Super Mario Land – Küldetés teljesítve

Egy olyan másfél, 2 hónapja szereztem be a Super Mario Landet Game Boyra, nagyon menö játék. 12 pálya van rajta 4 világra osztva. De hisz nem is várhatunk el nagyon többet, hisz ez az első Game Boy játék. És kb. 2 hónap kemény harc után sikerült végigvinnem. Igazából egyáltalán nem baj, hogy ilyen sok időt vett igénybe, hisz így az első 2 világot már végig tudom csinálni anélkül, hogy meghalnék. A 3. világtól nagyon bedurvul. A 3-2es pályát elneveztem “redukáló-pályának”, hisz 16 élettel mentem oda először, és 4 életem volt, mire végeztem :-S Nagyon jól kitalálták a játékkészítők, hogy hol legyenek a pókok, hogy olyan helyre érjenek, ahol a legkevésbé számítasz rá. A 4. világ nem is annyira nehéz, inkább hosszú. Tatanga a fő-fő ellenség legyőzése pedig nagyon kemény munka. Nagyon sokszor meg kell lőni, hogy végleg elhalálozzon. No de pont ettől érdekes egy játék, hogy minél nehezebb. De sikerül. 😉 Daisy megmentve, és még ma is együtt repülnek Marióval, ha meg nem haltak. 😉

(Importálva a http://www.smb.gportal.hu oldalról)

Döntöttem, feladom, kész befejeztem! Nem szenvedek vele tovább!

Nem tudom, hogy ki volt az, aki ennyire nehézre csinálta a Super Mario Sunshine-t! De ez számomra túlontúl nehéz. Olyan nehézséget képvisel, ami nem arra sarkall, hogy “gyerünk, meglátod sikerülni fog” hanem hogy kapcsoljam ki, mert tiszta ideg leszek. Az vagyok most. A Ricco Harborban van abban a nagyon magas ilyen Eiffel-torony szerű (jobb hasonlat híján találtam ezt ki) épületben van bezárva a csillag. Az rendben van, hogy a rámpán kell menni, de egyszerűen nem látom az utat! Egyszerűen fogalmam sincs, hogy merre kell menni! 2 órán keresztül szenvedtem vele, és nem találtam meg a Shine Sprite-hoz vezető utat. Annyira mérges voltam, hogy majdnem földhöz vágtam a Joystickot. Mellesleg azt gondolom, hogy elég magas az ilyen “gyerünk, meglátod sikerülni fog” ingerem, ha 14 évesen 2000-ben 120 csillagra ki tudtam játszani a Super Mario 64-et. És mindenki azt írta az 576 fórumba, hogy a Super Mario 64 sokkal nehezebb. Nem tudom, hogy miben de hogy ez nincs így, erre a nyakamat tenném. Jó, nehéz a Super Mario 64 is, de az épp csak annyira nehéz, hogy érzem azt, hogy többszöri gyakorlás után igenis sikerülni fog, ellentétben a Super Mario Sunshine-nal. Ha ezek után nekem valaki azt mondja, hogy jobb, ha nem kezdek el Zeldázni, nem biztos, hogy igaza van. Mert az megint más. Ahogy elnéztem, ahogy Bálint (Metalsonic) játszik, ha van ott mellettem valaki, aki mondja, hogy mit kell csinálni, érzem, hogy meg tudnám csinálni. De a Super Mario Sunshine-t inkább majd évtizedek múlva. 😃

(Importálva a http://www.smb.gportal.hu oldalról)

Látókör szélesítése

Úgy döntöttem, hogy kiszélesítem a blogom látókörét, hisz manapság már nemcsak Marióval játszok, hanem Pokémonnal, illetve hamarosan Zeldával és Metroiddal, vagy a jelen cikkem tárgyát képező Kirbyvel. Kiállok Kirby igazáért! Kirby igenis menö! Csak sokan azért nem szeretik, mert Kirbyben nem látnak többet, mint egy rózsaszín kis gömb, amit vagy lányosnak, vagy gyerekesnek tartanak. Pedig a Kirby több ennél. A Kirby egy újszerű játékélmény. És még, ami nagyon bosszant az az, ha Mario-klónnak mondják. De könyörgöm! Kirby nem úgy öli meg az ellenségeket, hogy ráugrik, meg ilyenek, hanem beszippantja, és ha kiköpi, akkor az elébe álló ellenséget megöli, vagy ha lenyeli, akkor átveszi annak a képességét. Nagyon sok képesség van, amik megkönnyítik a dolgodat a játékban. És ki a legmenöbb főellenség? Naná, hogy Meta-Knight! És nem azért, mert Krisi mondta, hanem, mert én is így látom. King Dededét (a pingvint) viszont nem szerettem meg. Mert azt hittem, a kedves arcából, hogy pozitív szereplő, de kiderül, hogy ő az egyik legnehezebb főellenség. Én egy kicsit féltem Meta-Knight találkozásától, a Kirby’s Adventure-ben (NES), mert azt mondták, hogy nagyon nehéz, ehhez képest második találkozás után könnyedén megöltem, csak ki kell lesni a taktikáját. Szóval, menö játék a Kirby, tessék figyelni! 😉

(Importálva a http://www.smb.gportal.hu oldalról)

No, akkor most melyikkel is kezdjem?

Most rendhagyó módon nem Mario játékokról akarok írni, hanem a Pokémon játékokról. Nagyon szeretnék Pokémon játékokkal játszani, de nem tudom, hogy melyikkel kezdjem. Megkérdeztem Bálintot (Metalsonic) és Krisit, hogy mit tanácsolnak, és 2 tökéletesen ellentétes véleményt kaptam. Bálint szerint nyugodtan kezdhetem a Sapphire-ral, mert az egyik barátja, Pisti is az Emeralddal kezdte, és szerinte nagyon jól halad, és jól ismeri a Pokémonokat. Krisi szerint a kezdeteknél a Reddel kell kezdeni, hogy az alapokat megismerjem, és a többi Pokémon játékok ráépülnek. Én Krisire hallgattam volna, de Bálint végül felajánlotta, hogy eladja nekem a Sapphire-t 6000 forintért. Na, mondom rendben van, legyen úgy. Nagyon jó játék, én soha nem utáltam a Pokémonokat, csak kellett egy megerősítés, hogy érdemes Pokémonnal komolyan foglalkozni. Hála Istennek, itt van erre Krisi. Tegnap találkoztam vele, és jött az egyik barátja, akinek már nem kell a Blue, és eladja nekem. Örülök neki, hogy végülis mégiscsak játszhatok a kezdetektől. Krisi azt javasolta, hogy ne játszak egyszerre 2 pokémon játékkal, mert könnyen belezavarodhatok, így úgy határoztam, hogy ha megkapom a Blue-t, addig félreteszem a Sapphire-t, és végignyomom a Blue-t.

(Importálva a http://www.smb.gportal.hu oldalról)

Az, hogy egy gyerek játszik, az rendben van, de hogy egy anya...

A múlt héten az egyik Pesti haverom, Bálint (Emperor Of Games, vagy Metalsonic, kinek, hogy tetszik) meghívott az ő egyik barátjához, Pistihez egy hétre, hogy játszunk együtt. Mondta nekem, hogy az anyja is nagyon jó Nintendós, de én ezt nem akartam elhinni. Na mondom, ezt a saját szememmel akarom látni! És tényleg! Ha nincs is technikája, de nagyon jó érzéke van a játékokhoz, ezt bátran mondhatom. Amúgy nagyon jókat játszottunk a Mario Party 6-tal. Tényleg négy játékos módban jön ki a játék igazi ún. ereje, játékélmény. 50 kör alatt, és ráadásul meg se lehet unni. Aztán nyomtuk a Super Smash Bros. Melee-ben Battle-t. Nagyon jó volt. De hogy mitől tartja a közvélemény legerősebbnek Jigglypuffot, azt nem tudom. Nekem nem jött be. Nekem Pikachu a megerősebb, vele tudok a legjobban játszani. Néha Mariósokkal is játszottam, a többiek, annyira nem érdekelnek, hogy őszinte legyek. Sajnos, betegség miatt meghiúsult a nyaralás további része, és haza kellett jönnöm. 😔

(Importálva a http://www.smb.gportal.hu oldalról)

Évek óta nem játszott Mario játékok leporolva

3-4 éve játszottam utoljára a SNES-es Super Mario World-del, és a Super Mario 64-gyel. Most így újra elővenni hihetetlen fantasztikus érzés volt. Egy kis időutazással ért fel. De ami a legérdekesebb számomra, hogy nem felejtettem el semmit. Ugyanúgy játszok, mint régen. Elhatároztam, hogy újra végigjátszom mindkét játékot, hogy újraéljem azokat a fantasztikus élményeket, mely ez a 2 játék az adott időben nyújtott. A Super Mario World egy kicsit gyorsabban megy, hisz alapból rövidebb játékot. 😀 De aki a “Tubular” pályát elhalálozás nélkül képes megcsinálni, azt külön Nobel-díjra jelöltetem. Többször is boncolgattuk az 576 fórumon, hogy a Super Mario 64 kamerakezelése hagy kívánnivalót maga után. Hát ez sajnos így van. A C-gombok segítenek valamelyest, de csak 180°-ban fordul a kamera, így lehet, hogy pont arra nem lehet forgatni a kameraállást, amerre nekünk kényelmes lenne. Erre találták ki az R gombot, ahol tökéletesen Mario hátáról láthatjuk a pályát, és ha lenyomjuk a C-le gombot, akkor egy kicsit messzebbről láthatjuk Mariót, így beláthatóbb a terület. Amúgy 2005. nyarán Angliában voltam, és néztem egy brit csatornát, és pont az általuk ítélt 10 legjobb játékot mutatták be. És melyik végzett az első helyen? SUPER MARIO 64!!! Olyan fantasztikus játékokat előzött meg, mint pl. a Tekken, Final Fantasy, vagy a Doom. Azt nem tudtam meg (nem értettem pontosan) hogy ez most egy nem reprezentatív szavazás végeredménye, vagy a TV-csatorna által felállított Top 10, vagy egy világméretű szavazás végeredménye. Egy biztos: Kamerakezelés ide, vagy oda, a Super Mario 64 a világ legjobb 3D platform játéka!!!

(Importálva a http://www.smb.gportal.hu oldalról)

Krisinél

De még milyen jól éreztünk magunkat ^^

Tegnapra (vagyis 14-re) beszéltük meg Krisivel, hogy találkozunk az Árkádban az 576-os üzlet előtt. A kép alapján azonnal felismertem, aztán mentünk is hozzájuk.Nagyon sokat játszottunk az összes Nintendóval. Megfigyeltem Krisi játékát, alapvetően a megfontoltság jellemzi, míg az enyém pont az ellenkezője. Gondolkodás nélküli “ahogy esik, úgy puffan” játék. Csak az derült ki, hogy nincs biztos recept, mert néha én voltam a jobb, máskor meg ő. Az egésznek az az alapja, hogy mennyire ismered az adott játékot, és ki kell tapasztalni a lényeget, hogyan kell játszani. Ezt tanúsította a Mario Party 6, amivel Krisi először játszott, így nekem egyértelműen jobban ment. Meg kipróbálhattam egy pár Mario játékot. pl: az ősi, 1981-es Donkey Kongot, az 1983-as Mario Brost. Látszik rajtuk, hogy nagyon kezdetlegesek. 😀 A Donkey Kongban nagyon egyszerű a zene, míg a Mario Brosban egyáltalán nincs, csak Mario mozgását hangoztatják, nagyon viccesen. Kipróbálhattam egy olyan Mario játékot, mely, hogy őszinte legyek, nem tetszett. Ez pedig a Mario Party 4. Nem a mini játékokkal van probléma, mert az változatos és érdekes, de a grafikai megjelenítés, a színek, nagyon lehangoló, és a karakterek mozgása is hihetetlen lassú. Viszont játék, ami nagyon megtetszett, az a Super Mario World 2: Yoshi’s Island. Az egész egyben maga a tökély. Ahogy meg van csinálva, amennyi ötlet van benne, nagyon aranyos Yoshi, de amikor Baby Mario elkezd bőgni, legszívesebben behúznék neki egyet. 😀 Ami nagyon vicces szituációt adott, a Mario Party 6 mic mode-ja, ahol mikrofont kellett használni. Ilyen nincs. 😀 Képzeljétek, beszélünk bele a mikrofonba, és néha teljesen mást csinál. 😀 Volt Quizjáték is, ahol egyszer egy eltorzított képből kellett kivenni, hogy ki ő. Krisi bemondja: Waluigi, mire a gép: Helytelen válasz, a képen nem Toad látható, hanem Waluigi. Dőltünk a röhögéstől. Egy másik nagyon vicces szituáció volt, hogy van egy olyan mini-játék, ahol ilyen nyolcszögletű platformok vannak egymás mellett gyümölcsök rajzaival ellátva, úgy, mint szőlő, dinnye, alma, narancs és banán. Én mondtam a gyümölcsök neveit. Krisi maradt a végére, tisztán kimondom, hogy “grape”, Krisi rá is áll egy szőlővel ábrázolt platformra, erre leesik, és az almával ábrázolt platformok maradtak fent, mintha “apple”-t mondta volna. Hihetetlen… 😀 Szóval minden rendben volt, nagyon jól éreztük magunkat.

