Meghallgattam az új kislemezét, mely a Seize the Days (Éld meg a napokat) címet kapta. Hát igen, hallatszik, hogy új kiadó, új stílus. Bár nem kell nagy változásokra gondolni, de érződik, hogy kicsit felszabadultabb lett. A kislemezre három dal került fel, és azok instrumentaljai. A Goodbye Days nagyon egyedi lett, nagyon bejött nekem. Szóval tényleg jót tett neki, hogy átigazolt a Lantishoz. A Lantis a King Recordshoz hasonlóan anime zenékre szakosodott, ám sokkal tágabb teret ad a különböző műfajoknak.
Amíg szinte csak a King Records adott ki anime kislemezeket kb. 20 éve, addig feltűnően egy síkon mozogtak a dalok, az állóvizet Okui Masami kavarta fel a Jama wa Sasenai dalával, mely ugye a Slayers NEXT endingje. Ez még épp elment, de Okui Masami későbbi rock zenére történő áttérése már nemigen volt összeegyeztethető a King Records profiljával, különösképp a StarChild-éval nem. Aki meghallgatja a KR által kiadott lemezeket, az észreveheti, hogy csak a pop zenén belül enged mozogni. Chihiro Yonekura nemcsak lelki társak, hanem sorstársak is, hiszen mind a kettejüknek volt alkalmuk megtapasztalni a kiadó negatív oldalát. A különbség ott van, hogy Okui Masami nem hagyta magát, és ő igenis a saját stílusában akart dalokat gyártani. Ez azzal járt, hogy nemcsak a StarChildtól lett kirúgva (még további 2 évig marad a King Recordsnál), hanem nem bíztak rá anime dalokat, a lemezeit egyre kevesebb példányszámban adták ki, azokat nem promotálták annyira. Ezért van az, hogy Masami kilépett a KR-ből, és saját kiadót alapított (szerintem a Lantis tárt karokkal várta volna őt, de úgy tűnik, hogy 100%-ig a saját maga ura akart lenni), az evolutiont. Az Oriconon így sem tett csodákat, ez nem azért van, mert magának még annyi albumot sem adott ki, hanem sokkal inkább webáruházakra összpontosított, azok eladásait az Oricon csak 2009. szeptember 1-jétől számolja, azoknak is csak a 30%-át. Úgyhogy Masami megtalálta a számítását, de mi volt Chihiro Yonekurával? Ő gyakorlatilag 100%-ig alárendelte magát a King Recordsnak. Hogy mi ennek az oka, senki nem tudja. A kiadó hagyta hogy az énekesnő maga írja meg a dalok szövegét, ám a zenébe beleszóltak. Ennek "köszönhetően" nagyon egysíkúak lettek a dalai, az albumai évről évre veszítettek érdeklődésükből, szinte minden egyes dala ugyanolyan, a zenei karrierje konstans lett. Több olyan véleményt is olvastam blogokban a 2007-es Kaleidoscope albumának megjelenése után, akik megvették eredetiben a CD-t, hogy már a 2006-os Fairwings albumot is unalmasnak tartják, de ezután nem vesznek Chihiro-lemezt. A kislemez megjelenésének gyakoriságán is látszott, hogy baj van, ugyanis a Seize the Days előtti utoljára megjelent kislemez a Lion no Tsubasa volt, mely 2007. március 16-án jelent meg. Theát jóformán három és fél éves vesződés után döntött úgy Chihiro, hogy elég volt megválik a kiadójától. Addig is jelent meg albuma, 2008-ban és 2009-ben, ám ezek már csak Best of, és duett CD-k voltak. Szerintem a 15th Anniversary album nemcsak azért lett előrébb hozva, mert esetleg valaki nem tud számolni, hiszen 1996-ban debütált, hanem hogy minél hamarabb szabadulhasson a kiadótól. Vicces, hogy léggömbökkel a kezében száll el. :D Sőt, meg merem kockáztatni, hogy a Seize the Days kislemez már régebb óta készen volt, csak a KR nem engedte, hogy az új kiadó által megjelenjen a kislemez, addig, amíg meg nem jelenik a Best of album, ezért is lett előrébb hozva. De ez már tényleg az én elméletem, túl sok DBSK (Tohoshinki) sztorit hallgattam Nighttól. ^^'
Akármi is az igazság, örülök, hogy végre Chihiro Yonekura önmaga lehet. Igazából mindig is hallatszott, hogy sokkal több van benne, mint amit megmutat(hat) magából, és remélem, hogy ez a kislemez egy új irány az énekesnő zenei karrierjében, és hatalmas lendületet fog kapni. ^^
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése