Sikeres modulzáró vizsga

Oly nagy örömmel tétetik közzé, hogy sikerült a modulzáró vizsga az egyetemen! Ez egy külön vizsga, amit mi, holland szakosok megírunk (nem tudom, hogy van-e más nyelvi szakokon), lényegében egy B2-es szintű nyelvvizsgának felel meg. Ugyanazokból a feladatrészekből áll, mint egy nyelvi érettségi, vagy nyelvvizsga: Olvasott szöveg értése, nyelvhelyesség, hallott szöveg értése és íráskészség. Meg persze a szóbeli.

Borzasztóan izgultam egyébként, úgy éreztem magam, mintha kórházban lennék, és várok a nagy műtétre. Az azért volt rettenetes, mert annyira nagy dolognak éreztem, hogy az utána következő események nagyon távolinak tűntek. Most is így voltam vele. Mondtam is a szóbelin, és pont az állandóan poénkodó holland tanár vizsgáztatott, mondta is, hogy itt vagyunk, mi mind orvosok, és bizony nagyműtét lesz. És a stílus, ahogy ezt előadta... Nagyon tudja oldani a hangulatot, az óráin is könnyeztünk a nevetéstől.

A többi feladat nagyjából megegyezett a májusi feladattal. Az olvasott szöveg és értése és a nyelvhelyesség teljesen ugyanaz volt. Nem volt könnyű az olvasott szöveg értése, ugyanis a szövegekkel kapcsolatos kérdések egyszerűsítve vannak feltéve, de a szövegben sokkal komplexebben van megfogalmazva, tehát egy bonyolult szövegrészt kellett megtalálni. A nyelvhelyesség leginkább a mondat kiegészítéséről szólt. Az volt a vicces, amikor az egyik mondat az elbocsátásról szólt. Nem tudtam, hogy van hollandul a "kirúgni", ezért májusban oly módon találtam fel magam, hogy az angol "fire" igéjét írtam át hollandul "vuren"-re. Ezen akkor Humbby barátom jót nevetett. De most sem emlékeztem az "ontslaan" igére, ezért "afscheid nemen" (elbúcsúzni) igével helyettesítettem.

A hallott szöveg értése egyetemen nehezebb, mint a nyelvvizsgán, mert a szöveget csak egyszer lehetett meghallgatni. És természetes holland beszéddel beszéltek, tehát nagyon kellett figyelni. Az íráskészségnél meg három téma közül kellett egyet kiválasztani, és amellett vagy ellene kellett érvelni. Mind a három a nyelvtanulásról, nyelvhasználatról szólt. Az "büntetni a helytelen nyelvhasználatot" témát élből dobtam, mert semmilyen módon nem tudok a büntetéssel azonosulni. Helyette inkább "kötelezővé tenném a szaktárgyakat angol nyelven tanítani" témát választottam, de még emellé is motiváló szövegekkel érveltem. Írtam olyat is, hogy "Je kunt het doen! Geloof in jezelf!" (Meg tudod csinálni! Higgy magadban!) Majd a végén: "Nu of nooit? Dit is de grote vraag!" (Most vagy soha? Ez a nagy kérdés!) Közben elképzeltem magamat, ahogy rektorként egy holland egyetem aulájában kiabálom a mikrofonba a motiváló szövegemet és az érveimet. Nagyjából aköré építettem az érveimet, hogy ma már az angol egy világnyelv, így a megszerzett tudásodat világszerte tudod használni, tehát a tudásod sokkal értékesebb lesz.

És úgy tűnik, hogy ezzel sikert lehet aratni. Azt azért tudni kell, hogy nagy különbség van aközött, hogy májusban egy sikertelen hollandiai tartózkodásom után, nem nagyon tudtam, hogy hogyan tovább, el is vesztettem a holland nyelv iránt az érdeklődésemet, és ez mind a vizsgámra is hatással volt. Most meg hogy van valami jövőképem, nemhogy ismét érdeklődök a holland nyelv iránt, hanem ismét érdeklődök a Hollandiába való visszatérés iránt, és lám... máris megfordul a világ.

Mert néhány hete gondolkodok azon, hogy visszatérnék Hollandiába dolgozni. Egyrészt a sikeres záróvizsgától tettem függővé a dolgot (efelé már jó úton haladok), másrészt, azért sem forszíroztam még a dolgot annyira, mert már van tapasztalatom abban, hogy a személyes problémáimat nem oldja meg az, hogy Hollandiába megyek. Ha felmerülnek ugyanazok a gondok, akkor azokkal Hollandiában is ugyanúgy nehéz megoldani, mint Magyarországon. Ráadásul dönteni azért is nehéz, mert ha megállapodok egy helyen, akkor onnan nem lehet csak úgy elmenni, mert az albérlet Hollandiában is, és Magyarországon is sokba kerül. Tehát a jövőmnek ez a része még kétséges. De a mostani sikernek, és a januárban várható diplomának nagyon örülök.

Paradox Live THE ANIMATION Ending Track: Every Day Every Night

A múlt héten megjelent a Paradox Live THE ANIMATION ending kislemeze "Every Day Every Night" címmel. Meg is hallgattam egy párszor, és ha már itt vezettem végig a Paradox Live lemezeket, akkor ide írnám meg a véleményemet.

Igazából csak most a kislemezt hallgatva állt össze, hogy a többi Buraikan dalhoz képest az ending dal nem egy nagy szám. Vannak ennél erősebb dalaik. Maga a dal önmagában jó, ütős a zenei alap, amire rappelnek, de a rapből hiányzik az az érzés, hogy ez egy különleges csapat, akiknek legyőzéséhez valami különleges tudásra van szükség. Pedig pont az animének tett volna jót egy "BURAIKAN is back" színvonalú dal, hogy a néző is érezze, hogy a végső csata jelentőségét. Így maradt csak szimplán jó dal.

De még mindig jobb, mint a B-side track, mert ez a "Fadeaway"... Hölgyeim és uraim! Köszöntsék sok szeretettel a Paradox Live történetének eddigi legrosszabb dalát! Tekintve, hogy nem vagyok hardcore rapper, ezért igazán nem lehet azzal vádolni, hogy elérhetetlen magasságokig helyezem az elvárásaimat. De az a nyávogás, amit a refrénben művelnek, borzasztó módon bántja a fülem! A zene épp elmegy (az instrumentalt szívesen hallgatom), de a rap is annyira élettelen és unalmas, hogy csodálkozom, hogy a seiyuu-k nem aludtak be, miközben felvették a dalt. Még csak azt se lehet mondani, hogy egyedi színfoltja a Paradox Live repertoárnak, mert annyira rossz a dal.

Aztán, amikor utánanéztem, hogy mégis mi ez, akkor esett le, hogy ez volt a "LOVE" epizód ending dala... Fogtam a fejem, amikor összeállt a kép. Azért nem esett le, mert Spotify-on hallgattam útközben, és csak két nevet láttam, amit nem tudtam elolvasni. Majd a Fandom oldalon láttam, hogy ez a "Rooftop Friends", vagyis Yatonokami Nayuta és Ando Shiki duettje. Továbbra is azt gondolom, hogy sokkal jobban állt volna az epizódnak a "The Cat's Whiskers: Mercy On Me" dala, mert az a történet úgy ért véget.

Kár ezért a kislemezért. A címadó dal korrekt iparosmunka, meghallgatom, de jobban jártunk volna, ha a B-side Track a fiókban marad. Ezzel erre az évre vége a Paradox Live kiadványoknak, az anime OST-je 2024 februárjára várható.

Froukje: Naar Het Licht dalszövegelemzés

Mi késztethet egy fiatal énekesnőt, hogy a kétségeiről, tévedéseiről írjon egy dalt? Egyáltalán honnan tudhatja 21 évesen, hogy a fiatalság törékeny? Ilyen és ehhez hasonló kérdések jutottak eszembe, amikor olvastam Froukje: Naar Het Licht dalának szövegét.

Az utóbbi hónapokban kevés holland nyelvű dalt hallgattam, de mostanában úgy éreztem, hogy hiányzik. Hogy mennyire elhanyagoltam, jól jelzi, hogy a címben szereplő dal idén május 12-én jelent meg, de csak néhány napja hallgattam meg először. És egyből megszerettem. Már 2 éve ismerem Froukje munkásságát, és lelkesen követem, mert már a karrierjének indulásakor is annyira jellegzetes zenét írt, és a szövegvilága is annyira egyedi, hogy már akkor ki lehetett róla jelenteni, hogy a stílusa senkiével nem téveszthető össze. És aki egyedi, van egyénisége, az nálam sok jó pontot szerez.

Froukje dalai mindig is erősen szövegcentrikusak voltak. Az első dalaiban a zene sokkal inkább aláfestésként szolgált, kis túlzással élve, teljesen jelentéktelenek voltak. Ám a később egyre nagyobb hangsúlyt kapott a zene, mintha megtanulta volna az énekesnő zenével is kifejezni magát. Így váltak a dalai egyre tartalmasabbá. Nagyon jó hallani ezt a fejlődést, ez teszi izgalmassá a karrierjét. Ráadásul a régi dalai egyáltalán nem hatnak kezdetlegesnek az újakhoz képest. Sokkal inkább tűnnek ígéretes próbálkozásnak, nagyon jó hallgatni az általa bejárt utat.

A Naar Het Licht (A fény felé) zenéje csak első hallásra tűnik egyszerűnek, valójában azzal is kifejez valamit. Nem tagadom, hogy pont az erős retro hangzással fogott meg a dal annyira. Egyből a '90-es évek igényesebb elektronikus dalait juttatta eszembe. De már a zene is önmagában komplexebb. Megvan a miért pont ott torzul el a zene, ahol eltorzul, miért pont ott lép meg az ütőhangzás, ahol belép. De ha ezt nem is figyelem, azért a kellemes, bizsergető érzésért is nagyon szeretem hallgatni ezt a dalt. És ha még a szövegnek is van értelme... Lássuk csak. Íme az első versszak

Holland dalszöveg

Magyar fordítás

Soms scroll ik door m'n foto's en verdrink in nostalgie Denk aan lentes groen als kunstgras en dan mis ik die magie In wat ik ben geworden, alles wat ik nog kan zijn Want de bladeren verdorden en jeugd is porselein Ik zou wel willen weten of de wereld nog vergaat Want dat is me ooit beloofd, maar zijn beloftes accuraat? Ik vind alle opties prima, maar ik wil weten hoe het zit Dan hoef ik ook niet zo te haasten naar het licht

Néha görgetem a képeimet és elmerülök a nosztagliában Arra gondolok, hogy a tavasz zöld, mint a műfű és hiányzik az a varázslat Abban, amivé váltam, abban ami még lehetek Mert a levelek elszáradnak és a fiatalság porcelán Tudni akarom, hogy a világ majd elmúlik. Mert valaha azt ígérték nekem, de az ígéreteik pontosak? Minden lehetőség megfelel, de tudni akarom, hogy működik-e. Akkor nem kell annyira a fény felé sietnem.

Őszintén meglep, hogy 21 évesen ilyen gondolatok foglalkoztatják az énekesnőt, de azt gondolom, hogy ez részben reflektál a mai fiatalok bizonytalanságára. Mégis a szöveg koraérettnek tűnik. Azért is helytálló a '90-es évekbeli elektronikus zene, mert olyan a szöveg is, mintha egykoron nagy sztár lett volna, de néhány évtized múltán felmerül benne a kérdés, hogy vajon jól éltem az életemet? Azzá váltam, aki lenni akartam? Van még előttem út?

A szöveg szép ívet ír le, ahogy átitatja a "régi szép idők". Már tisztában van azzal, hogy ami elmúlt, többé nem tér vissza. Majd ahogy tudatosodik a fiatalságának törékeny mivolta, úgy foglalkoztatja, hogy mi lesz majd a világgal nélküle. A "de wereld nog vergaat" Froukje esetében kétértelmű, hiszen a bemutatkozó dalában a "Groter dan ik"-ben a világot fenyegető veszélyekről rappelt. De itt talán sokkal inkább az elmúlásról énekel. Sokkal inkább a halálszorongást érzékelem a versszak második felében.

A zene pedig azonnal eltorzul, ahogy a lírai én elmerül az emlékeiben, és marad is a feléig, majd egyből belép az ütőhangszeres hangzás, ahogy az elmúláson mereng. Annak a dinamikus hangzása erősíti az érzést, hogy a lírai ént nyugtalanítják a kérdései, kétségei. Aztán marad is végig a az egyenletesen gyors ütem.

Holland dalszöveg	Magyar fordítás
Naar het licht, naar het licht Als alles toch zo eindig is Maak het dan licht, maak het dan licht Echt alles heeft gewicht voor mij 'K Weet, ik ben de zwaarte Want ik weet wat geluk is En ik draag het op handen En ik knijp tot het stuk is 'K Heb een dak voor de regen Dus waarom zweten van angst nu? Dat is licht overdreven Dus licht zal ik leven	A fény felé, ha fény felé Amikor minden annyira véges Tedd hát világossá, tedd hát világossá Mindennek súlya van nálam. Tudom, hogy én vagyok a nehézség Mert tudom, mi a boldogság És a kezemben tartom És addig szorítom, amíg el nem törik Van tető a fejem felett, ha esik az eső Hát akkor mégis miért izzadok a félelemtől? Az egy kicsit túlzás Tehát könnyen fogok élni.

Az egész refrént áthatja a kétség érzése. Mástól kér segítséget, mert tudja a lírai én, hogy magának okozza a bajt azáltal, hogy túlgondolja a dolgokat magában. Érdekes módon jelenik meg a függőség a szövegben, ahogy kényszeresen magához szorítja a boldogságának tárgyát, de tudja, hogy abból baj lesz. Nagyon ritka az olyan dalszöveg, ahol ennyire megjelenik az önreflexió.

A függőség mellett a telhetetlenség is megjelenik a refrénben. Ott vannak azok (dolgok, személyek), amik a víz felszínén tartják a lírai ént, mégis kétségbeesetten kapálódzik. De végül ő maga lesz az, aki érvényteleníti a maga rossz érzését, és elhiteti magával, hogy ezen túl másképp fog gondolkodni.

Az első négy sornál a zene dinamikus marad, de nyugodt. De a hosszabb, 8 soros refrénnél valósággal kitör. Ott van a szöveg lényegi mondanivalója. Tudja, hogy ő az, aki korlátozza saját magát, és nem elégszik meg azzal, amije van. De vajon ez okoz-e változást? Nézzük meg a második versszakot.

Holland dalszöveg

Magyar fordítás

'T is me allemaal te veel soms, dus nu probeer ik therapie Ik voel altijd heel veel schaamte, hoop dat niemand me daar ziet Ik stapel verdriet op liefde, dan weer liefde op verdriet Tot ik niet meer weet wat echt is, liefde kent toch geen limiet? Gebruik aanbidding als kompas, o God, is dit de juiste weg? Ik volgde blindelings de kaarten, zag toen pas wie ze had gelegd Ik geloof dat ik het zelf was, ik herkende mijn gezicht Heb ik voor niets zo lopen haasten naar het licht?

Ez nekem néha túl sok, ezért kipróbálok egy terápiát Mindig nagyon szégyellem magam, remélem senki nem látja rajtam. A bánatot a szerelemre halmozom, majd a szerelmet a bánatra Amíg nem tudom már, hogy mi is ez, a szerelem nem ismer határokat, nem igaz? Iránytűként imádkozom, ó istenem, ez a helyes út? Vakon követtem a kártyákat, csak akkor láttam, ki rakta elém azokat. Azt hiszem, én magam voltam, felismertem az arcomat. Hiába siettem a fény felé?

Ez az "én vagyok önmagam akadálya" tipikus esete. Itt is megjelenik a függőség, amit a lírai én arra használ fel, hogy a szomorúságát enyhítse vele. De valójában ő maga sem tudja, hogy mit csinál. Az viszont nem derül ki, hogy milyen terápiát próbált ki.

A kártyalapok valószínűleg azokra a sablonokra, szabályokra utal, ahogy éli az életét a lírai én. Ezeket mind ő húzta, ezekkel kell játszania. A kártya és általában a játék jó metaforája az életnek, pszichológusok is mondják, hogy abból, ahogy játszik az ember, jó képet lehet kapni arról, hogy éli az életet. Lehet, hogy új leosztással a lírai én is győztes lenne?

Ennél a versszaknál végig egyenletes ütemmel követi a zene az énekesnőt, a szöveg mondanivalója is nagyjából egy mondanivaló körül épül. Az utolsó sor kérdése pedig megalapozza a megoldást a problémára.

Ezután lényegében csak a refrént énekli kétszer az énekesnő.

Igazából saját magamból kiindulva fordult meg a fejemben a kérdés, hogy fogalmazódnak meg Froukje-ben ilyen kérdések. Szinte teljes gondtalanságban éltem le a húszas éveimet, ilyen jellegű kérdések akkoriban nem foglalkoztattak. Mindenesetre a korai öntudatosság hatalmas erény. Főleg, ha valaki a kétségeit így ki tudja fejezni.

A borító is érdekes, a fény jobb oldalról világít, Froukje mégis balra néz, ráadásul lefelé, merengőn. Ezzel is jól érzékelteti, hogy ebben a dalban az érzelmeinek sötétebb oldalán jár. Ami kritikám a borítóval, nem tudom, hogy szándékos-e de az énekesnő feje búbja és a festmény felső része hiányzik a képről.

Nagyon örülök annak, hogy Froukje személyében egy igazi egyéniség színesíti a holland könnyűzenei palettát. És biztos vagyok abban, hogy fogjuk még őt hallani, úgyhogy kíváncsian várom az újabb dalait.

Haikyuu!! és Bakuten!! mangák megérkeztek

Hát ahhoz képest, hogy arra számítottam, hogy idén talán meg se kapom a mangákat, szupergyors volt a japán és a magyar posta. Megérkeztek a CDJapan-től rendelt Haikyuu!! és a Bakuten!! mangák.

Nagyon örülök nekik, a Bakuten!!-t nem is lehet olvasni online. Sajnos nem futott olyan nagyot, hogy rajongók komolyan foglalkozzanak vele, és fordítsák. Pedig abból a szempontból nem lenne vele olyan nagy gond, hogy a teljes Bakuten!! manga csak 2 kötet és 8 fejezet. Pedig aranyos történet, szívesen olvasnám angolul. Addig marad a japán, igyekszem azt értelmezni. Annyira nem lesz nehéz, mert szerencsére a kanjik furiganázva vannak, így azzal is lehet tanulni japánul, ha a hiraganák alapján rájövök, hogy melyik szó van írva, és megjegyzem, hogy azt azzal a kanjival kell írni.

Tetszik a kiadás, a hátulja is jól néz ki. Az meglepett, hogy csomagolva van, a plusz információk egy külön matricára van nyomtatva.. Az értelemszerűen lejött róla.

És most nézem, hogy a Bakuten!!-ből jó eséllyel az utolsót rendelhettem meg, mert "Out of Print" állapotba került, vagyis nincs belőle több példány. Igazából lehetett számítani arra, hogy már nincs sok belőle, mert a második kötet már nem elérhető. Azt valahonnan máshonnan kell megszereznem.

A Haikyuu!!-ból meg már megvan mind a három nyelven az anime első évadának története.

Felül van japánul, középen angolul, alul pedig németül.

Paradox Live THE ANIMATION Opening Track: RISE UP

Ha már itt írtam a korábbi Paradox Live CD-kről, akkor folytatnám itt a sort, és bemutatnám múlt szerdán megjelent kislemezt, mely anime openingje hallgatható meg.

A dal a "RISE UP" címet kapta, és mind a négy csapat rappel. És nagyon jó dalnak tartom, mert nagyon jól vegyítették a csapatok egyéni stílusát. A BAE-nek köszönhetően dübörög a basszus az elején, majd jön a The Cat's Whiskers a maga jazzes alapjával. A cozmeznél visszafogottá válik a zene, végül az AkanYatsura teljesen kitör. Mindamellett, hogy ez utalhat arra is, hogy azért van valami hasonlóság a csapatok dalai között, azért ott van az is, hogy ez egy egységes összetartó csapat. Jól visszaadja a dal, hogy a négy csapat a maga egyéniségével elfogadják és segítik egymást, ahogy tudják. Ezt határozottan jó látni az animében is.

Bár azért van már egy-két kritikám az animével kapcsolatban. A történetek epizodikusak (ahogy a kislemezek voice dramáit dolgozzák fel, és az mindegyik single-ön más), és pont a múlt heti "LOVE" epizód egy jó példa arra, hogy milyen logikátlan befejezést tudnak adni egy-egy valószínűtlen történésnek. Ez volt az az epizód, mely Ando Shiki (TCW) és NAYUTA (cozmez) (az életben nem tanulom meg leírni a családnevét...) tinédzserkori barátságáról szól. Szép történet, de miért nem találkoztak azóta, ha ráadásul, még ha külön csapatban is, de rappelnek, és tudnak egymásról? A válasz: amnézia... HÁT PERSZE!!! Miért nem csinálják meg azt, hogy adnak valami extra izgalmat vagy "intimitást" az animének, hogy van két szereplő két külön csapatból, akik nagy titokban találkoznak? És erről nem tud senki más, csak ők, meg a nézők... meg a holdfény. Ez még kedvezne is a fujoshi fantáziáknak. A másik szívfájdalmam az epizód kapcsán, nem a kislemez "Mercy on Me" dala szólt, hanem egy teljesen új dal, ami ráadásul nem is jelent meg hanghordozóm. Jó dal, jó volt hallgatni, de a "Mercy on Me" számomra Ando Shiki betétdal. Minden benne van, ami miatt szerethető a TCW legfiatalabb, legfélénkebb tagja.

Visszatérve a kislemezre, a B-side track, a BAE: FLY HIGH!!! dalát is nagyon jó volt újra hallani. Az anime 1. részében volt hallható, és ez a dal is hozzájárult ahhoz, hogy felfigyeljek a Paradox Live-ra.

Ezzel lett majdnem teljes a Paradox Live diszkográfia. December 6-án jön az ending dalból a kislemez. Várós az is.

Haikyuu!! dalok toplistája hallgatottság szerint

Most egy kicsit könnyedebb blogposttal jelentkezek, egészen pontosan egy listával, amiben összegzem, hogy melyik Haikyuu!! dalt hányszor hallgattam meg, amióta megjelentek.

1. SPYAIR: Imagination (534)
2. NICO Touches the Walls: Tenchi Gaeshi (327)
3. NICO Touches the Walls: Mashi Mashi (297)
4. SPYAIR: I'm a Believer (284)
5. tacica: LEO (281)
6. Sukima Switch: Ah Yeah!! (272)
7. tacica: Hatsunetsu (256)
8. BURNOUT SYNDROMES: FLY HIGH!! (251)
9. BURNOUT SYNDROMES: Hikari Are (243)
10. Ishizaki Huwie: Hoshi wo Tsukamaete (231)
11. Galileo Galilei: Climber (214)
12. SUPER BEAVER: Toppakou (158)
13. BURNOUT SYNDROMES: Phoenix (115)
14. SPYAIR: One Day (78)
15. CHiCO With HoneyWorks: Kessen Spirit (29)

Tehát zene formájában is nagyon szeretem az animét. Mellesleg természetesen nem striguláztam, a Last.fm szedte össze nekem ezeket a számokat.

