Annak ellenére, hogy nagy JAM Project rajongó vagyok, kevés kiadványom van tőlük eredetiben. Konkrétan ez a harmadik kislemez, ami megvan tőlük és nincs is más. Pedig van vagy 20 stúdióalbum, több mint 70 kislemez, plusz a koncert DVD-k és Blu-rayek. Valamiért nem akarom úgy begyűjteni a teljes diszkográfiájukat.
És az igazat megvallva ezt a kislemezt se vettem volna meg, ha elérhetők lennének a karaoke verziók. 2017 februári megjelenésű ez a kislemez, de a dalok karaoke verzióit konkrétan csak ma hallottam először. Azért vettem meg végül, mert annyira szeretem a második dalt, hogy megvettem a kislemezt azért, hogy halljam végre a karaoke verzióját. De végül több értelme is lett a kislemeznek, ugyanis a címadó dalt is mélyebben megismertem a karaoke verziója által és szinte megszerettem. Alapvetően a DRAGONFLAME olyan érzetet ad, mintha korábbi JAM Project dalokból ollózták volna össze. Semmi új nincs a nap (dal) alatt, ha csak felszínesen hallgatjuk, hamar arra a következtetésre juthatunk, hogy ilyet már hallottunk korábban. Ha egy ilyen dalnak mégis esélyt akarok adni, általában azt szoktam csinálni, hogy fülhallgatóval elmélyülten hallgatom a dalt és keresek benne olyan dallamot, taktust, ami által egyedi, emlékezetessé válhat a dal. Lényegében a DRAGONFLAME-ben is megvannak ezek a részek, de az az igazság, hogy ezt a dalt is igazából csak ma fedeztem fel. Ugyanis nem a szóló zene adja a dal igazi lényegét, hanem a háttérben hallható zene. Csak a karaoke verzióban hallottam ki azt a szintetizátor hangzást, ami a valódi erejét adja a dalnak. Ezt a vocal változatban nem hallottam ki, de ha az nem lenne, nagyon hiányozna a dalból. Mert a gitárszóló az olyan, hogy jól szól, de nincs benne emlékezetes dallam. Az meg a JAM Project dalok egyik alapfelszereltsége, emiatt is tűnik úgy a DRAGONFLAME, mintha korábbi dalokból rakták volna össze. Leginkább a háttérben hallható zenei elemek teszik egyedivé a dalt, amire érdemes felfigyelni. Élek a gyanúperrel, hogy a dal nem választható el a ZERO -DRAGON BLOOD- doramától, amihez írták a dalt. Bár nem láttam még a doramát, de arra tippelek, hogy a doramához van köze azoknak a bizonyos zenei elemeknek, amik egyedivé teszik a dalt.
De nemcsak ez, a borítót is gyönyörűnek tartom. A kék sugárnyaláb nagyon szépen mutat a borítón, ahogy az együttes tagjai is abból “nőnek ki”, a robot is nagyon jól ki van dolgozva. Annyira stílusos, hogy kifejezetten inspirál arra, hogy megnézzem a sorozatot. Szinte művészi szintre emeli az otaku-létet.
Azt nem mondom, hogy az összes JAM Project kiadványt be fogom szerezni, mert szinte ki lennék semmizve, de ami ezt a kislemezt illeti, örültem a szerencsének.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése