Egyénileg is alkalmazható terápiák

A múlt héten vettem meg Orvos-Tóth Noémi: Örökölt sors című könyvét. Nem feltétlen könnyű olvasmány, mégis annyira megtetszett, hogy hangoskönyv formájában is megvettem CD-n. Ezt néhány hónapja Békéscsabán a pszichológusom ajánlotta, ahogy egy-két szót említettem neki a családon belüli viselkedésekről és kísérteties hasonlóságokat fedezett fel a szüleim és a testvéreim közötti viselkedésekben. Már akkor utánanéztem a könyvnek, hogy milyen és ahogy belelapoztam, már akkor tudtam, hogy ez tényleg jó könyv lehet, de azért csak most vettem meg, mert a Hollandiai tartózkodásom legnagyobb tanulsága az volt számomra, hogy valójában nekem is van dolgom az őseimmel, de másképp.

De az a bizonyos "másképp" kellőképpen erős ahhoz, hogy okozzon nehéz időket számomra. De igazából nem bánom, mert mindig egy kicsit jobban érzem magam utána. Ugyanakkor azt is érzékelem, hogy ez egy lassú folyamat, mert az egy dolog, hogy kérdezem anyámat, nővéremet (apámat már nem tudom, a bátyámmal meg nincs komoly testvéri kapcsolatom) és kiderülnek titkok és úgy érzem, hogy megvilágosodtam általuk, egy kicsit többet tudtam meg magamról, de a valódi változás csak lassan történik meg. Az utóbbi napokban, hetekben előfordul, hogy nehezebben alszok el éjjel, mert azon kattog az agyam, hogy ha tudok dolgokat, akkor miért nem történik változás? Hiába tudom aggyal, hogy a változás valójában lassú folyamat és hogy nem érdemes siettetni, de a lassúsága néha annyira megijeszt, hogy olyan érzésem van, hogy valójában nincs is ebből kiút, ezzel együtt fogok élni amíg élek.

De talán mégsem. Most kb. 185. oldalon tartok és eddig két olyan terápiáról olvastam a könyvben, amit egyénileg is lehet alkalmazni. Az egyik könnyebb és gyorsabb: El kell képzelni egy virágot és körül kell írni, hogy milyennek látod. Nincs részletezve a célja, de ezt úgy képzelem el, hogy ennek az az értelme, hogy a virág képében leírjuk azt, hogy milyennek látjuk magunkat. Én ezt tovább is gondoltam magamban és leképeztem magamban azt is, hogy ideális esetben hol van ez a virág és hogy néz ki? Ez motiválhat a változásban.

A második terápia sokkal erősebb és kell hozzá mentális felkészültség. Még a nevére is emlékszem: imagináció (40. oldalon van) és az a lényege, hogy relaxált, meditált állapotban képzeljünk el egy számunkra nagyon fájdalmas gyerekkori, múltbéli emléket és éljük bele magunkat nagyon. Ezután tegyük bele az emlékképbe a jelenkori énünket és védjük meg magunkat és vigasztaljuk meg magunkat belül. Ennek az a jelentősége, hogy az agy egy idő után az új képet fogadja el valóságként. Habár a pszichológus erről nem írt, de ahogy kipróbáltam magamon, arra jutottam, hogy ennek több jelentősége is van:

1. Megtanuljuk elfogadni a múltat olyannak, amilyen.
2. Az új kép által, amit képeztünk, megerősödhetünk, megtanulhatjuk megvédeni magunkat a jelenben.
3. Oldódnak a gátlások, blokkok, ha szembenézünk önmagunkkal.
4. Ezáltal pedig jobban tudunk funkcionálni az életben, nőhet az önbizalom.

Amikor ezt kipróbáltam, ezt a dalt hallgattam:

Maga az anime (Kaze ga Tsuyoku Fuiteiru) egyébként is aktuális, mert újra nézem és azt kell mondjam, hogy még most is 10/10 számomra. Ez a dal többségében akkor szól az animében, amikor Kurahara Kakeru fájdalmas múltját idézik fel, úgyhogy ebből a szempontból is ide illik. A dalt egyébként 2019 decemberében fedeztem fel magamnak, amikor úgy gondoltam, hogy az akkori szerelmi bánatra ez a dal "korrelál". Elkezdtem hallgatni és olyan sírógörcs jött rám, hogy azt se tudtam, mit csináljak magammal. Azóta fájdalmas hallgatni számomra ezt a dalt, de pont ezért is választottam erre a terápiára, mert remek alkalom arra, hogy szembenézzek a múltam fájdalmas részével. És valóban. Elég jól ismerem Hayashi Yuuki zeneszerzői munkásságát és bizton állíthatom, hogy ez a dal, a Genjitsu a legfájdalmasabb, amit valaha írt animének. Részint ijesztő is a címe, hiszen a "Genjitsu" jelentése "Valóság" és azért is volt fájdalmas hallgatni ezt a dalt korábban, mert mindig felmerült bennem a kérdés, hogy ez lenne a valóság? Csak fájdalomból és reménytelenségből állna? A mai napon arra is rászántam az időt, hogy magát a dalt is jobban értelmezzem, elemezzem és kiderült számomra, hogy a dal valójában másról szól. Ahogy hallható, három részből áll, amit én a következőképp értelmezek:

