2024. július 10., szerda

Japán nyelvvizsga felkészítő könyvek

Tegnap voltam a Japán Alapítvány könyvtárában és néztem nyelvvizsga felkészítő könyveket. Szerencsére van belőlük bőven, egyedül az volt a probléma, hogy több könyvből csak 1-1 példány volt épp elérhető. Azok a nem kölcsönözhető példányok. Alapos szétnézés után ezt a kettőt vettem ki.

A jobb oldali csak N5-ös, a bal oldaliban vannak N4-es feladatsorok is. Nosztalgikus volt nézegetni, próbálgatni őket már a vonaton is. Az az igazság, hogy pontosan nem tudom visszaidézni, hány feladatsorból állt a nyelvvizsga, a könyvben 4 feladatsorból van válogatás. A sorszámok mellé nem a hivatalos elnevezést írtam, mind saját "találmány".

1. Kanji átirat

Adott egy mondat, és csak az a szó van kanjival írba, aminek a romaji átiratát kell kiválasztani. Két részből áll a feladatsor, a második felében a mondatok teljesen romajival vannak írva. Az aláhúzott szónak a kanji átiratát kell megtalálni. Mint láthatók, a különbségek nüanszok, ráadásul pont a 6. mondat az egyik mumusom. Soha nem találom el, hogy melyik a bal és melyik a jobb... Ezt például csak tippelem, hogy a bal van kanjival írva és akkor az D lesz a helyes válasz. Szóval résen kell lenni.

2. Nyelvhelyesség

Partikulák, melléknévvégződések és igeidők gyülekezőhelye. Ez olyan, hogy ha jól begyakoroljuk, akkor nem okoz különösebb nehézséget. Értelemszerűek a válaszok, elég könnyű kitalálni. Ami nekem leginkább nehézséget okoz a témajelölő- és az alanyjelölő partikulák megkülönböztetése (mondatban, mikor melyiket kell használni).

3. Olvasott szöveg értése

Itt érezzük csak igazán, hogy mennyire rövid idő van egy-egy feladatsorra. Rövid szöveget, párbeszédet kell olvasni, és az ahhoz kapcsolódó kérdésre kell megtalálni a helyes választ. Nemcsak az olvasás miatt szűkös az idő, hanem itt is megcsinálják azt, hogy az egyes válaszok között az apró különbséget kell megtalálni. Tehát a válaszlehetőségeket is alaposan el kell olvasni. Az ilyen kérdéses olvasott szövegeknél azt szoktam csinálni, hogy mindenek előtt a kérdést olvasom el, mert lehet, hogy nem kell az egész szöveget elolvasni a válaszhoz. Nem mindig ez vezet eredményre, de összességében hamarabb végzek az ilyen feladatokkal.

4. Hallott szöveg értése

Egy képet látunk, lényegében azt beszélik el. A párbeszédhez kapcsolódó kérdést a hanganyagban teszik fel. Jellemzően a párbeszédet kell a képekhez párosítani.

Itt az időkorlát nem okoz problémát, de arra emlékszem, hogy az első két feladatsor után érzett lendület a harmadik és a negyedik után megtörik. Az időkorlát és a nehezen érthető szöveg után lehet érezni, hogy annyira mégsem lesz kimagasló az eredmény.

Tehát megvan, hogy mikre érdemes gyúrni. Az azért látszik, hogy a japánok is leginkább a standard feladattípusokat használják, plusz a kanji átirat. Nincs szóbeli vizsga, és mindegyik feladat tesztjellegű. Ugyanúgy, ahogy a japán tanulók írják a dolgozatukat, vizsgájukat szerény hazájukban. Emlékszem is, hogy mondta a japán tanárnőm, hogy emiatt van az, hogy a japánoknak a későbbiekben komoly problémát okoz, hogy szóban előadást tartanak akár munkahelyen, akár bárhol máshol.

De ez azt eredményezi, hogy nekünk is csak egy tesztsort kell kitölteni, és gép javítja a feladatsort. A gép miatt külön kikötés, hogy csak 2B-s grafitceruzával lehet írni. Ugyanis ez az a ceruza, ami annyira puha, hogy még érzékeli a gép, de ha javítunk és radírozunk, akkor nyom nélkül el tudjuk tüntetni a rossznak vélt választ és helyesbíteni. Két választ természetesen nem fogad el a gép.

Van négy és fél hónap szépen, fokozatosan felkészülni. Menni fog!

Presser Gábor CD

Az Európa bajnokság valamennyi meccsét nézem. Ám ha úgy érzem, hogy nagyon elül a mérkőzés, akkor előveszem Presser Gábor könyvét és azt olvasom, amíg a kommentátor fel nem emeli a hangját.

Nagyon szeretem olvasni, mert nagyon jó olvasni az emlékeit, kiváló előadó lenne. Bizonyos eseményekre, amik másokban jó eséllyel kellemetlen emléket hagynának, humorral ír. Volt néhány olyan, amin egyszerűen sírva röhögtem. És ezt így kell. Mondják is, hogy onnan lehet tudni, hogy feldolgoztuk a múltbéli nehéz időszakot, ha humorral emlékszünk meg rá. Erre rájön az, hogy Presser Gábor tényleg vicces. Nevettető az, ahogy megemlékszik dolgokról. Mások is úgy emlékeznek meg Erdős Péterről, hogy egy eléggé kellemetlen személyisége meg a magyar könnyűzenének, aki szerette fitogtatni a hatalmát, és hogy kitől is függ az, hogy ki csinálhat lemezt. De ahogy Presser Gábor ír róla, és a harácsolásáról (felvobbantunk), ott is meg kellett álljak, mert nem bírtam ép ésszel. Vagy íme egy megállapítás tőle:

A legnagyobb szemétség fúvós zenekart játék közben megnevettetni.

És ő mégis megtette. Persze nem mindenről tud ő sem humorral visszaemlékezni. Van néhány, ami érthető, hogy a mai napig kellemetlen emlékként maradt meg benne. De ahogy elmeséli a személyes megéléseit a magyar könnyűzenei eseményekről, simán el tudom képzelni, hogy megtölt egy egyetemi előadót vagy egy művelődési ház nagyobb termét, és mindenki rá figyel, a végén meg úgy emlékenek meg az előadásáról, mint a legszórakoztatóbb előadások egyike, amit valaha hallottak.

Nekem azért is izgalmas olvasni a könyvet, mert eléggé behatóan ismerem Presser Gábor nemcsak az LGT-beli munkásságát, hanem a szólókarrierjét is. Szólóalbumai annyira egyediek egyébként, hogy külön szertartás hallgatni azokat. A könyvben is nagyon jó felismerni az egyes dalainak, albumainak keletkezésének hátterét. Az Electromantic albuma kapcsán írta, hogy amikor nagyon jól mentek a munkálatok, akkor olyasféle érzés vette hatalmába, amit úgy írt körül, hogy az egyik dalának szövegét véltem benne felismerni. Lapozok egyet, és egész oldalban látom Presser Gábor kézírásával a Megemeltek az angyalok dal szövegét. Igen, pontosan erről beszélt! Nagyon szép a dal, a 2000-ben megjelent Angyalok és emberek album egy különleges ékköve. Valósággal átszellemülök én is, amikor hallgatom.

És ha már Electromantic. Régi hiányosságot pótoltam.

A könyvnek ugyanis olyan hatása is van, hogy többet hallgatom Presser Gábor dalait, vagy amiket ő írt. Azért is nagyon jó olvasni a könyvet, mert amilyen kulisszatitkokat oszt meg az egyes dalokról, albumokról, csak mélyíti azok jelentőségét. Az Electromanticot ritkán hallgatom, inkább csak egy-egy dalt róla, amit kifejezetten szeretek. Pedig megítélésem szerint a jobb elektronikus zenék közé tartozik. Az albumról tudható, hogy egy baletthez készültek a dalok. Volt egy kis kellemetlenség, ahogy Presser Gábor írta, hogy amikor felkérték, hogy írjon dalokat egy baletthez, mint enyhe nyomásgyakorlásként jelezték felé, hogy egy négybetűs választ várnak. Aztán a kényelmes ágyamban gyorsan kitaláltam, hogyan lehet ezt kijátszani: Négybetűs választ várnak, de nem mondták, milyen nyelven. Mit szólnának a német nyelvű négybetűs válaszhoz?

De nem, akkor nem született volna meg ez az album. Bár azt írta, hogy akadtak nehézségek, több balett előadást is megnézett, hogy képben legyen annak zenei világával. Aztán meg ahogy feljebb is írtam, olyan gördülékenyen ment a munka, hogy végül még extra dalt is inspirált. Úgyhogy még annál is jobb, hogy végül mégis elvállalta az album emlékszítését. A kényszer néha nagyszerű munkákat szül.

Szeretem ezt az albumot, mostanság egy kicsit gyakrabban hallgatom. Amennyire ismerem az elektronikus zenét, azt gondolom, hogy a jobbak közé tartozik. De korábban inkább csak azokat a dalokat hallgattam az albumról, amiket kifejezetten szerettem tőle.

  • 2000 dioptria
  • Valvola
  • Rondo a la Terror

Különösen a Valvola az, amit szeretek, mert az az LGT: Hirdetés dalának (amit szintén szeretek) egyik témája elektronikus hangszerelésre. És annyira légies, könnyed, hihetetlen jól hangzik.

Egyetlen kritikát tudnék megfogalmazni az albummal kapcsolatban: Néhány dal túl hosszú ahhoz képest, hogy az alaptémája túl rövid. És erre pont a La Baletta No. 2 dal a jó példa, ami ismert lett, és előszeretettel játszanak retro rádiók. Az is olyan, hogy megítélésem szerint fele olyan hosszú is lehetne, mert a fő témát elég gyorsan eljátssza. A vége viszont feleslegesen van túl sokáig elhúzva. Erre felfigyeltem még néhány dal esetében, de például a D.D.-nél megcsinálta azt, hogy ugyanazt dallamot különböző hangokon (szintetizátoron) szólaltatta meg. Ez ad némi változatosságot a dalnak, szinte úgy értelmet kap a taktus attól, hogy másképp szólal meg.

A lemez 1982-ben jelent meg, és amint elterjedőben volt Magyarországon a CD, azonnal ki is adták úgy is. Az első CD-s kiadás 1989-ben jött ki a Hungarotonon belül a "Krém" adta ki. Nekem az 1993-as Gong lett meg. Én ezzel bőven elégedett vagyok. A CD-n még négy extra dal hallható. Külön kiemelném a Szépek és bolondok című dalt, amit eredetileg Zoránnak írt (illetve az is egy film zenéje), az is mintha nem evilági zene lenne. Nagyon szeretem hallgatni, mert a légies, mennyei hangzásával teljesen új értelmet ad a dalnak.

Szóval nagyon jó olvasni Presser könyvét, mert régről, akár 30 év távlatából is ismert dalok mélyebb jelentést kapnak a háttérinformációknak köszönhetően. Nem utolsósorban, örülök annak, hogy az utóbbi időkben több magyar zenét hallgatok.

2024. július 9., kedd

Japán nyelvvizsga harmadjára

Egyre inkább foglalkoztat a gondolat, hogy ismét megpróbálnám a japán nyelvvizsgát. Ahogy hoztam át a blogpostokat, és eljutottam addig, amikor megpróbáltam, elgondolkodtatott, hogy mi lenne, ha most harmadjára? ... De visszatartott egy darabig az, hogy akkoriban nem sok hiányzott ahhoz, hogy sikerüljön. Valahol most is átérzem, hogy mennyire bosszantott, és hogy ez ne ismétlődjön meg harmadjára, úgy döntöttem, hogy bár N5-ös nyelvvizsgát tervezek letenni, nemcsak N5-ös feladatsort fogok gyakorolni, hanem N4-eset is. Ennek több értelme is van:

