda Hercegnőhöz! Hogy megijedt tőlem. 😅 Aztán, amikor láttam, hogy tündér van nálam, megnyugodott. Elmeséli, hogy Ganondorf bent van a kastélyban, és az apja rendületlenül bízik, de Zelda Hercegnő érzi, hogy elpusztítaná Hyrule földjét. Ganondorf beédesgette magát Zelda apjához, hogy aztán majd átvegye tőle a hatalmat. Persze most még csak kedves. Zelda továbbmeséli a Triforce történetét. Azt mondja, hogy amikor három Istennő megalkotta a Triforce-t, akkorazt bezárták az Idő Templomába, mert akkora ereje van, hogy aki birtokolja, az képes lenne elpusztítani egész Hyrule földjét! Amikor Zelda elmesélte ezt, szomorúan panaszolja, hogy az apja nem hisz neki, és csak egy buta mesének tartja. Minket kér meg arra, hogy bízzunk benne. Hát kérlek… Amennyi nagyszerű kaland fog rám várni, alapvető, hogy bízzak benne. 😅 Ekkor Zelda elenged minket, megjelenik Impa, Zelda dadája. Megtanította nekünk Zelda altatódalát, melyre mindig elaltatta csecsemőkorában. Érdekes Impa megjelenése. Megmondom őszintén, hogy sokáig nem tudtam Impáról, hogy férfi vagy nő? Azért, mert láttam, hogy van melle, de olyan férfias a kiállása, hogy elgondolkodtatott. De amikor legláttam, hogy “She” akkor tisztázódott bennem. Kivezetett minket Hyrule Castle-ből, és megmutatta nekünk Kakariko Village-et, a szülőföldjét. Most már értem, hogy miért ő a Shadow Temple bölcse. 😅 Én most nem a Kakariko Village-be mentem, hanem a Lost Woodsba, találkozni Sariával. Érdekes, egyébként annyira hitelesen mutatja meg azt, hogy Saria tényleg többet érez Link iránt, hihetetlen, hogy egy 1998-as játék ilyenre képes. Aztán elmentem a Lon Lon Ranchba, ott találkoztam Talonnal és Malonnal. Megtaláltam Talon három szuper cuccóját. Egyébkéntha valakit érdekel, van egy trükkje annak, hogy hogyan lehet könnyedén megtalálni Talon szuper tyúkjait. Mindig a három sarok környékére repülnek. Igyekezzünk minél hamarabb megtalálni őket, mert könnyen elvegyülnek a többi között. 30 másodperces időkeret van, nekem 15 mp alatt sikerült megcsinálni. Aztán benéztem az istálló, és ott találtam Ingót XD Nagyon jót nevettem magamban, hogy elégedetlen, hogy mi az, hogy ő egy alkalmazott, ő többre hivatott! Hát persze. 😅 Aztán megnéztem Malont, akitől megtanultam Epona dalát. Aztán mentem Kakariko Village-be. Itt a Vihar dalát akartam megtanulni a malomban, de valamiért nem ment, már nem emlékszem, hogy volt a menete, de nagyon nem is erőltettem. Visszavittem a szegény hölgynek az elkóborolt tyúkjait, és ugyanott vagyok, ahol elsőre, hogy egyetlen egy tyúkot nem találok, pedig mindenütt szétnéztem. Innen mentem a Death Mountainen át Goron Citybe. Aranyos kis lények. 😅 Bementem Daruniához, aki nem hajlandó beszélni. Mert rossz kedve van, hogy nem tudja a megoldást a problémára. Ganondorf elzárta a Dodongo’s Cavernbe a bejáratot, márpedig a Goronok onnan nyerik a táplálékaikat, a köveket. És nekem kell megnyitni. Érdekes, annyira nem szerettem azt a Dungeont, mert egy titokra nagyon nehezen jöttem rá, de most könnyedén ment. Bár volt egy nagyon rázós pillanat, amikor másodjára küzdöttem meg a 2 Lizalfossal (azok a krokodilok), az egyik már meghalt. A másikat meg kellett volna ölni, de már csak fél szívem maradt a 4-ből. Ott van 2 szív a végén, el akartam menni, hát nem üldözőbe vesz a szemét? Ezer izgalmamban, kishíján megfeledkeztem arról, hogy anyám a másik szobában alszik, és éjjel 23.30 körül majdnem felordítottam, hogy “Hagyjál békén!” De végül megszereztem, és sikeresen megöltem. Innen egyenes út vezetett a főellenséghez, King Dodongóhoz. Aki köztudottan az egyik legkönnyebb boss. De most mégis sokat bénáztam vele. Nem mindig ette meg a bombát, és amikor megette, azt hittem, hogy rendületlenül lehet kardozni, de kiderült, hogy csak egyet lehet belé döfni egy alkalommal, és többször is rám esett. Mínusz fél szív. De aztán észbe kaptam és megöltem. Nagyon vicces volt látni, hogy Darunia úgy vállom veregeti a kis Linket, hogy összeesik alatta. Aztán az összes Goronnal bulit akartak csapni. Amikor megjelent az összes Goron, Link annyira megijedt, hogy elszaladt. Én tényleg nagyon örülök, hogy segíthettem rajtuk, de azért mégsem vagyunk egy súlycsoport. 😅
Egyébként azért kezdtem el másodjára s játékot, hogy végigvigyem minél kevesebb meghalás nélkül. Eddig nagyon jól állok, mert 2 Dungeon után 000 a statisztikám. 😅
Aztán a játék után hallgattam a kedvenc együttesemet a Noxot. Nem tudom, hogy ti mit szóltok hozzá, de én sok párhuzamot vélek felfedezni a Nox dalainak hangulatában, és a Zelda játékok között. Elég csak a szövegre gondolni. Bár lehet, hogy inkább a Final Fantasyhez kellene hasonlítani, hisz a Nox egyik dalához, az Örökkön Örökkéhez a Final Fantasy IV egyik zenéjét vették alapul. Bár ezt csak Szabolcscsal állítjuk rendületlenül, de a dalhoz ugyanúgy Harmath Szabolcs-Valla Attila szerzőpárost rendelik hozzá. De tényleg 99%-ig ugyanaz a zene. Egyébként már a legelső albumuk reklámján felfigyeltem rájuk 2002. augusztusában. Egy olyan stílust mertek felvállalni, melyet még senki nem mert. Hogy népdalokat énekelni modern zene alatt, melyek népi hangszerekkel elegyítenek. Már az elején megvettem az albumukat, nagyon sokat hallgattam őket, és a mai napig rendületlen rajongójuk vagyok.
Másodjára is elkezdtem az OoT-t, egyszerűen annyira zseniális játék, hogy nem igaz! Már csak önmagában az, hogy csak úgy járkálok a Kokiri Erdőben, már annak megvan a varázsa. Ezt a zseniális játékot nem lehet elégszer végigvinni!
Nagyon jó volt járni az 1. Dungeonban, a Nagy Deku Fában. Annyira nem kerek számomra a történet, de Ganondorf elátkozta őt, és beenged, hogy feloldozzuk az átok alól. Majd amikor megcsináltuk, akkor közli velünk, hogy akármi történt volna, az ő sorsa már megpecsételődött. Elmeséli a Triforce keletkezésének a történetét: Volt egyszer három Istennő, Din az erő Istennője, Farore a bátorság Istennője, és Nayru, a bölcsesség Istennője. Ők alkották meg a Triforce-t. Bárki megérinti, annak teljesülnek a vágyai, ami a szíve legmélyében lakozik. Nem tesz különbséget jó és rossz ember között. De ha rossz emberhez kerül, akkor Hyrule földje örök sötétségbe borul. Aztán azt nem tudom, hogy Ganondorf miért átkozta el a Deku fát? Pedig annyira szépen le van írva a történet az 576 Konzol 1999. januári számban, az OoT tesztben. Vári Zoli nagyon értette a dolgát. Nagyon jól tesztelte a Nintendo játékokat. Csak aztán történt valami ami miatt otthagyta a konzol szerkesztőségét.
Egyébként marha könnyű a Inside the Deku Tree dungeon. Egyszer sem haltam meg, és minden jött a maga medrében. A főellenség Gohma. Őt is nagyon könnyű legyőzni. A szemét kell sebezni, amikor piros.aztán ki kell kardozni. Csak azon gondolkodom, hogy lehet úgy megcsinálni, hogy ne menjen fel lárvát szaporítani? Mert nekem egyszer felment. Na mindegy, de második sorozatra sikerült megölni. Aztán itt mentettem. Holnap megnézem Sariát a Lost Woodsban és Zeldát a Hyrule Castle-ben. Majd irány a Kakariko falu, onnan a Goron City és a Dodongo’s Cavern. Tudom, hogy nem szerettem ezt a Dungeont, de miért is nem? Majd holnap kiderül.
Az este elővettem az Ocarina of Time-ot. Mert bár végigvittem, de azért még nincs minden megszerezve. Ma pl. a Jeges Nyilakat próbáltam megszerezni a Gerudo Fortressben. De előtte tettem egy kis kirándulást a Water Temple-ben és a Spirit Temple-ben. Látni akartam még egyszer azt a 2 Dungeont, amelyhez a legszomorúbb és a legvidámabb élményeim kötődnek. A Water Temple-ben erősen visszajöttek azok az érzelmek, amit akkor éreztem. Hogy nagyon megszenvedtem vele, de megcsináltam! Egy pillanatra eszembe jutott Princess Ruto és a Morphával való könyörtelen harcom, és egy kicsit összeszorult a szívem. Nem tudnám még egyszer megcsinálni. Egyébként most szombaton voltam az egyik barátomnak a Szabolcsnak a születésnapján, és ott volt még Krisi, Norbi és Shadow. És Krisi elhozta az N64-es Ocarina of Time-ját, hogy segítsen a Szabolcs, mert elakadt a Water Temple-ben. A Főellenséghez hiányzott a nagy kulcs. És amikor bement Krisi a főellenséghez, akkor én kimentem a szobából azzal az ürüggyel, hogy éhes vagyok. Holott csak nem akartam még egyszer látni a Morphával való küzdelmet. Bár Krisi elég hamar végzett vele. Aztán meg átmentem a Spirit Temple-ben, ahol soha nem éreztem magam annyira jól, mint ott. Másodjára is nagyon jó volt visszamenni. Jó érzés volt csak úgy, céltalanul járkálni bent, felidézni a csodás felfedezéseket, és hallgatni ezt a mindent überelő zenét. Amikor eleget járkáltam, akkor kijöttem, és Lake Hyliába teleportálva mentem el Gerudo Valleybe. Nagyon meglepett, amikor láttam, hogy áll a híd! 😀 A Gerudo Fortressen keresztül vezet egy bejárat a Gerudo’s Training Groundba, ahová 10 rúpia ellenében bemehetünk. Jó hely ez. Ez is tele van könnyedén felfedezhető titkokkal. Ennek a mellékküldetésnek az a lényege, hogy a bejárattal szemben van egy ajtó, ami egy teremhez vezet, az meg tele van elzárt ajtókkal (8 ilyen van) No most az a helyzet, hogy az elején mindkét irányba el lehet indulni. És én úgy voltam vele, hogy akár balról, akár jobbról indulunk el, így is megtaláljuk a nagy ládához bezető utat. No most csak a bal oldali ajtó vezet oda, én meg olyan szerencsétlen voltam, hogy a jobb oldalon indultam el. Azért pech, mert elég lett volna csak 6 kulcsot megszerezni, és nem kéne most azon törnöm a fejem, hogy hogyan szerezzem meg a 8.-at. Ugyanis azt tudom, hogy hol van, de nem tudom megközelíteni. Azt láttam az Igazság Lencséjével, hogy alulról meg lehet közelíteni. Le is mentem eggyel lejjebb. kerestem az átjárót, de sehol nem találtam. Úgyhogy egyenlőre ugrott a Jeges Nyilak. Majd talán holnap.
Talán sokaknak zavaró lehet az egész játékszériában a történet. Az alábbi videó az összes játékot időrendi sorrendbe állítja a játékok. Első a The Minsh Cap, második az Ocarina of Time, és az utolsó a The Wind Waker. Érdemes megnézni a videót, mert magyarázatot kapunk arra, hogy miért néz ki mindenütt másképp Hyrule földje, és miért van Linknek 7 alakja. Amit előljáróban tudni kell: Az Ocarina of Time után két szálon folyik tovább a történet. Egyszer gyerek Linkként egyszer meg felnőtt Linkként megy tovább történet. A többit a videóból tudhatjátok meg:
Ami azt jelenti, hogy ismét világelső az Ocarina of Time! Érkezett egy pár lehúzó kritika a GTA IV-re, így elvesztette mindkét verzió az első helyezést. Mondtam, hogy nem az a baj, hogy elveszett az OoT első helye, hanem, hogy egy ilyen játék veszi át, ami úgy ad szabadságérzetet, hogy poénból lehet gyilkolni! Egyszerűen nem lehet! Nem lehet egy olyan játék világelső, mely az élet sötétebb oldalát mutatja be. Hinni kell abban, hogy igenis létezik jóság és szeretet! És ezt hatványozottan megkapjuk az Ocarina of Time-tól.
http://www.gamerankings.com/itemrankings/simpleratings.asp?rankings=y
Nagyon remélem, hogy ez a végleges állás. 😅
Most áttértem erre a dalra, muszáj leírnom a róla kialakított véleményemet, érzememet.
Amikor a Spirit Temple-ben jártam, akkor írtam, hogy ez a zene magasan viszi a pálmát az OST-k között. De szinte nem is túlzok ha azt mondom, hogy ez a zene az összes általam eddig hallgatott OST között is a legjobb. Nem is önmagában a gyönyörűsége miatt, hanem mert az, ahogy felfogom a dal jelentését. Szerintem itt egy párbeszéd zajlik le.
Még hozzá 2 lélek párbeszéde. De akár fel is foghatjuk úgy is, hogy egy ember tépelődik saját magában. A két lélek közül az egyik főszerepet játsza, ő a háborgó, lelki traumát ért lélek, a másik a mellékszereplő, amelyik a háttérben hangzik, ő az, aki próbálja megnyugtatni a háborgó lelket. Hallatszik is, a folyamatos, nyugodt hangzás. A főszereplő lélek szempontjából 5 részre lehet felosztani a dalt:
Lehet, hogy túldramatizálom, de én tényleg így gondolom. Sőt, ha őszinte akarok lenni, nekem elég gyászos hangulatú a dal.
Inkább töltsétek le a dalt, és mondjatok róla véleményt: http://gh.ffshrine.org/song/562/69
Sejtettem magamban, hogy lesz 2. része is ennek a bejegyzésnek. Most épp a Water Temple zenéjét hallgatom. Egyszerűen hihetetlen, hogy mit csinál ez a dal! Egyszerre megnyugtat és felizgat. Megnyugtat az a rész, amikor az a vokálszerű hang hallható, és nagyon felizgatja a kedélyeket az a mély zongora szóló. Az valami eszméletlen! Hordozza a dal a víz tulajdonságát, a megtisztulást, és a feloldozást!
Egyébként annak ellenére a Water Temple a legnehezebb 3D-s Zelda Dungeon, megvan a maga értelme, elsősorban a zene miatt. Nagyon mély érzelmeket képes kihozni, és csak azért is arra ösztönöz, hogy ne adjam fel. De valahányszor Princess Rutóra, meg a főellenségre gondolok, még mindig nagyon nehéz feldolgozni azokat a pillanatokat. Ennyire tökéletesen összehozni egy játékot! Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen lehetséges!
Tetszett ez a Dungeon. Tele volt jó ötlettel, a fizika törvényeit alkalmazva. Csak az a Krokodil nem tetszett, akinek a farkát kellett megsebezni! Ugyanis a direkt a platform szélén áll, hogy én csak azért is beleügyeskedjem magam a lávába! És az nagyon nem jött jól az én beleélős lelki világomnak hallani, ahogy rotyog a láva, miközben Link benne van T_T De aztán tetszett ez a falon mászás elv, meg az az óriás mágnes, mely vonzotta a vascipőt. Nekem sem sikerült azonnal kitapasztalni, hogy mi hol merre van, de utólag mindig sikerült, csak már egy kicsit sok volt a falon mászásból! És már a plafonon is a krokodil? 🤔 Esküszöm, ha még egyszer a falon kell másznom, én másnapra megtanulok pókhálót szőni! 😅 A főellenség meg? … Nagyobb a füstje, mint a lángja! És itt most szinte szó szerint kell érteni! Ugyanis Fyrus nem más, mint egy lángoló szörny. És nagyjából úgy kell megölni, hogy a a 2 szeme között fényt kell nyíllal megcélozni, ekkor megbolondul, elkezd össze-vissza járkálni. Ekkor meg kell ragadni a láncot (vascipőt felvenni) és addig húzni hátra, amíg el nem esik. Ekkor jól megkardozni a nyíllal megsebzett részt. De most gondolkodom azon, hogy lehet, hogy itt se fontos használni a nyilat? Mert ez a Fyrus eléggé könnyen szem elől veszít minket, inkább azért kell, hogy nem tudjon támadni. Mert amikor megbénul, akkor nem tud támadni. Amikor meghal, akkor derül ki, hogy egy elátkozott Goron volt. Hogy mi rossz fát tett a tűzre, azt már nem tudom. Aztán itt mentettem.
Más: Zelda film készülget állítólag. Közismert az az IGN-es videó, melyet április 1-jén mutattak be, hogy megvicceljék a rajongókat. No most ez a YouTube-os videó esküszik rá, hogy nem hamis, és tényleg készül ilyen videó. Én már egy szavukat sem hiszem! Előbb lássam a moziműsorban! Különben is. Miért pont 22 évvel a játék megjelenése után jut eszükbe filmet készíteni? Az Ocarina of Time idejében kellett volna! Szóval továbbra sem hiszem el, és nem is fogom. De a linket azért berakom:
Ma délelőtt ismét nekiláttam a játéknak. Meglepett, hogy amikor először harcoltam a vaddisznós rablókkal (nem tudom, hogy hívják őket) előszörre hogy megszenvedtem velük, és most másodjára milyen könnyedén ment. Az volt a baj elsőre, hogy túl sokáig foglalkoztam a rabló segédeivel. Most csak annyi, hogy megforgattam a kardot, miközben üldöztem a főnököt, ők meg jól leestek. Aztán meg egy nagyon szűk hídon kellett lelökni a főnököt. Hát nem volt könnyű rájönni a módjára, de végül sikerült, hogy meg lehet bolondítani. Kétszeres megsebzéssel adta fel. De ez se egészen normális dolog, mert olyan későn mutatja meg, hogy mit kell csinálni, hogy nincs időm felfogni! Így csak darabonként vettem az adást. Legalább hatszor lezuhantam. Mindegy, végülis visszakaptuk Colint. Csak hát elvesztette az eszméletét. Most azt nem tudom, hogy most csak naygon rosszul van, vagy meg is halt? Milyen játék ez már, hogy meghal egy pozitív ember? Majd meglátom mi lesz vele. Most felmentem a Death Mountainba. Az a Goron is elég bolond, aki ott “vár” a bejáratnál. Elég érdekes, mert úgy voltam vele, hogy minél hamarabb megnyomom az A-Gombot, annál nagyobb az esélyem, hogy én győzedelmeskedek, de kiderült, hogy csak akkor kell azt megnyomni, amikor mutatja a gép. “Imádom” a játékot! T_T De aztán elég érdekes volt, mert találkoztam a hegy tetején is velük. Látom, szeretnek verekedni. Hejj, nem ismerik azt a mondást, hogy többet ésszel, mint erővel! 😅 Szinte az összes ütésüket kivédtem, ők meg nem értették, hogy mi van. Aztán rájöttem, hogy meg lehet kardozni őket, de nem értettem a jelentősségét, csak akkor, amikor véletlen rámásztam az egyikre. Akkor láttam, hogy amikor kibújik, akkor tudok nagyot ugrani. Így jutottam fel a hegy tetejére, ahol a főnök volt. Kihívott minket az szumó mérkőzésre. Érdekes, szerintem reálisan mutatja be a TP a szumó minden csínját-bínját. És így azt kell mondanom, hogy tetszik a sportág. Csak azt nem értem, hogy miért kell ehhez legalább 150 kg-nak, vagy mittudomén mennyinek lenni? Soványan is lehet jól szumózni, lásd Linket. És tök vicces volt rájönni, hogy nemcsak azon múlik, hogy ki nyer, hogy ki tudja lelökni a másikat hamarabb, hanem hogy mennyire tudja kicselezni, és oldalra fordulni, amikor elkapna mindet. Így a Goron lába alól kicsúszott a talaj, és végül én győztem. És beengedtek a 2. Dungeon színhelyére, a Goron Mines-ba. Csak megismerkedtem ezzel, mert utána mentenem kellett. De így tetszik, amit láttam. Szerintem még ma megcsinálom. De félek, hogy utána megint farkas leszek! T_T