1. Maga a fájdalmas esemény újra megélése. Az, hogy csak a zongora szól és semmi más, annyira keménnyé, súlyossá teszi a dalt, hogy ember legyen a talpán, aki kibírja érzelmek nélkül. Mert pont emiatt látok magam előtt egy sötét képet, ahol egy szenvedő gyerek látható és hiába ordít segítségért, nem megy oda hozzá senki, így egyedül marad.
2. Az előző pont következménye: A reménytelenség, már-már a nihilizmus érzése. Jó eséllyel szintetizátorral szólaltatták meg a dallamokat, de hogy mennyire súlyos, az valami eszméletlen. Gyerekkoromban visszatérő álmom volt, hogy egy sötét szobában próbálok villanyt kapcsolni, de olyan gyenge a fény, hogy alig lehet látni. Majdhogynem jobb a teljes sötétség. Ez mindig nagyon megijesztett. Ezeket a képeket hozza vissza ez a rész, a traumatizált élmény következményét. Amikor hiába is várok fényt, egyszerűen alig látok bármit is.
3. A záró téma viszont optimista. Mintha azt az érzést keltené, hogy van kiút. Ettől lesz teljes a dal, mert mintha utat mutatna kifelé, hogy másképp is lehetne élni, csak keményen kell küzdeni érte. Ez a valóság, ezáltal nyer értelmet számomra a dal címe.

Így ez a dal remek lehetőség a terápia egyéni alkalmazására. Azt tapasztaltam magamban, hogy valójában nem is a múlt feltárása a legfájdalmasabb, hanem amikor belép a jelenkori énem, hogy a gyerekkori énem védelmére keljek és megvigasztaljam magam. Ekkor könnyeztem. Valószínűleg azért, mert valójában ez hiányzott az életemből. Ez nem azt jelenti, hogy soha nem voltak barátaim, soha nem védett meg senki, meg nem kaptam szeretetet, de az igazán fájdalmas, traumatikus élményeket egyedül éltem meg és akkor szinte soha nem volt mellettem senki. Azokból az időkből hiányzik az a fajta szeretet, amit most magamnak megadok.

Igazából ez addig fájdalmas, amíg benne vagyok. De ahogy kijövök belőle és kívülről elemzem a megélt dolgokat egy kicsit erősebbnek érzem magam. Mert tényleg segít elfogadni a múltban legtörtént eseményeket és még egy fontos dolog: Segít függetlenedni, mert ezáltal nem mindig a másiktól várjuk a segítséget, hanem megtanuljuk magunkat megvédeni, ha éppen nincs mellettünk senki. Persze barátokkal, szeretett emberekkel teljes az élet, de hogy ennek milyen hosszútávú következményei lehetnek azt még nem tudom, de biztos vagyok abban, hogy csak jó lehet.

Meg pont ezért nem értem néhány barátomat. Vannak, akiket már évek óta ismerek, tudom, hogy miken mennek / mentek keresztül és azt érzékelem, hogy nem történik náluk érdemi változás. Ez azért gondolkodtat el, mert látom és érzékelem rajtuk, hogy ugyanannyi energiát emészt fel náluk (vagy akár többet is) az, hogy szenvednek és nem keresik (személyes megítélésem szerint) a kiutat, mint az, aki küzd magáért, akinek az útja legalább annyira göröngyös, de legalább megadja magának az esélyt arra, hogy jobb élete legyen a jövőben.

Ami a könyvet illeti, azt gondolom, hogy a megmaradt 100 oldalban még több megoldás, javaslat is lesz olvasható, azokat is ki fogom próbálni és az eredményességéről be fogok számolni.

Visszatérés... De milyen?

Most (vagyis még van) 2021. nyári MondoCon, amit szeretnék rövidre zárni, mert nagyon rosszra sikeredett. Talán azt se túlzás kijelenteni, hogy az elmúlt évek legrosszabb MondoConja volt ez, ha nem is a valaha volt legrosszabb. Hogy most ez a járvány tett be embereknek, én nem tudom, de az biztos, hogy néhány ismerőst kifejezetten rossz állapotban találtam. Legalább is személyes megítélésem szerint. A szervezés is állítólag nagyon rossz volt, de ebből azért nem éreztem sokat, mert nekem előre megvolt a jegy, így elég gyorsan bejutottam, de igen... Állítólag már a bejutás is sok időbe telt.

Ami a magam részét illeti, azért is vártam nagyon, mert azt gondoltam, hogy másfél évnyi szünet után kifejezetten jó lesz találkozni személyesen azokkal, akikkel régen nem, de még nekem is furcsa volt a saját viselkedésem. Eléggé nehezen találtam meg a karaoke termet, tekintve, hogy a főépületet most ledózerolták és felújítják, ezért semmi nem ott van, ahol lenni szokott. A karaoke teremmel általában az szokott lenni, hogy ha nem a megszokott helyén van, akkor mindig valahol teljesen eldugott helyre kerül. Ez most sem volt másképp. Egy kis épületben volt, valahol az egész csarnok szélén és annak is az emeletén. Vele szemben volt az AMV verseny eredményhirdetése. De a karaoke terembe betérve egy darabig az utolsó sorban ültem és féltem előre menni a többiekhez. Valamilyen furcsa okból kifolyólag volt ilyen "mit keresek én itt?" jellegű érzésem, amit pont most, másfél éves szünet után vártam a legkevésbé, hogy előjön. De valószínűleg azért volt ilyen érzésem, mert az évek során sok változás történt bennem és mivel nekem a karaoke leginkább 2009-2012 között volt nagyon jelentős és mivel az arcok lényegében nem változtak, ezért olyan érzésem van, mintha beragadtam volna egy 10 évvel ezelőtti állapotba. Volt már korábban is ilyen gondolatom, de mivel úgy voltam vele, hogy azért mégiscsak jó buli van, jó találkozni a karaokés arcokkal, ezért nem zavartattam magam miatta komolyabban. Mostanság jött ez elő komolyabban. Elképzelhetőnek tartom, hogy ez volt az utolsó MondoConom és karaokém.

Mondjuk úgy, hogy a mostani előadásaimmal tartottam a búcsúkoncertet? Hát akkor tragikus egy búcsúkoncertem volt, mert kétszer léptem fel. Az első még csak-csak, de a második annyira borzalmas volt, hogy fel kellett adnom. Elsőként egy JAM Project dalt énekeltem a New Blue-t (Super Robot Wars V), amire mondhatnánk, hogy jól ment, de valójában nem, mert túlzottan erősen mentem neki a hangoknak. Tudtam, hogy ha ezzel a lendülettel éneklem ki a legmagasabb hangokat, alsó hangon hetekre kicsinálom a torkomat, de hallottam olyan esetet, akinek soha nem jött vissza a hangja, mert túlzottan magasan énekelt. Ezt nem akartam megkockáztatni, úgyhogy elengedtem a magas hangokat. De érzelmileg megpróbáltam visszaadni azt, amit jelent számomra a dal, nem tudom, hogy mennyire jött át. A másik dal, amit egyszerűen muszáj voltam félbehagyni, az a Haikyuu!! - I'm a Believer-je volt (SPYAIR). Ebben azért volt bizalmam, mert ahogy próbáltam magát a dalt, azt érzékeltem, hogy a legmagasabb hangok nincsenek annyira magasan, mint az Imagination esetében, de itt is elég durván nekimentem az elejének és itt is tudtam, hogy baj lesz. Az első refrén még ült, de a másodiknál muszáj voltam visszavonulót fújni és mondani, hogy állítsák le, ez így nem megy. Rosszul is lettem, mert ugyanúgy levegőtlen volt a karaoke terem. Hiába volt ablak, ajtó, próbáltak kereszthuzatot csinálni, de semmi. Ekkor én is rosszul viselem a meleget, mert nem jár a levegő. A fülledt, poshadt, 35-40°C-os levegő van a teremben. Rettenetesen izzadtam és a levegő sem volt jó.

Egyébként másodikként a Kaguya-sama wa Kokurasetai? Tensai-tachi no Renai Zunousen: DADDY! DADDY! DO! dalát akartam énekelni, amit konkrétan ezen a héten csináltam meg. Kérdeztem is Tukeinont, hogy belefér-e még, azt mondta, hogy igen, láttam is, hogy törölte a frissen feltöltött fájlok listájából. Viszont a listában nem volt benne, úgyhogy nem tudtam elénekelni. Meg is kérdeztem Tukit, hogy történt-e valami, hogy nem tudta feltölteni, de elmondása szerint feltette. Úgyhogy azt se tudtam énekelni, amit akartam, úgyhogy mostanra tényleg összejöttek a dolgok.

A rossz énekem után döntöttem el, hogy vége. Kimentem a teremből, hogy jobban legyek, a szabadtéren nézelődtem és ahogy elemeztem magamban a látottakat, próbáltam magamban új értelmet keresni a MondoConnak, de nem sikerült. Oda jutottam magamban, hogy nekem inkább a kisebb, szerényebb rendezvények az ideálisak, ahol az átlagéletkor is magasabb. De ez még formálódik a fejemben, most még erősen azt gondolom, hogy most voltam utoljára. De ez őszre változhat.

Az énekverseny is olyan furcsa volt. Amit hallottam énekeket, annyira nem voltak rosszak, de nekem kevés tetszett. Azért lennék egyébként alkalmatlan zsűritagnak, mert sokkal inkább a személyes értékrendem szerint értékelnék egy éneket, semmint "szakmai" szempontból. Két példa:

1. Egy kínai lány Neon Genesis Evangelion: FLY ME TO THE MOON-t énekelt, de erősen jazzes stílusban. Azt tudom, hogy ez alapvetően egy nagyon régi dal, az animéhez csak utólag került. Az animés változat pont azért tetszik, mert kevésbé "művészi" (jazzes) az ének, de a lány, aki most versenyen énekelte, visszavitte jazzes stílusra, emiatt egyáltalán nem jött át érzelmileg a dal mondanivalója.
2. Egy másik lány az Anasztázia: Volt egy régi december című dalt énekelte. Végig tisztán énekelte, de túlzottan erős volt az ének. Így akart nyomatékot adni a dal mondanivalójának, de nem éreztem, hogy tényleg átérzi, hogy miről szól a dal.

Egyiknek se adtam volna magas pontszámot, 6-ra értékeltem volna 10-es skálán. A tiszta ének mellett fontos számomra az, hogy érezzem, hogy érzi az énekes a dalt, a fenti két eset közül egyik esetben sem éreztem ezt.

Ami történt még, hogy wakával mentünk az Árkádba enni. Én a McDonald's-ba mentem a McMenü Pluszt enni, mert ismét jár Coca Colás pohár, és akartam egy sárga színűt magamnak. Ez most meglett. Szerencsére időben mentünk vissza, mert épp kezdődött az énekverseny 2. fordulója. Bár sajnos az ő szempontjából mindegy, mert most nem jutott tovább. Az ő előadását pont nem láttam, úgyhogy nem tudom megítélni, hogy milyen volt. A második körösök egész jók voltak, nem sokkal utánuk énekeltem a hagyományosban, utána hagytam el a karaoke termet, úgyhogy nem tudom, hogy ki nyert.

Igazából az is gond volt, hogy olyan üresnek tűnt az egész. Jóval kevesebb videojátékozási lehetőség volt, úgyhogy most effektíve kevesebbet kaptunk a pénzünkért. Árusok nagyjából voltak, de úgy az egész olyannak tűnt, hogy vannak is meg nincsenek is. Érzékelhetően nem voltak sokan most conon.

Egyébként bagszinál aludtam most. Vele is régen találkoztam már személyesen, volt is miről beszélgetni. Szegényt, kicsit sajnáltam is, vele is történtek dolgok, őt is megviselte a karantén. El is gondolkodtam azon, hogy a többiek is most megbolondultak, hogy frissen szabadultak a karanténból, azért volt annyira furcsa a MondoCon, vagy én nem találom ennyire ott a helyem? Valószínűleg mind a kettő. De nem akarok pálcát törni a többiek fölött, ők rendezzék le magukban a dolgaikat (ha tényleg jól láttam) én lerendezem a magamét (nekem van mit...). Nem tudom, hogy fogok erről később gondolkodni, de most inkább azt mondom, hogy nem megyek többet. Többször gondoltam magamban arra, hogy Hollandiában, Amszterdamban milyen lehet az AnimeCon. Igen, mert Hollandiában még ANIMECON a rendezvény neve. Biztos tele van izgalmakkal. Elvileg idén decemberben szerveznek egyet. Bárcsak itt lehetnék...

Hollandiában vásárolt Blu-rayek

Mivel Hollandiában (többek között) ugyanúgy jelennek meg Disney Blu-rayek, a legújabb filmekből is, ezekből akartam venni magamnak egyet. Egyrészt gyűjteménybe, másrészt ezáltal is gyakorolni a nyelvet. A legolcsóbb megoldásnak a BoekenVoordeel tűnt, ahol annyiért adták az új Blu-Rayeket, mint a CeX-ben a használtakat. A használt Disney Blu-rayek külföldön is relatíve magasabb áron vannak, olyannyira, hogy megéri jobb helyen újonnan venni, mert semmivel sem drágább.

A holland változatokon általában hollandul és franciául rá vannak írva a információk, mert így Belgium egész területén szintúgy tudják értékesíteni. A Mulannak nagyon örültem, hogy meg tudtam venni, hiszen továbbra is az nálam a #1 Disney klasszikus, ezért azt mindenképp szerettem volna. Mivel Magyarországon nem jelent meg a film Blu-rayen, ezért most láttam először a filmet Full HD-ben és bizony, megérte. Ami a hangot illeti, csak az angol szinkronnak van mbps minőségű hangja, a többi jellemzően 640 kbps minőségben szól. Tehát, veszteségmentes, de azért teljesen mégsem.

A Jégvarázs 2, az Aladdin és az Oroszlánkirály meg alapvetően jó, de inkább az utóbbi kettő. Igazából a Jégvarázs 2 sem annyira rossz, mert jól rávilágít arra, hogy a problémák forrását bizonyos esetben az ősökben érdemes keresni, de a Disney annyira nem tudja levetkőzni a saját sztereotípiáit, hogy még komolyabb mondanivalót a maga idealista módján tálalja. Ezzel egyrészt maga a mondanivaló is érvényét veszti, másrészt, nem ajánlható minden korosztálynak. Disney klasszikusnak elmegy, de komolyabb történetek hiteles elmesélésében a Pixar sokkal erősebb.

