Kezdetét veszi az utazás

Tovább bővült a Nintendo Switch játékgyűjteményem, végre megvan a Super Mario Odyssey is! Mióta várom már ezt is! De többek között azért nem vettem meg eddig (és vártam sokáig további játékok vásárlásával), mert nagyon drágának tartom a Nintendo Switch árakat. Vissza is tudom idézni, hogy tudtam, hogy a SNES és N64 játékai is iralmatlan drágák voltak, ezzel szemben a Wii és DS játékai normalizálódtak. Meg is magyaráztam magamnak, hogy a '90-es évek nehéz időszak volt, nagy infláció, lényegesen rosszabb vásárlóerő, tehát lényegesen rosszabb volt a gazdasági helyzet. Aztán az ezredforduló után javult a helyzet, és úgy gondoltam, hogy 2006-tól fordult annyira jóra, hogy normál áron lehet a játékokat értékesíteni, hiszen javult a vásárlóerő is. De mostanra megint megváltozott a helyzet... Hozzáteszem, nem vagyok közgazdász (csak tanultam egy kicsit egyetemen), laikusként nyilatkozok most.

Akárhogy is van, amikor láttam, hogy játékok a 20+ ezerért vannak, és az árak az évek során sem csökkentek (hogy is csökkenne egy Nintendo játék ára...), döntöttem el, hogy eddig és ne tovább! Ezt már nem lehet velem megcsinálni! Továbbra sem lehet velem megcsinálni, de hébe-hóba tudok használtan venni játékokat, ezt használtam most ki. Az, hogy 13.000 forintért veszek használtan játékokat... Ha nincs rajta sérülés, akkor nem esik nehezemre átkonvertálni az agyamban, hogy "bontott, új", és akkor rendben vagyunk.

Sőt, ha a játék minőségét nézem, bizony rendben vagyunk. A másik ok, ami miatt ennyit vártam a Nintendo Switch játékokkal, hogy amikor próbáltam a játékokat, valamiért nem ragadtak meg. Nem tudtam megmagyarázni, hogy miért, egyszerűen azt gondoltam, hogy kiöregedtem, kész, vége! Ennyi volt a Nintendós korszakom. Csak elfelejtettem valamit: Mindig nagyon megnöveli az adott játék értékét (és ez másra is igaz), ha a saját példányommal játszok. Tehát a birtoklás az egyik kulcs... Na, ezt fejtse meg valami pszichológus... Mert természetesen elkezdtem a játékot, és imádom! Imádom minden egyes pillanatát, nem gondoltam volna, hogy van még Mario játék, ami elvarázsolhat. De ez történt! Már az első percektől is, és ez több mint ígéretes. Lehet, hogy ez lesz az első olyan játék, amit YouTube-on kommentálni fogok. Majd az angol profilommal fogom akkor játszani. Mindenesetre oly sokat lesz a Nintendo Switch használva... Nem mintha eddig nem lett volna. Gyakorlatilag szerencse, hogy mind a két profilomon végigvittem a Ring Fit Adventure-t, így azzal már nincs gondom.

Így is bőven van mivel játszani, hiszen megduplázódott a játékaim mennyisége.

Egyik szebb, mint a másik! És mind-mind arra vár, hogy végigjátsszam! Isten bizony, nem kell már sokat várniuk.

Nagy lelkesedésemben és lendületemben összeírtam egy kívánságlistát Nintendo Switch játékokból. Nézegettem a Nintendós prospektusokat, irogattam a játékokat, egyszer csak azon kaptam magam, hogy ha mindet megvenném, magasan Nintendo Switch-re lenne a legtöbb játékom! Hát, ennyire jó konzollal van dolgunk. Úgyhogy Nintendo Switch mindenek felett! A retro játékokkal együtt és a hibrid mivoltának köszönhetően magasan a legjobb konzol! Írj ezt egy elkötelezett SNES rajongó. De itt az idő leszámolni a nosztalgiával! Bár tényleg kiváló játékok jelentek meg SNES-re, érdemes előre is nézni. Ne adj isten, vannak kihívói.

Gyakori videófelvételek

Ma megérkezett a rendelésem a Hardverapróról, az AVerMedia Live Gamer HD C985 digitalizáló kártya. Az előző ilyen szerkezetem tönkrement, úgyhogy sokáig csak retro játékból tudtam felvenni. Mondjuk az csak egy silány minőségű kártya volt valami cseh weboldalról. Első és utolsó rendelésem volt egy ilyen oldalról.

A jobb oldali az, a bal oldali Wi-Fi kártya már régóta megvan, csak megkíséreltem azt is betenni. De hátlap híján ez nem volt lehetséges. De a digitalizáló kártyát gond nélkül sikerült a gépbe csatlakoztatni, waka barátom segítségével beállítani, és rendben is működik. Gördülékenyen ment minden. Jobb minőségű videókat csinál, mint bármilyen cseh hamisítvány. Csináltam is egy próbavideót, teljesen rendben van minden.

Kicsit próbálgatom még, csinálok néhány videót, aztán hamarosan eljön az ideje annak, hogy kommentáljam a játékaimat. Egyre nagyobb késztetést érzek rá. Ha bejön, kipróbálom majd a streamelést is.

Nintendo-bőség

Régóta azzal a Nintendo Switch-es felszereltséggel élek, amit még 2021 óta megvan, amikor a konzolt vettem. Most nyáron bejött a Nintendo World Championships, de most lehetőségem volt jobban bővíteni a Nintendo Switch gyűjteményemet.

A The Legend of Zelda: Breath of the Wild-ot tegnap vettem az N-Conon az adás-vételi részlegen. Ilyen alapjáték is hiányzott a gyűjteményemből. Nagyon kellett már, járszani akartam a játékkal Nintendo Switch-en is. El is kezdtem, de ugyanott akadtam el, ahol Wii U-n, még az elején. Amikor Link összegyűjti a képességeket, az Oman Ai templomban van a mágneses képesség, ahol használni is kell, hogy tovább tudjunk jutni. Tehát az a lényeg, hogy akkor kezdjük el az igazi kalandot, amikor nemcsak megszereztük a képességeket, de megtanuljuk használni is. Én próbálgatom, de egyelőre segítség kell hozzá.

Mindenesetre, ahogy írtam, a játék Wii U-ra is megvan.

Még Hollandiában vettem, ha jól emlékszem, Rotterdamban. Nem volt valami olcsó, 40 Euró, a Nintendo Switch változatot tegnap olcsóbban vettem. Örülök, hogy megvan mindkét változat. Ha majd elég ügyes és motivált leszek, mindkét változatot ki fogom játszani.

A Wii U-s változat borítója holland nyelvű. Jelen holland nyelvtudásom szerint nagyjából megegyezik a két szöveg. Ahol különbözőség van, ott a nyelv egyediségéhez alakították a szöveget, de lényegében ugyanazt jelenti a kettő. Meg a Breath of the Wild az első olyan Zelda játék, amit teljesen lefordítottak holland nyelvre. A hang megmaradt angol, de a szöveg 100% holland. A hangot meg nagy örömömre átállíthatom japánra is. Borzalmasan idegesített a mesterkélt angol beszéd. Hollandul tökéletesen értettem a szöveget, gyakorlatilag az angol beszéd olyan volt, mintha egy oda nem illő hangszer megtörné a dal harmóniáját. Remélem, japánul rendben lesz. Holnap folytatom a játékot is továbbjutok benne.

A Super Mario 3D All-Stars-nál nagyon meglepett, hogy fóliásan kaptam meg. Nem jelezte előre az eladó és az ára sem erre utalt. Tehát végsősoron jutányos volt az ajánlat. Ezt nem konkrétan az N-Con adás-vételi pultjáról vettem, a Hardveraprón találtam, és a KMO előtt beszéltük meg a találkozót, ezért nem tudtam, hogy új a játék.

Habár biztos nagyon jó befektetés a játékot újonnan megtartani, de én játszani is akarom, tehát kibontottam. Hátha végre valahára lesz inspirációm arra, hogy végigjátsszam a nyűves Super Mario Sunshine-t. Már annak idején, 2006-ban is blogoltam róla, már akkoriban is arról voltam híres, hogy én vagyok az a mario rajongó, aki gyűlöli a Super Mario Sunshine-t. Ez volt konkrétan az első olyan Mario játék, ami annyira felbosszantott, hogy az is megfordult a fejemben, hogy ököllel betöröm az ablaküveget. Nem arról van szó, hogy elakadtam, mert eléggé logikus, hogy merre kell menni, hanem az, hogy annyi irányítás van a játékban, Mariónak annyi mozgása van, hogy nem egyszer fordult elő, hogy a controllere csak egy aprót tévesztettem, és szinte a pálya elejére zuhantam vissza. Ez meg borzasztó élmény volt. Igyekszek most jobban odafigyelni. Egy ilyen példány mellett, ahol Full HD-ban játszhatom végig, bízok abban, hogy ez megfelelő inspiráció lesz. A Super Mario 64-et nem lehet elégszer végigjátszani, a Super Mario Galaxy-re még nem néztem rá, de biztos vagyok abban, hogy gyönyörű lesz Full HD-ban. Mind a három játékot végig akarom játszani. Lehetőleg 100%-ra, ha egy hajszálam se marad, akkor is!

És talán az irányítást se fogom elrontani a Nintendo Switch Pro Controllerrel.

Erre a Pro Controllerre is milyen régóta vágyok már... Tényleg sokkal jobb vele játszani. Már most imádom. Nagyon kényelmes és ergonómikus a fogása, az akciógombok nagyobbak. Sokkal jobb ezzel játszani, és bízok abban, hogy a játék is jobban fog ezzel a controllerrel menni.

És még egy kis extra a végére. 2025-re nekem The Legend of Zelda: Tears of the Kingdom naptáram lesz. Ez önmagában garantálja a boldog új évet.

2. N-Con

Nagy izgalommal vártuk a 2. Nintendo napot, ami tegnap megrendezésre került. Sokat dolgoztunk rajta, sokat szerveztük, és mindent egybevetve elégedettek vagyunk az eredménnyel. Megkaptuk a nagytermet, ezzel úgy éreztük, hogy egy nagy lehetőséget arra, hogy a rendezvény dinamikusan nőjön. Mi meg ahol csak tudtuk, vittük az N-Con hírét: Fantasy Expo, Regamex Retro Videojáték kiállítás és társai. Tegnap pedig befutottunk a célba.

Végül kevesen értek be pontosan. Nekem a vonatom késett negyed órát, a többiek közül az egyik elaludt, a másik nem találja a cuccait, a harmadik útját vonat állja. Áh, ki van rúgva az egész bagázs! Csak kemény kézzel lehet rendet tartani. Komolyra fordítva a szót, szerencsére rendben ment a készülődés. Mindenki tette dolgát, így 10-re rendben elkészültünk.

A fő témakör alapvetően a Nintendo World Championships volt, ennek a témájára kreáltuk meg a plakátot. Plusz mostanra alkotta meg egyik fő segítőnk, Krisse az esemény két mascotját, Joyce-t és Connort, akik mint látható, izgatottan készültek a Super Smash Bros. versenyre.

Az emberek szépen gyűltek, a konzolok körül is hamar megtelt a létszám. Három verseny volt, az első volt a zenekvíz. Azért kezdtünk ezzel, mert papíralapú volt a kitöltés, és legyen elég idő kijavítani. Mivel szerencsére voltak jelentkezők rendesen, ezért kellett is rá az idő.

Megosztanék néhány tapasztalatot:

• Általánosságban ment a Super Mario témakör. Jó volt látni a sok mosolygó, magabiztos arcot, ahogy felcsendült egy-egy zene a szériából.
• Ezzel szemben a The Legend of Zeldánál messze nem voltak annyira magabiztosak a tekintetek. Nem is születtek annyira jó eredmények. Az felettébb meglepett, hogy az Ocarina of Time-nál Water Temple és a Spirit Temple zenéjét módszeresen összekeverték! Talán több tipp jött a Spirit Temple-re, pedig a másik szólt. Nem véletlen volt egymás alatt a két választási lehetőség. Mind a kettő az Ocarina of Time legemlékezetesebb dungeonja. A Water Temple hirdedten az egyik legnehezebb dungeon a játékban. A magam részéről szeretem, csak az zavaró, hogy Link többet vált benne cipőt, mint egy óvodás. A Spirit Temple meg talán az egész Zelda széria egyik legkedveltebb dungeonja. És nem feltétlen azért, mert annyira könnyű, mert annyira flowban van az egész, hogy ott lehet igazán érezni, hogy eggyé válsz a játékkal. Ettől válik annyira könnyűvé.
• A Mario Kartnál volt egy beugratós rész, ahol egy Mario Kart 64-ből vett Mario Kart 8 zene szólt (így az utóbbi a helyes megoldás). Arra viszont nem számítottam, hogy duplán beugratják magukat a játékosok, és egy harmadik választási lehetőséget ikszeltek be. Az is meglepett, hogy a Piranha Plant Cove zenéjét talán csak egy vagy két ember ismerte fel... Úgy tűnik, nagyon keveseknek van meg a Mario Kart 8 Deluxe DLC-je, így nem tudják, hogy az a mobilos Mario Kart Tour-ból volt. És hát a mobilos Mario Kart sem ismert errefelé.
• A Super Smash Bros. résznél nem születtek annyira rossz eredmények. De itt külön ügyeltem arra, hogy a játékok egy bizonyos aspektusból hasonlítsanak egymásra. Így nehéz volt pusztán a zene hangulatából megtippelni, hogy melyik játék zenéje szólt. Bizonyos esetekben a kérdést is úgy tettem fel, hogy több logikus válasz is lehetséges. Sikeresen be is dőltek egy néhányan.
• A hardcore szerencsére annyira nem izzasztotta meg az embereket. Sőt, az volt a nagy meglepetés, hogy voltak néhányan, akik az előző négy kategóriában nem értek el kimagasló eredményt, de a Hardcore-ra annyira belehúztak, hogy ezzel az egy kategóriával megduplázták az összpontszámaikat. A pontok duplán számítottak, tehát a helyes válasz 2 pontot ért. Itt az volt a furcsa, hogy a Metroid és a The Legend of Zelda zenéjét keverték össze.

60 pont volt a maximum. Szerencsére olyan nagyon siralmas eredmény nem született, még a leggyengébb eredmény is 22 pont volt. A nyertes pedig Ölveczky Péter volt 57 ponttal. Csak a The Legend of Zeldánál tévesztett egyet, meg a hardcore-ban. A többinél maximálisat teljesített.

A zenekvíz dokumentációja (feladatlap, megoldások, videók) itt elérhetők.

A Super Smash Bros. Ultimate verseny ug barátom szervezte le. Ezt másra bíztam, mert a SSB nem a specialitásom. Meg addig volt időm kijavítani a zenekvíz feladatlapokat. Illetve a technikai részben segítettem ug-nak, mert sehogy nem akart hangot adni a dokkolója. Azt hitte, hogy elromlott az övé, mire kiderült, hogy a jack csatlakozó volt az én laptopomhoz csatlakoztatva. De azt pont eltakarta a függöny, úgyhogy nem láttuk. Ez is csak úgy derült ki, hogy lejátszottam a hardcore kategória első zenéjét, amikor javítottam, mert olyan sokan adták meg a The Legend of Zeldát eredményül, hogy azt hittem, hogy én kevertem össze és rosszul adtam meg a megoldókulcsban a Metroidot, mint helyes válasz. De kiderült, hogy nem én hibáztam, ugyanakkor ug felfigyelt arra, hogy a zene, amit bejátszottam a hangfalból szólt. Így derült ki, hogy hol volt a baj forrása.

Ennyi technikai izgalom után pedig elkezdődhetett a Smash Bros. verseny. Az volt a nagyon jó, hogy erre a találkozóra már jöttek kiállítók is, az egyik közülük a Zúzás Fivérek, akik hardcore Smash Bros. versenyeket szerveznek. Az egyiküknek átadta ug a lehetőséget, hogy kommentálja. Nagyon jól kommentálta az eseményeket, igazi versenyhangulat volt. Egyébként volt egy diskurzus arról, hogy a verseny tárgyakkal vagy nélküle menjen, de azért döntöttünk a tárgyak mellett, hogy legyen valami meglepetés-faktora a versenynek. Tehát ne az legyen, hogy elárasztják a rendezvényt a hardcore Smash Bros.-osok és a kezdő versenyzők levegőt se tudjanak venni, hanem legyen valami esélyük. Nem utolsósorban a tárgyakat is tudni kell jól használni. Ellenben a Zúzás fivérek szívesen szerveznének a következő N-Conra egy tárgyak nélküli, ténylegesen hardcore Smash Bros. versenyt. Végsősoron én benne vagyok. Az csak nekünk jó, ha minél többen jönnek el.

Én annyira nem figyeltem a versenyt, csak itt-ott néztem a kivetítőt. De örömmel konstatáltam, hogy jól érezték magukat a versenyzők. Borzalmasan fárasztó volt javítani a zenekvízt. Nem irigylem a tanárokat, akik folyamatosan javítanak dolgozatokat, agyilag fárasztó munka. Többször belezavarodtam én is, de szerencsére hamar észrevettem, ha rosszul javítok, így végsősoron mindenkié jól lett kijavítva.

És micsoda véletlen, pont akkor lettem kész a javítással, amikor befejeződött a Smash Bros. verseny. És nagyjából addig tartott, hogy időben el tudtuk kezdeni a Nintendo World Championships versenyt. Összesen 6 nevező volt, plusz kettő jött, így összesen 8-an voltak. Ez pont egy elődöntőre futotta és a legjobb négy ment a döntőben. Nyolcan egy fordulót mentek a Challenge Pak-ben, itt a négy legtöbb pontot összegyűjtött játékos egy nagyversenyt ment a Mario Master küldetésben, ahol a cél a Super Mario Bros. speedrun végigjátszása volt. Ez a verseny is okozott némi zavart, és sajnos én is oka voltam ennek, mert nem beszéltem világosan. Többen nem értették, hogy a "hetes" játékos alatt a 7. helyen végzett játékost értem vagy a 7. controllert birtokló játékost. Látszik, hogy nincs gyakorlatom játékvezetésben, meg kommentálásban, legközelebb ezt javítani fogom.

A versenyt végül Solt Barnabás nyerte. A Super Smash Bros. Ultimate verseny dokumentációja ug-nál van, de emlékeim szerint Szöghy Richárd nyerte meg. Gratulálunk a nyertesek és köszönjük mindenkinek a részvételt. Remélem, elégedett mindenki a nyereménnyel.

