Mode 7-től Mario Kart 7-ig

Repülő cartridge-ek, földhöz vágott 3DS-ek, pattanásig feszült idegszálak. Ez a Mario Kart 7 mérlege. Pedig nem innen indul a történet. Eleinte mindenki rácsodálkozik, mindenki imádja, majd jönnek az első szitkozódó szavak. Na igen, a Mario Kart 7-tel a sorozat nagyon elment abba az irányba, amikor már nem a képességek számítanak, hanem, hogy éppen milyen fegyvered van.

Pedig régen egyáltalán nem ez volt a helyzet, persze, soha nem volt fegyvertelen Mario Kart, de amikor kevesebb fegyver volt, és azokat is ritkábban adták, akkor sokkal inkább számított a játékos tudása. A Super Mario Kart az egyik legnehezebb a szériában, talán pont ezért. Itt a legnagyobb mérgelődési faktort az váltotta ki, hogy ha Toaddal vagy Koopa Troopával vagy, és ha a többi karakter meglök, akkor előfordulhat, hogy olyan erővel löknek meg, hogy leesünk. Mivel a Super Mario Kart pályái rövidek, így egyes fegyverek jóval hatásosabbnak hatnak, elég ha csak arra gondolunk, hogy egy csillag, vagy egy villám akár egy egész körön át kitarthat. És ezek nagyon ritkán jöttek. Én a villámnál például mindig azt csináltam, hogy megvártam az utolsó kört, és ha akkor aktiválom, akkor ha első helyezett nem is, de igen nagy esélyekkel vagyok negyedik, vagy jobb helyezett, ami záloga a továbbjutásnak, ugyanis a bajnokságokban, csak akkor mehetünk tovább, ha az első négy helyen végzünk.

A Mario Kart 64 esetében már másabb a helyzet, mivel egy pálya sokkal hosszabb, így a fegyverek hatásfoka jóval kisebb, ennek ellenére a képesség (vagy skill, kinek hogy tetszik), kevésbébb számít, mivel maga a játék könnyebb lett. Pár nap alatt mindenhol el lehet érni az arany kupát. Itt inkább az bosszantotta a játékosokat, hogy ha elsők vagyunk, akkor egyszerűen nincs az a módszer, amivel le lehet rázni a 2. és a 3. helyezett gépi játékosokat, Akár gombát használunk, akár kiütjük őket, pár másodperc után ismét közvetlenül magunk mögött tudhattuk őket. Itt debütált először a Kék teknő (Blue Shell), ami már ekkor sem okozott kellemes perceket, mert nemcsak az első helyezettet találta el, hanem mindenkit, aki az útjába került, ugyanis a talajon ment végig.

Az első handheld Mario Kart, a Super Circuit esetében ismét a régi fényében él a nehézségi szint. Élesek a kanyarok, és nagyon nehéz irányítani, mert nagyon furcsán fordul, tehát el kell sajátítani a kezelést. Szinte mindegyik játékban van valami, ami idegesít. Itt az a nagyon rossz, hogy ha kiütnek, és amíg pördülsz, neked megy valaki, akkor újra elkezdesz kipördülni, így nagyon könnyű az utolsó helyen találni magad. A fegyverek esetében nincs küönösebb újdonság, viszont nekem itt nagyon tetszett az a megoldás, hogy még akkor is kaptál piros tekit, amikor 1. helyezett voltál, és hátra is teheted, ekkor áll, és ha érzékeli a 2. helyezettet, akkor szépen eltalálja. Ez nekem nagyon tetszett, kár, hogy később nem maradt meg.

A Double Dash!!-ben volt először olyan, hogy pillanatnyi helyezésnek megfelelő fegyvert kapsz. Az első helyezett csak banánt, zöld tekit kapunk, míg az utolsó helyezett igen erős fegyvereket kap. A GameCube-os Mario Kart valamivel könnyebb, és itt a legkönnyebb megtanulni a driftelést. Legalábbis nekem itt volt, mert ebben a játékban kivették az ugrást, így az nem zavart be, de ezután a többiben is könnyebb volt megtanulni, így itt viszonylag egy magas szintet értem el.

A DS-es Mario Kart maga a megtestesült felhőtlen szórakozás. Könnyű, és rendkívül élvezetes. Nagyon élvezetes a többjátékos mód, amikor 8-an összeülünk játszani, és semmi mást nem csinálunk, csak játszunk. Többjátékos módban - nem szeretek angol kifejezéseket használni, de - pure awesomeness. Bosszantani, nem tudom, hogy kit bosszantana, de iszonyat nehéz megszerezni a három csillagos minősítést. Azt gondolom, hogy itt a vezetési stílust értékeli. Ebben a játékban elég nehéz driftelni, ugyanis mintha nagyobb ívben venné be a kanyart, így csak még többet vesztek, és a végén járó boost már inkább csak arra jó, hogy kompenzálja a veszteséget. Nekem 6 éve megvan a játék, és sehol nincs 3 csillagos minősítésem. Még 50cc Mushroom Cup-on sem. De többjátékos módban az egyik legjobb Mario Kart!

A Wiis Mario Kart nagyon érdekes irányba vitte el a Multiplayer szórakozást. Én 2008 júniusában vettem meg a játékot magamnak, és ez év novemberében lett vezeték nélküli internetem de addig is több BigN-es barátom játszott online, és olyan idegeskedéseket láttam, hogy csak lestem. Földhöz vágott Wiimote-ok... Én már ekkor tudtam, hogy csak akkor tudnám élvezni a játékot online, ha egyáltalán nem veszem komolyan, és minden támadást eltűrök. És ez így is lett. Én jól elvoltam a magam pontminősítésével, bár amikor nagyon benne voltam a játékban, volt amikor 8800-8900 pontom is volt online versenyben, de nagyon sokat vesztett a játék élvezeti faktorából, amikor egyre-másra megjelentek a hackerek, tönkretéve a játékélményt. Ők főleg akkor terjedtek el, amikor már igencsak könnyű volt meghackelni a Wiit. A kék teki iránti gyűlölet is itt terjedt el, mert offline játékban is a gép többször beadja, hadd örüljön az első helyezett, aki legtöbbször mi voltunk. Már lényegesen könnyebben kapjuk meg a 3 csillagos minősítést, mert itt már összidő alapján kapjuk meg. Felírtam egy néhányszor, hogy bajnokságok pályáin mennyi időt, és olyanokat állapítottam meg, hogy pl. 8:02-es idővel 2 csillagot kaptam, de 7:58-ra már 3 csillagot. Bár a BigN-es társaság néhány tagja szerint csak csalással lehet meg mindegyik bajnokságban a 3 csillagos rangot, annyira nehéz megszerezni. Gábor barátunk erre rácáfolt, neki sikerült, de elmondása szerint felért egy beutalóval az idegosztályra. Hát igen, én már csak ezért sem próbáltam meg, csak 50- és 100cc-n van meg mindenhol a 3 csillag, mert pont arra számítottam, hogy affölött már nagyon szivat a gép. Csinálgatom néha, ha valahol összejön, nagy az öröm, de nem akarom, hogy "életcél" legyen, mert ha nálam elpattan egy idegszál... Nagyon boldog vagyok a két csillagos összeranggal, az is nagyon szépen mutat a nevem mellett.

A Mario Kart 7 esetében nagyon elgondolkodtatott, hogy hol az a határ, ahol még szórakozást nyújt egymás szivatása, és hol idegesítő már. Ez is olyan dolog, hogy ne vedd komolyan, és akkor élvezni fogod a játékot, mert úgysem úszod meg. Bár a játék esetében több érdekességet is felfedeztem, ahogy kitapasztaltam a dolgokat, főleg online módozatban. Mivel a BigN-es csapatból még nem sokuknak van 3DS-e, Mario Kart 7 és csak nekem, meg bagszinak, ja meg Csibinek, így nem nagyon tudok velük játszani, ellenben a 3DS Hungary csoporttal. És felfedeztem egy pár furcsa dolgot. Például volt arra is példa, hogy első helyezett voltam, és egyszer csak arra leszek figyelmes, hogy fél pályányi előnyöm van a többiekhez képest, és ez úgy is marad. Megkérdeztem, hogy mit rontottak el? O_O Nem tudtak választ adni. Ugyanennek a fordítottja is megtörtént. Én voltam utolsó, fél pályával lemaradva a többiektől. És el nem tudom képzelni, hogy mit rontottam el, ugyanúgy mentem, mint máskor, egyedüli bűnöm, hogy leestem egyszer-kétszer az elején, ennek köszönhetően lettem utolsó. Meg ami még meglepett, hogy itt nagyon sokszor fordul elő az, hogy ellövöm a zöld tekit, és visszapattanóból szinte mindig eltalál. Jó, tudtam én olyan "ügyes" lenni az előző Mario Kartokban is, hogy így eltalál, de hogy ennyire gyakori, az túlzás. Na meg a kék teki lett sokkal gyakoribb. Szitkozódó szavak tömkelege száll online játékok között, hogy hiába húzott bele, hiába volt akkora előny, az utolsó körben egyszerűen nem maradhat ki a repülő blue shell. Én még nem tartok ott, hogy 150cc-n megpróbálja mindenhol a három csillagos minősítést, de ennek kapcsán is csak szitkozódások voltak, bár én ezt túlzásnak érzem. Szerintem itt is összidő alapján kapjuk a rangot, de itt az a rossz, hogy nem látjuk, hogy mennyi idő alatt teszünk meg egy pályát. De abban biztos vagyok, hogy minimum elvárás a maximális pontszám megléte (40 pont).

Nagyon remélem, hogy nem riasztottam el senkit a Mario Kart sorozattól, de az tény, hogy az eredmény most már szinte egyáltalán nem tükrözi a valódi képességünket, jóformán a szerencsén alapul a pontszám. De aki nem veszi komolyan a játékot, és akinek nem életének célja a legjobbnak lenni, az tiszta szórakozást kap a pénzéért cserébe.

Disney és Zelda

Kedden voltunk bagszival a WestEnd-ben a Media Markt-ban, és miközben nézelődtünk a Disney DVD-k között, beszélgettük, hogy melyik rajzfilm milyen. Régen sokat megnéztem egyébként moziban, de kettő kimaradt az életemből a régi időkből: A Dzsungel Könyve és a Szépség és a Szörnyeteg. Egyiket sem láttam, csak elképzelésem van, hogy milyen lehet. Viszont, aminek örültem, hogy van Aladdin DVD 1000 forintért. A 2 lemezes extra változat, azzal már korábban is szemeztem. Kb. 2 hete vásároltam az Europarkban az Intersparban kaját, és úgy döntöttem, hogy ha lesz lehetőségem, akkor a Saturnban megveszem az Aladdin DVD-t. De láttam, hogy 1.700 forint, az sok. Én max. 1.500 forintot adnék érte. És a Media Markt-ban 1000 forint volt, ezért nem azonnal, de beszereztem.

Teljesen meg vagyok lepve, az én egyszerű LCD TV-men milyen szép a kép, csodálatosan felújították, úgyhogy már csak emiatt is megérte megvenni. A filmről alkotott véleményem meg az évek során nagyon sokat változott. Ugyanis én már akkoriban, 1992-ben láttam moziban, és az az igazság, hogy nekem akkoriban nem tetszett. Ennek merő önbizalomhiány az oka, emlékszem, hogy olyan gondolataim voltak akkor, hogy én úgysem leszek ilyen, nekem úgysem lesz ilyen szerelmem, stb. stb. Én 1992-ben 6 éves voltam, és hogy milyen az, hogy egy kisgyerek így gondolkodik, azt inkább ne firtassuk, a lényeg az, hogy mára teljesen másképp látom a dolgokat. Ez részben fakad az érzelmi intelligencia fejlődéséből, másrészt úgy érzem, hogy az elmúlt idők során (már 20 év O_O) sokat dolgoztam azért, hogy megtaláljam önmagam, ennek köszönhetően most már úgy gondolkodom, hogy ha átvitt értelemben is, de ezt a szerelmet bárki megélheti, a repülőszőnyeg pedig az egymás iránt érzett tiszta érzelem, mely nagyon szép helyekre repít el minket.

Érdekes, hogy a SNES játékot mindig is nagyon szerettem. És nagyon eljött az ideje, hogy meglegyen nekem is. Szeretnék minél több Disney játékot magaménak tudni. Perpillanat 5 jut eszembe:

• The Magical Quest: Starring Mickey Mouse
• Mickey Mania
• Aladdin
• The Lion King
• The Jungle  Book

Aki tud még, SNES Disney játékot, az jelezze. Ebből nekem az Magical Quest van meg. Iszonyú jó játék, a mai napig nagyon szeretem játszani. Rövid, de minden egyes pillanata élvezetes.

Holnapután megy ki anyám Angliába a nővéremhez, és a héten a nővérem megkért, hogy vigyem el neki a Kung Fu Panda 1 és 2 DVD-ket, hogy a fia hadd halljon egy kis magyar nyelvet. Megírtam neki, hogy megvan nekem az első rész eredeti DVD-n, azt ugyan nehéz szívvel, de odaadom nekik. Szerettem a filmet, és megért 1000 forintot, de ma manapság már nemigen lehet kapni. Az enyémet még ősszel vettem, azt is úgy kerestem már. Szerintem már nem hozzák forgalomba. :( Na mindegy, ha esetleg vaterán megtalálom, akkor bepótolom magamnak. A Kung Fu Panda 2-ért még sokallom a 3000 forintot, úgyhogy bocsánat a kijelentésért, de azt kiírtam DVD-re. Meg is néztem ma. Eleinte azt hittem, hogy rossz filmet nézek, mert ilyen furcsa rajzolású pávákat láttam. O_O De amikor mondták, hogy el akarják foglalni egész Kínát, akkor tudtam, hogy jó helyen járok. Nagyon érdekesnek tartom, hogy egy páva a főgonosz. Ha őszinte akarok lenni, nem sok maradt meg bennem az első részből, de aranyos film volt, bár a komolyság, és a fő mondanivaló itt-ott csorbult, és igazából nem nagyon kötötte le a figyelmemet, nem is tudom, hogy miért. Pedig a vége szép volt. Az nem tudom, hogy mennyire biztos, de a film legvége elárulta, hogy lesz Kung Fu Panda 3.

Disney DVD-k terén is szeretnék erősíteni, nem hittem volna, hogy ennyire szépek felújítva ezek a rajzfilmek. A Macskarisztokraták lesz a következő, az nagy kedvenc, és most is nagyon jó nézni, tavaly megnéztem egyszer, arra rászánnám az 1700 forintot. Meg nemrég láttam, hogy az első Oroszlánkirály is megjelent DVD-n. Nagyon jó lenne azt is beszerezni, de 3000 forint. T_T Várok egy kisebb árcsökentést. Mostani fejemmel azt gondolom, hogy szerencsés időben voltam kisgyerek, hiszen ilyen rajzfilmeken nőttem fel.

Még nincs végigjátszva a Zelda Ocarina of Time 3D. Szakaszosan veszem elő, ahogy rámjön. Ma a Fire Temple-t csináltam, hát az valami rettenetes. Na nem negatív értelemben, de valahányszor a Tűz Templomában vagyok, már-már rituálé-szerű az, hogy az 5. emeletről lezuhanok az 1. emeletre. Tudjátok, az a rész, amikor egy szűk lépcsőn kell körbemenni, hogy eljuss a Megaton Hammer-t rejtő ládához. Minden egyes alkalommal lezuhanok, ez most sem maradt ki. És emlékszem, hogy amikor legelőször estem le, akkor szinte szó szerint fizikai fájdalmat éreztem a lábamban, annyira átéltem Link szenvedését, bár ő csak egy egységnyi (egy szív) erőt vesztett el, bízvást mondhatom, hogy a való élet nem lenne ennyire kegyes hozzá. Viszont a főellenség az egy nagyon érdekes csata. Volvagia, a tűzsárkány, már akkoriban is írtam róla, hogy nem annyira nehéz, de egyszerre sok életerőt vesz el. Én többször meghaltam nála. És az az érdekes, hogy a végén. Az elején nagyon koncentrálok, viszont, ha a végefelé megsebez egyszer, és látom, hogy elment 3 egységnyi életerőm, az olyan szinten elbizonytalanítja a játékomat, hogy kapkodok (pontosabban csapkodok a kalapáccsal) jobbra-balra, és utána borítékolt tény a halál. Ez van, de még mindenképp megpróbálom, és utána jön az általam (pozitív értelemben) imádott Water Temple!

Top 10 OFF VOCAL VERSION

Többek között azért is szeretem a kislemezeket, mert legtöbbször rajta van az adott dal instrumental, vagy off vocal verziója, ki hogy nevezi. Ez egyrészt azért jó, mert lehet belőle karaokét csinálni, másrészt meg akár teljesen új oldaláról mutatja meg a dalt, hogy csak a hangszerelést halljuk, és olyanokat is meghallhatunk, amit vocal-ban nem, így érdekessé válhat a dal. Meg az tetszik nekem még, hogy a japánoknál a háttérvokál nagyon sokszor más hangszínben van, mint a vocal, és ez is pluszt ad. Ezekről készült Last.fm alapú Top 10-es listát szeretném közzétenni:

Top 10 OFF VOCAL VERSION

http://www.youtube.com/watch?v=v0TgbRj9DTo

1. Masaaki Endoh: Kankyou Choujin Ecogainder (off vocal)
2. JAM Project: Negai (off vocal)
3. Suara: Watashi Dake Mitsumete (Instrumental)
4. Masami Okui: SECOND IMPACT (instrumental)
5. Masami Okui: spirit of the globe (OFF VOCAL VERSION)
6. Masami Okui: It's Destiny -Yatto Meguri Aeta- (off vocal version)
7. Masami Okui: naked mind (OFF VOCAL VERSION)
8. Megumi Hayashibara & Masami Okui: KUJIKENAIKARA! (OFF VOCAL VERSION)
9. Masami Okui: I can't... (off vocal version)
10. Masami Okui feat. May'n: TO DIE FOR ××× (Instrumental)

Kutyamentő akció és karaoke

Aznap, amikor elővettem 1 hét után a Nintendo DS-es Nintendogsot, akkor előtte a 3DS verzióval játszottam egy kicsit. Úgy voltam vele, hogy leteszem magam mellé az ágyra, majd, ha az asztalra teszem a 3DS-t, akkor majd elteszem magát a kazettát. Persze, mikor felejtsem el, ha nem most, és úgy aludtam, hogy végig mellettem volt, és beesett az ágy és az ágyfal közötti nagyon szűk résbe (aki nem tudná, egy 3DS kazetta alig nagyobb, mint egy SD memóriakártya). Már csak másnap reggel jutott eszembe, hogy hoppá, baj van. Szétnézek az ágyam körül, sehol nincs. Mivel sietnem kellett, ezért nem nem néztem át tüzetesen, majd szombat délután. Már mindent kipróbáltam, belenyúltam késsel, merőkanállal, fakanállal, de csak egy hatalmas porhalmaz jött ki. Szétszedtem az ágyat, közénéztem, az ágy mögé is benéztem, hát sehol. Elkezdtem kétségbeesni, hogy ha elköltözök, ittmarad egy játék...

Ma délután szólt bagszi, hogy készen vannak a PlayIt-re a Pokémon verseny plakátai, egyet félretett nekem. Meg is ragadtam az alkalmat, hogy ne kelljen olyan sokáig féltetennie, ezért hozza el, és mellette segítsen megkeresni a játékot. Valamint hozza el a Pokémon Snap-et N64-re. Ugyanis neki most minden boldogsága, hogy ma volt a bolhapiacon, és talált egy angol Pokémon Snap-et. Aki ismeri a magyar Nintendós körülményeket, az tudja, hogy nagyon ritka angol Pokémon játékot találni, mivel a forgalmazócégünk (a miénk, mi?) osztrák, ezért, hozzánk jóformán német játékok jutnak el hozzánk. A Pokémon esetében meg azért is nagyon fontos az angol nyelv, mert a Pokémonok német nevei totál mások. Így nem csoda, hogy gondolkodás nélkül megvette 2000 forintért, ennyit még én is kiadtam volna érte, pedig nem vagyok egy nagy rajongó. Tehát, eljött. Kőbánya-Kispestre jött vonattal, onnan mentünk a Tescóba vásárolni, majd hozzánk. Első dolgunk volt megtalálni a Nintendogs + Cats-et. Szétszedtük az ágyat, ahogy lehet, mobiltelefon fényével megvilágítottuk a terepet, és nagy nehezen meglett. A legalján volt a szűk résnek. Na onnan hogy szedjük ki? Ha jól emlékszem, megdöntöttük az ágyat, és a földre került, és kihalásztam. Nagyon durva volt. :D

Ilyen kemény munka után csak jól jöhet a játék. Összeszereltük a Nintendo 64-et, és kipróbáltuk a Pokémon Snap-et. (Ja, a posztert persze otthonfelejtette. -_-) Én még soha nem láttam a játékot, és azt kell mondjam, hogy nem is annyira rossz. Nem egy Mario Golf (számomra az a spin-offok etalonja), de nem bántam volna meg, ha én is megveszem 2000 forintért. Az a játék lényege, hogy le kell fényképezni a Pokémonokat, és Oak Professzor bizonyos szempontok alapján értékeli: Mennyire van középen az adott Pokémon, mennyire van közel, van-e mellette más ugyanolyan Pokémon, és csinál-e valamit. Az, ami rá jellemző, például egy támadás. És ha tetszik neki az adott kép, akkor elteszi magának. Persze a játék nemcsak abból áll, hogy lefényképezed a 151 Pokémont, oszt szevasz, hanem különböző dolgokat csinálnak, és elő kell csalogatni őket, hogy ránk nézzenek. Egy almával, egy bűzbombával, hogy csak azokat mondjam, amiket láttam. Ki kell ismerni az adott Pokémon viselkedését, hogyan tudsz róla jó képeket csinálni. Szóval jól megcsinálták a játékot, és bizonyos pályák zenéje nagyon jó lett! Majd megkeresem valahol az OST-t.

Ma is csináltam egy karaoke fájlt, ezt is megmutattam bagszinak, mert annyira büszke vagyok rá, hogy minden bejött, ahogy elgondoltam, szerénység nélkül ki merem írni, hogy az egyik legjobbat csináltam, meg is mutatom:

JAM Project: Ryuusei Lovers.kfn
A fájl megtekintéséhez Karafun szüséges, mely ezen a weboldalon szabadon letölthető.

Ez egy nagyon jó JAM Project szám, igaz kicsit később kaptam rá az ízére, de ahogy egyre többet hallgattam, elgondolkodtam azon, hogy nézne ki a kfn, amit csinálnék belőle. Effektek, képátmenet, hasonlók. És minden bejött, ahogy elképzeltem talán még soha nem élveztem ennyire egy kfn készítését. Maga a dal is tényleg nagyon jó, és ha ráérzek az "ízére", akkor könnyű elképzeni, hogy mik azok az effektek, amiket beletennék, és miközben készítem, már csak a tervet kell valósággá alakítani, és lám! Szebb, mint gondoltam. Számítottam arra, hogy az időzítésnél lesznek gondok, mivel sok a nagyon gyors rész, utólag igazgatni is kellett, többször kellett meghallgatni, de ez semmiség, mert tényleg nagyon élveztem. És annyira bánom, hogy nem jelent meg kislemezen, és nincs off vocal verziója, ha ilyen hangom lenne, ezzel mennék versenyre. Bagszi újabb tanácsokat adott, hogy ő hogyan díszítené a kfn-t, és így csak még tökéletesebb lett. Ezer jókedvemben el is szállt egy aranyköpés, ugyanis a háttérképeket Laura Ramirez csinálta, és eleinte csak egy közös háttérképet csinált, így megkértem, hogy csináljon még kettőt, mert így a közös, és az instrumental részek eléggé üresnek tűnnek. Meg is csinálta. ^^ A lényeg, hogy én úgy mondtam bagszinak, hogy megkértem Laurát, hogy csináljon még 2 képet róluk. És azon nevettünk, hogy biztosan visszament Japánba, hogy ez nem jó, még két képre álljanak össze. XD

Szóval mostanság nagyon jókedvű vagyok. Hát itt a tavasz, mi kell még? Ki is teszem a háttérképeket, amiket csinált, nagyon örülök neki, hogy ennyire segítőkész, csak a legjobbakat érdemli. Hogy milyen munkái vannak, nézzétek meg a blogját:

Ram's Corner

És a képek:

Az utolsó két háttérkép volt az, amit külön kértem, azért is raktam külön. ^^'

Chihiro Yonekura: Voyager

Grátiszként Chihiro Yonekura. Két dalából csináltam kfn-t, azok sajnos nem sikerültek olyanra, amilyenekre szerettem volna, egyrészt azért nem, mert nagyon ismeretlen anime és videojáték dalának openingjéből csináltam karaokét, (ezeknek már van off vocaljuk), így csak egy későbbi albumából tudtam képeket kérni, melynek be van scannelve a borítója. Azért esett a Voyager albumra a választásom, mert nagyon aranyos képek vannak ott róla, és ezzel kompenzálok. Chihiro régi kislemezei el vannak felejtve, azok olyan ritkák, mint a fehér holló, nekem is csak nagyon kevés van meg belőlük. Úgy örültem, amikor megtaláltam a FEEL ME kislemezt, az az egyik kedvenc dalom tőle. De nincsenek normálisan bescannelt képek a régi kislemezekről, album scannek sincsenek, így egy megjátszható lap maradt. Öt kép készült, ezeket teszem most ki:

Évforduló és emlékek

Ma reggel mosogatás közben ébredtem rá, hogy ma van 1 éve, hogy Kispestre költöztem. De szép évforduló, és milyen emlékezetes nap volt. Összességében jó itt lakni, annak ellenére, hogy egy néhányszor el akartam innen menni, ennek egyszer még hangot is adtam. De most az anyagi biztonság miatt meg kell elégedjek a problémák tüneti kezelésével.

Nemrég megkért Laura Ramirez, hogy ami megvan nekem Megumi Hayashibara eredeti kislemez, azt rippeljem már be neki 320 kbps mp3-ba. Miközben átküldtem neki a kislemezeket, azon gondolkodtam, hogy tényleg régen hallgattam már Megumi dalokat. Hát nem eljött az ideje? Szinte már nosztalgikus hallgatni ezeket a dalokat. Amikor néhány év után ismét ismét meghallottam a RUN ALL THE WAY! című dalát, olyan érzésem támadt, mintha tényleg olyan régóta ismerném azt a dalt, mint amikor aktuális volt. El is képzeltem, milyen lehetett Slayers mozifilmeket nézni akkoriban moziban, és a movie végén felcsendül az egyik Slayers Movie ending Megumi dal, és amíg a többiek szedelőzködnének, én nyugisan ott ülnék, és végighallgatnám a dalt. ^^ Igaz, nagyon ritkán játok moziba, de azt még nagyon régről tanultam el a nővéremtől, hogy ne azonnal menjünk ki a teremből, hanem várjuk meg, míg a többiek kitolonganak, és utána nyugisan kisétálunk. Milyen igaza van. Visszatérve Megumi Hayashibarához, elnézegettem a Last.fm profilomat, lassan 3 éve, hogy beregisztráltam, eszembe jutott az is, hogy volt idő, amikor Megumi Hayashibara és Masami Okui nagyon együtt volt az első két helyen, de aztán Makkun elhúzott, olyannyira, hogy neki van 11.853 lejátszása, míg Meguminak 5.667, és elhatároztam, hogy mi lenne, ha az év végére megint együtt lennének szorosan? Nem lesz könnyű feladat.

Van két kislemez, melyet nagyon szerettem sokszor vissza-vissza hallgatni, akár órákig is, és egyszerűen nem untam meg. Ilyen Megumi Hayashibara: Fine colorday és Masami Okui: DEPORTATION ~but, never too late~ kislemezei.

Most a Fine colorday-t hallgatom már negyedjére, közben Wii Sportsozok. Nagyon szeretem hallgatni most is, a Wii Sports meg olyan, nem nem lehet megunni. Megyek is vissza egy kicsit játszani.

Megvadult kutyák

Tegnap este kb. egy hét után elővettem a DS-es Nintendogs-ot (a chihuahuásat), és megdöbbentett, amit láttam. Bár odafutottak hozzám, elkezdtem simogatni az egyiket, de teljesen megvadult, ha élőben lenne, szerintem megharapott volna. Kapálózott össze-vissza, harapdált. Egy kicsit megijedtem. O_O Egyből mondtam is magamban, na akkor tünés innen. Azonnal irány fürdetni mind a hármat, mert dirtynek mutatta a gép. Fürdettem, csak úgy repültek ki a bolhák a testükből. El is gondolkodtam, hogy ilyenek a valóságban a veszett állatok? Megfürdettem mind a hármat, szép tiszták lettek, akkor etetni, itatni, ugyanis famished, és parched volt mind a három. Ennek végeztével rám néznek, és elkezdenek vonyítani. Azért ennyire nem tettem rosszat azzal, hogy hosszabb ideig nem néztem rájuk. O_O Na de, megvan a módszer. Irány sétáltatni. Elvittem két kutyát, utána játszottam velük, és egészen megbékéltek.

