1. N-Con - Nintendo nap beszámoló

Nos, megvolt az első saját rendezésű Nintendós eseményem, a Nintendo nap. Eredetileg egyébként a "NintenCon" nevet akartuk az a rendezvénynek, de a legkisebb esélyét is el akartuk kerülni a névválasztás jogi következményeinek, így rövidítettünk. Egyébként is a "Big N" általánosságban ismert elnevezés, arról nem is beszélve, hogy a hőskorban (2006-2009 között) volt a BigN fórum, ott alakult ki az a baráti társaság, amely végsősoron annyira összetartó volt, hogy több olyan segítő volt, akit még ott ismertem meg. Így tehát igazán összetartó csapatból állt a segítőgárda.

Előkészületek

Nem ment minden simán, ami az előkészületeket illeti. Az a helyzet ugyanis, hogy becsaptam magam. Azt hittem, hogy azzal, hogy csak két versenyt szervezünk, igazán lesz ezzel nagy munka, megy minden a maga medrében, nekünk igazán izzadságos munkánk nem lesz. Már akkor gyanút fogtam, hogy valami nincs rendben, amikor MagicT megkérdezte, hogy hány órakor lesz a Mario Kart 8 Deluxe verseny... Rögtönöztem a választ. ^^' De szerencsére olyan időpontot tudtam kutyafuttában kitalálni (12 óra), amit aztán tudtunk tartani. Az igazán nagy baj, akkor volt, amikor azzal szembesültem, hogy nem elég nagyvonalakban eldönteni, hogy egy sor asztal lesz a retro konzoloknak, egy sor az plusz középen a kézikonzol. Mert akkor kitalálni, hogy kinek hány Switche van, hány Joy-Con, Pro Controller, ki hányat tud elhozni, tudnak-e mindenhol négyen játszani... Úgy kellett gyorsan összeszedni az embereket, megbeszélni a Regamexesekkel, hogy hány asztalt tudnak biztosítani, hogy lesz elrendezve. Ezt biztos, hogy legközelebb hamarabb meg fogjuk beszélni.

Egyébként minden más flottul ment. A Game Park azonnal biztosított a támogatásáról nyeremény formájában, plusz ők is biztosítottak dekorációt, posztereket, a Regamexesekkel is gyorsan meg tuduk beszélni az időpontot. Mind a ketten készségesek voltak, úgyhogy rajtuk nem múlt semmi.

Szombat

Zsenge három órás alvást követően hajnali 3 után már nem tudtam visszaaludni, ezért inkább előkészültem azokkal, amiket tegnap még nem tudam megcsinálni. Szerencsés voltam a vonatot illetően, mert a nyári időszakban hétvégenként közvetlen vonat jár Békéscsabáról a Balatonon át Tapolcára. Ez nekem azért jó, mert nemcsak közvetlen vonatom van Kőbánya-Kispestre (örömmel venném, ha a Nyugatiba is járnának közvetlen járatok Békéscsabára), hanem pont 7.45-kor érkezik meg oda, a KMO meg 8-kor nyit. 5.27-kor indult a vonat Békéscsabáról. Pontosan indult, bár majdnem lekéstem, mert hiába érkeztem meg időben, csak a vasútállomáson szembesültem azzal, hogy helyjegyet kell venni erre a járatra. Az meg pont nem volt a fejemben, hogy az alkalmazáson keresztül is meg lehetett venni, ezért a siettem a pénztárhoz. És pont előttem volt, akinek vagy 56 kérdése, kérése volt, úgyhogy lélekben elengedtem a vonatot, mire sorra kerültem. Villámgyors fizetés, rohanás a nagy bőrönddel a vonathoz, de éppen meglett. Kb. 1 perc múlva indult is a vonat.

Az út simán ment, a vonat jól haladt, pontosan érkezett Kőbánya-Kispestre. Gábor barátom pár percet késett, de aztán siettünk a KMO felé. Bent Sakman már pakolt. Tőle származnak a retro konzolok, régi TV-k, illetve néhány lapos TV-t is hozott. Gábor is hozott két TV-t, konzolt én is hoztam, meg játékokat. Ezeket pakoltuk ki, közben megjött Krisse is a Fire Emblem-es rekvizítumával. Segítettünk neki is kipakolni. Jó sok Fire Emblem-es cucca volt, de végül négyen el tudtunk vinni mindent egy körrel.

Magam sem gondoltam volna, hogy tényleg kelleni fog 2 óra, mire mindennel kész leszünk. De kellettek még asztalok, és még azokat is helyezni kellett, hogy a Wii-s mozgásérzékelős játékokhoz legyen elég hely. Úgyhogy ahhoz képest, hogy úgy gondoltam, hogy 2 óra alatt nevetve kész leszünk mindennel, még tudunk is játszani, mielőtt elkezdjük a rendezvényt, elment az idő rendesen. Még gyors csináltunk pár képet, aztán kezdődhetett a buli.

Hamar jöttek az emberek, gyorsan gyűltek a jelentkezők a versenyhez. Hamar összejöttek az emberek a konzoloknál. Szervezőként nem nagyon figyeltem, hogy ki mit csinál. Én szinte végig elöl voltam a kivetítő mellett. Ott felügyeltem, hogy minden rendben legyen, meg hát a Mario Kart versenyt én vezettem. A jelentkezőket a bejáratnál Foxdante írta megosztott Google táblázatban, én csak döbbenten lestem, hogy gyűlnek a versenyzők. 16 embert tartottam reálisnak, végül 28-an neveztek.

Mario Kart 8 Deluxe verseny

Hét csapatra osztottuk a versenyzőket. Azt találtam ki, hogy 16-an jutnak tovább, lesz a két jobb játékos, plusz két legjobb harmadik helyezett. Még a kezdés előtt volt egy kis probléma, mert az a weboldal, amivel kértem, hogy a jelentkezők sorszámát tegye véletlenszerű sorrendbe, ismételt... És nem tudtam sehogy se beállítani, hogy minden szám csak egyszer szerepeljen. Szerencsére ott volt Fantos, aki a weboldalon belül talált egy olyan lehetőséget, hogy a lista elemeit tegye ismétlés nélkül véletlenszerű sorrendbe. Nem ez az első eset, hogy Fantos életet ment...

Azt már az elején láttam, hogy ezzel nem végzünk 14 óráig. Csütörtökön voltunk Gáborral terepszemlén, akkor láttuk, hogy mivel a kivetítőn nagyon jól meg lehetne csinálni a retro Elektor Kalandor versenyt is, ezért eldöntöttük, hogy mind a két verseny ki lesz vetítve. De 28 versenyzővel, 7 körös selejtezővel esélytelenné vált. Így az Elektor Kalandorosok a retro TV-hez lettek száműzve. Arra is szép számmal jelentkeztek, összesen 14-en. Azt Sakman külön megcsinálta, mire végeztek, külön hozta nekem a jelentkezési lapokat, melyre külön írtuk mindenkinek a pontszámát. Super Peter nagy fölénnyel nyerte a játékot, gratulálunk neki.

A Mario Kart 8 versenyen viszont pontosan dupla annyi verseny lett, mint amennyi 16 versenyző esetén lett volna. Azon túl, hogy nagyon fárasztó volt már egy idő után, szerencsére nagyobb gond nélkül ment le a verseny. Én hibáztam egy nagyot: A selejtezőben összekevertem egy továbbjutó és egy kiesett pontszámát. Így a negyeddöntőben a kiesettet hívtam a továbbjutott játékos helyett. Csak lestem, hogy mit keres itt ez az ember, amikor ő nagyon kiesett? O_O Az volt a szerencse, hogy a továbbjutó a közelben volt, és feltűnt neki is, hogy valaki nem oda való. Gyorsan cseréltük. Épp NEM kezdték még el a játékot, gyorsan vissza tudtunk csinálni mindent, megtörtént a helycsere. Azért éreztem magam baromira kellemetlenül, mert a kiesett játékos nagyon kiesett... Konkréten tökutolsó volt, mind a négy versenyben 12. helyen végzett, így minimális pontszámmal zárta a versenyét. Örülök, hogy az utolsó pillanatban kiderült a baki. Kár lett volna a továbbjutóért, mert ő játszott annyira jó, hogy a negyeddöntőből is továbbjutott. Ezután már nem volt gond, jobban észnél voltam az eredmény könyvelésénél.

