Végre vége az ünnepi időszaknak, így végre visszatérhetek a normál kerékvágásba! Furcsán hangozhat, hogy valaki visszavágyik a "szürke" hétköznapokba, de ha túl sok az ünnepnap, akkor azok is könnyen átmennek "szürke" ünnepnapokba. És akkor már a hétköznapok válnak érdekessé. Mindig volt ilyen érzésem: Mindig éreztem januárban, hogy jó nekiveselkedni az újévnek, ahogy augusztus végén is már éreztem, hogy túl sok a nyári szünetből, jó lesz visszatérni az iskolába.
Jó dolog ünnepekkor válogatás nélkül, sokat enni, de nem bírnám a végtelenségig. Így értelemszerűen újév után mindig visszafogom magam és kevesebbet eszek. Mondhatjuk, hogy ez a megtisztulás időszaka. Most sem lesz ez másképp, tekintve, hogy a mérleg 74 kg-ot mutatott, ami az esetemben 10 kg túlsúlyt jelent. Tehát van miért visszafogjam magam, hiszen akkor vagyok harmóniában a saját testképemmel, ha vékony vagyok.
De hogy mit jelent önmagam elfogadása akkor is, amikor nem úgy nézek ki, ahogy az ideális számomra, azt én is csak nemrég értettem meg. Egy életre hálás leszek Lukács Lizának a könyveiben megfogalmazott gondolataiért. Ő segített megérteni, hogy nincs olyan, hogy "ha majd lefogyok, akkor kimegyek a strandra" és társai. Az a fontos, hogy most, a jelenlegi állapotomban fogadjam el magam olyannak, amilyen vagyok! Erre kialakítottam egy módszert, ami, mint Haikyuu!!-rajongóként mindenképp egyedinek mondható.
Néha nézek cosplay képeket a neten Kageyamáról, és mivel nekem is van Kageyama-mezem, ezért egy kérdést két aspektusból teszek fel magamnak:
Cosplayeznék-e Kageyamát a jelenlegi állapotomban?
- Ha a koromat nézzük, és ha tényleg fiatalabbnak nézek ki, mint ahány éves valójában vagyok, akkor azt mondhatnám, hogy miért is ne? Hiszen elképzelhető, hogy ha tényleg létezne a valóságban, nagyjából úgy nézne ki, mint én most, tehát a jelenlegi állapotában cosplayezném őt, nem úgy, ahogy az animében látjuk őt.
- Ha viszont a súlyfeleslegemet nézzük, az már kicsit rázósabb kérdés, hiszen még csak nem is vagyok annyira sportos alkatú, mint ő. De mondhatnám azt, hogy visszavonult a röplabdától, azóta a sportot szinte teljesen elengedte... És hát azok a fránya plusz kilók bizony őt is fenyegetik. Ha továbbra sem vigyáz magára, bizony hozzák magukkal a barátaikat is!
Minden nézőpont kérdése. Ráadásul, ha jól tudom, a visszavonult sportolókat tényleg jobban fenyegeti a súlygyarapodás, hiszen teljesen megváltozik az életmódjuk. De segítenek az ilyen gondolatmenetek. Az önelfogadást azért fontos tisztázni, mert nem fogok görcsölni azon, hogy minél jobban nézzek ki, nem fogom sanyargatni magam. Akkor lesz a fogyás tényleg egy utazás, ami minden élményével együtt szép lesz. Az utazás szépsége pedig abban fog rejleni, hogy megtanulok figyelni magamra és csak akkor enni, amikor ténylegesen éhes vagyok! Az is segíti az önelfogadást, ha ténylegesen figyelek a testem jelzéseire, és csak akkor eszek, amikor tényleg éhes vagyok, és igyekszek csak azt, ami jól esik.
Az is érdekes, hogy ilyenkor azokra a kajákra vágyom inkább, amik kevésbé hízlalnak, tehát a testem tényleg jól tudja, hogy mikor mi esik jól neki. Meg merem kockáztatni, hogy a hízókúra, nemhogy ugyanannyira rossz, mint a fogyókúra, hanem még rosszabb. Az igazat megvallva, az elmúlt hetekben többször feküdtem le rossz érzésekkel aludni. A gyomromban is éreztem valami kellemetlent, többet gondoltam a kajára, mint normál esetben, gyakrabban van hasmenésem (kényszeresen tisztítja magát a szervezetem) és ritkábban esett jól ténylegesen az étel. Tehát az, akinek rendben működik a pajzsmirigye és csak az ételektől, életmódjától hízik meg, tényleg keményen dolgozik a plusz kilóiért. Én ezt a kemény munkát nem akarom bevállalni, van más, amibe szívesebben fektetem az energiáimat.
Például most az edzéssel (ez mondjuk volt eddig is, ezért híztam kevésbé) egybekötött fogyásba fektetem szívesen az energiáimat. Másfelől a januárom a tanulmányok lezárásáról fog szólni. Befejezem az újságíró tanfolyamot, és ha minden jól megy a KRE-BTK-n is sikeresen lezárom a holland tanulmányaimat. Így én is a diplomások táborát erősítem. De ami még ennél is fontosabb: Olyan tárgyból lesz diplomám, amit szeretek, és büszkén mutatom majd másoknak is. Tehát van dolgom 2024-ben is, nincs időm siránkozni a hiányaimon és azokon, amiken nem tudok változtatni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése