Szerecsére jól állok a fogyásban, lassan lemegyek 70 kg alá. Ha ez megtörténik, majd megjutalmazom magam azzal, hogy kipróbálok egy eredetileg hízlaló ételt, de új formában. Majd megmutatom, ha meglesz.
Eddig is igyekeztem tudatosan nézni, hogy mit tartalmaz egy-egy boltban vásárolt étel, de erre most még jobban fogok figyelni. Azt találtam ugyanis ki, több kaját fogok magamnak megcsinálni, és olyan összetevőkből, melyek a legkevesebb zsírt, cukrot tartalmazzák. Tehát összességében a legalacsonyabb a kalóriatartalma. Ettől remélem azt, hogy ha visszatérek a számomra ideális étkezéshez, az kevésbé lesz hízlaló. Legrosszabb esetben, ha ez se ment meg a hízástól, legalább az lassabb folyamat lesz, és onnan nem lesz nehéz újra lefogyni. Az biztos, hogy sokkal jobban fogom kontrollálni a súlyomat, mert az okosmérleg inkább arra inspirál, hogy folyamatosan mérjem magam, hiszen mindig elmentődik, és folyamatosan láthatom, miként módosul a testtömegem. Így hamarabb tudok lépni, ha úgy érzem, hogy ez azért már sok.
Néhány ötletet ki fogok ide is írni. Azt gondoltam ki, hogy azokat az ételeket, amiket szeretek, azokat a Street Kitchen weboldaláról nézem ki, elmentem a profilomba a receptjeim közé és ahogy tudom, megcsinálom. Azt már láttam, hogy egy-egy ételhez több receptötlet is tartozik, akkor kiválasztom a számomra megfelelőt, és azt mentem el. Aztán ezeket csinálom meg azokkal az alapanyagokkal, amiket ideálisnak tartok, hogy az elkészült étel a lehető legkevesebb kalóriatartalmú legyen.
És néhány ötletet szívesen megosztanék itt is. Azt sietve (inkább rohanva) hozzáteszem, hogy senki ne várja tőlem, hogy forradalmasítsam a gasztronómiát. Jaj, dehogy is! Nincsenek egyébként szakácsi ambícióim (különben már rég étteremben dolgoznék), csupán szeretnék néhány ötletet megosztani, aztán aki esetleg magáének érez egyet-kettőt közülük, az formája nyugodtan a saját képére, ahogy megfelelő számára. Mivel olyan nagy tapasztalatom a konyhában még nincs, ezért egyszerűbbeket próbálok ki elsőnek. Ráadásul nem is feltétlen egészséges módon csinálom még meg. Például azért, mert még a zacskós formából csinálom meg, ezért is mondom, hogy nincsenek nagyratörő terveim a konyhában. Most még elsősorban azt akarom érezni, hogy jobb az, ha én csinálom meg az ételt, jó dolog a konyhában ténykedni. Jobb megenni azt, amit én magam csinálok, mert ha esetleg még egy-egy alapanyag egészségtelen is, legalább a kontroll van annyira a kezemben, hogy az a legalacsonyabb kalóriatartalmú legyen. Aztán ha fejlődök, jöhet majd az is, hogy hosszú órákon át ténykedek a konyhában.
Első körben az ezersziget öntetet tanultam meg magamtól megcsinálni ezen recept alapján. Mivel már többször csináltam, így már kívülről tudom a hozzávalókat. Az alábbi összetevőkből szeretem a leginkább megcsinálni.
Bizonyos összetevőknél azért lehet látni, hogy az alacsonyabb kalóriatartalmú olcsóbb, úgyhogy ár tekintetében is jobban jövök ki belőle. Ez elsősorban tejtermékekre igaz. Most lehet azon vitázni, hogy miért jobb a 12%-os tejföl, amikor az nem is teljes értékű, hiszen kivonják belőle a zsírt. Tudok róla, sőt, azt is megmondom, hogy ettem már házi tejfölt is, és tisztába vagyok vele, hogy semmi nem fogható a házi tejföl ízéhez. Konkrétan gyerekkoromban a piacon vettük minden szombaton. Volt egy árus, akinek házi készítésű tejtermékei voltak, azok tényleg fantasztikusak voltak. Talán a boltokban kapható 25%-os tejfölnek van ahhoz hasonló íze. Olyat is ettem már, és való igaz, hogy sokkal finomabb és krémesebb a magasabb zsírtartalmú tejföl, de most az az elsődleges, hogya lehető legalacsonyabb kalóriatartalmú legyen. És bízvást mondhatom, hogy a többi hozzávalóval nem is érződik, hogy a tejföl 12%-os.
Ami még sokaknak szemet szúrhat, hogy a fokhagymát granulátummal pótoltam. Az az igazság, hogy iszonyatosan gyűlölök hagymával dolgozni. Gyűlölöm, hogy könnyezik tőle a szemem, gyűlölöm, hogy aztán olyan büdös lesz tőle a kezem, hogy nincs az a szappan, meg szer, ami semlegesíti a szagát. Ezért van az, hogy nem is teszek bele vöröshagymát, mivel kitartó keresésem után sem találtam vöröshagyma granulátumot. Úgyhogy arról megkönnyebbülten lemondok.
Két olyan hozzávaló van a képen láthatók közül, ami drágább, de most bevállaltam. Az egyik a Hellmann's Light Majonéz, aminek a mostani helyzet következtében ugyanúgy robban az ára, mint bármi másnak az élelmiszeriparban. Ezt akkor vettem magamnak, amikor akciós volt, mert egyébként rettenetesen finom, és tényleg nem érződik a "Light" mivolta. Olcsóbb alternatívája a Tescós Light majonéz, aminek megítélésem szerint szintén jó íze van. Illetve, ha nem találok mást, aminek alacsonyabb kalóriatartalma van és olcsó, akkor az S-Budget majonézt veszem. Ennek ez a hátránya, hogy 397 kcal, míg az átlag light majonézeknek 270-300 kcal tartalma van. Érdekesség, hogy Angliában régebben nemcsak Light majonéz volt, hanem Lighter than Light is. Abból aztán tényleg kiszívták az utolsó csepp zsírt is. Amíg kapható volt és Angliában voltam, mindig azt vettem magamnak. Amikor utoljára voltam, kb. 3 éve, akkor már nem találtam. Vagy legalábbis nagyon kellett keresni. Az ASDA-nak van a saját márkás Lighter than Light majonéze, de ritkaság lett. Ami nem csoda, mert amit "Real Mayonnaise"-nek hívnak ott, attól tényleg messze áll íz terén, emiatt sokan le is húzták a terméket az értékelésben, de én szeretem. Nálam már konkrétan az van, hogy a teljes majonéz az, amit nem szeretek, mert annyira hozzászoktam a light változathoz, hogy már külön érzem a teljes majonéz zsírtartalmát, ami miatt kellemetlen nekem.
A képen látható SPAR-os ketchup annyira nem ismert nálunk, ami nem csoda, mert drágább. Én is ritkábban veszem. Különlegessége, hogy nincs benne hozzáadott cukor, édesítőszerrel (szurkalóz) teszik édesebbé, így a megszokott 100 kcal helyett csak 58 kcal van benne. Nem tudom, hogy van-e olcsóbb alternatívája, majd nézni fogom. Mindenesetre íz terén nem érzek komoly különbséget, ugyanúgy édessé tette az öntetet, mintha normál ketchupöt használtam volna.
Az öntet így néz ki.
Ízletes volt, örültem neki. Egyébként nem mérem ki patikamérlegen a hozzávalókat. Érzésre teszem bele a hozzávalókat. Az uborkát igazából nem tudom, hogy kell apróra vágni, azt csinálom, hogy amennyire csak lehet, vékony szeleteket vágok, és ezeket a szeleteket vágom 4 részre. Ez a pepecselős része a munkának, de különösebben nem zavar.
Szóval szerettem csinálni, meg nemcsak a kontroll érzése jó, hogy én válogatom össze a hozzávalókat, hanem, hogy én csinálom magamnak. Ha majd jó leszek a konyhában, lehet, hogy majd hozzám fogom randevúra hívni a szívem választottját és az általam készített étellel fogom levenni a lábáról. Hát ki ne akarna magának egy házias pasit? Ez önmagában jó pont lehet udvarláskor. De egyébként ezért sem szeretek étterembe járni, mert az egy dolog, hogy megbízható alapanyagokkal dolgoznak, de csak a jóisten a megmondhatója, hogy például a különböző húsételeket mennyi zsírban sütik. Meg nekem nem az éttermek úgymond a "szórakozásom". Elég pénzt visznek el a CD-k, DVD-k, Blu-ray-ek, játékok, azok az én bűnös élvezeteim, amikre szívesen költök. Éttermi étkezésre nem. Tudom, hogy inkább társadalmi jelentőssége van, hiszen egyrészt emberek között vagyunk és emberekkel együtt eszünk a magunk közösségével, de mivel ennél introvertáltabb vagyok, ezért az éttermi étkezéssel vagyok úgy, hogy otthon is megcsinálom a magam jó minőségében. Legalábbis ezen dolgozok. Ennek első lépése (vagy Super Mario Bros. 1-1 pályája) volt ez az ezersziget öntet.
Majd Hollandiában fogok tudni erre jobban odafigyelni. Már tavaly is láttam, hogy sokféle változatban lehet ételeket, alapanyagokat enni. Mostanság egyre gyakrabban nézem az Albert Heijn és a Jumbo online felületét, eddig minden olyan ételt megtaláltam, amit eddig kerestem és van Magyarországon is, egy kivétellel: Tejföl. Arra emlékszem, hogy azt tavaly is nagyon kerestem. Az Albert Heijn-ben találtam egy tejfölhöz hasonló terméket, de mivel 125 g volt volt €1,09, ezért nem csináltam rendszert abból, hogy mindig legyen a hűtőben. Egyszer kipróbáltam, ízletes volt, de túl drága. Azt már Angliában is megfigyeltem, hogy a tejföl nincs prioritásban, bár az tény, hogy ami volt, az viszont nagyon finom volt. Hollandiában még annyi sem volt, mintha hungarikum lenne a tejföl. Pedig mennyi menőséget lehet belőle csinálni, mennyi ételt lehet vele finomabbá tenni. Ez hiányozni fog (ha nem lesz alternatívája), ezt leszámítva, úgy néz ki, hogy Hollandiában is fogok tudni ténykedni a konyhában úgy, mint itthon.