Ami még kritika volt, hogy a DLC pályák is játékban voltak. Ez sokak számára ismeretlen volt. Volt aki meg is jegyezte, hogy logikátlannak tartja, hogy a DLC pályákon játszunk, és a 2. helyezett nyereménye a Mario Kart 8 DLC kódja dobozosan. Ezt a magam részéről el tudom fogadni. Vagy egy olyan Nintendo Switch kell, amin nincsenek a DLC pályák, vagy külön meghirdetni, hogy a DLC-kre is számítsanak. A verseny egyébként bagszi Nintendo Switch-én zajlott, aki akaratán kívül egyébként is tett arról, hogy annyira zavartalanul mégse menjen le a verseny. Fel lett függesztve a játék. Eltelt pár perc, mire rájöttünk, hogy a baj forrása az, hogy bagszi egy másik Switchén játszott (amire a profilja be volt állítva), ami megállította a versenyt.

A verseny alapvetően 150cc-n zajlott, a döntő viszont 200cc-n. Ezt azért találtam ki, hogy a végén tényleg izgalmas legyen a verseny. Ez viszont meg volt hirdetve, ennek ellenére ágálltak ellene a döntősok: "Naaa, hadd menjen a döntő játék is 150cc-n, nahaaaadd!" Nem, kell egy kis lutri a végére. Még az elején mondta is az egyikük, hogy nem volt normális, aki kitalálta a 200cc-t. Mondtam, hogy sokáig én se vettem komolyan, mire egy másik visszakérdez: Egészen mostanáig? Jó vicc. Amikor komolyan játszottam 200cc-n, rájöttem, hogy megvan ennek is a maga fizikája és technikája, amit külön ki kell tanulni, és akkor ott is jó eredményt lehet elérni. Hardcore Mario Kart. Az már régen is átfutott az agyamon, hogy az nagyon jó, ha valaki egy karakterrel, kocsival nagyon jól tud játszani, de azok az igazán jó játékosok, akik az összes karakterrel, összes kocsival gond nélkül nyerik a versenyeket. Áll ez a Mario Kart 8-ra, plusz hab a tortán a 200cc-s győzelmek. Tehát azt akartam, hogy aki bejut a legjobb 4-be, azok bizonyítsák, hogy tényleg jó Mario Kartosok. Arról nem is beszélve, hogy amíg én vezetem a versenyeket, addig, mint Játék határok nélkül rajongó, teszek arról, hogy legyen egy kis lutri a versenyekben. Azt gondolom, hogy csak jót tesz a versenynek, ha egy kicsit kihozzuk a normális medréből, és valami váratlant beteszünk. Ezt bizonyítja az is, hogy a verseny végére már örültek, hogy 200cc-n ment, mert így nagyon izgalmas volt a végére. Örülök, hogy sikerült emlékezetessé tenni a versenyt. :) Ez a célom, semmi hátsó szándékom nem volt a 200cc-s döntővel.

Ezután volt a díjátadó, fényképezés, mindenki örült a nyereményének.

Eredmények

Közzé is tenném az eredményeket.

Mario Kart 8 verseny eredménye

Csak a döntősök pontszámát írom ki. A többiek a kiesett fordulójukban elért pontszám alapján lettek rangsorolva.

1. Magasvári Tamás - 60 pont
2. Kiss Benedek - 37 pont
3. Ölveczky Péter - 28 pont
4. Mokry Zsuzsanna - 22 pont
5. Schindler Lóránt
6. Horváth Gergő
7. Orbán Dávid
8. Stec Kajetán
9. Bozsó Barbara
10. Há Norbert
11. Sillmann Gergő (valójában holtversenyben 10., pontazonosság okán)
12. Auguszt Morisz
13. Dejczö Márk
14. Gárgya Péter
15. Simon András
16. Tóbiás Gábor
17. Mészáros József
18. Pék Anita
19. Pintér Roland
20. Stec Larion
21. Kőnig Péter
22. Kovács Molnár Áron
23. Varga András
24. Stec Hanga
25. Kovács Molnár Levente
26. Ocskai Miklós
27. Marek Bendegúz
28. Rostás Zsolt

Külön kiemelendő a 4. helyről Mokry Zsuzsanna eredménye, aki csoportjában 3. helyezettként jutott tovább, és jutott el végük a döntőig. Magasvári Tamás, alias MagicT neve pedig nem ismeretlen a Mario Kart rajongók körében.

A nyereményeket a Game Park ajánlotta fel, részletes táblázat az eredményről itt megtekinthető.

Retro Elektor Kalandor verseny eredménye

Itt viszont végig írva lesznek a pontszámok, hiszen egy fordulóban ment le a verseny.

1. Ölveczky Péter - 96.400 pont
2. Gárgya Péter - 80.600 pont
3. Kovács Molnár Áron - 75.600 pont
4. Simon András - 69.800 pont
5. Urbán Dávid - 69.000 pont
6. Pék Anita - 60.200 pont
7. Varga András - 56.150 pont
8. Rostás Zsolt - 50.800 pont
9. Kőnig Péter - 48.000 pont
10. Hegyi Levente - 43.550 pont
11. Tóbiás Gábor - 36.900 pont
12. Schindler Zsolt - 33.750 pont
13. Ocskai Miklós - 32.700 pont
14. Kovács Molnár Levente - 26.850 pont

Itt csak a győztes lett díjazva, ő Regamex ajándékcsomagot kapott, plusz belépőjegyet a következő Retro videojáték kiállításra. Az eredmény táblázat formájáben itt megtekinthető.

Köszönjünk mindenkinek a részvételt!

És a többi

Nagyon elhúzódott a Mario Kart verseny, a díjátadó 16 órakor került sorra, közvetlen a döntő után. Fárasztó volt, az az igazság, hogy üdítő volt látni nekem a végén, hogy milyen gyorsan megy a verseny 200cc-n. Mondtam is magamban, hogy az egész versenyt 200cc-n kellett volna menjen, és akkor sokkal gyorsabban lement volna az egész verseny. Nyilván nem, de amikor Tutajkk azt hitte, hogy a négy forduló során fokozatosan vittük fel a cc-t... Még belegondolni is rossz volt, hogy a 7 fordulós selejtező ólomlábakon, 50cc-n menjen! Tényleg, szerettem csinálni, de 4 órán keresztül egy helyre figyelni, fárasztó volt.

A végén már csak arra volt időm, hogy szétnézzek, hogy állunk, ki mit játszik. Kérdeztem is Szilvit, hány jegyet sikerült eladni. Írt is egy gyors kimutatást, összesen 62 jegy talált gazdára. Ez nagyon jó, elértük a kitűzött célt! Azzal indítottam, hogy ha eljönnek 50-en, már elégedett leszek. És mivel a többiek is nagyon jól érezték magukat, a KMO-sok is elégedettek voltak, nem is volt kérdés a folytatás. Ősszel lesz találkozó, az időpont egyeztetés alatt.

Pakolni nem tudtam sokáig maradni, mert 17.41-kor indult a vonatom Kőbánya-Kispestről. Ezzel még relatív emberi időben, 21 órakor haza tudtam érni. Még egy kicsit pakolásztam itthon, nézegettem a papírokat, de aztán azonnal feküdtem is le aludni.

Nagyon örülök a mai napnak, minden szempontból elértem a kitűzött célt, úgyhogy letettük az alapkövet a jövő felé. Mivel felügyeltem, ezért nem sok képet csináltam. De amik vannak, azok itt megtekinthetők.

Reakciók a visszajelzésekre

Osztottunk papírt a látogatóknak, amikben megírhatták, hogy mi tetszett nekik, és mivel tennék jobbá a jövőben az eseményt. Ezekre válaszolnék.

Örülök, hogy színvonalasnak tartották a rendezvényt, és elégedettek voltak a segítőkkel. Játékosok vagyunk, igyekeztünk minden tőlünk telhetőt megtenni. :)

És mit szeretnének a látogatók?