Megtaláltam a vaterán Csernus Imre: A nő c. könyvet hangoskönyv formájában. 500 forintért nagyon megérte nekem, mivel úgyis megvettem volna, de nem tudom, mikor lett volna rá 3.600 forintom. Hétfőn leütöttem, és mivel a közelben volt, ezért nem sokkal utána át is vettem személyesen. Nem a legtökéletesebb állapot, de a lemez karcmentes, így ez nem befolyásolt. Érdekes volt végighallatni, csak egy témát szeretnék röviden kiemelni. Mert bennem is felmerül (bár igaz, hogy a korom ezt még nem indokolja), hogy majd milyen lesz megöregedni? Milyen lesz majd 60-70 évesnek lenni? Elgondolkodtam, és arra jöttem rá, hogy szerintem az emberek döntő többsége nemcsak azért fél az öregedéstől, mert kopik a szépség, és nem bír már annyit fizikailag, és már nincs sok hátra, hanem azért is, mert a gyerekek döntő többsége azt látja az időseknél (nem feltétlen csak nagyszülőknél), hogy már nincs nagy életkedvük, csak főznek, kötnek, takarítanak, esténként a szobában TV-znek, és ennyiből áll egy napuk. És így mennek el szépen lassan. Pedig a könyvben nagyon jól meg van fogalmazva, hogy mi az örök fiatalság elixírje. Nagyon jó elgondolás, és így már nem is annyira vészes elképzelni az öregkort.

Nintendo of Hungary petíció

Tegye fel a kezét, aki elégedett a Nintendo Magyarország munkásságával! *alaposan körbenéz* Senki? Nem csoda. *Még jobban körbenéz* Azért ennyire nem kell búskomor arcot vágni a nevük hallatán, pláne nem kínunkban röhögni. Sokkal inkább javaslom, hogy ragadjuk meg a kínálkozó lehetőséget, és mutassuk meg, hogy igenis igényt tartunk egy igazi magyar Nintendós közösségre:

http://www.peticiok.com/nintendo

Minél többen írjuk alá, annál nagyobb esély van arra, hogy a Nintendo Magyarország belátja, hogy sokkal jobban meg tudna élni, ha nemcsak arra a kevés vevőre összpontosítanának, akinek mindegy, hogy mennyibe kerül egy-egy konzol, kiegészítő, vagy játék, hanem reklámokkal, akciókkal minél több embernek mutatnák meg, hogy mennyire jó dolog a Nintendo!

További Nintendós szerzemények

Szeretek tavasszal korán reggel kelni. Ilyen csodálatos napos időben szinte érezni, hogy nyújtózkodik egyet a Nap, és kész arra, hogy sugaraival kicsalogasson minket a természetbe! Igaz, nem voltam sehol, de még nincs vége a hosszú hétvégének.

Az utóbbi néhány napban szert tettem néhány Nintendo játékra, és kiegészítőre. Szerdán voltam a JoeyStation-ben, mert tavaszi nagytakarítás akciójukra hivatkozva jónéhány játék olcsóbb náluk, és volt 2 SNES játék, melyet 1500 forint helyett 1000 forintért adtak, és bár annyira nem ismerem ezeket a játékokat, de úgy voltam vele, hogy 2000 forintért a kettő együtt megért annyit, hogy egy próbát tegyek velük. Nem rosszak. A Pilotwings egy repülés-oktató játék, ahogy kivettem abból, amennyit játszottam. Egy megadott útvonalon kell repülővel menni, és értékeli a tudásunkat a gép. Azt eddig is tudtam, hogy nem mennék pilótának, de amilyen "gyönyörűen" a földre vetettem a gépemet, azt látni kellett volna. Bőven messze voltam a leszállópályától, de nem is értem, hogy lehet irányítani. Pedig az alapötlet tetszene. A másik "tananyag", az ejtőernyőzés. Na ez az, amit szerintem soha életemben nem próbálnék ki, mert annyira halálfélelmem lenne, hogy biztosan elfelejteném kinyitni az ernyőt. Vagy akkor azon aggódnék, hogy mi van, ha nem nyílik ki az ernyő, vagy nem-e lenne baleset még akkor is, ha már kinyitottam? De így játékban okés. Egész jól ment, viszont azért kaptam itt nagy pontlevonást, mert hanyatt fekve voltam a levegőben, ugyanis a Control Pad-dal lehet "forgatni" karakterünket. Ennek fényében nincs sok értelme, de az oldalgombokkal tudjuk jobbra-balra irányítani karakterünket, mivel itt is megadott útvonalon kell menni. És 1000 mérföld alatti magasságban kell kinyitni az ejtőernyőt, és a megadott helyen földet érni. Ez nagyon jól ment, főleg másodjára.

A Starwing, pedig a Starfox sorozat első játéka. Csak azért jelent meg ezen a címen (a N64-es játék pedig Lylat Wars néven), mert más cég használta Európában a Starfox nevet, és csak a GC-s Starfox Adventures lehetett az első valódi nevén futó játék EU-ban. A játék nagyon érdekes, eddig nem sok résszel játszottam, ilyen küldetésszerű. Egy csoportot alkotunk, és az ellenséges erőkkel kell végezni. Ez az első olyan SNES játék, mely használta a Super FX chipet, mely térbeli 3D-s hatást ad. Egynek jó a játék, de nem az én stílusom. Néha-néha előveszem, hogy játszak vele.

Aki kíváncsi, hogy milyen akciója van a JoeyStation-nek, az nézzen szét a weboldalukon, és hivatkozzon az internetes akcióra, mert az üzletben sehol nincs kiírva az akció, és a játékokon is a normál ár látható. A weblap dizájnja olyan, amilyen, soha nem volt az erősségük az igényes weboldal. De engem sokkal jobban bosszant az, hogy FB-n is két profiljuk van, az egyik a JoeyStation, a másik az "I like videogames", és kénytelen voltam letiltani a JoeyStation FB oldalát, mert naponta legalább 10× kiírták a cserelehetőségüket, és hogy minden árajánlat ezentúl az "I like videogames" oldalon érhetők és, és kérdésekre is ott válaszolnak. És ez egy idő után annyira idegesített, hogy elérkezettnek láttam az időt, hogy tegyek arról, hogy ne lássam többet. Nem kell frissíteni az oldalukat, és akkor mindig kint lesz, így mindenki látja, ilyen egyszerű.