  • Nincs nagy szintkülönbség az N5-ös és az N4-es feladatsor között.
  • Még a japán tanárnőm mondta, hogy változó az egyes nyelvvizsgák nehézsége. Van olyan, amikor olyan könnyű, hogy szinte játszva meg lehet csinálni, de van, amikor olyan nehéz, mintha az eggyel magasabb szintű vizsgát csinálnánk.
  • Tapasztalataim szerint a próbafeladatsorok mindig valamivel könnyebbek, mint a tényleges feladatsor. Bár ez nem feltétlen igaz. Talán úgy állja meg a helyét ez a mondat, hogy az egyes feladatsorok csak a tudásszint egy adott halmazát fedik le. Mindegyik feladatsor más és más halmazát fedi le a tudásszintnek, így a nyelvvizsga is érthető módon más halmazát fedi le a tudásszintnek. Tekintve, hogy az N4 magasabb szintű, ezért nagyobb halmazt fed le, így egy feladatsor nagyobb eséllyel több részét is érinti az N5-ös tudásszintnek.

És ha egy N4-es próbanyelvvizsgát makulátlanul meg tudok csinálni, akkor nyugodt szívvel megyek neki az N5-ösnek. Borzasztó módon becsapódtam a próba feladatsorokkal annak idején, mert annyira könnyűek voltak, olyan magas pontszámot értem el, hogy konkrétan az volt a vízióm, hogy az N5-ös nyelvvizsgára akár a maximális, 180 pont is összejöhet. Volt is olyan gondolatom, hogy nem is elégszek meg 170 pont alatti eredménnyel. Bár 80 pont elég a sikeres nyelvvizsgához, de 170 pont alatti eredménynél majd el fogok gondolkodni, hogy hol rontottam el. Ehhez képest 68 pont és 73 pont... Borzasztó módon ki voltam borulva és nagyon igazságtalannak éreztem az egészet.

Erre csak azt az egy gyógymódot tudom, hogy begyakorlom N4-es szinten a nyelvet, a feladatsorokat, és azzal együtt nekimenni az N5-ös nyelvvizsgának. Már meg is néztem, pont most vasárnap volt a nyári nyelvvizsga, a téli 2024. december 1-jén vasárnap lesz. Próbáltam MyJLPT profilt regisztrálni, de elakadtam... Nem értettem, hogy miért kér japán címet, amikor megadtam, hogy Magyarországon élek. Itt valami hiba van. Nem normális, hogy kéri az országot, ahol lakok, de japán lakcímet adjak meg... Mire leesett, hogy "Taking the test in Japan" linkre mentem rá... Mert éjfél után jut eszembe lelkesednem a nyelvvizsgáért, annyira bírom magamat. Mindenesetre a "Taking the Test Overseas" link arról tanúskodik, hogy korai még a lelkesedésem, mert augusztusban-szeptemberben fogadják egyáltalán a regisztrációt. Semmi baj, sőt ez még csak így jobb. Holnap elmegyek a Japán Alapítvány könyvtárába, és ha lehetséges, kikölcsönzök nyelvvizsga felkészítő könyveket. Azokból látom majd, hogy hányadán állom, mik mennek, miket kell újra elővegyek. Ha kitart a lelkesedésem, ráorientálom magam a japán nyelvre.

2024. július 3., szerda

Top 25 Paradox Live #1

AMPRULE: Nobody But Me

A dal, amelyik a második évadban csúnyán legszerepelt, magasan a legkevesebb pontszámot szerezte, melynek köszönhetően tökutolsó lett az AMPRULE... Nálam győztes.

Ebben jön ki az együttes fantasztikuma, Inoue Marina rapperi zsenialitása, egyszerűen elképesztő, amit csinál! Többször említettem már, hogy jellemzően optimisták azok a dalok, amikben a magas hangok dominálnak. Ez a dal viszont kiváló példa arra, hogy mély hangokkal remekül lehet titokzatosságot érzékeltetni. Ez a dal egyik nagy erénye. Bár megvan a maga oka arra Dongha Yeon-nak, hogy világuralomról álmodjon, a seiyuu-ja, a fent említett Inoue Marina mégis úgy tudja előadni, hogy egy kicsit azért komolyan vegyük, és hogy nem biztos, hogy annyira rosszul fogunk vele járni, mint ahogy a dalszöveg alapján tűnik. Átad valami szerethetőt.

Egyedül a zene gondolkodtat el. Az AMPRULE-lal az arisztokratikus rapet akarták "meghonosíttatni". El is gondolkodtam azon, hogy milyen szép is lenne szimfonikus hangszerekkel csodaszép ruhákban öltözve rappelni, de természetesen nem erről van szó. Nevezzük inkább "egyszerűsített arisztokratikus rap"-nek, ahol minden hangszert a szintetizátor testesít meg, azt is némileg egyszerűsítve. És mégis valahogy nagyon bejön nálam. A titokzatosság, ahogy Inoue Marina rappel, a háttérvokál (talán az se valódi... nem tudom, hogy vocoderrel lehet-e ilyen hangot kicsikarni), a taps a dal végén meg szinte pofátlanul ösztökéli a közönségie hogy tessék szépen MC lil EMPERA-t éltetni! És mi megtesszük! Ilyen egy győztes dal nálam.

2024. július 2., kedd

Top 25 Paradox Live #2

cozmez: Get it

Ismét visszatérünk a kezdetekhez. Hogy mennyire erősen indult a projekt, jelzi, hogy már az első párbaj kislemezre elég komolyat rappelt a cozmez. Konkrétan a Get it lett a projekt legdepressziósabb hangulatú dala. Már az első végighallgatásokkor is volt olyan, amikor elérzékenyültem. Volt olyan gondolatom, hogy nem érdemlik meg meg a sorsukat, teljesen mások lennének, ha szülőkkel nőttek volna fel.

Hangsúlyos a zene, ahogy a szöveg is. Ez az első olyan daluk, ahol arról rappelnek, hogy őket az utca nevelte, ahol azt tanulták, hogy csak az az övék, amit elvettek. A zene depressziós mivolta éreztette velem azt, hogy tudják ők is, hogy ez az életmód nekik sem jó. Erős és hatásos dal.

2024. július 1., hétfő

Top 25 Paradox Live #3

CANDY CLUB: Giragira CANDY NIGHT

Elérkeztünk hát a dobogósokhoz, melyek alsó fokán a legjobb Shuffle Team Show dal szerepel. A dalt az Akanyatsura három ügyeletes bulimestere adja elő Anne Faulkner társaságában. És ezen az éjszakán nagyot fogunk bulizni! Még bennem is azt az érzést keltette, hogy egy felejthetetlen éjszaka elé nézünk, pedig egyáltalán nem vagyok egy bulizós típus. De azért a Last.fm-en oda kommenteltem a dal alá, hogy "hol lehet csatlakozni a Candy Club"-hoz?

Remek dal, mert az Akanyatsura három legjobb rappere olyan hitelességgel adják át, hogy itt ma buli van, hogy mindenkit magával rántanak. Anne Faulkner meg a maga titokzatos hangjával a bridge-ben extrán megfűszerezi a dalt. Ha Anne Faulkner nem vallaná magát nembinárisnak, azt mondanám, hogy a srácokat Anne hevíti fel ennyire, neki köszönhetően érzik ennyire ezt az éjszakát.

Így kell bulira hívni az embereket.