Reményeim szerint nemcsak a dokumentációt kapom meg ug-tól, hanem a videókat is (felvette a versenyeket). Kreálunk majd egy N-Con YouTube csatornát és felkerülnek oda a verseny videók.

A versenyek után kötetlen játék volt. Örömteli volt a jó hangulat, meg végsősoron eljöttek az emberek, de ami csalódás volt, hogy nem sikerült elérni a 100 résztvevőt, amit célul tűztünk ki. 67 jegyet adtunk végül el, amit eddig beszéltünk, ennek több oka is van.

• Mégsem jó a vasárnapi nap. Mindenképp akartam ősszel is egy N-Cont, de már csak vasárnap volt hely. Viszont azért tartottam jónak ezt a napot, mert egyrészt csak egy napos volt a rendezvény. Tehát nem az van, hogy szombaton látott mindenki mindent, aztán vasárnap már csak a fele jön el. Ráadásul pont őszi szünet volt, így az iskolásoknak se gond, hogy másnap nem kellett készülni. De nem jó azoknak a vidékieknek a vasárnapi nap, akik másnap mennek dolgozni.
• Az jó volt, hogy jött végül négy kiállító, de ők is csak az utolsó egy héten értesültek a rendezvényről. Így ők sem tudták hatékonyan promotálni, hogy jelen lesznek a rendezvényen. Az ajtó természetesen a következő alkalomra is nyitva áll számukra.
• Változatosabb többjátékos játékok kellenek. Eddig is igyekeztünk a többjátékos mókára helyezni a hangsúlyt, hiszen az a cél, hogy együtt érezzük jól magunkat egy közös játék keretében, de többféle játékra van szükség. Jöjjön akkor a Just Dance vagy a Nintendo Switch Sports.
• Nem hangoltuk össze jól a TV és a konzolmennyiséget, így voltak üres helyek. Tehát nem tudtuk jól kihasználni a nagyterem adta lehetőségeket. Ez a legnehezebb része az szervezésnek, mert ki tud konzolt hozni, ki nem, mennyi TV lesz. Nintendo Switch controllerekből meg soha nem elég.

A hibáinkból tanulunk, én is fejlesztem a beszédkészségemet. Alapvetően szeretek beszélni közönség előtt, csak ezt sajnos még magam előtt is titkolom. Visszajelzésekből is az jött le, hogy jó, amit csinálunk, de nem használjuk ki eléggé a lehetőségeinket. A Smash Bros. versenynek örülnek, és mivel a Zúzás Fivérek bevállalta, hogy a következőt ők szervezik meg, ezért hardcore Smash Bros. verseny várható. Vannak, akik Pokémon bajnokságot akarnak, ezt átruházuk bagszi Pokémon Professzornőre. A legérdekesebb kérés egyértelműen a Philips CD-i-s Nintendo játékok voltak. És Sakmannak van is ilyen gépe, meg játék... Beszervezem a következőre.

Képekkel sajnos nem tudok most szolgálni, mert kevés képet csináltam, azok többsége is kriminális lett. Konkrétan a két használhatót publikáltam itt.

Keményebben dolgozunk a következő alkalomra, hogy minden jobb legyen. Találkozunk 2025. február 1-jén!

Regamex - Retro Videojáték kiállítás

Mindig jó, ha van valaki geek rendezvény. Ha ne adj isten ez még színvonalas is, családok számára is ideális rendezvény, akkor egy rossz szavunk nem lehet! Ilyen volt a Regamex Retro videojáték kiállítás, ami idén ősszel is a TEMI-ben volt. Itt még soha nem voltam, úgyhogy a terepet is fel tudtam mérni. Az egyik legérdekesebb konklúzió az volt, hogy vasárnap lényegesen jobb volt a forgalom, mint szombaton.

Szombat

Szombaton 4-kor keltem, hogy 5.32-es vonattal elindulva 8.15-re beérjek Pestre. Ott Gábor már várt rám, aki kocsival elvitt a művelődési házba. Ide érve a főbejárat melletti nagyteremhez mentünk, itt volt a helyünk. Itt egy kicsit várni kellett, mert a portás nem volt épp ott, aki nyitotta volna az ajtót. A várakozás sajnos traumatikus élménnyel is társult... Volt egy Regamexes segítő, akivel azon versenyeztünk, hogy melyikünk érkezett messzebbről. A Békéscsaba-Szeged párbaj ugyan döntetlen maradt, de tájékozatlanságban ő K.O. kiütéssel nyert. Mondtam ugyanis neki, hogy nemrég voltam Szegeden, ott néztem meg az új Boku no Hero Academia filmet. Lövése se volt, hogy mi volt az, de annyi animés ismerete volt, hogy a "de ugye semmi köze nincs a Boku no Picóhoz?" golyóval célba vegyen... Ezt 3 órás alvás után korán reggel hallani, fizikai fájdalom volt. Ehhez képest, hogy "Zelda a The Legend of Zelda játékok főhőse" tévhit többszörösen kiállja a próbát! Azért megnézném azt a mozit, amelik Boku no Picót ad... Ahhoz teljesítmény kell, hogy valaki kikezdje az én tévhit-toleranciaszintemet, ennyire a közepébe nagyon kevesen találnak bele.

A portás is nagyjából akkor jött, amikor kihevertem ezt a hatalmas traumát, így már nyugalomban tudtam összekészülődni. Velünk voltunk egy szobában Bagszi a Nintendolgokkal, és a Game Boy múzeum is jelen volt. Én egy nagy TV-t kaptam, azon ment a Nintendo Switch a Nintendo World Championships-szel. Gábornak meg egy Wii U-hoz és egy Nintendo GameCube-hoz volt egy-egy TV-je. Eleinte NES Remixet lehetett nála játszani Wii U-n, GameCube-on meg jellemzően Mario Kart: Double Dash!! és Mario Party 7 volt játszható. Gyorsan elkészültünk az összeszereléssel, elégedett vagyok a végeredménnyel.

Az emberek viszont eléggé lassan jöttek. Úgy néztem, hogy most a rendezvényen se voltak annyira sokan, tehát még azt se lehet mondani, hogy hozzánk nem találtak el. Aztán végülis jöttek emberek. Az is kicsit csalódás volt számomra, hogy a Nintendo World Championships iránt nem volt most akkora az érdeklődés, mint a Fantasy Expón. Az is meglepett, hogy sokan voltak, akik azt se tudták, hogy hol van az első gomba a Super Mario Bros. játékban. Többen nem értették, hogy mi a baj, miért viszi őket vissza a játék. Óva intem magam, hogy bárkinek is kisgyerek szintjén magyarázzam el az irányítást, és meg is értem, hogy ha valaki nem tudja, hogy mennek a klasszikus játékok irányítását, de hogy retro videojátékos eseményen többen nem ismerik a Super Mario Bros.-t, az felettébb meglepő. Nem is gondoltam volna, hogy bárkinek is úgy kell mutatni, hogy hol van az első gomba.

Azt viszont mindenki érdeklődéssel vette, hogy lesz Nintendo nap vasárnap. Szívesen veszik, hogy lesz egy egész napos Nintendós esemény. Az is sokaknak tetszett, hogy a KMO-ban lesz, mert Kőbánya-Kispest felől egész jól megközelíthető. De voltak, akiknek kellemes emlékeik is kötődnek a művelődési házhoz, hiszen oda járnak például társasjáték klubba. Tehát a helyet is jó érzékkel választottuk ki.

Gyakorlatilag mi voltunk az egyedüliek, akik természetes fényhez jutottunk. Az esemény fő színhelye ugyanis az alagsor volt. Az ottani nagyteremben volt az összes retro konzol és számítógép kiállítva, ahogy a kiállítók és vásárok is itt voltak. Két terem volt, a nagyobban voltak a retro konzolok és számítógépek. Itt is volt néhány kiállító. A kisebb teremben a árkád gépek és a fénykardosok voltak.

Kint pedig a Colin Konzol és a Power of Smile eladó standja volt. Valamennyi szelídült a véleményem a Colin Konzol magas árai kapcsán. Most sokkal inkább egy szükséges rosszként gondolok rá, mert ha ők adják olcsón a konzolokat, játékokat, akkor skalperek fogják kifosztani őket, és teszik fel hasonló áron eladásra, mint amennyiért ők adták volna eredetileg. A másik oldala meg az, hogy bár egyre kevesebb használható példány van egy-egy retro játékból, de amik megvannak, azok vajon meddig használhatók még?
A Power of Smile pedig támogatója lett az N-Connak, ugyanis ők biztosítják a versenyekhez a nyereményeket. Kérdeztem, hogy van-e Haikyuu!!-s mystery boxuk, elmondásuk szerint hamarosan várható. Remélem ez azt jelenti, hogy megjelennek Magyarországon is az eredeti licenszelt relikviák, a Crunchyroll Store-on már kaphatók.

A nap hátralévő része is inkább eseménytelenül telt. Azt hallottam, hogy a tavalyi TEMI-s Regamexen is eléggé kevesen voltak, ami abból a szempontból furcsa, hogy elég jól megközelíthető helyen van. Újbuda-Központtól nem kell sokat gyalogolni, nagyobb villamosjáratok például a Deák térről közvetlen a TEMI előtt állnak meg.

De azért tudtuk magunkat promotálni, és összességében nem volt annyira rossz a nap. Meg egymás között jól is éreztük magunkat. A helyszín 18 órakor zárt, addig el kellett hagynunk. Én wakánál aludtam. Vacsora után megnéztük a Forma 1 sprintfutamot, meg átmásolta a külső merevlemezre a talált digitális Haikyuu!! anyagokat. Nem verem nagydobra, de ide megírom, hogy kb. 890 GB-nyi anyagom van csak Haikyuu!!-ból. Kicsit se vagyok elborult rajongó, ugyan. Ezután aludni tértem.

Vasárnap

Szerencsére jól aludtam, úgyhogy a vasárnapi nap már abból a szempontból is jobb volt, hogy kipihentebb voltam. Megkérdeztem Gábort, hányra megy. 9.30, tehát annyira nem kell sietni. Nem is kell már sokat pakolni, hiszen mivel zárva volt a terem éjszakára, mindent úgy hagytunk. Így lényegében csak nyitni kellett, bekapcsolni a TV-t, konzolt, és már jöhettek is az emberek.

És érdekes mód, jöttek is! Nem tudom, minek köszönhetjük ezt, de vasárnap összességében nagyobb volt a forgalom. Szombaton hosszabb időre voltak üresjáratok, most viszont szinte alig volt. Úgy láttam, hogy inkább arról van szó, hogy vasárnap mintha az elkötelezettebb rajongók jöttek volna (vissza), mert összességében több időt töltöttek egy-egy játékkal. De ezzel együtt is több szórólapot, névjegykártyát osztottunk. A fogadtatás ugyanúgy kedvező volt, mint tegnap, az emberek összességében örülnek egy egész napos Nintendós eseménynek.

Itt viszont már egy kicsit engedtem abból a szempontból, hogy lehetett Mario Kart 8 Deluxe-szel játszani. Úgy láttam, hogy az emberek ma sem érezték annyira a Nintendo World Championships-et. Tényleg furcsa, hogy alapvető dolgokat is úgy kell elmagyarázni az általánosságban ismert régi játékokról, és hogy nem érik fel ésszel, hogy mi a teendő... De mivel jókedvemben voltam, nem esett nehezemre türelemmel viseltetni mások nehézségei iránt. Ilyenkor hagyom, hogy maga jöjjön rá, hogy mi a baj, de ha társaságban jönnek, akkor egymást is rávezetik a megoldásra. De nem hittem volna, hogy ekkora nehézséget fog okozni egyeseknek néhány egyszerű küldetés, ami ráadásul még videóval is illusztrálva volt.

Most annyira nem járkáltam szétnézni, hogy mi van lent. Volt elég dolgom a helyemen (szerencsére). Jó volt a hangulat, és a nap végén is elég sokan voltak.

Ami kellemes meglepetés volt, hogy nemcsak embereket érdekelte az N-Con, hanem a kiállítókat is! Hárman jöttek oda hozzám, hogy jönnének most vasárnap. Mivel mind a hárman nagyon jó dolgokat hoznak, azonnal igent mondtam nekik! Be is mutatnám őket pár sorban:

1. Tuan Kiadó - Nemrég jelent meg a Firebat Revolution játékuk Nintendo Switch-re is, és promotálnák a rendezvényen. Nekik azért is örültem, mert a gaming és fantasy témájú könyveik nagyon igényes kiadásúak, és az áruk is elfogadhatók. Tehát örömmel látott vendégek.
2. Pixel Punx - Ők retro Nintendo konzolok japán és amerikai kiadásait hoznák el. Őket azért lesz érdekes megnézni, mert magunk láthatjuk a különbségeket az egyes játékok között.
3. Az ő nevüket sajnos nem jegyeztem meg (később pótolom), de ötletes Nintendo logós és konzolos relikviákat készítenek fémből és műanyagból. A világító logó és a miniatűr konzol külön nagyon jól néznek ki. Az áruk is teljesen jó, úgyhogy lesz árusítás N-Conon!

Már most több az N-Con, mint amire számítottam. És a terveink a harmadikra is arra utalnak, hogy bőven van itt potenciál. Tehát jól sikerült a vasárnapi nap.

17.30-ig maradtam, otthagytam azt a néhány dolgot, amit a vasárnapi N-Conra terveztem vinni, de hogy annyival is kevesebb legyen. Azok már biztonságos helyen várják, hogy vasárnap szórakoztassák a látogatókat. Legközelebb ott találkozunk!

Könyvek akciósan

Ebben a hónapban olyan akció van a Libriben, aminek köszönhetően három könyvet is tudtam venni magamnak.

Ezek a Csernus könyvek is megvoltak régen, és már nyáron is 40%-os akcióban volt. Akkor is szemeztem vele, csak akkor a PS4-re gyűjtöttem. Akkor is 2.394 forint volt, mint most is. Most meg tudtam venni, az antikvár könyvekből összejött pontoknak köszönhetően bőven 2.000 forint alá tudtam szorítani a darabárát. Nagyon gyorsan gyűlnek a Csernus Imre könyvek, már 11 került vissza a gyűjteményembe. El fogom ezeket is olvasni, de arra emlékszem, hogy A nő csajsziknak az egyik legrosszabb könyve volt. Mintha nem tudta volna, hogyan szólítsa meg a fiatalokat. A témák és az írási stílus is eléggé banális volt. Aztán A férfi srácoknak már lényegesen jobb volt.

Soma Mamagésa könyve meg nem volt meg korábbról, mert amikor már ez megjelent, már elfordultam tőle. Tőle ez a negyedik könyv, valamiért nehéz lett megszerezni a régi könyveit első kiadásban. Valószínűleg Soma könyveiből nem gyártottak olyan sokat. Pedig Csernussal egy kiadónál vannak, de a doki könyveit elég könnyen meg tudom venni 1000 forintokért. Szinte minden könyvét 1000 forintért vagy az alatti áron vettem meg. Mindenesetre, mivel ez a könyv első olvasási élmény lesz, ezt fogom most olvasni. Tényleg nyitottabbnak érzem magam Soma Mamagésa elméleteire.

Összességében örülök, hogy újra megvannak azok a könyvek, amiket korábban eladtam. Mindkettejük kapcsán azt gondolom, hogy még ha vitatkoznék velük bizonyos dolgokban, vannak olyan gondolataik, elméleteik, amiket megszívlelendőnek tartok. Úgy érzem, a könyveik által csak színesebb lesz a világom.

A múlt hétvégén néztem meg a Csernus filmet, a Toxikomát. Röviden összefoglalva, még jobban megértettem, miről szólnak a módszerei. Nagyon hatásos film volt, sokáig zseniálisnak tartottam, de a végét nagyon elsiették, és így elmaradt a katarzis. Ettől függetlenül érdemes volt megnézni. Ez volt az első drogos témájú film, amit láttam, és bár sokan mondják, hogy a Trainspotting a legjobb a témában, de a magam részéről elégedett vagyok vele.

Teljes hangoskönyv gyűjtemény

Tegnap megvettem Csernus Imre: A Férfi hangoskönyvet, így megvan mind a 6 hangoskönyv, amit a gyűjteményembe akartam tudni. Vaterán találtam meg, a Sarki Könyves Antikvárium árulta. Ahogy szétnéztem a weboldalukon, találtam néhány könyvet jó áron, lehet, hogy fogok tőlük vásárolni.

Új DVD és Blu-ray

Hónapok óta ott árválkodik a Saul Fia Blu-ray a békéscsabai Media Markt-ban. Mindig figyeltem, hogy ott van-e még, csak eddig azért nem vettem meg, mert PlayStation 4-re gyűjtöttem. Most, hogy az megvan, kicsit felszabadultam anyagilag, így megvettem.

Nem láttam még a filmet, de mivel nagyon dicsérik, ezért úgy voltam vele, hogy ennyiért megéri a gyűjteményembe tudni, még ha nem is fog annyira tetszeni. Ez a legextrább kiadás, a tripla lemezes, 1 Blu-ray, 2 DVD, 28 oldalas füzettel és egy képkockával, sok extrával. Meglepő, nem láttam ilyen igényes kiadást a magyar DVD-kereskedelmi forgalomban. Önmagában ezért megérte megvenni. Ha még tetszeni is fog a film, akkor még inkább.

Annyira nem félek a témájától, láttam A bukás: Hitler utolsó napjai filmet, és igazából pont azért tetszett, mert annyira élethű volt az egész. Teljesen elhittem, hogy tényleg ilyen szinte valóra vált rémálom volt Hitler rémuralma alatt Németországban élni. Igazából mondhatjuk, hogy a Bukás a mérce, ha azt teljesíti a Saul fia, ez is egy kiváló filmett, és tényleg léteznek ma is még jó magyar filmek.

Hasonlóképp nem láttam a Star Wars: Zsivány Egyes filmet. Soha nem voltam annyira nagy rajongója a franchise-nak, de alkalomadtán megnézek egy-egy Star Wars filmet. Megvan az Ébredő erő is DVD-n, igazából tetszett. De igazán nem tudok kapcsolódni a Star Wars filmekhez, csak mint a nyugati geek kultúra része tetszik.

Sony PlayStation 4

Ezennel ünnepélyes kereten között bejelentetik, hogy a mai nappal én is a PlayStation 4 boldog tulajdonosok táborát erősítem! Hardveraprón találtam a konzolt, és azt kell mondjam, hogy jól jártam ezzel a szettel. Két controllerrel volt 35000 forint. Mind a két controller gyári, az USB is a képen látható.

Nem tudtam egyébként azonnal megvenni, mert azt csináltam, hogy kitettem vaterára eladásra a Death Note manga gyűjteményemet (megvan mind a 12 kötet magyarul). Meg is vette valaki, de végül nem tudta kifizetni. Én meg közben megcsináltam, hogy írtam a srácnak, aki eladta a PS4-et, hogy meg tudom venni, csak hát vissza kellett lépjek. Nekem meg közben gyűjt a pénzem, végül úgy meg tudtam venni, hogy nem kellett eladni végül a mangákat.

Nem számítottam arra, hogy még mindig kint van, végül mégis csak meg tudtam venni. Újpesten vettem át tőle. Annyira kívül volt, hogy majdnem Dunakeszire kellett menni érte. De itt van. Természetesen csak az első kiadás jöhet szóba. Ez olyannyira első kiadás, hogy CUH-1004A-s, tehát a legelső modell. De ahogy utánaolvastam, nincs komoly különbség az egyes modellek között. Összességében csak a PS4 Pro ugrott nagyot. De nekem az is inkább ilyen "pszeudo-PS5", mert csak imitálja a 4K-t, de valójában nem tudja. Erre talán a legékesebb példa, hogy a 4K-s Blu-rayt se tudja lejátszani. Úgyhogy bőven jó nekem a PS4.

Ezután Waka barátomhoz mentem, de nem PS4-ezni, hanem megnézetni az asztali PC-met, mert nincsenek rendben vele a dolgok. Mint kiderült, csak az alaplapi foglalatokat kellett alkoholos fogalmamsincsmivel megtisztítani, ahogy a RAM bemenetét is. Meg az alaplapba cserélt gombelemet, és máris rendben lett. Reméljük, hosszú távon szolgálni fog. Addig se voltam kétségbeesve, mert a laptopot használtam. Meg nála próbáltuk ki a PS4-et. Megkönnyebbülten konstatáltam, hogy rendben van. Egyedül annyi, hogy kissé akadozva veszi be a lemezt. Megáll, akkor enyhén be kell nyomni a lemezt. Az olvasóval biztos nincs gond, mert gond nélkül beolvassa, csak valószínűleg poros a meghajtó. Waka megnézte, a Konzolvilágnál 15000-25000 a teljes portalanítás náluk... háát-háát... Nem a jelenlegi pénztárcámra van szabva.

Itthon rátettem a konzolra a PSN profilomat, és leszedtem rá minden alkalmazást, amit használni akarok, vagy fogok. Ha meggondoljuk, a PS4 ahhoz olcsó vétel, hogy nemcsak játszani lehet rajta, hanem egyben DVD- és Blu-ray lejátszó, de különböző média alkalmazások is rajta vannak, tehát média lejátszó is.

Ezzel megvan mindegyik PlayStation konzol PS1-től PS4-ig. És milyen érdekes, hogy az első három PS pont az a modell a FAT kiadáson belül, amik már pont nem kompatibilisek az előző konzollal. Tehát egyik konzol sem felesleges. Hogy is néz ki?

• PlayStation: SCPH-9002 (utolsó modell a FAT kiadásból) mondjuk itt nincs értelme visszafele kompatibilitásról beszélni.
• PlayStation 2: SCPH-50004 (szintén utolsó modell a FAT kiadásból), már nem kompatibilis a PS1-gyel, ugyanakkor nagyon jó nekem, mert van PS2 távirányítóm, és ez az első olyan modell, amibe be van építve infravörös, így a segédeszköz nélkül kommunikál a konzollal.
• PlayStation 3: CECHK04 (ez mondjuk épp az utolsóelőtti modell a FAT-ből) Az első, mely nem kompatibilis az előző konzolok játékaival.
• PlayStation 4: CUH-1004A (ez a legelsőnek is a legelső kiadása) A PS4 meg gyárilag nem komplatibilis az előző konzolokkal, mert beígérték az előző konzolok játékainak digitális változatát.

Úgyhogy egyik PlayStation konzolom sem vált feleslegessé. Majd a PlayStation 5 fogja feleslegessé tenni a PlayStation 4-et, mert az megint csak kompatibilis az előző konzollal. De az nem maholnap lesz, mert egyrészt bőven elégedett vagyok a PS4-gyel, másrészt olyan sok pénzt nem tudok csak úgy összegyűjteni, hogy akár használtan is tudjak egy első kiadást venni. Tehát legalább 1-2 évig marad a PS4. Természetesen majd PS5-ből is az első kiadást fogom megvenni.

De nem a jövőről akarok beszélni, hanem a jelenről. Már csak azért is, mert amikor Wakánál kipróbáltuk a PS4-et, kérésére a Gran Turismo Sport-ot vittem el (van már 5 PS4 játékom), és teljesen el voltam ámulva a grafikától. Gyönyörű volt, 1080p 60fps, hova akarjak még PS5-öt, amikor ettől is leesett az állam? Jó, a karakterek kicsit lehetnének kidolgozottabbak, máskülönben olyan érzésem volt, mintha egy élő autóversenyt néznék. Tehát untig elégedett vagyok a PS4-gyel, ez nekem önmagában hatalmas technikai ugrás volt.

Ez az 5 játékom van PS4-re. A fenti hármat Hollandiában vettem, az alsó kettőt itthon, Media Markt-ban, amikor valami 1750 forint körüli áron volt. Kipróbálom mindegyiket, és amelyik a legjobban tetszik, azzal fogok legközelebb játszani.

A controllerek is kifogástalanul működnek, úgyhogy teljes mértékig elégedett vagyok a konzollal. Médialejátszó és konzol is egyben, mi kell még?

Ja, tényleg! PSN: sm4e86HUN

Utazás és fényképezés

A múlt héten kezdtem el azt, hogy felfedezek helyeket, és fényképeket készítek róluk. Szeretek utazni és fényképezni is, így két hobbi kötődik össze. Először Békés megye szépségeit fedezem fel, majd ahogy látom, hogy jól sikerülnek a képek, és hosszabb távon is megmarad a hobbi, messzebb is megyek.

Spontán fogalmazódott meg bennem a dolog, a múlt héten eszembe jutott, hogy gyakran megyek el Murony vasútállomás mellett, de még soha nem voltam ott. És mivel hiányzott is a biciklizés, ezért elmentem oda. Annyira jó érzés volt ott lenni, és a képek is egész jól sikerültek, hogy megfogalmazódott bennem, hogy ezt akár komolyan is csinálhatnám.

Azóta voltam a CsabaParkban, tegnap Lőkösházán is. CsabaParkban már voltam, itt is fel lehet fedezni szépségeket, alkalmas sétára, aktív pihenésre. Lőkösházán viszont szintén először voltam. A település jelentősége abban áll, hogy határtelepülés, itt állnak meg először a Temesvár, Arad felől Romániából érkező vonatok Magyarországon. Aztán innen indulnak tovább Békéscsaba-Szolnokon át Budapestre.

Ennek köszönhetően a vasútállomás kifejezetten szép és modern, de a falu rettenetesen elhagyatott. Az utak aszfaltozva vannak, de a házak szegényes benyomást keltenek. Olyan érzésem volt, mintha Lőkösháza egyfajta mementója lenne annak, hogy Románia egykoron elmaradott ország volt, így a falura nem fordítottak kellő figyelmet. Ahogy elnézem, az elvándorlás mértéke is elég magas, hisz amíg 2013-ban 1835 lakosa volt, 10 évvel később már csak 1500. Vannak látnivalói a falunak, a művelődési ház épülete szép, ahogy a templomé is (bár ez alapvető egy községben), illetve még a két fából készült buszmegállóra figyeltem fel az Eleki úton, ami szépíti a községet. De összességében azt lehet mondani, hogy látszik a házak állapotán, hogy hagyják el a települést.

Az volt még érdekes számomra, ahogy egy kicsit odébb mentem a vasútállomástól és onnan fényképeztem a síneket, megállított a határrendészet (határtelepülés lévén az is van Lőkösházán). Azt hihették, migráns vagyok, aki valahogy átvergődött Románián. Kicsit kellemetlen arccal néztek rám, de ahogy igazoltam, hogy magyar vagyok, megenyhült a tekintetük, és mondták, hogy ne nagyon menjek tovább, mert ott már az államhatár van. Nem is terveztem, csak egy ilyen képet akartam, hogy a messzességgel érzékeltessem, hogy a távolban már Románia van.

Ha már felfedezem Békés megyét, és írtam Lőkösházáról, beszélgessünk a megyéről is. Igaz az, hogy az egész megyében magas az elvándorlás mértéke. Nemrég konstatáltam döbbenten, hogy már csak 55.000 lakosa van Békéscsabának, amikor 20 éve még 68.000 körül volt. Úgy gondolom, hogy ennek egyik oka, hogy Békés megye egyik nagy vesztese volt a Trianoni békeszerződésnek. Előtte Békéscsaba fontos vasúti csomópont volt, mert közvetlen eljutást biztosított Arad felé. Ez az új határok után jelentőségét vesztette. Békés megyében ritkásan vannak a települések, egyszer hallottam, hogy ez okozhat logisztikai problémákat. És mivel utánunk már Románia van, nem nagyon jönnek cégek ide beruházni.

Nagyon ritkán (kb. ötévente egyszer) járok Békéscsabától délre. Mindig is úgy gondolkodtam, hogy Békéscsaba lélektani határa Magyarországnak. Békéscsabáról délre már fél lábbal Romániában vagyunk. Ez megfigyelhető abban is, hogy Gyula-Békéscsaba-Orosháza vonala "alatt" már csak kis települések vannak és még ritkásabban. A legnagyobb település Mezőkovácsháza kb. 5300 lakossal. De ennek a lakossága is folyamatosan csökken. Tehát ez is oka annak, hogy Békés megye már Magyarország keleti régiójához képest is elmaradott térsége az országnak.

Nagyon érdekes volt megfigyelni a kontrasztot Murony és Lőkösháza között. Murony kisebb település, mint Lőkösháza, kb. 1100 lakosa van, de kisebb az elvándorlás mértéke is. És ahogy sétáltam a faluban, nagyobb volt az élet, több embert láttam az utcán, a házak is szebbek voltak, az utak is jobban néztek ki. Ezek szerint tényleg sokat számít, hogy Békéscsabától északra van Budapest felé, vagy a román határ közvetlen szomszédságában. Konkrétan nincs látnivalója Muronynak, de kellemes érzés volt ott sétálni. Egyfajta vonzereje a falunak, hogy a vonatok óránként járnak innen Budapestre, míg Lőkösházáról jobbára kétóránként. A vonatok egy része ugyanis Békéscsabáról indul.

A fotózással meg távlati célom is van: Szeretnék profi fotós lenni. Mindig is szerettem fényképezni, csak a fotózásba eddig két ok miatt nem mentem bele komolyabban:

1. Egy valamire való fényképezőgép minden kiegészítővel együtt irgalmatlanul drága.
2. Az igazán jó fotós a képszerkesztéshez is ért. Abból meg csak az alapokat tudom.

De végülis miért is ne? Alapvetően három "dolgot" szeretek fotózni: Tájakat, épületeket és rendezvényeket. Tehát embert nem, de emberek sokaságát igen. Ezalatt az egy hét alatt is már ami képeket csináltam, baráti segítségekkel látom a hibáimat a képkészítésben, és az is megvan, hogy miben javíthatnék. Ezért is van az, hogy egyelőre mobillal fényképezek, mert az alapokat (kompozíció, pozíció) telefonnal is meg tudom tanulni. Alaptézis, hogy hiába van komoly fényképezőgéped, ha nincs meg a tudásod, egy jó géppel is rossz képeket fogsz csinálni. Tehát egyelőre az alapokat tanuljam meg elég jól, és utána lehet egy jobb fényképezőgépbe invesztálni.

A másik haszna meg az, hogy akkor már az is érdekel, hogy amit látok, az pontosan micsoda, milyen története van, miért olyan, amilyen. Elképzelhető, hogy gyakrabban lesznek ebben a blogban közéleti jellegű írások is. Az biztos, hogy új életre kelt a blog.hu-s blog. Illetve a nővérem javasolta még, hogy készítsek videókat is, és kommentáljam azokat is. Ez is jó dolog, mert akkor életre keltem a valódi nevem alatt lévő YouTube csatornámat is. Több potenciál van a fotózásban, mint gondoltam volna.