Átalakuló napirend

Elkezdtem komolyan művelni az írást előző blogpostban levő linkek alatt, amiben kétségtelenül örömömet lelem, ugyanakkor nehézségekkel is jár, amiknek következtében változtatnom kell néhány dolgon.

Nem szabad túl sokat írni, mert elfáradok szellemileg. Az egyik cikket, amelyet Okui Masami 30. évfordulója alkalmából megjelent albuma alkalmából írtam meg (Elemeztem a 30 éves karrierjét, plusz lefordítottam az egyik interjúját, valamint kommentáltam azt), kisebb szünetekkel 6 órába telt megírni. Az volt az érdekes, hogy amíg írtam, nem éreztem, hogy fáradok, csak amikor végeztem, tudatosodott bennem, hogy én már semmi érdemlegeset nem tudok gép előtt csinálni. Ez így értelemszerűen a tanulás rovására is ment, úgyhogy tanulni se tudtam utána normálisan. Úgyhogy soha többet nem csinálok olyat, hogy egyszerre sokat írok.

Hanem egyszerre kevesebbet, így a tanulásra is marad energiám. De kiégni más módon is ki lehet: Ha túl sokat vagyok a számítógép előtt. Ezért váltakozva fogok olyan tevékenységet csinálni, hogy ne kelljen annyit egyszerre gép előtt lennem, de itt is jobban tudjak tevékenykedni, amikor szeretnék. Ezért úgy döntöttem, hogy például kevesebbet fogok animét nézni. Ez azért is jó, mert lassan már úgy nézem az animéket egymás után, ahogy a gyártósorról jönnek le a termékek. A nemrég befejezetteknek szinte már a címére sem emlékszem, nemhogy mit láttam bennük. Ezért úgy döntöttem, hogy kevesebbet fogok nézni, de jobban megválogatom, hogy miket nézek, hogy tényleg élvezzem azt, amit látok. Így több időm marad az aktív tevékenységekre.

Ami pedig a gépen kívüli tevékenységeket illeti, többet fogok olvasni (ha már úgyis van könyves blogom), illetve több mint másfél hónap szünet után elkezdtem újra edzeni Ring Fit Adventure-rel. El nem tudom mondani, mennyire hiányzott. Nagyon jól esett, kifejezetten jó érzés volt. Nem is értem, hogy miért hagytam ki. Edzeni is rendszeresen fogok regenerálódásképpen. Meg hát szinte mindennap elmegyek sétálni valamerre, hogy kint is legyek.

Több haszna is van annak, hogy komolyabban írok, mert így tudatosabban tudom élni a mindennapjaimat. Ilyen esetekben kifejezetten előny, hogy hamar megérzem, hogy túltelítődök dolgokkal, mert hamar és gyorsan tudok váltani.

Új projekt

Tegnap új projektet indítottam, melynek keretében ritkábban fogok írni, de ezek részletesebbek, mélyebbek lesznek.

Még évekkel ezelőtt talátam rá a The Disney Odyssey című blogra, ahol olyan szintű részletességgel írnak a Disney klasszikusokról, ami nem nagyon jellemző blogban. Ezeket egyrészt jó olvasni, másrészt inspirálnak arra, hogy az én írásaim is hasonlóan tartalmasak, informatívak legyenek. Ez arra is jó, hogy szintet lépjek és annyira komolyan műveljem az írást, hogy abból ideális esetben akár meg is élhetnék.

Három tematikus blogot hoztam létre erre a célra.

• Anime, manga, japán zene, japán filmek, doramák: Anime Odyssey
• Videojátékok: Gaming Haven
• Könyvek: supermario4ever magánkönyvtára

Mivel igazán mély és tartalmas írást létrehozni nagy munka, ezért ritkábban fogok ezekbe írni. A minőség lesz mindenek felett. Természetesen ez a blog is meg fog maradni, de ide is ritkábban fogok írni. Idővel át fog alakulni személyes weboldallá. Ennek koncepciója még képlékeny, de egyrészt van annyi írás ebben a blogban, hogy értékes legyen ez a blog, másrészt jó az, ha van egy Wordpresses blog kéznél.

Remélem, kellően jónak fogjátok találni az írásaimat az új helyen (is), hogy visszatérő olvasók legyetek. Én minden tőlem telhetőt megteszek azért, hogy erre rászolgáljak.

Ez is gimnasztika, az is gimnasztika, mégsem ugyanaz

Követek egy bot profilt Twitteren, mely ’90-es években megjelent japán kislemezek borítóit posztolja. Ahogy a világon máshol, úgy Japánban is a ’90-es évek volt a CD aranykora, amikor rengeteg albumot és kislemezt adtak el. Csak Japánban külön kultuszuk volt a kislemezeknek, melyek kis méretű (8 cm) CD-n adtak ki hosszúkás, papírborítóban. Sokan szenvedélyesen gyűjtötték ezen kiadványokat, ez a profil meg ezen kislemez borítókról posztol ki egy-egy képet. Nekem is van néhány ilyen kislemezem és tényleg különleges feelingjük van. Ez a profil nemcsak nosztalgiázásra jó, arra is volt példa, hogy ezáltal találkoztam egy animével és néztem meg.

Ahogy a Ganbarist! Shun-nal is itt találkoztam először. Igazából azért keltette fel az érdeklődésemet, mert a My Anime List szerint ez is a gimnasztikát mutat be, ahogy a Bakuten!! is. Azt hittem, hogy a Bakuten!! elődjét fogom látni, de már csak “élesben” szembesültem azzal, hogy nem erről van szó. A Ganbarist! Shun az atlétikát mutatja be, amit ténylegesen művelnek férfiak is. És amihez tényleges fizikai erő kell. A Bakuten!! a ritmikus sportgimnasztikát mutatja be, ahol hat férfi mutat be alaki gyakorlatot. Jellemzően nagyon kevés férfi űzi ezt a sportágat, már csak alkati ok miatt is, ugyanis a ritmikus gimnasztikához könnyűnek és tényleg vékonynak kell lenni.

De nem bántam, hogy elkezdtem a Ganbarist! Shun-t, kifejezetten jó sportanime. Bár Top 10-es nem lesz, de érdemes nézni. Ez is az a fajta sportanime, ahol a főszereplő srác, jelesül Fujimaki Shun, valami elképesztően szerencsétlenül vág neki az atlétikai karrierjének. Ha szabad így fogalmazni, mutatványára akkora egyest kapott, hogy kilógott a naplóból. De aztán az állhatatosságának köszönhetően mindig egy kicsivel jobb lesz. A 3. résznél tartok, biztos, hogy végig fogom nézni.

1996-os anime, kifejezetten tetszik a rajzstílusa, egyértelműen nosztalgikus. Szeretem a ’90-es évek rajzstílusát. Azon talán érdemes lehet egy kicsit filozofálni, hogy van-e a valóságban is ilyen, hogy valaki egy esetlen kezdés után valóban válhat-e belőle vérprofi versenyzővé? Minimális az esély rá, mert egy ilyenből jellemzően az derül ki, hogy hősünk pályát tévesztett. Erre akkor van esély, ha az alapképessége megvan az adott sportághoz, csak mivel semmilyen tudással nem rendelkezik, ezért nem tudja a gyakorlatokat kivitelezni. De nyilván megvan annak a módja, hogyan lehet ezeket a képességeket kibontatkoztatni. De akkor válhat valósággá egy ilyen anime.

Az viszont kár, hogy nem használják ki a jelenetekben rejlő poén lehetőségeket, lett volna bőven. Ezért nem fog olyan kortárs sportanimék fölé kerekedni, mint a Slam Dunk vagy a Hajime no Ippo. Ezt már így 3 rész után ki lehet jelenteni. De meg fogom nézni mind a 30 részt.

Jelenlegi Wii U játék gyűjtemény

Kicsit meglódult az utóbbi időkben a Wii U játékaim száma, köszönhetően annak, hogy most már egész olcsón be lehet szerezni játékokat rá.

Plusz inspiráció az is, hogy bizonyos Wii U játékok, melyeket Switchre is portoltak, Wii U-n jóval olcsóbb, ezért ezeket a játékokat úgy veszem meg, hogy Switch játékokkal játszok olcsón.

Egyik ok ugyanis, ami miatt el akartem menni Rotterdamba, az az, hogy az ottani CeX-ben volt két olyan játék, ami olcsó volt és Switchen is játszható.

Super Mario 3D World

The Legend of Zelda: Breath of the Wild

Meg is lettek, de a Super Mario 3D World lemeze rettenetesen karcos volt, nem tudta beolvasni a Wii U. Úgyhogy vissza kellett vinnem. És itt most kvázi "vizsgázott" nálam a CeX, mert nem akartam Rotterdamba visszavinni, nagyon reméltem, hogy foglalkoznak vele Leidenben is. Másnap visszavittem és szerencsémre igen. Nagyon rendesek és készségesek voltak, úgyhogy ezért mindenképp plusz pont az üzletnek.

Viszont úgy mondták, hogy majd a címemre küldenek el egy másikat. Meg is jött, és hát... beigazolta azon gondolatomat, hogy miért nem rendelek online soha a CeX-től. Maga a lemez ugyan rendben volt, de a kiadvány Nintendo Selects-es volt és én olyat nem veszek. Ez az egyik, a másik, ami miatt nem rendelek onnan, az az, hogy mivel használt játékokkal foglalkoznak, ezért egyáltalán nem biztosított a játék jó állapota, akárcsak külsőre is. Erre a koronát a "cover reprinted" példánnyal teszik fel. Tehát nálam alapvető, hogy ha a CeX-ben akarok venni valamit, akkor bemegyek az üzletbe és magam győződök meg a játék állapotáról. Bár ez most Rotterdamban elmaradt... Elvileg ellenőrzik a lemezeket, mielőtt beveszik, úgy tűnik, ezt a Super Mario 3D World esetében elmulasztották. Mindenesetre a postán küldött példányt is vissza kellett vinnem Leidenbe. De ezért már nem egy példányt kértem ebből a játékból, hanem levásároltam az árát a Donkey Kong Country: Tropical Freeze-re.

Így már rendben vagyunk. A Super Mario 3D World-öt meg Marktplaats-on találtam meg jó áron, tökéletes állapotban, minden papírjával. Úgyhogy végül jól alakult minden.

Egyébként a Donkey Kong Country: Tropical Freeze-en keresztül jól lehet érzékeltetni az árbéli különbséget. Wii U-n az is €12, míg a Nintendo Switch port €45. És ha tartalmaz is valamennyi extrát a Switch változat, biztos nem annyit, hogy jelen helyzetben érdemes legyen érte a magasabb árat kiadni. A Super Mario 3D World esete némileg más, mert ott a Nintendo Switch változat kapott egy extra játékot. De ott is az van, hogy Wii U-n szintén €12, Nintendo Switch-en meg €50 és nem hiszem, hogy az a plusz játék feltétlen megér €38 pluszt. Azok ráérnek. Bár azt gondolom, hogy a Super Mario 3D World azért is kapott egy extra játékot, mert Switchen már ott van a Super Mario Odyssey. És a Super Mario 3D World önmagában messze nem akkora játék, és mi az, hogy egy kisebb játékékért is elkérik ugyanazt a pénzt, amit egy nagyszabású Mario játékért?

Egyébként nemcsak gyűjteménybe érdemes megvenni mindegyik változatot, hanem azért is, hogy motiváltak legyünk abban, hogy többször is végigjátsszuk a játékot. Szemügyre vehetjük mindegyik változatot, miben más, ezáltal is érdekes lehet végigjátszani (ha elegendő plusz van az új változatban). Ezért is van most nálam a fókusz a Wii U-n.

Rotterdam

Mégiscsak beütemeztem egy utazást, méghozzá Rotterdamba. Ez Hollandia második legnagyobb városa, amellett, hogy itt található Európa legnagyobb kikötője, két dologról híres még. Az egyik az 1940-es bombázás, aminek következtében a belváros szinte teljes egészében megsemmisült. Még a első félévben tanultunk róla, mutatott is a tanár képet arról, hogy nézett ki Rotterdam a bombázás után. Egészen sokkoló, tényleg a földdel tették egyenlővé a belvárost. A másik az, hogy itt élnek a legnagyobb arányban bevándorlók. Olyannyira, hogy Rotterdamnak marokkói származású polgármestere van.

Nem is annyira látnivalókat mentem nézni, de ha lett volna, amiről tanultunk volna, azt kíváncsian megnéztem volna. 4. félévben tanultunk holland kultúrtörtémelmet, és az eddigi utazásaim során is azokat a templomokat, műemlékeket néztem meg, amikről tanultunk. Megnéztem, hogy amikor Dél-Holland tartomány volt a téma, volt-e valami Rotterdamból, de nem. Valószínűleg azért, mert a bombázás miatt műemlék jelentősségű épületek semmisültek meg. És tényleg… Eléggé modern hatást keltenek az épületek, Rotterdamnak nincs meg az a tipikus hollandos hangulata.

Én is más miatt jöttem ide. Vonattal mentem Alphen aan den Rijn-ből, Goudában szálltam át. Tényleg egy szombaton majd Goudába is átmegyek, megnézni a sajtvásárt. De most csak átszállóban voltam. A vonat Rotterdam Centraal vasútállomásig ment. Meglepett, hogy Leeuwardenből indult. Az ország északi végéből jó nagy utat tett meg. Maga a vasútállomás is inkább új.

Meg egy lejárónál találtam egy idézetet Erasmustól:

“A tér a testeket választja el, nem a szellemeket.” Szép üzenet. Rotterdam büszke arra, hogy Erasmus ott született, ezért “Rotterdami” Erasmus néven terjedt el a köztudatban. De egyes források szerint Goudában született, Rotterdamban csak négy évig élt. A lényeg, hogy hatalmas elme volt a 15-16. században, olyan írásai vannak, amik még most is aktuálisak.

A “Centraal Station” kiírás a külső főbejáratnál viszont eléggé régies hatású.

Mivel nagy távolságokat terveztem megtenni, ezért biciklit kölcsönöztem. A külön kihívás volt megtalálni a biciklikölcsönzőt, Nem gondoltam volna, hogy kívül volt az aluljáróban. Az a lényeg, hogy a vasúttársasághoz tartozó biciklit “OV-fiets” lehet országszerte kölcsönözni. Eleinte azt hittem, hogy mivel van NS-Flex előfizetésem, ezért ingyen használhatom a biciklit, de ma láttam, hogy felszámolták érte a €4,45-ös díjat. Első eset volt azóta a félév óta, mióta itt vagyok Hollandiában, úgyhogy elmegy. Eleinte szokatlan volt a bicikli, de nagyon jól ment.

Az egyik, amire kíváncsi voltam, az a magyar bolt. Van Alphen aan den Rijn-ben lengyel bolt, amikor voltam ott bent szétnézni, akkor jutott eszembe, hogy még Wageningenben gondolkodtam azon, hogy van-e ott, a környéken magyar bolt, de nem. Itt van egy, Rotterdamban.

Kíváncsi voltam a kínálatukra. Volt néhány termékük, amit tényleg csak otthon lehet kapni. Sokáig viszont nem tudtam szétnézni, ugyanis volt egy olyan problémám, hogy nem tudtam lezárni a biciklit. Hiába fordítgattam a kulcsot ide-oda, sehogy nem akart kijönni. Ahogy bementem a boltba, próbáltam segítséget kérni, de ők sem tudták, hogy kell lezárni, úgyhogy vagy a zár volt hibás, vagy olyan bonyolult a mechanikája, hogy külön meg kellett volna kérjem ott, aki adta a bicikliket, hogy mutassa meg, hogy kell lezárni a biciklit. (Igen, a képen jobb oldalt van az általam kölcsönzött bicikli.) Egyébként kedvesek voltak. Bíztam abban, hogy több mindent is fogok tudni venni, de végül a sietségben csak egy Hell Gamer energiaitalt vettem €1,25-ért.

Ezután átmentem a város déli részére a “Zuidplein”-re. 6 km-t bicikliztem, úgyhogy egy vonalon elég sokat láttam a városból. Tényleg nem láttam olyan épületet, ami olyan nagyon régi lenne, hogy műemlék jelentősségű lenne. Cserébe viszont eléggé modern külsejű a város, inkább tetszett. Kellemes csalódás volt, valamiért olyan érzésem volt, hogy az egész város olyan lesz, mint Budapest VIII. kerülete. Ehhez képest pozitív volt a benyomásom. Viszont tényleg nem láttam egy olyan épületet sem, ami megállásra és fényképezésre késztetett volna. Esetleg a városháza (ami csodával határos módon túlélte a bombázást), de ahogy néztem a térképet, miközben mutatta az utat, ahogy bicikliztem, inkább múzeumok vannak, amiket érdemes lehet meglátogatni. Majd legközelebb megnézem, hogy milyen múzeumok vannak Rotterdamban, melyek kiállításai érdekelnek, és azért visszajönnék. Egyébként az épületek döntő többsége inkább új. Viszont busz mellett van metró és villamos is a városban, ami el is kél, hiszen majdnem 600 ezren laknak itt.

Megérkeztem Zuidpleinre, ami erősen Kőbánya-Kispestre emlékeztetett azáltal, hogy a földszinten van egy buszpályaudvar helyi járatokkal, közvetlen mellette egy nagyobb bevásárlóközpont.

Igyekeztem jó képeket csinálni, hogy láttassam, hogy néz ki az épület, de hát, mint látható, nem a dizájnja miatt járnak ide az emberek. Az viszont meglepett, hogy a bevásárlóközpont holland mértékhez képest meglepően nagy. Inkább a bevásárlóutcák jellemzőek Hollandiában, plázák – ha vannak – kisebbek, inkább csak extrában vannak jelen nagyobb városokban, mint például Breda, Eindhoven. Bár még itt, Alphen aan den Rijn-ben is van egy. Ez a Zuidplein kétségtelenül a legnagyobb, amit eddig láttam Hollandiában és ez emlékeztet leginkább azokra a plázákra, amik Magyarországon is vannak.

Itt a CeX-et akartam megnézni. Nem nagy, de jól néz ki. Van egy másik videojátékos üzlet ebben a plázában, méghozzá a Game Galaxy.

Nem hallottam még róluk, de ahogy szétnéztem, ez nem is csoda, hiszen csak ez az egy üzletük van. Tehát nem országos hálózat. Cserébe viszont elfogadható áron vannak itt a játékok. Egészen régiek is, de amikor megláttam a Mario Party 3-at €300-ért, azért nagyot lestem. Ritkaság volt ez a játék már 2006 körül is, amikor felfedeztem magamnak az eBay-t de akkor még kb €100-ért mentek a játékok. Azóta szépen felment az ára.

Van egy Burger King is, itt ebédeltem. Kuponom volt Xtra Long Chili Cheese-re + nagy üdítőre €5,45-ért, ezt használtam itt fel. Azt furcsállom, hogy a Burger King nincs úgy elterjedve Hollandiában. Amíg a McDonald’s kisebb városokban is jelen van, addig Burger King nem nagyon. Pedig kétségtelen, hogy a Burger King a nyerő. Sokkal inkább laktat a kajájuk (valószínűleg nincs annyira feldolgozva), plusz mindegyik BK-ban újra lehet tölteni az üdítőt, ami kétségtelenül nagy előny.

Ezután bicikliztem vissza a Centraal vasútállomásra. Leadtam a biciklit, majd vonattal mentem haza. Most Leidenben szálltam át. Jó volt ez a kirándulás, határozottan jót tett nekem. A vonat Leidenig Delften és Hágán át ment, eszembe is jutott, hogy ezekben a városokban is lenne mit megnézni. Delftben ölték meg Orániai Vilmost, és emlékeim szerint a sírhelye is megtekinthető valamelyik templomban, de ennek pontosan utána kell nézzek. Hága meg mint közigazgatási egység, sok épület műemlék jelentősségű. Megnézem majd őket.

Megváltozott helyzet

Ha valakinek feltűnt volna az, hogy újabban csak azokról írok, amiket veszek, és nem a várost mutatom be, ez nem véletlen.

Utaltam rá korábban is, hogy voltak problémák ebben az albérletben, csak akkor tényleg úgy tűnt, hogy megoldódnak a problémák. De most már nemhogy nem oldódik meg, hanem annyira megromlott a helyzet, hogy már barátok is azt javasolták, hogy keressek egy másik helyet. Nem nagyon akarom részletezni, hogy mi a baj, maradjunk annyiban, hogy nagyon nehéz alkalmazkodni egymáshoz és kölcsönösen nehezítjük meg egymás életét. Emiatt pedig nem tudunk kijönni egymással. Igyekeztem kompromisszumos megoldásra törekedni, de úgy tűnik, hogy nem fog menni. De mivel úgy mondta a lakótársam (akié egyébként a ház), hogy a felmondási idő 2 hét, ezért csak akkor fogom megmondani, hogy elmegyek, ha megtaláltam a másik helyet, mert tényleg nagyon nehéz Hollandiában albérletet találni.

