2012. március 25., vasárnap

Évforduló és emlékek

Ma reggel mosogatás közben ébredtem rá, hogy ma van 1 éve, hogy Kispestre költöztem. De szép évforduló, és milyen emlékezetes nap volt. Összességében jó itt lakni, annak ellenére, hogy egy néhányszor el akartam innen menni, ennek egyszer még hangot is adtam. De most az anyagi biztonság miatt meg kell elégedjek a problémák tüneti kezelésével.

Nemrég megkért Laura Ramirez, hogy ami megvan nekem Megumi Hayashibara eredeti kislemez, azt rippeljem már be neki 320 kbps mp3-ba. Miközben átküldtem neki a kislemezeket, azon gondolkodtam, hogy tényleg régen hallgattam már Megumi dalokat. Hát nem eljött az ideje? Szinte már nosztalgikus hallgatni ezeket a dalokat. Amikor néhány év után ismét ismét meghallottam a RUN ALL THE WAY! című dalát, olyan érzésem támadt, mintha tényleg olyan régóta ismerném azt a dalt, mint amikor aktuális volt. El is képzeltem, milyen lehetett Slayers mozifilmeket nézni akkoriban moziban, és a movie végén felcsendül az egyik Slayers Movie ending Megumi dal, és amíg a többiek szedelőzködnének, én nyugisan ott ülnék, és végighallgatnám a dalt. ^^ Igaz, nagyon ritkán játok moziba, de azt még nagyon régről tanultam el a nővéremtől, hogy ne azonnal menjünk ki a teremből, hanem várjuk meg, míg a többiek kitolonganak, és utána nyugisan kisétálunk. Milyen igaza van. Visszatérve Megumi Hayashibarához, elnézegettem a Last.fm profilomat, lassan 3 éve, hogy beregisztráltam, eszembe jutott az is, hogy volt idő, amikor Megumi Hayashibara és Masami Okui nagyon együtt volt az első két helyen, de aztán Makkun elhúzott, olyannyira, hogy neki van 11.853 lejátszása, míg Meguminak 5.667, és elhatároztam, hogy mi lenne, ha az év végére megint együtt lennének szorosan? Nem lesz könnyű feladat.

Van két kislemez, melyet nagyon szerettem sokszor vissza-vissza hallgatni, akár órákig is, és egyszerűen nem untam meg. Ilyen Megumi Hayashibara: Fine colorday és Masami Okui: DEPORTATION ~but, never too late~ kislemezei.

Most a Fine colorday-t hallgatom már negyedjére, közben Wii Sportsozok. Nagyon szeretem hallgatni most is, a Wii Sports meg olyan, nem nem lehet megunni. Megyek is vissza egy kicsit játszani.

Nincsenek megjegyzések: