Egy három hétig tartó munkának értem ma a végére, újra nyilvánosságra hozta a Wordpresses oldalon minden postot. A részletek itt olvashatók, ide a személyes vonatkozásról írnék.
Mert mindig érdekes visszanézni, olvasgatni a régi blogpostokat. Látni, hogy mennyit változtm, fejlődtem az évek során. Nem tegnap volt 2006, amikor az első postomat írtam. Azok az írások olyanok voltak, mintha egy 10-12 éves gyerek rászabadult volna az internetre. De meghagytam ezeket is, mert ezek is az egyéniségem részei.
Ezek a posztok kikerültek a közösségi oldalaimra is. Automatikus beállítás, eleinte töröltem őket, mert nem akartam telespammelni a Bluesky, Threads és Tumblr profiljaimat. De aztán egy nap elfelejtettem, meg is lepett, hogy elkezdtek jönni a like-ok az írásaimra. Aztán rájöttem, hogy egy rakás ember nem látta a régi posztjaimat, nekik ez érdekes lehet. Így aztán hagytam.
Aztán ebből jöttek az érdekes tapasztalatok. Ugyanis a 2013 előtti blogpostokra érkezett sok reakció, utána hirtelen bezuhant. Majd 2017 után kezdett megint fellendülni, 2020 után megint komolyabban.
Ez azért érdekes számomra, mert pont akkor kezdett komolyan bezuhanni a reakciók száma, amikor volt az a kudarcélmény (2012 decemberében), hogy nem jöttek össze Pesten a terveim, ezért vissza kellett költöznöm Békéscsabára. Ezt akkoriban azért nem vettem annyira a lelkemre, mert megegyeztünk otthon, hogy arról még kereshetek munkát Pesten, és bármikor visszamehetek, ha sikerül találni. Ez aztán így is volt. Csakhogy kerestem, kerestem és semmi. Később tudatosodott bennem, hogy ez sokkal rosszabbul érti mentálisan, mint azt korábban gondoltam, hiszen a Budapesttel kapcsolatos álmaim dőltek romba.
Persze, nem voltam tétlen, több mindent is csináltam. Nyelvtanfolyam, közmunkaprogram, és ehhez hasonlók. Ezek még csak nem is azért voltak rám rossz hatással, mert nem voltam a helyemen (bár ez is közrejátszott) hiszen igyekeztem olyan tanfolyamot végezni, munkát vállalni, amik tényleg érdekeltek. Hanem mert többször kerültem olyan közösségbe, ahol nem fogadtak el. Ezt akkor kifejezetten rosszul kezeltem, ezért összességében rontott az önbecsülésemen az a néhány év. Ma már ezt jobban tudnám kezelni, de visszagondolva rossz olyan közösségben lenni, ahol csak a hibáimra fókuszálnak és nem az erényeimre. Ennek aztán több következménye is lett. Egyrészt még évekkel később is dolgokat sokkal rosszabbnak láttam, mint amilyenek valójában. Másrészt utólag több közösségre is kivetítettem, hogy nem fogadtak el, amilyen vagyok. Időbe tellett, mire tudatosodott bennem, hogy az igazság másképp szól.
2016-ban lett elegem a ténfergésből. Akkor határoztam el, hogy egyetemre megyek. Ehhez kellett egy emelt szintű érettségi, amit nem csináltam akkor, amikor érettségiztem. Az angol lett a választott tantárgy, az sikerrel meglett. Vele együtt járt egy középfokú nyelvvizsga. 2017-ben mentem a BGE-re, Gazdaságinformatikára. Még innen visszagondolva is úgy látom, hogy akkor fordult jó irányba az életem. Nem lett meg a Gazdaságinformatikus végzettség, elhasaltam a matematikán. Mondjuk az mindenkinek mumus volt a BGE-n, testületileg buknak ott matekból a hallgatók. Emlékszem, amikor néztem a faliújságon az eredményt, a többszáz diákból 1-2 jelest ha láttam. Mondtam is magamban, csak valami autista írhatta meg jelesre, mert azt normális ember nem képes megtanulni. Jelesre biztos, hogy nem. Jó, ez persze erős túlzás, mert nyilván a matek tanárok sem voltak autisták, de erősen reál beállítottságúnak kell ott lenni. Egyébként még most is azt gondolom, hogy örömmel venném, ha meglenne a gazdinfós végzettség, szívesen lennék informatikus.
De a végső utam a nyelvek és a holland szak felé vitt. Az már meglett, és nagyon örülök neki. 2019 végén fedeztem fel a holland nyelvet és Hollandiát, azóta is aktívan hollandozok és nagyon szeretem Hollandiát.
És ekkortól lendültek fel ismét a dolgaim. Ahogy írtam a Wordpresses oldalon, ugyan nagyon kimerítő volt megkeresni a megfelelő képet, kitenni az oldalra, nyilvánosságra tenni, de sokat tanultam belőle. Nemcsak a képek mikéntjéről, hanem az önismeretem is fejlődött. Így újabb muníciót kaptam arra, hogy jobban kezeljem az élet nehézségeit. :)
Ezek után nincs más hátra, mint előre! Egy rakás tervem van a jövőre nézve.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése