Nemcsak azért nézem minden évben legalább egyszer a Haikyuu!!-t, mert az abszolút kedvenc animém, hanem mert ahogy fejlődök, úgy látom másképp az animét, és ettől új értelmet nyer az egész sorozat.
Eljött annak az ideje is, hogy végre úgy nézem az animét, hogy nem forrong bennem a gyűlölet, amikor meglátom Oikawát. Azt már régóta tudom, hogy nem helyes őt gyűlölni, mert nem azzal van bajom, hogy kidolgozatlan karakter, vagy mert olyan hülye, mint a sötét éjszaka. Nagyon is kidolgozott karakter, nagyon is a helyén van, csak a múltbéli történéseire adott egy választ, amit a személyes erkölcsi érzékem szerint rossznak ítélek meg.
Akkor éreztem meg igazán, hogy hibás a megítélésem Oikawát illetően, amikor különböző filmekről olvastam értékeléseket Snitten, és többen hosszú, tömött sorokban elemezték az egyes szereplőket, karaktereket. Az esetek többségében nem a kidolgozatlan mivoltukat kritizálták, hanem a személyiségét kezdték a saját értékrendjük szerint hosszasan ostorozni. Ezek olvasása után jöttem rá, hogy az, hogy egy karakter nem viselkedik erkölcsösen, az egy dolog. De mit árul el a nem erkölcsös viselkedésük? Mit árul el rólunk, ahogy reagálunk a szereplők nem erkölcsös jellemére? Azt gondolom, hogy ez a kulcskérdés sok esetben, mert ahogy az emberi kapcsolatok tükrözőek, úgy áll ez a filmbéli szereplőkre, karakterekre.
Úgy vélem, hogy egy karakter jellemzésekor három fő kérdésre kell válaszolni:
- Kidolgozott-e a személyisége?
- Előre viszi-e a történetet?
- Beleillik-e a történetbe?
Minden más irreleváns. Erkölcsi megítélésük, hogy miért szeretjük, gyűlöljük mind személyes preferenciák, az adott mű szempontjából lényegtelen. Az mind csak rólunk árulkodik, ha valakimelyik karakterrel valamilyen személyes problémánk van. Ott inkább érdemes arra helyezni a fókuszt, hogy miért okoz nekünk problémát a jelenléte? Miért irritál minket a személye? Egy film, sorozat, anime, remek lehetőség arra, hogy magunkat belehelyezzük az adott történetbe, ki milyen benyomást kelt bennünk, magunkhoz kapcsolódva őszintén válaszoljunk kérdésekre. Lényegében ez lehetne a filmterápia egyik lényege.
Vagy több karakteren át lehet nézni egy egész sorozat mondanivalóját. Egy példa: Nemrég néztem meg a Taikan Youhou-t, és ebben sem az bosszantott, hogy egy mérgező párkapcsolatot mutat be a dorama (az sajnos egyébként is gyakori Japánban, úgyhogy ha úgy vesszük, a japán valóság egy szeletét mutatja be), hanem, hogy nem megy semerre az egész történet, a végére csak egy picit javult a két srác kapcsolata. Lehetett érezni, hogy ugyanott fogják folytatni, ahol az egész sorozat elkezdődött. Tehát nem volt igazán érdemi mondanivalója, nem mutatott semmilyen módon kiutat egy toxikus kapcsolatból. Így a legpozitívabb, amit el lehet mondani a sorozatról, hogy elrettentő példával szolgál, és mutatja, hogy mire figyeljünk, ha egy nárcisztikus személyiségzavaros akar minket behálózni. Mert egyébként abból a szempontból jó volt a sorozat, hogy hitelesen mutatta be, hogy viselkedik egy nárcisztikus (pl: folyton figyeli a partnerét, többször becsmérelte őt, és remekül érzékeltette, hogy ugyanúgy önbizalomhiányos, mint a partnere), és milyen egy mérgező kapcsolatban élni. Többször is viszolyogtam a látványtól, és fogtam a fejem a srácok szerencsétlenkedése miatt. De ez is azért volt, mert lejátszódott a fejemben, hogy borzalmasan érezném magam egy ilyen kapcsolatban. Ez a személyes oldala a dolognak, az viszont tényleg problémás volt, hogy a dorama érdemben nem ment semerre.
Egy kicsit jobb így filmeket, sorozatokat, animéket nézni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése