2019. július 30., kedd

Haikyuu!! Original Soundtrack vol. 1 CD

Újabb CD-vel bővült a japán zenei- és a Haikyuu!! gyűjteményem, méghozzá az első Original Soundtrack CD-vel. Nagyon izgultam, hogy megkapom-e, ugyanis egy hétig dekkolt Vecsésen a kicserélő központban. Attól tartottam, hogy vámot tesznek ki rá. Ami egyébként megalapozott lenne, mert ¥2.800 volt az ára, ami €23 körül van, tehát épp átment azon a bizonyos €22-es határon, amikortól VÁM-ot tesznek a küldeményre. Szerencsére ezt elkerülte. Meg féltem attól, hogy nehogy úgy járjon, hogy Okui Masami: HAPPY END CD-je, ami visszakerült Japánba. Gondolom most nyár lévén a postán is sokan most vannak nyári szüneten, ezért jött meg lassabban. Akármi is az oka, inkább nem akarom tudni. Főleg azok után, amiket olvastam a postáról. Tegnap reggel ugyanis már azt csináltam, hogy azt néztem, hogyan tudom elérni a posta központot. Ha kell, bemegyek személyesen is, kifizetem a VÁM-ot, csak adják oda a CD-t. Személyes ügyfélfogadás híján csak E-mailen vagy telefonon tudtam érdeklődni. Mindkét lehetőséget megragadtam. Telefonon szerencsére azt válaszolták, hogy ma fogják kézbesíteni. Lementem, találkoztam is a postással. De nem tudta már odaadni. Elment a házunk mellett, de már bevitte a postára, mert valamiért vissza kellett mennie, visszavitte az át nem adott küldeményeket, a postán meg már lezárták a csomagot. Nem örültem neki, de már ez is lényegesen jobb, mintha még mindig ott lenne. Így ma reggel vehettem át a postán.

Nagyon menő, viszont tényleg csak egy szétnyitható belső borítója van, ahogy láttam a képeken. Nem lapozgatós, ahogy albumoknál szokott lenni. Minden egyes dalhoz van egy pár soros kommentár a zeneszerzőktől. Mi inspirálta a zenét, hogyan született meg, és hasonlók. Sajnos teljesen elolvasni még nem tudom, de jó, hogy ezzel is személyesebbé tették a dalokat. Hasonló volt 2009-ben Okui Masami: Self Satisfaction albumának megjelenésekor az énekesnő a blogjában írt személyes élményeket a dalokhoz. A Haikyuu!! dalokat meg már egészen megszoktam. Most úgy vagyok vele, hogy az anime része, és tökre menő, hogy ilyen zenéje van. Szeretném az elemzéseket is folytatni, jaj, meg a MondoConos élménybeszámoló. Bizony, el vagyok maradva írásokkal. Pótolva lesz szépen lassan.

Közben itt van a lemez belülről.

Mint mindig, most is eredeti CD-ről élmény igazán hallgatni a dalokat. És majd a többi is be lesz szerezve.

2019. július 29., hétfő

Top 10 Haikyuu!! OST #1

Zasshoku
(雑食)

  • Zeneszerző: Hayashi Yuuki
  • Album: Haikyuu!! Second Season Original Soundtrack vol. 1
  • Szám: 11

Nagyon óvatos voltam, amikor először meghallottam ezt a dalt. Nem akartam, hogy nagyon a hatása alá kerüljek, hogy aztán csalódás érjen. Nevezetesen, hogy átmegy valami teljesen másba, és kiderül, hogy amit az elején hallhattunk, az csak egy bevezető rész volt, amúgy a valódi dal teljesen más. De ahogy egyre jobban belementem, és ahogy egyre jobb lett, úgy örültem annak egyre inkább, hogy végre egy olyan Haikyuu!! zene szól, ami tökéletesen, 100%-osan reprezentálja számomra az anime hangulatát. Soha nem fogom elfelejteni, hogy mennyire lázba hozott ez a dal, és hogy ráfüggtem. Konkrétan pár hónap alatt minden idők 4. leghallgatottabb dala lett nálam. És az animében is hallható, a második évadnak inkább a második felében. Egyedül azt sajnálom, hogy inkább akkor, amikor Oikawa szervál, de ez a dal legnagyobb hibája. Márpedig ha ez a telefonomon a csengőhang, akkor sejthető, hogy ez mennyire számít nálam.

2019. július 28., vasárnap

Top 10 Haikyuu!! OST #2

Tantan
(耽々)

  • Zeneszerző: Tachibana Asami
  • Album: Haikyuu!! Karasuno Koukou VS SHiratorizawa Gakuen Koukou Original Soundtrack
  • Szám: 12

Az összes Haikyuu!! zene közül ez a legszomorúbb, legmelankolikusabb. És az az igazság, hogy furcsállom is, hogy harmadik évados dal lett, amikor az a maga 10 epizódja szinte csak a Karasuno és a Shiratorizawa meccséről szól. Nem is emlékszem arra, hogy bárhol meg is szólalt volna az animében. Ahol el tudom képzelni, hogy ideális lehet, az Tendou Satori múltja, ami mint tudható, küzdelmekkel teli volt. A dalt nagyon szeretem, tipikusan az a fajta zene, amit akkor szoktam hallgatni, amikor nagyon nyomaszt valami, de nem reménytelen a helyzet. Csak ott és akkor nagyon rossz.

2019. július 27., szombat

Top 10 Haikyuu!! OST #3

Umaku Ikanai
(うまくいかない)

  • Zeneszerző: Tachibana Asami
  • Album: Haikyuu!! Original Soundtrack Vol. 1
  • Szám: 12

Nem emlékszem arra, hogy az animében fogott volna meg először, de arra igen, hogy amikor először meghallottam az OST CD-n, akkor nagyon ráfüggtem erre a dalra. Nagyon tetszik a csendes, titokzatos hangulata, éjszaka nagyon hatásos hallgatni. Megnyugtat. Animében is hallható, nem is egyszer. A legemlékezetesebb jelenet, amikor Kageyama gyerekkorát idézzük fel, vagy amikor Kageyama múltjának egyik sötét pontját idézzük fel. Nagyon odaillik ez a zene, és lám, van lassú zene, ami nagyon megy az animéhez.

2019. július 26., péntek

Top 10 Haikyuu!! OST #4

Chousokkou
(超速攻)

  • Zeneszerző: Hayashi Yuuki
  • Album: Haikyuu!! Second Season Original Soundtrack VOL.2
  • Szám: 4

Igazából ideális ez a dal, mint második évad egyik zenéjének. Hiszen akkor egy nagy veszteség után kezdték újra a gyakorlást, edzést. Ugyanis hallani a dalban a dinamizmust, ugyanakkor némi fájdalmat is lehet érzékelni. Számomra ez a dal az újrakezdésről szól. A dinamizmusa érzékelteti, hogy képesek rá, hogy ismét nekiveselkedjenek, és addig gyakoroljanak, amíg nem lesznek a legjobbak. Ugyanakkor lehet érezni az előző évadban elszenvedett vereség fájdalmát. Kiváló dal, nagyon tetszik, hogy érzelmileg ennyire összetett. Amúgy korábbi OST albumokon is hallható ez a dal más címmel, más hangszerelésben, de itt teljesedett ki.

2019. július 25., csütörtök

Top 10 Haikyuu!! OST #5

Hinata to Kageyama
(日向と影山)

  • Zeneszerző: Tachibana Asami
  • Album: Haikyuu!! Original Soundtrack Vol. 1
  • Szám: 18

Az összes Haikyuu!! zene közül ez a legbohókásabb, legviccesebb. Nagyon jól reflektál Hinata és Kageyama komikus kapcsolatára. Állandóan marják egymást, csipkelődnek egymással, miközben mégis képesek együtt dolgozni, a röplabdában kiegészítik egymást. De ez teszi őket annyira szerethetővé, ahogy ezt a dalt is nagyon jó hallgatni. Lehet is hallani az animében néhányszor, amikor a két főszereplő van fókuszban.

2019. július 24., szerda

Top 10 Haikyuu!! OST #6

Otonatachi
(大人たち)

  • Zeneszerző: Hayashi Yuuki
  • Album: Haikyuu!! Original Soundtrack Vol.2
  • Szám: 3

Szinte varázslat, ahogy elkezdődik ez a dal. Ez is a lassabb dalok táborát erősíti, de hogy azok közül a legjobb, ehhez kétség sem fér. És ezt fel tudom idézni, hogy többször szerepelt az animében, néhány elmélkedős jelenetben volt hallható. Maga a dal is olyan, mintha az élet értelmén elmélkedne. Melankolikus, de mégsem depresszív.

2019. július 23., kedd

Top 10 Haikyuu!! OST #7

Tsuki no Wa
(月の輪)

  • Zeneszerző: Tachibana Asami
  • Album: Haikyuu!! Karasuno Koukou VS Shiratorizawa Gakuen Koukou Original Soundtrack
  • Szám: #7

Na ez azon kevés Haikyuu!! zenék egyike, ami önálló "életre kelt" nálam. Mert bár alapvetően ezt sem tudom az animéhez kötni, de maga a dal annyira megtetszett, hogy csak önmagában a zene miatt rengeteget hallgatom. Nem is emlékszem, hogy valahol megszólalt-e ez a dal az animében. Szomorkásnak mondanám, de nem az a nagyon tragikus hangulatú. Most ugyan gond van, de elfogadjuk a nehéz időket, és lesz ez még jobb is. Reménytelinek érzem a dalt, ami segít átvészelni a nehéz időket, ha nem olyan nagy a baj.

2019. július 22., hétfő

Top 10 Haikyuu!! OST #8

"1 Ten"
("1点")

  • Zene: Hayashi Yuuki
  • Album: Haikyuu!! Original Soundtrack Vol.2
  • Szám: 17

Egy dinamikus szám jutott a 8. helyre, melyről azt gondolom, hogy sokkal inkább reprezelntálja, hogy milyen a Haikyuu!! valójában. Ez a zene legtöbbször az első évad második felében szólt, az Aoba Jousai elleni nagy meccsen. Beszédes a cím, mintha a döntő játszmára készülnének, és már csak egyetlen pont hiányzik a győzelemhez. A zene ugyanezt érzékelteti: Ez lesz a mindent eldöntő játszma, most kell mindent beleadni, különben talán soha nem lesz lehetőségünk újra játszani. Nagyon tetszik. Ha tele lenne a Haikyuu!! OST ilyen zenékkel, azt mondanám, hogy a világ egyik legjobb animés OST-je a Haikyuu!!-é.

2019. július 21., vasárnap

Top 10 Haikyuu!! OST #9

"Murabito B"
("村人B")

Zene: Tachibana Asami
Album: Haikyuu!! Second Season Original Soundtrack VOL.1
Szám: 9

Ismét egy nyugodtabb szám következik, ami nekem nagyon tetszik. Ez is olyan, hogy csendes, nyugodt, de nem lassú. A lágy dinamikájával ad kellemes hangulatot, egyben megnyugtat. Igazából örülök annak, hogy írtak ilyen dalokat is a Haikyuu!!-hoz, még ha azt is gondolom, hogy ezt sem igazán tudom beleilleszteni az animébe. Ilyen zenék akkor jönnének jól, ha a Haikyuu!! Slice of life, sport műfaj lenne, tehát jobban megismernénk a szereplőket a "civil" életükben. Arra kiváló lenne ez a zene. De hát ilyen jelenetek pedig nem igazán vannak az animében, ennek ellenére nagyon kellemes dal.

2019. július 20., szombat

Top 10 Haikyuu!! OST #10

Tsuki no De
(月の出)

  • Zeneszerző: Tachibana Asami
  • Album: Haikyuu!! Second Season Original Soundtrack VOL. 1
  • Szám: 18

A Holdkeltéről írt dal legalább annyira misztikus, mint amekkora misztikumot kanyarítanak az emberek a Hold köré. Kifejezetten csendes dal, de nem lassú. Ezáltal érzékeltet egyfajta titokzatosságot, ami által végig izgalmas hallgatni a dalt. Éjszaka nagyon hatásos hallgatni, úgy nyugtat meg, hogy közben végig izgalomban tart, és érzem, hogy maga az izgalom érzése sokkal jobb, mint az, ha fény derülne a titokra. Ez is olyan dal, amit ha nem egyeztetek össze az animével, akkor azt mondom, hogy kiváló szerzemény, de amúgy sehogy nem tudom a Haikyuu!!-hoz kapcsolni.

Top 10 Haikyuu!! OST

Az utóbbi időkben sokat hallgattam a Haikyuu!! Original Soundtrack albumokat. Egészen pontosan azért, hogy hátha megkedvelem őket. Mivel írtam, hogy problémáim vannak vele, mert nehezen tudom párosítani az animéhez. Hallgatva a CD-ket rájöttem arra, hogy ha elvonatkoztatok az animétől, akkor kiváló zenéket írt Hayashi Yuuki és Tachibana Asami. A nagyja nagyon tetszik, de továbbra is tartom magam ahhoz, hogy a többségét nem tudom az animéhez párosítani, nem tudom hangulatilag az animéhez kapcsolni. Kicsit más szemszögből nézve más képet alkotnak a dalok, és bár mindig volt 5, ami tetszett, mostanra sikerült 10 olyan dalt találni, hallani, ami által sikerült egy személyes toplistát összehozni. Ezekből rakok ki naponta egyet. Az elsőt, a 10. helyezettet még ma kiteszem.

2019. július 14., vasárnap

Haikyuu!! 4. rész

Cím: Itadaki no Keshiki (頂の景色)
Magyar fordítás: Kilátás a csúcsról
Első vetítés: 2014. április 27.
Rendező: Kantoku Sakuga
Forgatókönyv: Kishimoto Taku
Manga: 6-8. fejezet

Senshuu wa, solist de hanaku, orchestra no ichiin.
Hitori demo "Boku wa Tokubetsu da" to Omotte shimattara,
mou dame dano desu.

Volleyball Danshi Sekai Rank 1-i Brazil Daibyou Team

Bernardo Rezende Kantoku

Brazil Volleyball wo Saikyou ni shita "hito" to "System"
Yonemushi Noriko (Toumaushuu bankan) yori

Nem véletlen ezzel az idézettel kezd a sorozat, felevenítjük Kageyama Tobio egyik rémálmát, mely egyben múltjának legsötétebb pontja. Amikor mindenkit keményen utasított a röplabda edzésen, versenyen, hogy gyorsabban mozogjon! Magasabbra ugorjon! Még! Még! Még! Aztán annyira ki akarta hozni a többiekből a "Még!" jellegű maximalizmust, hogy a végére már nem volt senki, aki fogadja a feladásait, a labda végül földet ért. Nem értette, hogy miért nem volt ott senki. Mondták a többiek, hogy elegük van az egocentrikus játékából, miközben rákerült Kageyamára a királyok koronája és palástja. Megszólal az ébresztőóra, felriad. Az a találkozás Tsukishima Kei-jel... Tetszettek a fakó, sötét színek, és hogy a röplabda terep sem volt valóságos, ez az egész álmot valósághűvé tette, hiszen az álomban legtöbbször nem valós eseményt, helyet, személyeket látunk, hanem szimbólumokat, melyek által feldolgozzuk a nap során történteket. Kageyamának pedig, mint tudható, van mit feldolgoznia. Az érdekes egyébként, hogy a mangában fordítva van a jelenet. Előbb látja ezt az álmot Kageyama és utána találkozik Tsukishimával. Nekem jobban tetszik az anime sorrendje, mert logikusabb, hogy előbb megtörténik az adott dolog vagy esemény az életünkben, és azt dolgozzuk fel álom formájában.

Másnap az edzésre megjelent Shimizu Kiyoko, a fiúk máris odavannak tőle. Kivéve Kageyamát, akinek az elméje túlzottan el volt foglalva azzal, hogy mit álmodott. Szombat van, és a három a három elleni mérkőzésre készülnek fel. Sawamura Daichi Tsukishimával és Yamaguchival lesz, míg Tanaka lesz Hinatával és Kageyamával. Tsukishima provokálja az ellenfél csapat tagjait, majd Yamaguchi leállítaná, hogy hát mégis mit csinál. De hát szándékosan csinálja. Folytatja a szövegét, amikor Sawamura figyelmezteti még kedvesen, hogy a stílusa eléggé modortalan. Kageyama igyekszik figyelmen kívül hagyni Tsukki-t. Az álma jobban nyomasztotta őt, mint az ő ízetlen megjegyzései. Tanaka igyekszik lazítani a légkörön, és a maga úgy tenni, hogy ki ez a kis beképzelt mitugrász, hogy ilyeneket mond. Ezzel sikeresen eléri, hogy Hinata és Kageyama a játékra összpontosítsanak. Hinata szó szerint vette Tanaka élcelődését, így ő is beállt a játékba, Kageyama viszont apátiával hallgatta Tanaka szövegét.

Tehát elkezdődik a Kageyama & Hinata VS Tsukishima & Yamaguchi párbaj. Tanaka egyből a sikeres lecsapásával indít. Szokásához híven nem bír magával, és a felsőjét lekapva ünnepli magát. A következő labdamenetben már Kageyama Hinatának adja fel a labdát, aki le is csapná, ha Tsukishima nem blokkolta volna a támadását. De azért megvigasztalja Hinatát, hogy ezzel az ugrással, ha 30 cm-rel magasabb lenne, bizony könnyen szupersztár lehetne. De Hinatát sem ejtették a fejére, még egyszer akar támadni, de Tsukishima ugyanúgy blokkolja. Emiatt a kis közjáték miatt rögtön két pontot szerez a Tsukishima & Yamaguchi páros, így az állás már 4-6, Tsukkiék javára. Miután Tsukki kicsit provokálta Kageyamát, Yamaguchi szervál, amit elvét, mivel hálót ért a labda. Következőleg már Kageyama szervál, amit Sawamura sikeresen fogad, majd Tsukki feladásából Yamaguchi sikeres támadást hajt végre, a labda Hinatáék oldalán ér földet. Sawamura egy kicsit bátorítja az ellenfél csapatot, majd Tsukishima jön a szokásos "ou-sama" szövegével, hogy provokálja Kageyamát. Most már nagyon érdekli Hinatát, hogy mi ez az egész "ou-sama", és hogy miért annyira bántó ez Kageyama számára.

Tsukki nem késlekedik a válasszal: "Egocentrikus király" és "Elnyomó zsarnok". Kageyamánál pedig nyilvánvalóan látható, hogy rémálmainak egyike, ahogy előjönnek ezek az emlékek. Ehhez a rémálomhoz ugyanis az is hozzátartozik, hogy Kageyama már annyira utasítgatta a csapattársait, hogy a csapat vezetője leküldte őt emiatt a pályáról. Kageyama ugyanis annyira ki akart jutni a nemzeti bajnokságra, hogy kész volt a csapattársait is akár a végsőkig kizsigerelni. És amikor eldönthették volna a meccs végeredményét, és Kageyama feladta volna a győztes labdát már senki nem volt ott, hogy támadjon. Mindez neki olyan volt, mintha egy szakadék választaná el őt a csapattársaitól Itt küldte le a csapatkapitány a pályáról. Igazából a mai napig elgondolkodtat, hogy cselekednék, ha én lennék Kageyama csapattársa. Miután jó eséllyel nem tudnám a múltját, ezért én is a szakadék túloldalán lennék, és egyáltalán nem sajnálnám Kageyamát, ha leküldenék a pályáról. Akármennyire is szeretem Kageyamát, ha a játékostársai helyébe képzelem magam, inkább azt mondom, hogy megértem a viselkedésüket, és nem biztos, hogy én is tűrném, hogy engem is így utasítgasson. Nem ismerjük a múltját, és ha el is vonatkoztatunk a belső monológjától, akkor csak azt halljuk így meg úgy parancsolgat a társainak, vajon elfogadnám-e, hogy velem is ezt csinálja? Az ökölbe szorított keze viszont erős utalás arra, ő maga is erősen küzd a démonaival, de hatalmas érzelmi érettség kell ahhoz, hogy valaki az ökölbe szorított kézben meglássa a belső harcot. Én talán még akkor is azt mondanám, hogy küldje csak le az edző a pályáról, gondolkodjon el, és tanulja meg a leckét.

Tsukishima persze önelégülten meséli Kageyama horror-történetét, és amikor Tanaka a maga stílusában rendre utasítaná, akkor Sawamura csendre inti. Végül megszólal Kageyama és ő maga mondja ki, hogy tényleg rettenetes élmény, amikor ott van, várná, hogy a feladásaira reagáljon valaki, de nincs ott senki. Erre jön Hinata, hogy de hát ez már alsó-középiskolában volt, nem? Mondja, amíg feladja neki a labdát, ő biztos támadni fog. Sawamura és Tanaka jót mosolyognak rajta. Ám ettől nem hátrál meg Hinata, és közli Kageyamával, hogy le fogják győzni Tsukishimáékat, és csatlakozni fognak a csapathoz. Hát ez az a fajta "tiszta" felfogásmód, ami bosszantja Tsukkit. De persze ő sem hagyja magát, most ő szervál. Az ő szervája is eléggé sajátságos és nehéz kivitelezni. Alig dobja fel a labdát, már a megfelelő pózban indítja el a labdát, és máris belecsap. Átmegy a másik oldalra, Kageyama Tanakának akarja feladni a labdát, mert hát ő mégis magasabb, végül Hinata jelentkezik érte. Kageyamát először megrémíti, hogy Hinata neki háttal várja a labdát. Ez megint eszébe juttatta az alsó-középiskolás időket, amikor ugyanúgy hátra adta fel a labdát, de senki nem nem el érte. De most mégis arra adta fel Hinatának, aki mintha ráérzett volna arra, hogy nem kell mindig teljes erőből támadni. Most gyengén csapta le a labdát, ahova nem várta az ellenfél csapat, így Hinatáéké a pont. Ez a jelenet pedig komoly jel arra, hogy Kageyama kész küzdeni a démonaival, csak szüksége van egy kis külső támogatásra. Amíg ott van Hinata addig efelől egyet se féljen. Úgy tűnik, ők ketten tényleg fantasztikusan erősítik egymást. És úgy tűnik, hogy Kageyama esetében a támogató jellegű lelki segítség a nyerő. Én személy szerint inkább a radikálisabb módszerek híve vagyok, ahogy fentebb írtam, ráadásul azt gondolnám, hogy Kageyamának pont az jönne be, a kutya harapás szőrével elven. Szigorával szemben szigorral válaszolni, és abba a helyzetbe hozni, amibe ő hozta a társait, hátha az segít neki. De ott és akkor az elegendő volt, hogy Kageyama végül Hinatának adja a labdát. És bár ott is megjelent a félelme, hogy nem fog senki a feladásából támadni, Hinata ott volt. Habár Sawamura megpróbálta elérni a labdát, és nem sikerült, mégis Tsukishimáéké a pont, mert kint volt a labda. De Hinatát ez most nem bántja. Mondta Kageyamának, hogy engedje el az alsó-középiskolás múltat. Hálás a neki feladott labdákért, és biztosította Kageyamát, hogy minden neki feladott labdával támadni fog.

Mindenki meg van döbbenve azon, hogy Hinata képes volt magára felhívni a figyelmet, és végül Kageyama neki adta fel a labdát. Meg voltak győződve arról, hogy Kageyama eredetileg Tanakának akarta feladni a labdát, a váltás hirtelen történt. Aztán Hinata gyors támadása is lenyűgözte a többieket. Hinata szerint ez csak egy rendes támadás volt, nem volt ebben semmi különleges. Hinatának fogalma sincs erről a képességéről, de ezt már azon a bizonyos mérkőzésen is megcsinálta, amikor Kageyama az ellenfele volt. Kageyama is lehetetlenek tartja, hogy Hinata olyat tudjon, amit soha nem gyakorolt. Majd némi bosszankodás után lelép a pályáról, akkor Tsukishima kezdi el inzultálni Kageyamát. Hinata leállítaná Tsukki-t, de ő könnyűszerrel leszereli, hogy "újra és újra megpróbálni, amíg nem sikerül", alapvetően szépen hangzik, de ez a valóságban nem mindig működik. Még ha később ki is derül Tsukki mondatának hátsó szándéka, nekem igazából tetszett. Ezzel a mondatával szembement jónéhány Shounen anime alapelvével, hiszen a valóságban tényleg nem így működnek a dolgok. Tsukki szövegének bosszantó része akkor következik, amikor azt mondta Hinatának, hogy teljesen nyilvánvaló, hogy alkalmatlan a támadó játékra. Tanaka egyből robban, és a maga yakuza arcával egyből nekimenne Tsukishimának, mire Sawamura leállítja őt. Főleg, hogy ez nem törte meg Hinatát. Mondta, hogy tisztában van azzal, hogy a magas játékosok előnyben vannak a röplabdában, de ő akkor is ki akarja használni a testének adottságait, hogy a lehető legtöbbet kihozzon magából. Ezzel a mondattal Kageyama magára ismert. Neki is nagyon rossz érzés volt, amikor leküldték a pályáról. Szeretne minél többet játszani. Tsukki beszédstílusával bár méltatja Hinata elszántságát, de elmondása szerint a hiányosságait nem lehet pótolni különböző pszichológiai beszédekkel. Kageyama mindenkit meglep azzal, hogy kiáll Hinata mellett. Mondta, hogy az ütőnek az a feladata, hogy a védőfalat áttörje. És aki erre képes, annak feladja a labdát.