• Több konzol, nagyobb tér - Ez csak a KMO-n múlik, megbeszélés tárgya lesz velük. Egyébként magam is támogatom az ötletet. Akkor lesz több konzol, nagyobb tér, akár több stand is, akár dekorációt is intézhetünk.
• Smash Bros. verseny, többféle verseny - Egyik célunk a változatosság, így nem is kérdés, hogy Super Smash Bros. Ultimate verseny lesz ősszel. És vannak extra verseny-ötleteim, ezekről később lerántom a leplet. :)
• Árusok jelenléte - Ezt már erre a találkozóra is kérték, és jó ötlet, de dilemmában vagyok ezzel kapcsolatban. Méghozzá azért, mert nem akarom, hogy egy olyan konzolos jöjjön el, aki ugyan hoz egy rakat retro játékot, de az árcédula láttán lepereg a látogató előtt az élete. Meg kell gondoljuk, hogyan lehet ezt jól megcsinálni.
• Kerekasztal beszélgetés, vendégek - A kerekasztal beszélgetés rendben van, mert ez csak emelné a rendezvény színvonalát. De YouTuber vendégeket nem ígérek, mert nagyrészük nem vállal ingyen szereplést. Mi pedig baráti társaság vagyunk, nem gazdasági társaság, hogy ki tudjuk őket fizetni. Valaki Dévényi Tibort és Zoltán Erikát is írta, mint vendég... biztos, hogy nem. Ha vállalják is, embertelen összegért. Kerekasztal beszélgetés várható későbbre, de eleinte inkább "körön belül". Ha jönnek vendégek, az nem a közeljövőben lesz.

Új Playstation 3 controller

Néha érdemes Békéscsabán a Tesco parkolójában lévő bolhapiacon szétnézni, mert olykor találni értéket. Mármint, persze kinek mi értékes, de akkor hadd fogalmazzak úgy, hogy egyre több olyan dolog van, amiért érdemes a fiataloknak is kijárni. Egyre több a konzolos! Az egyik ráadásul olcsón adott egy PlayStation 3 controllert (4000 Forint), úgyhogy befizettem rá.

Egy másik konzolos eladó, egyéni vállalkozóként volt jelen. Elég sok játéka volt kint, de sajnos azok a PS3 játékok, amik érdekeltek, Platinumosak voltak, úgyhogy általa nem bővült a PS3 gyűjteményem. Amikor érdeklődtem, hogy máshol is elérhető-e csak annyit mondott, hogy szombatonként Békéscsabán lesz (ez örömteli, lehetnek még nála jó játékok), vasárnaponként meg Gyulán. Eléggé nehézkesen adott ki egy névjegykártyát. Nem jó! Tessék szépem előre tenni, felhívni az érdeklődők figyelmét, hogy itt vagyok, bármikor elérhető, nyugodtan keressenek! Bár a névjegykártyán csak telefonszám áll, de az E-mail cím plusz pont lenne, meg tessék jelen lenni közösségi oldalakon, és ott is hirdetni a játékokat! Én a helyébe úgy csinálnám, hogy hirdetni a játékokat közösségi oldalakon (ha a saját weboldal esetleg nem éri meg), és hirdetni szállítással, személyes átvétel a bolhapiacon. Kezdő marketinges vagyok, de kapásból itt van pár ötlet.

Az mindenképp örömteli, hogy egyre több konzolos van, remélem megmarad ez a trend. Az egyik cél, ugyanis ami miatt járok a bolhapiacra, a PlayStation kiegészítők vadászata. Hiányzik egy PS2 controller és egy memóriakártya is. Plusz milyen menő lenne egy PS4-et itt venni majd.

PlayStation 3 terén már nincs mit venni, ugyanis ezzel 4 controllerem van, plusz van távirányító is Blu-ray lejátszásra, úgyhogy teljes a PS3 gyűjtemény.

Lehet jönni hozzám PS3-mal játszani, teljes lenne a játékélmény négy fővel.

Használt műszaki bolt Budapesten

Teljesen véletlen találkoztam a Jófogáson a Used Products termékeivel. Meg is lepett, utána is néztem, hogy ez az az üzlet, mellyel Hollandiában is találkoztam? És hát bizony, nem csalás, nem ámítás, eljutott a Used Products Magyarországra!

El is mentem ma szétnézni. Teljesen olyan, mint a holland üzletek. Rengeteg használt műszaki cikket lehet kapni, és ahogy szétnéztem, az árak inkább alacsonyabbak. Ha elkerülök Pestre, fogok majd ide járni szétnézni, és akár vásárolni is! Mint ahogy azt ma is tettem. Találtam PlayStation 2-re egy Harry Potter és a Tűz serlege játékot holland borítóval! Először azt hittem, hogy már annyi holland szöveget látok, hogy már hallucinálom is a nyelvet. Már Magyarországon is hollandul akarok mindent. De gyorsan kiderült, hogy nem a tudatom csapott be. Holland üzletből holland borítós játékot, ezt így kell csinálni! És mivel csak 500 forint volt, egyből megvettem. Találtam még Harry Potter és a Főnix rendje játékot, az is holland borítós volt, de mivel Platinumos volt, ezért nem vettem meg. Ahogy Nintendónál nem veszek Nintendo Selects játékot, úgy PlayStationnél sem veszek Platinumos játékot, úgyhogy az ott maradt. Egyébként ez a 10. játékom PlayStation 2-re.

Mindent egybevetve tehát érdemes elmenni és szétnézni, lehet találni cuccokat jó áron.

Egyébként állásinterjú kapcsán voltam fent Pesten. Milyen érdekes, hogy előtte hónapokig semmilyen érdemi válasz nem érkezett az önéletrajzomra, mostanra meg beindultak a dolgok. Több állásinterjún is voltam az utóbbi hetekben. Tényleg azt tudom mondani, hogy csak az optimizmusomnak köszönhetem, hogy 6 hónap után ugyanazzal az intenzitással keresek munkát, mint amikor elkezdtem. Ez az optimizmus félig kényszer, ez a legtöbb ugyanis, amit megtehetek magamért. Ha célt akarok érni, akkor meg kell erőszakolnom magam, újra nekimenni és bízni, hogy egyszer összejön. Nem lehet másképp, ha akarok valamit az életben. Megtehetem, hogy feladom, és majd lesz valami, de akkor leköpném magam a tükörben.
És úgy tűnik, hogy tényleg nem érdemes feladni, az utóbbi időkben egyre több helyről hívnak állásinterjúra. Össze fog jönni valamelyik. Azt gondolom, hogy az fog velem a legjobban járni, aki felfedezi az erényeimet és látja, hogy fejlődőképes vagyok.

Újabb anime OST kért helyet az éves Top 10-es OST album listára, méghozzá az Ookiku Furikabutte soundtrack album. Most nézem harmadjára végig az animét, és bár a zene nem eddig fogott meg annyira, most mégis meghallgattam az OST albumot. Nagyon megtetszett. Egyedi vibe-ja van nem hasonlítható egyik másik anime zenéhez sem, de nagyon tetszik.

Az anime meg feliratkozik, mint minden idők 4. kedvenc animéje. Mihashi Ren-t a kezdetektől nagyon szerettem. A szuperérzékenysége nemcsak nagyon aranyossá teszi őt, hanem sok derűs jelenet alapja. De azért szerettem meg nagyon, mert persze, néha amikor valami bánat éri, akkor mintha a világ tragédiája szakadt volna rá, nem egyszer kap sírógörcsöt, de amit tud, azt megcsinálja, és odateszi magát a sportban. Imponáló ezt látni, mert azt érzékelteti, hogy egy érzelmileg labilis srácnak is van helye a világban. Az önbizalmát meg majd szépen lassan helyrepofozzuk. A mangát is elkezdtem olvasni. 2003-ban indult és még mindig megy. Eddig két évadot adtak az animéből, nagyon örülnék, ha lenne folytatása. Nagyon szeretem Mihashi-t, belőle soha nem elég. Majd tervezek egy részletes ismertetőt írni az animés blogba.

Az még meglepett, amikor utánanéztem, hogy ki Mihashi seiyuu-ja, és láttam, hogy az a Yonaga Tsubasa, aki Hazuki Nagisa hangja is volt a Free!-ben. Eleinte nem is tudtam fejben összepárosítani a két karakter hangját. De később összeállt, hogy Mihashi-nál is megvannak azok a hanghozdozások, mint Nagisánál, de Nagisa esetében karakteresebb hangot adott a seiyuu. Ugyanakkor azt gondolom, hogy Mihashi esetében nehezebb dolga volt a seiyuu-nak, mert többször is azt vettem észre, hogy gyorsan kellett beszédstílust váltania. Mihashinál előfordul, hogy egyik pillanatban még itatja az egereket, majd gyorsan felszárítja a könnyeit, és némi magabiztossággal mondja, hogy hajrá, menjünk neki és csináljuk! Örülök, hogy a mangával sokáig a mindennapjaim része lesz.

Nintendo World Championships megérkezett!

Hát, ha nem kis viszontagságok árán, de ma megkaptam a Nintendo World Championships-et! Az előrendelés körülményes részletei itt olvashatók, nem is mennék bele részletesen. Csak annyi mondanék röviden és tömören, hogy a Nintendo nagyon ügyesen megcsinálta azt, hogy tényleg legyen eszmei értéke a játéknak. Nem elég, hogy profilonként csak egy példányt lehetett rendelni (ez még érthető is), de a Nintendo konkrétan feltalálta a digitális sorbanállást is.

De most már rendben van minden, és a megjelenés napján, azaz a mai napon én is megkaptam. Szép, csodálatos doboz. És azért tegyük hozzá, akármennyire is volt trükk a Nintendótól, hogy egyedi értéket adott a kiadványnak, csodálatosan néz ki. Ezt kérem, így kell csinálni! Szép vastag dobozban érkezett meg a játék, benne sorakozik minden.

Igazából ha valami ilyesmi lett volna 2010 decemberében a Super Mario All-Stars Wii kiadása, untig tökéletes lett volna. Az lett volna a játék nívójához méltó. Ahogy ezt a Nintendo Entertainment System nagyságához méltó kiadásnak tartom. Ennél már csak akkor lehetett volna jobb, ha mi is megkapjuk a NES controllereket, ahogy a japánok kaptak Famicom controllereket a maguk fizikai kiadásához. Nyilván többe került volna, de bőven megérte volna az árát.

És hogy ez kibontva mit tartalmaz? Nyissuk hát a dobozt és kukkantsunk be.

A játék felül van középen, a kitűzők a bal oldali dobozban, a kártyák meg a jobb oldaliban. Középen a NES kazetta eredeti másolata. Még a műanyag kazettatárolót is mellékelték hozzá, ami a NES játékok sajátja volt. A kazettatartó meg a játék mellett a műanyag bélelésben van.

Igazán meg vagyok hatva, hogy mennyire stílusos. Pontosan úgy csillog, mint a NES-es The Legend of Zelda játékok. Milyen szép lenne, ha még NES konzolba téve is tudnám használni, akár az 1990-es játékkal játszani. Mert természetesen van NES játék is, annak rendje és módja szerint embertelenül magas áron. Én köszönöm szépen, bőven elégedett vagyok a Switch változattal.

És a kitűzők. Lényegéből 5 olyan kitűzőt találunk a dobozban, melyek a játékban is megszerezhetők. Érdekes volt kinyitni a dobozt, olyan, mint egy gyűrű doboza. Csak itt ékszergyűjteményt vehetünk a kezünkbe. Viszont a kitűzőket sehogy nem tudom kiimádkozni belőle... És mivel nem akarom, hogy bármi bajuk legyen, ezért ott is maradnak.

És a 13 kártya, amit ígértek. Jó ötlet volt a pixel artworköket renni az egyes kártyák hátuljára. Mindegyik nagy jó, bár a magam részéről egyet-kettőt kicserélnék, mást tennék, de nagyon jól néznek ki élőben.

Maga a játék meg azért érdekes számomra, mert soha, de soha nem játszottam végig speedrunnal egyetlen játékot sem. Ezért teljesen új számomra. Alapvetően nem szeretek végigszaladni a pályákon, sem ilyen videókat nézni, mert az számomra elveszi a játék lelkét. Ennek ellenére azt kell mondjam, hogy megfogott a téma. Ahogy csinálom, és ráérzek az egyes feladatokra, most tudatosodik bennem, hogy milyen egyedi képességek kellenek ahhoz, hogy villámgyorsan megcsináljuk a feladatokat. Kezdve a reflexekkel, és arra az intenzív figyelemre, amire arra a néhány másodpercre kell, hogy tökéletesre sikerüljön minden. Bár van olyan érzésem, hogy a későbbiekben lesznek olyan nehéz feladatok, hogy inkább a csillagok együttállása kell ahhoz, hogy ott kiemelkedőt tudjak alakítani.

Egyébként az az Indiezero fejlesztette a játékot, amelyik a NES Remix-et is csinálta. Amennyire emlékszem a NES Remix-re az némileg más volt. Nem volt annyira fókuszban a speedrun, csak hogy megcsináljuk a feladatokat. De a Nintendo World Championshipsnél azt érzem, hogy a sebesség mindenek előtt. Megcsináltam egy pár küldetést és fogok is ma még játszani vele, mert nagyon tetszik. Jó a Survival mode is, hogy online játszott játékokat ment el és azt játszhatjuk. Mert azt vettem ki, hogy nem konkrétan online játsszuk a játszunk, hanem mások játékát tölti le a rendszer. Hátha meglesz 100%-ra a játék.

A kazetta meg a dobozok szépen ki vannak állítva.

Összességében megérte a pénzét ez a kiadás.

2024. nyári MondoCon

Ismét volt egy MondoCon, és nyárra rend szerint kitelepedik a programok egy része. Ez alapvetően jó ötlet, mert a látogatók egy része egyébként is a szabadban piknikezik. Ugyanakkor nekem az egész rendezvény kisebbnek tűnt.

Szombat

Kicsit vicces volt a MÁV, mert a 7.20-as vonattal terveztem indulni. Csak hogy a 6.20-as vonat egy órát késett, így a korábbi vonattal indultam pontosan. Felidéződnek azon a gyerekkori emlékek, amikor külön kellett nézzük, hogy mely vonat indul Romániából, mert azok rendszerint legalább 1 órát késtek. Ez az állapot az évek során sokat javult, már csak azzal is, hogy ha mégis késett a vonat Romániából, akkor a MÁV menetrend szerint elindította a magyar vonatait Lőkösházáról, de ez idén nyáron valamiért elmarad. Nem ez első vonat, mely Romániából érkezve sokat késik. Így jártam most is, csak az eset pikantériája volt most, hogy a késett vonattal voltam pontos. A Keletiből a Gyöngyösre induló vonatra szálltam át. Azzal mentem Kőbánya felsőig. Még mindig ez a legjobb megoldás, mint a kettes metró után sokat sétálni.

A Hungexpóra való belépés számomra nem volt egyértelmű, mert a bejárattól egy kacskaringós sor vezetett a jegyárusításig, és csak bent volt kiírva, hogy melyik sor melyik. Táskák átvizsgálása, szúró, egyéb testi épséget veszélyeztető eszközök keresése után jutottunk ténylegesen be. Meglepett, hogy először a karaoke teremmel találkoztam. Kaptak egy nagyobb termet, ezt meg kell nézzem. A terem tényleg nagyobb volt, ehhez képest viszont kevés ülőhely. De ami még ennél is rosszabb volt, az az akusztika. Kriminálisan szólt a zene, a mikrofon, mintha a hang szétfolyt volna az épületben. Nem lehetett normálisan hallani a dalokat, sem amit a mikrofonba mondtak. Ha nem figyelünk, az énekből konkrétan semmit nem lehetett érteni.

Bár azt hozzáteszem, hogy magamat egész jól hallottam. Egyszer voltam kint énekelni, egy szépséges Yonekura Chihiro dalnak vittem a jóhírét, a FEEL ME-nek.

És jó volt énekelni. Nem gyakoroltam, de régóta hallgatom ezt a dalt, így elég jól ismerem a szövegét és a ritmikáját. A visszajelzésekből is az derült ki, hogy átjött, hogy szeretem a dalt, mert többeknek is tetszett az énekem. Örülök, ha kölcsönös az öröm.

Nem is volt idő elmenni szétnézni, ugyanis 12 órakor volt a zenei tippmix. Ez egy újdonság a karaoke részéről, hogy cseréltek: Szombatra tették a zenei tippmixet, a karaoke verseny pedig vasárnap volt. Utólag megtudtam, hogy azért találták ezt így ki, hogy több idő legyen kijavítani a feladatlapot. Ugyanis a zenei tippmix még mindig nagyon népszerű. Sokan töltik ki, így sokat is kell javítani. Így biztos beleférnek az időbe. Ahogy megtudtam, így jobb volt nekik, úgyhogy elképzelhető, hogy ez lesz az új rendszer.

