Újfajta gyakorlat

Úgy néz ki, hogy teljes mértékig megnyugodhatok, nem telefonáltak vérvétel ügyében, tehát minden rendben van. Csak ne felejtsek el október végéig elkérni egy példányt. Ugyanis itt nem szokás adni, de majd ha hazamegyek, majd bizonyítani kell, hogy voltam vérvételen, hogy kapjam továbbra is 90%-os kedvezménnyel a gyógyszert. Amúgy örülök annak, hogy már az elején sikerült megtalálni a jó orvosságot, azóta semmilyen tünetem nincs, rendben vagyok.

Szeptembertől jelentősen kibővülnek az edzési lehetőségek az iskolában, jóval több óra lesz. Egyrészt a Kung Fu órák szintekre lesznek osztva, és most már felnőtteknek is lesz külön. Az egyik újfajta óra valami "Circuit training" lesz. Az a lényege, hogy a centerben körbe különböző eszközök vannak (súlyzók, hulahopp (akkor nem két l-lel kell írni?) karika, ugrálókötél, stb.), és ezeken kell egy bizonyos ideig (jelen esetben 40 másodpercig) edzeni. Ha letelt, tovább kell menni a következőre, és így megyünk körbe. 11 különböző gyakorlat volt:

1. Súlyzóval lassan bokszolni
2. Súlyzóval oldalra emelni karunkat
3. Súlyzóval magasba emelni karunkat (három pár volt)
4. Nagyobb súlyt a hátunk mögött tartva leguggolni, majd vissza
5. Matracon felülést végezni
6. Dobbantón fel-le futni
7. Matracon fekvőtámaszozni
8. Hulahoppkarikázni (mindig 2 l-lel akarom írni...)
9. Ugrókötelezni
10. Bokszzsákot ütögetni
11. Lécet a tarkónk mögött tartani és fordulni

Ezeket egymás után csinálni rettenetesen kimerítő, nagyon kifáradtam, pedig csak fél órás próba volt. Ez most azért volt, hogy lássuk, hogy megy a gyakorlatban, elmondtuk a véleményünket, hogy azért majd élesben jól menjen. Igazából nagyon jó ötlet, mert rövid intervallumban minden testrészt meg lehet mozgatni. Annak ellenére, hogy kifáradtam, élveztem.

Ezután Chesterbe mentünk, az egyik játszóházba vittük a 8 gyereket, aki velünk tartott, mi felnőttek pedig ettünk, és beszélgettünk. Jól eltelt az idő, jó nap volt a mai.

Nyereséges eladás

Nem is olyan rossz dolog eBay-en eladni dolgokat. Volt ugye az F-Zero GX, most egy másik játékot sikerült többért eladni, mint amennyiért vettem.

Ez pedig a Mario Sports Mix. Pénteken találtam a CashConverters-ben 3 fontért, na mondom ez megér annyit, hogy kipróbáljam, és akkor is, ha játszhatatlan. Kipróbáltam, de annyira nem tetszett, hogy úgy voltam vele, hogy eladom. Már a Mario Party: Island Tour után igencsak rossz véleménnyel voltam az új Mario spinoffokról, de most jutottam el oda (és azt gondolom, hogy ezzel igencsak toleránsnak számítok), hogy a Nintendo képes szemetet is kiadni a kezei közül. Semmi lélek nincs ebben a játékban, hangulat nulla, se a Mario feeling, sem az adott sportjáték hangulata nem jött át. Rettenetesen untam a játékot, ezért úgy döntöttem, hogy eladom eBay-en. És sikerült többért eladni, 5.51-ért. Örültem végül neki.

A másik, ami még kint van eBay-en, az a Metroid: Other M. Ezt még 3.50-ért vettem a CeX-ben a Wii-s Donkey Kong Country Returns-szel együtt. Érdekelt, mert annak idején nagyon hangulatosnak tartottam a trailert. De itthon kipróbáltam, és nem tetszett, hogy teljesen elüt a megszokott Metroidos hangulattól. Nem játszottam olyan sokat Metroiddal, mert nem az én stílusom, de volt egy jellegzetes hangulata, ami miatt azért lekötött, és jó érzetet adott játék közben. De ennek teljesen más a feelingje, ez is olyan, mint az F-Zero GX, hogy trendi játékot akartak csinálni belőle, csak a Metroid annyival rosszabb, hogy nem rajongok annyira érte. Ezért ezt sem kívánom megtartani. 3 fontra tettem ki ma reggel, aztán majd látjuk, hogy tudom eladni. Egy kis pénz legalább visszajön.

Elnézést, ha valaki zavar, hogy sokszor szerepel a hangulat szó és szinonimái, de azt gondolom, hogy ez adja a játék sava-borsát, ami ha hiányzik, nem fog lekötni hosszútávon.

Játék határok néklül 1999

Kicsit megszaladtam a kilencessel a címben, és majdnem a 18000 évvel későbbi adásról kezdtem el írni. ^^' De a lényeg. Hát, levetíti az M3 az 1999-es Játék Határok Nélkült is. Soha nem felejtem el, hogy annak idején mennyire csalódott voltam. Már önmagában amiatt is, hogy csak 6 csapat volt. Ez nekem már azt jelezte elő, hogy valami baj van. Bár akkoriban nem láttam az 1996-osat, ezért nem tudtam, hogy nem az ezredforduló előtti évi az első, melyben 6 csapat volt csak. Ugye 1997-től kezdtem el nézni, és ahhoz képest kevésnek tűnt a hat csapat, olyan lassú volt, de ami még érdekesebb, hogy úgy tűnik, hogy nem nagyon maradtak meg bennem az újdonságok, ugyanis nemhogy totál elfelejtettem, hogy nem egy, hanem két csapat maradt ki egyszerre, hanem még be sem ugrott, hogy esetleg volt ilyen. És egyszerre ketten játszottak fonaljátékot. Ez azért rossz, mert azokban a játékban, ahol kimaradtak, ott csak négyen játszottak, így 4 ponttal gazdagodott a játék győztese. Még az a szerencse, hogy jokerezni csak akkor lehet, amikor mind a hatan játszanak, így azért meg lehet ugrani pontok tekintetében, de hogy 50-55 ponttal lehet nyerni, az nagyon kevés. De van egy érdekes pontja az 1999-es játékoknak. Ennek akkoriban nagyon haragudtam, de mostani fejjel nagyon jónak tartom. Ugyanis az eredménytábla háttérzenéje szignifikánsan megváltozott, olyannyira, hogy nem is emlékeztet az előző évek hangulatos zenéire. De mostanra azt mondom, hogy nagyon tetszik, mert konkrétan a Nintendo 64-es Mario Party játékok zenéire emlékeztetnek. És akár egyéb gondolatokra is alapot adhat, mivel az első Mario Party 1999 elején jelent meg, így lehet tovább gondolni, hogy mivel a MP is sokban hasonlít a Játék Határok Nélkül szellemiségéhez, ezért találtak ki hozzá hasonló zenét.

De annak idején éreztem, hogy valami nincs rendben, és hogy ebben a formában nem mehet tovább a játék. És megmondom őszintén nem is csodálkoztam rajta 2000-ben, hogy nincsenek új adások. Annyira nem volt rossz, de ezt élveztem a legkevésbé, konkrétan majdnem elaludtam. Most még csak az első adás volt, de szinte biztos, hogy az 1999-es lesz a sereghajtó az eddigi hét évből. De ezek adásait is megőrzöm magamnak az örökkévalóságig. És most már 100%-osan biztos vagyok valamiben:

1997-ES JÁTÉK HATÁROK NÉLKÜL MINDENEK FELETT!!!

Magasan a legjobb. De ezeket az adásokat majd otthon fogom nézni novemberben, mert tényleg annyira különleges számomra az 1997-es adások, ennél érzem a legjobban, hogy visszamegyek abba az időbe. És ez szent és sérthetetlen, ezt csak magyar közegben lehet elérni.

Napi helyzet

Ma nagytakarítás volt az iskolában, ugyanis ezen a héten hétköznapokon egész napos "foglalkozás" volt a részt vevőknek. Egy nyári iskola, minden nap 9.30-tól 14 óráig tartott, keményebb Kung Fu edzésekkel. Egész hétre kellett befizetni, 80 font volt, tagoknak 64. És ekkor nem tudtam annyira takarítani, inkább az adminisztratív dolgokat csináltam, így az egész porszívózás, ablak- és tükörtisztítás mára maradt. Szokás szerint vittem a laptopot, és beindítottam a három lemezes Slayers MEGUMIX albumot. Együtt kb. 3 óra 10 perc, ez szépen le is fog lenni, mire végzek. Juszt is úgy lett. De tényleg nagyon szeretem csinálni, nemcsak testvéri szolidaritásból, hanem mert szeretem a légkört is. Csak most már nagyon szeretném legyőzni az angol beszéddel kapcsolatos problémáimat. Aki ismer személyesen, az tudja, hogy néha akadozó a beszédem, és most, hogy beleégett az agyamba, hogy nem tudom úgy kifejezni magam, ahogy ideális esetben tenném, ez még jobban gátol a beszédben. Történik néha ugyanis, hogy jönnek érdeklődni. Ma is volt egy kínai pár 3-4 éves kisgyerekükkel, hát az apának a beszéde... Nem szavakból, hanem betűkből próbáltam meg kirakni, hogy mit is akart mondani, annyira csúnyán és értetlenül beszélt angolul. De egészen jól sikerült kivágni magam. Az szokott lenni, hogy igazából tökéletesen értem, hogy mit mondanak nekem, de bennem van az a gát, hogy rosszul hallom, vagy értem, és az elhangzott mondatok 95%-át vissza szoktam kérdezni. Ezek döntő többségében beigazolódik, hogy elsőre is jól értettem, amit mondanak nekem.

Ez az egy hetes nyári iskola volt a próba, és úgy tűnik, sikeres volt, mivel 15-en voltak. Aztán meg lehet fejelni az egy hetes szünidőkre is hasonló foglalkozásokkal. Bár megmondom őszintén, kicsit szkeptikusan olvastam, amikor láttam, hogy Facebook-on kiírták, hogy egész nyáron nyitva lesznek. Ezt azért látom problémásnak, mert nagyon sokat dolgoznak (ezért is örültem, hogy több feladatot kaphattam, így tudok segíteni rajtuk), és ugyan értem, hogy tartani kell a frontot, de kellene egy kb. 2 hetes szünet pihenésre, lazításra. És szerintem a diákoknak (már nem tudom, hogy hívjam őket) sem okozna gondot, ha mondjuk két hétig nem járnának órára. Utána újult erővel újra lehet kezdeni.

És miután van elfoglaltságom, ezért úgy döntöttem, hogy felhagyok a munkakereséssel. Lehet nem tisztelni érte, de meguntam az örökös sikertelen próbálkozásokat, csak egy állásinterjú sikerült, ott is világosabb volt a napnál, hogy alkalmatlan vagyok arra a munkára. A másik (és ez a fő) ok, pedig hogy átgondoltam az egész helyzetemet, mert nem tartottam normálisnak, hogy az életszemléletemtől eltérően több változást is frusztrációval éltem meg. Aztán rájöttem, hogy ez azért van, mert nem lelkesedéssel jöttem ki Angliába, hanem hogy próbáljuk meg, hátha lesz valami. Hát így meg hiányzott az a tűz, ami segített volna átlendíteni a nehézségeken, hiszen nem volt valódi akarat az egész mögött. És így, hogy nincs valódi akaratom elhelyezkedni a brit munka világában, így - bár nagyon durván hangzik - időpocsékolásnak tartom, hogy munkát keressek. Majd otthon... Még az a nagy szerencse, hogy azért van mit csinálni és tényleg szeretem, és bár novemberben hazamegyek, néha felmerül az, hogy jövő januárban visszajönni, de igen nagy esélyt látok arra, hogy akkor is úgy fogok gondolkodni, mint most, hogy csak akkor jövök vissza, ha nővérem tud annyi munkát adni az iskola körül, hogy minimálbéren teljesen ki tudjon fizetni, és akkor itt lesz saját életem. Viszont ha tényleg ennyire be fognak indulni a dolgok, akkor egyáltalán nem képtelenség.

Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy azóta vagyok sokkal nyugodtabb, amióta megvettük a repülőjegyet hazafelé. Ugyanis így úgy érzem, hogy meglett a választás szabadsága, hogy hazamehetek, de mivel olyan olcsó volt a repülőjegy, ezért ha nagyon összejönnek a dolgok, akkor nem lenne nagy veszteség itt maradni. Amikor márciusban megtudtam, hogy kijövök, akkor átgondoltam magamban, hogy miért is lenne hasznos idejönni, van néhány pont, amiben szeretnék fejlődni, és érdekes, hogy ezek sorra megtörténnek. Alapvetően olyan dolgok ezek, amik egy átlag ember nehezebben old meg (miután érzelmi fejlődésről van szó, és itt is tapasztalom, hogy nincsenek megtanítva az emberek arra, hogyan kezeljék jól a lelki gondjaikat), nekem is több mindenen nehezemre esett túljutni, de mivel ezekben akartam fejlődni, ezért sokkal könnyebben vettem az akadályokat, mert elfogadtam, hogy a fájdalom a fejlődés része, és megtanultam hagyni, hogy fájjon. Ha kijött belőlem, utána mindent sokkal jobbnak látok, újult erővel nézek előre. És azt érzem, hogy ezekkel majd hazatérve könnyebb lesz az életem Magyarországon.

Vérvétel és több munka

Ma kellett menni vérvételre a decemberben diagnosztizált bélbetegség miatt. Még mindig egy kicsit rosszul érzem magam, egyáltalán nem ment simán. Már a bejutás sem, ugyanis 8.50-re volt időpontom, de csak 9.30-ra jutottam be. Ez az idő pontosan elég volt arra, hogy bestresszeljem magam. Egyébként egész idáig nem foglalkoztam vele gondolatban, az időpont már 15-én megvolt, csak a váróban. Aztán kérdezték, hogy nem én várok vérvételre. Mondom magamban, nem várom, de igen, én vagyok az. Kiderült, hogy rossz helyen voltam, és már többször is hívtak. Szólhattak volna a recepciónál... Bejutottam, először a bal karomat szúrta meg, de nem jött semmi, eközben rettenetesen fájt. Várta, csak nem jött, én meg közben már rosszul lettem: hányinger, izzadás, gyengeség, borzasztó volt. Aztán látta, hogy baj van, javasolta az orvos, hogy feküdjek fel az ágyra, máris jobb lett. Onnan másodjára már ment. És ahogy írtam, utóhatása még most is tart, de már sokkal jobb, csak ki kell aludjam. Ahogy írtam még novemberben is, leginkább a vércukor szint miatt féltem, ez most is megvolt, de szerintem a rosszullétnek köszönhetően, inkább alacsony lesz, mint magasabb. Meg egyébként is úgy voltam vele, hogy mivel semmi jelét nem tapasztaltam a cukorbetegségnek magamon, semmi okom nincs félni.

Hála istennek, csak évente kétszer kell vért venni, de mondta is a háziorvos még 15-én, hogy egyrészt ebből meg lehet gyógyulni, csak évek kellenek hozzá, másrészt meg ha minden rendben lesz, akkor évente egyszer kell majd csak menni. Mit meg nem adnék azért, hogy majd nulla legyen...

Amúgy jókedv van és boldogság, ugyanis nővérem több munkát bízott rám. Jövő héttől többször fogom beszedni a pénzt az órákra, hogy tudjon járni jógázni. Még el is zavarnám relaxálni, mert látom, hogy rengeteget dolgozik. Többször volt arra példa, hogy mondok neki valamit, de látszott, hogy fejben teljesen máshol van. Meg beviszem a pénzt a bankba, valamint szeretne a füzetes módszerről gépesített módszerre átállni, ugyanis eddig mindig füzetben jegyezték, hogy mikor ki jött, mennyit fizetett, ezeket tegnapelőtt, és tegnap átvezettem egy Excel táblázatba, és ezen túl ide kellene. Jobb ötlet híján havonta írtam külön munkalapra, és egy külön munkalapra az adott havi bevételt számítással. Egymás alatt van az egész hónap, persze a naponként külön jelölve. Meg még azt kell kitalálni, hogyan legyenek az emberek nyilvántartva, hogy ki mikor járt, erre is valószínűleg a havi bontás lesz a megoldás. Továbbra is azt mondom, hogy minden munkaszeretetem az iskoláé, egy rendes munkabérért fejében pedig akár évekig marasztalhatnának.

F-Zero mánia

Végre nyár van Angliában is! 28-29°C, süt a Nap, a britek majd kidőlnek, én meg élvezem minden egyes pillanatát. XD Na, valamennyire csak ismerik a nyár fogalmát itt is, néhány napja nagyon jó idő van itt. Még korábban beszélgettem egy angol ismerősünkkel (a Kung Fu iskola által), mert úgy feltűnt nekem, hogy az angolok egy részének barna pöttyök vannak az arcukon és a testükön. Rákérdeztem, és elmondta, hogy Angliában az utóbbi években jelentősen megnőtt a napsütéses órák száma, és a bőr ez ellen védekezik. Magyar szemszögből még így is nagyon kevés, és sokat esik az eső, de az utóbbi napokban magyarhoz hasonlítható meleg van. És imádom!

Megy az F-Zero ezerrel! Akadályokkal ugyan, de rengeteget játszok versenyjátékot. Eddig csak a Game Boy Advance-es Maximum Velocity volt meg, de annyira hiányzott a Nintendo 64-es F-Zero X, hogy úgy döntöttem, hogy leszedem már az itteni Wii-re is.

Nem lehet csak úgy, hogy megvan az én Wii-men, átteszem memóriakártyára, aztán bárhol játszhatom. Bár szerintem meg lehetett volna azt oldani, hogy átmásolni másik Wii-re ne lehessen, bármelyikről le lehessen játszani, ha memóriakártyán van rajta. Spóroltam volna 7 fontot, de igazából, ahogy játszok vele, egyáltalán nem bánom, mert rettenetesen élvezem.

Meg is akartam venni az eredeti Nintendo 64-es játékot is, csak igen érdekes vége lett a dolognak. Az Amazonon találtam meg két hete hétfőn, viszonylag jó áron, meg is rendeltem. Három nap után még mindig semmi üzenet, hogy el lett-e postázva, vagy bármi, ezért írok az eladónak, hogy mi a helyzet, még mindig nem jött meg. Erre válaszként törli a megrendelést, mert hogy már eladta. Nekem ne mondja, hogy nem tűnt fel, hogy még mindig kint van a játék, amikor már rég eladta... És hogy nem szólt nekem, hogy baj van, csak akkor, amikor rákérdezek. A pénz pedig 12 nap alatt érkezett vissza a bankszámlámra, úgyhogy eléggé megjártam. De végeredmény sokkal jobb lett: eBay-en találtam licitálósan egy nagyon szép állapotút teljesben. Nem gondoltam volna, hogy olcsón el fog menni, mivel azért kelendő játék, és ha látják, hogy milyen szép, akkor fognak rá licitálni. Szerettem volna azért magaménak tudni, de szinte lehetetlennek tartottam, hogy az enyém legyeb. De azzal akartam "méltatni" az eladót, hogy 0.99-es kikiáltási árat megtoldottam 15 fonttal. Persze ilyenkor csak azt látják, hogy egy licit van rajta, és hogy 0.99-en áll. Vártam a végét, és döbbenten tapasztaltam, hogy az enyém lett 11.50-ért. Hát nagyon megörültem neki, és ma meg is érkezett:

Ritka az ilyen szép állapotú Nintendo 64 játék, rettenetesen örülök, hogy meglett. Játszani majd otthon lesz lehetőségem vele, de nagyon megszerettem ezt a játékot, ezért már az is jó érzés, hogy megvan. Ahogy látható a leírás, négynyelvű, Angliában az általános az volt az első generációs Nintendo 64 játékoknál, az angol nyelv mellett dán, svéd és finn nyelven olvashatóak az egyéb információk. Viszont mivel nálunk a német nyelvű leírás a megszokott (na meg hát nekem a német az német), ezért úgy döntöttem, hogy keresek a német eBay-en csak leírást, és találtam egy olcsót. A két füzet együtt:

Az angolt majd el fogom adni, mert nekem nem kell. Esetleg valakinek Magyarországon? Kigondoltam, hogy megvárom a novembert, és majd otthon eladom vaterán, de akinek nagyon kell, annak kipostázom, de drága a postaköltség, minimum 6 font. Magát a füzetet 1000 forintért tervezem eladni.

Aztán meg akartam szerezni a GameCube-os F-Zero GX-et is, de ezzel is jól megjártam először. Amúgy még soha nem játszottam vele, és többen is írták, hogy ez a legjobb rész, ezért is érdekelt ennyire, kíváncsi voltam, miben lehet jobb, az X-nél. Ebayen általában 15 font körül van, de megnéztem a CeX weboldalán is, náluk 12 font, és épp van egy Liverpool-ban is. Átvonatoztam két hete pénteken, bementem, de már eladták... Hát nagyon jó fejek. Mást nem vettem, mert így is szívtam a fogam a vonatjegy árán. Otthon megnéztem, már frissítették, és már csak egy helyen van egész Angliában. Nagyon pechesnek éreztem magam. De aztán szöget ütött a fejemben a gondolat, hogy kipróbálom az eBay-en vajon licitálással olcsóbban hozzájutok-e egy példányhoz. Hát sokáig úgy tűnt, hogy igen, de aztán csak feljebb ment az ára, végül az enyém lett. Ez ilyen:

Láttam, hogy nincs rendben a borító, de úgy voltam vele, hogy egyrészt én vagyok túl igényes, másrészt meg a külső borítón nem látszik, ezért nem érdekel. Aztán be akartam scannelni, és akkor láttam a belső lapon, hogy milyen valójában:

Na ezt már nem... Főleg annak fényében nem, hogy az eladó nagyon jó állapotúnak minősítette a játékot. Írtam is neki, a képpel is igazoltam, hogy nincs minden rendben. Elhittem neki, hogy nem tudott róla, mert nagyon készséges volt. Úgy akartam eleinte, hogy teljes visszatérítés, és visszapostázni a játékot, de ő csak részleges visszafizetésbe egyezett bele. Elfogadtam, két okból is:

1. Magával a játékkal nincs baj, rendesen játszható.
2. Eladhatom eBayen, az is előfordulhat, hogy összességében több pénz jön vissza belőle.

És bejött, Ugyan csak +2 font, de már ennek is örültem, hogy így jobban jöttem ki az egészből. Aztán vettem egy tényleg nagyon szép állapotút, Guide-dal együtt volt:

Ne rémüljön meg senki, nem 40 font volt, csak az eladó rajta hagyta az új árát. Nem adtam volna ki érte ennyit... Amúgy a felénél is kevesebb volt. A guide meg jól jön, ugyanis azért játszottam az előzővel, és veszett nehéz játék. Egyrészt nagyon jó, hogy dinamikus, konkrétan érezni az 1000 km/h-s sebességet. A másik meg az, hogy nagyon jó játék, de szokatlan, Ugyanis nemcsak a Nintendo keze van a játékban, hanem a Segáé, és hiányzik belőle az a tipikus Nintendós feeling, ami az X-ben nagyon megvan. Inkább olyan érzésem van, mintha egy nagyon jó minőségű játékkal játszanék, ami nem Nintendo. Ez még maximálisan elnézhető, a zene sokkal inkább zavar. Az elődben ugyanis kemény rock zene szólt, itt meg a Sega zászlóshajója alatt 180°C-os fordulatot vett a zene, és trance számítógépes zenék szólnak a játékban. Egyébként sem rajongok a stílusért, az ebben szerzett zenék is eléggé jellegtelenek. Max. 1-2 maradt meg komolyabban a fejemben. Ettől függetlenül a játék jó lett, és nehézsége ellenére is élvezetes.

Meg is írtam a tesztet a GC-s F-Zeróról, meg egy másik játékról is:

F-Zero GX
Wave Race: Blue Storm

Egyelőre marad az X a nagy kedvenc, de az GX-ben is szeretnék profi lenni. A Wave Race-t pedig ilyen másfél hónapja vettem a CashConverters-ben. Ez is a régi GC-s vágy volt, és mivel olcsó, ezért jött:

És tetszik is nagyon. Róluk írtam tesztet. Amúgy egyszer találtam az energiaitalok között Blue Storm-osat, a játék tiszteletére vettem is egyet, pontosan így néz ki:

És még egy utolsó kép: Magyarországon is visszatértek a neves kólák? Mivel nekem nem volt kivel megosztani, ezért magamnak ezt vettem meg:

Minden egyes betűje igaz rám.

Megumi Hayashibara: Kagirinai Yokubou no Naka ni

Nagyon rákaptam most az énekesnő egyik dalára, sokat hallgattam az elmúlt napokban, főleg az off vocal version változatot, mert már önmagában a háttérvokált is nagyon szépnek tartom. Pedig különös története van a dalnak, kb. 7 éve hallottam először, és bár soha nem ugrottam át, de nem szívesen hallgattam. Ennek egyszerű oka van: Olyan a hangulata, és Megumi-sama éneke, mintha valami nagy álom beteljesüléséről énekelne, és a benne rejlő boldogság hatalmas. Ugyanakkor nekem rossz volt hallgatni, mert olyan érzéseket ébresztett bennem, hogy én ezt a boldogságot még nem éltem meg, és rettenetesen hiányzik. Szinte fájdalmat okozott, ha meghallottam.

Azt nem mondom, hogy megtaláltam, de azokba az érzésekbe, amiket manapság megélek, nagyon beleillik, és most nagyon jó érzéssel tölt el a hallgatása.

Kicsit olyan ez, mintha most jött volna el az ideje.

Amúgy a kislemez:

Megjelenés: 1996. május 22
Kiadó: StarChild (King Records)
KIDA-134
Ár: ¥1.000

1. Kagirinai Yokubou no Naka ni (限りない欲望の中に) 5:09
2. Touch Yourself 5:09
3. Kagirinai Yokubou no Naka ni (off vocal version) 5:09
4. Touch Yourself (off vocal version) 5:09

A Kagirinai Yokubou no Naka ni Megumi Hayashibara 20. kislemeze. A címadó dal a Slayers Special OVA betétdala, míg a Touch Yourself a Sega Saturn-ra megjelent Slayers Royal játék dala. A kislemez a 20. helyet érte el az Oricon charton, 4 hétig volt listán, és 69.510 példányt adtal el belőle.

Hayashibara Megumi őrület #2

Szinte ugyanaz, mint ami tavaly volt, csak most más okból, ami önmagában szintén őrület. A Last.fm profilomhoz köthető, ugyanis "sérelmeztem" (természetesen nem úgy komolyan), hogy két nagyon jó válogatásalbuma igencsak szerényen áll nálam. Ezek pedig a Slayers Megumix és a VINTAGE White. És ahogy elkezdtem hallgatni őket, megint feljött bennem az érzés, hogy igen. Az a helyzet, hogy azért nem "egyenletes" az érdeklődésem iránta, mint Okui Masami iránt, mert eléggé egy síkon mozognak a dalai. Konkrétan a VINTAGE White egyik új dala, a Heart bridge az, amit amikor először meghallottam, azt hittem, hogy ki akarnak kergetni a világból. A legrosszabb Hayashibara Megumi dal, ami már túlzásba viszi ezt a pozitív gondolkodás és az ártatlanság elméletét, és már-már gyerekesre sikeredett. Ezt régen sokkal jobban tudta művelni, nála ugyanis itt érezhető az idő múlása. Néhány ilyen dal, amit a '90-es évek elején énekelt fel egészen jóra sikeredett. De ebben egyrészt nem tud már újat mutatni, másrészt már nem állnak jól neki, mert változott a hangja. Viszont nemrég jöttem rá arra, hogy bár a dalai nagyrészt egy síkon mozognak, mégis változatosak, mert szinte minden egyes dala más és más érzetet kelt. Tehát azt az egyetlen egy kellemes pop zenét vesézi ki több oldalról, erről majd írok később.

És most van is lehetőségem több albumos válogatás CD-ket hallgatni, mert azért nem vagyok teljesen munka nélkül. Nővérem megkért, hogy segítsek neki az iskolában takarítani, én meg boldogan elvállaltam. Nemcsak testvéri szolidaritásból, hanem mert újra imádok órákra járni, és most még annál is jobb érzés oda járni, hogy egy kicsit az én munkám is benne van abban, hogy az iskola rendezett és tiszta. Ezért kapok hetente egy szerény juttatást. Tehát valamennyire megvalósult az, hogy foglalkoztat, és ezzel is elégedett vagyok annak ellenére, hogy az eredeti tervtől messze elmarad. De mivel nála lakok és etetnek, stb. ezért állapodtunk meg egy jóval kisebb összegben. És egyre gyakrabban segítek be egyéb háttérmunkálatokba is, például most hétvégén nem volt itthon, így pénteken és szombaton én szedtem az óradíjakat, meg számoltam el a pénzzel, valamint kérdőíveket is osztottam. Az egyéni igények, gondok megértését leszámítva egész jól ment, de a nehézségekben volt segítségem. Boldogan segítenék tartósan, akár sok évig is, mert amúgy élvezem, és szeretem csinálni, de rendes anyagi juttatás híján ez nem megy. Viszont addig is jó elfoglaltságként fogom fel, valamint bekerülhet az önéletrajzba is. Konkrétan ma is voltunk promóción, a tengerparton volt egy szabadtéri rendezvény, Egremont Festival néven, és helyet kaptunk mi is. Mi nyitottuk meg a műsort egy kis sárkány- meg oroszlántánccal. Érdekes, most egy olyan korú gyerek, aki sírni szokott az oroszlán láttán, nevetve simogatta. Tök aranyos volt. Nekem annyi dolgom volt, hogy a sárkány előtt tartottam a China Spirit táblát. Úgy éreztem magam, mintha egy felvonulás vezetője lennék. Amúgy a születésnapos posztnál elfelejtettem megírni, hogy megint voltam Kung Fu Panda. De szerencsére most nem kellett semmi attrakciót csinálni, csak integetni a gyerekeknek, akik megérkeztek.

Na szóval, mivel az iskolában egyedül vagyok délelőttönként, és az angol rádiókkal meg úgy vagyok, hogy mentsen meg tőlük az ég, ezért sokat hallgatok Hayashibara Megumit. Most konkrétan a Plain albumát hallgatom. Csak felidézésként, hogy milyen, ugyanis ezt az albumot hallgatom a legkevesebbet, mivel ezt tartom a legrosszabbnak. Egy kedvenc előadó is csak ember, ő is csinálhat rossz albumot. Azt nem szeretem benne, hogy régi dalok, melyek ezelőtt, nem kerültek fel nagylemezre (pl. Breeze, trust you, KOIBUMI), helyet kaptak, és a régi hangulatuk miatt nincs helye az újak között. Az új dalok meg nem nagyon sikeredtek jóra. Bár érdekesség, hogy erre az albumra került egy régi dal újragondolt változata. Ez pedig a 4 Gatsu no Yuki, mely eredetileg a Mahou no Princess Minky Momo anime egyik dala, ez kapott egy nagyon jó, újragondolt változatot. Az eredetit konkrétan gyerekhanggal énekli el, ezt pedig a rendes felnőtt hangján, így az a bánat, amiről énekel, sokkal komolyabbnak hangzik, jobban szívhez szól. A hangszerelés is új lett, sokkal komolyabb tehát az egész dal nagyon jóra sikeredett. Valószínűleg Okazaki Ritsuko emlékére került fel, ő az eredeti szerzője a dalnak. A 2007-es évet neki szánta Hayashibara-san, az album megjelenése előtt megjelent egy kislemez "A Happy Life" címmel, mely szintén a néhai zeneszerző egyik szerzeménye. Meg a Plain albumra került fel a híres Slayers dalnak, a Give a reason-nek a ballada változata, mely szintén nagyon szépre sikeredett. Úgyhogy nem olyan rossz korong, csak menten bealszok itt a macska mellett a többi dal hallatán...

Bizonyíték

Na, csak hogy mutassam, hogy nem a levegőbe beszélek:

A füzetben, ahol másfajta tollal van írva, az a mai nap, ha esetleg valaki szemfüles lenne. Ez az Unterwegs Neu A könyvek 1. leckéje. Nagyon el voltam maradva a tanulással, mert sehogy nem tudtam az itteni mindennapjaimba beépíteni. Igazából ezért is tettem a fogadalmat, hogy végre visszarázzam magam a nyelvtanulásba. Hiányzott már nagyon, jó újra tanulni, remélem, tényleg be tudom úgy tartani, ahogy mondtam.

Néhány alvó macskás képet csináltam a mieinkről:

És akkor csoda, hogy nem tudok ellenállni nekik.

Negyedszer

Na, lehet holtig tanulni németül. Csak az utolsó fél órába kapcsolódtam be, csak imádkoztam magamban, hogy ne menjen el tizenegyesig a meccs. De továbbra sem vagyok focirajongó, csak jó érzés betudni, hogy a németek nagyon odatették magukat.

Az első állásinterjú

Hát végre erre is sor került! Bár hozzá kell tenni, hogy magyar közreműködéssel, ugyanis van egy magyar lány Liverpool-ban, aki albérletek közvetítésével foglalkozik, másodállásban munkaközvetítéssel is. Ő ajánlott egy raktári munkát a B&M-ben. Beszéltem is az angol férfival, aki végsősoron közvetíti a munkát, az ő munkaközvetítő irodája által. De még ekkor sem tudtam, hogy pontosan mire kell, és mivel úgy voltam vele, hogy raktárban sokféle munkát lehet végezni, ezért bizakodó voltam.

Tegnap 11-kor volt, a B&M központi raktára Liverpool-ban van, a repülőtérnél, tehát nagyon a külváros, és pont a másik végén, ahonnan mi közelítjük meg, így legalább 1 óra lett volna az utazás oda és vissza külön (a feltételes múlt árulkodó lehet sikeresség tekintetében). De nővérem elvitt kocsival, de először könyvelőhöz kellett menni (a belvárosban), onnan volt még legalább 40 perc az autóút. Az egyes raktárba kellett menni. Nem voltunk sokan, így nem is tűnt annyira esélytelennek a dolog. Egy férfi kísért minket, az egész raktáron keresztül, a túlsó végen van az iroda, ahol összegyűltünk. Onnan kezdtem el gyanút fogni, hogy nem ez lesz az én munkám, amikor láttam, hogy a többi férfi mellettem sokkal jobban ki volt dolgozva fizikailag, mint én. Egy jelentkező lapot kellett kitölteni, az iskolai végzettségre kérdezett rá, munkatapasztalatokra, és kisebb számítási feladatok voltak, hogy egyáltalán képben vagyunk-e az alapvető matematikai ismeretekkel. A munkatapasztalat részen morfondíroztam, hogy odaírjam-e az órabért? Végül is mit kezdene magyar forintban megadott összeggel. Különben is, ha átváltaná fontra, siralmas összeget kapna (angol bérekhez képest, én elégedett lennék azzal a bérrel is). Odaírtam, aztán legyen vele boldog. Az utolsó oldalon voltak az egyéb olyan kérdések, melyeket több angol ismerősünk szerint figyelmen kívül kell hagyni, mert az csak kirekesztésre ad lehetőséget. Bocsánat, nem találtam jobb szót rá, de ide jön a nem, etnikum, sőt, sokak szerint még a születési időt sem érdemes megadni. Ezek érdekes dolgok, mert valóban problémás lehet, ha ezen múlik, hogy megkapjuk-e a munkát, vagy sem, ugyanakkor nyilván egy vékony nő, aki álljon mondjuk nyugdíj előtt néhány évvel, nem alkalmas kemény fizikai munkára. A kemény fizikai munka ebben az esetben stimmel, ugyanis rendeléseket kell felvenni, és az interjúztató elmondása szerint nem ám 10-15 kilós kartonokról van szó, hanem akár 40-50 kilósakról is. Nem esett nehezére kirostálni engem, mivel a többi férfi mellett igencsak nyeszlettnek számítottam. De azért elmondott dolgokat, már csak azért is, hogy ha végképp nem talál jobbat. Különben végig meg voltam illetődve, mert már a legelején tudtam, hogy hiba csúszott a gépezetbe azzal, hogy nem közölték, hogy milyen munkára kell menni. Nem számítottam arra, hogy fizikailag a legnehezebb munkára keresnek embereket. Ilyenkor jó szokáshoz híven semmi angoltudásom nincs, nagyon akadozva ment a kommunikáció, de azért megígérte, hogy 2-3 óra múlva felhív, és mondja, hogy mi a helyzet. És megtette, amit nagyra értékelek. Szeretem, ha valaki becsületes, és egyrészt nem a levegőbe beszél, másrészt még annal ellenére is betartja az ígéretét, amikor mindkettőnk számára nyilvánvaló volt a válasz.

Eredetileg a nővérem beszélt a magyar lánnyal, legközelebb én fogok, hogy pontosan tisztázzuk, hogy milyen munka lenne nekem jó. De kezdetnek jó volt látni, és részt venni egy állásinterjún.

Fogadalom

Nincs nagyon lehetőségem TV-t nézni, csak most olvasom a neten, hogy 7-1-re verték el a németek a brazilokat! O_O Nem akartam hinni a szememnek. És ezzel döntősök lettek... Lehet, hogy nem nagy kunszt ezután, hogy de mégis ünnepélyesen megfogadom, hogy a németek lesznek a világbajnokok, én addig fogok németül tanulni, amíg meg nem lesz a felsőfokú nyelvvizsga. De nem ám a 60%-os küszöb a cél, hanem legalább 90%!

Ha otthon lennék, tudnék is méltó módon szurkolni, ugyanis kapom a (magyar) Lidl-től a hírlevelet, és láttam, hogy Foci VB-s cuccok 50% kedvezménnyel vannak, és láttam, hogy a pólók között van "Deutschland" is fekete, piros, sárga motívumokkal. Oly kedves látvány volt szívemnek, és 900 forintért egyáltalán nem sok. Megkértem anyámat, hogy ha talál, akkor vegye meg nekem. És talált. Arra nem kérem meg, hogy postázza ki nekem, mert nagyon drága a posta, de így is jó a tudat, hogy megvan.

Hajrá Németország! A német pedig esélyes a világ legszebb nyelve versenyén a magyar és a japán mellett.