Nyitott szívvel és értő füllel hallgatni

Kikerült a Facebookra néhány Budapest Pride-os bejegyzés (ami idén június 22-én, azaz múlt szombaton volt). Ahogy az lenni szokott, nincs Facebook kommentmező buzizás és egyéb mecsmérlések nélkül. Ezeken még túl is lehet lendülni, ami igazán megfogott és elgondolkodtatott, amikor egy meleg sárc igyekezett védeni a Pride létjogosultságát. Az ellentábor élt is a lehetőséggel, hogy az önként jelentkezett céltáblára lőjön. Az egyik amelyik elgondolkodtatott, hogy ellentmondást nem tűrően olyasmit írt, hogy "hagyjuk a meleget, és a PC-t, te buzi vagy!" A magam részéről nem találom sértőnek a buzi szót, nem is ez volt a legrosszabb ebben a kommentben. Hanem, hogy ő ezt megbélyegzésnek szánta, és azzal kvázi sarkon fordult, és lelépett. Mert aki buzi, az neki az emberiség legalja. A másik tisztelettel kérdezte, hogy miért kell mutogatni magukat. Azért nem tettem idézőjelbe a tisztelettel szót, mert megítélésem szerint, a gond máshol volt. A srác hiába próbálta magyarázni, a kérdező nyilvánvalóan nem értette meg. Jobban mondva: Nem volt nyitott arra, hogy megértse. Lehet, hogy a maga részéről tényleg tisztelettel kérdezte, hogy mi szükség van az évenkénti felvonulásra, de abból, hogy nem közelített a fiú felé, a kérdései és az utána lévő kommentjei inkább emlékeztettek arra, amikor a szülő leszidja a gyereket, hogy "Mi ez az egyes az ellenőrzőben?" Sajnos a szülő sok esetben nem azért kérdez ilyet, hogy megértse a gyerek esetleges problémáit, hanem hogy útjára indítson egy alapos fejmosást. Hasonlóképp nem közelített a kommentelő a fiúhoz. "Költői" volt a kérdése, csak azért tette fel, hogy így adja értésére, hogy neki ez egyáltalán nem tetszik, nem azért, mert meg akarja érteni a másik oldalt.

Pedig kevés nagyobb erény van annál, mint nyitni a másik felé, és törekedni arra, hogy megértsük őt is. Azt gondolom, hogy sokan azért nem élnek ezzel az erénnyel, mert ha igazat adnának a másiknak, azzal azt gondolnák, hogy legyőzte a másik. Ráadásul egy olyan, akivel szembeállítják magukat. És az nem lehet, hogy az "ellenséggel" szembe gyengék legyenek, legyőzze őket. Ez az attitűd legalább annyira megöli a diskurzust, mint az, ha valaki buzizza a másikat, és ennyivel elintézi a vele való beszélgetést.

Tehát én abban látom a baj forrását, hogy sokaknál a meggyőzés és a legyőzés ugyanazt jelenti. Ez a két szó főleg akkor mosódik össze a fejekben, ha a másik oldalon egy általuk gyűlöletes, de minimum kellemetlen személy / jelenség áll. Ezért sincs valódi diskurzus a témában. Ebben egyébként közrejátszik az is, hogy sokan a másikkal szemben határozzák meg saját magukat, mert a gyűlölt jelenség erős ellenidentitást képző dolog. És nem mindenkitől függetlenül határozza meg az egyéniségét. Egyetértek azokkal, akik azt mondják, hogy ha valaki gyűlöl valamit a másikban, azt saját magában kell lerendezni. Nagyban fejleszti az önismeretet, ha valaki rájön arra, hogy miért gyűlöli az adott jelenséget. Persze ehhez az kell, hogy saját magához, hogy értőn forduljon. Lehet, hogy itt van a baj? De azért is tartom nagyon fontosnak, mert a másikkal szemben való helyezkedés meggátolja, hogy egy mindenkitől független egyénisége legyen. Az, ami tényleg önmaga, amitől ő önazonos.

Aki nyit a másik felé, az nemcsak a másikat ajándékozza meg értő figyelemmel, hanem saját magát is empátiával, megértéssel. És ha ez kölcsönös, máris egy kicsivel jobb lesz ez a világ.

2024. június 30., vasárnap

Top 25 Paradox Live #4

BAE: BaNG!!!