A zenei tippmix meg a megszokott rendben folyt. Továbbra is nagy ötlet különböző coveröket felhasználni, mert az külön élmény, ha az áthangszerelt változatból is felismerjük a dalt. Most például zongora, 8-bit, metal cover volt, de a különböző nyelveken felénekelt openingek is nagyon jók voltak. Sawano Hiroyuki munkásságát annyira ismerem (csak az Owari no Seraph-ból), ezért ott inkább tippeltem. Ahogy Genshin Impact-tel sem játszottam. Ott leginkább azt csináltam, hogy a zene vibe-ját próbáltam összepárosítani a címmel. Mert mintha lett volna összefüggés. Mindenesetre az egész tippmix szép eredménnyel zárult a részemről: 51,5 ponttal végeztem a 4. helyen. 2,5 ponttal maradtam csak el a 3. helyezettől, tehát épp, hogy nem lettem dobogós. Örömteli, hogy van ilyen eredménye is annak, hogy immár 870 animét láttam.

Ezután mentem el szétnézni. Az A csarnok fele le volt zárva, és így kifejezetten kicsinek tűnt a vásárok része. Konzolos se volt sok, a Nintendo is jóval kisebb standdal volt most jelen. Így az egészet egész gyorsan végig lehetett járni. Volt a másik csarnok (ha jól emlékszem, a D csarnok névre hallgat), ott döntő többségében társasjátékosok voltak, illetve ott volt a kisebb előadó színpad. Kajálda mindkét csarnokban volt. A nagyszínpad volt az, ami kitelepült a szabadtérre, illetve néhány kajálda is kint várta az éhes conozókat. Amiket igazán hiányoltam, azok mind beltéren szoktak lenni.

Próbáltam máshol is elfoglaltságot keresni. Kicsit ültem az előadó színpadon is, itt találkoztam Iskariotessel. Ő képviselte most az Animagazint. Kicsit beszélgettünk. Később láttam egy előttem ülő lánynál egy Haikyuu!!-s posztert. Tetszett a dizájn, kérdeztem, hogysmint. Mondta, zsákbamacskában találta az egyik árusnál 600 forintért. Ó, mondom magamban, az megér annyit. El is mentünk Iskariossel megnézni, hogy vajon hol lehetett megnyerni azt a posztert. Közben megálltunk a Magyar-Japán Baráti Társaság pultjánál. Én kanji feladatlapot töltöttem ki, ha már nyelvvizsgára készülök, Iskariotes meg könyvet vett magának.

Ezután mentünk megkeresni a Haikyuu!!-s posztert. Hát, meglett, de ahol láttam, ott a többi között volt 1500 forintért... Ráadásul eléggé rossz minőségű, enyhén pixeles volt a kép. Hát ennyiért köszönöm szépen, inkább kinyomtatom magamnak. Meg is találtam a képet neten. A mérettel nincs baj, szép nagyméretű, de a fájl mérete kicsi. Ha onnan szedték le ahonnan én és nyomtatták ki, akkor értem, hogy miért pixeles a kép. Mert maga a kép egyébként jól néz ki, de inkább intézem magamnak. Most örülök, hogy digitális formában megvan.

Visszamentem a karaoke terembe. Szerettem volna még énekelni, de annyian voltak előttem, hogy én már nem is kerültem sorra. Ez inkább pozitívum, mert népszerű a karaoke. Inkább elbeszélgettem a többiekkel. Hinaannával még délelőtt, 8 és Miroku eléggé későn jöttek, le is maradtak a zenei tippmixről. Ők nem tudtak a cseréről. Mazsibazsival meg Mai-jal is beszélgettem egy kicsit.

És itt vége is lett a szombati eseményeknek. Még wakát vártam meg, mert nála aludtam az éjjel. Én előre ki akartam menni, de ő már várt engem, és mint kiderült, teljesen máshol, mint amerre én vártam. Nem is találtam kijáratot ott, ahol én akartam kimenni. Valahányszor a Hungexpo épületében vagyok, valóságos labirintus számomra. Egyben rejtély, hogy hogy jutok ki onnan.

De meglett. Előbb a hangtechnikust vittük el Rákosrendezőre, utána mentünk haza. Lecuccoltunk, aztán elmentünk a közelben lévő Legenda sörfőzdébe vacsorázni. Ízletes volt a kétszemélyes legenda tál, amit rendeltünk, de olyan hatalmas volt, hogy nekem az egész harmada elég volt. Azzal is úgy belaktam, hogy másnap délelőttig nem is kívántam semmit. Egy kicsit még szórakoztattuk egymást a PC előtt, aztán mentünk a magunk helyére aludni.

Vasárnap

Szerencsére jól aludtam, és megtudtam a hűvös lakás ősi titkát: Nappal egész nap lehúzva tartani a rolót. Mivel csend honolt, ezért megnéztem telefonon a Castlevania sorozat 2. évadának 7. részét, plusz a Prince of Stride Alternative-nak szintén a 7. részét. Waka pont az utolsó néhány percben kopogott be, na mondom nem reagálok, ezt még gyorsan megnézem és majd utána kimegyek. Így is lett. Összekészülődtünk, megreggeliztünk, utána mentünk előbb a SPAR-ba vásárolni. majd utána a MondoConra.

Jószokáshoz híven vasárnap gyorsabb volt a bejutás. Waka lecuccolt a karaoke teremben, és is maradtam ott egy kicsit. Meglepetésre ma sokkal jobb volt a hangtechnika. Tisztábban szólt a zene, az ének, a mikrofont is sokkal jobban lehetett hallani. Azt hittem, valamit állítottak, de ahogy rákérdeztem, az derült ki, hogy nem, egyszerűen csak jobban "együtt álltak a csillagok". Függ attól is, hogy milyen kint milyen programok vannak, mennyire van huzat, hány ember volt bent, stb. Mivel nem értek a hangtechnikához, ezért csak bólogatni tudok. Az biztos, hogy vasárnap minden sokkal jobb volt. Ha mindig ilyen lenne a hang, akkor nem bánnám, ha frekventáltabb helyen lenne a karaoke.

Átmentem az A csarnokba, a Nintendo részleghez, itt a promóter sráccal játszottam Nintendo Switch Sports-ot. Három játékot játszottunk: Golfot, röplabdát és bowlingot. Jó volt, a röplabdában együtt voltunk, és megfordítottuk a meccs állását, végül mi nyertünk. Szerintem gyakorlott játékos.

Visszamentem a karaoke terembe, és eléggé vakmerő módon bevállaltam a Haikyuu!!: Toppakou dalát.

De a végeredmény... Konkrétan tankkal mentem neki a dalnak. Már az első kiénekelt hangnál éreztem, hogy ez kaputt... És mivel nem tudtam, hogyan korrigáljak, muszáj voltam az első refrénnél leállítani a dalt, mert nemcsak a hangomat fogom letarolni, hanem a hallgatóság hallását is. Volt bennem némi csalódottság, el is mentem szétnézni, hogy mi van most vasárnap.

A magam részéről nem tűnt fel, hogy kevesebb látogató lenne, de ugyanúgy azt éreztem, hogy kevés a kiállító. Waka elkísért, a Playstation 4-nél játszottunk egyet. Valami verekedős játék volt. Elég gyorsan ráéreztem a lényegre, végül én nyertem. Vagy waka hagyott nyerni. Mindenesetre ő ment vissza, mert a karaoke verseny hamarosan elkezdődött. Én még nézelődtem a másik csarnokban. Talán ha valamivel mélyebb érdeklődésem lenne a társasjátékok iránt, jobban ellettem volna a D csarnokban is. Így inkább csak az előadó színpadot néztem meg, majd visszamentem én is karaoke terembe, meghallgatni a versenyzőket. Voltak jók is, nem tudom, ki nyert, de nem tudok kiemelkedőt mondani.