Eladási adatok

Nagyon rég nem foglalkoztam The Legend of Zelda játékkal, de találtam egy érdekességet, úgy döntöttem, hogy írok róla. Köztudottan szeretek eladási adatokkal foglalkozni, mert abból is sok egyéb információt le lehet szűrni, és a Zelda sorozatról találtam egy olyan összesített eladási adatot, mely nemcsak az eredeti játék eladásait összegzi, hanem bele vannak számolva a remake-ek és a Virtual Console megjelenések is:

1. Ocarina of Time: 10,96 millió
2. A Link to the Past: 9,20 millió
3. Twilight Princess: 8,55 millió
4. The Legend of Zelda: 7,39 millió
5. Link's Awakening: 6,05 millió
6. The Wind Waker: 5,57 millió
7. The Adventure of Link: 5,07 millió
8. Phantom Hourglass: 4,99 millió
9. Oracle of Ages: 3,96 millió
10. Oracle of Seasons: 3,96 millió
11. Skyward Sword: 3,76 millió
12. Majora's Mask: 3,36 millió
13. Spirit Tracks: 3,23 millió
14. A Link Between Worlds: 2,07 millió
15. The Minish Cap: 1,43 millió
16. Four Swords Adventures: 0,83 millió

Azért látszik, hogy felnyomták a számokat rendesen, a legszignifikánsabban a LttP-ben mutatkozik meg, ugyanis az SNES-es változatból 4,61 millió példányt adtak el, a GBA port és a Virtual Console pedig hajszál híján megduplázták az eladásokat. A weboldalon több adat is van, például tisztán az eredeti játékok eladásai listázva, vagy ami még érdekesebb, hogy az adott konzoltulajdonosok hány százaléka rendekezik az adott Zelda játékkal. Ebben is az OoT a győztes 23,03%-kal. Nintendo 64-es változatból 7,6 millió kelt el, míg a konzolból 32,93 és a kettő hányadosa százalékértékben. Az utolsó százalékos érték inkább furcsa, az azt veti össze a Föld lakosságának hány százalékának van meg egy Zelda játék. Érdekes, hogy ebben a NES-es The Legend of Zelda vezet 0,132%-kal, az OoT pedig a második lett. Ha jobban belegondolunk, egyáltalán nem furcsa, hiszen az első játék 1986-ban jelent meg, akkor még nem voltak 5 milliárdan a Földön, most meg 7 milliárdnál is többen vagyunk, és a NES-es Zelda nagyon népszerű volt megjelenésekor.

Ma tartottuk a Kung Fu iskolában Dominik születésnapi buliját. Nem számítottunk arra, hogy ennyien elfogadják a meghívást, de amúgy összességében jól sikerült. Oroszlántánc most is volt, néhány gyerek most is szívbajt kapott. Kínai kultúra ide vagy oda, valami mást kéne kitalálni, amikor sok gyerek van, aminek mindenki egyaránt örül, nem tartom jónak, hogy néhány gyereknek biztosítjuk a napi sírógörcsöt. Amúgy többen is jöttek magyarok, jó volt találkozni, beszélgetni velük. Volt disco is, mai zenével, természetesen gyerekeknek megfelelő hangerővel (tehát nem annyira hangos). Megszólalt egy régi nagy sláger, a Lou Bega Mambo no. 5 dala, amit annyira már akkor sem szerettem. Most sem, főleg, hogy a mai napig nyomják a rádiók, és már igencsak kezd elegem lenni belőle. De az egyik magyar lány pont ekkor hívott táncolni. Csodás, még szép, hogy csatlakoztam! De max. 10 másodpercig táncoltunk, mert több gyerek egyszerre kezdett el sírni. Elfeledkeztek saját korlátaikról... Az külön felemelő volt, amikor az összes gyerek körbeülte Dominikot, amikor felköszöntötték. Jól sikerült összességében, 16 órakor lett vége, és ahhoz képest, hogy sokan voltak, nem volt nagy szemét, négyen-öten 3/4 óra alatt összetakarítottuk az egészet. Ami érdekes, hogy egy tükör hiányzik. Valószínűleg valaki levette, mert senki nem hallott robajt.

Születésnap és Free! új évad

Ma van Dominik születésnapja, megleptem én is egy kis ajándékkal. Egy Moshi Monsters plüsst kapott tőlem, meg Super Mario képeslapot. Jó érzés volt látni, hogy örült neki. Néhány hete, amikor nővéremmel Birkenhead-ben voltunk, akkor az egyik üzletnél láttunk Moshi Monsters plüssöket és mondta, hogy olyat vehetek neki, annak biztosan örülni fog. Mindenképp valami olyannal akartam meglepni, amit nem csak bedob a sarokba, aztán rá se néz, hanem örömmel fogja látni. Angliában általános dolog, hogy ha egy gyereknek születésnapja van, sok barátot meghívnak, és persze mindegyiktől külön-külön ajándék. Anyám volt két éve Dominik születésnapján, akkor mesélte, hogy rengeteg ajándékot kapott. Ezért döntöttem úgy, hogy valami olyasmit akarok, amit meg is becsül. Három fő csapásirány határozza meg a gyerekkorát: Skylanders, Minecraft és Moshi Monsters. Ez a szörnyes dolog úgy tudom, hogy Magyarországon (még) nincs, 4-8 éves gyerekek kedvenc szórakozása interneten befognak szörnyeket, etetik, játszanak vele, stb. Ilyen málna-külsejű plüsst választottam ki neki, az volt a legszimpatikusabb. A rózsaszín ló nem illik a neméhez, az óriás egyszemű meg olyan idétlenül nézett ki. Ezeket különben Moshling-nak hívják. Nem vagyok híve az idétlen szóvicceknek, de amikor először meghallottam, komolyan azt hittem, hogy valami moslékot emlegetnek. Csak lestem, hogy lehet róla áhitattal beszélni... Gondoltam, hogy valami Minecraft-os cuccot is vehetnék neki, a GAME-ben volt egy pár, de mivel 15-20 fontok voltak, ezért megköszöntem a lehetőséget. Mondjuk találtam valami apróbb cuccot, istenemre úgy emlékszem, hogy 50p volt, de a pénztáros £4.99-et mondott, így ez is kiesett... A képeslap kiválasztása sem volt egyszerű, mert eredetileg Mariósat akartam, de mindegyik vagy "Brother" volt, vagy ha évszámos, akkor 5 vagy 7 évesnek. Mind a kettő kapufa, ugyanis Dominik 6 éves lett, olyat meg nem találtam. Láttam még Pókembereset is (ez a negyedik, amit nagyon szeret), ebből volt 6 évesnek is, de inkább szétnézek előtte máshol is. És jól tettem, ugyanis ott, ahol vettem a plüsst, voltak képeslapok, és speciel volt Mariós "Nephew" születésnapi kártya is. Több se kellett nekem. Meg ha már 2-t fizet, 3-at kap akció volt, akkor már a születésnapi tasakot is itt vettem meg, az is Moshi Monster-ös volt. Eredetileg sétálni terveztem hazafelé, de szakadt az eső, úgyhogy inkább vonattal mentem.

És újraindult a Free! anime. Ha már végignéztem az első szériát, akkor nekikezdek az újnak. Arról nem volt szó, hogy kis híján bealszok rajta... Sokat mondjuk nem vártam tőle, mert az első évad második fele is már altató hatású volt, nagyjából ezt a színvonalat követi. Első animéseknek érdekes, de nem kell végignézni ahhoz, hogy minden tipikus animés elemmel találkozzunk. Ráadásul az opening és az ending sem lett valami jó. Ugyanazok az előadók (OLDCODEX és STYLE FIVE), és a megfelelő minőség megvan, de korántsem olyan maradandóak a dalok. Első végighallgatás után nem éreztem azt, hogy megmarad az emlékezetemben. Miután hallgattam egy kis Hayashibara Megumi-t az 1. rész megnézése után, csírájában sem maradt meg a dallam a fejemben.

Hazatérés

Igen hamar döntöttünk felőle, de megvettük a repülőjegyet novemberre. Néhány napja egyszer néztem, hogy ha most vennénk meg a jegyet, akkor mennyibe kerülne, és láttam, hogy az egyik járatra 25 font, hát az igen olcsó. Hétfőn beszéltem anyámmal Skype-on, megemlítettem neki ezt az árat, és az lett a vége, hogy megvettük, ugyanis az utolsó hely volt arra a járatra ezen az áron. Persze nővéremet is bevontuk a döntésbe, ugyanis felmerült, hogy vagy október végén vagy karácsonykor ők is jönnének Magyarországra. Október végén van az egy hetes iskolai szünet, arra az időre jöttek volna haza. Persze a repülőtársaságoknak is megvan a magukhoz való eszük, természetesen a szünet első napjára nagyon drága volt a jegy, ahogy az utolsó napra sem fapados áron adják a hazatérőknek. Karácsonyi időszak meg természetes... Az ő látogatásuk tehát egyelőre még kérdéses.

Még korábban úgy beszéltük meg, hogy novemberben ha látogatóba is, de hazamegyek, ezért is döntöttük ilyen gyorsan, hogy ha van jó áron repülőjegy, akkor megvesszük. Nem akarom véglegesnek mondani a hazatérésemet, mert fenntartom a lehetőséget, hogy történik valami olyan dolog, ami végleg ideköt, de ez jelen állás szerint lehetetlenség. Azt a frusztrációt pedig inkább a bizonytalanság hozta ki belőlem, amit például az Adarna Karaoke fórumon is kiadtam magamból (persze keretek között). Inkább amiatt volt bűntudatom, hogy olyan stílusban írtam ki a gondolataimat, amit utálok másoktól olvasni. Most így letisztult fejjel azt mondom, hogy el tudom fogadni azt, hogy a briteknek ez az életforma a normális, amit nap mint nap látok, de ez teljesen elüt az én habitusomtól, és egyszerűen képtelen vagyok beilleszteni a mindennapjaimba. Túlságosan szabadelvűek, nemtörődöm, anyák fiatalon (20-22 évesen) szülnek, és nem látom azt a fajta gondoskodást a gyerekük irányába, ami például minket, magyarokat még azért jellemez minket. De vannak jó dolgok, amiket el lehetne tanulni a britektől: Nagyobb szerepet vesznek ki az apák a nevelésben, sőt, néhány esetben konkrétan az volt az érzésem, hogy a valódi szülői érzelmeket az apától kapja meg a gyerek. Jó látni, ahogy a parkban együtt játszanak a gyerekükkel. Meg néhány embernél azt látom, hogy nagyon lelkiismeretes munkaerő, és szívét-lelkét beleadja a munkába. Úgyhogy szó nincs arról, hogy csak rossz dolgok lennének itt, csak ahhoz képest, ami korábban láttam, amikor látogatóként jártam ide 2-3 hétre, sok csalódás ért, sokkal jobbnak képzeltem el itt a dolgokat. Aztán persze lehet mondani, hogy az a pár hét nem annyira releváns, ha hosszabb ideig van az ember egy adott országban, akkor látja csak igazán, hogy mi a helyzet. Legyen így, én már elfogadtam. Több angol családnál is voltunk, nővérem ismerőseinél, nagyjából ugyanaz a légkör, viszont a múlt héten egy magyar családnál voltunk látogatóban Bebington-ban. Hát az olyan volt, mintha hazamentem volna, teljesen más volt ott lenni. Nagyon kijön az, hogy mennyire mások a britek és a magyarok.

Aztán elképzeltem, hogy más külföldi országokban milyen lehet élni. Szerintem Németország hasonló lehet, mint Anglia, ott is eléggé szabadelvűek az emberek, ráadásul ott a fiatalok beszédstílusa eléggé lekezelő. Ezt a német Legyen Ön Is Milliomosban vettem észre, amikor nagyon fiatalok, 18-22 évesek, játszanak, van egy ilyen "mit képzelsz magadról, én vagyok a király" stílusú beszédük. Erre először LL hívta fel a figyelmemet, aztán jobban figyeltem erre, amikor néztem otthon a német vetélkedőt, és láttam, hogy igaza van. És ez teljesen normális volt a műsorvezetőnek, Günther Jauch-nak. A másik ország, melyről hasonlóképp elmélkedtem, az Ausztria. Ott nem vagyok biztos abban, hogy annyira érvényesülnek azok a normák, amik a fent említett két országban vannak. Az a véleményem (aztán lehet, hogy rossz logika), hogy mivel olyan országokkal határos Magyarország mellett, mint Szlovénia, Szlovákia, Csehország, az osztrákok némileg keretek közé szabják életüket. De még egyszer sem voltan Bécsben, úgyhogy ez csak saját gondolat. Szeretnék oda eljutni, nagyon kíváncsi vagyok, milyen város lehet, határozottan jók az elképzeléseim. De nem élem bele magam, nehogy csalódjak...

Amúgy most a héten kifejezetten jó idő van itt Angliában, egyszer volt 25°C is. Valamit mutat magából a nyár itt is, kifejezetten nyári hangulatom volt az elmúlt napokban. Most is ha méltóztatna felszakadozni a gomolyfelhőzet az égen, megint meglenne. A múlt héten volt nagyon rossz idő, sokat esett az eső, és nem nagyon volt 15°C felett kint. Kifejezetten októberi hangulatom volt akkor. De ahogy nézem az idokep.hu oldalon, otthon sem olyan meleg a nyár, mint szokott lenni. Azt látom, hogy pár napig 30°C körül van, aztán jön valami hidegfront, és hűl le a levegő. Bár most nézem, hogy jövő héten 34°C lesz... Inkább ne láttam volna. T_T Na de mindegy is, inkább az itteni enyhébb napoknak örülök, minthogy azon sírjak, hogy otthon micsoda hőség van. Amúgy találtam egy számomra érdekes képet a timeanddate.com weboldalon:

Ha egy gömbként képzeljük el, akkor teljesen természetes, hiszen a Nap most a mi oldalunkon van, arra csodálkoztam rá, hogy ha megfigyelitek a szinuszgörbe-szerűséget, pont Angliánál fordul a csúcs felé nagyobb ívben. Most már érhető, hogy miért van itt még 22 órakor is világos, és miért kezd már 3 órakor világosodni.