Egy csapat vagy egy projekt bemutatkozása erős, az mindenképp megalapozza az alaphangulatot. A BAE pedig nemcsak az egész Paradox Live-ot vezette fel ezzel a remek dallal 2019. decemberében, hanem az animét is megalapozta, ugyanis ez az első rész ending dala.

Az együttes is bemutatkozik ezzel a dallal, előrebocsájtják, hogy ők a legjobbak. És hihető is, mert nagyon ütősre sikeredett a rapjük. Egyedül a zene lehet problémás, mert ahogy kihallottam, a közel 4 perces dalban teljes zenei terjedelme kb. 30 másodpers. Az egész dal alatt csak azt a két taktust ismételgetik.

De a rap kiválóvá teszi a dalt, a 4. hely egyrészt jelzi, hogy kiválóra sikeredett a bemutatkozás, másrészt jelzi, hogy még ennél is jobb dalok születtek később. Ezekről hull le a lepel a jövő hét folyamán.

2024. június 29., szombat

Top 25 Paradox Live #5

48 & cozmez: Rats & Nobles

Volt arról korábban szó, hogy a Shuffle Team Show dalok egyik nagyszerűsége, hogy több rapper úgy fog össze, hogy egy adott kérdésről teljesen másképp gondolkodnak. Tehát arra fókuszálnak, ami összefogja őket, és nem arra, ami elválasztja. Erre szeretnék egy újabb remek példát mutatni, a magam részéről a legjobbat.

Ebben a dalban két különböző társadalmi rangból származó rapperek (A cozmez a "rats", 48 a BAE-ből a "nobles") beszélnek arról, hogy mindnyájukat próbára tett az élet, de a rap iránti szeretetük összetartja őket. Azért is érdekes ez a dal, mert talán ez az egyedüli olyan Paradox Live dal, ami emlékeztet a klasszikus hardcore rapre. És nagyon jók benne! Lehetett volna még egy pár ilyen, nagyon jól áll a seiyuu-knak az ilyen dal.

2024. június 28., péntek

Könyv az empátia fejlesztésére

Újabb korábban megvásárolt könyvet szereztem vissza, méghozzá Soma Mamagésa: Ébresztő! című könyvét. Somának saját rovata volt a Nők lapja café weboldalon, az ottani levelekből szemezgettek egy könyvre valót. Természetesen a válaszok is olvashatók. Kitaláltam, hogy ha majd sort kerítek rá, oly módon teszem interaktívvá a könyvet, hogy elolvasom a leveleket, és külön megírom, hogy én mit válaszolnék rá, ha én kapnám ezeket a leveleket. Utána olvasnám el Soma válaszát, mintegy összevetve az enyémmel. Ezzel jól lehet fejleszteni az empátiás készséget. Úgy maradt meg bennem ez a könyv, hogy Soma igyekezett a levél stílusából következtetni a levélíró személyiségére és annak megfelelő útmutatást nyújtani. Tehát ténylegesen figyelt a másikra.

Bár az "Ébresztő!" címmel nem vagyok kibékülve. Egyáltalán azzal, hogy az embereket azzal bélyegzik meg, hogy alvó állapotban vagy éberkómában van. Ha valakinek egy viselkedésminta normalitássá vált, abból nem fog tudni csak úgy felébredni. Az ebből való változás nagyon lassú és sok esetben fájdalmas folyamat. Ha nagyon az éberkóma állapotára asszociálunk, akkor én egy ilyen rovatnak a "Térj magadhoz!" címet adnám. Mondjuk sokkal közelebb így sem vagyunk a megoldáshoz, de legalább találóbb. Nehéz valid címet adni egy segítő rovatnak, nemcsak mert a segítő csak útmutatással segíthet igazán, de sok esetben ezek csak egy első lépések egy hosszú folyamathoz. De az biztos, hogy már az sokat segít magán, aki megteszi az első lépést. Nem pszichológiát végeztem bölcsészkaron, de nagyon szívesen lennék tényleges figyelő.