Az Aladdin és az Oroszlánkirály filmadaptációit meg kifejezetten szeretem. Én nagyon szeretem az Aladdin Ezeregy éj és a Hipp-Hopp felújított változatát, nagyon jól áthangszerelték, tetszik a dinamikája, illetve érzelmileg is erősebb, talán felnőttesebb is. Az biztos, hogy jobban érzem az új változatokat, mint az eredetit. Az új dalok is tetszenek, viszont a többi régről ismert dal (Jóbarát, Ali Ababwa) eredetiben jobb. Viszont, amit a mai napig furcsának tartok, hogy kizárólag flamand szinkron van az Aladdinból, holland nincs. A különbség pedig hallható, flamand szövegből jóval kevesebbet értek, mint hollandból. De legalább felirat formájában létezik hollandul, így az segít. Nem tudom, hogy fogunk-e az egyetemen flamandot tanulni, de sok szót, szókapcsolatot nehezen tudtam a hollanddal összeegyeztetni. Egyébként a holland DVD-kiadáson a magyar szinkron és felirat is rajta van, Blu-Rayen nincs. Mondjuk, milyen szép lenne, ha a hollandoknak rendelkezésére bocsátanák a jobb minőségű magyar szinkront, míg abból mi nem kapunk, hiszen Magyarországon jó ideje nem kapható Disney Blu-ray.

Az Oroszlánkirályt holnap fogom megnézni, azt is szerettem. Kíváncsi leszek, milyen a holland szinkron. Egyébként a Blu-ray kiadások extrákkal is bőven el vannak látva (míg nálunk, a DVD-változatok extrák nélkül jelentek meg), meg fogom azokat is nézni, kíváncsi vagyok rájuk.

Újra itthon

Nos, ismét itthon vagyok. Az igazat megvallva, nem örülök neki, mert úgy érzem, hogy megrekedtem az életemben, de igyekszem úgy kezelni a helyzetet, hogy csak vissza kell lapozni a könyvben ahhoz, hogy értsem, hogy miért nem értem azt, amit most olvasok és hogy megértsem.

Az egyetlen dolog, ami nagyon tetszik, hogy újra hőségben vagyok. És nem viccelek. Tegnap délután kimentem a 36°C-ba futni és semmi bajom nem volt. Egyedül annyi, hogy sokat ittam utána, de az teljesen normális. Én tényleg nagyon szeretem a meleget és nagyon jól is bírom. Nem véletlen írtam azt, hogy a holland klímára külön mentálisan fel kell készülni. Nekem biztosan.

És hogy mennyire vissza akarok térni, jól jelzi, hogy kedden már hivatalos ügyet is hollandul intéztem. Az önkormányzatba (Gemeente) mentem, hogy bejelentsem, hogy átmenetileg hazaköltözök Magyarországra. Erre egyrészt azért volt szükség, hogy kijelentkezzek az albérletből, ahol laktam, másrészt tudomásom szerint nem lehet Hollandiában hosszútávon úgy tartózkodni, hogy ne legyen biztosításom, különben megbüntetnek. Ezt is meg akartam előzni. Egyébként nagyon jól ment, még az ügyintéző is megdicsérte, hogy jól beszélek hollandul. Ez nagyon jól esett, azért van hatása annak a bő egy hónapnak, amíg kint voltam. A kommunikáció ugyanakkor nem ment még gördülékenyen, de ez az ügyintéző volt az első olyan holland, aki nem váltott át angolra, hanem egyszerűsítve, jobban artikulálva mondta el hollandul, amit kellett. Így kéne minden hollandnak beszélni, mert most volt először olyan érzésem, hogy becsülik azt, hogy próbálok hollandul beszélni. Tényleg nem örültem annak, ha valaki átvált angolra, mert az olyan érzetet adott, hogy "nem megy ez még neked! Gyakorold még!" Csak én ezeknek is hollandul válaszoltam, hogy érzékeltessem, hogy vele (is) szeretném gyakorolni a nyelvet.

Valamint a biciklit is visszavittem a boltba, ahol vettem. Itt viszont csalódásként ért, hogy az eladó az eredetileg €75-ért vásárolt biciklit csak €25-ért vette vissza... Legalább €40-re számítottam. Ezek szerint Hollandiában sem jó üzlet üzleteknek eladni dolgokat.

Ami pedig az albérletet illeti, nagyon örülök, hogy sikerült ilyen jól lerendezni. Kicsit féltem, hogy mit fog szólni, mert még bennem vannak a magyar főbérlőktől az inkább rossz élmények. Ilyenkor mindig veszekedésbe torkolltak a beszélgetések, ehhez képest teljes megértéssel reagálta le a problémámat. Sajnálja, hogy itt a vége, de elfogadja a döntésemet. Teljesen meglepődtem, ugyanis:

SOHA, MÉG MEGKÖZELÍTŐLEG NEM TALÁLKOZTAM ENNYIRE RENDES, ENNYIRE MEGÉRTŐ FŐBÉRLŐVEL!

Egyből, magától megkérdezte, hogy melyik számlára utalhatja vissza a kauciót. Ilyenre se volt még példa, már-már filmbe illő volt... És meg is kaptam hiánytalanul az teljes összeget. Úgyhogy annak ellenére, hogy voltak nehézségek az albérletben, szerettem ott lenni. Meg a problémák is idővel megoldódtak.

A repülőút most nagyon jó volt. Végig simán ment a gép és a landolás is teljesen sima volt, így ez a jobb utak egyike volt. A vonattal jártam félig szerencsétlenül, mert simán elértem a 20.13-kor a Ferihegyről induló vonatot, viszont kétszer kellett átszállni. Egyszer Cegléden, egyszer Szolnokon. Voltak gondok a Zuglóból érkező vonatoknál és pont érintette a Szolnokra induló vonatot. A vonat ugyanis annyit késett, hogy nem értem el a csatlakozást. Így 23 óra helyett 2 órára értem haza. Most szidjam a MÁV-ot? Lesz abból bármi hasznom? Változik attól bármi is? Eltöltöttem az időt, ahogy tudtam, és eljött az idő, mire hazaértem.

Mostanra kezdem elfogadni, hogy most itt van dolgom. De ahogy tudok, igyekszek visszatérni Hollandiába, mert ott tudom igazán megélni azt, aki vagyok. Megvan a BSN számom, a holland bankszámlám is, valamint van holland SIM-kártyám is, úgyhogy ennyivel is könnyebb lesz a segítség. És ha megkapom a megfelelő mentális segítséget, akkor bizony szárnyalni fogok utána!

Újra Ring Fit Adventure

Három hét után vettem elő újra a Ring Fit Adventure-t. És azt kell mondjam, hogy nagyon hiányzott. Nagyon örülök neki, hogy újra edzettem. Hogy miért hagytam eddig ki? Egyrészt mert sok mindent kellett itt is intézni, nem nagyon volt rá idő, másrészt volt az Európa-Bajnokság, és tekintve, hogy minden focimeccset megnézek, egy darabig 15-23 óra között szinte semmi mást nem csináltam, csak a laptopról a holland TV-csatornán néztem a meccseket. Illetve a harmadik ok, hogy mostanra lett a szoba valamennyire otthonos, így most már ezt is szívesen csinálom itt.

Így itt az idő újra edzeni. El is jutottam a 103-as szintig.

Nagyon jól estek a gyakorlatok, máris energikusabbnak érzem magam. Dolgoznak az izmok a testemben. Egyébként olyan nagyon sok időt nem edzettem, de az intenzív volt.

De egyébként ahogy elnézem a korábbi lementett képeket, 34 perc alatt 127 kalória kifejezetten kevésnek számít. Pedig sok mindent csináltam. De minden ami volt, rettenetesen élveztem. Érzem magamon a munka eredményét. Ha ezen túl tényleg folyamatosan csinálom, annak komoly eredménye lesz.

És mutatnék egy számomra nagyon meglepő eredményt.

A pulzusom valósággal felrobbant. Nagyon intenzív volt a szív vonala mérés közben, és igazából nem is értem, hogy miért, amikor más adatok szerint a mai nap annyira nem volt intenzív. Meg a pulzuson inkább alacsonyabb szokott lenni. Általában 100 alatt, 110-120-nak már örülök, de ha már 130 fölé ment, már ünnepeltem. De ez... Nagyon durva. De azt hiszem, tudom a választ. A helyzet ugyanis az, hogy múlt héten megtalált a szerelem, és mivel kölcsönös, így párkapcsolatba kerültem. És biztos, hogy ez is komolyan közrejátszott, mert azóta teljesen más dimenzióban látok mindent a boldogságtól, a szívem azóta gyorsabban ver, az átlagoshoz képest.

Jaj, úgyhogy történnek a dolgok, amióta nem írok.

Koning Toto dal 2021

A hollandoknak külön saját daluk van az Európa-Bajnokságra, amit mindig lejátszana a félidők közötti szünetben. És annyira tetszik, hogy úgy döntöttem, közzé teszem.

Koning Voetbal dit EK

Elhúzódó bankszámlaigénylés

Nos, sikerült máris komoly nehézségbe botlani Hollandiában, ez pedig a bankszámlaigénylés. Az első lépésekről itt írtam, eddig nem is volt baj, csak időközben bejött egy teljesen váratlan dolog. E-mailben kellett külön indítványozni, hogy küldjék meg részemre a bankszámla adatait, de ami a lényeg, hogy csatolt fájlban megküldtek egy "Handtekeningformulier" (aláírás formanyomtatvány) nevű dokumentumot. Ezt ki kell nyomtatnom, alá kell írnom és postán el kell küldenem nekik. Erről egyáltalán nem tudtam és nem kicsit húzott fel, amikor olvastam az E-mailt. Mert ezzel még pár nappal elhúzódik az egész és nem tudok szerződést kötni a munkáltatóval, ehhez ugyanis elengedhetetlen a bankszámla. Nyomtató híján gyorsnyomdához kellett fordulnom. Szerencsére sikerült egy olcsót találni, Bredában a Q Print €0,10 / oldal áron nyomtatnak. Borítékot is adtak €0,20-ért, és ami szintén pozitívum, hogy a levelet nem kellett bélyeggel ellátni, így az egész procedúra csak €0,30 pluszba került. Inkább az, hogy mennek a napok. Nem gondoltam volna, hogy ez ennyire lassan megy Hollandiában. Nem értem, hogy a srác, aki házhoz jött a papírokkal, miért nem tudta ezt is elhozni. Egyébként az az aláírás lesz majd a kártyán, ahogy a dokumentumon van. Remélem, pénteken, legkésőbb hétfőn megérkezik a kártya.

És természetesen Hollandiában is vannak kellemetlen emberek, sikerült egy ilyennel találkozni. Bementem az Albert Heijn-be, de mivel csak 1-2 dolgot akartam gyorsan venni, ezért nem vettem kosarat. De amikor elmentem a raktár bejárata mellett, pont kijött egy férfi és eléggé bunkó módon közölte velem, hogy a kosár márpedig kötelező. Marhára kellemetlenül éreztem magam. Meg akartam szabadulni tőle, gyorsan fizetni, közben meg mentem volna kosárért. A hezitálásom miatt azt hitte az eladó, hogy nem értem, hogy mit mond, ezért angolra váltott. Ezzel még kellemetlenebbé tette számomra az esetetet. Aztán hozott nekem magától egyet, de szívem szerintem bunkó módon odavetettem volna neki, hogy "IK SPREEK NEDERLANDS!" De ez végül elmaradt, de mivel ez van közel, gyakran járok oda, ezért jó eséllyel fogok vele találkozni. De biztos, hogy nem fogok tőle segítséget kérni. De az ilyennel sajnos nem lehet mit tenni. Jó eséllyel neki ez a normális. Ha valaki nem viselkedik a szabályoknak megfelelően, azt ily módon intézi el és nem is sejti, hogy másnak ez bántó lehet.

Úgyhogy itt is van minden. Alapvetően gyorsan túl voltam rajta gondolatban, de azért ez nem hiányzott.

Nyelvi alapvizsga eredménye

A Károlin a Néderlandisztika szakon az első évet egy nyelvi alapvizsgával zárjuk, ahol felmérik, hogy a B1-nek nagyjából "belépő" szintjéig mennyit tudunk. Alapvetően egyszerűbb, mint egy nyelvvizsga, de komplexebb, mint az egyetemen eddig írt dolgozatok. Jelentősége pedig abban rejlik, hogy a második évtől sok tárgyat csak akkor lehet felvenni, ha sikerrel teljesítettük a nyelvi alapvizsgát. Úgyhogy aki itt elhasal, az lényegében egy teljes évvel meghosszabbítja magának az egyetemi évét. Nekem ugyan meglett, de a lelkesedésemhez és az elhivatottságomhoz mérten gyengének számít a közepes.

Az íráskészséget rontottam el csúnyán, az csak 60% lett. Túlságosan gyakran használtam a szenvedő szerkezetet, amikor nem indokolt, ez húzta le nagyon az eredményt. Ennek részint az is az oka, hogy ahogy kivettem a holland szövegekből, az áltagosnál gyakrabban használják a szenvedő szerkezetet, így olyan helyeken is használtam, ahol egyszerű múlt idő kellett volna csak. Olyan mondatokat írtam passzívba, ahol az adott esemény úgymond csak véletlenszerű volt, nem tervezett. Gondolok itt például egy első találkozásra, ami spontán történt meg, de egyébként annak "résztvevői" nem "szenvedték" el a találkozást.

Ez azért is van, mert a nyelvoktatásnál nem nagyon fókuszálnak a szenvedő szerkezetre. Mondjuk azt, hogy hollandból még nem tanultuk, az érthető, hiszen ez általában erős B1-es szint, ott még viszont nem tartunk. Németből olvastam sokat a szenvedő szerkezetről, azt átírva hollandra próbáltam alkalmazni. Talán nyelvtanilag még helyes is volt, de stilisztikailag biztos, hogy nem. Azt egyébként furcsának tartom, hogy úgy tanítják, hogy a magyar nyelvben nem létezik szenvedő szerkezet. Jelen tudásom szerint létezik a passzív szerkezet, de ritkán használjuk. Mert például "Az ablak be van csukva" is passzívban van, ahogy "A csekk be van fizetve is". Hiszen a cselekvés tárgya alanyesetben van és nem számít ki végezte el a cselekvést. Ennek egyébként régies formája "Az ajtó becsukattatott", de ezt már végképp nem használjuk. Úgyhogy van, de ritkán használjuk. Így amit tudok, azt magamtól tanultam meg, részint a németből, csak túl sokat használtam.

Ami szintén gyakori hiba volt és lejjebb vitte a pontszámot, azok az igék hibás ragozása. A személyes névmáshoz kötött ragozást rontottam el. De ez csak figyelmetlenség volt. Ha dolgozatnál is hozzá lennék szokva arra, hogy olvassam el a szöveget, mielőtt elküldöm, jobb lett volna az eredmény.

A szóbeli egyébként jól ment. Ekkor nyilván szabad a témaválasztás és beszélgetés, csak az a fontos, hogy hollandul beszéljek és fejezzem ki magam. Ez jól ment, erre 85%-ot kaptam egy-két hiba, illetve nem mindenhol használtam a megfelelő szót.

Összességében nincs mit szégyenkezni, 75% magabiztos siker a nyelvvizsgán. Lehet tovább menni, jöjjön a szeptember és a harmadik félév... Remélhetőleg tanulhatok innen, Hollandiából.

Holland animés magazin

Megtaláltam az egyik Primera újságosnál az AniWay magazint. Ez az animés magazin Hollandiában. €5,25 volt, meg is vettem a legújabb számot, kíváncsi voltam, hogy milyen. Alapvetően jó, kifejezetten színvonalasnak tűnik külsőre, meg az írások is, amikbe beleolvastam, egész jók. Az olvasás nagyjából úgy megy hollandul, ahogy az a szintemen mehetne. A2 / B1-es szinten még nagyon azon vagyok, hogy megértsem, amit olvasok, ezért lassabban megy az olvasás. Alapvetően meg tudok érteni egy mondatot, mert ki tudom következtetni az ismeretlen szavak jelentését a szövegkörnyezetből, de annyira a szövegértésre fókuszál az elmém, hogy az egész szöveg nem áll össze egy képpé. Összefüggő, bonyolultabb szöveget még nem tudok olvasni. Ha úgy olvasnék, mint magyarul vagy akár mint angolul, akkor meg elvész a jelentés és az meg olyan, mintha a semmit olvasnám. Úgyhogy még nagyon sokat kell tanulni. Jó dolog tudni az alapokat, de messze nem elég ahhoz, hogy megértsek egy összefüggő szöveget.

Lefényképeztem egy belső oldalt, így néz ki.

Tetszetős mindenképp. Nem véletlen a Jujutsu Kaisennél van lefényképezve, ez a következő tervezett anime a Kimetsu no Yaibával karöltve. Ezt a cikket próbáltam megérteni, de szótárazás nélkül még nem megy. Azt gondolom, hogy alapvetően jó ötlet a "szövegkörnyezetből következtessük ki az ismeretlen szavak jelentését" módszer, de nekem nem vált be teljesen. Azt gondolom, hogy kell szótárazni is, akármennyire is mondják, hogy nem hatékony. De ismeretlen szavakat csak így lehet biztosra megtanulni. Az ismeretlen szavak birtokában már könnyebb elolvasni egy cikket és így jobban meg is maradnak.

Egyébként van cikk a Wonder Egg Priority-ról is. Amit kivettem a szövegből, hogy nagyon dicsérik az animét. Egyfajta Sailor Moon, Madoka Magica és Cardcaptor Sakura egyvelegének tartják. Tekintve, hogy a három anime közül egyiket sem láttam (még a Sailor Moont sem...) ezért ennek valóságtartalmát nem tudom megítélni, de azt el tudom mondani, hogy nekem annyira nem jön be a Wonder Egg Priority. Merthogy ezt most nézem, és nekem olyan 6 pont a 10-ből. Értem a szörnyek jelentését, értem a szimbolikáját az animének, de két ok miatt nem tetszik annyira:

1. Amit bemutat, azon már túl vagyok. Ebben a formában vagyok túl rajta, az ily módon történő belső démonokkal való küzdelmeket már könnyebben kezelem magamban. Azt gondolom, hogy ez az anime azoknak szolgál útmutatásul, akik életük első nagy harcát vívják meg, nekik viszont jó.
2. Nagyon a karakterekkel sem tudok azonosulni. Nem érzem az erőt a szereplőkben. A főszereplő lány Ooto Ai ugyan példaértékű módon felveszi a harcot a démokkal, ahogy a többi lány is, de nem érzékelem, hogy elhiszi, hogy jó az, amit csinál. Vagy nem tudom, hogy fogalmazzam meg, de lehet, hogy csak azzal van a baj, hogy a seiyuu-k sem az igaziak.

A lényeg az, hogy nem érzem át a jelentőségét. Lehet, hogy azért, mert bár vannak emberek, akiket remélem, hogy soha az életemben nem fogok többet látni, de soha nem akartam például öngyilkos lenni. Soha nem vágtam fel az ereimet, meg semmi ilyesmi és lehet, hogy ezért élhető át számomra az anime.

Egyébként a magazin 43. számát akarom elérni. Abban van cikk a Haikyuu!!-ról és Hayashibara Megumiról. Tehát, két műfajának kiválósága. A weboldalon meg is lehetne rendelni, csak mindig megakadok a fizetésnél. Majd még próbálkozok.

EURO2020 mától

Ma kezdődik az Európa-bajnokság, amit a holland NPO csatornákon fogok figyelemmel követni.

Mivel nem vagyok szakértő, ezért nem bocsátkozok jóslatokba, hogy ki fog nyerni. Döntsék el a szakavatottak, én csak érdeklődőként nézem a focit, illetve saját magam szintjén, értékrendjével szeretem elemezni a látottakat. A mai olasz-török meccs végkimenetele egyértelmű. Részletek 21:00 órakor, nekem az NPO1-en.