A másik dupla szerzeményem a Donkey kong Country doboz, és a NES Classics Super Mario Bros. játék Game Boy Advance-re. Sajnos csak a kazetta, de egyelőre megteszi, amíg meg nem lesz kompletten. Vagy hasonlóképp teszem kompletté, mint a DKC játékot, először a kazettát vettem meg, majd egy kisebb pakkban megkaptam a leírását, és tegnap a dobozt. Még az ára is rajta van, 12.900 forint volt 1995. november 4-én. Még a dátum is rá volt nyomva. El is gondolkodtam azon, hogy még most is fanyalgunk a 13.000 forintos ármatrica láttán, milyen lehetett 1995-ben, amikor a mindenkori minimálbér 12.200 forint volt. O_O Megtaláltam a neten a listát, hogy alakult a minimálbér, itt meg lehet nézni. Na most, ha viszonyítjuk a mai árhoz, akkor ez kb. olyan, mintha kb. 90.000 forint lenne most egy játék. Kegyetlen drága volt, ezért is voltak népszerűk akkoriban a kölcsönzők. A Super Mario Bros. meg nagyon furcsán mutat GBA-n. Mivel a GBA kijelzője aránylag szélesebb, mint a TV-é (240×160, tehát 3:2), ezért szemmel láthatóan úgy oldották meg, hogy a szélességét meghagyták, de a vízszintes pixelekből mintha hiányozna néhány sor, Mario is érdekesen fest. Ettől függetlenül örülök a játéknak, és remélem, hogy be tudom szerezni a dobozát, és a leírását, de ha már nem, valószínűleg a német, vagy osztrák eBay segítségét kell kérnem.

A Donkey Kong Country így néz ki teljesben:

Kinek mennyit érne meg? Eszembe sincs eladni, de biztos van eszmei értéke. Különben van egy története ennek az egész mizériának, hogy került hozzám. Ismét név nélkül, a lényeg az, hogy még decemberben megvettem a vaterán. Épp akkor mentem ki Angliába, tehát nem tudtam azonnal megvenni. Nem is lett volna gond a januári átvétellel, csakhogy akkoriban anyagiak híján nem tudtam átvenni, de az eladó azt mondta, hogy kivárjuk, de addig is értékeljük egymást pozitívra, hogy le legyen zárva az aukció. Hát jó, rajtam nem múlik. Eljött a február, amikor ráírtam, hogy át tudom venni, de ő nem válaszolt egy pár napig, nekem meg időközben kellett másra a pénz, így megint elment egy lehetőség. Amikor válaszolt, akkor meg már én nem írtam neki vissza, mert egyrészt féltem, hogy mit szól, nem akartam hogy mérges legyen rám, másrészt meg nem tudtam, hogy mikor lesz lehetőségem ismét átvenni, nem tudtam, hogy fogok állni a közeljövőben. Körülbelül 2 hétig várt, amikor ismét ír, hogy miért nem válaszolok. Ekkor már válaszoltam neki, hogy bocsánat, történt, ami történt. Tudtam, hogy nem kerülhetem el a haragját, de én már januárban írtam neki, hogy inkább ne várjon meg, adja el másnak. De hogy már kifizette a jutalékot. És végig úgy kezelt engem, mintha inkorrekt lennék, aki nem érdemli meg, hogy emberszámba vegyék. Tegnap este 18 órakor átvettem, akkor is olyan pökhendi, és lekezelő volt velem, hogy azt hiszem, hogy utoljára vásároltam tőle, bár ezt így nem akarom kimondani, mert nagyon sok jó játéka van olcsón, és lehet, hogy később igényt tartanék az eladó mivoltjára. Nem magamat akarom menteni, de több negatív véleményt is hallottam róla, és tényleg akármennyire is nem volt szép a viselkedésem, azért rosszul esett a bánásmódja. Nyilván ő soha nem követ el hibát, mindenkivel talpig becsületes élete minden egyes pillanatában. Nagyon nem szeretem ezt a mentalitást. Amióta Éva beleharapott abba a bizonyos almába, azóta a negatív tulajdonságok eredendően bennünk vannak, a mi feladatunk harcolni ellene. Be kell, hogy ismerjem, hogy nekem sem megy mindig.

Kirby Air Ride

Tegnap megírtam a Kirby Air Ride játéktesztet, ma Tutajkk kisegített a City Trial résszel, mert ha őszinte akarok lenni, nem sokat játszottam vele. ^^' De nem ezért teszek róla említést, hanem mert írtam a tesztben, hogy mennyire jó a zene.

A teszt pedig itt olvasható.

Három akciós magyar CD

Voltam ma a WestEnd-ben, és szétnéztem a Media Markt-ban, és van egy pár korábban Sony által kiadott CD akciós áron, 750 forintért, vettem is hármat.

Akik ismernek, azoknak furcsa lehet a Ganxsta Zolee CD. Nos igen, annak ellenére, hogy a stílusa nem kompatibilis az enyémmel, mégis iszonyúan tetszik amit csinál. Pedig nem szerettem őt mindig, az elején kifejezetten utáltam, hogy beszélhet valaki trágárul az az embereknek? Akkoriban volt nagyon híres a Keleti oldal, nyugati oldal dala. Később, a bátyám megvette a Helldorado CD-t, és többször hallgatta a jelenlétemben, és megtetszett. Olyannyira, hogy többször kölcsönkértem, hadd hallgassam. És teljesen megszerettem, amit csinált, mert egyrészt felfedeztem, hogy mekkora tehetség, másrészt meg megtanultam megkülönböztetni, hogy mi az, amit komolyan kell venni tőle, és mi az, ami poén. Például, ahogy a nőkről beszél, 13 éves fejjel felértem, hogy biztosan nem éli úgy az életét, ahogy elrappeli a lemezein, hogy minden éjszaka vadássza a csajokat, meg nem él alvilági életet. De nagyon nagy tehetség, és néhány dalban úgy rappel, hogy az kifejezetten nevetésre ingerel, azokról tudtam, hogy nem kell komolyan venni, de vannak dalok, ahol a barátság jelentőségéről beszél, azok teljesen komolyak. És később a Csaba Centerben, az Alexandrában, ha nem is olcsón, de úgy fogalmaznék, hogy elfogadható áron megtaláltam az összes albumát kazettán, és összegyűjtöttem őket. A maxikat is megtaláltam, tökre örültem neki. Mostanában annyira nem hallgatom, de néha előveszem, a kazettái is megvannak, és néhányat CD-n is megvettem azóta.

Az Ákos CD-n nagyon meglepődtem, hogy megtaláltam olcsón az egyik legnagyobb CD-jét. O_O Pedig az összes albuma még ilyen 3.000-4.000 forintos áron van, mert a mai napig nagyon kelendőek, ehhez képest nagy változás ez a 750 forintos ár. De örömmel vettem meg. Ez az egyik legjobb albuma. Én nem vagyok annyira radikális véleményen, hogy ez az utolsó normális albuma, hogy de hogy utána átment egy stílusváltáson, az tény, ami nem is volt annyira rossz, mert nekem még az Ikon is nagy kedvenc. Sokkal inkább azt sérelmezem, hogy az Új törvény albumtól  kezdve teljesen nyilvánvalóan politikai indíttatásúak a dalszövegeinek többsége. Pedig most is tud jó dalokat írni. De az tény, hogy a csúcs a '90-es években volt. Ezt az albumot is most jó újra hallgatni, ezek a dalszövegek teljesen mások voltak. Nagyszerűek, én mindig Sztevanovity Dusánhoz hasonlítom a képességét, de mégis Dusánt egy okból jobban szeretem: Ákos Indiántáncos dalszövegei nagyon elvontak, meg lehet érteni, hogy miről akar énekelni, de olyan érzésem van, mintha csak a kiválasztottak érthetik meg, hogy miről is akar valójában énekelni. Dusán szövegei meg ehhez képest sokkal szélesebb kör számára érthető, és mégis annyira professzionálisan fogalmazza meg a gondolatait a világ dolgairól, hogy öröm minden egyes alkalommal hallgatni, és az előző rendszerben íródott dalszövegek is valahol most is aktuálisak.

Ha Ákos, akkor természetesen a Bonanza Banzai is jöhet. Örültem ennek a CD-nek. ^^ Egyébként az együttest eléggé későn ismertem meg komolyan, 2001-ben, ezek közül is a Jóslat volt az utolsó, amit először hallgattam meg, egyben a legnagyobb hatással volt rám. 2001 őszén, gyakorlatilag pont életem egyik legrosszabb korszakában találkoztam ezzel az albummal, emiatt még jobban depresszívnek éreztem ezt az albumot. Olyan dalokkal, mint a Csak a dal, és az Evelyn Roe, ezekre a mai napig nagyon fejemben van, és mindig meghűl bennem a vér, amikor eszembe jutnak, nagyon-nagyon szépek, és nagyon szomorúak. Éppen most hallgatom ezt az albumot, ma már azért egy kicsit egy másabb, de visszajönnek azok az érzések. Nagyon élénkek az emlékeim ebből a korszakból, de ma már egy kicsit más színben látom. A 2001-2003-as időszakban volt egy depressziós korszakom, és azért volt jó megélni, mert tudom, hogy mennyire rossz volt az, és a mai napig, ha baj történik, akkor eszembe jut, hogy milyen volt az, és attól nem jutok előre, hogy teljesen magamba roskadok, ezért van az, hogy felveszem a harcot a megmérettetések ellen, és hát itt vagyok. ^^ De azért most az albumot is más hallgatni, annyira nem tartom már depresszívnek, bár ez a Térj vissza című dal, ahol most tartok, ez pont nagyon kellemes. De már előre várom a 9. tracket. Jól esik hallgatni olyan albumokat, melyeket régen szerettem.

Egy kis Nintendo is álljon itt, ugyanis megjött a vaterás rendelésem, egy Club Nintendós újság, és 576 KByte melléklet. A Club Nintendo magazinnak nagyon örültem, mert exkluzív-értéke van számomra. Az alul látható két kártyát azt nem most kaptam, azok még nagyon-nagyon régiek, 1993-ból valók. Csak azért fényképeztem le, mert a kártyák hátoldala egy levelezőlap, amit, ha visszaküldünk, az osztrák Stadlbauer-nek, akkor Club Nintendo tagok lehettünk, és nem tudom, hogy milyen kedvezményekkel járt, de a Club Nintendós újságról már akkor is tudtam, és nagyon szerettem volna megszerezni, de sajnos nem lehetett. De most megtaláltam ezt, és nagyon örülök neki. ^^ 1993. februári, van benne Super Mario Land 2: 6 Golden Coins, The Legend of Zelda: A Link to the Past, Sim City, és Super Mario Kart, hogy csak a legnagyobbakat említsem. Mindegyik cikk több oldalas, végigjátszások, leírások, és grátiszként Super Mariós képregény. Szerepel benne Megaman, és Wario is. Élvezet volt olvasni, én megint imádom a német nyelvet! :D Ugyanis én németül kezdtem el tanulni 2. osztályban. Az ok egyszerű: Minden Super Nintendós papír, és a dobozon az írások is német nyelvűek voltak, és érteni akartam, hogy mi van odaírva. És meg kell mondjam, szerénység nélkül, nagyon jól ment általános iskolában a német, szinte végig ötös voltam belőle. Aztán gimnáziumban minden megváltozott. Ugyanis az ottani német tanár fiatal, kezdő volt, és nem volt rendszer a tanításában, és úgy összekutyulta az egészet, meg megutáltatta velem a német nyelvet, hogy nagyon sokat felejtettem azóta. Viszont mostanában egyre gyakrabban kacérkodok a gondolattal, hogy megint elővegyem a németet, akár a "Wie heißt du?"-ig visszamenőleg. Szeretném tudni a nyelvet, mert ki tudja, mikor jöhet jól. Egy ilyen újság elolvasásához biztosan.