Igazából ezek a vásárlások, amiket csináltam, félig kompenzálás miatt csináltam, félig tényleg azért, mert úgy terveztem, hogy innen már egy kis lakást fogok bérelni, ha dolgozni fogok, és már oda is hosszútávra. Ami a kompenzálást illeti, szól ez arról is, hogy jobban érezzem magam. Hogy könnyebben viseljem a nehézségeket, illetve abban bíztam, hogy ha jobban érzem magam, akkor én is másképp viselkedek, és nekem is könnyebb lesz elviselni a nehézségeket. Meg ezekkel kerestem annak a lehetőségét, hogy otthonosabbá tegyem a szobát azáltal, hogy minél több olyan dolog van itt, ami az enyém és szívesen használom, nem utolsósorban hosszútávon. Csak hát ösztöndíjas lévén korlátozottak a lehetőségeim, ezért igyekszek a használt dolgok között olyanokat venni, amiket szívesen használok.

De ez sem segített, úgyhogy elkezdtem keresni egy másik helyet. Az egyetemen is érdeklődök a szaktársaim között, illetve holnap óra után bemegyek oda, ahol egyetemi hallgatóknak segítenek kollégiumban (studentenhuis) szobát találni, ha van szabad helyük. Először őket kérdezem meg, ha nincs kiadó szoba, utána fizetek be ismét a Kamernetre és ott keresek kiadó szobát.

Tényleg nagyon rossz, mert nagy reményeim voltak, tekintve, hogy Alphen aan den Rijn azok városok egyike, ahol nagyon szívesen laknék. Ebben egyébként nincs változás, továbbra is nagyon szép városnak tartom. És nemcsak azért élhető, mert sok üzlet van itt, hanem mert több park is van, illetve több lehetőség is van kültéri aktív tevékenységekre. Nem utolsósorban az Archeon szabadtéri múzeum tényleg életre szóló élmény volt, illetve az Avifauna madárpark is állítólag nagyon szép. Itt még nem voltam. Úgyhogy továbbra is azt mondom, hogy aki Hollandiába jön nyaralni, annak javaslom, hogy szánjon egy napot és sétáljon ebben a városban, mert nagyon kellemes hangulata van.

De hiába szép város, ha a lakhatással problémák vannak. Nagyon szívesen vagyok itt, de nem mindenáron. Ahogy az előző postban írtam, éveket dolgoztam magamon, hogy a szorongásaimat kezelve, a lehetőségekhez mérten teljes értékű emberként funkcionáljak. És senkinek nem fogom hagyni, hogy lerombolja azt, amin dolgoztam.

Újra van Pokémon Mystery Dungeon: Explorers of Darkness!

Körülbelül 15 év után ismét sikerült szert tenni egy Pokémon Mystery Dungeon: Explorers of Darkness-re. Még Békéscsabán vettem a Media Markt-ban 2008 körül, mélyen leszállított áron, 1.990 forintért. Azért tudtam akkor ennyire olcsón megvenni, mert akkor még a Stadlbauer nevű osztrák székhelyű cég forgalmazta a Nintendo játékokat Magyarországon és az üzletpolitikájuk része volt az, hogy nem vesznek vissza nagykertől játékot. Tehát nincs visszáru, ha valamit nem tudnak eladni. Ezért is volt annak idején annyira kevés Nintendo játék a különböző boltok polcain. A Media Markt például úgy tudta áthidalni ezt a problémát, hogy nagyon levitte az egyes játékok árait, hogy valahogy szabaduljanak tőlük. Ez persze nekünk, Nintendósoknak nagyon jó volt, mert több kiváló játékhoz jutottunk hozzá nagyon olcsón. Így tudtam megvenni ezt a Pokémon játékot is.

Csakhogy nem volt sokáig a tulajdonomban, ugyanis az én példányomat ellopták. Nem sokkal azután történt, hogy megvettem, az egyik BigN találkozón tűnt el, emlékeim szerint 2009 elején. Az érdekes az volt, hogy tudtuk, hogy ki lopta el (többektől is lopott a csoporton belül), de sajnos verbális felelősségre vonásnál előrébb nem jutottunk, mert neki nem a játék kellett, hanem az abból származó anyagi haszon. Tehát eladta a lopott játékokat. Most nekem szerencsére csak a kazettát lopta el, a doboz meg a leírás ott nyugszik a polcon (Magyarországon), így csak a kazettát kellett pótolni. Többször néztem a kazettát Vaterán, egyes boltokban, de mivel nem a Pokémon a fő csapásirány nálam, ezért nagyon komolyan soha nem kerestem. Inkább abból volt rossz érzésem, hogy loptak tőlem. Viszont itt Hollandiában sokkal inkább elérhetők a retro játékok, ezért mostanság rákerestem Marktplaats-on, hátha találok egy példányt olcsón. Az egyik üzlet árult is egy csak kazettát €9,95-ért, tőlük rendeltem meg.

Így azért jobb, hogy újra megvan teljesben ez a játék. Ezért is van az, hogy a legutóbbi YouTube videóm, a Pokémon Mystery Dungeon: Red Rescue Team volt tegnap. Mintegy ráhangolódás. Ezt azért is mutatom meg, mert ez az első olyan videó, amelyben kommentáltam a játékomat.

Büszkén is mutatom, mert én magam is jól éreztem a felvétel közben, és a visszajelzések is pozitívak. Az, hogy videóban meg mertem szólalni, az hosszú évek belső munkájának eredménye. Mostanra érzem úgy, hogy megküzdöttem a belső démonaimmal és megharcoltam a gyerekkori szorongásaimmal, traumáimmal annyira, hogy meg merjek szólalni egy videóban. Ez sokáig elképzelhetetlen volt.

Több segítségem is volt, például Almási Kitti és Lukács Liza is írták több könyvükben, hogy az emberek többre képesek annál, mint amit gondolnak magukról. Ilyeneket ugyan lehet olvasni Facebookon naplementés háttérrel, de ők azok, akik ezt olyan kontextusba, konnotációba tették, hogy tőlük hihető volt. A másik segítség önmagam volt, ahogy visszagondoltam néhány múltbéli eseményre, hogy azok nem voltak annyira rosszak, nem csináltam annyira rosszul a dolgokat, mint ahogy gondoltam, vagy ahogy mások visszajelezték. A harmadik meg bagszi YouTube csatornái voltak: Nintendolgok | Bagszipoke, ő tud úgy beszélni a videóiban, hogy az nekem egyrészt mérhetetlenül szimpatikus, másrészt szeretik a videóit, van “kereslet” arra, amit csinál. Ez is plusz inspiráció volt, mert egyrészt jól ismerem őt, tudom, hogy ő az életben is ilyen. Neki nem kellett semmilyen trendnek alávetni magát, hogy népszerűbb YouTuber legyen. Ő egyszerűen csinálja, ahogy tudja, ahogy jól érzi magát, és valószínűleg azért szeretik, ahogy közvetíti a játékokat, mert hallani, hogy jól érzi magát abban, ahogy csinálja.

Én leginkább, mint “sportkommentátor” kommentálnám a játékaimat. Szeretek sportközvetítéseket nézni és két szakkommentátor is van, akinek nagyon szeretem a stílusát. Az egyik az Eurosportnál szokott kerékpárt, férfi biatlont közvetíteni (én az utóbbit szoktam télen nézni), Lantos András. Aki egyrészt nagyon felkészült, látszik, hogy nagyon érti a dolgát, másrészt olyan találóan fogalmaz, hogy néha hangosan felnevetek egy-egy megnyilvánulásán.
A másik sokkal ismertebb, Gundel Takács Gábor. Őt már említettem többször, hogy őt tartom a magyar média egyik legpozitívabb személyiségének. Ő nemcsak abban, jó, amiben Lantos András, hanem több interjúját internetes írását is olvastam és hihetetlenül pozitív és példaértékű értékrendje van, ami miatt emberként is felnézek rá, nemcsak mint szakkommentátor. Persze, lehet, hogy Lantos Andrásnak is pozitív értékrendje van, de ezt az oldalát nem ismerem.

Nos, ennyi. Azt nem gondolom, hogy streamelésből fogok megélni, de hobbiszinten fogom csinálni, mert élveztem.

Japán limitált kiadás Haikyuu!! mangák Hollandiából

Miért nem mondta eddig senki, hogy ha Marktplaats-on rákeresek a Haikyuu!!-ra, akkor igazi ritkaságokra is bukkanok? Nagyon jó dolgokat lehet találni a Vatera holland megfelelőjén, ahogy rákerestem a Haikyuu!!-ra, egyből sikerült négy limitált kiadású Haikyuu!! mangát találni.

Tudtam ezekről és mindenképp be akartam szerezni őket, de úgy konkrét prioritásban soha nem voltak. Újonnan már rég nem lehet kapni őket, használtakat meg drágán adják eBayen, ezért úgy voltam vele, hogy ezeket a mangákat, majd ha jobb anyagi körülmények között fogok élni. Na most történt az, hogy a Marktplaats-on megtaláltam ezt a négy kincset olyan áron, hogy nem kell hozzá nagyon gazdagnak lennem, hogy megvegyem őket. Ráadásul mivel nem Amerikából jöttek, ezért nem is kell eszméletlen mértékű postaköltséget sem fizetnem rájuk. Egészen pontosan Zwolle-ból jöttek. Ez a város Hollandia közepén, kicsit északabbra és keletebbre van, tehát elmenni értük nagyon költséges lett volna. De hát miért van a PostNL, ha nem azért, hogy ilyen távolságokat töredékáron áthidaljunk?

A 9. kötet 2014 januárjában jelent meg, tehát már nagyon közel az anime debütálásakor, ezért a 9. kötetből kiadtak egy limitált kiadást, amihez egy audio dorama CD-t mellékeltek, ezzel promotálták az animét. Nem tudom, hogy előtte a seiyuu-k bárhol is felléptek-e, mint Haikyuu!!-szinkronszínészek, de ha nem, akkor ez a CD azért különleges, mert ezt a seiyuu-gárdát itt hallhatjuk együtt először. A CD-n fél órás hangjáték hallható, ez Japánban nagyon elterjedt dolog, bár én ritkán hallgatok ilyet. Leginkább a Hayashibara Megumi régi kislemezeihez csatolt hangjátékokat hallgatom, amikor hallgatom azokat a CD-ket hallgatom. Ezek jó ötletek, kifejezetten jópofák szoktak lenni, sokszor a hang elég ahhoz, hogy teljes legyen az élmény, hiszen ezek a seiyuu-k tényleg annyira képzettek, tehetségesek, hogy csak a hangjukkal teljessé tudják tenni az az egész “előadást”. Itt is jó volt és abból gyanítom, hogy itt hallhatjuk őket először, mert az utolsó trackben úgy hallottam ki, hogy mintha itt mutatkoztak volna be először egy csapatként. Kageyama biztos, hogy alaposan bemutatkozott, mert nemcsak egyszer, hanem háromszor is mondja Hinatára egymás után, hogy BOKE, BOKE, BOKE!!! Jót mosolyogtam rajta.

A 15. kötet tartalmazza az első OVA-t, a Lev Kenzan-t. Ezt először a 2014-es Jump Festán vetítették, majd DVD-n ebben a kiadásban jelent meg először. Szeretem ezt az OVA-t, mert kifejezetten kedvelem Haiba Lev-et, bírom a stílusát. Szeretem, hogy lazábban veszi a dolgokat, nem görcsöl rá annyira a győzelemre, mint a többiek. De pont emiatt esetlen is, ugyanakkor végtelenül barátságos és szerethető, amitől még inkább megkedveltem őt. Meg azért amikor meccs van, azért odateszi magát. Nem véletlen, hogy a TO THE TOP! széria után (tegnap olvastam el a manga 310. fejezetét) Karasuno VS Nekoma meccs van, azért egy nagyon erős csapat és ez Haiba Lev-nek is köszönhető. Csak van egy laza stílusa, ami ebben az OVA-ban nagyon kijön.

Ja, hát és az a bizonyos játék a “POP” nevű kézikonzollal, ami ugye a PlayStation Portable “újragondolt” változata. Azt egyébként érdekesnek tartom, hogy több utalás is van a Sony-ra az animében, ugyanis Tsukishima Kei-nek is “SOMY” fejhallgatója van. Gondolom a mangaka, Haruichi Furudate nagyon szereti a Sony termékeket, de nem akart ezért licenszszerződést kötni velük és irgalmatlan sok pénzt kiadni, hogy a mangában és az animében tényleg Sony fejhallgató és PSP konzol legyen. Meg nem tudom, hogy vannak a licenszdolgok Japánban (azon túl, hogy borzalmasan szigorúak), lehet, hogy mangaka ezeket nem is tehetné meg.
A lényeg az, hogy az első OVA nagyon jó.

A 27. kötet a harmadik OVA DVD-jét tartalmazza, ami lényegében egy összefoglaló a 3. évad, a Karasuno Koukou VS Shiratorizawa Gakuen Koukou után. Mintegy TV híradó sporthírek formájában számolnak be a Karasuno elképesztő sikeréről. Visszaemlékezések, illetve riportok a játékosokkal (karakterek). Ez inkább egy recap OVA, néha megnézem, de nem ez a fő csapásirány, nálam, ha a Haikyuu!!-ról van szó.

Egy nagyobb dobozban vannak a lemezek jobb oldalt és a mangák bal oldalt. Mindegyik manga mögött egy matrica. Azokat szerintem nem fogom sehova se kiragasztani.

A negyedik könyv nem manga, hanem egyfajta “összefoglaló”. Egészen új egyébként, 2020. november 9-én jelent meg, és egészen a manga 2012-es indulásáról a jelenig mindenféle rajzok, tervek vannak a könyvben, majdnem 400 oldalban. Most tudtam meg azt, hogy a Haikyuu!! ötlete 2009-ben merült fel és 2011-ig dolgozott a mangaka, Furudate Haruichi a koncepción. Aztán végigmegy a karaktereken, hogy ki hogyan változott az évek során. Nagyon sokakat bemutatnak a könyvben. Aztán vannak jelenetek a strandröplabdából, majd külön kitették ide annak a fejezetét, amikor a Kis Óriás megnézi a Karasuno meccsét. Igazából már láttam őt korábban képen, úgyhogy ez nekem nem feltétlen spoiler (valamelyik későbbi fejezetben lesz, ott még nem tartok), de az az igazság, hogy csalódás, ahogy kinéz, mert egyáltalán nem úgy van megrajzolva, hogy a sport még mindig szerepet játszana az életében. Bár azt hozzáteszem, hogy azt még mindig jobban becsülöm, hogy a Haikyuu!!-ban legalább láthattuk a Chiisana Kyojin-t, hogy ki az a rejtélyes személy, aki inspirálta Hinatát arra, hogy röplabdázzon. Ahhoz képest, hogy a ONE PIECE tart már ezernemtudomhányadik fejezetnél és ha jól tudom, még mindig nem tudni, hogy mi is az a bizonyos ONE PIECE. Nem olvasom azt a mangát, úgyhogy nem tudom, hogy kiderült-e azóta. De az bizonyos, hogy a Haikyuu!! egyik nagy “rejtélyére” fény derült és igazából tökre jó az, hogy pluszként bekerült a Kis Óriás is.

Nos, ezek vannak. Azt hiszem, Hollandiában lesz lehetőség arra, hogy igazi ritkaságokkal is bővüljön a gyűjteményem. A polcon így néznek ki a többiek mellett.

HP számítógépház

Ismét van számítógépházam. Tegnap vettem a Used Products Leideni üzletében. Többször néztem használt PC-t Marktplaats-on, de ez volt az egyedüli, amit megérzésre (és külső segítséggel) megvettem volna. €99,95 volt, a memóriája 4 GB, van benne egy 500 GB HDD, a processzor 3,1 GHz-es, illetve a Windows 10 aktiválva van.