"Egy kicsit benne vagyunk mi is!" - Még mindig ünnep egy Zorán koncert

Tart még Zorán 2023-as turnéja, melynek november 22-i békéscsabai állomásán volt szerencsém jelen lenni. És azt kell mondjam, hogy fantasztikus volt. Immár 30 éve vagyok Zorán rajongó, életművét a Metrós dalokkal együtt töviről hegyire ismerem, nem ez az első Zorán koncert, amin jelen voltam, de mindig kapok valami újat, aminek köszönhetően még mindig nagyon jó az újabb koncertjeit hallgatni.

Zorán hosszú évek rendszeresen fellép Békéscsabán, és mindig telt ház várja. Nem volt ez másképp idén sem. Nem volt egy szabad hely a nézőtéren, és a páholyban sem. Talán vannak, akik feltennék a kérdést, hogy miért van ekkora igény egy-egy Zorán koncertre, amikor az utolsó stúdióalbumát Körtánc – Kóló címmel 2011-ben adta ki, utána csak elvétve jelentkezett új dallal. Erre a válasz egyrészt az, hogy Zoránnak olyan széles repertoárja van, hogy azzal önmagában változatossá teheti a turnéit. De ha ez nem lenne elég, Zorán maga gondoskodik arról, hogy a dalai sose ugyanúgy szólaljanak meg. Néhány dalát áthangszereli, néhányat közülük új stílusban szólaltat meg, így a rajongóknak nemcsak ünnep egy-egy koncert, hanem meglepetés is. A másik válasz lehetne az, hogy bár ez nem volt nyilvánosan hirdetve, de Zorán karrierje kerek évfordulót ünnepel. Ha abból indulok ki, hogy Zorán 1993-ban adta ki „Az elmúlt 30 év…” című koncertalbumát, azóta újabb 30 év telt el, tehát Zorán karrierje idén 60 éves. Talán ezt is ünnepelve jelentetett meg idén két nagy válogatásalbumot Aranyalbum 1974-1993 és Aranyabum 1994-2020 címmel.

A 2 órás koncert nagyon jól össze volt állítva. Remek ötlet volt váltogatni a vidámabb és szomorkásabb dalok között. Azért nem hatott disszonánsan az egész koncert, mert Zorán egész repertoárja alkot egy egységes halmazt. A vidám dalokban is tetten érhető az a maró gúny, amivel a társadalmunkat a maga valóságában szemléli, ahogy a melankólikusabb dalokban is hallható a remény, ahogy a lángon, halálon, füstön át úszik az a bizonyos fehér hajó.

És hogy még az ismertebb, Zorán koncertek kötelező dalai is izgalmasak legyenek, arról a Bujtor vonósnégyes is gondoskodott. Hangszeres játékuknak köszönhetően, nemcsak a „Volt egy tánc” vagy a „Kell ott fenn egy ország” lett sokkal átélhetőbb, hanem a „Mondtam neked” című dalban hallható szólójátékkal is valósággal kineveti a naivitásunkat. Hogy is hihettük, hogy mi leszünk azok, akik megváltjuk ezt a világot? Legalább ennyire egyedi ötlet volt Acapellában énekelni a „Nem kell mindig” dalt is.

Ha valami kritikát lehet mondani: főleg az elején Zorán többször elfelejtette a szöveget. De ezt a maga rutinjával sikerrel kiküszöbölte, és a következő sort már rendben folytatta. A koncert ezzel együtt is remek volt. A dalok időtlenek, a szövegek most is aktuálisak. Zorán meg évtizedek múltán is ugyanazzal a lendülettel, energiával énekli a dalait, mint újkorukban. Zárásként a „Kóló”-ra az egész közönség állva tapsolt és önfeledten énekelte a dalt.

A Zorán rajongók nemcsak a változatosság miatt járnak a mai napig koncertekre, hanem az énekes autentikus személyisége miatt. Minden egyes dalával átad a gondolataiból, érzéseiből, tapasztalataiból egy kis szeletet, ezt a koncertjein ugyanazzal a hitelességgel és szeretettel énekli, ahogy az albumokon hallhatjuk. Úgy fogytak el nagyon hamar a jegyek, hogy a városban alig volt hirdetve a koncert. Csak a vasútállomásnál láttam egy plakátot. A dalok és Zorán előadása önmagukban elegendők, hogy a koncertjeivel megtöltse a Csabagyöngye Kulturális Központot. És nem hiába. Nekem teljesen mindegy, milyen műsorok mennek a kereskedelmi TV-kben. Teljesen mindegy, milyen dalokat játszanak a kereskedelmi rádiók. Amíg Zorán megkapja neki megillető helyét a magyar kulturális életben, addig azt gondolom, nagy baj nincs.

A cikk eredetileg a Programod.hu oldalon jelent meg.

Két újabb japán nyelvű manga a láthatáron

Merthogy megrendeltem a CDJapan-től a Haikyuu!! manga 8. kötetét és a Bakuten!! manga 1. kötetét. Nem terveztem egyébként rendelni, de megvesztegettek egy 500 yenes kuponnal. Osztottam-szoroztam, és végül betettem mindkét mangát a virtuális kosaramba.

Regisztrált légipostát kértem, hogy végig szemmel tudjam tartani a mangákat. Van egy olyan elképzelésem, hogy már most akkora a forgalom, hogy nem biztos, hogy meg fogom kapni idén a csomagot. Addig is látom, hogy épp hol tart, és nem aggódok amiatt, hogy valahol elveszett. Ha még megjön idén, az bónusz lesz nekem.

Ha megérkeznek, akkor a Haikyuu!!-ból meglesz japánul, angolul és németül az első 8 kötet, tehát az anime első évadának története meglesz mind a három nyelven, amin gyűjtöm a Haikyuu!! mangákat. A Bakuten!! pedig egy érdekes történet abból a szempontból, hogy eredetileg önálló történetként jött ki animében. Hiszen a manga is 2021-es, akárcsak az anime. Tehát nem az van, hogy a manga valamikor jóval korábban készült, majd kijött belőle az anime, hanem szerintem a kettő párhuzamosan készült. Nagyon kíváncsi leszek, hogy milyen lesz mangában, mert az animét már többször megnéztem, és nagyon megszerettem.

Újabb Nintendós relikviák a gyűjteményben

Megérkezett a legújabb My Nintendo Store-os rendelésem, két Super Mario Bros. Wonder fancucc. Ezeket is Platina pontokért vásároltam meg a My Nintendo Store-ban, csak a postaköltséget fizettem ki érte. Az meg most is csak €2,99 volt.

De sajnos nem is ért többet, mert elég lassan érkezett meg. 8-án rendeltem meg, tehát majdnem egy hetet vett igénybe. Mondjuk talán ezen most nincs mit csodálkozni, hiszen ahogy elnéztem az egyes általam követett webshopok Facebook oldalait, már most túl vannak terhelve. Egyik boltban dolgozó ismerősöm mondta az Érdi AnimeConon, hogy erre a conra is csak azért tudott eljönni, mert ma eleve nem dolgozik, egyébként nem tud cserélni, mert mindenki nagyon leterhelt. Valószínűleg ugyanez van a szállítóknál is. Tehát már most lassabban érkeznek meg a rendelések. Ez nem szokott közel 1 hetet igénybe venni, 1-2 munkanap alatt megérkeztek eddig a My Nintendós rendeléseim.

De ha már most ekkora forgalom van, mekkora lesz majd decemberben? Egyre korábban kezdődik a karácsonyi szezon, de ez jó esetben inkább azt jelenti, hogy jobban eloszlik, hogy az emberek mikor veszik meg az ajándékokat, és nem az lesz, hogy december 24 előtt lesz tömegnyomor a plázákban, lesznek túlterheltek a webshopok.

De hogy a cuccokról is írjak, eleinte csak a csodavirágot terveztem megrendelni. Nem rajongok az elefánt Mario ötletért, bár tény, hogy sok jó dolgot hoztak ki belőle, sok mindenre lehet használni. Főleg arra, hogy szegény Yoshi jól megerősödjön, és tonnás súlyokat cipeljen a hátán. De a virág kétségtelenül hatalmas ötlet. Tényleg csodákat művel a játékban. Mint kulcstartó egyelőre nem használom, ott van a többi Nintendós fancuccaim között, ahogy az elefánt Mario is ott nyugszik. Talán egyszer használati tárgyak is lesznek.

Az egység ereje

Még a Paradox Live-os posztok előtt írtam Slayers: Get along dal Okui Masami verziójáról. Csak hogy ez a "sorozat" is teljes legyen, akkor értekezzünk a Mas"ami Okui"terpiece album másik bónusz daláról, a ONENESS-ről is.

Ez is olyan dal, amit Okui Masami nem egyedül, de még csak nem is duettben, hanem sokadmagával énekelt. Ez ugyanis a 2005-os Animelo Summer Live koncert betétdala volt. A dalt zenéjét és szövegét Okui Masami írta, a hangszerelés pedig Suzuki "Daichi" Hideyuki munkáját dicséri. Az ő neve is ismerős az Okui Masami rajongók számára, hiszen az énekesnő sok dalában működött közre.

Ez a koncert nem jelent meg DVD-n annak idején (pont a 2006-ostól kezdték el kiadni képhordozón az Animelo Summer Live-ot), csak utólag a hivatalos YouTube csatornán nézhető meg egy előadás, egészen pontosan Kageyama Hironobu-tól. Egyébként sehol nem tették közzé a 2005-ös koncertet.

A dalból készült videoklip is, és mivel hivatalosan nem érhető el digitális streamingen az új Okui Masami album, ezért csak ezzel a videoklippel tudok szolgálni.

Tetszik az ötlet, hogy a dal felhangzása előtt a stúdiómunkálatokba nézhetünk bele, így egy kicsit személyessé válik a dal. Bár egyáltalán nem kell azt személyessé tenni, hiszen a dal csodálatos. Emelkedett hangulatú, és arról szól, hogy mindnyájan egyek vagyunk, nem számít kik vagyunk, honnan jöttünk, merre tartunk. De van egy lényeges különbség, hogy az ehhez hasonló álszent dalokhoz képest: Látszik az énekeseken, hogy hisznek abban, amiről énekelnek. Ezért nem hat giccsesnek, ahogy a dal végén megfogják egymás kezét, és a magasban balra-jobbra lengetik. Nekik tényleg ez a hitvallásuk, ez belülről fakad. Megítélésem szerint azért is lett hiteles a dal, mert a dallam is csak annyira emelkedett, amennyire annak lennie kell. Megvannak benne azok a nem annyira magas hangok, hogy megindítsa a hallgatót, de van egy lüktetése, aminek köszönhetően nem azt halljuk 6 percen keresztül, hogy mi mennyire szeretjük egymást, kezünk az egekben, tartsatok velünk, hanem mintha egy történetet mesélne el, hogy hogy jutottunk el ide, miért ez a hitvallásunk. Ezzel szemben a szöveg nem történetet mesél el, hanem elmondja, hogy az énekesek hogyan képzelik el az egységet. (Most ez nem verselemzés, ezért nem "lírai én"-ezek.) Nagyon szép az, hogy minden egyes emberi életet egy kis virágként írnak le, mely a megszületéssel fakad virágba, és legyen az bármilyen kicsi, szebbé teszi ezt a világot. A zene és a dallam pedig gondoskodik arról, hogy ne hasson giccsesnek a szöveg.

Nagyon szépen hangzik ennyi embertől, de hogy hangzik ez egyedül Okui Masami-tól? Főleg 18 év elmúltával. Hát úgy, hogy egymaga bizonyítja, hogy ez a dal tőle belülről jön. Ezt is dalt is képes ugyanazzal a beleéléssel énekelni, mint a Get along-ot. Energiára annyira nincs szükség, hiszen ez valamivel nyugodtabb dal. De ugyanúgy megvan az az érzelem a saját verziójában, mint az eredetiben, ezért nagyon szépen hangzik tőle a dal. A hangszerelés teljesen ugyanaz, mint a 2005-ös dalé, de talán ez így van jól, mert úgy gondolom ezen a zenén csak rontani lehet. Nem tudom elképzelni legalábbis, hogy mitől lehetne még jobbá tenni. Zenehallgatói, rajongói füllel számomra ez a dal hibátlan. Ennek a dalnak az ereje leginkább abban van, hogy Okui Masami már a karrierjének elején is bizonyította, hogy ő egy erős és autonóm személyiség. És azzal, hogy lényegében a maga énekhangjával képes tizen-, huszon-ember helyett teljes értékűkét felénekelni a dalt, nagyon jól jelzi, hogy ugyanannyira erős és autonóm személy, mint amilyen mindig is volt.

Ezért nagyon fontos Okui Masami énekesnői karrierje alkalmából megjelentetett válogatásalbum. Egyrészt egy fantasztikus karrier összegzése, másrészt a két új dallal bizonyítja, hogy az évek során folyamatosan fejlődött, de soha nem felejtette el, hogy ki ő, honnan indult, mik az ő gyökerei, mert 28 és 18 éves dalt képes ugyanazzal az energiával és hittel énekelni, mint annak idején. Ezzel a válogatásalbummal Okui Masami bebizonyította, hogy ő mindig úgy újult meg, hogy közben megőrizte önmagát. A két újonnan felénekelt korábbi dalával bizonyítja, hogy hű a gyökereihez, és hogy ezt a 30 évet semmire nem cserélné le. Ez az éneklés iránti szeretet, alázat, önismeret és önelfogadás volt az, amit annak idején 2006-ban meghallottam nála, és emiatt van, hogy jöhet bármilyen kiváló alkotás a japán populáris kultúrából, Okui Masami-nak mindig lesz helye a szívemben.