De ezután szinte végig a karaoke teremben maradtam. Néztem a programokat, de nem emlékszem arra, hogy akár lett volna olyan előadás is, ami érdekelt volna. Szeretek a karaokésok között lenni, de ha túl sokat vagyok köztük, az jelzi, hogy mennyire volt számomra érdekes a többi program. ^^' Mindenesetre egyet még énekeltem még: Uchuu no Kishi Tekkaman Blade: REINCARNATION.

Szerencsére ez már jól ment, szerettem énekelni, és másoknak is tetszett. Örültem neki. Ami a Haikyuu!! dalt illeti, majd itthon gyakorlom. Elgondolkodtam azon, hogy pont azok a dalok mennek, amikkel az egyéniségem látható részét tudom kifejezni, és azokkal vannak problémáim, amik a vágyott énemet fejezik ki. Érdekes összefüggés, hogy legalább annyira kell gyakoroljam ezeket a dalokat, mint amennyire azt "gyakorolni", hogy kibontakoztassam azt az egyéniségemet, amely még mindig fogságban sínylődik.

Egy kicsit maradtam, de utána megint mentem szétnézni, mintegy búcsúzásul, majd indultam haza. Új rendszer lesz nálam, amíg Békéscsabán lakok, hogy Kőbánya felsőről megyek Szolnokra, hogy legalább addig jó vonattal utazzak, majd Szolnokon átszállok arra a vonatra, ami hazavisz.

Furcsák a nyári MondoConok, nem szoktak bejönni. Most nem is voltak olyan sokan, többen láthatóan kisebb standdal voltak jelen. Nem is csináltam sok képet, de amik vannak, azok itt tekinthetők meg. Ősszel minden jobb lesz.

Japán nyelvvizsga felkészítő könyvek

Tegnap voltam a Japán Alapítvány könyvtárában és néztem nyelvvizsga felkészítő könyveket. Szerencsére van belőlük bőven, egyedül az volt a probléma, hogy több könyvből csak 1-1 példány volt épp elérhető. Azok a nem kölcsönözhető példányok. Alapos szétnézés után ezt a kettőt vettem ki.

A jobb oldali csak N5-ös, a bal oldaliban vannak N4-es feladatsorok is. Nosztalgikus volt nézegetni, próbálgatni őket már a vonaton is. Az az igazság, hogy pontosan nem tudom visszaidézni, hány feladatsorból állt a nyelvvizsga, a könyvben 4 feladatsorból van válogatás. A sorszámok mellé nem a hivatalos elnevezést írtam, mind saját "találmány".

1. Kanji átirat

Adott egy mondat, és csak az a szó van kanjival írba, aminek a romaji átiratát kell kiválasztani. Két részből áll a feladatsor, a második felében a mondatok teljesen romajival vannak írva. Az aláhúzott szónak a kanji átiratát kell megtalálni. Mint láthatók, a különbségek nüanszok, ráadásul pont a 6. mondat az egyik mumusom. Soha nem találom el, hogy melyik a bal és melyik a jobb... Ezt például csak tippelem, hogy a bal van kanjival írva és akkor az D lesz a helyes válasz. Szóval résen kell lenni.

2. Nyelvhelyesség

Partikulák, melléknévvégződések és igeidők gyülekezőhelye. Ez olyan, hogy ha jól begyakoroljuk, akkor nem okoz különösebb nehézséget. Értelemszerűek a válaszok, elég könnyű kitalálni. Ami nekem leginkább nehézséget okoz a témajelölő- és az alanyjelölő partikulák megkülönböztetése (mondatban, mikor melyiket kell használni).

3. Olvasott szöveg értése

Itt érezzük csak igazán, hogy mennyire rövid idő van egy-egy feladatsorra. Rövid szöveget, párbeszédet kell olvasni, és az ahhoz kapcsolódó kérdésre kell megtalálni a helyes választ. Nemcsak az olvasás miatt szűkös az idő, hanem itt is megcsinálják azt, hogy az egyes válaszok között az apró különbséget kell megtalálni. Tehát a válaszlehetőségeket is alaposan el kell olvasni. Az ilyen kérdéses olvasott szövegeknél azt szoktam csinálni, hogy mindenek előtt a kérdést olvasom el, mert lehet, hogy nem kell az egész szöveget elolvasni a válaszhoz. Nem mindig ez vezet eredményre, de összességében hamarabb végzek az ilyen feladatokkal.

4. Hallott szöveg értése

Egy képet látunk, lényegében azt beszélik el. A párbeszédhez kapcsolódó kérdést a hanganyagban teszik fel. Jellemzően a párbeszédet kell a képekhez párosítani.

Itt az időkorlát nem okoz problémát, de arra emlékszem, hogy az első két feladatsor után érzett lendület a harmadik és a negyedik után megtörik. Az időkorlát és a nehezen érthető szöveg után lehet érezni, hogy annyira mégsem lesz kimagasló az eredmény.

Tehát megvan, hogy mikre érdemes gyúrni. Az azért látszik, hogy a japánok is leginkább a standard feladattípusokat használják, plusz a kanji átirat. Nincs szóbeli vizsga, és mindegyik feladat tesztjellegű. Ugyanúgy, ahogy a japán tanulók írják a dolgozatukat, vizsgájukat szerény hazájukban. Emlékszem is, hogy mondta a japán tanárnőm, hogy emiatt van az, hogy a japánoknak a későbbiekben komoly problémát okoz, hogy szóban előadást tartanak akár munkahelyen, akár bárhol máshol.

De ez azt eredményezi, hogy nekünk is csak egy tesztsort kell kitölteni, és gép javítja a feladatsort. A gép miatt külön kikötés, hogy csak 2B-s grafitceruzával lehet írni. Ugyanis ez az a ceruza, ami annyira puha, hogy még érzékeli a gép, de ha javítunk és radírozunk, akkor nyom nélkül el tudjuk tüntetni a rossznak vélt választ és helyesbíteni. Két választ természetesen nem fogad el a gép.

Van négy és fél hónap szépen, fokozatosan felkészülni. Menni fog!

Presser Gábor CD

Az Európa bajnokság valamennyi meccsét nézem. Ám ha úgy érzem, hogy nagyon elül a mérkőzés, akkor előveszem Presser Gábor könyvét és azt olvasom, amíg a kommentátor fel nem emeli a hangját.

Nagyon szeretem olvasni, mert nagyon jó olvasni az emlékeit, kiváló előadó lenne. Bizonyos eseményekre, amik másokban jó eséllyel kellemetlen emléket hagynának, humorral ír. Volt néhány olyan, amin egyszerűen sírva röhögtem. És ezt így kell. Mondják is, hogy onnan lehet tudni, hogy feldolgoztuk a múltbéli nehéz időszakot, ha humorral emlékszünk meg rá. Erre rájön az, hogy Presser Gábor tényleg vicces. Nevettető az, ahogy megemlékszik dolgokról. Mások is úgy emlékeznek meg Erdős Péterről, hogy egy eléggé kellemetlen személyisége meg a magyar könnyűzenének, aki szerette fitogtatni a hatalmát, és hogy kitől is függ az, hogy ki csinálhat lemezt. De ahogy Presser Gábor ír róla, és a harácsolásáról (felvobbantunk), ott is meg kellett álljak, mert nem bírtam ép ésszel. Vagy íme egy megállapítás tőle:

A legnagyobb szemétség fúvós zenekart játék közben megnevettetni.

És ő mégis megtette. Persze nem mindenről tud ő sem humorral visszaemlékezni. Van néhány, ami érthető, hogy a mai napig kellemetlen emlékként maradt meg benne. De ahogy elmeséli a személyes megéléseit a magyar könnyűzenei eseményekről, simán el tudom képzelni, hogy megtölt egy egyetemi előadót vagy egy művelődési ház nagyobb termét, és mindenki rá figyel, a végén meg úgy emlékenek meg az előadásáról, mint a legszórakoztatóbb előadások egyike, amit valaha hallottak.

Nekem azért is izgalmas olvasni a könyvet, mert eléggé behatóan ismerem Presser Gábor nemcsak az LGT-beli munkásságát, hanem a szólókarrierjét is. Szólóalbumai annyira egyediek egyébként, hogy külön szertartás hallgatni azokat. A könyvben is nagyon jó felismerni az egyes dalainak, albumainak keletkezésének hátterét. Az Electromantic albuma kapcsán írta, hogy amikor nagyon jól mentek a munkálatok, akkor olyasféle érzés vette hatalmába, amit úgy írt körül, hogy az egyik dalának szövegét véltem benne felismerni. Lapozok egyet, és egész oldalban látom Presser Gábor kézírásával a Megemeltek az angyalok dal szövegét. Igen, pontosan erről beszélt! Nagyon szép a dal, a 2000-ben megjelent Angyalok és emberek album egy különleges ékköve. Valósággal átszellemülök én is, amikor hallgatom.

És ha már Electromantic. Régi hiányosságot pótoltam.

A könyvnek ugyanis olyan hatása is van, hogy többet hallgatom Presser Gábor dalait, vagy amiket ő írt. Azért is nagyon jó olvasni a könyvet, mert amilyen kulisszatitkokat oszt meg az egyes dalokról, albumokról, csak mélyíti azok jelentőségét. Az Electromanticot ritkán hallgatom, inkább csak egy-egy dalt róla, amit kifejezetten szeretek. Pedig megítélésem szerint a jobb elektronikus zenék közé tartozik. Az albumról tudható, hogy egy baletthez készültek a dalok. Volt egy kis kellemetlenség, ahogy Presser Gábor írta, hogy amikor felkérték, hogy írjon dalokat egy baletthez, mint enyhe nyomásgyakorlásként jelezték felé, hogy egy négybetűs választ várnak. Aztán a kényelmes ágyamban gyorsan kitaláltam, hogyan lehet ezt kijátszani: Négybetűs választ várnak, de nem mondták, milyen nyelven. Mit szólnának a német nyelvű négybetűs válaszhoz?

De nem, akkor nem született volna meg ez az album. Bár azt írta, hogy akadtak nehézségek, több balett előadást is megnézett, hogy képben legyen annak zenei világával. Aztán meg ahogy feljebb is írtam, olyan gördülékenyen ment a munka, hogy végül még extra dalt is inspirált. Úgyhogy még annál is jobb, hogy végül mégis elvállalta az album emlékszítését. A kényszer néha nagyszerű munkákat szül.

Szeretem ezt az albumot, mostanság egy kicsit gyakrabban hallgatom. Amennyire ismerem az elektronikus zenét, azt gondolom, hogy a jobbak közé tartozik. De korábban inkább csak azokat a dalokat hallgattam az albumról, amiket kifejezetten szerettem tőle.

• 2000 dioptria
• Valvola
• Rondo a la Terror

Különösen a Valvola az, amit szeretek, mert az az LGT: Hirdetés dalának (amit szintén szeretek) egyik témája elektronikus hangszerelésre. És annyira légies, könnyed, hihetetlen jól hangzik.

Egyetlen kritikát tudnék megfogalmazni az albummal kapcsolatban: Néhány dal túl hosszú ahhoz képest, hogy az alaptémája túl rövid. És erre pont a La Baletta No. 2 dal a jó példa, ami ismert lett, és előszeretettel játszanak retro rádiók. Az is olyan, hogy megítélésem szerint fele olyan hosszú is lehetne, mert a fő témát elég gyorsan eljátssza. A vége viszont feleslegesen van túl sokáig elhúzva. Erre felfigyeltem még néhány dal esetében, de például a D.D.-nél megcsinálta azt, hogy ugyanazt dallamot különböző hangokon (szintetizátoron) szólaltatta meg. Ez ad némi változatosságot a dalnak, szinte úgy értelmet kap a taktus attól, hogy másképp szólal meg.

A lemez 1982-ben jelent meg, és amint elterjedőben volt Magyarországon a CD, azonnal ki is adták úgy is. Az első CD-s kiadás 1989-ben jött ki a Hungarotonon belül a "Krém" adta ki. Nekem az 1993-as Gong lett meg. Én ezzel bőven elégedett vagyok. A CD-n még négy extra dal hallható. Külön kiemelném a Szépek és bolondok című dalt, amit eredetileg Zoránnak írt (illetve az is egy film zenéje), az is mintha nem evilági zene lenne. Nagyon szeretem hallgatni, mert a légies, mennyei hangzásával teljesen új értelmet ad a dalnak.

Szóval nagyon jó olvasni Presser könyvét, mert régről, akár 30 év távlatából is ismert dalok mélyebb jelentést kapnak a háttérinformációknak köszönhetően. Nem utolsósorban, örülök annak, hogy az utóbbi időkben több magyar zenét hallgatok.

Japán nyelvvizsga harmadjára

Egyre inkább foglalkoztat a gondolat, hogy ismét megpróbálnám a japán nyelvvizsgát. Ahogy hoztam át a blogpostokat, és eljutottam addig, amikor megpróbáltam, elgondolkodtatott, hogy mi lenne, ha most harmadjára? ... De visszatartott egy darabig az, hogy akkoriban nem sok hiányzott ahhoz, hogy sikerüljön. Valahol most is átérzem, hogy mennyire bosszantott, és hogy ez ne ismétlődjön meg harmadjára, úgy döntöttem, hogy bár N5-ös nyelvvizsgát tervezek letenni, nemcsak N5-ös feladatsort fogok gyakorolni, hanem N4-eset is. Ennek több értelme is van:

• Nincs nagy szintkülönbség az N5-ös és az N4-es feladatsor között.
• Még a japán tanárnőm mondta, hogy változó az egyes nyelvvizsgák nehézsége. Van olyan, amikor olyan könnyű, hogy szinte játszva meg lehet csinálni, de van, amikor olyan nehéz, mintha az eggyel magasabb szintű vizsgát csinálnánk.
• Tapasztalataim szerint a próbafeladatsorok mindig valamivel könnyebbek, mint a tényleges feladatsor. Bár ez nem feltétlen igaz. Talán úgy állja meg a helyét ez a mondat, hogy az egyes feladatsorok csak a tudásszint egy adott halmazát fedik le. Mindegyik feladatsor más és más halmazát fedi le a tudásszintnek, így a nyelvvizsga is érthető módon más halmazát fedi le a tudásszintnek. Tekintve, hogy az N4 magasabb szintű, ezért nagyobb halmazt fed le, így egy feladatsor nagyobb eséllyel több részét is érinti az N5-ös tudásszintnek.

És ha egy N4-es próbanyelvvizsgát makulátlanul meg tudok csinálni, akkor nyugodt szívvel megyek neki az N5-ösnek. Borzasztó módon becsapódtam a próba feladatsorokkal annak idején, mert annyira könnyűek voltak, olyan magas pontszámot értem el, hogy konkrétan az volt a vízióm, hogy az N5-ös nyelvvizsgára akár a maximális, 180 pont is összejöhet. Volt is olyan gondolatom, hogy nem is elégszek meg 170 pont alatti eredménnyel. Bár 80 pont elég a sikeres nyelvvizsgához, de 170 pont alatti eredménynél majd el fogok gondolkodni, hogy hol rontottam el. Ehhez képest 68 pont és 73 pont... Borzasztó módon ki voltam borulva és nagyon igazságtalannak éreztem az egészet.

Erre csak azt az egy gyógymódot tudom, hogy begyakorlom N4-es szinten a nyelvet, a feladatsorokat, és azzal együtt nekimenni az N5-ös nyelvvizsgának. Már meg is néztem, pont most vasárnap volt a nyári nyelvvizsga, a téli 2024. december 1-jén vasárnap lesz. Próbáltam MyJLPT profilt regisztrálni, de elakadtam... Nem értettem, hogy miért kér japán címet, amikor megadtam, hogy Magyarországon élek. Itt valami hiba van. Nem normális, hogy kéri az országot, ahol lakok, de japán lakcímet adjak meg... Mire leesett, hogy "Taking the test in Japan" linkre mentem rá... Mert éjfél után jut eszembe lelkesednem a nyelvvizsgáért, annyira bírom magamat. Mindenesetre a "Taking the Test Overseas" link arról tanúskodik, hogy korai még a lelkesedésem, mert augusztusban-szeptemberben fogadják egyáltalán a regisztrációt. Semmi baj, sőt ez még csak így jobb. Holnap elmegyek a Japán Alapítvány könyvtárába, és ha lehetséges, kikölcsönzök nyelvvizsga felkészítő könyveket. Azokból látom majd, hogy hányadán állom, mik mennek, miket kell újra elővegyek. Ha kitart a lelkesedésem, ráorientálom magam a japán nyelvre.