(Importálva a http://www.smb.gportal.hu oldalról)

Nintendo múlt

Engedjétek meg, hogy meséljek a Nintendós múltamról. A konzolos történetem nem a Nintendóval kezdődött. 1989-ben a szüleim vettek Bécsben egy Commodore 64-es gépet. Én olyan sokat nem játszottam vele, inkább a bátyám. A Nintendo Entertainment System konzolt 1991. nyarán vette meg a nővérem mindhármunk szórakozására. A Super Mario Bros. játékkal. Tetszett a játék, de nagyon ügyetlen voltam. 😀 Az igazi nagy áttörést számomra az 1992. tavaszán kapott Super Mario Bros. 3 hozta meg. Kegyetlen volt az egész játék, ahogy felfogtam, mint a mennyországot. Már akkor tudtam, hogy ez a játék szakít. Szóval felejthetetlen élményeket adott a NES. 1993-ban jött a fejlődés, Super Nintendo. Én akkoriban nem gondoltam volna, hogy jön majd újabb Nintendo-konzol. De amikor 1993. december 20-án (napra pontosan emlékszem rá, ezt felírtam magamnak annak idején) megtudtam a Nintendo új gépéről, és láttam, ahogy játszottak a Super Mario All Stars-szal, teljesen kész voltam. Szinte sírtam, hogy vegye meg nekem anyukám. El is felejtettem, hogy karácsony közelít. És nem hittem a szememnek, megkaptam december 24-én. Azonnal beköttettem a TV-hez, és rangeteget játszottam vele. Ide kötődik az egyéni rekordom, ezt is feljegyeztem, 1994. március 8-án több, mint 8 órát játszottam a Super Mario All Stars-szal egyhuzamban. Folyamatosan jöttek a játékok, rengeteget kölcsönöztem, így sok SNES játékkal volt lehetőségem megismerkedni. Mára 15 játék gyűlt össze, de legalább 100 játékot kölcsönöztem ki, mert akkoriban még volt 576-os üzlet Békéscsabán a Jókai u. 6. szám alatt. A másik nagy SNES játékot 1995-ben vettem a Super Mario Kart-ot. Egyszerűen ilyen nincs! Hogy ilyen tökéletesen kivitelezni Super Nintendóra egy autóverseny játékot. Szerettem az autóversenyes játékokat, és hogy Mariós, az rendesen halálos. 😀 1997-ben nagyobb anyagi probléma állt be, emiatt nagyon sokat kellett várnom a Nintendo 64-re, egészen 2000. április 18-ig. Muszáj volt várnom, nem volt mit tenni, ha nincs pénz, csak úgy nem jön. De annyira örültem neki, hogy hihetetlen. Annyira jókat játszottam a Super Mario 64-gyel, 2 hónap alatt kijött a 120 csillag, nem tagadom, segítséget vettem igénybe. De mindent magamtól csináltam meg. A legnagyobb multiplayer élmény számomra a Mario Kart 64 hozta. Ezt négyen játszani, felejthetetlen élmény. A következő Mario játék, ami nagy hatással volt rám, az a Mario Party, amit 2000. karácsonyára kaptam, annyira tetszett az egész megvalósítás, hogy társasjátékot ilyen fantasztikus módon ki lehet vitelezni. Sajnos a Gamecube is sokáig váratott magára, 2005. májusáig, a ballagási pénzemből vettem, de a szüleim nagyon nehezményezték, hogy 19 évesen még mindig játszok, és kérdik, hogy mikor növök fel? A válasz: SOHA!!! De a játék nem is kor függvénye. Nekem ez a szenvedélyem, nem tehetek róla. A Game Boyok is jöttek, azok sem maradtak ki az életemből. 😉 Augusztustól valószínű elkezdek gyűjteni a Nintendo DS-re, hogy karácsonyra összegyűjlön a pénz. Valószínű, novemberre megjelenik a WII, az 2007-re halasztódik, remélem, hogy össze fog jönni. 😉

(Importálva a http://www.smb.gportal.hu oldalról)

Hogy mit ki nem talál az ember rámolás közben?

Az egész tegnap délután kezdődött. Krisivel beszéltem MSN-en, és “elsírtam” neki azon bánatomat, hogy kénytelen vagyok a NES, SNES, N64 konzoljaimat a szekrényben tartani, mert nincs hely. Ő erre elkezdte mondani, hogy nála a NES és az SNES valamint az N64 és a GC 2 külön szobában van, és az SNES a NESen van neki rajta. Ma délelőtt rendet csináltam a szobámban, és akkor jutottak eszembe ezek a szavak. Az a furcsa nálunk, hogy a mi családunkban hárman osztozunk 4 szobán, a 4. szoba üres, de van benne TV. Ekkor jutott az eszembe, hogy tarthatnám a NESt és az SNESt, és sikerült! Rákötöttem a TV-re, és tökéletesen működik. Az N64-nek tudtam helyet szorítani a szobámban. Szóval nagyon boldoggá lettem téve ezzel az ötlettel. 2004. nyarán voltam kénytelen elrakni a régi Nintendókat, mert egyszerűen nem volt hely. És annyi vezeték volt össze-vissza, hogy közlekedni nem lehetett. Szóval kénytelen voltam elrakni, és 2 év után vettem elő. Annyira fantasztikus élmény volt ismét játszani a jó öreg Mariókkal! Krisi, ezt soha nem felejtem el neked. 😉

(Importálva a http://www.smb.gportal.hu oldalról)

Gyakorlásra szorulok a Mario Kart: Double Dash!!-ban

Hétfőn itt volt Metalsonic nevű haverom és hozta egy haverját. Nagyon örülök, amikor Nintendós haverral találkozok, mert végre van lehetőségem multizni. Így sajnos nagyon ritkán tudok Battle-ban játszani, mert egyik Nintendós haverom sem Békéscsabai, hanem többsége Pesti. Ennek is köszönhető, hogy sajnos elég gyenge vagyok benne. Végülis versenyben is tökéletesítenem kell a tudásomat. Nem azt mondom, hogy egyáltalán nem tudok, de a mostani tudásommal esélyem se lenne egy világversenyen. 😀 Az a célom, hogy az All Cup Tour módot 160 pontra megcsináljam nehéz karakterekkel. Ugyanis a nehéz karaktereket nehezebb irányítani, nehezebben gyorsulnak be, de ha elérik a csúcssebességet, akkor ajjaj! De ezzel nem sokra megyek egy olyan pályán, ami tele van szakadékokkal, és úgy kell kerülgetni. A könnyű karakterrel ezzel nincs probléma, nagyon jól gyorsul, és könnyű bevenni a kanyart, de aki nehéz karakterrel megcsinálja 160 pontosra az All Cup Tour módot, az igen! Az elmondhatja magáról, hogy tud valamit a Mario Kart Double Dash!!-ban. Muszáj gyakorolnom, mert jövő pénteken én megyek az egyik haveromhoz, Krisihez, akiről úgy hírlik, hogy azon túl, hogy Pokémon mester, a Mario Kart DD-ben se semmi. Meg kell mutatnom neki, hogy ki az úr a Mario Kartban. 😉

(Importálva a http://www.smb.gportal.hu oldalról)