Ez megfelelő bázis, amit lehet majd bővíteni. Amivel máris bővítve lesz, az egy SSD, amit máris megvettem a Marktplaats-on. Waka talált nekem egy Samsung 512 GB-os SSD-t €27,50-ért. Már úton is van felém. Azt azért érzékelem, hogy ma már tényleg elengedhetetlen egy SSD, mert lassabb a Windows HDD-n. Sőt, a Windows annyira új volt rajta, hogy semennyire nem volt frissítve. És amíg nem volt frissítve, addig kriminálisan lassú volt a gép. Ahogy rákerült minden frissítés, akkor lett elfogadható a sebessége. De majd ennél is jobb lesz majd SSD-vel.

Azt már látom, hogy érdemes lesz ezt a gépet fejleszteni, mert ahogy Waka nézte a gépem adatait, úgy látta, hogy szabványcsatlakozói vannak, ami azt jelenti, hogy könnyű lesz fejleszteni. A gépem egészen pontosan HP ProDesk 400 G2 MT. Több ok miatt is akartam asztali PC-t venni, az egyik, hogy legyen legalább egy DVD-meghajtóm, mert az többször is hiányzott. Meg az is döntő érv volt, hogy amíg a laptopon csak 2 USB volt, ezen van 6.

Meg ha tényleg szépen lehet fejleszteni a gépet, akkor idővel majd egész komoly gépet kreálok belőle. Mivel nem játszok, ezért a végső cél egy streaming PC, és akkor majd élőben fogok tudni közvetíteni, nemcsak felvenni. Egyébként ez a gép jobb, mint a laptopom, erre két dolog is utal. Az egyik, hogy ha meg van nyitva a Google Chrome, akkor a memória PC-n 75%-on van, laptopon 85%, valamint a PC-t lehet frissíteni Windows 11-re, míg a laptopot nem. A laptop marad iskolai használatra, illetve ha hazalátogatok Magyarországra, akkor oda.

De az, hogy megvettem ezt a gépet, az újabb jel arra, hogy végleg le akarok telepedni Hollandiában, hiszen itt akarom hosszú éveken át használni.

1 játék 3 kiadásban

Egy ideje keresem a Need for Speed: Most Wanted játékot és most meglett, méghozzá nem is egyszer, hanem háromszor is.

Van néhány Need for Speed játékom, nem mondanám magam a játék kimondott rajongójának, de ha van játék a szériában, amit meg akartam venni, akkor az a Most Wanted volt. Méghozzá a zene miatt élvezett ez nálam kiemelt figyelmet. Humbby mutatta meg nekem Spotify-on a játék zenéjét, hogy ő mennyire szereti és milyen sokat hallgatja. Ismerkedtem vele és tényleg kiváló. Sokat hallgatom a zenét, szinte a mindennapjaim része lett.

Úgy konkrétan nem hallgatok ilyen stílusú zenét, de olyan érzésem van, mintha ennek a fajta rock zenének a legjobbjait válogatták volna össze. Egyetlen egy dal van, amit gyűlölök erről a listáról, a “Do Your Thing”, az összes többi kiváló. Igazából ennek a zenének köszönhető, hogy komolyabban felfigyeltem a Need for Speed sorozatra és egy kicsit foglalkoztatott. De nem gondolom, hogy komoly gyűjtője leszek a sorozatnak. Ezt a játékot nagyon akartam, illetve talán még a 2015-ös Need for Speed-et veszem meg, illetve a negyedik részt, mert arról olvastam az 576 Konzol 16. számában (1999 április) és a leírás alapján bejött. A 2015-ös játék zenéjét meg magam fedeztem fel és tetszett meg.

Ez sokkal változatosabb zenei stílus terén, amíg a Most Wanted-ban inkább a rockzene dominál, az újkori Need for Speed-ben több az elektronikus dal. De mivel nem vagyok ráfüggve egyik stílusra sem, ezért mind a kettőt szeretem. És megvenném a játékot, mert az jó pluszt jelent nekem, hogy ilyen jó zenék szólnak a játékban.

A Most Wanted már YouTube-on is inspirált, Humbby játszotta a csatornáján, szerintem egész jól.

Ami az példányaimat illeti, hátulról is mindegyik szinte ugyanúgy néz ki.

És arra külön figyeltem, hogy mindegyiknek meglegyen a leírása. Nagy örömömre a borító és a leírás is holland nyelvű.

Egyelőre csak a Nintendo DS változatot tudom játszani, mert a GameCube-om még nincs itt Hollandiában, a Playstation 3-ból meg pont az a modell van meg, amelyik már nem játszik le PS2 játékot. Úgyhogy majd külön kell vegyek egy PS2-t. De az ráér, hacsak nem találok Marktplaats-on vagy valamelyik régiségboltban olcsón. Mondjuk jó lenne, ha lenne, mert abból a szempontból máris csalódás a DS játék, mert teljesen más a zenéje. Valami jellegtelen, dallamtalan zenét találtak ki csak a DS változathoz, ami még csak nem is illeszkedik a játékhoz. Maga a játék eddigi meglátásaim szerint rendben van, de már Humbby videóiból is kiderül számomra, hogy sokkal-sokkal tartalmasabb a nagykonzolos, PC verzió, úgyhogy úgy néz ki, hogy a DS változat inkább csak gyűjteménybe lesz, alkalmanként legfeljebb, ha előveszem. A PS2 és GameCube változatok biztos, hogy sokkal jobbak. Ha találok majd valahol olcsón PS2-t, akkor befizetek majd rá és tudom a teljes változatot játszani.