Tsukkit láthatóan bosszantja, hogy Kageyama is ellene van. Persze többször végignézve az animét, ismerve Tsukishima múltját (is), könnyű megmondani, hogy miért ilyen. Neki is megvannak a maga frusztrációi, amiket a maga módján elrejt. Csak ő nem kiordítja magából a frusztrációit, ahogy Kageyama teszi, hanem érzelmileg töri meg az ellenfél játékosokat. Ezzel akar megtörni az önbizalmukat, ezáltal nyerni. Sablonos lenne azt mondani, hogy valójában Tsukki is komoly önbizalomhiánnyal küzd. A második évadban látjuk meg Tsukki múltját, abból sok minden kiderül. Pontosan nem emlékszem, hogy az ott megélt élmények mivé tették őt, de az biztos, hogy onnan fakad a rossz természete. Amikor Kageyama lerendezettnek gondolja a témát, megragadja Hinatát, és kicsit messzebb viszi a hálótól, hogy az ellenfél ne hallja, amit mondani akar neki. Tanaka Hinata védelmére akar kelni, mert azt hitte, hogy Kageyama el akarja látni a baját. Hát, mi tagadás, tényleg úgy viselkedett Kageyama, mint egy autista, aki nem tudja, hogyan közölje az érzéseit. Nem félrehívni Hinatát, hanem megragadni a grabancánál fogva, és a kezét Hinata fejére téve magyarázni el a stratégiát. Miszerint, ha nem elég magas, hogy tudjon támadni, akkor a gyorsaságát fogják használni, a következő módon. Hinata áll az egyik oldalon, Kageyama úgy tesz, mintha elrontotta volna a feladást, de Hinata villámgyorsan átszalad a másik oldalra, és onnan támad. Ez gyakori módszer, be szokott válni. Tanaka hüledezik, hogy mégis hogy gondolják ezt, és dehogyis érti Hinata, hogy mit akar Kageyama. Az a jelenet, amikor Hinata és Kageyama egyszerre mondják Tanakának, hogy mindenképp megpróbálják, az kincset ér. Aztán Tanaka azzal érvel, hogy Kageyama egy perce még tisztára depressziós volt, amikor nem is. Kageyama későn jön rá arra, hogy nem beszéltek meg minden részletet, de mindegy. Ha elsőre sikerül, már nem volt hiába.

Tsukishima szervál. És hát valóban nem beszéltek meg mindent. Kageyama túlságosan gyorsnak gondolta Hinatát, akinek nem sikerült támadnia Kageyama feladásából. Kageyama lehordaná Hinatát, amikor a szájára harap. Jónéhány labdamenet elmegy azzal, hogy Hinata nem ér bele Kageyama feladásaiba. Majd amikor sikerült megérintenie a labdát, már ennek is annyira megörült, hogy észre vette, hogy a hálónak ugrik, és bele is akadt. Hinatának fogalma nincs arról, hogyan időzítsen. Most van kiakadva Kageyama, hogy mégis hol vannak a jó reflexei. És hogy Hinata nyelvén szóljon, "bam"-ról és "wham"-ról beszél. Ezen elvitatkoznak, mire Tanaka rájuk förmed, hogy nem ezen van a hangsúly. Majd Sugawara jön, hogy Kageyama ugyanúgy viselkedik, mint alsó-középiskolában. Magyarázza Hinata és Kageyama közti különbséget, miszerint neki nincs olyan jellegű tapasztalata, mint neki, hiszen hozzá képest keveset játszott. Ez Hinatát lelombozza. Majd amikor Sugawara azzal jön, hogy ennek ellenére nagy lehetőségek rejtőznek benne, Hinata túlértékeli, és azt gondolta, hogy Sugawara csodagyereknek titulálja őt. Jön a szokásos japán mentalitással, hogy ugyan már, túloz! Ez nagyon aranyos jelenet. Aztán arra próbálta rávenni Kageyamát, hogy használja Hinata... nem képességét, de nem jut eszébe a megfelelő szó. A lényeg, hogy hozza ki Hinatából a legtöbbet. Sugawara ismét előhozza a tavalyi nagy Hinata-Kageyama meccset, magyarázza, hogy őt, mint feladót komolyan megijesztette Kageyama képessége. Mennyi mindent képes pillanatok alatt átlátni, és mérlegelni, hogy Kageyama kinek és hogyan adja fel a labdát, hogy abból biztosan pontot érő támadás legyen. Sugawara maga ismerte be, hogy ő fele ennyire sem jó feladó, mint Kageyama. Amikor Sugawara Kageyamának dobja a labdát, jön a szörnyű felismerés, hogy ő mégis, hogy érje el, hogy Hinata a legtöbbet hozza ki magából? Aztán Kageyamából is kijön az őszinteségi roham, és közli Hinatával, hogy féltékeny az atlétikai képességeire, és irritálja, hogy képes volt éveket elvesztegetni azzal, hogy nem fejlesztette azokat. De majd ő kikupálja Hinatát. Annyi a feladata, hogy mindig a lehető leggyorsabban fusson, és a lehető legmagasabbra ugorjon, és akkor biztosan neki fogja feladni a labdát. Miután Hinata értetlenségének adott hangot, Kageyama tovább magyarázza, hogy csak fusson arra, amerre nem számítanak a támadására, ő arra fogja feladni a labdát. Arra akarja rávenni, hogy ne a feladásaival foglalkozzon, csak azzal, hogy a képességeinek legjavával támadjon. Ezzel akarja arra rávenni Hinatát, hogy feltétlen bizalmat szavazzon neki. Másrészt meg ha csak a támadásával foglalkozik, akkor jó eséllyel többet tud kihozni a képességeiből, ha nem kell másra is figyelnie.

Hinata végül belemegy. Most Tsukki jön, hogy arra dolgoznak ki kétségbeesett stratégiát, hogy a király egocentrikus feladásaiból Hinata támadjon. Yamaguchi meg helyesel neki. Annyira rossz látni, hogy Yamaguchi szinte imádja, hogy Tsukishima kutyája lehet, és amit ő mond, az rittig úgy van. Miután ezt megbeszélték, most Sawamura szervál, közben Kageyama magát is próbára teszi. Teljesen ellazítja magát, próbálja kikövetkeztetni, hogy Tsukkiék merre várják a támadást, és a másik oldalra adni fel Hinatának a labdát. Kitalálja, belőtte a megfelelő magasságot és erőt, és Hinata akkor erővel ütötte le a labdát, hogy Yamaguchinak esélye sem volt a labda után menni. Hinata meg teljesen odavan, hogy a saját kezével ütötte le a labdát. És hogy ő erre képes. Sawamura volt az egyedüli, aki észrevette, hogy Hinatának végig csukva volt a szeme, miközben támadott. Mindenki el van képedve, amikor Hinata kiünnepelte magát, elmagyarázta, hogy ha nyitva marad a szeme, akkor túlságosan a labdára összpontosít, és nem tudja a képességeinek legjavát nyújtani. Még Kageyama is alig hiszi el, hogy képes Hinata valakiben ennyire megbízni. Ezen az elven játszanak tovább, de mintha problémájuk lenne... Az állás immár 22-15 Tsukishimáék javára. De ez a játék kihozta Kageyamából, hogy a saját játékát is kritikával illesse, és elemezze magában, hogy miben érdemes változtatni, hogy megnyerjék a következő labdamenetet. Rájön arra, hogy nagyon nehéz egy pillanatra sok mindenre összpontosítani, de mégis lelkesíti, mert megmutathatja, hogy mire képes. Hinata persze dühös, hogy ismét az arcát találta el Kageyama, Tsukishima meg nem érti, hogy miért játszanak így, amikor ez a fajta bizalmi játék nyilvánvalóan bukásra van ítélve. Sawamura elmagyarázza neki, hogy még híján van annak, hogy teljesen megbízzon Kageyamában, főleg, hogy sokáig legnagyobb riválisaként gondolt rá. Habár Hinatának az arca bánta ezt a feltétlen bizalmat, mégsem bánja, mert újra át akarja élni azt az érzést, amikor csukott szemmel támadt. Hinata és Kageyama is azt mondják magukban, hogy még egyszer, de a különbség ott van, hogy Kageyama azért óvatosságra inti magát, és jobban elemzi magában, hogy adja fel a labdát.

Yamaguchi szervál, átmegy a labda, Tanaka fogadja. És Hinata tényleg mindent megtesz azért, hogy a képességeinek legjavát hozza ki. Elmegy arra az oldalra, ahol Tsukishima és Yamaguchi várják Hinata támadását, majd Hinata villámgyorsan átfut a másik oldalra. Tsukki próbál vele lépést tartani, de Hinata sebessége nem kompenzálja a magasságát, se ő, se Sawamura a háttérből nem éri el Hinata támadását. Kicsit hatásvadász, hogy Hinata az első rész legelején mondott monológját ismételték el, de a támadás sikeres volt, és hatásosan végződött az epizód.

Összegzés

Ez a rész kiválóan rávilágít arra, hogy Kageyama miért szerethető karakter. Lehet, hogy olykor komor és zsémbes, de mindent megtesz azért, hogy felvegye a harcot a belső démonaival. És mint látható, sokszor sikerrel küzd meg velük. Úgy tűnik, hogy a közös játéka Hinatával mindenképp jó terápia számára. Bár, hogy Hinata ennyire egyszerű gondolkodású (és ezt most inkább rossz értelemben gondolom), az abból fakad, hogy ő még nem élt meg komoly traumákat. Ezért is idegesíti Tsukishimát a gondolkodása (amit amúgy meg is értek). Azt gondolni, hogy azzal le van rendezve a probléma, hogy ami Kageyamával történt, az alsó-középiskolában volt, de már nem ott van, az azért túlzottan egyszerű lélekre utal. Hiszen, tudható, hogy azzal nincs lerendezve egy érzelmi krízis, hogy elhagyta azt a helyet, ahova az köti. Azt magában kell lerendeznie, és a helyére tennie, akkor fogja tudni magában kezelni. Akármennyire is kellemetlenek Tsukishima megnyilvánulásai, azért megértem, hogy zavarja őt a Hinata-féle gondolkodás. De ahogy az előző részben, most is mutatkoztak jelek arra, hogy Tsukki viselkedése egyfajta "dögöljön meg a szomszéd tehene" attitűd. Érzékelhető, hogy egykoron ő maga is olyan volt, mint Hinata, csak gyerekkorának egyik nagy csalódása okán belátta, hogy a való élet nem így működik. Szeretne minél több embert megtörni, szeretné minél több emberrel beláttatni, hogy minden, amiben gyerekkorában hitt, az csak illúzió, a való élet teljesen más. Van igazság abban, ahogy Tsukki gondolkodik, de ezt gondolni feltétlen hibátlan elméletnek, és ezért rászállni a másikra... Talán ő maga nagyobb egoista, mint amennyire Kageyamáról gondolták az alsó-középiskolában.

Főleg az ebben az epizódban látott Hinata és Kageyama közti jelenetek adtak alapot a "Kagehina" yaoi artworköknek. De óriási butaság homoszexualitást képzelni Hinata és Kageyama bizalmi játéka között. Egyszerűen arról van szó, hogy a röplabda a leginkább csapatsport a labdajátékok közül, innentől kezdve a bizalom a csapattársak között elengedhetetlen. Ezt mutatták meg ezek a jelenetek. Ettől lesznek ők együtt a legjobbak, ez ad majd alapot arra, hogy majd később akár a legjobbak méltó ellenfelei legyenek.

9/10

2019. július 7., vasárnap

JLPT N5 nyelvvizsga

Megvolt ma a japán nyelvvizsga, amire még áprilisban jelentkeztem. A Károli Gáspár Református Egyetemen volt, és pont nekünk, N5-ösöknek volt délután, mindenki másnak délelőtt. Ahhoz képest, hogy N5-ös volt, volt létszám szép számmal, sokan vártunk a folyosónál.

Annak ellenére, hogy a tanárnőnk azt javasolta, hogy inkább az N4-eset írjuk meg, azért éreztem, hogy az N5-ös a jelenlegi szintem. Már az elején jelentkezett a vizsgadrukk, és az ebből fakadó "jaj, nem tudok semmit, visszaadom a feladatlapot, semmi értelme vesződni vele, úgysem fog menni" jellegű gondolatok, de ebből aztán gyorsan összeszedtem magam. Sőt, kifejezetten azon kaptam magam, hogy az olvasás elég gyorsan ment, valamint a nyelvtani szabályokra is emlékeztem. Először a megadott szót kellett hiraganából kanjira írni, majd vissza. Ami inkább nehézséget okozott, amikor adott volt a mondat, és meg kellett találni a meghatározások közül azt a mondatot, ami ugyanazt jelenti. Tehát mondat egy része más szavakkal volt megfogalmazva. Meg persze a megfelelő szó behelyettesítése a hiányzó részbe. Itt tudták a leginkább felmérni a nyelvtani tudást is, mert sokszor csak egy partikulát kellett behelyettesíteni. És hát bizony az alapoktól kell átismételnie a nyelvtant annak, aki elfelejti, hogy például a helyszín, melyre a cselekvés irányul, az "de" és nem "ni", hogy csak a legalapvetőbbet mondjam. Meg hát a számnevekkel előszeretettel játszanak nyelvvizsgákon, ez már a gyakorlófeladatok alatt is kijött. Szeretik a kivételeket megadni helyes megoldásként. Olyanokat, mint szeptember 5-e vagy 10-e, ezek szép számok.

Szövegértéses feladatok voltak érdekesek. Ilyen feladattal még soha nem találkoztam, hogy egy mondatból négy szó kimaradt, és a négy meghatározásban mind a négy szó benne van. A négy hiányzó szó közül az egyik be van csillagozva, és az lesz a helyes megoldás. Hát ott mire rájöttem, hogy mit kell csinálni... Gyorsan vissza a legelejére, és javítani, mert szinte az összes rossz volt. Sok idő elment vele. Ami azért volt baj, mert a végén, amikor 5 perc maradt, ugyan már csak három feladat maradt, de háromhoz együttesen 2 oldalnyi szöveget kellett elolvasni, és ahhoz kapcsolódóan kellett kérdésekre választ adni. Hát ez esélytelen. Mind a két feladatrésznél, nyelvtan, szövegértés, nagyon kevésnek érzékeltem a rendelkezésre álló időt. Mindkettőnél totóztam az utolsó néhány feladatot, hogy legalább üres ne maradjon, de időt nem tudtam rá szakítani. Így is, amikor szólt a felügyelőtanár, hogy 5 perc maradt hátra, megint eluralkodott rajtam a pánik, és nyugtatni kellett magamat, hogy ha nem is megy az összes, legalább annyit csináljak meg higgadtan, amennyire van idő, annál kevesebbet kell tippelni. A szövegértésnél egy feladathoz ugyan csak néhány sort kellett elolvasni, de ott kisilabizálni a megoldást, ráadásul itt is, ahogy a többi nyelvvizsgán is előszeretettel csinálják azt, hogy több meghatározás is helyesnek tűnik, mert meg vannak említve a szövegben, de vajon melyik adja meg a kérdésre a választ? Mondjuk N5-ösnél még nem annyira körmönfont, de eszembe juttatta a TELC-es középfokú német nyelvvizsgát, ami rémálmaim egyike. Az időt kevésnek érzékeltem.

Ellenben a hallott szöveg értése meg pont, hogy túl lassú volt. Annyira szájbarágósan magyarázták a feladattípusokat, meg a teendőket, hogy gondolatban az asztalt vertem már, hogy kezdjük már el végre! Amúgy hihetetlen jó érzés volt tudomásul venni, hogy tisztán értettem, amit mondtak. Hiába van meg a középfokú nyelvvizsga angolból, a hallott szöveg értésével komoly problémáim vannak. Nehezen értem meg az angol szöveget, ehhez képest könnyebb dolgom van a némettel és a japánnal. Szerintem ez sikerült a legjobbra.

Összességében jó volt, és határozottan azt gondolom, hogy akármennyire is mondják, hogy túl könnyű az N5-ös, szinte ki lehet hagyni, megérte megcsinálni. Most ez az én szintem, és tiszteletben tartom, hogy ez a tudásom. Lesz majd jobb is. Ide is kell már 100 kanji, és a nyelvtani alapokat betéve kell tudni, úgyhogy nem feltétlen óvodás szint az N5-ös, még ha kisgyerekek szintjén is vannak megfogalmazva a mondatok a feladatokban. Bár most beszélgetek az egyik lánnyal, akivel japán nyelvórára járok, ő is ma volt vizsgázni, ő N4-esen volt. Azt mondta, hogy nyelvtanilag nincs különbség, egyedül annyi, hogy 300 kanjit kell tudni, meg persze több szót kell ismerni. De például még a tárgyas és tárgyatlan igéket sem kérdezik. Úgyhogy elhatároztam, hogy ha nagyon jó lesz az N5-ös, akkor még most decemberben megcsinálom az N4-eset. Meg is néztem az időpontot, december 1-je lesz a másik nyelvvizsga időpontja. Így a jelentkezési időszak valamikor szeptember elején zárul le. Addig gyakorlok, kipróbálok néhány gyakorlófeladatot, és ha úgy érzem, hogy menni fog, akkor jelentkezni fogok rá. Utána viszont hosszabb szünetet fogok tartani, mert mondják, hogy az N3-as szint már komoly ugrás. Ott már 600 kanjit kell tudni, és bejön a keigo is, az udvariassági formula. Meg hát persze a nyelvtan...Szerintem 2020 decemberénél előbb nem csinálom meg, de lehet, hogy 2021 július lesz belőle. Kiderül majd. Most elégedett leszek, ha az alapok meglesznek.

2019. július 2., kedd

Az új Csernus Imre könyv

Nemrég jelent meg Csernus Imre legújabb könyve, az "Egy életed van" című. Kíváncsi voltam rá, ugyanakkor szkeptikus is voltam, mert nem tudtam elképzelni, hogy mi újdonságot írhat annyi könyve után. Ha nem vesszük a régi könyvek újrakiadásait, akkor ez egészen pontosan a 13. könyve. Tavaly, amikor megjelent "a Harcos" című könyve, lazán azt gondoltam arról, hogy az lesz az utolsó, mert egyrészt ennyi könyv után mit tud még írni, másrészt mivel már nem dolgozik pszichiáterként (tudtom szerint), saját étterme van, emellett borokkal foglalkozik / foglalkozott, azt gondoltam, hogy ezzel együtt a könyvírást is elengedte. Csak még megír egy utolsót, ahol saját életében megélt élményekkel támasztja alá az elméletét, gondolkodását. Ami teljesen jó is, hiszen mindenki a saját maga megélt tapasztalata alapján alakítja ki a saját értékrendjét. Így a Harcos című könyvet gondoltam Csernus könyves karrierjét lezáró könyvnek, ami véleményem szerint métló lezárás lett volna. Csak hát született egy utolsó utáni könyv. :)

Mivel hirtelen tudtam meg, hogy jön ki egy új könyve, így erre nem volt külön pénzem, igyekeztem a lehető legolcsóbban megvenni. Előrendeltem 20% kedvezménnyel, és felhasználtam a Libris pontjaimat. Így az eredetileg 3.990 forintos könyvhöz 2.304 forintért jutottam hozzá. Éljenek a német érettségire felkészítő könyvek. Meg egyébként is ahogy fejlebb írtam, szkeptikus voltam a könyvvel kapcsolatosan, hogy vajon mi újdonságot tud írni? Ami mindenképp pozitívum, hogy lehet érzékelni, hogy nem praktizál, ugyanis nem mint pszichiáter írta meg a könyvet, hanem mint egy átlag ember, akit a megélt tapasztalatai, ezáltal látva az embertársait szigorúvá tette, és mintha folyamatosan tenné fel a kérdést, hogy képes egy ember nem tenni a saját frusztrációja ellen, és élőhalottként élni az életét? Márpedig tényleg nagyon sokan élnek így, ebben igaza van. Azt már én magam is megfigyeltem, hogy az emberek, akik vigyorgásba, örök jókedvbe, pozitív gondolkodásba rejtik a saját frusztrációjukat, nagyon rossz a társaságukban lenni, mert hangosan demózzák magukról, hogy mennyire jól vannak, miközben minél görcsösebben próbálják elrejteni a maguk szarságait, annál átlátszóbb, mert túl nagy munkát fektetnek az álarcba, és elfelejtenek önmaguk lenni. Azok, akik tényleg rendben vannak magukkal, azoknak ez belülről sugárzik, ezért nem is kell azt a látszatot kelteni, hogy mennyire jól vannak. Ezt már a korábbi könyveiben is megírta.

Ötletes volt hónapokra felosztva az adott hónap természeti jelenségéhez igazítani a mondanivalóját az emberi viselkedéssel, természettel kapcsolatosan. Viszont az írásainak minősége változó. Ami a legjobban meglepett, hogy sok helyen úgy írt a bizonyos emberi problémákról, mintha annak megoldása teljességgel evidens lenne. Ebből a szempontból a régebbi könyvei összetettebbek voltak, mert ott megírta azt is, hogy bizonyos dolgokért (pl. tisztelet, megbecsülés, hitelesség) keményen meg kell küzdeni. Ezzel szemben a mostani könyvében az érződik, hogy mindent megtett azért, hogy hiteles legyen, ezáltal lehet adni a szavára, de mintha elfelejtette volna, hogy azért, amiket leírt, azokért egy időben keményen megküzdött, és ez megtévesztő lehet azoknak, akiknek ez Csernus első könyve. Aztán nagyot fognak nézni, ha nem fognak a szavára, véleményére adni, mert csak úgy szövegel, de nincs mögötte következetes munka. Ezekről mind részletesen írt a korábbi könyveiben. Így ez megtévesztő lehet annak, akinek ez az első Csernus Imre könyve. Mindenképp érdemes a régebbi könyveit is olvasni, mert ott radikálisabban is fogalmaz, meg azok a szempontok is fontosak, ahogy ott megírja a gondolatait. Ami kiváltképp nem tetszett, ha jól emlékszem a márciusi hónaphoz leírt gondolatai voltak eléggé egocentrikusak. Csernus már régen is sokat írt a megfelelési kényszerről, és az ebből fakadó frusztációról, de itt most teljesen átment a másik végletbe. Pár napig félbe is hagytam az olvasást, mert szinte átment nárcizmusba, olyan a kifejezéseket használt, amik egyáltalán nem rá vallanak.

Arra azért kíváncsi lennék, hogy vajon hány oldalas lenne a könyv, ha ugyanúgy lenne tördelve, mint mondjuk a Férfi című könyve. Elvileg 270 oldalas a könyv, de a cím külön oldalt tesz ki, a másik meg mintha a betűk is vastagabbak lennének, kevesebb sorból áll egy oldal. Összehasonlítottam, és tényleg szellősebb az új könyv.

Felül látható a Férfi című könyv, alul meg az Egy életed van. Tehát lényegesen kevesebb gondolat jelenik meg könyv formájában. Pedig értékesebb lenne a könyv, ha részletesebben kifejtette volna például azokat, amiket fentebb írtam. Így teljesebb képet kapnának azok, akiknek ez az első Csernus Imre könyve.

Összességében azt érzem, hogy nem volt alaptalan a szkepticizmusom a könyv tartalma iránt, de az újfajta írási stílus mindenképp más színezetet ad a mondanivalójának. Jó ötlet volt a természettel azonosítani az emberi viselkedés természetét. Érződik, hogy az utóbbi években falun lakik, és sokat formálta a gondolkodását a természetközelség, és az ottani emberek viselkedése. Emiatt mindenképp érdemes volt elolvasni a könyvét, de ha lehámozzuk a körítést, és csak magára a mondanivalóra összpontosítunk, akkor azt kell mondjam, hogy ezeket a régebbi könyveiben jobban, a való életre inkább reflektálva írta meg. Továbbra is a Férfi a #1 Csernus könyv nálam. Sőt, azt gondolom, hogy ha nincs érdemi, innovatív mondandója, akkor lehet, hogy érdemes lenne elengedni a könyvírást.