Top 25 Paradox Live #1

AMPRULE: Nobody But Me

A dal, amelyik a második évadban csúnyán legszerepelt, magasan a legkevesebb pontszámot szerezte, melynek köszönhetően tökutolsó lett az AMPRULE... Nálam győztes.

Ebben jön ki az együttes fantasztikuma, Inoue Marina rapperi zsenialitása, egyszerűen elképesztő, amit csinál! Többször említettem már, hogy jellemzően optimisták azok a dalok, amikben a magas hangok dominálnak. Ez a dal viszont kiváló példa arra, hogy mély hangokkal remekül lehet titokzatosságot érzékeltetni. Ez a dal egyik nagy erénye. Bár megvan a maga oka arra Dongha Yeon-nak, hogy világuralomról álmodjon, a seiyuu-ja, a fent említett Inoue Marina mégis úgy tudja előadni, hogy egy kicsit azért komolyan vegyük, és hogy nem biztos, hogy annyira rosszul fogunk vele járni, mint ahogy a dalszöveg alapján tűnik. Átad valami szerethetőt.

Egyedül a zene gondolkodtat el. Az AMPRULE-lal az arisztokratikus rapet akarták "meghonosíttatni". El is gondolkodtam azon, hogy milyen szép is lenne szimfonikus hangszerekkel csodaszép ruhákban öltözve rappelni, de természetesen nem erről van szó. Nevezzük inkább "egyszerűsített arisztokratikus rap"-nek, ahol minden hangszert a szintetizátor testesít meg, azt is némileg egyszerűsítve. És mégis valahogy nagyon bejön nálam. A titokzatosság, ahogy Inoue Marina rappel, a háttérvokál (talán az se valódi... nem tudom, hogy vocoderrel lehet-e ilyen hangot kicsikarni), a taps a dal végén meg szinte pofátlanul ösztökéli a közönségie hogy tessék szépen MC lil EMPERA-t éltetni! És mi megtesszük! Ilyen egy győztes dal nálam.

Top 25 Paradox Live #2

cozmez: Get it

Ismét visszatérünk a kezdetekhez. Hogy mennyire erősen indult a projekt, jelzi, hogy már az első párbaj kislemezre elég komolyat rappelt a cozmez. Konkrétan a Get it lett a projekt legdepressziósabb hangulatú dala. Már az első végighallgatásokkor is volt olyan, amikor elérzékenyültem. Volt olyan gondolatom, hogy nem érdemlik meg meg a sorsukat, teljesen mások lennének, ha szülőkkel nőttek volna fel.

Hangsúlyos a zene, ahogy a szöveg is. Ez az első olyan daluk, ahol arról rappelnek, hogy őket az utca nevelte, ahol azt tanulták, hogy csak az az övék, amit elvettek. A zene depressziós mivolta éreztette velem azt, hogy tudják ők is, hogy ez az életmód nekik sem jó. Erős és hatásos dal.

Top 25 Paradox Live #3

CANDY CLUB: Giragira CANDY NIGHT

Elérkeztünk hát a dobogósokhoz, melyek alsó fokán a legjobb Shuffle Team Show dal szerepel. A dalt az Akanyatsura három ügyeletes bulimestere adja elő Anne Faulkner társaságában. És ezen az éjszakán nagyot fogunk bulizni! Még bennem is azt az érzést keltette, hogy egy felejthetetlen éjszaka elé nézünk, pedig egyáltalán nem vagyok egy bulizós típus. De azért a Last.fm-en oda kommenteltem a dal alá, hogy "hol lehet csatlakozni a Candy Club"-hoz?

Remek dal, mert az Akanyatsura három legjobb rappere olyan hitelességgel adják át, hogy itt ma buli van, hogy mindenkit magával rántanak. Anne Faulkner meg a maga titokzatos hangjával a bridge-ben extrán megfűszerezi a dalt. Ha Anne Faulkner nem vallaná magát nembinárisnak, azt mondanám, hogy a srácokat Anne hevíti fel ennyire, neki köszönhetően érzik ennyire ezt az éjszakát.

Így kell bulira hívni az embereket.

Nyitott szívvel és értő füllel hallgatni

Kikerült a Facebookra néhány Budapest Pride-os bejegyzés (ami idén június 22-én, azaz múlt szombaton volt). Ahogy az lenni szokott, nincs Facebook kommentmező buzizás és egyéb mecsmérlések nélkül. Ezeken még túl is lehet lendülni, ami igazán megfogott és elgondolkodtatott, amikor egy meleg sárc igyekezett védeni a Pride létjogosultságát. Az ellentábor élt is a lehetőséggel, hogy az önként jelentkezett céltáblára lőjön. Az egyik amelyik elgondolkodtatott, hogy ellentmondást nem tűrően olyasmit írt, hogy "hagyjuk a meleget, és a PC-t, te buzi vagy!" A magam részéről nem találom sértőnek a buzi szót, nem is ez volt a legrosszabb ebben a kommentben. Hanem, hogy ő ezt megbélyegzésnek szánta, és azzal kvázi sarkon fordult, és lelépett. Mert aki buzi, az neki az emberiség legalja. A másik tisztelettel kérdezte, hogy miért kell mutogatni magukat. Azért nem tettem idézőjelbe a tisztelettel szót, mert megítélésem szerint, a gond máshol volt. A srác hiába próbálta magyarázni, a kérdező nyilvánvalóan nem értette meg. Jobban mondva: Nem volt nyitott arra, hogy megértse. Lehet, hogy a maga részéről tényleg tisztelettel kérdezte, hogy mi szükség van az évenkénti felvonulásra, de abból, hogy nem közelített a fiú felé, a kérdései és az utána lévő kommentjei inkább emlékeztettek arra, amikor a szülő leszidja a gyereket, hogy "Mi ez az egyes az ellenőrzőben?" Sajnos a szülő sok esetben nem azért kérdez ilyet, hogy megértse a gyerek esetleges problémáit, hanem hogy útjára indítson egy alapos fejmosást. Hasonlóképp nem közelített a kommentelő a fiúhoz. "Költői" volt a kérdése, csak azért tette fel, hogy így adja értésére, hogy neki ez egyáltalán nem tetszik, nem azért, mert meg akarja érteni a másik oldalt.

Pedig kevés nagyobb erény van annál, mint nyitni a másik felé, és törekedni arra, hogy megértsük őt is. Azt gondolom, hogy sokan azért nem élnek ezzel az erénnyel, mert ha igazat adnának a másiknak, azzal azt gondolnák, hogy legyőzte a másik. Ráadásul egy olyan, akivel szembeállítják magukat. És az nem lehet, hogy az "ellenséggel" szembe gyengék legyenek, legyőzze őket. Ez az attitűd legalább annyira megöli a diskurzust, mint az, ha valaki buzizza a másikat, és ennyivel elintézi a vele való beszélgetést.

Tehát én abban látom a baj forrását, hogy sokaknál a meggyőzés és a legyőzés ugyanazt jelenti. Ez a két szó főleg akkor mosódik össze a fejekben, ha a másik oldalon egy általuk gyűlöletes, de minimum kellemetlen személy / jelenség áll. Ezért sincs valódi diskurzus a témában. Ebben egyébként közrejátszik az is, hogy sokan a másikkal szemben határozzák meg saját magukat, mert a gyűlölt jelenség erős ellenidentitást képző dolog. És nem mindenkitől függetlenül határozza meg az egyéniségét. Egyetértek azokkal, akik azt mondják, hogy ha valaki gyűlöl valamit a másikban, azt saját magában kell lerendezni. Nagyban fejleszti az önismeretet, ha valaki rájön arra, hogy miért gyűlöli az adott jelenséget. Persze ehhez az kell, hogy saját magához, hogy értőn forduljon. Lehet, hogy itt van a baj? De azért is tartom nagyon fontosnak, mert a másikkal szemben való helyezkedés meggátolja, hogy egy mindenkitől független egyénisége legyen. Az, ami tényleg önmaga, amitől ő önazonos.

Aki nyit a másik felé, az nemcsak a másikat ajándékozza meg értő figyelemmel, hanem saját magát is empátiával, megértéssel. És ha ez kölcsönös, máris egy kicsivel jobb lesz ez a világ.