A napokban ismét egy régi klasszikust néztem meg, az Oroszlánkirályt. Én még anno láttam, 1994-ben moziban, és tisztán emlékszem, hogy bár nagyon tetszett, de annyira bennem maradt Mufasának a sikolya, ahogy Zordon lelökte, hogy utána már csak félve néztem meg VHS-en később. De tényleg nagyon durva lett, iszonyat jól megcsinálták azt a jelenetet. Persze most 16 évvel utána, azért nincs már olyan nagy hatással rám, de tényleg nem volt semmi megélni.
De milyen érdekes, hogy a régi Disney rajzfilmek is éltek a Hollywood-i klisékkel, hogy a jó mellett a főgonosz általában igen közel van, meg kellenek poénos szereplők, akik egy kicsit lazítanak a történetmeneten, de itt annyira jól meg lett csinálva, hogy nem csoda, hogy Oscar-díjas lett ez az alkotás.
Igazából azért vetettem rá magam, mert ebből a rajzfilmből is készült egy nagyon jó Super Nintendo játék. Meg kéne azt biza szerezni. De furcsa egyébként, emlékszem, hogy a játékban nagyon kiemelték, ahogy Szimba az állatok kereszttüzében megy a tiltott helyre. Kár, hogy kölcsönzés erejéig birtokoltam a játékot, nagyon szívesen játszanék vele.
De érdekes, hogy rajzfilmadaptációk nagy részét hasonlóan Mario-alapon csinálták meg, tehát pályákon kell végigmenni, ellenfelek fejére kell ráugrani. Nem annyira hosszú játékok, mégis rendkívül élvezetesek. Ezek a játékok is nagyban hozzájárultak nálam, hogy igazán naggyá tegyék az SNES korszakot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése